2016.01.19.
07:23

Írta: lowoa

BRÜSSZELBEN MÁR A DÁTUMOT IS TUDNI VÉLIK, MIKOR ESIK SZÉT AZ EU

Nem találkoztuk optimista emberrel az EU csúcsszerveinek tisztviselőivel folytatott háttérbeszélgetéseinken. Többen is osztják a nézetet, hogy a leendő magállamok már dolgoznak azon, hogyan szakítsák le magukról a perifériát. Azt mondják, 2017 lehet a mágikus évszám.
„Nekem meggyőződésem, hogy a németek, a beneluxok, a franciák, az olaszok és a skandinávok mindig mindenben egyeztetnek egymással. Velünk pedig nem. Mi kimaradunk az információáramlásból” – ezt mondta egy – értelemszerűen nem az említett országokból érkező – magas rangú forrásunk az Európai Bizottság működésével kapcsolatban.”
-Én már semmilyen összeesküvés-elmélet valódiságát nem tudom kétségbe vonni az EU jövőjével kapcsolatban-tette hozzá.
Az egyik ilyen állítólagos forgatókönyv, amiről forrásunk is hallott, arról szól, hogy 2017-ben lehet vége az Európai Uniónak a jelenlegi formájában. A legjobb alkalmat ehhez az teremtené az elmélet szerint, hogy ebben az évben ünnepli majd az EU az 1957-ben Franciaország, Németország, Olaszország és a három Benelux állam által aláírt szerződéseket, melyek létrehozták előbb az Európai Szén-, és Acélközösséget, majd még ugyanebben az évben az Európai Gazdasági Közösséget is.
Egy másik, név nélkül nyilatkozó bizottsági forrásunk is arról beszélt, hogy „bőven hallani már ilyen forgatókönyveket”. Eszerint az alapító szerződések szimbolikus megújításán túl 2017-ben az érintett tagállamok egyben azt is deklarálnák, hogy egymás között politikailag, és a szociális rendszereik összehangolásával is elmélyítik az együttműködést, ezzel mintegy lerázva magukról a többieket, elsősorban a 2004-ben, 2007-ben csatlakozó kelet-európai tagállamokat.
A KIBŐVÜLT HATOK

cscs

A szerződést megújítók persze már nem csak hatan lennének, rajtuk kívül a spanyolok, a skandináv államok és Ausztria is szinte bizonyosan csatlakozna. Sőt, a hagyományosan nagyon erős uniós orientációval rendelkező három balti ország is minden bizonnyal bejelentkezne, ha eközött és a kimaradás között kellene választani – ezt korábban éppen egy lengyel diplomata mondta a VS.hu-nak Brüsszelben, amikor arról beszélgettünk: a magyar kormánynak nagyon komoly reményei vannak egy új „ellenpólus” kialakítására, aminek magja a jelenlegi V4-es együttműködés lenne.
„Az a baj, hogy a mostani lengyel kormánnyal leromboltuk azt az illúziót, hogy mi immár véglegesen a nyugati tagállamokhoz csatoltuk magunkat. Kiderült, hogy mi is ugyanolyanok vagyunk, mint a magyar-, vagy a szlovák választók” – mondta a már idézett brüsszeli lengyel diplomata, aki szerint ennek hosszabb távon sokkal komolyabb következményei lesznek, mint a Bizottság által elindított vizsgálat a lengyel demokráciával kapcsolatban.
Forrásunk szerint alapjaiban rendült meg a német kormány bizalma Lengyelországban, mint hosszú távú és kiszámítható szövetségesben. Ugyanerről írt egyébként a Politico múlt heti száma is. A brüsszeli döntéshozók körében nagy befolyással bíró politikai lapban egy egész oldalt szenteltek a korábban stratégiainak tekintett német-lengyel szövetség elillanásának.
Joerg Forbig, a German Marshall Fund egyik német szakértője el is ismerte, hogy a német politikai osztály egy hamis álomba kergette magát, amikor az elmúlt években csak a németpárti lengyel politikusokkal volt hajlandó szóba állni, és az ő megnyilatkozásaikból azt a következtetést vonta le, hogy Varsóval immár örök és megbonthatatlan a szoros szövetség.
Ez a németeket is tovább lökheti egy mag-Európa jellegű megoldás felé. Főleg, hogy az utóbbi időszak egyik legérzékenyebb politikai kérdéséről, a menekültügyről alapvetően másképp gondolkodik Angela Merkel és a keleti tagállamok legtöbb vezetője.
A már említett összeesküvés-elmélet szerint a folyamatnak lökést adhat az is, hogy 2017-ben Németországban és Franciaországban is választások lesznek, és a kampányban szintén hálás téma lehet a korrupt keleti tagállamokkal kampányolni, ahová ömlik a pénz a befizető államokból, mégsem érkezik cserébe megfelelő szolidaritás.
ÉS A PÉNZ?
Szintén ezt a folyamatot erősítheti, hogy az idén elkezdenek tárgyalni a 2020 utáni hét éves uniós fejlesztési ciklus pénzeiről. Gajus Scheltema, a jelenleg az EU elnöki tisztét ellátó Hollandia budapesti nagykövete a VS.hu-nak azt mondta, felülvizsgálhatják majd az eddigi forrásokat, elsősorban azért, hogy azokat átláthatóbb módon költsék el. De nem kizárt az sem, hogy jelentősen csökkenhetnek a keletieknek juttatott fejlesztési források.
Arról korábban már mi is írtunk, hogy magyar kormányzati körökben egyenesen úgy számolnak: 2020-tól gyakorlatilag nem lesznek igénybe vehető uniós támogatások. Márpedig eddig az uniós lojalitás egyik legfontosabb tényezője éppen a pénz volt. Nem véletlen, hogy Werner Faymann osztrák kancellár éppen ezek blokkolásával fenyegetőzött legutóbb, ha a kelet-európai tagállamok nem lesznek hajlandóak részt venni a közös menekült-politikában.
Egy forrásunk az Európai Tanácsban szintén arról beszélt: régen volt már annyira bizonytalan a szervezet jövője, mint most. Informátorunk szerint a britek közös politikákat gyengítő törekvése, melyek fő támogatói szintén a keletiek, és az, hogy David Cameron kormánya az uniós alapító szerződésekhez is hozzá akar nyúlni – amit azért egyelőre mindenki kizártnak tart -, szintén arra sarkallhatja a leendő magállamokat, hogy inkább egymás felé forduljanak.
Egy több évtizede különböző uniós intézményekben dolgozó nyugati diplomata is azt mondta lapunknak: az emberi tényezőket sem lehet alábecsülni. „A német, francia, holland, belga, olasz politikusok vagy uniós tisztviselők jelentős része már évtizedek óta együtt dolgozik. Ott vannak ugyanazokon az uniós csúcstalálkozókon, miniszteri megbeszéléseken. Fél szavakból is megértik egymást, ez az életük, erről szólt egész karrierjük.
“Orbán Viktor, vagy Jaroslav Kaczynski nemhogy nem tagja ennek a körnek, de érteni sem akarják, hogy ez mit jelent.
Így a többiekben simán lehet olyan érzés, hogy akkor minek is vesződünk velük”.
(vs)
Bal-Rad komm: Amennyiben a jövő eszendei “céldátumot” vesszük alapul, akkor 27-28 év veszett el Magyarország életéből! Az eredmény jól látható! Az egykori Közös Piac országai gazdasági túlélésének a garanciája-áldozata lett (többek között) Magyarország és a magyar NÉP! Amelyek MEGBÍZOTT HELYTARTÓINAK ŐK MÁR NEM HAJLANDÓAK TOVÁBB JÚDÁSPÉNZT ADNI SEM! (Persze huszonhat-huszonnyolc év alatt elég jól megszedték ők magukat!)
Nyilvánvalóan megkezdődött a rendszert váltottak-a gyarmatok-helytartóinak új irányokba való kutakodása, az uniós források elapadása esetére. Új szövetségesek feltérképezése, ami “berkeken belül” (V4) nem igazán működőképes, a térség önálló gazdasága nélkül. Távolabb kéne tekinteni, de NATO-tagok vagyunk! Ezzel a kolonccal a nyakunkban pedig barátot találni nagyon nehéz, kiszabadulni a latorszövetségből pedig szinte lehetetlen!

mentők

Az EU végülis kivet bennünket is magából! Lelegelte a területet-visszahúzódik. Legelődíjat sem kell fizetnie, viszont kiváló rabszolgautánpótló terület leszünk továbbra is. Jobbik esetben számadóik is elhagyják a legelőt, magára hagyva az éhhalálra ítélt marhacsordát. Roszabbik esetben maradnak. Összegyűjteni a még összegyűjthetőt.
Mi pedig itt állunk majd teljesen kifosztva, MAGÁNNAGYBIRTOKOK ÖVEZTE nyomorúságos falvainkban-városainkban.
Igazán aktuális mostmár a kérdés újbóli felvetése:

MEGÉRTE? EZT AKARTAD? EZT AKARTUK?

komment

2016.01.15.
18:44

Írta: lowoa

Megkezdődik a világ dollártalanítása

William Engdahl, a New Eastern Outlook politikai megfigyelője szerint minden térségi hatalomnak érdekében áll a multipoláris világrend kialakítása, mert az amerikai gazdaság elkerülhetetlenül összeroppan, és a dollár monopolhelyzetének fennmaradása esetén magával húzná a világ más régióit is.

