Anzix

Mintegy 2 millió bevándorló lépett be Európa kapuin, ennek tekintélyes része Magyarországon keresztül. Európa védelmezői remek beszédeket mondanak, de eközben tétlenül nézték a kontinens elárasztását. A már megérkezett terroristák velünk maradnak – az általános megfigyelési programok pedig láthatóan nem tudják megakadályozni a politikailag passzív, békés civilek elleni hajtóvadászatot.

Ha a ’90-es években valaki azt mondja, hogy a XXI. század Nyugat-Európájában néhány havi rendszerességgel dzsihádisták fognak merényleteket elkövetni, és gépkarabéllyal felfegyverkezett közel-keleti arabok békés polgárok százait fogják meggyilkolni a nyílt utcán, az illetőt vélhetően reflex-szerűen jobboldali szélsőségesnek, bolondnak, vagy összeesküvés-elmélet hívőnek bélyegzik. Esetleg perbe is fogják gyűlöletkeltés miatt, mert hangulatkeltő kijelentéseivel sérti az egyébként nagyon békés nyugat-európai arab kisebbség emberi méltóságát. Csakhogy, a XXI. század Nyugat-Európájában dzsihádisták néhány havi rendszerességgel merényleteket követnek el, a nyílt utcán gyilkolják meg békés polgárok százait.

Tavaly január 7.-én egy francia szatirikus hetilap, a Charlie Hebdo szerkesztőségének tagjait végezték ki gépkarabéllyal felfegyverkezett szélsőségesek. A 20 halálos áldozattal járó merényletet egy másik gyilkosságsorozat követte; november 13.-án, Párizsban több mint 130 embert öltek meg. Utóbbi esetben mindannyian ártatlan civilek voltak, akik talán semmit nem is tudtak arról, hogy otthonuk egy olyan katonai szövetség része, ami tucatnyi országgal hadban áll, és a világ távoli tájain politikailag nemkívánatossá nyilvánított arabokat gyilkol. Pénteken Brüsszelben elfogták a novemberi tömeggyilkosság egyik elkövetőjét, aki maga is részt vett annak megszervezésében. Salah Abdeslam novemberben mégsem robbantotta fel magát a Stade de France francia nemzeti stadionnál, ehelyett arra használta a rendelkezésére álló hónapokat, hogy újabb terrorsejteket hozzon létre és tagokat toborozzon.

Ezeket a tömeggyilkosságokat a nyugat-európai titkosszolgálatok nem akadályozták meg. A hatóságok tevékenysége szemmel láthatóan utólagos nyomozásra és hajtóvadászatra korlátozódik, miközben egyelőre az általános megfigyelési programok sem értek el látványosabb eredményt annál, mint hogy a jogvédők ellenkezését kiváltották.

A terroristák ezzel máris három európai szabadságjogot korlátoztak egyszerre: az egyén magánszférához való jogát, a gyülekezés szabadságát, és a szólásszabadságot.

Korlátozták a szólásszabadságot, mert a továbbiakban az állam nem tudja azt garantálni: mindent ki szabad mondani, lehet provokálni a szélsőségeseket – egészen addig, míg le nem lőnek érte. Azok, akik Allah harcosainak gondolják magukat, máris elérték, hogy a liberálisok és ateisták ne érezzék egészen biztonságban magukat, ha Mohamed próféta válik a mocskolódásuk tárgyává. Korlátozták az egyén magánszférához való jogát, mert olyan helyzetet teremtettek, ami az államokat arra ösztönzi, hogy kiterjedt megfigyelési programokkal betolakodjanak az emberek magánéletébe. Korlátozzák a gyülekezés szabadságát, mert a közbiztonság illúziójának lebontásával félelemérzetet keltenek az ártatlan emberekben.

A dzsihádisták ezzel máris megdöntötték a jelenkori Európa társadalmi alapjait. Nem Európa integrálja a közel-keleti migránsokat, hanem a soraik közt érkező militánsabb egyének integrálják az európai társadalmak többségét. Saját szociokulturális hátterüket kényszerítik rá az európai emberre – számos közel-keleti országban az állami intézményrendszer vagy a vallási vezetők határozzák meg az egyén mindennapi viselkedését – ezt hozzák magukkal Európába. Otthonukban az állam és egyház benyomul az egyén magánszférájába, szigorú viselkedési normákkal szabályozza az egyén életét. Azzal, hogy Európában felszámolják a közbiztonság látszatát, máris megkezdődött a közel-keleti minta átültetése az európai gyakorlatba; a kormányok kiterjedt megfigyelési programokkal betolakodnak az egyén magánéletébe, és lehetőséget teremtenek arra, hogy beavatkozzanak, ha nem megfelelő tevékenységet észlelnek. Miközben a kiterjedt megfigyelési programok eredetileg a terrorveszély elhárítása érdekében működnek, azok kiváló lehetőséget biztosítanak arra is, hogy a regnáló hatalmi elit csírájában fojtson el minden, a hatalmát veszélyeztető ellenzéki mozgalmat. Ennek okán, a terroristák nem csak a szólásszabadságot, a gyülekezés szabadságát, és a magánszférához való jogot kezdték ki, de technikai értelemben máris elhozták Európába a viselkedést indirekt nyomásgyakorlással (a megfigyeltség tudatával) szabályozó totalitárius állam kezdeményeit – ami szintén a dzsihádista mozgalmak célkitűzése, csak más értékek/irányelvek mentén.

Jan Jambon, Belgium belügyminisztere hétfőn Abdeslam letartóztatását követően az RTL-nek adott interjú során kijelentette, hogy a terrorista elfogása alvósejtek aktivizálódását válthatja ki Európa-szerte. Megérkeztek a nagy migrációs hullámokkal, itt vannak köztünk, de egyelőre rejtve vannak.

