Azt mondta Jézus, hogy a visszajövetele előtt, olyan lesz a világ, mint Lót idejében. Szodomában, Lót idejében ritkásan voltak az igazak. Ami azt jelenti ugye, hogy volt Lót ( aki gyötörte az ő igaz lelkét Szodoma bűnei miatt.). Sajnos most is ritkásan vannak már az igazak, akik gyötrik a lelküket amiatt, hogy az emberek a bűneik miatt a pusztulásba rohannak. Szodomában anno, ha valaki idegen betévedt, akkor azt kirabolták a szodomaiak , megerőszakolták ( férfit, nőt ) , éh, és szomj halálra ítélték, illetve “méretre vágták”. ( Volt egy ágyuk, amire felfektették az illetőt, és ha valamije lelógott, akkor azt levágták. Ha nem érte el az ágy hosszát, akkor addig nyújtották, amíg meg nem történt. A lényeg, hogy aki nem passzolt az ágy méretéhez, azt így ölték még. ) Aki pedig irgalmasságot cselekedett ezekkel az emberekkel ( enni, inni, vagy takarót adott nekik), azt tűzzel égették el ( így járt Lót legkisebbik lánya….). Elgondolkodtam rajta, hogy mennyire ez folyik most a világban, szellemi értelembe véve is. Kirablás: gazdasági törvények által, az emberek rabszolgaságban tartása, kifosztása. Állami tulajdonok eltulajdonítása ( törvényi segédlettel, amelyeket éppen ők hoztak/nak), átjátszása, hitelekkel, egyoldalúan módosítható szerződésekkel,…stb…! ( minden országban változó szinten) Megerőszakolás: az emberek hazug, elferdített hírekkel/információkkal elhitetése/megvezetése, a médiákból az erkölcsi szenny ömlesztése, … Törvényekkel erőltetik, hogy fogadj el természetesnek, olyan lelkiismereteddel ellentétes gondolkodást, és cselekedeteket, amelyeket nem akarnál elfogadni, megtenni. ( És itt most nem a keresztényekre gondolok, hanem a világ fiaira is, akiknek az Istentől kapott lelkiismeretüket támadják. És nem csak a homoszexualitás elfogadásáról van szó….!) Éh, és szomjhalál: a szellemi eledelnek ( Isten igéjének), és az élővíznek az elvétele az emberektől. ( Helyette evolúciós elméletek, okkultizmus, élet nélküli “vallás”, sport, rendezvények, szórakozási lehetőségek, kábítószer, szexuális perverziók, …, stb ) “Méretre vágás”: Ne legyél nálunk erkölcsösebb, igazabb, de ne legyél kevésbé (elkapott bűnöző) se. Légy olyan, mint mi vagyunk, higgy csak annyit amennyit mi hiszünk, úgy ahogyan mi hisszük, ügyeskedjél, próbáld meg kikaparni a saját gesztenyédet ( persze ne a mi kárunkra), hogy azt mondhassuk, hogy lám-lám te is olyan vagy mint mi….! Ki kárhoztathatna bennünket…?! Igazak megölése: Lót lánya megszánta az egyik ilyen kirabolt, meztelenre vetkőztetett, éh, és szomjhalálra “ítélt” embert, és titokban élelmet, vizet, és takarót vitt neki. A szodomaiak csodálkoztak, hogy, hogy-hogy életben van még az az ember. Kifürkészték, hogy ki ad neki enni inni, ill, hogy mitől nem hűlt még ki…! Azután elkapták, és máglyára vetették, és elégették….! Miután már a világban a fenti szellemi programot futtatják évtizedek óta, és még mindig nem “haltak” meg ( teljesen) az emberek, kifürkészték, hogy kik azok, akik még “ellátják” őket…! Most ezeket kell elkapni, és megsemmisíteni….! ( Persze nem azokról van szó közülünk, akiket sikerült már nekik “méretre” vágniuk…!)