Oroszország, Kína, India és más felemelkedő hatalmak együttműködnek a többpólusú világrend kialakításán: a nemzetközi kapcsolatok olyan rendszere jön létre, amelyben az euro-atlanti hatalom nem tudja ráerőltetni saját értékrendjét és politikai rendszereit más kultúrákra, mert elveszíti hegemónhelyzetét. Az amerikai külpolitika által uralt egypólusú világrend – úgynevezett “Új Világrend” – stabilitása megbomlott, mert az Egyesült Államok elveszítette monopolhelyzetét, és folyamatban van más hatalmi pólusok felemelkedése. William Engdahl szerint Washington már nem tudja megakadályozni – legfeljebb hátráltatni tudja – ezt a folyamatot, mert politikai hatalma folyamatosan gyengül, miközben gyakorlatilag államcsőd állapotában működik az Egyesült Államok.

A szakértő felhívja a figyelmet arra, hogy Oroszország és Kína fokozatosan csökkenti az amerikai dollárral szemben fennálló függő viszonyt. Oroszország az olajkereskedelemben rubel használatára történő átállása végleg aláássa az Egyesült Államok monopolhelyzetét; Engdahl szerint ezzel “megkezdődik a világ dollártalanítása”. Az átállásnak – az olajár rubelben jegyzésének – köszönhetően pedig Washington nem csak gazdasági, de politikai téren is elveszíti monopolhelyzetét. Megakadályozni a folyamatot közel lehetetlen, hiszen az Egyesült Államok a dollár korlátlan nyomtatása, és az adósságplafon évenkénti megemelése miatt gyakorlatilag egy állandó államcsőd állapotában működik, a térségi hatalmak pedig lehetőségként tekintenek erre a változásra. “A világ nagy része elkezdte felismerni, hogy az Amerikai Egyesült Államok, a hegemón, az egyetlen szuperhatalom, nevezzék bárminek is, de-facto csődbe jutott.”

Ennek részeként nem pusztán az olajkereskedelem dollármentesítéséről beszélhetünk, hiszen az Egyesült Államokat egyszerre több fronton sújtja komoly csapás. Teljes amerikai iparágak vannak kiszervezve más országokba, a munkanélküliség egyre nagyobb problémává válik, az USA államadósságát pedig trillió dollárban mérik, ami arról árulkodik, hogy az amerikai gazdaság egésze borzalmas állapotban van. A JP Morgan elemzői szerint az amerikai gazdaság lassulása a következő években 75%-kal fokozódhat. Miközben 2016-ban a globális gazdaság 2,6%-os növekedésével számolnak, az amerikai gazdaság a recesszió szélére jutott.

http://www.hidfo.ru/2016/01/megkezdodik-a-vilag-dollartalanitasa/

komment

2016.01.14.
14:55

Írta: lowoa

Teljes fordulat az előázsiai országok biztonságpolitikájában

Az előázsiai országok közt zajló, a stabilizációs szándék kifejeződését jelző tárgyalásokkal egy időben egy olyan, terrorcselekményekben megnyilvánuló destabilizációs műveleti lánc kezdődött, amely időben és térben jól láthatóan összehangolt, és a multipoláris világrend térségi erőpólusai közti viszonyok megzavarását célozza.

India elnöke, Narenda Modi december 23-24.-i moszkvai látogatása után Afganisztánba repült, ahol Ashraf Ghani elnökkel folytatott megbeszélést. Ezt követően Modi az eredeti közvetlen hazautazás tervén változtatva, december 25.-én személyesen kért engedélyt gépének a pakisztáni Lahore repterén történő soron kívüli fogadására. Az elnököt a reptéren Pakisztán politikai vezetője, Nawaz Sharif fogadta (képünkön), és távozásakor szintén kikísérte a géphez. Ez a pakisztáni miniszterelnök részéről Modi személyes biztonságát garantáló lépéssorozat mély benyomást tett az indiai elnökre, ahogy azt később twitterén is megemlíti.

Január 2.-án a pakisztáni-indiai viszonyban vitatott hovatartozású terület határán fekvő indiai Pathankot légibázis elleni iszlamista támadásban a hat támadó mellett hét katona vesztette életét. A támadás célja nyilvánvalóan a két ország közötti kapcsolatok elmérgesítése volt, mert az akció az indiai katonai élőerőben okozott lehető legnagyobb veszteséget irányozta elő. A légibázis infrastruktúrája és repülőeszköz állománya semmilyen károsodást nem szenvedett.

Az akciót a JeM nevű pakisztáni bázisú iszlamista szervezet követte el. Delhi évek óta szándékos inaktivitással vádolja Iszlámábádot a JeM kiiktatását illetően. A terrorszervezet tagjai rutinszerűen hajtanak végre támadásokat a kasmíri régió India által ellenőrzött területén az ottani biztonsági erők ellen, és eddig szabadon mozogtak a pakisztáni részről szigorúan ellenőrzött határsáv zónájában. A pakisztáni hatóságok a Pathankot légibázist ért támadás után a JeM 16 tagját és vezetőjét, az eddig az országban szabadlábon élő Maszúd Azhart őrizetbe vették. (Financial Times 2016.01.13)

Ez a pakisztáni biztonságpolitika belügyi, katonai és Indiával kapcsolatos szemléletében egy 180 fokos fordulat bekövetkeztét vetíti előre.

Január 3.-án India afganisztáni konzulátusát érte támadás Mazar-e Sharif városban. A fegyveres támadók a konzulátusra kíséreltek meg betörni sikertelenül, majd a szemben lévő épületben barikádozták el magukat. Az afgán biztonsági erők 25 óra tűzharc után végeztek a négy személlyel. A tartományi rendőrfőnök tájékoztatója szerint a fegyveresek kitűnően felkészült személyek voltak, akik minden bizonnyal magasfokú katonai kiképzésben részesültek, nem az afgán nyelvjárásokat, hanem a pakisztáni urdu nyelvet beszélték. (Firstpost India 2016.01.13)

Az indiai konzulátust ért támadás és a JeM vezetőségének letartóztatása után január 13.-án öngyilkos merénylő bombát robbantott egy gyermekbénulás elleni pakisztáni oltóközpontnál. A Quetta városában elkövetett merényletnek 15 halálos áldozata van. A merényletért a Daesh (Iszlám Állam) terrorszervezetnek 2014-ben hűségesküt fogadó Jundallah csoport vállalta a felelősséget. A csoport a keresztény és síita kisebbség elleni brutális merényletei által várt hírhedté. (The Hindu 2016.01.13.)

A quettai merényletet illetően mindenképp emlékeztetni kell arra a tényre, hogy a CIA az Oszama bin Laden elfogását célzó vadászat során egy ugyanilyen oltóközpont felállításával tervezte azonosító DNS minták begyűjtését a bin Laden szűk családi körébe tartozó személyektől. A bin Laden amerikaiak által történt likvidálása után a pakisztáni szakszolgálat több embert is letartóztatott az esettel kapcsolatban, külföldi kémszervezettel való együttműködés miatt. (The Guardian 2011.07.11) A pakisztáni és afgán polio elleni oltási központok hálózati rendszerét az USA hírszerző szolgálata különös előszeretettel használja fel időszakos taktikai célok elérésére a térségben. A műveletek előjele (egy ilyen központ létrehozása, vagy megsemmisítése) az adott cél elérésének függvényében változik.

Az afgán-pakisztáni kapcsolatokban az eddig politikai szinten megkezdett egyeztetést a sokkal lényegesebb gyakorlati jelentőségű katonai megállapodás követte. A felek a pakisztáni vezérkari főnök Raheel Sharif tábornok dec.27.-i kabuli látogatásán közös akaratukat fejezték ki arra vonatkozóan, hogy a béketárgyalást elutasító talibán frakciók felszámolásában Pakisztán fegyveres ereje támogatást nyújt az afgán kormány számára. (The Indian Express 2015.12.28)

Szintén január 13.-án a Daesh öngyilkos merénylői fegyveresek támogatása mellett támadást intéztek a pakisztáni konzulátus ellen Afganisztán Dzsalálábád városában. Az afgán biztonsági erők szerint a merénylet nem az eddigi sémák alapján történt, és a Daesh afganisztáni kapacitásai eddig nem voltak elegendőek egy városi, őrzött célpont elleni fegyveresek és öngyilkos merénylők egyidejű koordinálásával végrehajtott támadáshoz. (Reuters 2016.01.13)

A merényletidőszak folytatólagos sorrendje az Afganisztán-India-Pakisztán triangulum tagjait felváltva érinti. A merényletek a három országban a mindenki támad mindenki területén mindenki ellen koncepció jegyében zajlanak.

Ez a támadássorozat egy időben zajlik:

  • a mindhárom országot összekötő, gazdasági szempontból kiemelkedően fontos TAPI gázvezeték építési kivitelezésének megkezdésével,
  • a központi afgán kormányzat és a tálib mozgalom közötti béketárgyalások újrakezdésével,
  • az országok közötti legmagasabb szinten folyó politikai és katonai tárgyalások menetével, amely a térség stabilizációjára irányul.

Látható, hogy az előázsiai országok között a térséget érintő stabilizációs folyamatok bevezetésére határozott politikai akarat és katonai szándék van. Utóbbi azért lényeges, mert India és Pakisztán esetében eddig két egymással kifejezetten ellenséges atomhatalomról beszélünk.

A stabilizációs szándék kifejeződését jelző tárgyalásokkal egyszerre pedig egy olyan terrorcselekményekben megnyilvánuló destabilizációs műveleti lánc kezdődött, amely időben és térben jól láthatóan összehangolt.

