Más példabeszédet is mondott nekik: „Hasonlít a mennyek országa az olyan emberhez, aki jó magot vetett földjébe. Amikor mindenki aludt, jött ellensége, és konkolyt szórt a búza közé, aztán eltávozott. Szárba szökött a vetés, és kalászt hányt, de fölütötte fejét a konkoly is. Erre a szolgák elmentek a gazdához, és megkérdezték: Uram, ugye jó magot vetettél a szántóföldbe? Honnan került belé a konkoly? Mire ő azt felelte: ellenséges ember műve az. A szolgák tovább kérdezték: akarod, hogy kimenjünk és kigyomláljuk? Nem, válaszolta, hogy a konkolyt gyomlálva ki ne tépjétek vele együtt a búzát is. Hagyjátok, hadd nőjön föl mindkettő az aratásig. Aratáskor majd megmondom az aratóknak: előbb a konkolyt szedjétek össze és kössétek kévébe, hogy tűzre kerüljön, a búzát pedig gyűjtsétek csűrömbe.”
Máté 13, 24:30

Korunk irodalmában is és az interneten is számos utalást lehet találni arra vonatkozóan, hogy katolikusok - főleg az 1970-es évek közepétől - világszerte beléptek szabadkőműves páholyokba. Nemcsak a világi katolikusok, hanem a klérus bevonása is megtörtént, legalábbis a tizenkilencedik század közepe óta. A legdrámaibb nyilvános közlemény erre a bevonásra vonatkozóan 1978 szeptemberében látott napvilágot, amikor az olasz szabadkőműves, Mino Pecorelli közzétett egy listát mintegy 120 állítólagos szabadkőművesről, akik különböző vatikáni hivatalokban foglaltak el pozíciót, közöttük bíborosokról, püspökökről, és papokról, valamint laikusokról. [1] A lista tartalmazta VI. Pál pápa államtitkárát, Villot bíborost is, és azt az személyt is, aki őt követte ebben a pozícóban, Casaroli bíborost.

Részletek a szabadkőművesek törvényeiből:
§ A szabadkőműves köteles segíteni szabadkőműves társát.
§ A szabadkőműves eskü felülírja a szabadkőműves minden egyéb kötelezettségét, legyen az akár állami, akár egyházi, akár a feleséggel , akár a családdal szembeni.
§ A szabadkőműves eskü felülír minden más fogadalmat, legyen az akár papi, egyházi vagy házassági fogadalom, és felülír minden olyan esküt, amelyben az áll, hogy az igazat kell mondani.
§ A szabadkőműves eskü felülír minden hivatali esküt, amelyet a szabadkőműves tett, legyen az akár rendőrségi, akár ügyvédi, akár bírói, akár parlamenti, akár államfői, akár nemzetközösségi - akár püspöki.

A szabadkőműves pap kötelessége segítenie szabadkőműves paptársát akkor is, ha az pedofil, homoszexuális, parázna vagy tolvaj. A szabadkőműves „elkötelezettség” felülmúlja a papságból és az Egyház iránti elkötelezettségből származó kötelességet. Inkább védenie kell, mintsem hogy a püspöknek jelentse az embert és a hibákat.

A szabadkőműves püspöknek inkább védenie kell, mint fegyelmezni vagy eltávolítani szabadkőműves papját vagy egyéb egyházi emberét. Őt kell előnyben részesítenie, ha az egyházmegyéjében megüresedik egy hely.

Egy szabadkőműves pap vagy püspök ipso facto, az Egyház szentségeitól el van tiltva[2]. Mivel szigorúan tilos a szentségeket kiszolgáltatnia, ezért a szabadkőműves testvérek közül ő zsarolható a legjobban. Ha gyengének mutatkozik a szabadkőműves követelmények teljesítésében, azonnal csatasorba lehet állítani.

Továbbá ha egy pap valami rosszat tett a múltban, amiről tudnak a szabadkőműves testvérek, zsarolással hasonlóan irányítható a szabadkőműves céloknak megfelelően. Az eredmény ugyanolyan hatásos és romboló a hitre és a hívők erkölcsére nézve , mintha az a pap maga is szabadkőműves lenne - mivel szabadkőműves ellenőrzés alatt áll.