Ida

Az elmúlt hétvégén nagyon sok visszajelzést kaptam az amerikai legfelsőbb bíróságnak az azonos neműek házasságával kapcsolatos döntése után írt cikkemre. Úgy tűnik egyeseknek nem tetszett az a radikális álláspontom, miszerint egy férfi és egy nő képes utódokat nemzeni. Nemcsak, hogy nem értettek egyet az elmélettel, de azon következtetésemet is tagadták, hogy ennek révén egy férfi és egy nő közötti kapcsolat különleges és minden egyéb kapcsolattól különbözik.

A legtöbb ilyen hozzászóló nem vesződött állításaim megdöntésével, inkább csak a sértegetésekre szorítkozott.

Néhány [visszafogottabb] gyöngyszem:

Angel: Te idióta.

Jonathan: Szia. Öld meg magad. Köszi.

Nikki: Remélem Matt Walsh a pokolban fog égni.

Bella: Sokkal többet nyom a latban, hogy mit mond a legfelsőbb bíróság, mint egy ilyen bigott ***fej ronda gyerekekkel.

Anthony: Te ***fej vidd az értéktelen Bibliaverziódat és gyújtsd fel magad.

Tudjátok, #GyőzASzeretet vagy mi. [IJ: Az azonosneműek házasságáért lobbizók egyik mottója.]

Nincs is ahhoz fogható, mint amikor az embert bigot ***-nak hívják az első mondatban és a szeretet győzelmét kiáltják ki a másodikban. A szeretet győzelmét a gyerekeimet sértegetve és a halálomat kívánva hirdetik.

A progresszívizmus nem egyéb, mint egy gyűlölettől fortyogó fazék, amit cuki jelekbe és neon színekbe öltöztettek, ugyanakkor a melegmozgalom mögött rejlő elitnek esze ágában sincs a szeretet és boldogság terjesztése. Őket sokkal jobban érdekli az ellenségeskedés és a gyanú. Az engedelmes lemmingek pedig vakon követik őket szivárvány színekbe öltöztetett Facebook fotóikkal, az éppen aktuális mottókat kántálva, fel sem fogva, hogy mit vagy miért tesznek. Felfoghatatlan és egyben ijesztő irónia, hogy ez ugyanaz az ideológia, ami a #GyőzASzeretet és hasonló mottókat is kitalálja.

A Keresztény eszméken alapuló kultúra hajnalán azt gondoltuk, hogy a szeretet olyan, amilyennek Pál Apostol leírta azt: türelmes, kedves, jóságos, nem kérkedő, nem önző. A szemünk előtt kibontakozó progresszív disztópiában a szeretet érdekes módon egy olyan jelenséggé vált, ami arra buzdít, hogy igyunk akkumulátorsavat és haljunk meg. Elismerem, a különbség aprócska, de azért észrevehető.

Engem azonban nem is a progresszív „szeretetnek” ilyen és ehhez hasonló vulgáris üzenetei aggasztanak. Ezt megszoktam. Sokkal jobban felzaklat, hogy milyen sok magát kereszténynek vagy konzervatívnak valló ember próbálja megértetni velem, hogy ez az egész melegházasságosdi nem olyan fontos dolog. „Nem lesz ránk befolyással,” mondják újra és újra. Nem érinti a mi életünket. Nem sért bennünket. Kit érdekel? Ez mind jó, meg minden. Vannak az igazságnál, az erkölcsnél és az emberiség jövőjénél fontosabb dolgok is az életben. Mint például a gazdaság meg ilyesmi.

Nem vagyok büszke rá, de az ilyen apatikus, gyenge, gyáva, impotens, frivol keresztény és konzervatív vélemények undorral töltenek el. Nem azt mondom, hogy ez a helyes érzelmi reakció, csupán bevallom, hogy így érzek. A liberálisok véleményét helyre tudom tenni magamban, hiszen nagyjából mindenben a rossz oldalon állnak. Egyszerű. A fenti csoport azonban elvileg ismeri az igazságot és mégis megfutamodik előle.