Egyetlen ország van a világon, amelynek hírszerző szerve a merényleteket elkövető terrorcsoportok hálózatában olyan mélységi szintű beépültséggel rendelkezik, hogy egy ilyen támadássorozat koordinációs kivitelezését képes legyen végrehajtani. Ugyancsak egyetlen ország van a világon, amelynek hatalmi elitje a stabil regionális erőcentrumok kapcsolatára épülő multipoláris világrendet továbbra is teljes mértékben utasítja el, és kiépülését minden eszközzel megakadályozni igyekszik. Hogy mindkét esetben ugyanarról az országról beszélhetünk, az nem a véletlenek fura összjátéka.


http://www.hidfo.ru/2016/01/teljes-fordulat-az-eloazsiai-orszagok-biztonsagpolitikajaban/

komment

2016.01.13.
19:45

Írta: lowoa

Egyesült Államok: irányítja-e a káoszt, vagy maga is részévé válik?

Seymour Hersh, többször díjazott oknyomozó újságíró a London Review of Books folyóirat legfrissebb, január 7.-én kiadott számában terjedelmes cikkben számol be egy dokumentumról, amely alapján az amerikai vezetés tisztában van azzal, hogy a beavatkozások eredményeként anarchikus állapotok jönnek létre, és terrorszervezetek emelkednek fel.

A 2013 nyarán keltezett, titkosított dokumentum szerint az USA katonai hírszerző szolgálata (DIA) és az akkor Martin Dempsey tábornok vezetése alatt álló egyesített vezérkar (JCS) közös elemzése egyértelműen rámutat, hogy Bassár el-Aszad szíriai elnök hatalomból való eltávolítása káoszhoz, és az extrém-iszlamisták hatalomátvételéhez vezet, ahogy Líbiában is történt. Hershnek az információ valódiságát a DIA akkori főnöke, a már leköszönt Michael Flynn altábornagy is megerősítette. Flynn szerint a katonai vezérkar és hírszerzés felmérte, hogy az Iszlám Állam egy hosszú távú stratégiára épül, amely a hírszerzői elemzések alapján fokozott veszélyt jelent az USA katonai nemzetbiztonságára nézve. Ennek ellenére az elemzések megoldási javaslataikkal együtt sorozatos elutasításra találtak az Obama-adminisztráció részéről. Ezért a vezérkar és a szakszolgálat akkori vezetése Barack Obama elnököt megkerülve, a katonai szolgálatok közötti közvetlen csatornákon keresztül információt szolgáltatott a német, izraeli és orosz társszolgálatoknak a Szíriában operáló, a szaúdiak, Katar, a CIA és a MIT (a török Nemzeti Hírszerző Szolgálat) által támogatott dzsihadista csoportok műveleti hátteréről. A cél a szír vezetés és hadsereg illetékeseinek áttételes tájékoztatása lett volna az említett országok szolgálatain keresztül.

Hogy a Hersh által, a londoni folyóiratban publikáltak mennyire fedik a valóságot, vagy éppen mennyire szolgálnak egy elterelő művelet dezinformációs stratégiájának részeként, azt nem tudni. Ami bizonyos, hogy Flynnt 2014-ben, Dempseyt 2015 szeptemberében nyugállományba küldés mellett váltotta le az amerikai politikai vezetés a vezérkar és a katonai hírszerzés éléről.

Az új vezérkari főnök – a hivatalos megnevezés szerint az amerikai vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke – Joseph F. Dunford tábornok a kinevezése előtti szenátusi meghallgatáson Oroszországot nevezte a legnagyobb fenyegetésnek az amerikai nemzetbiztonsággal kapcsolatban. Szeptember végi hivatali beiktatása óta pedig folyamatosan úton van. Az USA területi műveleti parancsnokságait és az Egyesült Államok számára katonai szempontból létfontosságú szövetségeseket látogatja sorra, utóbbi minőségben az amerikai politikai elit terveit és elvárásait közvetítve. A tábornok kinevezése után október közepén Irakot, Izraelt és Jordániát látogatta körbe, majd novemberben Japán és Dél-Korea következett. Dél-Korea kivételével az amerikai vezérkari főnök az országok politikai vezetőivel is folytatott tárgyalásokat a katonai tisztviselők mellett. A körút decemberben az afganisztáni NATO-haderő főparancsnokságán tett látogatással folytatódott. Év végével egy kivételével az összes amerikai repülőgép-hordozó harccsoport az anyabázisokra tért vissza, amire még nem volt példa az USA történetében.

Dunford január eleji törökországi látogatása során a legmagasabb szinten tartott megbeszélést, amelyen a török kormányt a miniszterelnök képviselte. A tábornok által tolmácsolt amerikai politikai szándék a szíriai kurdok által alkotott Szír Demokratikus Erők támogatására a török vezetés merev ellenállásába ütközött. Ennek okaként az a koncepció jelölhető meg, amely egy Észak-Iraktól a Mediterráneumig terjedő, tengeri kijárattal rendelkező önálló kurd államalakulat létrehozását (amely az amerikai ígéretek alapján nem érintené a törökországi kurdisztáni régiót) célozza meg, és amelyet a török katonai és politikai vezetés is súlyos nemzetbiztonsági kockázatként értékel.

A vezérkari főnök ezután január elején a stuttgarti központú USA AFRICOM és USA EUCOM parancsnokságokat vette sorra. Philip M. Breedlove tábornok, az USA EUCOM vezetője, és a NATO európai főparancsnoka a látogatás után megnövelt létszámú, kapacitásaiban megerősített amerikai erő európai állomásoztatásának szükségességét hangsúlyozta. Ez a kelet-európai államok területén az USA hadereje számára létrehozott gyakorló-lerakatok (activity set) hálózatának kiépítésével már megkezdődött. Magyarországon 2017-re irányozták elő egy ilyen lerakat aktiválását, ami egy emelt létszámú amerikai kontingens 2017/18-as magyarországi állomásoztatásának tervét vetíti előre.

Az USA afrikai területi műveleti parancsnokságát vezető David Rodriguez tábornok pedig egy öt pontot felölelő ötéves terv vonalait vázolta fel a Dunforddal történt megbeszélés után. Ezen pontok kommunikálásának azonban van egy kérdéses értelmezési szándéka. Míg a Daesh (Iszlám Állam) fennhatóságát elutasító, és önmagát az Al-Kaida hálózat szomáliai szárnyaként meghatározó Al-Shababra vonatkozóan Rodriguez a semlegesítést fogalmazta meg célként, addig a Daesh-nek hűségesküt fogadó nigériai Boko Haram, és a Daesh líbiai szervezetével kapcsolatban a “féken tartás” fogalmát használta a tábornok. A katonai terminológusban ez a megsemmisítés és felszámolás szinonimájától igencsak messze áll.

Dunford németországi és török látogatása után bomba robbant Isztambulban. A mai napon történt esemény részleteiről egyelőre teljes a hírzárlat, de a sebesültek között biztosan vannak német állampolgárok, erről Angela Merkel is nyilatkozott. Mindezzel egyidőben az Egyesült Államok cserét hajt végre a Közel-Kelet/Közép-Ázsia régió (CENTCOM); Dél-Amerika régió (SOUTHCOM); Észak-Amerika régió (NORTHCOM) műveleti területekért felelős hadműveleti parancsnokságok vezetői posztjain is.

Az egymásnak ellentmondó részleges védelempolitikai célmegfogalmazások és inkoherensnek tűnő politikai szándékok rendezetlen külképe csak látszólagos. Az USA vezérkari főnökének intenzív körútjai, az amerikai haderő ideiglenes visszahúzódását mutató gyakorlati lépések, és ezzel egy időben a haderő kiterjesztésének szükségességére tett felhívások ugyanazt a célt szolgálják. Leegyszerűsítve; az összes részmanőver egy olyan stratégia része lehet, melynek célja egy nyomásgyakorló megfelelési kényszer előidézése. Ezt a kényszert igyekszik az Egyesült Államok a vele alárendelt szövetségi viszonyban álló országokra erőltetni. Ehhez pedig olyan manipulált képet próbál az adott államok politikai vezetése elé festeni, amely azt hivatott sugallni, hogy az USA nélkül nem lesznek képesek saját védelempolitikai célkitűzéseik megvalósítására.

Az amerikai vezetési stratégia részéről újraadoptált “irányított káosz” elmélet rendszerszinten való szemlélete alapján azonban a cikkben felsorolt történések másra is rámutatnak. A káosz-elmélet az ilyen típusú kaotikus rendszerek által követett magatartásformák előre kiszámíthatóságát írja le. Az elmélet szerint a rendszer magatartásformáját előrejelző modellek pontossága két fő feltételtől függ. Egyrészt, hogy a rendszer jelenlegi állapota mennyire pontosan ismerhető, másrészt a rendszer dinamikusságának időbeli változása milyen fokú. Az első feltétel pontja maximálisan teljesülni látszik. A Washingtonon kívül felemelkedő többi hatalmi pólus teljesen tisztában van az USA jelenlegi céljaival, eszközeivel, módszereivel. Ezért az Egyesült Államok az “irányított káosz” sikeres kivitelezése érdekében a káoszrendszer dinamikusságát fogja fokozni, mellyel a rendszer kiszámíthatósága jelentősen csökkenthető. Kérdéses azonban, hogy az intenzivitás előrehaladtával meg tudja-e őrizni a rendszer feletti kontrollt, vagy esetleg önmaga is a káosz részévé válik.

http://www.hidfo.ru/2016/01/egyesult-allamok-iranyitja-e-a-kaoszt-vagy-maga-is-reszeve-valik/

komment

2016.01.12.
11:03

Írta: lowoa

„Az az antikrisztus, aki tagadja az Atyát és a Fiút. Aki tagadja a Fiút, az Atyát sem ismeri”

