Tudtad, hogy Svédországban a tranzakciók 95 százaléka készpénz nélkül zajlik? És azt, hogy a dán kormány 2030-ra teljesen fel akarja számolni a készpénzhasználatot?

Az egész világon megfigyelhetők a készpénznélküli társadalom megvalósítására irányuló törekvések, a tendencia azonban Észak-Európában a legkézzelfoghatóbb.

Svédországban számos bankfiók egyáltalán nem ad ki készpénzt és több ezer bankkiadó automatát számoltak fel véglegesen. A papír és fémpénz a svéd gazdaságnak mindössze 2 százalékát teszi ki és egyre több boltban egyáltalán nem fogadják már el ezt a fizetési módod.

Az egykor tudományos fantasztikumnak gondolt készpénznélküli társadalomról ma egyre inkább azt halljuk, hogy elkerülhetetlen, a hatóságok pedig úgy gondolják, hogy tökéletes eszköz lesz a bűnözés, a terrorizmus, a kábítószer kereskedelem, a pénzmosás és az adókerülés felszámolására.

A kérdés azonban, hogy mi mindent kell feladnunk egy ilyen rendszer bevezetéséhez?

A svéd lakosság rendkívül lelkesen támogatja a törekvést. A New York Times a következőket írta néhány napja:

A hívők SMS-ben küldik el a tizedet gyülekezetüknek. Még a hajléktalan utcai árusok is rendelkeznek kártyaolvasó terminállal. Az Abba múzeum, ami sokak szerint a 70-es évek popkultúrájának állít szentélyt, egy olyan együttes emlékein keresztül, aminek egyik leghíresebb száma a „Money, Money, Money”, annyira múlt századinak tartja a készpénzt, hogy csak digitális fizetést tesz lehetővé.

Kevés helyen igyekeznek olyan ütemben a készpénznélküli jövő felé, mint Svédországban, ahol az emberek teljesen hozzászoktak a mobil appos és kártyás fizetéshez.

Számomra teljesen bizarr például, hogy valaki elektronikus úton adakozzon egy gyülekezetben, ugyanakkor a jelenség az Egyesült Államokban (és latin Amerikában is) megfigyelhető. Svédországban mindenesetre vannak olyan gyülekezetek, ahol a tizedek és egyéb felajánlások java részét így gyűjtik össze.

Az egyik vasárnapi alkalmon például a gyülekezet számlaszámát kivetítették egy hatalmas kijelzőre, a jelenlévők pedig előkapták mobiljaikat és a legnagyobb svéd bankok által kifejlesztett Swish nevű alkalmazás segítségével küldték el adományaikat.

A többiek egy külön erre a célra telepített „Kollektomat” kártyaleolvasónál sorakoztak fel, aminek segítségével át tudták utalni felajánlásaikat a gyülekezet különböző missziói számára. Tavaly a 20 millió svéd korona értékben összegyűlt tizedek 85 százalékát kártyával vagy egyéb digitális fizetési módokkal utalták a hívők.

„Az emberek többet adnak a gyülekezetnek, mert most már elektronikusan is megtehetik és így egyszerűbb,” mondja Mr. Eskilsson, hozzátéve, hogy így a biztonsági költségeken is tudnak spórolni.

Az előnyöktől függetlenül még azok is látják a rendszer hátulütőit, akik anyagilag jól járnak vele.

„Svédország mindig is a technológiai fejlődés élén járt, így az emberek itt könnyen elfogadják az ilyesmit,” mondja Jacob de Geer, a mobilos kártyaleolvasót kifejlesztő iZettle alapítója.

„Csakhogy Nagytestvér pontosan látja, hogy mit csinálsz, ha elektronikus úton fizetsz.”

Természetesen Svédország nincs egyedül a trenddel. A szomszédos Dániában a kormány 2030-ra teljesen meg akar szabadulni minden készpénztől.

20 évvel ezelőtt a dánok 80 százaléka készpénzzel fizetett a napi vásárlások során. Ma ez az arány mindössze 25 százalék.

„Szeretnénk megszabadulni a készpénztől,” mondja Thomas Grane, a Matas informatikai igazgatója.

„A készpénz kezelése, a biztonsági intézkedések és minden egyéb, nagyon sokba kerül, így természetes, hogy a digitális fizetést szorgalmazzuk és ezért is vezettük be a mobil fizetést, hogy lendítsünk a folyamaton.”

A különböző létesítményeknek valószínűleg hamarosan jogában áll majd megtagadni a készpénzelfogadást. Ez Svédországban már így van. 2030-ra pedig minden papír és fémpénztől megszabadulnak.

El tudsz képzelni egy teljesen készpénzmentes világot?

Akár igen, akár nem, Európa pontosan efelé halad.

Bizonyára mindenki emlékszik, hogy számos európai országban vezettek be készpénzfizetési korlátozást, többek között Spanyolországban, Franciaországban, Olaszországban, de még Magyarországon is.

A folyamat tehát elindult. A bankok persze üdvözlik a változást, hiszen a hitel- és bankkártyák után különböző díjakat számolhatnak fel, ha nem is magáért a fizetéséért, de sok más szolgáltatásért igen.

Az állam is örül az iránynak, egyrészt az adóelkerülés felszámolása, másrészt a pénzügyi tranzakciók nyomon követhetősége miatt.

Az az igazság, hogy egyre kevesebben ellenzik az erőfeszítést, sőt, amolyan szükséges és elkerülhetetlen rossznak tekintik, elfogadva a hivatalos magyarázatot, miszerint jobb lesz így mindenkinek.

Akármerre nézünk, a propaganda egységesnek tűnik. Egy ausztrál hírforrás például ezt írta:

2016 egy igazi vízválasztó esztendő lesz, amikor Ausztrália gyorsabb ütemben halad majd az igazi készpénznélküli társadalom megvalósítása felé.

A készpénznélküli társadalom egy olyan új világot hoz, ami nem ismeri majd a 1, 2, 5 vagy 10 dolláros bankjegyeket.

Ebben az új világban minden kereskedelmi tranzakció, legyen az egy iPad vagy hamburger megvásárlása, egy pókerjáték tétjének vagy közüzemi számláinknak kifizetése, elektronikus úton történik majd.

A cikk szerint Ausztrália 2022-re valószínűleg „teljesen készpénznélküli társadalom lesz”.

A Westpac Bank kutatása szerint ez a terv tényleg megvalósulhat 6 éven belül. Ausztráliában amúgy a kereskedelmi tranzakciók fele történik elektronikusan.

Földünk legszegényebb térségeiben is ugyanezt a folyamatot látjuk. Az indiai bankok is komoly erőfeszítéseket tesznek az ügy érdekében. 2015-ben például azt fontolgatták, hogy a készpénzes tranzakciók feladásáért cserébe adó visszatérítést ajánlanak fel.

A kérdés persze, hogy egy készpénznélküli társadalomban valóban megszűnne-e a bűnözés és az élet tényleg könnyebbé válna?

Mit kellene egy ilyen rendszer bevezetéséhez feladni?

Az elektronikus fizetés például automatikusan magában foglalja a személyazonosítást is, tehát az állam sokkal könnyebb tudná felügyelni, hogy ki használhatja a fizetési rendszert és ki nem. Egy diktatúra számára például a készpénznélküliség maga a megvalósult álom.