A „ránk nem lesz befolyással” mantra az egyik legkártékonyabb vélemény a kishitű táborban. Egy olyan nevetséges hazugságról van szó ugyanis, ami egyszerre két irányban is téved, ez pedig nem kis teljesítmény. Az egyik tévedés, hogy nekünk csak olyan dolgokkal kellene törődnünk, ami közvetlen hatással van az életünkre, a másik pedig az, hogy a melegházasság legalizálása nem lesz hatással ránk.

Először is mióta kéne csak azokkal a kérdésekkel törődnünk, amik fizikailag vagy anyagilag hátrányosan érintenek bennünket? Már nem elítélendő magatartás, amikor csak azért nem szólalunk fel vagy teszünk valami ellen, mert mi magunk nem érezzük annak hatását? Mit gondolunk arról az emberről, akit egészen addig nem érdekel egy probléma, amíg őt magát jól orrba nem vágja?

Az erkölcsi kérdésekben, amikor az igazságról és hazugságról, a jóról és rosszról van szó, nem mondhatjuk azt, hogy ránk nincs hatással. A kérdés szempontjából lényegtelen, hogy az milyen hatással van ránk. Milyen erkölcsi álláspont az, amelyik az alapján méri egy gonoszság hatását, hogy az milyen hatással van az ő életére? Bizonyára mindannyiunkkal előfordult már, hogy ezt tettük, de attól még ez egy gyengeségnek számít. Attól még helytelen hozzáállás. Gyáva és önző. Nem jó. Ne legyünk büszkék rá.

Másodsorban pedig a társadalom tagjaként minden államilag elrendelt hazugság hatással van ránk. A házasság egy nagyon is konkrét természettel és meghatározással rendelkező intézmény. Amikor az állam kijelenti, hogy az valami más, mint, ami valójában, és más a célja, mint ami valójában, akkor a zűrzavar diktatúrájába léptünk. A zűrzavar mértéke pedig a hazugság súlyosságától függ. Amennyiben az állam bejelentené, hogy holnaptól mindenkinek kötelező úgy tennie, mintha minden pingvin elefánt lenne és minden macska mókus lenne, azt gondolom, a helyzet nem sértene túlságosan. Sőt, még segítségemre is lenne, mert végre megszabadulhatnék a feleségem idegesítő macskájától, hiszen ki akarna egy mókust tartani a lakásban. Ugyanakkor mégis tiltakoznék az állami átértelmezés ellen, mert hamis és én az Igazságot preferálom. Vajon negatív hatással lenne az életemre, ha az embereknek zavarodott elképzelései lennének a pingvinekkel, macskákkal és elefántokkal kapcsolatban? Nem hiszem. Bár az állatkerti látogatásokat talán kicsit megnehezítené. De ami ennél sokkal fontosabb, én egy olyan társadalomban szeretnék élni, amelyik képes felfogni, hogy mi a valóság és nem akarom, hogy ezt az állam határozza meg.

Egy mókus megfelelő azonosítása egy dolog. A házasság helytelen értelmezése már egészen más. A házasság helytelen értelmezése képes elpusztítani bennünket. A házasság az emberi civilizáció alapja és a házasság definíciójának értelmetlen kiterjesztése meggyengíti és destabilizálja azt.

Árt nekem? Természetesen. Neked is árt. Mindenkinek árt. Azokról az alapokról van szó, amin mindannyian állunk, akkor is, ha egyeseket bizonyos távolság választ el tőle. Ha a házadat elkezdené elnyelni egy hatalmas víznyelő, mondanád-e, hogy téged nem érint a dolog, mert az emeleten állsz?