Egy jámbor legenda szerint Szent Ágoston egyszer azon törte a fejét, hogy milyen is lehet a mennyország, a túlvilági élet, amikor a nem sokkal korábban elhunyt Szent Jeromos megjelent neki, és azt mondta, hogy ne törje tovább ezen a fejét, mert ezt emberi elme nem képes elképzelni. A mennyország, a túlvilág, az Utolsó Ítélet stb. mind olyan dolgok, melyeket itt a földön az ember soha nem fog tudni nemhogy felfogni, de még legmerészebb álmában sem elképzelni. Ugyanakkor vannak dolgok, melyek elképzelése csak bizonyos korokban lehetetlen, később már nem. Viszont, amíg elképzelhetetlenek, addig az emberi elme ugyanannyira nem képes felfogni ezeket, mint az igazi hittikokat, misztériumokat. Következésképpen nevük sincs az ilyen dolgokra. Vagyis, könnyen elképzelhető, hogy az egyházatyák azért nem írtak a végidőkről olyasmiket, amik ma körülvesznek bennünket, mert elképzelésük, következésképpen szavuk sem volt ilyesmikről.
A mai fiatal embereknek nehéz elhinni, hogy még nem olyan régi időkig is, normális volt, hogy az emberek bizonyos dolgokat lehetetlennek tartottak, és ha valaki mégis ilyesmikről beszélt, akkor azokat a csodák világába sorolták. Már egyik 2014. december 1-én feltett cikkemben – „Sötétség telepszik az emberekre” – leírtam azt az 1972-ben történt emlékemet, miszerint alig 40 évvel ezelőtt egy felnőtt ember elképzelhetetlennek tartotta, hogy vezetékes telefonon simán tárcsázva felhívhatja budapesti rokonait! És azt is, hogy én 1976-ban el sem tudtam képzelni, hogy a televízió adásait fel lehet valamivel venni, és ezért az ilyen szerkentyű nevét sem ismertem, és magam sem tudtam volna egy ilyennek nevet adni.

A honlapon rengetegszer írtam már az utolsó időkről, vagyis arról, hogy minden jel szerint az utolsó időkben járunk. Valójában már minden gondolatomat elmondtam erről. Hogy most mégis újra előveszem e témát, annak egy katolikus oldalon megjelent, a végidőkről szóló írás és Bergoglio újabb borzalma az oka. A cikket szerzője a Jelenések könyvének (és csak a Jelenések könyvének) alapján írta, kihagyva Urunknak és Szent Pál apostolnak idevonatkozó szavait. Írása ahelyett, hogy reményt adott volna, kifejezetten megriasztott. Most egyik állításával, nevezetesen, hogy Bergoglio semmiképpen nem lehet, illetve nem számíthat az Antikrisztusnak, mert nem elég „nagy egyéniség”, szeretnék foglalkozni, mégpedig két szempontból.
1. 2015. január 11-én jelent meg a katholisches.info-n két cikk, mely Bergoglio népszerűségével foglalkozik: E cikkek lényege és számokkal bizonyított állítása, hogy miközben a világon Bergoglio népszerűsége egyre csak nő, és minden korábbi „pápáét” felülmúlja, addig a katolikusok körében egyre kisebb. – E tény is azt igazolja, hogy Bergoglio hatása óriási, és mivel használja és felhasználja az internetet (valójában ő az első „pápa”, aki ezt a „fegyvert” beveti), hatása a világ minden tájára és minden polgárára nagyságrendekkel nagyobb, mint bármelyik elődéé. Vagyis megfelel annak a kritériumnak, amit a Biblia az antikrisztusról mond, nevezetesen, hogy az egész világ hallgat rá, és emberek tömegeit fogja félrevezetni.
2. Aquinói Szent Tamás mondta, hogy egyetlen ember üdvössége fontosabb, mint az egész anyagi világ. Szent János írta, hogy az az antikrisztus, aki tagadja Jézus istenségét. Akármilyen eretnekségeket is tanítottak eddig is a zsinati egyház tagjai, az tagadhatatlan, hogy éppen óriási elterjedtségével, Bergoglio az, akinek – Jézus istenségének rejtett vagy nyílt tagadásával – eddig a legtöbb lelket sikerült valóban a kárhozatba vinnie, vagy legalábbis ő mutatta meg a legtöbb embernek az odavezető utat.

Nagyon sokan, köztük fontos, híres egyházi emberek, írtak már a Paruziáról, illetve próbálták meg megfejteni a Jelenések könyvét. Amiket én olvastam, azok az antikrisztus és minden, a végidőben bekövetkező szörnyűség alatt, mindig valami materiális, fizikai dolgot, illetve világi hatalmat, illetve személyt értettek. Soha, sehol nem olvastam azt a feltételezést, hogy az antikrisztus, akár egy személy, akár egy intézmény, egy pápa, illetve maga a római „látható” egyház lehet. Miért nem? Az üdvtörténet, a lelkek üdve szempontjából nem az-e a legnagyobb katasztrófa, ha az emberek elkárhoznak? Hogy körülbelül 150 évvel ezelőttig ezt senki nem tartotta elképzelhetőnek, következésképpen nem is írta le, az még csak érthető, de azóta? – Csakhogy ez a mondat így nem is igaz!
Ugyan tény, hogy a katolikusok, sőt minden más becsületes ember fejében ez a gondolat meg sem fordult, de azt ma már pontosan tudjuk, hogy a szabadkőművesek, Jézus Krisztus ellenségei, nem csak gondoltak erre, de részletes, alapos tervet is kidolgoztak ennek keresztülvitelére! Miért szörnyülködnek el az emberek, ha erről hallanak, ha ezt elolvassák, és miért nem veszik komolyan, miért nem számolnak azzal, hogy ez a terv időközben meg is valósult már! Pedig, ha összevetjük a mai helyzetet a szabadkőművesek egykor titkos, de mára már ismert tervével, nem azt látjuk, hogy szóról szóra az következett be, amit ők kidolgoztak? Ezen a honlapon is évek óta fent van ez a terv: A pápaság megszűnik; megszentelt kés alatt hal meg, amit az utolsó zsinat atyái fognak megfenni cikkben; elolvassuk, elámulunk, hátunkon végigfut a hideg, aztán napirendre térünk felette. És amikor az életben találkozunk az itt leírtakkal, már nem is emlékszünk arra, amit olvastunk, és úgy véljük, ilyen nincs, ez nem lehet, tehát nincs is.

Mi lehet Krisztus, a mennyei Atya, a szentek, az Egyház vértanúi, egyszóval az emberiség léte számára borzasztóbb, nagyobb katasztrófa, mint éppen az, hogy egy, a világ által pápának tartott ember vezeti az embereket a pokolba? Mi lehet a világon annál szörnyűségesebb, minthogy évtizedek óta alig, és ráadásul egyre fogyatkozó számban mutatnak be érvényes szentmisét, és fogy az érvényes papok száma? Mi lehet a világon annál szörnyűségesebb, minthogy évtizedek óta egy olyan szekta birtokolja a katolikus nevet, ami valójában a szabadkőművesek, és ihletőjük, a sátán ügynökeként működik?
Mi lehet annál szörnyűségesebb csapás az emberiségre, hogy ezt ahelyett, hogy egyre többen felismernék, egyre kevesebben hajlandók elfogadni, Az is Lefebvre érsek, és alkotása, az FSSPX bűne, hogy saját érdekükben azt tanították, hogy a NOM érvényes, csak nem Istennek tetsző: „Érvényes, de nem katolikus”, ahogy Lefebvre mondta. Hogyan lehetne valami érvényes mise, ami nem katolikus mise? Hogyan celebrálhatna egy magasrangú szabadkőműves vagy egy sátánista érvényes szentmisét, hogyan szentelhetne egy ilyen érvényesen papot, mikor az intenciója egyenesen az ellenkezője annak, amit az „Egyház mindig is tett”? Aki ilyet állít, az nem tesz mást, mint amit Urunk Jézus Krisztus a farizeusok szemére vetett: aggályos pontossággal megtartja a törvény betűjét, de a szellemiségét nem, abból pont ily módon, ezzel az értelmezéssel űz gúnyt. Egy szabadkőműves vagy egy sátánista, aki olyan közösség tagja, melyek legfőbb célja Krisztus Egyházának a megdöntése, hogyan mutathatna be egy szertartást katolikus intencióval? Vagy nem ismeri a szabadkőművesek, illetve a sátánisták célját, intencióját? Ha ennyire tudatlanul lesz tagja az egyik szervezetnek, mitől tudna többet a másik szervezet intenciójáról?
A janzenisták azzal utasították vissza a pápai elítélő bullákat, hogy az elítélt könyvekben szó szerint nem találhatók meg az elítélt tételek. Szó szerint nem, de szellemiségükben pontosan megvoltak! Micsoda farizeusi szőrszálhasogatás az ilyen védekezés! És az is, hogy mindegy, hogy Péter keresztel vagy Júdás, mind a kettő érvényes! Csakhogy: 1) amikor ez a szólam divatba jött, még senkinek nem volt a leghalványabb elképzelése sem arról, ami mára már megvalósult; 2) Júdást maga Urunk Jézus Krisztus választotta apostolává és Ő maga szentelte pappá az Utolsó Vacsoránál, de éppen ezért azonnal gondoskodott is róla, hogy az áruló Júdás senkit ne fertőzhessen meg! Könnyű olyasmivel példálózni elvi síkon, aminek gyakorlati értéke nulla.
Senki ne mondja, hogy majd akkor hiszi el, hogy Bergoglio eretnek, amikor kiáll a loggiára, és hangosan bejelenti, hogy Jézus nem Isten Fia! Ennyire senki nem tarthatja ostobának Krisztus Egyházának dörzsölt ellenfeleit! Nem, Bergoglio és tsai. – és egyáltalán minden eretnek és áruló és csaló – éppen attól olyan veszélyesek, hogy nem nyíltan tárják fel kártyáikat, hiszen, ha nyíltan bevallanák céljaikat, sokkal kisebb lenne a sikerük. Nem, ők szép szólamokat mondanak, csiklandozzák a vallásukat már amúgyis alig ismerő emberek fülét, és közben minden tettükkel mást sem tesznek, mint Krisztust árulják el! „Ki a hazug, hacsak az nem, aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus? Az az antikrisztus, aki tagadja az Atyát és a Fiút. Aki tagadja a Fiút, az Atyát sem ismeri. Aki megvallja a Fiút, az ismeri az Atyát is.” (1 Jn 2,22-23)