A fentiekből világosan látszik, hogy ha egy pap vagy egyházi ember szabadkőműves lesz, ennek szörnyű következményei vannak a katolikus hitre nézve. Nemcsak hogy amennyire tudja, hanyagolja a katolikus tanítás hirdetését, hanem tevékenységét a szabadkőművesek munkarendjébe illesztve végzi. Együtt fog működni a többi egyházi szabadkőművessel. Sőt, azon fog dolgozni, hogy az egyébként hitükhöz hű papokat és püspököket is beszervezze.

A csali

Paul A. Fisher amerikai katolikus író, a következő bepillantást engedi tenni a szabadkőművesek tevékenységébe:

A saját tapasztalatomat 1965-ben a Washington D.C.-ben rendezett Shriners parádén szereztem, amikor az arab sejknek öltözött Keystone Kops annyira lenyűgözött engem és a feleségemet a masírozó zenekarával, a bohócaival és az énekeseivel, - óriási örömet és élményt nyújtva kis gyermekeinknek, - hogy komolyan meg lettünk győzve arról, hogy a szabadkőművesek régi elítélése a katolikus Egyház által biztosan valami tévedés volt. Következésképpen sokkhatásként ért, amikor megtudtam, hogy a parádé és a gyerekek szórakoztatásának a színfalai mögött egy sokkal mélyebb, önző cél lapult meg.

Adam Weishaupt tanácsolta kb. 200 évvel ezelőtt az ilyen rendezvények tartását amikor így utasította az illuminátusokat:

„Úton-útfélen győzködnünk kell az egyszerű népet. Ez főleg az iskolákon, és a nyílt, szívélyes fellépéseken keresztül történjék. Mutassunk leereszkedést, népszerűséget, toleranciát az előítéleteikkel szemben, amelyeket aztán később gyökerestől kitépünk és eloszlatunk.” [4]

A jóakaratnak és az emberbaráti cselekedeteknek az álarca azt szolgálja, hogy a katolikusok fontolgatni kezdjék, hogy belekeveredjenek a szabadkőművességbe.

Indíték

Az átlagkatolikus, legyen akár pap, akár laikus, amikor szó esik a szabadkőművesek jelenlétéről a katolikus Egyházban, ugyanazt a kérdést vagy kérdés-sorozatot teszi fel: Miért vetné alá magát egy püspök, egy pap, egy laikus hívő ilyen értelmetlenségeknek? Mi haszna van ebből? És, ami még fontosabb: Miért cserélné fel egy katolikus a halhatatlan lelkét a biztos elkárhozásra, a szabadkőművességet választva?

Az alábbiak a lehetséges motivációk:

• Az olasz püspöki karhoz címzett, a szabadkőművesség témáját érintő Inimica Vis kezdetű enciklikájában XIII. Leó 1892. december 8-án az ambíciót teszi fő oknak – túl sok honfitársunk személyes előnyök szerzésétől vagy beteges ambíciótól hajtva, nevét adta vagy támogatta a szektát. [5]

• Monsignor George F. Dillon, Apostoli Misszionárius Sídney-ben 1884. októberében idézett egy szabadkőműves forrást, amely a büszkeséget jelölte meg oknak. [6]

—Az emberi vagy állampolgári hiúság, amely a szabadkőművesség felé sodor, annyira általános és elterjedt, hogy engem mindig arra késztet, hogy bámuljam az emberi ostobaságot. .. Az ismeretlen feladatok presztízse az embereknek valamifajta hatalom érzetét jelenti, olyannyira, hogy maguktól készülnek fel remegve a csalós beavatási szertartásokra és a testvéri bankettekre…[7]

• Ahogyan már korábbi írásainkban is kifejtettük, a szekta Egyház általi elítélésének a szívében az Első és a Második Parancs áll , amely sérül a szabadkőműves eskü letételével. Annak az érzékelése, hogy mi egyeztethető össze, és mi nem a katolikus hittel, kell hogy figyelmeztessen mindenkit, mielőtt ilyen esküt letenne. Következésképpen fellép egy további tényező: a hit gyengesége.

• A modernizmus az az eretnekség, amely tagadja, hogy a katolikus hitben bármi transzcendens lenne, is egy további erős lökést ad a katolikusnak ahhoz, hogy a szabadkőművesek közé álljon - mindkét bűn azt a nézetet hirdeti, hogy a vallást a természetesre kell korlátozni. Ugyanezt állítják azok a katolikusok is, akik a marxizmus tanát vallják.