Vajon miért érdekli annyira ez a kérdés a liberálisokat? Ha nem lett volna fontos, miért harcoltak több éven át, hogy elérjék a múlt pénteki döntést? Mert azt akarják, hogy a melegek szeressék egymást? Hülyeség. Soha nem létezett olyan törvény, ami meggátolta volna, hogy egy meleg személy szeressen bárkit vagy bármit. Az államnak soha nem állt érdekében, hogy bátorítsa, megakadályozza vagy bármilyen módon szabályozza a szeretetet. Az állam számára a civilizáció alapja fontos, ez pedig a család. Éppen ezért az állam eddig elismerte az igazi házasságot.

A melegházasság lényegében nem egy valós intézmény, illetve semmilyen valós társadalmi céllal nem rendelkezik. Semmilyen gyakorlati vagy erkölcsi tényező nem indokolja, hogy az államnak védenie kellene a homoszexuálisok szerelmi életét. A legtöbb homoszexuális aktivista is tisztában van ezzel. Sok meleg pár nem monogám és a Dan Savage-hoz hasonló aktivisták bátran hirdetik a nyílt kapcsolatok és a házasságtörés előnyeit.

A melegházassággal kapcsolatos vita lényege, hogy a házasság egész életre szóló monogám kötelékét megnyissa egy olyan közösség előtt, amelyik nem vágyik életre szóló monogám kapcsolatra. Értitek mi történik? Nem tetszik nekik a házasság eddigi definíciója, így azt szeretnék megváltoztatni.

Nem is olyan régen egy leszbikus aktivista a támogatókból álló hallgatóság előtt kijelentette, hogy a melegházasságért folyó harc egy „hazugság” és a házasság intézményének nem szabadna léteznie. Szerinte a lényeg a házasság elpusztítása, nem pedig az abban való részvétel kiharcolása. Hányszor kell még hallanunk ezt az ő szájukból ahhoz, hogy elhiggyük és megértsük?

A liberálisok elég régóta hangoztatják, hogy a házasság egy elnyomó, patriarkális intézmény, amit be kellene szüntetni. Ugyanarról az ideológiáról van szó, aminek a válási bulikat, a szexuális erkölcsi relativizmust és a csecsemőgyilkosság iránti áhítatot köszönhetjük. A liberalizmus azt akarja, hogy a család elevenen falja fel magát. Fájdalmas sebeket ejt az intézményen, miközben a sebeket a melegházasság melletti érveléshez használja. „A heteroszexuális párok is állandóan megcsalják egymást és elválnak, akkor legyen melegházasság is!”

Hogyan következhet az egyikből a másik? És miért akarná az az ideológia, amelyik mindig is ellenséges volt a családdal és a házassággal szemben, hogy még több ember éljen annak korlátokat állító, elnyomó és patriarkális keretei között?

Ennek semmi értelme. Kivéve, ha megértjük, hogy a liberálisok célja nem a család erősítése, hanem annak megsemmisítése. A hatalomról és a pusztításról van szó, semmi egyébről. Miért eredményezett a pénteki győzelem ilyen vulgáris és vérszomjas kárörömet? Így reagáltak a fekete amerikaiak, amikor végre egyenlő jogokat vívtak ki maguknak? Így reagáltak a nők, amikor végre szavazhattak? Nem. Azért nem, mert ezek a csoportok azért harcoltak, hogy részt vehessenek valamiben és erősítsék az alkotmányos jogokat. A modern liberálisok azonban nem a szabadságért, hanem a szabotázsért harcolnak. Múlt heti győzelmük hatására olyan portyázó fosztogatókként randalíroznak, mint akik egy falu kifosztását és porig égését ünneplik. Győztes diktátorokként, nem pedig a szabadság harcosaiként viselkednek. Kérdezzétek meg azt a katolikus papot, aki éppen egy melegfelvonulás mellett haladt el, és akire két kötözködő felvonuló ráköpött.