Mit tennél, ha egy napon nem vehetnél vagy adhatnál el semmit, nem kaphatnál munkát vagy nem lehetne bankszámlád egy bizonyosfajta személyazonosítás nélkül?

Akkor is teljesítenéd az állami előírásokat, ha azok ellenkeznének alapvető meggyőződéseiddel vagy hiteddel?

Ezen érdemes elgondolkozni.

Úgy tűnik, hogy sokan örömmel fogadják a készpénznélküli társadalom beköszöntét, én azonban nem tartozom közéjük. Úgy gondolom, hogy a készpénz teljes megszűnése egy eredendően gonosz rendszer előtt nyitja meg az utat, aminek nem kívánok részese lenni. Nem azért, mert az elektronikus fizetés önmagában rosszabb, mint a hagyományos módszerek, hanem azért, mert soha korábban nem tapasztalt elnyomást tesz lehetővé a jelenkor vezetői számára, akiket többnyire kizárólag a hatalom, nem pedig az emberiség jóléte érdekel.

Forrás: Prophecynewswatch.com
http://idokjelei.hu/2016/01/a-keszpenz-megszunese-europaban/

De Gaule 50 évvel ezelőtt tartott beszéde napjainkban is nagyon aktuális!

A tábornokot a tények még mindig igazolják!

De Gaule 1962 –ben adta vissza Algériának a függetlenséget. Több mint 50 év eltelt és az ország (Franciaország) nem tudja és nem is fogja tudni integrálni a muzulmánokat. Ha azt az ominózus beszédét napjainkban tartaná meg minden bizonnyal Európa szerte lelkes támogatást élvezne.

Alábbiakban a beszéd szabad fordítása:

„Nagyon jó dolog, hogy léteznek sárga franciák, feketék, vagy barnák. Ez azt bizonyítja, hogy Franciaország nyitott minden faj számára és egy világegyetemes szemlélettel rendelkezik. Viszont ez csak egy feltétellel lehetséges: hogy ők a lakosság egy csekély hányadát képezzék. Ha ez nem így lenne, azt jelentené, hogy Franciaország már nem lehetne Franciaország. Mindenekelőtt mi egy európai fehérbőrű népcsoport tagjai vagyunk, akiknek gyökerei a görög-latin kultúra alapjaiból erednek és keresztény a vallásuk.

Ne gyertek nekem gyermekmesékkel! Muzulmánok? Jártatok ott, hogy lássátok őket? Láttátok őket turbánjaikkal és burnuszaikkal? Teljesen nyilvánvaló, hogy azok nem franciák! Azok, akik az integrációt propagálják, kolibri eszük van, még ha nagy tudósoknak is hiszik magukat.

Próbáljátok integrálni az olajat az ecettel, öntsétek össze egy üvegbe, aztán rázzátok jól össze és mégis egy idő elteltével ismét szét válnak. Az arabok, azok arabok, a franciák pedig franciák. Valóban azt hiszitek, hogy Franciaország népessége magába tudna szívni tízmillió muzulmánt, akik holnap már húszan lesznek és holnapután negyvenen? Ha most megvalósítjuk Algéria Franciaországhoz való integrációját, ha Algéria minden arabja és berbere franciának fog számítani, hogyan fogjuk tudni megakadályozni őket abban, hogy ne jöjjenek a kontinentális Franciaországba, ahol sokkal magasabb az életszínvonal?

Szülőfalvam mostani neve Colombey-A-Két-Templomnál, hamarosan Colombey-A-Két-Mecsetnél lenne…”

Itt az eredeti francia nyelvű szöveg:
>> « C’est très bien qu’il y ait des Français jaunes, des Français noirs, des Français bruns.
>> Ils montrent que la France est ouverte à toutes les races et qu’elle a une vocation universelle. Mais à condition qu’ils restent une petite minorité. Sinon, la France ne serait plus la France . Nous sommes quand même avant tout un peuple européen de race blanche, de culture grecque et latine et de religion chrétienne.
>> Qu’on ne se raconte pas d’histoire ! Les musulmans, vous êtes allés les voir ? Vous les avez regardés avec leurs turbans et leurs djellabas ? Vous voyez bien que ce ne sont pas des Français. Ceux qui prônent l’intégration ont une cervelle de colibri, même s’ils sont très savants. Essayez d’intégrer de l’huile et du vinaigre. Agitez la bouteille. Au bout d’un moment, ils se sépareront de nouveau. Les Arabes sont des Arabes, les Français sont des Français. Vous croyez que le corps français peut absorber dix millions de musulmans, qui demain seront vingt millions et après-demain quarante ? Si nous faisions l’intégration, si tous les Arabes et les Berbères d’Algérie étaient considérés comme Français, comment les empêcherez-vous de venir s’installer en métropole, alors que le niveau de vie y est tellement plus élevé ? Mon village ne s’appellerait plus Colombey-les-Deux-Églises, mais Colombey-les-Deux-Mosquées..
CHARLES DE GAULLE
(B-R olvasó. Köszönjük neki.)

A görögországi Korinthosz migránstáborában tegnap lázadás tört ki. Megorrintották ugyanis a migránsok, hogy nem akarják őket továbbengedni Európa felé, hanem visszatoloncolni szándékozzák őket Törökországba.

Emiatt tört ki a ramazuri. Vagy harminc kanmuszlim gyújtogatni kezdte a szálláshely matracait, a biztonságiakat pedig kövekkel dobálták.

A fölfordulásnak a hatóságok viszonylag gyorsan véget vetettek. A tüzeket eloltották, a fölforgatók meg sebeiket nyalogatva várják a menetparancsot.

A nyugati szellemi elitnek nincs rálátása arra az erőközpontra, ami többek közt Oroszország cselekedeteit is meghatározza. Washington hiányt szenved szakértői gárda terén, emiatt többé nem értik, nem képesek előre jelezni a felemelkedő hatalmi pólusok lépéseit.

A Washington Post értékelésében arra hívta fel a figyelmet, hogy mára számos amerikai tisztviselő elismerni; az Egyesült Államok hatalmi struktúrája többé nem képes előre jelezni Oroszország lépéseit, emiatt Moszkva külpolitikai stratégiája fokozott nemzetbiztonsági kockázatot jelenthet az Egyesült Államok számára. Az amerikai nemzetbiztonsági szolgálatok már nem rendelkeznek kellően kiterjedt szakértői gárdával ahhoz, hogy globális szinten felvegyék a versenyt egy felemelkedő világhatalommal – jelen helyzetben Oroszországgal, és több, az amerikai nemzetbiztonsági szolgálatok képességhiányait kihasználni kezdő térségi hatalmi pólussal. A lap emlékeztet arra, hogy az Egyesült Államok a hidegháború idején még magasan képzett specialisták sokaságát foglalkoztatta a Szovjetunió lépéseinek előrejelzésére, és ezek a szakemberek közvetlen kapcsolatban álltak a legmagasabb amerikai döntéshozói szinttel. A szerző ezzel kontrasztot vonva kijelenti, hogy ma tömeges oktatásban végzett, futószalagról érkezett fiatalok sokaságát foglalkoztatják (a publicista a loser – azaz vesztes – szót használta), akik nem képesek közvetlen befolyást gyakorolni a külpolitikára. A szakértőhiány eredményeként pedig az Egyesült Államok képtelen előre jelezni, valószínűsíteni Oroszország várható lépéseit, és ez a visszásság az utóbbi néhány év eseménysorozata kapcsán látványos méreteket öltött.