December elején Hans Georg Maassen, a német Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal vezetője megdöbbentő bejelentést tett; elmondása szerint több mint ezer dzsihádista él Németországban, akik bármelyik pillanatban újabb terrortámadást követhetnek el. A német titkosszolgálatok már prioritássá nyilvánították a radikalizálódó muszlim közösségek kontroll alatt tartását. Ugyanakkor, az alkotmányvédelmi hivatal vezetője elismerte, hogy bár a rendőrséggel együttműködve folyamatosan ellenőrzik ezeket a személyeket, megfigyelésükre nem áll rendelkezésre a kellő kapacitás; még a fokozottan veszélyesnek nyilvánított, potenciális dzsihádisták közt is fontossági sorrendet kell felállítani, mert a hatóságok nem tudnak a nap 24 órájában nyomon követni ennyi lehetséges terroristát. Maassen elmondása szerint a titkosszolgálatok komoly problémába ütköznek, amikor a lehetséges elkövetők tömegeit kell megfigyelés alatt tartani, mert egyetlen személy nyomon követése is több titkosszolgálati alkalmazott közreműködését igényli.

Így importálták a liberálisok Európába az egyén magánszférájába betolakodó, totalitárius államot. Mostanra egy hadseregnyi ismert dzsihádista élhet szerte az Európai Unióban. Ha az állam le akar számolni a biztonsági kockázattal, az egyén jogainak durva korlátozására kényszerül, mert olyan jogi környezetet kell kialakítania, amiben gyakran feltételezések alapján is le kell tudni tartóztatni ártatlan civileket. Európai szinten tízezer személyt kellene összefogni a terrorveszély felszámolásához, ami a jogi környezet megteremtése esetén is lehetetlen vállalkozásnak tűnik egy véres polgárháború nélkül. Ha a várható következmények eltántorító hatása miatt nem kezelik kellő határozottsággal a biztonsági kockázatot, Európa olyan hellyé válhat, ahol néhány havonta ártatlan civilek százai halnak meg. Ezt idézték elő, akik támogatták távoli országok szétbombázását, majd szándékosan nyitva hagyták Európa kapuit.

http://www.hidfo.ru/2016/03/mindent-latnak-de-semmit-nem-tesznek/

Szaud-Arábia leplezetlenül címmel készítettek dokumentumfilmet brit filmesek. A dokumentumfilmben, borzalmas részleteket mutatnak be, például azt, hogy napokra az utcán hagyják a holttesteket elrettentésül.

A Daily Mail információi szerint helyi polgárjogi aktivisták segítették a brit dokumentaristákat, hogy a felvételeket készítsenek a Szaud-Arábiában folyó borzalmas állapotokról.

A dokumentumfilmből kiderül, hogy a közel-keleti országban mindennaposak a kivégzések és elrettentésül akár napokra is kint hagyják a holttesteket az utcán, például öt lopásért elítélt férfi holttestét, napokig huzalra erősítve a magasból lógatták le két daruról. De olyat is lehet látni a filmben, hogy egy nőt lefognak az utcán a rendőrök, majd egy fehér ruhás hóhér levágja a fejét. A nőt azzal gyanúsították, hogy megölte a mostohalányát, mielőtt a hóhér lesújt rá, még felkiált, hogy nem én voltam.

A féléves titkos munkával készült film kedd este látható az ITV-n. Az egyik operatőr megkérdez egy kisfiút, hogy mit tanult aznap az iskolában, aki azt válaszolja, hogy „A keresztényeket addig kell halállal büntetni, amíg egy sem marad” – írja a DailyMail.
(faktor)

Bal-Rad komm: “…A keresztényeket addig kell halállal büntetni, amíg egy sem marad…”-vallja egy “hithű kisfiú”!

-Namármost mire is lehet számítani egy európainak a kontinens leigázására készülődő “igazhitű” muszlimoktól? Ahol már a kisfiúk is a keresztények halomra gyilkolásának, kiirtásának szükségességéről beszél!

-Amúgy ez a Szaud-Arábia mostanság lett megdobva a világ elsőszámú latorállama-az USA-ajánlására az ENSZ Emberjogi Bizottsága soros elnöki tisztével!

MERT-AZ USA SZERINT-RÁSZOLGÁL!

A NATO véglegesen felhagy a nukleáris leszereléssel, és azt tervezi, hogy a non-proliferációs egyezmények nyílt sértésével atomfegyvereket telepít Kelet-Európába. A nyugati katonai tömb agresszív lépése Oroszországot ennek megfelelő válaszlépésekre kényszeríti.

A Kommerszant napilapnak adott interjút egy vezető orosz diplomata, aki arról nyilatkozott, hogy a NATO atomfegyverek elhelyezésére készül Európában, ami Oroszországot adekvát válaszlépésre kényszeríti. Korábban erre utalt az a tény, hogy a NATO-légierő nukleáris fegyverek hordozására képes gépeket összpontosított Kelet-Európában, különösen a balti országokban. A NATO szeptemberben az “Atlanti Megoldás” nevű hadgyakorlatra hivatkozva küldött atombomba hordozására alkalmas repülőgépeket közvetlen az orosz határ mellé, a balti országokba. A nyugati országok akkor orosz propagandának nevezték azt az információt, miszerint a NATO atomfegyvereket akar elhelyezni Kelet-Európában. Vezetőik kijelentéséről azonban hónapokon belül egyértelművé vált, hogy hazugság volt: az utóbbi hetek folyamán a NATO már hivatalos szinten is elismerte, hogy újabb – amerikai – B61-12 atombombákat helyez el Európában. Ennek okán az is egyértelmű, hogy az atombomba hordozására alkalmas gépeket már ennek előzetes lépéseként küldték a balti országokba, a nyilvánosságnak pedig egyszerűen hazudtak a tervezett lépés kapcsán.