A honlap „Tu es Christus, Filius Dei vivi” – „Tu es Petrus, et super hanc petram adificabo Ecclesiam meam” című cikke arról szól, hogy annak előzménye, feltétele, hogy Jézus Pétert tette Egyháza fejévé, Péter hitvallása volt: Jézus »a saját Egyháza feletti teljhatalmat átruházza Péterre. Elképesztő aktus! Ezzel Péter s utódai egyszer s mindenkorra Krisztus Helytartói lesznek, akik fölött egyedül az isteni törvény áll, akiket egyedül Isten vonhat felelősségre, akiket egyedül Isten ítélhet meg. … Sőt, a pápa nem csak az Egyház feje, hanem ő a világ leghatalmasabb embere, nem az amerikai elnök, vagy a német kancellárasszony, hanem a római pápa, Péter utóda, Krisztus Helytartója! De mivel „érdemelte” ki Péter ezt a nagy méltóságot, vagy jobban fogalmazva, mit tett ő, ami után Jézus Egyháza sziklájává tette? Két dolgot: 1) Jézust, az Emberfiát az élő Isten Fiának, azaz Istennek vallotta meg; 2) Biztosította szeretetéről, és alázatosan megvallotta, hogy Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek téged.«
És mit tesz Bergoglio, akit a világ e hitvalló Péter utódának tart? Pont az ellenkezőjét annak, amit Péter tett: eldugja mellkeresztjét, elárulja, letagadja Jézust, és egyenlővé teszi hamis vallások bálványaival – az egész világ előtt! A legutóbbi zsidó-dekrétum tagadja az Egyház azon tanítását, hogy nem a jótettek, hanem egyedül Jézus, Jézus áldozata, Jézus Vére mentheti meg a bűnbánó embert, törölheti el a bűneit, teheti alkalmassá és méltóvá, hogy üdvözüljön, aki azért részesül ebben a kegyelemben, mert Jézust Isten Fiának vallja!

Szent Ágoston elítélte azok tanítását, akik azt vallották, hogy csak a kegyelem állapotában levő pap szolgáltathatja ki érvényesen a szentségeket. Az Egyház tanítása szerint ugyanis a szentség létrejötte független a kiszolgáltató „jóságától”. Sőt, vannak helyzetek – életveszélyben –, amikor egy pogány is érvényesen keresztelhet, amikor egy laikusnál is érvényesen lehet gyónni. De az is az Egyház tanítása, hogyha az ily módon szentségben részesült ember nem hal meg, akkor pótolni kell a szentség kiszolgáltatását egy papnál! Vagyis, a rendkívüli helyzetekre érvényes könnyítések soha nem válhatnak az Egyház szokásos gyakorlatává!
Hogyan mondhatja valaki, hogy a sátánista mise is érvényes, ha egy érvényesen felszentelt pap azzal a szándékkal mutatja be, hogy azt tegye, amit az Egyház tesz? Ez a törvény szellemének a kigúnyolása! Az Egyháznak az a tanítása, hogy például egy pogány is érvényesen keresztel, ha azzal a szándékkal teszi, hogy azt tegye, amit az Egyház tesz, arra a helyzetre érvényes, amikor az illető pogány „közömbös” az Egyházzal szemben. De hogyan lehetne érvényes akkor, ha ez a pogány egy olyan csoport tagja, melynek deklarált célja megszentségteleníteni, megdönteni, eltiporni az Egyházat?! Ha egy sátánista aposztata pap misét mutat be, akkor Jézus meggyalázása az elsődleges intenciója, ezt az intesciót hogyan érvénytelenítheti egy álságos: „azt teszem, amit az Egyház tesz” gondolat?!
Az a katolikus tan, hogy egy eretnek pap is érvényes misét mutat be, érvényes szentséget szolgáltat ki, ha helyes az intenciója, egy hithű közösség egyik hitvány tagjára, azaz sajnálatos, kivételes, egy Jézus igaz Egyházának vezetői szerint elítélendő, és ezért nem is állandósítható esetre vonatkozik, és nem lehet irányadó, általánosan érvényes egy olyan közösség számára, mely vonostúl-tokostúl már évtizedekkel ezelőtt eretnekké vált!
A gyónásban a gyónónak nem csak azt kell meggyónnia, hogy vétkezett, hanem fel kell sorolnia elkövetett bűneinek fajtáit, és az elkövetések számát is! A donatistákat, akik egyetlen tételben tértek el a katolikus tanítástól, ugyan ez nem menti fel az eretnekség vádja alól, de bűnük az ítéletkor nyilván kevésbé számít majd súlyosnak, mint azok vétkei, akik folyamatosan, évtizedek óta, mindenben mindig, céltudatosan hirdetnek eretnekségeket. Egy donatista pap az egyszerű emberek üdvét nem veszélyeztette, egy Bergoglio és tsai, és az általuk érvénytelenül felszentelt papok tömege viszont emberek millióinak a lelki üdvét teszi kockára! Hogyan lehet akkor a donatista tant példaként felhozni Bergoglioékkal szemben! Hogyan lehet folyton a sátánista misék érvényességének meséjével magyarázni Bergoglio és szektája tagjainak az érvényes működését?

Bár a világ recseg-ropog, és senki nem tudja, mikor omlik végleg össze, mikor temet maga alá bennünket, amit Bergoglio mostani videóüzenetével produkált, az emberek üdvére, azaz létére nézve sokkal, sokkal súlyosabb! Akik a jövőt kutatják, a Jelenések könyvét elemzik, annak misztériumát próbálják megfejteni, miért nem e sátáni működésből indulnak ki, miért nem ezt próbálják értelmezni? Bergoglio működését az Egyház ellenségei előre leírták; Bergoglionak előfutárai voltak, és Bergoglio ott ül a Szent Péter bazilikában, és csodáival, fényjátékaival, videóüzeneteivel, telefonjaival, interjúival kábítja az embereket, ráadásul a világ legbefolyásosabb emberének tartják. Nem furcsa mindez?

Ami szilveszterkor Kölnben és más nyugati nagyvárosokban történt, az elsősorban – most figyelmen kívül hagyva az áldozatokat – nem az elkövetett vétkek, nem is a tettesek, hanem a karhatalom viselkedése felől volt sorsdöntő. A rendőrök – persze nem csak a kölniek, hanem jó háromnegyed éve egész Európa rendőrei – valójában kapituláltak az erőszakos tömeg előtt. A nyugati államok letették a fegyvert, aléltan szemlélik, hogy omlik kártyavárként össze országuk, államrendjük. Pontosan az történik most, ami 1789-ben a francia forradalom idején, amikor a király nem bízva saját legitimitásában, tétlenül hagyta, hogy a csőcselék minden rendet eltiporjon, és mindent káoszba döntsön. Ez az, ami most Európával történik, ezért adták német internetezők cikküknek: Kölnben ízelítőt kaptunk abból, ami ránk vár a közeljövőben címet.
És ennek az összeomlásnak a siettetésében a világ előtt látható „katolikus egyházfő” és társai, a „püspökök” vezető szerepet játszanak, pont úgy, ahogy ez a francia forradalomban sok katolikus pappal történt. Lehet, hogy Gobel párizsi érsek szégyenteljes szerepét éppen Bergoglio játssza majd el? Nem, nem hiszem; bár nyilván rengeteg Gobel lesz majd, de Bergoglio láthatóan nem egy báb, nem egy statiszta, hanem vezető, mondjuk egy Voltaire, vagy Robespierre szerepére tör.
Látva az eseményeket, nagyon ajánlom Molnár Tamás Az ellenforradalom című könyvének alapos áttanulmányozását – legalábbis azoknak, akik kíváncsiak arra, hogy mi és miért történik a világban.


http://katolikus-honlap.hu/1601/antikr.htm

komment

2016.01.12.
00:00

Írta: lowoa

Az ateizmus apró örömei

A liberalizmus nevű pszichiátriai tünetegyüttes egyik legérdekesebb eleme a túlbuzgó ateizmus. Korunk harcos ateistái meghatározó tényezői a libnyafként ismert közéletnek. Mindenhol felbukkannak, ahol a vallásos embereket lehet megalázni. Persze, ne hallgassuk el, ilyenkor csak és kizárólag keresztényekről, leginkább katolikusokról van szó. A többi vallás tiszteletet érdemel, azokat még kritizálni is intoleráns, megvetendő magatartás.

Korunk ateistái a klerikális reakció ellen harcolnak bőszen, istentagadásuk jobb ügyhöz méltó buzgalma minimum tizenkilencedik századi, (katolikus) egyház és ellenségképük pedig a francia forradalom nyaktilós hevületét idézi, de mindeközben igyekeznek úgy tenni, ők csupán racionálisan gondolkodó tudósok volnának, akik a progresszív gondolatok mentén jutottak arra, hogy Isten elmulasztotta átadni nekünk a létezésének egyértelmű és empirikus bizonyítékait, tehát így járt.