John McCain, az amerikai szenátus katonai bizottságának elnöke a Washington Postnak nyilatkozva maga is elismerte ezt a tényt. A szenátor úgy fogalmazott, hogy “minden egyes fordulaton meg kellett lepődnünk. Meglepődtünk, amikor bevonultak a Krím-félszigetre, és meglepődtünk, amikor megindultak Szíriában.” A szerző a szakértői gárda hiányát a posztszovjet országokkal folytatott kulturális csereprogramok leállítására vezette vissza, ami lehetetlenné tette, hogy a fiatal szakértők kellő megértéssel rendelkezzenek a másik nagyhatalom kultúráját illetően. Emellett indokként említette az egyetemeken az idegen nyelvű kurzusok finanszírozásának csökkentését, ami szintén hozzájárult ahhoz, hogy az amerikai egyetemek ne tudjanak kiképezni olyan szakértőket, akik kellően átfogó és mély megértéshez képesek jutni saját szakterületükön. A leépülés eredményeként az Egyesült Államok nem tudott összeállítani egy megfelelő létszámú és minőségű, “Oroszország-szakértőkből” álló gárdát. A folyamat közepette az amerikai külpolitikai irány maga is nehezítette a szakértők képzését, hiszen a mind ellenségesebbé váló viszony felszámolta a kiterjedt kulturális csereprogramok működtetésének lehetőségét – az ellenséges viszony miatt a fiatal amerikai szakértők számára közel lehetetlenné vált, hogy huzamosabb ideig Oroszországban tartózkodjanak.

Michael McFaul, az Egyesült Államok volt oroszországi nagykövete a Washington Postnak nyilatkozva kijelentette; “20 évvel ezelőtt hibát követtünk el azzal, hogy Oroszországot gyenge, hanyatló hatalomnak gondoltuk.” A diplomata szerint az vitatható, hogy Oroszország középhatalom vagy nagyhatalmi státuszú ország-e, ellenben az amerikai szakértők azzal kellett volna számoljanak, hogy súlyos válság idején is a világ 10 legnagyobb gazdasága közt van, a világ egyik legnagyobb atomhatalma, és Putyin intenzív befektetéseinek köszönhetően a világ legerősebb katonai hatalmainak egyikévé vált. “Ezek a trendek nem is változnak meg a következő 20-30 évben.” McFaul eközben elismerte, hogy Oroszország a globális információs térben is többnyire váratlan lépéseket tesz, amit az amerikai szakértők szintén képtelenek előre jelezni.

Egy másik amerikai lap, a Washington Times hasábjain december végén megjelent publicisztika szintén arról árulkodik, hogy az amerikai szakértőket meglepetésként érte Oroszország betörése a globális médiapiacra. A szerző kijelentette, hogy Oroszország újraszervezte és fokozta a nemzetközi propagandát – elmondása szerint olyan hatékonysággal, hogy az Egyesült Államok tétlenül nézi, amint vereséget mérnek rá egy nem várt információs villámháborúban. Ennek részeként a Russia Today előretörését említi, ami elmondása szerint nemcsak néhány év alatt a BBC globális vetélytársává vált, de mostanra 100 nemzet több mint 700 millió tagjához ér el, miközben a nézők a Fox News megszokott stílusához hasonló adást angol, arab és spanyol nyelven követhetik figyelemmel. A szerző ráadásként említi a Szputnyik hírügynökséget, ami egy évvel ezelőtt indulása óta “behatolt az amerikai társadalomba”, és – egy év leforgása alatt – több társadalmi réteg számára a fővonalú amerikai sajtó alternatívájává vált. A lapnak nyilatkozó szakértő kifejtette, hogy miközben Oroszország minőségileg magasan a hidegháború idejében tapasztalható feletti szintre fokozta a globális médiajelenlétet, az amerikai nemzetközi sajtó stagnálni látszik az elérések számában. A szakértő úgy gondolja, hogy Vlagyimir Putyin vihar szerű médiaoffenzívát indított Kelet-Európa, Közép-Európa és Dél-Amerika ellen, amit a nyugati sajtó nem tud ellensúlyozni, mert valamennyi régióban és széles társadalmi rétegek körében elveszítette hitelességét.

Az amerikaiak következetesen a propaganda-kiadások fokozásával akarják ellensúlyozni a látványos sikertelenséget, pedig rendre olyan sajtóorgánumaik mutatnak visszaesést, melyek dollármilliókból újságírók százait foglalkoztatják, valós idejű hírközvetítést folytatnak, és általuk a hitelesség szándékával felmutatott szakértőket szólaltatnak meg. Ugyanakkor, a globális médiapiac átrendeződése nem vezethető vissza egyszerű anyagi tényezőkre; amennyiben lehetőségük van rá, az emberek olyan sajtóorgánumokat követnek figyelemmel, melyek szellemisége közel áll a sajátjukhoz. Az amerikai hegemónia központú világrend megbomlásával, a további hatalmi pólusok felemelkedésével Washington többé nem tudja megakadályozni, hogy más hatalmi pólusok kivívják jelenlétüket a globális hírközlésben. A multipoláris világrend kialakulásának részeként a globális információs tér többpólusúvá válásának lehetünk szemtanúi. Az amerikai hegemónia által igazgatott “új világrend” megbomlott. Megkezdődött a világ egyensúlyi állapot felé elmozdulása, – s mert ez a rend lényegét tekintve természetellenes volt, létének alapja volt a képmutatás és a valóság kizárása, az új egyensúlyi állapot szükségképpen kaotikus, az állóvizet erőszakkal fenntartók számára pedig vihar-szerű változás.


http://www.hidfo.ru/2016/01/vihar-keszul-az-amerikai-evszazad-veget-ert/

Vlagyimir Putyin elnöki dekrétumban hagyta jóvá az Oroszországi Föderáció nemzetbiztonsági stratégiájának irányelveit megfogalmazó hivatalos dokumentumot. A 2009 óta érvényben lévő előző stratégia dokumentuma a stabilitásra való törekvés, és a gazdasági fejlődés általános címszavain kívül konkrétumokat nem fogalmazott meg, ám az azt felváltó mostani elnöki rendelettel jóváhagyott jegyzék konkrét reálpolitikai célok, nevesített kockázatok és stratégiai prioritások felsorolását tartalmazza.

A fejezetek a hosszú távú nemzeti érdek megfogalmazását, az orosz nemzetstratégia célkitűzéseit, és a nemzetbiztonsági kockázatok fő tényezőinek felsorolását tartalmazzák.

Hosszú távú nemzeti érdek:

“Az Oroszországi Föderáció mint egyik vezető nagyhatalom státuszának a konszolidálása, akinek a cselekedetei a stratégiai stabilitás és kölcsönösen előnyös partnerség biztosítására irányulnak egy multipoláris világ keretében.”

Nemzetbiztonsági kockázatok:

Nacionalizmus és vallási extrémizmus ideológiájával operáló radikális szervezetek és csoportok, nemzetközi és külföldi civil szervezetek, pénzügyi és gazdasági intézmények és magánszemélyek az Oroszországi Föderáció egységének és területi integritásának megbontására irányuló tevékenysége, amely a belső politikai és társadalmi helyzet destabilizálását célozza meg, “színes forradalmak” szításával és a hagyományos orosz szellemi és erkölcsi értékek lerombolásával.