Mihail Uljanov, az orosz külügyminisztérium non-proliferációs és fegyverkontrollért felelős hivatalának igazgatója pénteken a Kommerszantnak nyilatkozva azt mondta, a NATO agresszív lépése ennek megfelelő választ követel meg Oroszországtól. “A katonai szférában általános törvényszerűség, hogy minden lépés válaszlépést kényszerít ki. Biztos vagyok benne, hogy Oroszország adekvát választ ad az amerikai atombombák Európában elhelyezésére, és ennek részletei a körülmények alapos vizsgálata mentén kerülhetnek megállapításra.”

A NATO jelenleg azt tervezi, hogy a Németországban, Belgiumban, Olaszországban és Törökországban elhelyezett összesen 180 darab B61-es atombombát a 2020-as évek elejére B61-12 változattal helyettesítse. Arról azonban nincsenek elérhető információk, hogy a “korszerűtlen” atombombákat hatástalanítanák, így valószínűsíthető, hogy azok a szövetség más országaiba lesznek áthelyezve. Tekintve, hogy a NATO az utóbbi egy év folyamán agresszív haderő-összpontosítást folytatott a balti országokban, és – az amerikai légierő és páncélos haderő mellett – több tízezer amerikai katona jelent meg Kelet-Európában, ez 180 atomtöltet megjelenését vetíti előre a balti országokban és Nyugat-Ukrajnában.

Uljanov kijelentette; ezzel a NATO egyértelműen kinyilvánította, hogy szándékosan és hosszú távon sérti a nukleáris leszerelés kapcsán érvényben lévő nemzetközi egyezményeket. A nyugati katonai tömb újra atomfegyverek felhalmozásával akarja biztosítani a világpolitikában az elmúlt évtizedek során szerzett domináns szerepét. Ez nemcsak globális szinten újraindítja a nukleáris fegyverkezést, hanem haszontalanná tesz minden, a nukleáris leszerelés terén eddig elért eredményt.

Amennyiben a NATO elkötelezett marad az atomfegyverekkel folytatott erőfitogtatás irányába, Oroszország számára nyitott a lehetőőség, hogy ennek megfelelő választ adjon az újonnan jelentkező fenyegetésre. A NATO nukleáris fegyverkezésére adott szimmetrikus válaszként Oroszországnak lehetősége van arra, hogy számos atomfegyvert állomásoztasson mélyen az Európai Unió határain belül. A Kalinyingrád enklávé Oroszország része, délről Lengyelországgal, északkeletről Litvániával határos, nyugatról a Balti-tenger határolja. Amennyiben a NATO nukleáris csapásmérő erőt épít a balti országokban és Kelet-Európában (az orosz határ mentén), egy a nyugati katonai tömb által kezdett expanzív háború esetén Moszkvának lehetősége van arra, hogy közvetlen a lengyel határ mellől indítson nukleáris csapást az agresszor ellen. Olyan módon, hogy ahhoz nem kell atomfegyvert állomásoztatnia az orosz határon kívül. Ennek okán, a NATO-országok jelenlegi biztonságpolitikája nem csak értelmetlen, de egyben öngyilkos jellegű is, amivel az atomháború szélére sodorják Európát.

Egy ilyen nagyhatalmak közti összecsapás elsősorban az Amerikai Egyesült Államok érdeke, hiszen maga a konfliktus az amerikai határtól tízezer kilométerre történne, ezáltal az USA területén nem jelentene közvetlen katonai fenyegetést. Érdekeltek-e a térségi országok vezetői egy olyan biztonságpolitika fenntartásában, amiben Közép- és Kelet-Európa csak mint járulékos veszteség szerepel?


http://www.hidfo.ru/2016/03/a-nato-az-atomhaboru-szelere-sodorja-europat/

Az Amerikai Egyesült Államok egy veszélyes társadalmi kísérletet folytat Európában: Ukrajnában puccsal eltávolítottak egy demokratikusan választott kormányt, és idegen állampolgárokat állítanak a helyére. Ha Kelet-Európa némán tűri a külföldi politikusok kormányra juttatását, nemsokára más országok is sorra kerülhetnek.

Újabb szakaszába jut a szomszédságunkban zavartalanul folytatott gyarmatosítás: nemsokára egy amerikai állampolgár, Natalia Jaresko lesz Ukrajna miniszterelnöke. A Ron Paul Institute for Peace and Prosperity geopolitikai elemzője, Daniel McAdams szerint veszélyes kísérlet zajlik Európában; az amerikai stratégák jelenleg azt tesztelik, hogy a kelet-európai országok fellázadnak-e, ha nyíltan idegen állampolgárokon keresztül irányítják őket. A térségi országokban már több külföldi állampolgárt is vezető pozícióba juttattak, egy demokratikusan választott kormány megdöntését követően. Hiába tiltakoztak az ukránok, a tüntetés és tiltakozás ehhez kevés: a kijevi puccsot követően idegen állampolgárok irányítása alá került Ukrajna.

Petro Porosenko 2014. december 2.-án határozott arról, hogy idegen állampolgárokat von be az ország irányításába. Napokon belül a pénzügyminisztérium élére Natalia Jareskot nevezték ki, aki amerikai állampolgár. Gazdasági fejlesztési miniszternek a litván Aivaras Abromaviciust nevezték ki, egészségügyi miniszternek pedig a grúziai Alexander Kvitasvilit. Odessza kormányzójaként egy másik grúziai politikust kölcsönöztek, akit saját népe már elzavart korrupciós bűncselekmények és hatalommal való visszaélés miatt, és azóta körözés alatt áll. Mihail Szaakasvili előkészítette Grúzia NATO-csatlakozását és közeledését az Európai Unióhoz. Megbuktatását követően néhány hónapot az Egyesült Államokban tartózkodott (a publikus magyarázat szerint egyetemi oktatóként), majd problémamentesen áthelyezték egy másik országba, amit épp most vonnak be a NATO-ba és Európai Unióba: kinevezték Odessza kormányzójának.