• Az intrikára és a machinációra való hajlam sok emberben megtalálható. Az ilyenek számára a szabadkőművesség titokzatoskodó jellege vonzó lehet.

• Naivitás és jellemgyengeség is döntő ok lehet.

Vakság

Nagyon kifejező, hogy a szabadkőművesség első fokába, a tanoncságba történő beavatás tartalmazza a jelölt szemének a bekötését. Ha egy katolikus aláveti magát a szabadkőművességnek, akkor sötétség, a lelkiállapotával szembeni nemtörődömség uralja a lelkét, amely intellektuális vakságot okoz, és nem látja meg az örök kárhozat lehetségességét.

Beszervezési tanulmány

1999-ben a Via col vento in Vaticano (Elfújta a szél a Vatikánban) c. könyv névtelen szerzői, egy csoport, állítólag a Vatikán magas rangú prelátusai, bemutatják a szabadkőműveseknek azt a módszerét, hogyan toborozzák a tagokat a Vatikán hivatalaiban, megmutatva, hogyan használják fel az előzőkben említett indítékokat és az egyes papok és prelátusok jellembeli gyengeségeit:

Külön részleg van a szabadkőműveseknél a beszervezésre… A szakképzett beszervezőknek erős intellektusúaknak kell lenniük, intuitívnek, ambiciózusnak, hatalomvágyónak, jó kommunikációs készségűnek, megértőnek és a megértést tettetőnek. .. Az a legfontosabb, hogy az első fázisban az alany ne vegye észre a felállított csapdát. A szabadkőműves technikák fokozatos haladást alkalmaznak úgy, hogy a jelölt előtt a feljebbvalók által meghatározott ütemben, fokozatosan tárják fel a szekta céljait.

Az új tagok kiválasztása sokféleképpen történik, személyenként más-más módszert alkalmazva. Az első fázis lehet egy egyszerű meghívás egy követségre megünnepelni egy nemzeti ünnepet, vagy egy váratlan találkozás valakivel, aki azt mondja, hogy el van ragadtatva ettől az új ismeretségtől, vagy egy prelátus, aki kér valamit, és azt mondja, hogy nagyon le van kötelezve. Ezután következik a dicsérő és a hízelgő szakasz: ” Milyen csodálatos ember Ön; milyen intelligens, milyen jó modorú… Ön jobbat érdemelne; Ön itt parlagon hever. Szólíthatjuk a keresztnevén? Kigondolunk Önnek egy jobb állást.” Ezután jön a lehetőség fázis. „Ismerem ezt a prelátust, bíborost, nagykövetet, vagy ezt és ezt a minisztert. Ha Ön szeretné, vagy legalábbis nincs ellene, szólok az Ön érdekében néhány szót. Megmondom neki, hogy Ön magasabb pozíciót érdemelne; mint például miniszteri , bíborosi … nunciusi …altitkár, magántitkár..” stb.

Ennél a pontnál az ügynök azonnal meg tudja állapítani, hogy a kiszemelt személy bekapta-e a horgot, még akkor is, ha szerényen állítja: „Nem érdemlem én ezt meg. Nem vagyok rá felkészülve. Egyszerű ember vagyok. vannak nálam sokkal jobbak.„ Az ügynök jól képzett, és tudja, hogy az óvatosság az erősek erénye, és az álszerénység az ambiciózusok tulajdonsága.

Lassan beteljesülnek az ígéretek, és a jelölt kezdi magát lekötelezettnek érezni a támogatójával szemben, akit a jótevőjének gondol. Közben a karrier lassan emelkedik, és a lehetőségek végtelennek tűnnek. Most, amikor az alany a saját ambíciója és a hiúsága áldozata lett, belép abba a fázisba, amikor informálják a motivációs tényezőről, amely a rangokat hozta neki. A bejelentés rendszerint valahogy így történik: „Monsignor, Excellenciás Uram, tudnia kell, hogy Ön a gyors felemelkedését nagyobb mértékben köszönheti a szabadkőműves rendnek és a Vatikánon belüli és kívüli barátainak, mint nekem. Ők szervezték meg, hogy Ön gyorsan magas pozícióba jusson az Egyházban. Ahogy látja, nem kell semmitől sem tartania, mert már sok befolyásos személy felfigyelt Önre. Ön most szabadon eldöntheti, marad ott, ahol most van, és együttműködik velünk a jövőben, vagy nem.