A legitim politikai rendszerek megdöntésének gyakorlata, amely instabilitáshoz és konfliktuszónák kialakulásához vezet, egyre elterjedtebbé válik.

Az Oroszországgal szomszédos régiókat az egyre növekvő militarizáció és fegyverkezési verseny jellemzi; a terrorizmus, extrémizmus, vallásközi és interetnikai konfliktusok terjedését megkönnyítette a legitim hatalmi rendszerek színes forradalmakkal és hibrid hadviselési módokkal való megdöntésének gyakorlata. Az erő használatának szerepe a nemzetközi kapcsolatokban hangsúlyos marad. A támadó fegyverrendszerek növelésére és korszerűsítése irányuló erőfeszítések, új típusú fegyverek kifejlesztése és telepítése a nemzetközi biztonsági rendszer és a fegyverellenőrzési megállapodások és egyezmények intézményének gyengülését idézi elő. Az Egyesült Államok és az Európai Unió részéről az ukrajnai alkotmányellenes állampuccshoz nyújtott támogatás mély szakadást idézett elő az ukrán társadalomban, és fegyveres konfliktus kirobbanásához vezetett. Az extrémnacionalista ideológia konszolidálása, az Oroszországot ellenségként feltüntető közkép szándékos kialakítására tett erőfeszítések Ukrajnát az európai instabilitás olyan hosszú távú forrásává tették, amely közvetlenül Oroszország határai mellett helyezkedik el.

A NATO katonai potenciáljának felhalmozása és globális funkciókkal való felruházása a nemzetközi jogi normák megsértésével, a tagállamai területén folytatott katonai aktivitás fokozása, a szövetség folytatólagos terjeszkedése, katonai infrastruktúrájának az orosz határhoz való folyamatos közeledése nemzetbiztonsági fenyegetést idéz elő.

A nemzetközi szinten fellépő problémák megoldásának megközelítésében a mai napig nyilvánvalóan alkalmazott blokk-szemlélet a kihívásokra és fenyegetésekre adott válaszokat megnehezítik. Az Afrikából és a Közel-Keletről Európába irányuló migráció igazolta a NATO és EU alapokon kiépített regionális biztonsági rendszer csődjét az euroatlanti régióban.

Az Egyesült Államok biológiai fegyver laboratórium hálózatát az Oroszországgal szomszédos államok területére terjeszti ki.

A globális gazdasági struktúrában és pénzügyi rendszerben jelenlévő egyensúlyhiány, az államadósság növekedése és az energetikai piac instabilitása miatt egy általános pénzügyi és gazdasági válság bekövetkeztének kockázata még mindig magas.

A politikai tényezők növekvő befolyása a gazdasági folyamatokra, csakúgy mint egyes államok kísérletei a gazdasági, pénzügyi, kereskedelmi, befektetési és technológiai eljárásaik saját geopolitikai céljaik érdekében történő kényszerítő használatára a nemzetközi gazdasági rendszer ellenálló képességét csökkentik.

A nemzetközi arénában a befolyási övezetekért folyó küzdelem a politikai, pénzügyi, gazdasági és információs eszközökkel bevetését is felöleli. A hírszerző szolgálatok potenciáljának kihasználása egyre aktívabb. Egy új policentrikus világrend kialakulásának folyamata globális és regionális instabilitással jár együtt. A konfliktusok eszkalálódása az egyenlőtlen globális fejlődésnek, és az országonkénti egyre nagyobb mértékben eltérő társadalmi jóléti szintek közötti különbségekből adódik az erőforrások, piaci térnyerésre és a kereskedelmi útvonalak feletti kontrollra irányuló küzdelmek mellett. Az államok közötti verseny kiterjed a társadalmi értékek és fejlődési modellek, a humán, technológiai, tudományos potenciálok területeire.

Nemzetstratégiai célkitűzések (az egyes alfejezetekben szereplő leírások a szerteágazó megfogalmazás hosszúsága miatt nem szó szerint, hanem tartalmilag összefoglalva kerülnek itt megjelenítésre):

Élelmiszer-függetlenség elérése, a mezőgazdasági szektor fejlesztésének felgyorsítása magasan képzett szakemberek bevonásával és a képzési rendszer szerkezeti hatékonyságának növelésével. Az agrárszektor központi támogatási szerkezetének hatékonyság növelése, és az illegális GMO kereskedelem teljes felszámolása. A terület abszolút prioritást élvez.

A dokumentum a védelmi és ipari szektorokat vezető szerepkörbe emeli a termelés modernizációjának érdekében folytatott gazdaságfejlesztési mechanizmus keretein belül a diverzifikált gazdasági szerkezet kifejlesztését, a nyersanyag-ellátottság terén való függetlenedést, a technológiai fejlesztésben újabb szintlépés végrehajtását, valamint az importkiváltás ésszerű mértékben történő folytatását hangsúlyozza. Emellett ugyancsak új irányelveket tartalmaz az egészségügyi ellátás, a természeti erőforrásokkal való racionális gazdálkodás és a környezetvédelem területeit illetően. Nemzeti prioritást kapott a stratégiában a szakképzés és felsőoktatás fejlesztése, a tudományos és technológiai kutatási struktúra erősítése és ezeknek a rendszereknek a termelési ciklussal való összekapcsolása.

Stabil rubelváltási ráta biztosítása, kamatcsökkentés, a pénzügyi rendszer szerkezeti és felügyeleti megerősítése, valutaforgalom szabályozásának optimalizálása és monitorozása.

Az energetikai technológiák világpiaci alkalmazásában való önállóság biztosítása, az energia és üzemanyag szektor állami ellenőrzésének hatékonyság-növelése, az energiahordozói piac stabil és szilárd forrásoldali szerepkörének megtartása.

A fegyveres konfliktusok kibontakozásának megelőzése céljából a stratégiai elrettentési potenciál és az Orosz Fegyveres Erők harckészségi minőségének szinten tartása.

Független Államok Közössége tagországokkal való kapcsolatok továbbfejlesztése kétoldalú és multilaterális megállapodások kereteinek kibővítésével. Az Abházia és Észak-Oszétia Oroszországi Föderációval való kapcsolatrendszerének mélyítését a külpolitika egyik fő irányaként határozza meg a stratégia. A Kínai Népköztársasággal való kapcsolatok a globális és regionális stabilitás kulcsfaktoraként szerepelnek. Az Indiai Köztársasággal való kapcsolatot az Oroszországi Föderáció mint kiváltságos együttműködésben meghatározó tényezőt határozza meg.

“Oroszország megerősödése a nemzetbiztonságát fenyegető körülmények hatására történik, amelynek komplex és független természete van. Az Oroszországi Föderáció független bel- és külpolitikája az Egyesült Államok és szövetségesei ellen-tevékenységét váltja ki, amelyet a nemzetközi ügyek feletti dominancia megőrzésének céljából folytatnak.”

“A NATO-Oroszországi Föderáció közötti kapcsolatokra vonatkozóan a kapcsolatok mélységét és tartalmát a NATO Oroszország legitim érdekeinek és a nemzetközi jogi normáknak a tiszteletben tartására mutatott készsége határozza meg.”

“Az Orosz Föderáció egy egyenjogú partneri kapcsolat kiépítésében érdekelt az Amerikai Egyesült Államokkal, amely a közös érdekeken alapszik, beleértve a gazdasági jellegűeket is, különös tekintettel az orosz-amerikai kapcsolatok kulcsbefolyását illetően a nemzetközi helyzet egészére.”