Miközben az ország élére idegen politikusokat állítanak, az is teljesen nyilvánvaló, hogy az állampolgárságot saját politikai funkcionáriusaiknak feltétel nélkül osztogatják. Szaakasvili május 29-én kapta meg az ukrán állampolgárságot, hogy legálisan betölthesse a kormányzói szerepet. Natalia Jareskoról azt szokás említeni, hogy félig ukrán, de az igazság az, hogy ukrán állampolgárságot csak 2014. decemberében kapott, azt követően, hogy kinevezték az ukrán pénzügyminisztérium élére. Az Egyesült Államokban nevelkedett, Ukrajnába politikai funkcionáriusként érkezett, és személyének kiválasztásában vélhetően közre játszott, hogy olyan embert kellett egy ukrán minisztérium élére állítani, akinek legalább látszólagosan köze van az adott országhoz.

McAdams ugyanakkor arra hívja fel a figyelmet; az első dolog, amit Jaresko pénzügyminiszterként megtett, hogy levelet írt John McCain amerikai szenátornak, amiben kijelentette, hogy több fegyverre lesz szükségük. “Jaresko képviseli a legrosszabb fajta, korrupt amerikai politikus típusát, akiket ezekbe az országokba küldenek – kizárólag azzal a céllal, hogy megmutassák, milyen gazdag lehetsz, ha együttműködsz egy idegen hatalommal.” Jaresko hozzáférést kapott a USAID több mint 150 millió dolláros alapjához, aminek “az lett volna a feladata, hogy megmutassa a helyieknek, milyen szép a kapitalizmus és demokrácia. Ehelyett saját vállalatainak fizetett ki milliókat.”

Ugyanakkor, nem Jaresko személye maga a probléma. A nagyobb veszélyt az jelenti, hogy a XXI. század Kelet-Európájában egy idegen hatalom erőszakos úton eltávolította egy ország választott kormányát, a helyére idegen állampolgárokat ültetett, és mindkettő problémamentesnek bizonyult. A kijevi puccs három hónap leforgása alatt jutott el a civil tüntetésektől a fegyveres puccsig és a kormány megdöntéséig. Az ukránok talán azt gondolták, hogy ez egy belföldi eredetű forradalom volt, de

• éppen a mai helyzet bizonyítja, hogy egy idegen ország szervezőereje nélkül önmagában a tüntetésekből nem következik a kormányváltás. Az USA által kinevezett idegen állampolgárokat már nem tudják eltávolítani, pedig Kijev központjában másfél éve egymást érik a tömegdemonstrációk.

Az Európai Unió vezető politikusai – sőt, gyakran ellenzéki pártok is – szótlanul tűrik, hogy egy európai ország élére idegen országok politikusait ültessék. A radikális atlantisták részéről érthető ez a hallgatás: az az irányvonal, amit Magyarországon a Gyurcsány Ferenc féle Demokratikus Koalíció képvisel, a független európai államok felszámolását hirdeti, amelyek helyére egy Európai Egyesült Államokat állítanának. Ebben a koncepcióban minden európai országot külföldiek irányítanának, hiszen az ő számukra nem fontos a nemzeti hovatartozás, nekik annyi a lényeg, hogy az adott politikus atlantista legyen.

Ukrajnában készül az európai nemzetállamok végső megsemmisítésének hatástanulmánya.

Ha a nép nem lázad fel a mesterségesen kormányra juttatott idegen urak ellen, más kelet-európai országokban is megismétlődhet az ukrán példa – és itt elsősorban az európai integráció tovább mélyítése szempontjából “problémás” országokra kell gondolni, mint amilyen hazánk is.

Fokozott aggodalomra ad okot, hogy nem Ukrajna az egyetlen ország, ahol a közvetlen szomszédságunkban külföldieket neveznek ki az ország irányítására. Horvátország új miniszterelnöke, Tihomir Oreskovic kanadai állampolgár, és alig beszél horvátul. A radikális atlantisták azzal próbálják legitimálni a külföldiek kinevezését, hogy a politikai tapasztalat hiányával szemben előnyként tüntetik fel az üzleti tapasztalatot, amit a gazdasági növekedés zálogként kommunikálnak. Egész nemzetek önbecsülését tiporják sárba ezzel a gyakorlattal: azt juttatják kifejezésre, hogy 40 millió ukrán, 14-15 millió magyar közül egyetlen ember sincs, aki alkalmas lenne vezető pozíció betöltésére. Valójában annyi történik, hogy a gyarmatosító hatalmak már egyre kevésbé foglalkoznak a látszattal. Nem éri meg nekik több tucatnyi politikust hosszú éveken át kitaníttatni egy kelet-európai országból, ha a gyarmatok lakossága már nem lázad fel a külföldi vezetők ellen.


http://www.hidfo.ru/2016/03/veszelyes-tarsadalmi-kiserlet-zajlik-kelet-europaban/

Az elmúlt 24 órában Horvátország, Szlovénia és Szerbia is bejelentette, hogy csak azokat a migránsokat engedi be a területére, aki menedékkérelmet akarnak benyújtani a területükön – ez azt jelenti, hogy az eddigi útvonalakon vége a migránsok nyugat felé utaztatásának.