Ebben a tapintatos fázisban a prelátus krízisbe kerül, el kell döntenie, melyik úton megy tovább. Ambíciója sóvárog a további előmenetel iránt, de visszariad a szabadkőművességtől. Fél, hogy lelepleződik, ha csatlakozik, és elképzeli az ürességet maga körül, ha nem csatlakozik. Egy , a szabadkőműves rendhez tartozó és sikeres karriert folytató idősebb elöljárója baráti tanácsa meggyőzi a prelátust, és saját maga ellenére folytatja a megkezdett utat…[8]

A dilemma

Visszatérünk Monsignor Dillon-hoz, aki így mutatja be a katolikus jelölt dilemmáját :

Ha az ember belép a szabadkőművesek közé - a legalacsonyabb fokozatba – nagy bűnt követ el. De az embernek , még ha szabadkőműves is, nem kell sem ateistává, sem szocialistává válnia, legalábbis egy ideig. A szíve mélyén meg lehet győződve arról, hogy Isten létezik, és némi reménye is marad arra vonatkozóan, hogy visszatérhet ahhoz az Istenhez, legalább a halála előtt. Sokan beléptek már nagyravágyásból, hiúságból vagy pusztán jellemgyengeségből a szabadkőművesek közé. Továbbra is imádkozhat, és visszautasítja, mint katolikus az Isten anyjának az elutasítását, és végezhet néhány áhitat gyakorlatot, amelyet még fiatal korából ismert. De a szabadkőművesség óriási rendszer, fokozatosan elválasztja az embert ezektől a dolgoktól. Nem tagadhatom meg egyszerre az Istent, sem a keresztény előírásokat. Azzal kezdődik, hogy lassan, a tisztelet megadása mellett alig érzékelhető lökést adnak a keresztény istenfogalomnak. Istent káromolják valamennyi esküjükben. Nem Teremtőnek, hanem csak építésznek hívják, a világmindenség nagy Építészének. Gondosan kerülik Krisztus nevének, a Szentháromságnak, a hit egységének, vagy bármely hitnek az említését. Követelik minden ember meggyőződésének a tiszteletben tartását, a bálványimádó párszikét, a mohamedánokét [sic], az eretnekekét, a skizmatikusokét, a katolikusokét. Aztán apránként, a magasabb fokozatokban durva sokkhatásként a deizmusban kell hinni, majd a naturalizmust kell előnyben részesíteni. Mindezt apránként, fokozatosan, észrevétlenül , de nagyon hatékonyan teszik …[9]

A szabadkőműves püspök, pap vagy laikus elhagyja Istenben, és az Ő Fiában, Jézus Krisztusban való hitét. Ez lassan történik, de biztosan bekövetkezik. Előbb vagy utóbb szembekerül a Monsignor Dillon által fentebb említett dilemmával. Ha meg is marad a hivatásánál, teljesen elveszíti kapcsolatát a vallás isteni elemeivel , titokban elárulja és átveszi a helyét az emberi lénnyel való foglalkozás. Meggyőződéssel mondhatja a modernista jezsuita, Teilhard de Chardin imáját :

Őrizzen meg engem az Úr a világ iránt érzett égő szeretetemben és segítsen kitartani nekem a végsőkig emberségem teljességében.

De a meggyőződése természetes és nem természetfeletti lesz, amelyhez végig kitart, és amely vég inkább korlátozott és földies, mint örökkévaló. Ézsauhoz hasonlóan eladja az elsőszülöttségi jogát egy tál ételért.

A végkifejlet

Leó pápa katolikusoknak szóló harsány felhívása a XXI. században is érvényes, így nekünk le kell tépnünk a szabadkőművesek álarcát, és … mutassuk meg, milyenek is valójában. [10] Ha ez a felhívás fontos az állampolgárok világos irányításához a civil társadalom életében, mennyivel inkább fontos a katolikusok számára, figyelembe véve a szabadkőművesek beszivárgását a katolikus Egyházba.

Hogyan ismerhetjük fel őket?