“Az orosz Föderáció a kölcsönösen előnyös együttműködés erősítését szorgalmazza az európai országokkal és az EU-val, és ugyanígy az európai és poszt-szovjet térségben fellépő integrációs tervek harmonizációját, amely egy kollektív, átlátható jogi kereteken létrejövő és az euro-atlanti régiót lefedő biztonságpolitikai rendszer megalkotását segíti elő.”

Ezzel a dokumentummal az Oroszországi Föderáció nemcsak egy multipoláris világrend létrehozását mint célt megfogalmazó, annak folyamatát támogató dekrétumot tett közzé legmagasabb szinten, de önmagát, mint ennek a világrendnek egyik, de nem egyetlen pólusaként meghatározva világosan lefektette és elhelyezte az általa követett bel- és külpolitikai normák jellegét és irányait ennek az új nemzetközi rendnek a kereteiben.

http://www.hidfo.ru/2016/01/oroszorszag-nemzetstrategiai-iranyelvkent-hatarozza-meg-a-tobbpolusu-vilagrend-letrehozasat/

Arab és angol nyelven feliratozva közvetítették Angela Merkel német kancellár beszédét a TV-csatornák. A kancellár egy év alatt másfél millió idegen kultúrájú személyt importált Európába, és most attól tart, hogy darabokra hullhat Németország. Természetesen, nem az általa felfokozott megosztottság, hanem a rasszizmus miatt.

A kancellár beszédében arra kérte a lakosságot, hogy mindenki kerülje a rasszista megnyilvánulásokat, mert a rasszizmus törésvonalat hoz létre a német társadalomban, és Németország darabokra hullhat. Merkel szerint “hidegség és gyűlölet van annak a szívében”, aki meg akarja határozni, ki német, és eközben “másokat kizárna ebből a definícióból”. Tehát, amennyiben egy német ember úgy gondolja, hogy a fekete-afrikai nem német – ő rasszista, Merkel megfogalmazása szerint “hidegség és gyűlölet van a szívében”.

Angela Merkel döntéseinek köszönhetően idén közel másfél millió migráns érkezett Németországba (a Frontex adatai szerint az első 10 hónapban 1,2 millió). A kancellár annak ellenére támogatja több millió idegen civilizációs háttérrel rendelkező személy Európában letelepítését, hogy az európai társadalmak és a német társadalom többsége ellenzi azt.

December 26-án a MDR német televízió beszámolt arról, hogy ismeretlen elkövetők Szászországban Molotov-koktélokat dobtak egy építés alatt álló befogadó-központra. A helyi lakosság korábban petíciókkal és tüntetésekkel tiltakozott a tervezett menekülttáborok ellen, amit a kormány a többségi lakosság tiltakozása ellenében kezdett megvalósítani. Az épülőben lévő menekülttáborba 100 migráns elhelyezését tervezték a következő hetekben. A keletkezett tűz miatt azonban ez átmenetileg nem tud megvalósulni. A történtekről közölt beszámolóval együtt közölték a vonatkozó statisztikát is, miszerint

Németországban 2015 folyamán több mint 800 támadást hajtottak végre menekülttáborok ellen.

Így csinálják a németek. Az “ismeretlen elkövetők” korábban gimnáziumot is égettek le, amiért azt a kormány befogadó-központtá alakította. Miközben a liberális sajtó a befogadás gondolatait közvetíti, a társadalom többsége az invázió megakadályozásának számára megfelelő módját kezdi keresni, mert nyilvánvaló, hogy a kormány a társadalom ellenségévé vált. Valakinek ez tüntetést, petíciót jelent, mások radikálisabb és törvénytelen megoldásokhoz folyamodnak. Az Európai Unióban “populista pártok” jelentős politikai előnyre tesznek szert, amennyiben hajlandóak azt mondani, amit a társadalom abszolút többsége hallani akar. Ennek magyarázatát nem kell túlbonyolítani; azért érnek el sikereket, mert az emberek többsége nem akar bevándorlókat, az ún. populista pártok pedig azt mondják, amit a választók hallani akarnak. A németországi menekülttáborok ellen elkövetett több mint 800 gyújtogatás viszont azt mutatja, hogy valóban társadalmi törésvonal jött létre. A Merkel által mondottakkal ellentétben nem a rasszizmus miatt – hanem, mert egy minimális lakossági támogatással bíró ideológiai kisebbség azt akarja, hogy Európa multikulturális legyen, és ennek megvalósítása során szándékosan a többségi társadalom akarata ellenében cselekszenek.

Eközött a neoliberális kisebbség, és a társadalom négyötöde közt jött létre a törésvonal. Ha egy kormány szembefordul a saját népével, az szükségképpen társadalmi zavarokat okoz, és egyenes út a törvényes rend megbomlásához. Gyakorlatilag belekényszerítik a többségi társadalom alapvetően békés tagjait a bűncselekmények elkövetésébe, mert a lakosság azzal kell szembesüljön, hogy a kormány ellene fordult, és a törvények a népérdek helyett egy ideológiai kisebbség akaratának beteljesítését védelmezik. Ez a “rasszizmus” – tünete annak, hogy a kormányok nyíltan a többségi társadalmak akarata ellen cselekszenek.

Nem jönnének létre ilyen problémák, ha a szószólóik egy pillanatra is komolyan gondolnák a demokráciát – ami önmagában véve nem köthető ideológiához, hanem a többségi lakosság akaratának képviseletét jelenti (akkor liberális, ha a lakosság többsége liberalizmust akar). A migrációs válság hatására pedig könnyen előfordulhat, hogy a demokratikus többség nem liberalizmust és befogadást akar, hanem rasszizmust.


http://www.hidfo.ru/2016/01/multikultura-eroszakkal-hidegseg-a-szivekben-igy-csinaljak-a-nemetek/

Irán legfelsőbb vezetője, Hamenei ajatollah keddi nyilatkozatában az USA vezetését nevezte meg a Daesh által okozott véres tragédia fő felelősének. Az iráni vezető szerint “az arrogáns hatalmak egymás ellen fordítják a muszlimokat, és teljesen elpusztították olyan arab országok infrastruktúráját mint Líbia, Szíria, vagy Jemen.”

“Síita vagy szunnita, az amerikaiaknak egyre megy; ők minden olyan muszlim ellen vannak, aki az iszlám szabályai szerint él, az erőfeszítéseik ez ellen irányulnak. […] Az ellenségeink által használt egyik legfőbb eszköz a modern iszlám civilizáció kibontakozásának a megakadályozására, hogy megosztanak minket, muszlimokat. Az Egyesült Államok jelenlegi vezetése elutasítja az iszlám alapelveit, és nyilatkozataikkal ellentétben valójában arra törekszenek, hogy egymás ellen fordítsák a muszlim közösségeket. Ennek érdekében olyan terrorista szervezeteket hoznak létre, mint a Daesh és más csoportok, amelyeket az Egyesült Államokhoz kapcsolható szervek anyagi támogatásával és politikai segítségével hoztak létre. Az amerikai vezetés felelős a muszlim világban az elmúlt időszak során bekövetkezett összes tragédiáért.” – nyilatkozta Hamenei.