De a fő kérdés az, egyes rendkívül progresszív racionalisták miért válnak még mindig hisztérikussá a kereszténység létezésétől, egy keresztény emberrel való mindennapi találkozástól? Miért van az, hogy haladó értelmiségünk legkedvesebb szórakozása – kvízmestertől kezdve a retardált politikusokig bezárólag – az, hogy a kerkókat csesztesse?

Egyrészt azért, mert a liberálisok a társadalom legerkölcsösebb és legetikusabb csoportjaként szeretnék meghatározni önmagukat és ebben a keresztények fenemód akadályozzák őket.

Másrészt azért, mert úgy érzik, Isten léte korlátozza őket szabadságukban. Ha van Isten, akkor az értelemszerűen korlátozza az ember és az egyén tökéletes és végtelen szabadságát. Egy szabadságfetisiszta bagázs számára pedig feldolgozhatatlan, hogy az erkölcs és az etika ne az ő nagy szabadgondolkodóiknak elmeszüleménye legyen, hanem holmi Isteni iránymutatás.

A liberalizmus műveléséhez elengedhetetlen sekélyességből következik az a pszichológiai csapda, ami a jól ismert harcos, akcionista, „pride” jellegű ateizmus mögött áll. A libnyaf képviselői lelkük mélyén nem tudnak szabadulni attól a félelmetes gondolattól, hogy Isten létezik, nem fikció csupán. Beteges elutasításuk oka, hogy ők képtelenek lennének egy létező Istennek megfelelni – na persze nem szabadságvágyuk miatt -, mert az isteni parancsolatokból következő kötelezettségek és felelősségek megharcolásához gyengék.

A liberalizmus a gyengék vallása. Egy olyan ideológia, amely a problémák eltagadása útján menekül meg kihívások elől (lásd még: merkelizmus), hogy sose kelljen végül harcolnia az igazáért, adott esetben éltéért is.

Ez a sose a lényeg. Ez nem a bátrak pacifizmusa, ez a gyávák büszkesége, a gyávaság megünneplése. A gyávaság megideologizálása, a minden erőfeszítés nélkül megszerezhető tökéletesség birtoklásának öröme és egyúttal minden emberi és ebből kifolyólag tökéletlen kizárása ebből a birtoklásból.

A liberálisok rettegnek, félnek és gyűlölnek egy szerintük nem létező Istent.

Van ennél szánalmasabb?

http://mkh.valosag.net/index.php/temakoeroek/igazsag-kutatasa/3724-az-ateizmus-apro-oeroemei

komment

2016.01.10.
12:42

Írta: lowoa

Analfabéták özönlik el Európát – a liberálisok szerint jót tesz a gazdaságnak

A Der Spiegel jelentése szerint a német kormány azzal számol, hogy 2016-ban is egymillió bevándorló érkezik majd Törökországba azzal a szándékkal, hogy elérje Európát. Ennek azonban csak egynegyede marad Törökországban, többségük sikeresen elérheti az Európai Unió területét.

A jelentés szerint a belügyminisztérium azzal számol, hogy Törökország legfeljebb kétszázezer migránst tud feltartóztatni, az Európába igyekvő tömegek többsége azonban ide is ér. A várható tendenciáról Ole Schröder számolt be egy brüsszeli találkozón, ahol Svédország és Dánia belügyminiszterei is megjelentek. A német lap beszámolója alapján Schröder “élesen kritizálta” az Európai Bizottságot. A politikus szerint a bizottság “intézkedései” nem működtek, mert továbbra is napi szinten négyezer migráns érkezik Törökországon és a görög határon át. Ezek az “intézkedések” azonban sokkal inkább tekinthetőek időhúzásnak: az Európai Unió maga nem cselekszik, ehelyett egy külső hatalomnak – Törökországnak – fizet három milliárd eurót arra hivatkozva, hogy ezzel megakadályozza a migránsok Európai Unióba történő beutazását.

2015-ben 1,1 millió “menekültet” regisztráltak Németországban, ebből 428500 kért menedékjogot. A bevándorlók mintegy fele Szíriából érkezik – legalábbis ezt mondják, de a német rendőrségi beszámolókból kiderült, hogy a migránsok csak alig egytizedének személyazonosságát tudják visszaellenőrizni – többségük gyakorlatilag új személyazonosságot kap, miután megérkezett Európába. Thomas De Maiziere német belügyminiszter eközben arra hívta fel a figyelmet, hogy a Balkánról Németországba érkező migránsok száma nagy mértékben csökkent, de eközben radikálisan megnőtt az Észak-Afrikából érkezők száma. A belügyminiszter bejelentése alapján egy olyan trend körvonalazódik, mely szerint az Európán belüli vándorlás csökken, a nem-európaiak beözönlése viszont fokozódik.

A Törökországnak utalt milliárdoktól mint pótcselekvéstől eltekintve az Európai Unió mindeddig semmilyen érdemi intézkedést nem tett a külső határok lezárására. A paralizált állapot közepette a tagállamok a schengeni övezet belső határait kezdték lezárni, de emellett továbbra is biztonságos folyosót biztosítanak a Németországba igyekvő migránsok számára. Ennek eredményeként az országok határai zárttá válnak, miközben Európába továbbra is özönlenek a nem-európai bevándorlók, és a vezető politikusok kvótarendszerrel akarják szétosztani őket az EU-tagállamok közt. Amennyiben a jelenlegi trend nem változik, az Európai Unióban továbbra is a liberálisok törekvései érvényesülnek: Európa lakosságát felhígítják az idegen kultúrákból származó milliós tömegekkel, amihez a belső határok lezárásával már rendelkezésükre állhat a megfelelő eszköz ahhoz, hogy az afrikai és arab migránsok ne csak Németországban és Svédországban telepedjenek le, hanem az Európai Unió összes tagállamában, a szegényebb országokban is letelepíthessék őket.

A liberálisok azzal próbálják indokolni a bevándorlás szükségességét, hogy – állításuk szerint – Európa jelentős létszámú fiatal munkaerőhöz jut a migránsok beengedésével, ami beindíthatja a gazdasági növekedést. Ilse Aigner, Bajorország gazdasági minisztere azonban a Rheinischer Postnak nyilatkozva kijelentette; az utóbbi nagy bevándorlási hullám során

egyértelművé vált, hogy a menekültek 90%-a nem rendelkezik megfelelő képességekkel ahhoz, hogy integrálható legyen a német munkaerőpiacra.

Aigner szintén az Európai Unió külső határainak védelmét sürgette, ugyanis az a több millió ember, aki megindult Európa felé, az európai gazdaság számára – mint munkaerő – értéktelen, nagy valószínűséggel csak a kiadásokat fogja növelni, tovább fokozván a szociális háló leterheltségét.

Időközben közel félezerre nőtt a Kölnben, az év utolsó napján migránsok által elkövetett ismert bűncselekmények száma. Az eddig nyilvánosságra jutott adatok alapján egyetlen éjszaka alatt 379 nőt ért támadás a német városban. Az N-24 csatorna rendőrségi forrásokra hivatkozva közölte, hogy ennek 40%-a volt szexuális zaklatás vagy nemi erőszak. Az újév idején történt erőszakos bűncselekményekkel foglalkozó csoport létszámát a német rendőrség 100 főre növelte.

http://www.hidfo.ru/2016/01/analfabetak-ozonlik-el-europat-a-liberalisok-szerint-jot-tesz-a-gazdasagnak/

komment

2016.01.09.
14:05

Írta: lowoa

Lakossági milíciák alakulnak a migránsok bűncselekményei miatt

Ez történik, ha az állam nem véd meg; Düsseldorfban megkezdődött a lakosság önszerveződése, miután afrikai és arab migránsok közel kétszáz nő ellen követtek el szexuális jellegű bűncselekményt az újévi ünnepségek alatt. A rendőrség nem védi meg az embereket, de eközben tisztában vannak azzal, hogy az állam elveszítheti az erőszak-monopóliumot.

Megdöbbentő fejleményekkel folytatódik a migránsok bűncselekményeinek elhallgatása Németországban: a rendőrségnek utasításba adták, hogy nem adhat ki közleményeket a bevándorlók által elkövetett bűncselekményekről. A Das Bild német napilap pénteken számolt be arról, hogy folyamatosan jutnak nyilvánosságra újabb, afrikai és arab migránsok által elkövetett rablás, szexuális zaklatás esetek, a rendőrségnek pedig utasításba van adva, hogy el kell hallgatniuk a migránsok által elkövetett erőszakos bűncselekményeket. A lap felhívja a figyelmet arra, hogy nem csak a Kölnben és más nagyvárosokban történt szexuális zaklatásokról van szó, hanem naponta számos újabb eset jut napvilágra, és feltehetőleg hírzárlat van érvényben az ilyen esetekre vonatkozóan. Bielefeld területén szintén történtek a korábbiakhoz hasonló esetek; a Bild jelentéséből kiderül, hogy egy közel ötszáz migráns férfiból szerveződött csoport erőszakkal berontott egy Nigh Clubba, ahol több nőt is megerőszakoltak. Az erőszakos közösülést 14 és 21 év közti szíriai menedékkérők követték el. Az áldozat két, 14 ill. 15 éves német lány.

A Das Bild felteszi a kérdést:

“meg van-e tiltva a rendőrségnek, hogy elmondja nekünk az igazat?”