Ezért a migránsok valószínűleg új útvonalakon próbálkoznak majd: az egyik Bulgárián, Románián és Magyarországon keresztül vezethet, a másik pedig Görögországból Albánia, esetleg Montenegró érintésével Olaszországba.

Azok után, hogy a hétfői uniós csúcstalálkozón döntés született az ellenőrzés nélküli balkáni migráció megfékezéséről, nagyon felgyorsultak az események. Szlovénia kedden közölte, hogy éjféltől ismét szigorít az illegális bevándorlók beengedésének szabályain: csak azokat a migránsokat engedi be, akik érvényes útlevéllel és vízummal rendelkeznek vagy menedéket kérnének Szlovéniában. Az intézkedésekre Szerbia és Horvátország is reagált, és hasonló korlátozásokat vezetett be. Szerdán pedig Macedónia jelentette be, hogy teljesen lezárta a macedón-görög határt.

Az alábbi térképen a héten bezáródó, a migránsok nagy többsége által eddig használt útvonalat jelöltük zölddel, a lehetséges új irányokat pedig narancssárga színnel. Látható, hogy Görögország partjaira érve a migránsoknak mostantól – az eddigi útvonalakon próbálkozva – legalább kettős védvonalon kéne átjutniuk: Magyarország déli határain kerítés áll, de Horvátország, Szlovénia és Szerbia is szigorítás mellett döntött.

Bulgária, Románia, Magyarország

Ebben a helyzetben a migránsok két új útvonalon próbálkozhatnak. Megpróbálhatnak Bulgária területére jutni, ahonnan Románián és Magyarországon keresztül haladnának nyugatra. A jelek szerint azonban sokáig itt sem járhatnak majd sikerrel: Pintér Sándor ma a migrációs vészhelyzet kihirdetésekor azt mondta, 10 nap alatt elkészülhet a műszaki határzár a román-magyar határon.

Emellett Bulgária is mindent megtesz annak megakadályozására, hogy a migránsok tömegei az ország területén keresztül vonuljanak. Rumjana Bacsvarova miniszterelnök-helyettes és belügyminiszter azt mondta: „Felismertük ezt a kockázatot, és mindent megteszünk ellene”. Bulgária tovább építi a bolgár-török határ mentén 2014 közepén emelt, harminc kilométeres kerítését, amelynek következtében a Törökország felől érkezők kizárólag a hivatalos határállomásokon kelhetnek át Bulgáriába, és a rendőrség, valamint a hadsereg a görög fegyveres erőkkel közösen gyakorolta a határok menekültek elleni megvédését.
(faktor)

Bal-Rad komm: A cikk taglalja még persze az Észak-Afrika felől a Földközi-tengeri útvonalon érkezőket is, akik végülis európai úticéllal érkeznek.

A mi szempontunkból praktikusan MOST a balkáni útvonal a lényeges! A maga érthetetlen logikájával. Hiszen ha egy határ le van zárva, az azért van lezárva (úgy ahogy!) MERT AZON NEM AKAR A HATÁR TULAJDONOSA ILLEGÁLISAN ÁTENGEDNI SENKIT! Azaz: VÉDI A SAJÁT TERÜLETÉT!

Világszerte ismert egy kerítés jelentése! ÁLLJ! NEM TOVÁBB!-MERT A GAZDA NEM AKARJA, HOGY…stb. stb. stb. Arábiában sem ismeretlen a karítés lényege. Ott is védik így vagy úgy a gazdák a saját territóriumaikat. Ott sem ismeretlen a behatoló elleni ilyen-olyan védekezés! Ami lehet nagyon szígorú is!

A migránsok MÉGIS nekivágnak! FEGYVERES ŐRÖKKEL IS biztosított lezárt határoknak. Mire Görögországból a mi határainkig eljutnak, legkevesebb KETTŐ LEZÁRT HATÁRON, és két ország területén kell magukat átküzdeni!

HA EZ SIKERÜLHET NEKIK, AKKOR AZ EU-határai és területe nincs védve! Akkor csak szócséplés zajlik!

Tegnapelőtt este a kárpátaljai Nagydobronynál karambolozott egy autó! Afgán migránsokkal volt megpakolva, akik a három kilométerre lévő magyar határon szerettek volna átjutni! Ők állítólag hajóval érkeztek Odesszába, és onnan indultak tovább az EU-felé! Hogy Odesszába honnan érkeztek hajóval?-az még nem tisztázott. Indulhattak Törökországból vagy Grúziából.

MIND ÉLETERŐS FIATAL FÉRFIEMBER VOLT!