Az iráni vezető ugyanakkor rámutatott, hogy az erkölcsi alapon bekövetkező iszlám ébredés egy olyan folyamat, amit az USA már nem lesz képes megállítani: “…amikor az iszlám ébredés elkezdődött, megijedtek és megpróbálták visszatartani, ez néhány országban sikerült is nekik, de az iszlám ébredést nem lehet elpusztítani.”

Az  iszlám világ megosztására irányuló erőfeszítések elítélése Rohani iráni elnök vasárnapi nyilatkozatában is kihangsúlyozásra kerültek; “Nincs sem síita, sem szunnita félhold. Iszlám hold van. Mi muszlimok egy olyan világban élünk, ahol muszáj összefognunk. Szíria lerombolása erősítette-e vajon Törökországot, Jordániát, Szaúd-Arábiát, Katart, az Emírségeket, vagy más országokat? Elégedett-e vajon Izraelen kívül bárki más Szíria szétrombolásával?”

A két, majdnem egyidőben elhangzó nyilatkozat azért fontos, mert az Egyiptom által kezdeményezett egységes arab haderő felállításának tervén, és a Szaúd-Arábia részéről bejelentett terrorellenes fegyveres nagykoalíció létrehozásán keresztül egy önállóan felemelkedő, iszlám központú hatalmi pólus kialakulásának szervezeti keretei feletti kontroll különböző oldalról való megközelítéseinek kísérleti képe körvonalazódik. Ennek a pólusnak az utóbbi időben egyre erőteljesebben szorgalmazott kiépítésével kapcsolatos áttételes megnyilatkozások a BRICS országok és az USA mellett egy közös, az utóbbi 1400 év során kifejlődött civilizációs alapokra épülő, az Atlanti-óceán és Csendes-óceán közötti térségben létrejövő önálló hatalmi tengely kiépülését jelentik. Ennek a lehetőségét a regionális iszlám hatalmak egyre reálisabbnak ítélik meg, ezért a közeljövőben az amerikai geopolitikai érdekektől való függetlenedési kísérletek keretében végrehajtott politikai manőverek sorozata várható.

Ennek a koncepciónak a keretén belül a jemeni, iraki, szíriai és líbiai helyzet mihamarabbi rendezése lesz a cél, melyet az Egyesült Államok nagy valószínűséggel a pillanatnyi helyzet alapján elsősorban a Daesh-t eszközként felhasználva igyekszik megakadályozni.

Az iszlám világ stabilizációs folyamataiban olyan, eddig nehezen elképzelhető történések bekövetkezése valószínűsíthető, mint az afgán kormány kiegyezése a tálibokkal, és az Al-Kaida hálózati rendszerében működő csoportok magatartásának jelentős mérséklődése a régiók helyi lakossági szimpátiájának megnyerése érdekében. Az Al-Kaida a Daesh-el – mint vetélytárs szervezettel – a helyi erőforrásokért vívott harcot illetően eddig a brutalitás propagandájában próbálta meg felvenni a versenyt. Ezen erőforrások elérhetőségét azonban a nemzetközi diplomáciai folyamatok nagy mértékben beszűkítik, aminek köszönhetően egy újabb ideológiai előrelépés várható az Al-Kaida szervezeti keretein belül, amely az iszlám szellemiségű hatalmi pólus felemelkedésének célját jobban szolgáló, regionális szinten az eddigi radikális iszlám helyett mérsékelt fokú politizálás térnyerését jelenti. Mindemellett ideológiában és retorikában az USA fő ellenségkép marad, amely a szervezetnek az iszlám társadalom részéről elnyert szimpátiáját ezután is fenntartja. Ennek az elképzelésnek a sikeres kivitelezésére az atlanti ideológiai blokk történelmében az IRA Sinn Féin-en keresztüli hivatalos politikai életbe való betagozódása szolgál példaként.

A felsorolt manőverek elindulásának reális lehetőségét jelzi a Muszlim Hittudósok Nemzetközi Uniója által közzétett nyílt levél, melyben a világ legbefolyásosabb, az iszlám összes ágából több mint 90 000 vallástudóst tömörítő muszlim szervezet arra szólítja fel az iszlám világot, hogy “bármilyen, az Oroszországi Föderációval kapcsolatos döntés meghozatala esetén a döntéshozók először az oroszországi iszlám teológusokkal kell konzultáljanak az ügyben.” Az iszlám világ autoritatív szinten egyetlen egyetemesen elismert szervezete (az általa megállapított normákat és döntéseket kivétel nélkül minden muszlim felekezet kötelezőnek tartja) a levélben kihangsúlyozza, hogy “pozitív hozzáállással tekint az Oroszországi Föderációra, amely az arab és muszlim közösséget ma támogatja.”

A Muszlim Hittudósok Nemzetközi Uniójának központja Katarban található, és vezetésében a Muszlim Testvériség szervezetéhez köthető vallástudósok jelentős súlyt képviselnek. A levél nyilvánosságra hozatala egy olyan fordulat kezdetét jelentette, melynek folytatásaként a katari külügyminiszter hivatalos tárgyalásra érkezett Moszkvába december 25.-én, a szíriai helyzet rendezése körüli eddig homlokegyenest eltérő orosz és katari álláspontok közös nevezőre hozatala érdekében, amely a diplomáciai szabályok irányította eredménnyel zárult. Katar továbbra is Aszad elnök távozásának szükségessége mellett foglalt állást, míg Szergej Lavrov orosz külügyminiszter az eddigi orosz álláspontot megismételve, a szír emberek döntésének jogosultságát támogatta Aszad kérdésében. A két fél azonban egy azonnali politikai tárgyalási mechanizmus megkezdésének közös akaratát nyilvánította ki a szíriai rendezés ügyében, és a katari politikus nyíltan utasította el az USA politikai elitjének befolyásos csoportját alkotó, John McCain vezette érdekkör és az amerikai védelmi miniszter Ashton Carter által támogatott török-szaúdi-egyiptomi-amerikai szárazföldi koalíciós haderő bevetésének javaslatát.

Az a tendencia, amely az eddig háttértámogatást biztosító muszlim államok Daesh-től való elfordulásával és a terrorszervezet támogatásának hirtelen leállításával kezdődött, és a líbiai rendezésben Oroszországgal érdekegyezésben végrehajtott nemzetközi diplomáciai manővereken keresztül folytatódott, így kiteljesedni látszik.

Erről a fordulatról egyedül a török vezetés késett le, mert elhitte azt az amerikai elit által szorgalmazott elképzelést, hogy az USA-nak a hidegháború során a Közel-Keletre sikerrel alkalmazott török-szaúdi-izraeli pilléren alapuló külpolitikai koncepciója, amely a török regionális hegemónia fenntartásának egyik fő eszközeként is funkcionált, harminc év elteltével is sikeresen alkalmazható. A török vezetés az Egyesült Államok befolyásának hatására megpróbált végrehajtani egy szabálytalan előzést, és a Hamenei által megemlített iszlám ébredés “elrablásával” az USA hegemóniára épülő világrendhez való besorolás folytatása mellett döntött. Ennek a döntésnek a logikai bizonyítékát nemcsak az orosz Szu-24 vadászgép lelövése és a török titkosszolgálat a MIT által fedezett anyagi, egészségügyi, és haditechnikai támogatás továbbvitele, vagy a Daesh-el folytatott olajüzlet jelentik. A MIT vezetője, Hakan Fidan október közepén az Anadolu News Agency török hírügynökségnek adott interjú során úgy nyilatkozott, hogy:

“Az ISIS realitás, és el kell fogadnunk, hogy nem törölhetünk el egy jól szervezett és népszerű szervezetet. Ezért arra hívom fel nyugati kollégáim figyelmét, hogy értelmezzék újra az iszlamista politikai áramlatokról alkotott képüket, tegyék félre cinikus mentalitásukat, és akadályozzák meg Vlagyimir Putyinnak a szíriai iszlám revolucionisták szétzúzására irányuló terveit. A külföldről érkező Szíriába tartó nagyszámú dzsihadista koordinálásának megoldásának érdekében feltétlenül szükséges, hogy az ISIS konzulátust, de legalább politikai képviseletet állítson fel Isztambulban.” (a nyilatkozatot Fidan a heves belföldi ellenreakciók után mint “titkosszolgálatoknál bevett manipulációs technikai eszközt” próbálta feltüntetni, majd a későbbiekben a riportot az összes török szerverről törölték.)