Hogyan tudhatjuk meg, hogy ez vagy az az ember, ez vagy az a pap, ez vagy az a püspök tagja-e egy szabadkőműves páholynak? Leó pápa egy tesztet kínál :

Bármilyen nagy is egy ember okossága a titkolózásban, a hazugság gyakorlásában, lehetetlen megakadályozni, hogy bármely okból származó következmények megmutatkozzanak. „ A jó fa nem teremhet rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa nem teremhet jó gyümölcsöt.” [Máté, 7:18]. Nos, a szabadkőműves szekta ártalmas és a legkeserűbb gyümölcsöt termi.”[11]

Az emberi vizsgálódás, mint a tudományok is, induktívan, a hatásból következtet az okokra, és mint a tudományok is, tévedhet. Ha találunk az Egyházban szabadkőművesekre jellemző vonásokat, akkor azokat más ok is eredményezheti, mint pl. lustaság vagy figyelmetlenség, gyengeség vagy gyávaság. Ha viszont ez a magatartás már következetes, akkor nagy valószínűséggel szabadkőművesek ügyködnek.

Ezenfelül ez a magatartás a papra vagy a prelátusra gyakorolt modernista vagy marxista befolyásból is fakadhat, amelyek egyaránt tagadják a vallás természetfeletti voltát. Mindezek a veszedelmek tökéletes kiegészítései a szabadkőművességnek, olyannyira, hogy nehéz különbséget tenni közöttük. Gyakorlatilag egy kalap alá kell venni őket a szabadkőművesekkel.

Bármely püspök, bármely pap, bármely laikus a katolikus Egyházon belül , aki szavakkal vagy tettekkel a szabadkőműves eskü bármely részét kinyilvánítja, szabadkőművesnek, vagy szabadkőműves befolyás alatt állónak tekintendő mindaddig, amíg meggyőzően nem tudja megcáfolni ezt. XIII. Leó pápa idézi III. Félix pápát [383 AD] :

"Az az eltévelyedés, amelyet nem utasítunk vissza, el van fogadva; az az igazság, amelyet nem védelmezünk meg, el van nyomva; és aki nem száll szembe egy nyilvánvaló bűncselekménnyel, annál felmerül a titkos bűnrészesség gyanúja.”

[1] Pecorelli t megölte két fegyveres egy római utcán 1979 március 20-án.

[2] 1983 Code of Canon Law, Canon 1374.

[3] Canons 1332 and 1331 (1) nn.1 and 2

[4] Paul A Fisher, Behind the Lodge Door, Tan Books, Rockford Illinois, 1994, pp. 2334. A Shriners az egy amerikai szabadkőműves rend, the Ancient Arabic Order of the Nobles of the Mystic Shrine for North America. Adam Weishaupt of Ingolstadt, Germany, [17481811] jezsuitának tanult. Ő alapította az Illuminátus rendet, ami a szabadkőműveseknek egy felsőbb szerve.

[5] Inimica Vis (8.12.1892), n.6

[6] Monsignor Dillon előadássorozatot tartott a skóciai Edinburgh-ben, a szabadkőművesség és az Egyház közötti harcról. Ezeknek az előadásoknak az összefoglalása található meg az Antikrisztus háborúja az Egyházzal és a nyugati civilizációval szemben c. [M H Gill & Son, Dublin, 1885], és a Denis Fahey atya előszavával megjelent A Nagy-Oriens szabadkőművesek leplezetlenül c. könyvében [Christian Book Club, Palmdale, California, 1950]. Világos, hogy Monsignor Dillonnak hozzáférése volt szabadkőműves, vagy szabadkőműves múlttal rendelkező, a Vatikán legmagasabb köreihez tartozó személyekhez. 1822-ben egy olasz szabadkőműves, „Kis Tigris” álnéven írt egy szöveget a Piedmontese-i páholy, a Karbonárik védelmében. A Karbonári mozgalmat a szabadkőművesek hozták létre a katolikus parasztság köreiből, látszólagosan azért, hogy a francia elnyomás ellen és a katolikus vallás szabad gyakorlása érdekében harcoljanak, – Jézus Krisztus volt a Nagymesterük! Valójában ravasz eszköz volt ahhoz, hogy az egyszerű katolikusokat a szabadkőműves szektákba csábítsák. Tiszta és hűsége katolikus vonalon indulva nagyon hamar a legrosszabb fajta titkos társaságban találták magukat az emberek, amelynek hitetlensége szabadkőműves alapokon nyugodott. [Dillon, op. cit., p. 50]

[7] Monsignor Dillon, op. cit., p. 59.

[8] Translated into English as Shroud of Secrecy, The Story of Corruption Within The Vatican, by ‘The Millenari’, Ontario, 2000, pp. 1835.

[9] Dillon, op. cit., pp. 234.