Pár évvel ezelőtt Krétában meglátogattam német barátnőmet, aki az év nagyobb felét ott tölti. Ottlétem egyik napján bevitt a közeli városba. Míg ő hivatalos teendőit intézte, én felfedező körútra indultam a város tenger mellett fekvő központjában. Pontosan megjegyeztem, merre járok, így nem féltem, hogy eltévedek, és nem találok vissza. Barátnőm azonban hamar végzett, és a megbeszélt idő előtt SMS-t küldött, hogy azonnal menjek a találkahelyünkre. Mivel bíztam jó tájékozódási képességemben, nem a megtett úton indultam visszafelé, hanem irány szerint. Csakhogy nem tudtam, hogy ehelyütt a tengerpart kanyargós, aminek következtében hol északra, hol délre, hol nyugatra láttam a vizet. Az eredmény az lett, hogy egy idő után szinte életemben először fogalmam sem volt, hogy hol vagyok. Már éppen kétségbe estem, amikor orrom előtt megláttam a keresett helyszínt. De a „nem tudom, hol vagyok” elveszettséget szuggeráló, fenyegető érzésére még most, évekkel később is jól emlékszem.
Ez az élményem segített abban, hogy megértést tanúsítsak azon ismerőseim iránt, akiknek nincs tájékozódási képességük. A rossz tájékozódási képességgel rendelkező emberek azonban többfélék. Ismerek olyat, aki pontosan tudja magáról, hogy nem tud tájékozódni, és boldogan, sőt bizalommal fogadja annak segítségét, aki megmondja, hogy merre kell mennie. Ismerve saját magát, nem is próbálkozik azzal, hogy maga megtalálja a helyes utat, hanem mindig keres valakit, aki útba tudja igazítani. De ismerek olyan embert is, aki egyszerűen nem hajlandó tudomásul venni, hogy se térképet nem tud olvasni, se nem tudja még nappal sem megállapítani, hogy merre van észak, merre van dél, merre van fent és merre van lent, merre van jobb és merre van bal, és miközben a „nem tudom, hol vagyok” érzés miatt egyre türelmetlenebb és gorombább lesz, mégsem hallgat arra, aki szívesen útbaigazítaná.
Azt hiszem, a jó tájékozódás nem tartozik azon képességek közé, amiket fejleszteni lehet. Ezt a képességet valaki vagy megkapta Istentől, vagy nem. Következésképpen senkit nem lehet hibáztatni azért, ha nincs neki. Mint ahogy arról sem tehet senki, ha Isten kevesebb észt, kevesebb türelmet, kevesebb szerénységet adott neki, mint másnak. Csakhogy … arról már igenis minden szerényebb képességű ember tehet, ha 1) nem veszi tudomásul korlátait; 2) elutasítja a neki nyújtott segítséget.

Mivel Isten teremtette az embert, az emberi élet célját is Ő határozta meg. Ma, kétezer évvel Krisztus kereszthalála után, a világot olyan emberek népesítik be, akik vagy semmit nem akarnak tudni erről a célról, vagy tudják, mégis folyton szem elől tévesztik. A kétezer éves Egyház és katolikus tanítás nélkül nem is lehet se megismerni, se megtalálni az emberi lét értelmét. És mivel a „józan katolikus vallást”, azaz Isten útbaigazítását ma szinte mindenki visszautasítja, a világ olyan emberekből áll, akik nem tudják, hol vannak, merre tartanak, merre van fent és merre van lent.
Ezen embercsoportba tartoznak ma azon „katolikusok” is, akik ahelyett, hogy tanulni, magukat képezni igyekeznének, „önmaguk kiteljesedését, kifejezését” tekintik a vallásos élet, az Isten-keresés helyes útjának.

Egy katolikus embert sok minden megkülönbözteti a többi embertől. Például az, hogy nem törődik bele hiányosságaiba, rossz természetébe, és EGY ÉLETEN ÁT igyekszik hibáin, rossz szokásain változtatni. Ezért volt régen az emberek többsége idős korában bölcs, megnyugodott, vagyis „jó” keresztény. És ezért lesznek a mai emberek koruk haladtával egyre rosszabbak és ostobábbak: hiszen a szellemi, fizikai képességek hanyatlásával bekövetkező általános romlást nincs mi ellensúlyozza náluk! A katolikust EGÉSZ ÉLETÉN ÁT az a vágy, cél kell vezesse, hogy „szentté váljon, ahogy mennyei Atyja szent”, ahogy Jézus elvárja tőle. Ez ugyan aligha sikerülhet neki, de arra kiválóan alkalmas, hogy egy pillanatra se feledje emberi gyengeségeit, másfelől szünet nélkül próbáljon jobbá válni, Istennek jobban tetszeni.

A helyzet viszont ma az, hogy az „ember-vallás” térhódításával alig-alig akad olyan ember, a megmaradt „katolikusok” között sem, aki tudomásul venné saját korlátait, és elfogadná a nála többet tudó segítségét. Nem a tanítóra, nem a bevált tanításra, módszerre, még csak nem is Istenre hallgatva akar előbbre jutni, hanem a saját ideáit, szeretett elképzeléseit követve.
Máshol már elmeséltem, hogy Zaby atya egyik prédikációja után, amiben az atya neveket nem említve a helyes katolikus viselkedést ismertette, az érintettek között egyetlen egy sem volt, aki megszívlelte volna a hallottakat és változtatott volna helytelen szokásain. Azt nem tudom eldönteni, hogy az ilyen emberek nem hallják, nem értik, vagy csak egyszerűen nem követik a kapott, olvasott tudnivalókat.
A hozzám érkező levelek nagy többségéből is az derül ki, hogy a mai ember – ha egyáltalán próbál tájékozódni még – egyszerűen nem képes felfogni, hogy mit olvas. Az olvasottak, a hallottak nem állnak már agyában össze semmilyen képpé.
Egy katolikus az élete során összegyűjtött információkat osztályozza: Eldönti melyik viszi előre az útján, melyik nem. És ami nem, azt kikerüli, eldobja, elfelejti. A mai ember egyfelől saját vacakságából, másfelől az őt érő információk tömkelege miatt képtelen bármilyen rendszerezésre. Egy katolikus, ha el akar jutni valahova, akár az erények fejlesztésében, akár a mindennapi dolgaiban, a célt látja maga előtt, arra koncentrál, azt igyekszik a lehető leggyorsabban elérni – aki nem hagyja magát a véletlenre vagy a csodára, az másképp nem is juthat el a céljához. Csakhogy a mai ember még vallásos útja során is úgy viselkedik, mint az az autóvezető, aki ahelyett, hogy célja felé törekedne, folyton azzal foglalkozik, hogy jobbra vagy balra mit lát, milyen „érdekesség” történik. Ez a szétszórtság, felületesség, elkalandozás lelki síkon még veszedelmesebb, mint az utcai forgalomban.