Stuttgartban egy 20 éves iraki bevándorló és “barátai” erőszakoltak meg egy fiatal lányt, szintén az újévi ünnepségek alatt, a nyílt utcán. Az eset csak akkor jutott nyilvánosságra, amikor egy rendőrségi forrás neve elhallgatását kérve a Bild napilaphoz fordult, és beszámolt az esetről. Január 7-én leváltották posztjáról Köln város rendőrfőnökét. Észak-Vesztfália belügyminisztere azzal indokolta a döntést, hogy a lakosság vissza kell nyerje bizalmát a rendőrség irányába. A szilveszteri nemi erőszak esetek kapcsán ugyanis kiderült, hogy a 71 esettel kapcsolatban tudtak részleteket, és mindegyik bűncselekmény “menedékjog-kérő” követte el. A lapnak nyilatkozva a névtelen rendőrségi forrás kifejtette, hogy amiatt jutottak lassan nyilvánosságra a bűncselekmények hírei, mert automatikusan lesöprik az asztalról azokat az eseteket, melyeket a gyanú szerint külföldi állampolgár követett el. Elmondása szerint

határozott utasítások vannak érvényben arra vonatkozóan, hogy a hatóságok nem jelenthetik a “menekültek” által elkövetett bűncselekményeket.

Hessen belügyminisztériumának szóvivője elismerte ezeket az értesüléseket: elmondása szerint a sajtóosztálynak “javasolták, hogy ne hozzanak nyilvánosságra olyan eseteket, amit szélsőjobboldali extrémisták olyan személyek elleni hangulatkeltésre használnának, akik védelemre szorulnak.”

A történtek azonban felvetik annak lehetőségét, hogy német hatóságok hónapok, akár évek óta elhallgatják a nem-európai bevándorlók által elkövetett bűncselekményeket. 2015 áprilisában a Bayerische Rundfunk számolt be arról, hogy Bajorországban afrikai bevándorlók csoportos nemi erőszakot követtek el, és fiatal lányokat kényszerítettek prostitúcióra. A rendőrség akkor tagadta ezeket az értesüléseket. Októberben a Bild számolt be arról, hogy Hessen területén egy befogadóközpontban 15 nőt és kiskorú gyermeket erőszakoltak meg. Civil szervezetek pedig beszámoltak arról, hogy ezekben a központokban napi rendszerességgel történik nemi erőszak, és a kényszerített prostitúció a hétköznapok részévé vált. Egyúttal arra is figyelmeztette, hogy ezek nem elszigetelt esetek, a befogadóközpontokban – és azok környékén – a nők és gyermekek fokozott veszélynek vannak kitéve.

Szászország belügyminisztériuma szerint 2015 folyamán összesen 1006 “személyes szabadság korlátozása” bűncselekményt követtek el a menekültügyi központok környékén. Ebbe beletartozik 3 emberölés, 11 gyilkossági kísérlet, és 6 gyermek ellen elkövetett szexuális zaklatás.

A fent említett gyakorlat miatt egyértelművé vált, hogy az emberek többé nem bízhatnak meg a hatóságokban, mert egy az országot irányító ideológiai kisebbség számára fontosabb a multikulturalizmus népszerűsítése és a tömeges bevándorlás fenntartása, mint az állampolgárok védelme. A hatóságokkal szembeni – indokolt – bizalmatlanság végül oda vezetett, hogy Düsseldorfban a civilek lakossági milíciákat hoznak létre, melyek hétvégén és nagyobb nyilvános események idején járőrtevékenységgel próbálják majd megakadályozni, hogy a migránsok a nyílt utcán szexuális zaklatást kövessenek el védtelen nők ellen.

A városi rendőrség sajtószolgálata már jelezte, hogy az események ilyen alakulását egy nemkívánatos fejleménynek tartják, mert “az erőszakmonopólium az állam kiváltsága”. A regnáló hatalmi elit tagjai azonban hajlamosak megfeledkezni arról, hogy ez a bizonyos “társadalmi szerződés” – amire oly gyakran hivatkoznak – azon oknál fogva hatalmazza fel az államot az erőszak használatának kizárólagosságára, hogy azzal az állampolgárok védelmét garantálja. Amennyiben a hatóságok többé nem hajlandók megvédeni a lakosságot az anyaföldre beözönlő idegen népségekkel szemben, a regnáló hatalmi elit maga mondta fel ezt a társadalmi szerződést, hiszen annak ráeső részét nem teljesítette. Ennek okán a népnek jogában áll megvédeni magát, olyan eszközzel, amilyennel tudja, olyan erő használatával, amennyit az adott helyzet az állampolgárok védelme érdekében megkövetel. A napokban létrejött egy Facebook-csoport, amin keresztül az emberek már pontosan ebből a célból szervezik meg magukat: megteszik, amit az állam nem tesz meg, és megakadályozzák, hogy idegen népek “magas libidójú” tagjai a nyílt utcán büntetlenül kövessenek el bűncselekményeket.

A csoport egyértelműen kijelentette, hogy nem foglalkozik politikával, ellenben egyértelművé vált, hogy a rendőrség nyilvánvalóan nem tudja ellátni feladatait, emiatt ők mozgósítják Düsseldorf lakosságát, hogy az saját védelmét szervezze meg. A csoportnak mostanra több mint 11000 tagja van. A cél egyszerű: “újra biztonságossá tenni utcáinkat a nők számára”.

Egy az ARD által végzett közvélemény-kutatásból kiderül, hogy a migránsok miatt a német lakosság 30%-a próbálja elkerülni a nyilvános helyeket, és a lakosság 82%-a támogatja a több térfigyelő kamera felszerelését. Vagyis az emberek a bevándorlók miatt lassan már nem mernek kimenni az utcára. Kölnben több mint 170 nő ellen követtek el szexuális zaklatást egyetlen nap leforgása alatt. Azóta újabb hírek érkeznek más országokban történt esetekről: az újévi ünnepségek idején több száz európai nő válhatott afrikaiak és arabok által elkövetett szexuális zaklatás áldozatává.

http://www.hidfo.ru/2016/01/nemetorszag-lakossagi-miliciak-alakulnak-a-migransok-buncselekmenyei-miatt/

komment

2016.01.07.
18:59

Írta: lowoa

Kadhafi évekkel ezelőtt figyelmeztette Európát a terrorveszélyre

Moammer Kadhafi, volt líbiai vezető már hosszú évekkel ezelőtt figyelmeztetett arra a terrorveszélyre, ami most formálódik Európában. Ismert egy a volt líbiai vezető és Tony Blair brit ex-miniszterelnök közti telefonbeszélgetés átirata, melynek során Kadhafi a jelen lévő alvósejtekre figyelmezteti Európát.

A Telegraph mai cikke szerint tavaly kerültek elő néhány erre vonatkozó telefonbeszélgetés átiratai, amiket Tony Blair a Líbia összeomlását vizsgáló külügyi bizottság rendelkezésére bocsátott. A bizottság csütörtökön nyilvánosságra hozta a beszélgetéseket, amelyekből kiderül, hogy a líbiai vezető már 2011-ben figyelmeztette Európát a közelgő veszélyre.

Kadhafi 2011 február 25-én, a líbiai “polgárháború” kezdetekor közvetlen telefonbeszélgetést folytatott Tony Blair volt miniszterelnökkel, akinek arra hívta fel a figyelmét, hogy a dzsihádisták előbb a Földközi-tenger térségét akarják ellenőrzés alá vonni, utána pedig Európát. Kadhafi akkor úgy írta le a “polgárháborús helyzetet”, hogy:

“Mi nem támadtunk rájuk [a tüntetőkre], ők támadtak minket. Az igazat akarom Önnek mondani. Ez a helyzet nem túl bonyolult, nagyon is egyszerű. Az Al-Kaida alvósejtjei voltak jelen Észak-Afrikában. Ezek ugyanolyan alvósejtek, mint amilyenek Amerikában voltak jelen szeptember 11. előestéjén.”

“A dzsihádisták fegyverekhez jutottak, és megfélemlítik az embereket. Az emberek nem hagyhatják el otthonaikat. De erről nem adnak valós képet, nincsenek jelen külföldi tudósítók. A világ összes riporterét arra kérjük, hogy jöjjenek ide és saját szemükkel lássák az igazságot. Ezek fegyveres bűnbandák. Lehetetlen velük tárgyalni.”

A líbiai vezető arra figyelmeztetett, hogy “Irányítani akarják a Földközi-tenger partvidékét, utána megtámadják Európát.” A brit miniszterelnök nem adott érdemi választ ezekre a mondatokra, ehelyett a béke szükségességéről kezdett beszélni. Három héttel a beszélgetés után a nyugati országok – köztük Nagy-Britannia – elkezdett légicsapásokat folytatni Líbiában, ami végül Moammer Kadhafi hatalomból való eltávolításával és meggyilkolásával végződött. A dokumentum ugyanakkor említi, hogy Tony Blair kétszer is hívta Kadhafit, arról próbálta meggyőzni, hogy mihamarabb hagyja el az országot.

http://www.hidfo.ru/2016/01/kadhafi-evekkel-ezelott-figyelmeztette-europat-a-terrorveszelyre/

komment

2016.01.07.
15:12

Írta: lowoa

Totalitárius ideológiaként viselkedik a liberalizmus

Fodor Gábor, a Magyar Liberális Párt elnöke a közelmúltban interjút adott a Magyar Nemzet napilapnak. A látszat ellenére érdekes fordulatokban bővelkedő beszélgetésből kiderült, hogy a liberalizmus haláltusáját vívja Magyarországon, de ez a helyzet még könnyen ellenkezőjére fordulhat.

