Bizonyára sokan olvasták a Wikileaks által közzétett beszámolót az Európai Unió Szófia hadműveletéről, aminek célja az Európába özönlő menekültek megállítása lenne.
Az International Business Times a következőket írta:
A Wikileaks egy titkosított jelentést tett közzé a Szófia hadműveletről, vagyis az EU katonai intervenciójáról a Líbia és a Földközi-tenger felől hajóval érkező menekültek ügyében.
A hadművelet első hat hónapjáról 2016. január 29-i dátumozással kiadott jelentést az akció parancsnoka, Enrico Credendino az olasz haditengerészet ellentengernagya írta. A jelentés állítólag részletezi az érkező menekültekre vonatkozó statisztikákat, a Szófia hadművelet fázisait és tervezett stratégiáit. A jelentést az Európai Unió Katonai valamint Politikai és Biztonsági Bizottságai adták ki.
A hadművelet legérdekesebb eleme annak végső céljában rejlik, ami nem egyéb, mint egy működőképes, saját partjai megvédésére alkalmas líbiai hadiflotta létrehozása.
A Times a következőképpen írt erről:
A WikiLeaks által közzétett jelentés megjegyzi, hogy az [EU] „exitstratégiájának” lényege „egy megfelelő forrásokkal ellátott líbiai partiőrség biztosítása, amely képes megvédeni saját határait és megakadályozni a partjairól induló szabálytalan migrációt”. Megemlíti továbbá, hogy „az EU mindent megtesz annak érdekében, hogy meghívást kapjon a [líbiai] területeken belüli működésre”.
Igencsak ironikus, hogy milyen nagy szüksége lenne most az EU-nak a líbiai hadiflottára, hogy megvédhesse saját partjait, merthogy 2011-ig az ország rendelkezett ilyennel. Jogosan tesszük fel a kérdést, hogy ugyan mi történt ezzel a hadiflottával? Az irónia éppen ebben rejlik:
Az Egyesült Államok és az Európai Unió közös erővel pusztította el azt a hadiflottát, amire most igen nagy szüksége lenne a Földközi-tenger rendjének helyreállításához.
2011-ben egy verőfényes májusi napon a NATO három helyszínt tett a földdel egyenlővé Líbiában. A három helyszín egészen pontosan három kikötő volt, amelyeket a líbiai haditengerészet használt. A támadásban több hajó elsüllyedt, és ezek csak az első veszteségek voltak, amelyeket a későbbiekben továbbiak követtek. Nemcsak a hajók, hanem az azokat támogató létesítmények is megsemmisültek a támadásokban.
Geopolitikai elemzők már a legelső bomba ledobása előtt arra figyelmeztettek, hogy egy ilyen akció Líbia ellen, ami nem csupán a haditengerészet elpusztítását, de a líbiai kormány stabilizáló hatásának megszűnését is előrevetítette, komoly menekültválságot és egyéb humanitárius és biztonsági katasztrófákat fog elindítani.
Abban az időben nagyon sok bevándorló és menekült érkezett Afrika különböző pontjairól, hogy letelepedjen és munkát találjon Líbiában. Ezek a bevándorlók és menekültek támogatták a líbiai kormányt, ami pedig támogatta őket, ellentétben azzal a gyalázatos képpel, amit az Egyesült Államok által támogatott, a líbiai Cyrenaica térségében állomásozó terroristák festettek róluk. A konfliktus során a nyugati média rendre „afrikai zsoldosokként” emlegette őket, hogy ezzel adjon magyarázatot a NATO támogatta terroristák által elkövetett rasszista népirtásra.
Amikor a Benghazi-i, Derna-i és Tobruki terroristák végül a NATO segítségével átvették a hatalmat az ország felett, Líbia egyes városainak teljes fekete lakossága eltűnt. Egy részüket megölték, másokat koncentrációs táborokba zártak, megint mások pedig a szomszédos Egyiptomba, Tunéziába és Algériába menekültek.
Várható volt, hogy a menekültek előbb-utóbb követik országuk jövőjének elpusztítóit abba a verembe, amibe vagyonukat is elásták. A NATO saját terrorista zsoldosai is kihasználták Amerika és Európa „új” Líbiájának törvénynélküliségét és a földközi-tengeri kalózkodás és emberkereskedelem központjává alakították az országot. Az amerikai külügyminisztérium odáig süllyedt, hogy maga szervezte meg a terrorista hálózatokat a rezsimváltás utáni Líbiában, amik fegyvereket és harcosokat továbbítottak Törökországba, onnan pedig tovább Szíriába és Irakba.
Líbia elpusztítása felrobbantotta a lobbanékony főzetet visszatartó gátat
Amennyiben az afrikai kontinenst, és annak országait – amelyek folyamatosan ki vannak téve a nyugat hol nyílt, hol titkos beavatkozásainak, kizsákmányolásának és felforgató akcióinak – egy palackként jellemezzük, akkor Líbia a palack dugója.