Vagy nézzétek meg ezt a transzszexuális férfit, aki Jézusként mutogatja magát egy kereszten. Valahogy nem rémlik, hogy Dr. King valaha is így viselkedett volna. És nem emlékszem egyetlen emberjogi felvonulásra sem, amely során a meleg büszkeség felvonulásokhoz hasonlóan meztelen fenékkel, öt kiló sminkkel bekenve dorbézoltak volna az utca közepén. Ja igen. És arra sem emlékszem, hogy a melegfelvonulások kivételével bárhol olyat láttam volna, hogy egy kisfiú láthatólag pederaszta személyek előtt táncoljon. Ilyen perverziót és lealacsonyítást kizárólag liberális „polgárjogi” ügyek esetében láthatunk, mivel a mozgalom éppen erről szól. Nem a szabadságért harcol, hanem saját romlott értékeit akarja ráerőltetni a társadalomra.

Hogy hatással lenne ránk? Szerintem igen.

Az egyházak lesznek az első érintettek. Már most szóba került, hogy vonják meg az adómentességet minden olyan gyülekezettől/egyháztól, amelyik ellenzi a melegházasságot. Figyeljétek meg, hogy amikor ez megtörténik – és meg fog történni – csak az egyházakat fogja érinteni, a [Bill Gates féle] Planned Parenthood klinikáit vagy az állami egyetemeket nem. Csak az egyházakat. Persze csak azokat, amelyek nem lesznek hajlandóak megalkudni. Sok egyház, bár értékes szolgálatot tesz a helyi közösségeknek, nem lenne képes megbirkózni az adófizetési terhekkel. Több száz gyülekezet zárhatja be kapuit egyik napról a másikra.

Ezt követi majd az egyházak elleni jogi támadás. Emlékezzünk, hogy a liberálisok szerint a melegházasság egy emberi jog. Valami olyasmi ez számukra, mint a rabszolgaság eltörlése. Ennek ellenzése pedig olyan, mintha a melegeket emberszámba sem vennénk. Hogyan hagyhatnák tehát, hogy az egyházak rabszolgákat tartsanak vagy bármilyen egyéb olyan tevékenységet folytassanak, ami sérti az emberi jogokat? Amennyiben tehát a melegházasság is ebbe a kategóriába sorolható, akkor az ő logikájuk szerint egy egyház vagy gyülekezet számára törvénybeütköző cselekedet a melegek összeadásának megtagadása.

Ez úgy hangzik, mint egy súlyos apokaliptikus prófécia. Súlyos is és apokaliptikus is, de mégsem prófétaként beszélek. Ugyanis nincs szükség isteni jelenésre ahhoz, hogy elolvassam a legfelsőbb bíróság és országunk hatalmasainak kijelentéseit. A határozat kihirdetése után Hillary Clinton, aki akár a következő elnök is lehet (Isten segítsen minket), a következőket mondta:

Miközben ma ünnepelünk, a munkánk nem ér véget addig, amíg nem biztosított minden amerikai számára, hogy nemcsak szabadon házasodhasson, hanem minden diszkrimináció és előítélet nélkül élhessen, dolgozhasson, imádkozhasson és alapíthasson családot.

Nem lesz ránk hatással? Hillary Clinton éppen azt a szándékát reklámozza itt, hogy majd ő kinyomozza, ki hol imádkozik és, hogy szenved-e diszkriminációt. Azt gondolom, hogy az ő agyában a Rómabeliekhez vagy a Korinthusbeliekhez írt levél – legalábbis azok a részek, amik elítélik a férfiak közötti szexet – diszkriminációnak számít.

Obama elnök pedig reménykedő változáspárti cukormázban tálalta a kérdést, de azért nem mulasztotta el beígérni a kereszténység elleni hadjáratot.

„A mai nap reményt is ad nekünk küzdelmeinkhez, megmutatva, hogy a fájdalmasan valóságos változás igenis lehetséges… Lehetséges megváltoztatni a szíveket és az elméket. Akik olyan nagy utat jártak be az egyenlőség felé, felelősséggel tartoznak hátranyúlni és segíteni, hogy a lemaradtak is csatlakozzanak hozzájuk.”