A katari irányváltás így nemcsak az eddig elkövetett terrorcselekményekhez (különösen az orosz civil repülőgép Sínai-félsziget feletti megsemmisítése) fűződő esetleges katari anyagi támogatások szálainak végső elvarrását, és így a nemzetközi elszigetelődés és szankcionálás lehetőségének megelőző kiküszöbölésére irányul, hanem egyúttal egy a multipoláris világrendben felemelkedő, iszlám civilizációs szellemiségű önálló hatalmi erőtér létrehozásának koncepciójába illeszkedik.

Az ezzel egybehangzó, az iráni politikai vezetés által fent említett nyilatkozatok ennek a folyamatnak a kibontakozási lehetőségeit rejtő megfelelő pillanat “itt és most” realitására hívják fel a muszlim világ figyelmét.

http://www.hidfo.ru/2015/12/iran-egy-egyseges-modern-iszlam-hatalmi-polus-kialakitasat-szorgalmazza/

Ravi Zacharias írása alapján

Egy új esztendőhöz érkeztünk. A múlt és a jövő furcsa keveréke tolul elénk. Minél nagyobb harcban állunk hihetetlen sebességével, az idő annál megállíthatatlanabbul halad előre. Tudjuk, hogy minden naplementével egyre kevesebb napfelkelte vár ránk. Minden új emlék újabb és erősebb érzelmeket ébreszt.

Fiatalon egy harmincéves ember is aggastyánnak tűnik, míg elérve ezt a kort az elmúlás újabb mérföldkövét véljük felfedezni. Ez természetes és igazából nincs benne semmi szomorú, hiszen idővel az idő múlása is elmúlik az örök hajnalban, veszteségünk pedig csak látszólagos, mert akinek hittünk, megőrzi a nála letett kincsünket. Ami mégis szívfájdalmat okoz a jelenben, az kultúránk hanyatlása, az egykor szilárdan védett értékek sárba tiprása, abban a hiszemben, hogy a múlt leigázása erkölcsi fejlődést hozhat.

Az evolúción alapuló erkölcs hasonló hatással bír. Ironikus módon, miközben Viktor Frankl arra emlékeztet bennünket, hogy a Holokauszt az értelmiség fellegvárának falai között született, ugyanez a forrás legitimizálja az egykor szentnek és sérthetetlennek tartott dolgok lerombolását.

Az erkölcsi Alzheimer halálos kór minden kultúra számára. Ez történik most. Hirtelen minden a feje tetejére állt. Az egykor nagy becsben tartott értékek ma a gúny tárgyát képezik és mindenhonnan azt halljuk, hogy ami megőrzi a múltat az az átkozottnál is átkozottabb. Nézzük meg a politikai vitákat. Színjáték és csalás. Az egyet nem értés pedig mindennél ellenszenvesebbnek számít manapság. Ez a romlás és pusztulás másik félreérthetetlen jele. Milyen példát mutat ez a jövő generációk számára? Az emberek mindenhol félelemmel tekintenek a jövőre. Jól eladja az újságokat, de ehhez a gyászjelentések is elegendőek.

Létezik egy másik tendencia is. A bűnnek látszólag nincs következménye. Néhány hete egy fiatalember azért kapott nagyon enyhe ítéletet, miután ittasan vezetve megölt négy embert, mert szülei túlságosan elkényeztették, így a bíró szerint nem tudott különbséget tenni a jó és a rossz között.

Talán a bíró is hasonló körülmények között nevelkedett, amennyiben az ítélőképesség hiányát szerinte a gazdagság okozza.

Szintén ezen a héten 2000 fiatal kamasz miatt egy egész bevásárlóközpontot kellett bezárni, mert összeverekedtek a leárazások miatt. Őket nehéz sorsuk miatt mentegették egyesek, azzal érvelve, hogy hátrányos helyzetű családokban felnőve honnan is tudhatnák, hogyan kell rendesen viselkedni.

Ezek szerint a jólét és annak hiánya egyaránt erkölcstelen Homo sapienst eredményez.

Fordított világunk, ahol a felelősségvállalás elvesztette jelentését, egy új esztendőhöz érkezett, amikor annak egyik leggazdagabb nemzete a szavazófülkékben fogja kifejezni ítélőképességét. A jólét morális érvek és felelősség nélkül ijesztő évet vetít elénk. Ugyanakkor a remény mégsem veszett el. Keresztényként reménységünk van, akkor is, ha az elénk táruló kanyargós úton nem mindig látjuk azt. A remény a legszükségesebb erény a sötétségben.

A politika és a kultúra egy részeghez hasonlóan, egyik faltól a másikig tántorogva űzi társadalmunkat, minden egyes koppanással csökkentve annak értelmét. Reményünket ebbe nem helyezhetjük. Reménységünk egyedül a mindent látó élő Istenben nyugodhat, aki minden embert elvezet a választáshoz, amikor élete új, jobb és örök fordulatot vehet. Nem tudjuk, hogy ez mikor érkezik el. A mi dolgunk szeretetben átsegíteni őket a völgyön. Segíteni nekik, hogy a múltra emlékezve ragadják meg a jövőt. Tetteink és imáink mutassák meg nekik, hogy nem egy folyton változó kultúra szárnyain, hanem annak az élő Istennek hatalmán állva haladunk előre, aki tegnap és ma és örökké ugyanaz.

http://idokjelei.hu/2016/01/nosztalgia-vagy-amnezia/

A Jobbik pártalapítványa által közpénzből támogatott Iránytű intézet nemrég közzétett egy rövid jelentést “Amerikai minták a Parlamentben” címmel, amelyben egy az angolszász törvénykezésben alkalmazott jogtechnikai eszköznek a magyar kormány részéről történő alkalmazását dicséri.

A szerző tanulmányt záró gondolata szerint

“Az Orbán-kormány több intézkedésén is látszik az angolszász, elsősorban amerikai minták átvétele, ez egy újabb, ezúttal egyértelműen előnyös példa, remélhetőleg tartósan megragad az itthoni törvényhozásban.”

Ez a gondolat a nemzeti hagyományok megtartását hangsúlyozó retorikához nehezen illeszthető, mert a magyar jogrendszer hagyományai az angolszász-amerikai rendszertől merőben eltérő európai kontinentális jog családjában gyökereznek. A fent említett angolszász jogrendből a kormány által taktikai kényszerlépésként átvett jogtechnikai eljárás alkalmazásának konkrét vizsgálata mellett azonban az angolszász jogi mechanizmusok alkalmazására kényszerítő körülményeken kívül a jogrend térnyerésére irányuló propagandát egy olyan kontextusban kell megvizsgálni, amely az Egyesült Államok egypólusú világrend fenntartásáért a többi felemelkedő pólus ellenében folytatott harcának folyamatába illeszkedik.