Nemrég hallottam egy paptól, hogy a világ legönzőbb embere a katolikus, aki mindenképpen üdvözülni akar. Az ilyen embert a környezete egészen biztosan nem szereti, hiszen az üdvösség felé vezető út – tartósan – nagyon sok mindent nem tűr el: Nem tűri el a figyelmetlenséget, nem tűri el a visszafelé tekintgetést, nem tűri el a tájékozatlanságot, nem tűri el az Isten-ellenes, Istennek nem tetsző dolgokat – s mivel ma a katolikus is szinte kizárólag ilyesmikkel találkozik maga körül, ezek visszautasítása miatt mindenki más szemében kifejezetten ellenszenvesnek, türelmetlennek, sőt gőgösnek hat – pedig csak igyekszik Jézus szavait teljesíteni, vagyis „tökéletessé válni”.


http://katolikus-honlap.hu/1601/katolikus.htm

Az amerikai légierő két bázisának építése kezdődött meg Szíria azon területein, melyeket terrorszervezetek szakítottak le az országról, majd azt követően a kurdok ellenőrzése alá kerültek.

A kurdisztáni média beszámolója szerint Szíria északkeleti és északi “sarkaiban” már nem csak folyamatban van az amerikai bázisok építése, de az amerikai hadsereg közel végzett az építési munkálatokkal. Az Egyesült Államok úgy létesít légibázist Szíria területén, hogy ahhoz az ország legitim kormányának engedélyével nem rendelkezik, az építési munkálatoknak és a bázis működése megkezdésének semmilyen, Szíria és az Egyesült Államok közti kormányközi megállapodás nem teremtette meg a jogi feltételeit.

A BasNews a Szíriai Demokratikus Erők nevű ellenzéki csoportra hivatkozik, amely nyilvánosságra hozta, hogy amerikai szakértők dolgoznak a Haszaka kormányzóságban egy az iraki és a török határ mentén található légibázis felújításán. Elmondásuk szerint a munkálatok nagy részével már végeztek, és előkészítették a második légibázis építését Kobani területén, az Aleppo provinciában.

Januárban a Stratfor biztonságpolitikai elemzője műholdas fotókra alapozottan fejtette ki, hogy az amerikai fegyveres erők egy katonai repülőtér kialakítását kezdték meg a szíriai-török határon, és addigra az USA ezen tevékenységét már hetek óta folytatta. A szakértő szerint egy nagyobb létesítmény építését kezdték meg, amit arra használnák, hogy az amerikai légierő onnan kiindulva hajtson végre légicsapásokat Szíria területén, a kurd fegyveres erők támogatásában.

A nemzetközi elemzők ezt terrorellenes műveletnek nevezik. Ugyanakkor, az Amerikai Egyesült Államok a nemzetközi jog durva sértéseként kezdte meg a szíriai beavatkozást, mert arra az ország legitim kormányától engedélyt nem kapott, és Szíria külügyminisztériuma számos alkalommal kifejezte tiltakozását a nyugati országok beavatkozása ellen. A legitim kormány tiltakozása miatt az USA részéről nem segítségnyújtásról és terrorellenes harcról, hanem Szíria elleni agresszióról kell beszéljünk. Szíria hivatalos úton a nyugati országoktól nem, kizárólag Oroszországtól kért katonai segítséget a terrorszervezetek elleni harchoz, amely tavaly szeptemberben kormányközi együttműködés keretén belül, a nemzetközi jog szerint legálisan kezdte meg a terrorellenes műveletet Szíria területén.

http://www.hidfo.ru/2016/03/az-usa-ket-katonai-bazist-epit-a-sziriarol-leszakitott-teruleteken/

Európában olyan méretet öltött a migrációs válság, ahol már minden feltétel adott ahhoz, hogy a válsághelyzet polgárháborúvá terebélyesedjen. A Kölnben történtek ráadásul rámutattak arra, hogy az európai férfikép is nagy mértékben sérült; az európai férfiak már nem képesek megvédeni a nőket, amikor idegen népek agresszív tagjai a nyílt utcán követnek el tömeges nemi erőszakot.

Így foglalta össze egy lengyel újságíró a kialakult helyzetet – Konrad Stachnio szerint Európát idegen hatalmak készítik elő az államok megdöntésére, és az erőszakspirál beindítását megelőzően előkészítik a társadalmakat arra, hogy alkalmatlanok legyenek a rend fenntartására és országaik megvédésére. Stachnio a New Eastern Outlook hasábjain egy három szakaszból álló rendszert alkalmaz a helyzet kiértékelésére, mely szerint Európa jelenleg a destabilizáció fázisát éli át, és az igazi válság azt követően kezdődik csak, amit az idegen hatalmak általi normalizálás és a teljes kiszolgáltatottság állapota követ majd. “A Római Birodalom története kiváló példát szolgáltat arra, amit mindannyian tudunk: hogy a legnagyobb birodalmak is elbuknak, ha a határaik nem kellően védettek. Meg kell állítani a migránsokat – ténylegesen le kell állítani a bevándorlást, vagy Európa a mai civilizációs szintet nem tudja fenntartani.” Stanchio azt írja, Európa számára a migrációs válság egy külső hatalom általi destabilizációt jelent, amit a tényleges válság fázisa követ. Ez a válság azonban olyan borzalmakat hoz majd, amit az európaiak viszonylagos jólétükben ma elképzelni sem tudnak.

Elmondása szerint az Európai Unióban polgárháború érlelődik, ami idegen beavatkozással zárulhat. Az idegen beavatkozás előőrsét pedig a migrációt támogató pártok és civil szervezetek jelentik.