Líbia megakadályozta, hogy a különböző konfliktusok miatt kialakuló, egyre növekvő feszültség a konfliktusok egyik felelőse, vagyis Európa irányába robbanjon.
Franciaországnak például, amelyik amúgy hangosan méltatlankodik a „menekültválság” miatt, több afrikai országban, egyebek mellett a Közép-afrikai Köztársaságban (2000 fő), Csádban (950 fő), Elefántcsont-parton (450 fő), Dzsibutiban (2470 fő), Gabonban (1000 fő), Malin (2000 fő) és Szenegálban (430 fő) is állomásoznak katonái.
Ezek az országok illetve szomszédaik felelősek az Európát elárasztó menekültek jelentős hányadáért. Szíria, amit Franciaország és európai szövetségesei valamint az Egyesült Államok jelenleg is bombáznak, illetve az ott tartózkodó terroristák felfegyverzése által támadnak, valamint a 2001 óta NATO megszállás alatt álló Afganisztán persze más kategóriába tartoznak.
Azzal, hogy Európa a stabilitás bástyájából egy diszfunkcionális pusztasággá rombolta Líbiát, a gát átszakadt és a mérges folyam lávaként áradt szét.
Európa egy olyan tűz áldozatának mutatja magát, amit nemcsak, hogy maga gyújtott meg, de azóta is folyamatosan olajjal táplál. Az a tény, hogy a hiányzó líbiai hadiflottát, amit az EU segített tengeri sírjába, a „menekültválság” kiváltó okai közé sorolják, a „nemzetközi rendre” helyezi a felelősséget. Arra a Rendre, amit az EU és transzatlanti partnerei állításuk szerint fenntartani hivatottak, és ami Líbia elpusztításáért és az Afrikai kontinens fokozatos megszállásáért felelős.
A többi ország pedig, ide értve Kelet-Európát, Oroszországot és az azokon túli területeket, amelyeknek nem volt szerepe a nyugat háborúiban, vagy akár nyíltan ellenezte is a nyugat által gyakorolt katonai agressziót, nem köteles felelősséget vállalni a háborúk által teremtett menekültekért és igazából nincs is keresnivalója a konfliktusban.
Függetlenül attól, hogy az Egyesült Államok vagy Európa hogyan próbálja bevetni a „nemzetközi jogot”, egyértelmű, hogy közvetlenül felelősek azért a bizonytalanságért, aminek következtében milliók hagyták el otthonaikat, és ami csak tovább fokozódik, hiszen ezzel a destabilizációs tevékenységgel máig sem hagytak fel.
A beavatkozás következményeit nem kerülhetik el és azt sem követelhetik, hogy ezeket mások viseljék. Az, hogy az EU-nak kétségbeesetten szüksége lenne egy olyan flotta segítségére, amit maga pusztított el, tökéletesen illusztrálja az önkezűséget a válság kirobbanásában.
A válság elmélyítése és kihasználása
Végül muszáj megjegyezni, hogy a Wikileaks jelentésből az is kirajzolódik, hogy az EU nemcsak új flottát akar az általa 2011-ben elsüllyesztett helyébe, hanem jelentősen ki akarja terjeszteni katonai illetékességét, a saját maga által létrehozott katasztrófára hivatkozva.
A jelentésben ez áll:
Megemlíti továbbá „az EU átfogó próbálkozását, amelynek célja, hogy meghívást kapjon a [líbiai] területeken belüli fellépésre.
Az európaiaknak, akik közül némelyek szolgálatkészen nézték, ahogy kormányaik 2011-ben hadba vonultak Líbia ellen, meg kell érteniük, hogy az utcáikon kibontakozó káoszt nemcsak, hogy szándékosan hozták létre, hanem cinikusan fel is használták bizonyos különleges érdekek hatalmának kiterjesztésére, odahaza és külföldön egyaránt.
Mennyivel könnyebb lesz kizsákmányolni Líbia part menti olajforrásait, ha az EU a líbiai vizekig terjesztheti haditengerészeti jelenlétét, miközben az ország többi részét egymás ellen ugrasztja, olyan mértékig gyengítve a helyi szereplőket, hogy már saját erőforrásaik kihasználására sem lesznek képesek.
Ahelyett, hogy azon veszekednénk, hogy ki kapta a legrosszabb lapokat, vegyük észre, hogy ki osztott.
Forrás: Activist Post, Tony Cartalucci írása
http://idokjelei.hu/2016/03/menekultvalsag-az-unionak-eppen-az-a-libiai-hadiflotta-hianyzik-amit-2011-ben-megsemmisitett/
">
Shejaiya, Gázaváros szomszédságában – ez maradt belőle, miután 2014-ben célba vette az izraeli hadsereg. A légicsapásokban 60 civil vesztette életét, és több százan megsebesültek. Napok leforgása alatt több ezer ember maradt otthon nélkül. 