A pártelnök – mondhatni, bevezetőként – főként olyan kérdésekre adott válaszokat, melyeket a kormánypárt politikusai, illetve a balliberális politikai oldal ellenzői általános jelleggel megfogalmaznak “a liberálisokkal” szemben. A külföldi szervezetekkel együttműködés, Magyarország elleni állásfoglalások sokasága és a párt támogatottságának statisztikailag mérhetetlensége mellett azonban fény derült egy igen fontos megközelítésre, amit a nem-liberális politikai erők gyakran nem vesznek figyelembe; az a tény, hogy a liberálisok már nem is törekszenek a hatalom demokratikus úton történő elnyerésére. A pártvezető maga ismerte el, hogy a Magyar Liberális Pártnak még ahhoz is rengeteget kell fejlődnie, hogy egyáltalán a bejutási küszöböt elérje a 2018-as országgyűlési választásokon. A helyzet reális értékelésében bővelkedő interjú során azonban felszínre jutott az a gondolat, hogy a liberálisok ma elsősorban nem politikai befolyás szerzésére törekszenek, hanem egy lappangó szociológiai propaganda hatásának beérlelődésére, és politikai ellenfeleik önpusztítására, látványos hibáira hagyatkoznak. Fodor Gábor a következőket mondta:

“Én is hajlamos voltam azt gondolni évekkel ezelőtt, hogy a liberális gondolkodásmód, a politikai filozófia szinte váddá, bélyeggé, egyfajta stigmává változott. De ahogy nézem a különböző közvélemény-kutatásokat, azt látom, hogy a liberális irányzat az emberek többsége számára semleges vagy inkább pozitív, a 35 év alatti korosztály számára pedig ez a legszimpatikusabb politikai értékrend.”

A kijelentésben a kulcs az értékrend szó használata, ami arról árulkodik, hogy a liberális politikai erők nem a ma működő liberális pártok nagyobb támogatásában reménykednek, hanem abban, hogy hosszú távon a fiatal generáció attitűdje az általuk várt irányba tolódik el, – illetve tolódott el, múlt időben, hiszen – mint korábban rámutattunk – a liberális sajtó az online média terén abszolút monopolhelyzetben van Magyarországon, és 2012 óta zajlik egy olyan folyamat, melynek részeként közép-európai viszonylatban is jelentős liberális médiabirodalom jön létre Magyarországon. Korábbi értékelésünkben felhívtuk a figyelmet arra, hogy a fiatal generáció nyelvezetére, stilisztikájára optimalizált liberális sajtóorgánumok rendelkeznek legnagyobb közönség-eléréssel az online médiában, ami a hétköznapokra vetítve azt jelenti, hogy a fiatal generáció abszolút többségének véleményét ők formálják, nem a kormánymédia vagy a jobboldali sajtó. A Fodor Gábor által mondottak alátámasztják mindezt, és annak veszélyére hívják fel a figyelmet, hogy

néhány parlamenti cikluson belül egy erőteljes liberális visszarendeződés kezdődhet Magyarországon.

Kövér László augusztusban annak lehetőségéről beszélt, hogy jelenleg folytatják külföldi tanulmányaikat olyan személyek, akiket idegen érdekközösségek majd visszaküldenek Magyarországra és beinjektálnak a magyar politikai életbe, hogy így biztosítsák saját fennhatóságukat hazánk felett. Kijelentése pedig további alátámasztást nyer azon nyilvánvaló tény okán, hogy a hazánkban működő liberális sajtóorgánumok nem támogatnak egyetlen pártot sem egyértelműen. Nem kezelik komolyan vehető tényezőként a Magyar Liberális Pártot, ugyanakkor Gyurcsány Ferenc balliberális pártjából szintén viccet űznek. Eközben a liberális médiamonopólium – az Index.hu vezetésével – a politikát háttérbe szorítva bulvárosabb jelleget ölt, maga felé gravitálja az ismert bulvárlapok, illetve az úgynevezett “női magazinok” olvasóközönségét. Ezen tényezők összessége arra utal, hogy

  • a következő 1-2 parlamenti ciklus során berobbanhat a köztudatba egy újabb liberális párt, amit Magyarország legkiterjedtebb, a fiatal generációk vonatkozásában legnagyobb eléréssel rendelkező médiabirodalma erőteljesen támogatni fog – és ez a párt nem a most ismert politikai formációk egyike lesz.

Ez a tendencia arra utal, hogy hazánk egy szándékos hosszú távú tervezés alanyává vált, melynek részeként bizonyos ismeretlen érdekkörök a liberalizmus mint ideológia befogadására alkalmassá próbálják tenni a magyar társadalom fiatal generációit. Ennek okán kifejezetten jelentős eredménynek mondható, hogy a magyar közélet az utóbbi évek során foglalkozni kezdett a liberális ideológia lappangó totalitárius jellegével. Czirják Imre, a Magyar Idők publicistája november 14-én egy a liberalizmus totális győzelméről képzelgő “filozófus”, Francis Fukuyama tévedéseiről írt értékelésében kifejtette, hogy mára a demokráciára rátelepedett a liberalizmus, ami totalitárius ideológiaként kezd viselkedni, és az érdemi közéleti viták elfojtásával lehetetlenné teszi a problémáknak nem csak kezelését, de megfogalmazását is.

a gondok jórészt a demokráciára mára rátelepedett liberalizmusból adódnak. A politikai korrektségből, amely mára lehetetlenné teszi az érdemi vitát, és bunkósbotként használva, a politikai szereplők egy részét már az induláskor megbélyegzi. A demokratikus intézmények visszafejlődésére jó példa az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA). Amióta kiderült, hogy a terrorizmus elleni harc ürügyén mindenkit lehallgattak és megfigyeltek, George Orwell rémálma valóra vált.”

A publicista párhuzamot vont a kommunista ideológiával, ami szintén totalitárius eszmerendszerként telepedett rá a társadalomra, valamint hangsúlyozta, hogy a liberalizmus ugyanerre az útra lépett, és magát feljebbvalónak tartva egyeduralomra törekszik minden más eszmerendszer felett. A liberalizmus társadalmi szerepéről folytatott közéleti vita fordulópontját jelentheti az az elhallgatásokban és hazugságokban bővelkedő manőver, ahogyan a német média kommunikálta le a migránsok által folytatott több száz molesztálás, rablás és nemi erőszak esetet szilveszter éjszakáján. A lap publicistája, Szikszai Péter a történtek kapcsán kijelentette, hogy a német média Európa szégyene, és a liberalizmus egy a Stasi működéséhez hasonló véleménykontrollt épített ki.

“Az eddigi nyomor és háború elől menekülő családok naiv ábrázolásába rendesen belerondított volna, ha mondjuk szilveszterkor élőben kapcsolják Köln főterét. A német újságírók belső lelki píszíjüknek köszönhetően ilyenkor hallgatnak. Pedig talán sosem éltek cenzúrában, a csengőfrászos, fekete autós NDK-ban. Liberális elveikből és az önellentmondó jogvédő maszlagaikból azonban mégis sikerült létrehozniuk egy Média Stasit, amely a véleménydiktatúra felett őrködik. Ennek az eredménye, hogy a német sajtó vaknak tetteti magát, ha a kedvenc bevándorlóik német lányokat erőszakolnak meg.”

A szerző felhívja a figyelmet arra, hogy a liberálisok civil mozgalmai és jogvédő szervezetei hallgatnak a migránsok által elkövetett nemi erőszak kapcsán. Nem védik meg a nőket az ösztöneiket állat módjára kiélő fiatal afrikai és arab “férfiakkal” szemben, holott korábban ennek jelszavát tűzték zászlajukra. Ez a zászló azonban hamisnak bizonyult – nem a nőket védik ezek a szervezetek, hanem a liberalizmust, aminek terjesztésére a nők egyenjogúságának jelszava használható eszköznek bizonyult. A szerző ugyanakkor említi, hogy Kelet-Európa nagyobb immunitást mutat a liberalizmussal szemben, mint a világ más régiói.

“nem meglepő, hogy a kelet-európaiak fejlettebb immunrendszere a liberálisoknak is szemet szúrt. Még az okokat is sejtik, csak ők épp az ellenkező előjellel magyarázzák a jelenséget. Tudják azt, hogy a kommunista múlt miatt vagyunk elutasítóbbak a liberalizmus „vívmányaival” szemben, de ők ezt elmaradottságként inter­pretálják.”

A liberális médiamonopólium építésének ténye, Fodor Gábor a fiatalok liberális attitűdjére tett utalása pedig alátámasztja a szerző azon megállapítását, miszerint a magyar társadalom a vártnál nagyobb ellenállást mutatott a liberalizmussal szemben, ami ellenreakciót váltott ki. Ennek köszönhetően zajlik az a “megdolgozás”, aminek részeként a jelenkor totalitarizmusra törekvő ideológiáját terjesztő érdekközösségek nem politikai hatalmat akarnak, hanem a médián keresztül folytatnak agymosást, és ennek áldozataiként főként a fiatalokat szemelték ki. Ez a lappangó tevékenység pedig határozottabb cselekvésre ad okot; elfogadhatatlan lenne, hogy ugyanazok a szervezetek, akik most felajzott afriakaiak állatias viselkedésével szemben nem védték meg a nőket – sőt, félrenéztek, hátukat mutatták -, évekkel később egy középkorú férfipolitikus újabb kijelentése okán újra a nők védelmének jelszavával hozakodnának elő. A szilveszteri eseménysorozat egyértelművé tette: esetükben szó nincs az egyén védelméről, a nők védelméről. Politikai eszközöket akarnak, a társadalom feletti totális kontroll elérése reményében. Napjaink totalitarizmusa a liberalizmus, – de politikai hatalmuk már erodálódott, lassan eljöhet annak is ideje, hogy a médiabefolyást elveszítsék. Belső ellenséggé váltak, amivel – mint társadalom, mint nemzet, mint élő állam – együttes erővel le kell számoljunk.


http://www.hidfo.ru/2016/01/totalitarius-ideologiakent-viselkedik-a-liberalizmus/

komment

süti beállítások módosítása