“Európában már ma egyre fokozódó konfliktus látható a menekültek befogadásának támogatói és ellenzői közt.”

Az értékelés szerint azonban nem ilyen “egyszerű” a helyzet, a migrációs válság már mostanra is számos, egymást is keresztező törésvonalat hozott létre Európában. A szélsőjobboldali szervezetek és azok újabb formái – a szerző a Pegida nevű mozgalmat említi – és az úgynevezett baloldal közt a nyers brutalitásig és utcai leszámolásokig fokozódhat a helyzet. Egy másik törésvonal a radikális muszlimok és vallási ellenségeik – a menekültek beengedésével Európa a közel-keleti vallásháborúk magvait is importálta. A törésvonalak és újabb társadalmi feszültségek importálására azonban egy destabilizáló művelet részeként került sor, ami az állami hivatalok legitimitásának aláásását szolgálja; a cél, hogy az európai országokban az emberek egyre kevésbé bízzanak az államban és kormányokban, az ideológiai, vallási és faji alapon szerveződő közösségek közti feszültségek fokozásával pedig előidézhető legyen a teljes anarchia, az államiság megbomlása az európai országokban. Ezt a folyamatot nem csak pártok és civil szervezetek segítik, az államok mostanra olyan belső akadályozó tényezőkkel vannak tele, melyek szándékosan meggátolják a rend fenntartását.

“Elég a német rendőrség inkompetenciáját például vennünk a Kölnben történt tömeges szexuális zaklatások és rablások során. Nehéz ennél jobb példát találni az állami szolgáltatások felbomlására.”

A destabilizáció egy másik példája, hogy az állami szervek szándékosan elégtelenné tett működése előidézi az emberek önszerveződését. A fegyveres önvédelmi csoportok megjelenése az állami hivatalokban működő szabotőrök miatt elkerülhetetlen, megjelenésük azonban önmagában is előidézi a polgárháborús helyzetet. Ez nem egy-egy országban történik, hanem kivétel nélkül minden európai országban, ami arra utal, hogy Európa nemsokára egy általános polgárháborúba süllyedhet.

Stanchio azt írja, ez egy jól megtervezett, öngerjesztő folyamat, aminek végső célja az európai országok államiságának megbontása. Az állami hivatalokban belül működő szabotőrök ellehetetlenítik a rend fenntartását. A közbiztonság hiánya előidézi az emberek önszerveződését, a migránsok bűncselekményeinek következmény nélkül hagyása pedig fokozza a migránsokkal szembeni gyűlöletet. Az európaiak fegyveres önszerveződése azonban kiváltja a muszlim közösségek radikalizálódását és európai szintű önszerveződését, az egyesített európai muszlim mozgalmak megjelenésével pedig eljutunk arra a pontra, amikor az európai országokban az államiság megbontására nyíltan törekvő fegyveres csoportok működnek. Stanchio szerint egy összeurópai Arab Tavasz várható, és akik a migránsok beengedéséről határoztak, egyúttal megakadályozzák az Európai Uniót a határok lezárásban, éppen ezt a célt próbálják elérni.

“A Daesh – Iszlám Állam – terrorsejteket küld és fegyvercsempészetet folytat Európába, beleértve vegyi és biológiai fegyvereket is. Gyakorlatilag korlátlan toborzást folytatnak az interneten keresztül, és az európai országok valamiért nem akadályozzák ezt meg.”

A publicisztikában kifejti, hogy ennek a destabilizációnak célja az államiság megbontása, amit egy idegen hatalom általi normalizálás és brutális terror követ majd. Ebben az úgynevezett normalizációs szakaszban – ami az új rend felállítását jelenti – azonban az új hatalom megszabadul mindenkitől, akik a destabilizáció kivitelezésében – akár tudtukon kívül – közreműködtek (beleértve a túlbuzgó liberálisokat és emberi jogvédő szervezeteket).

Stanchio szerint az Európára leselkedő legnagyobb veszélyt most a liberálisok jelentik, akik a nyilvánvaló válsághelyzet közepette is minden erejüket bevetve tovább folytatják Európa bomlasztását. Az ő ideológusaik a válsághelyzetet egy globális állam legitimálására akarják felhasználni; a közeljövőben részükről felerősödnek majd azok a hangok, melyek a “regionális” államok felszámolását követelik és azok helyett civil szervezetek kezébe adnák a kontrollt – ezzel kiszolgáltatva Európát a kontinensre beengedett több millió bevándorlónak, akik viszont nagyon is államszervezésbe fognak kezdeni.

“Úgy gondolom, ma az Európára legnagyobb veszélyt jelentő ideológia a liberalizmus.”

A szerző szerint Európa ma két irányból áll ostrom alatt; az iszlám radikálisok részéről – akik nem fogadják el az európai országok államiságát, ehelyett saját magukat szervezik állammá – és a gazdag liberális milliárdosok részéről, akik 500 millió ember véleményét semmibe véve saját ideológiájuk mentén akarják átformálni Európát. A legnagyobb gond az – írja Stanchio -, hogy ebben a tekintetben már részleges sikereket értek el, mert a mai feminin európai férfi alkalmatlan arra, hogy megvédje a hazáját, vagy akár egy “menekültek” általi utcai erőszak során a nők védelmére keljen. Ehelyett ma már látni olyat, hogy tiltakozásként a férfiak szoknyákba bújnak (Dániában, Svédországban, Hollandiában történt ilyen eset), követelik a sokszínűséget, és nyilvánvalóan alkalmatlanok arra, hogy érdemi válaszreakciót adjanak Európa gyarmatosítására.


http://www.hidfo.ru/2016/03/ma-az-europara-legnagyobb-veszelyt-jelento-ideologia-a-liberalizmus/