Az USA vezette atlanti geopolitikai centrum és a többi pólus összessége között a rendelkezésre álló természeti-gazdasági erőforrások és a demográfiai minőségek tekintetében minimum kiegyenlítettség uralkodik, ezért az atlantista geopolitikai blokk a globális társadalmi tér egyéb területein eddig meglévő viszonylagos dominanciájának abszolút kiterjesztésével próbálja gyengülő vezetői pozícióját megőrizni és erősíteni.

Ezek a területek a társadalmi élet teljes szegmensét felölelik. A területek és a Washington által rájuk gyakorolt nyomási mechanizmusok:

• A gazdasági életben a neoliberális gazdaságpolitikai modell térszerkezeti kiterjesztése (TTIP-TAFTA és TPP)
• A kultúrában a posztmodernizmus mint kulturális korszak mostani törvényszerű egyetemes lezárulásával létrejövő vákuum betöltése. A posztmodernitás dekonstruktív, multikulturalista és technológus irányzatainak átmentésével létrehozott un. hipermodernizmus, mint korszakalkotó egyetemes kulturális irányzat propagálása a tradicionális vonalakat felölelő, metamodernizmusnak nevezett iránnyal szemben. Ehhez társul az egyéb területeken is globális dominancia pozícióját kiharcoló angol nyelv közvetítői szerepe.
• A vallások átpolitizálása. Ez a terület reálpolitikai szempontból is kiemelkedően hangsúlyos, mert a demográfiai mutatók tendenciáját tekintve a két nagy világvallás, a kereszténység – katolikus és protestáns -, és a szunnita iszlám népességi súlya a közeljövőben egyértelműen Ázsia délkeleti részére helyeződik át. Az USA célja, hogy a mostani, számára vallások feletti geopolitikai ellenőrzést biztosító időszakban kiépítse azt a hatalmi struktúrát, mely a demográfiai súlypont eltolódása után is biztosítani fogja ennek az ellenőrzésnek a lehetőségét.

Kereszténység – A katolikus egyház saját hagyományos szervezeti központjában az európai kontinensen összes pozícióját elvesztette. Míg katolicizmus a lengyel, olasz, portugál és spanyol identitás egyik látszólagos alapjegye, ez a vallásosság azonban csak a külsőségekben és a reálpolitika síkján nyilvánul meg – belső lényegét, és az ebből táplálkozó szellemi energiák kihasználásának lehetőségét teljesen elvesztette. A katolicizmus geopolitikai centruma jelenleg a dél-amerikai térségbe tevődött át, amely felett az USA a területén élő nagyszámú hispán bevándorló réteg szociális manipulálásával abszolút kontroll kiépítésére törekszik.

A nyugat-európai vallási kultúra másik nagy ága, a protestantizmus erőcentrumát mára az Egyesült Államok képviseli. Az USA keresztény lakosságának több mint 50%-a ehhez a felekezethez sorolható, és a politikai elitben az izraeliták mellett jelentős túlsúllyal képviseltetik magukat.

Iszlám – A síita irányzattal szemben jelentős demográfiai túlsúllyal rendelkező szunnita közösséget Washington a szunnita világ regionális erőcentrumainak – Törökország, Szaúd-Arábia, Pakisztán, Egyiptom – saját szövetségi rendszerébe alárendelt függőségi minőségben való kényszerítésével tudta kontroll alatt tartani. Az USA megkísérel mindenáron meghiúsítani minden olyan irányú próbálkozást, amely ennek az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig átívelő térbeli szunnita övnek, mint egy regionális hatalmi centrum vezetése alatt álló önálló hatalmi pólusnak a felemelkedését hivatott előkészíteni.

• Szociális globalizáció – A demográfiai helyzet alakulásának kontrollálása érdekében az irányított migráció tulajdonképpen nem más mint a társadalmak etnikai és korszerkezeti tulajdonságainak megváltoztatására irányuló művelet, amely felett a kontroll gyakorlásának nehézségei az elmúlt időszakban aktívan kiütköztek. Mivel azonban ezek a nehézségek az Európai Unió gyengülésének irányába hatottak, az USA-nak nem érdeke a művelet leállítása.

Annak érdekében, hogy ezeket a területeket az Egyesült Államok vezette atlanti geopolitikai blokk teljes kontroll alá tudja vonni, a saját gyökerű és értelmezésű jogrend geopolitikai kiterjesztésére van szüksége. A nemzetközi kapcsolatok jogi környezetében az USA már elindította a saját angolszász joghagyományait követő szabályozási mechanizmus kikényszerítésének folyamatát a világűr felfegyverzésének, a kibertérnek, a nemzetközi légterek és nemzetközi vizekre vonatkozó jogi környezet megváltoztatása érdekében.

Az angolszász jogrend mátrixának kiterjesztése az európai térségre nemcsak a gyengülő európai identitás végső szétverésére, hanem a kontinentális európai kultúra hagyományai feletti önálló kontroll végleges megsemmisítésére is irányul, amely nagyban hozzásegítené az Egyesült Államok vezette atlanti blokkot az általa uralt – egypólusú -világrend változatlan megőrzéséhez.


http://www.hidfo.ru/2015/12/az-angolszasz-jogrend-ternyerese-mint-az-unipolaris-dominancia-eszkoze/

Az izraeli hadsereg elismerte, hogy szándékosan tettek terméketlenné több mint 170 hektár földet a gázai határ mentén, hogy ezzel “megkönnyítsék az ott zajló biztonsági intézkedéseket”. Repülőgépekkel mérgeket szórtak szét a palesztin gazdák földjein, hogy ott lehetetlenné váljon mindenfajta mezőgazdasági tevékenység.

Korábban palesztin tisztviselők állították, hogy Izrael repülőgépekkel mérgeket szór szét, és a gazdák beszámolói alapján a rendszeres permetezések miatt több száz hektár olyan terület van, ahol nem nő meg semmilyen haszonnövény. A beszámolók szerint az izraeli gépek több napon át permetezik a határ menti területeket, melynek eredményeként spenót, borsó, petrezselyem és bab ültetvények semmisültek meg. A növényirtók és csírázásgátló szerek permetezésének köszönhetően gyakran a gazdák egész évi termése megsemmisül.

Az izraeli hadsereg egyoldalúan egy tiltott övezetet működtet a határon túl, ahol nem engedélyezett a tartózkodás palesztinok számára. Ezeknek az övezeteknek pontos kiterjedése ismeretlen; palesztin civileket gyakran lőnek le izraeli katonák a határ palesztin oldalán, de az áldozatok hozzátartozói szerint nem a tiltott övezetben tartózkodtak, az izraeli fél jelentései alapján pedig az állítólagos civilek fegyveresek voltak. A helyek többnyire arról számolnak be, hogy a helyi gazdákra nem lőnek, számukra engedélyezett az övezetben tartózkodás. A hadsereg azonban gondoskodik arról, hogy a gazdák se maradjanak a határ közelében; a föld terméketlenné tételével újabb száz hektárokról űzik el a palesztin földműveseket.


http://www.hidfo.ru/2015/12/izrael-foldmergezessel-folytat-teruletrablo-haborut/