Hátranyúlni, hogy segítsenek… Talán éppen ezt próbálta tenni az a két meleg felvonuló, amikor leköpték a papot. Segíteni neki haladni a tolerancia felé vezető úton.

A döntés hatása már most látható. Egyik bíróság a másik után hoz ítéletet virágárusok, cukrászok, fotósok és pólókészítők ellen, akiknek nincs joga keresztény hitük szerint üzemeltetni cégüket. Az államnak viszont jogában áll arra kényszeríteni őket, hogy melegházasságokhoz szolgáltatásokat nyújtsanak.
Ha velük megtehetik, miért ne tehetnék a papokkal? De tényleg, miért ne? Amennyiben a melegházasság egy emberi jog, miért lennének az egyházi személyek kivételek?

Amennyiben hűek maradnak az érvelésükhöz, nem lesznek kivételek. És nem is maradnak azok sokáig.

Ez a második lépés.

Harmadszor, miközben a fetisiszták különböző csoportjai élvezik az újdonsült rivaldafényt, hamarosan látni fogjuk, ahogy a házasság intézményét szó szerint a semmivé alacsonyítják. Persze, miután az utódnemzés és a család fontosságát már törölték, a család már eleve semmivé lett. Ennek valósága azonban csak évek vagy hónapok múlva lesz szemmel látható.

A képlet roppant egyszerű: Amennyiben X igazolja Y-t, azonban Z igazolására is használhatjuk, akkor vagy az előtétel és/vagy a következtetés sántít vagy pedig mind X mind pedig Y igazolható.

Tehát amennyiben a melegházasság igazolható azzal, hogy a homoszexuális emberek szeretik egymást és együtt akarnak lenni, akkor ezt az érvelést bármilyen csoport alkalmazhatja és vonatkoztathatja saját helyzetére, hogy ugyanezeket a jogokat megszerezze. Így működik a logika. Egy vérfertőzésben élő pár ugyanúgy alkalmazhatja magára, mint a poligám vagy bigamista emberek. Ez nem egy csúszós lejtő. Már a lejtő alján vagyunk, ahol a házassággal járó jogokat az emberek érzelmei alapján osztogatják. Nem létezik többé olyan érvelés, amellyel ezeket a csoportokat kizárhatnák, amikor az ügyet éppen ezzel az érveléssel nyerték meg a legfelsőbb bíróságon.

Történetesen a zoofil embereknek kicsit nehezebb dolga lesz, mert nem fogják tudni bizonyítani a másik fél beleegyezését, de ha a beleegyezés az egyetlen akadály a gazda és Bodri románca között, a gát nem fog kitartani örökké. A meleg aktivisták ezzel nagyon is tisztában vannak, de cseppet sem érdekli őket és egyelőre nem ismerik el. A liberálisok célja, hogy az erkölcsöt teljes mértékben elválasszák a szextől. Már elég régen hangoztatják, hogy „ha jó érzés, akkor tedd meg”. Gondoljátok, hogy szándékukban áll megállítani a bigámia vagy vérfertőzéspártiakat? Miért tennék?

Ez a harmadik lépés.

Végezetül, miután az egyházakat megzsarolták és jogi úton megbüntették, a házasság intézményébe pedig a gonoszság és korrupció minden lehetséges formáját belevették, már csak Amerika vége marad hátra, illetve annak a vége, ami Amerikából megmaradt.

Egyesek szerint ez már megtörtént és sajnos nem tudok nekik ellentmondani. Végül eljutunk arra a pontra, amikor azok is kénytelenek lesznek szembenézni a kemény valósággal, akik szerint „mindez nem lesz ránk hatással”.

De addigra persze már túl késő lesz.

Forrás: The Blaze, Matt Walsh írása

Időkjelei: Addig is próbáljuk minél több embernek megmutatni Isten igaz és megváltó szeretetét, ami abban nyilvánult meg, „hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk”.  (Róma 5:8)