[10[] Humanum Genus (20.4.1884), n. 31.

[11[] Ibid, n. 10

[12] Inimica Vis, n.7

forrás: www.superflumina.org

„Az erkölcsi eltévelyedések eme korában tisztában kell lennünk a »lelkiismeret« valódi jelentésével”, címmel jelentetett meg egy cikket a National Cahtolic Register-ben Charles Pope, az egyik legaktívabb amerikai »médiapap«. Írása Aquinói Szent Tamás tanítását követi. A cikk bevezetője és egyik legfontosabb fejezete így hangzik:

Mostanában nagyon sok szó esik a „lelkiismeretről”. A legelterjedtebb vélemény szerint az Egyháznak respektálnia kell az emberek lelkiismeretét, azokét is, akik az Egyház tanításával szemben vagy attól távol állnak. Nos, elsőnek arról kellene szólni, hogy e vonatkozásban mit is értünk pontosan „respektálni” alatt, amit mostanában a leggyakrabban úgy értelmeznek, hogy az érintett személyt meg kell erősíteni téves elképzeléseiben.

Az Egyház lét-oka az igazság tanítása és a tévedések elleni harc. Nem az Egyház feladata, hogy aktuális vagy népszerű elképzeléseket megerősítsen. És az sem, hogy az egyes korok nézeteit visszatükrözze. Az Egyház feladata, hogy Alapítója és Feje tanítását hirdesse. Maga Jézus mondta: „Mindazt, akit szeretek, korholom és megfenyítem. Buzdulj fel és tarts bűnbánatot!” (Jel 3,19) Mindannyiunknak folytonosan szükségünk van oktatásra és állandó kiigazításra, úgy, hogy állandó fejlődés által tudatunk átformálódjon (lásd Róm 12,2: „Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes.”)
Az Egyház tehát azáltal mutatja ki tiszteletét az iránt, akit a lelkiismerete tévedésbe vezetett, hogy szeretettel és türelemmel kioktatja és a helyes útra vezeti.

Mindazonáltal a „respektálni, tisztelni” kifejezés jelentésének tisztázásánál problémásabb a „lelkiismeret” nagyon határozatlan értelmének és bizonytalan használatának a pontosítása. Sok kifejezést, melynek egyértelmű teológiai jelentése van, a mindennapi beszédben gyakran tágabb és kevésbé pontos értelemben használnak. Ezért, ha az Egyházban beszélünk a lelkiismeretről, világosabban és egyértelműbben kell kifejezni magunkat, mint az manapság szokásos.

Manapság a legtöbb ember a lelkiismeretben nem lát többet, mint puszta megérzést a jó vagy hamis iránt. Vagy még ennél is rosszabbat: Egyesek azt hiszik, hogy mindazt, amit gondolnak vagy éreznek, a lelkiismeretük irányítja. Ily módon jelenti ki például valaki: „Lelkiismeretem megmondja nekem, hogy az, amit az Egyház egy bizonyos témában tanít, téves vagy elavult, és ezért már nem alkalmazható.” Aki ilyet mond, az úgy viselkedik, mintha a lelkiismerete olyan tekintéllyel bírna, ami az isteni törvény felett áll.
Ezen vélekedéseknek abszolút semmi közük a lelkiismeret valódi keresztény és katolikus értelmezéséhez.

…

Igaz, hogy az embernek követnie kell lelkiismerete ítéletét, azonban a lelkiismeret tekintélye nem korlátlan. Nem a lelkiismeret az utolsó és változhatatlan tekintély: az egyes ember lelkiismerete sokkal inkább diák, mint tanár. Minden ember kötelezve van arra, hogy lelkiismeretét tanulás és a tapasztalatai feldolgozása által formálja és tökéletesítse.
A lelkiismeret nem független az isteni törvénytől és a jog szerinti tekintélytől. Nem a privát sugallatra vagy értelmezésre alapul. A lelkiismeret nem állíthat fel törvényeket. A lelkiismeret feladata abból áll, hogy azt kövesse, amit Isten a természet-törvény, a kinyilatkoztatás és az Egyház által az egyes dolgokban tanít. A lelkiismeretnek nem az a feladata, hogy ennek a törvénynek ellenálljon, hanem az, hogy elfogadja és parancsait teljesítse.

A probléma természetesen már jó pár évtizede az, hogy a helyes (sok ember számára az egyetlen praktikusan kezelhető) zsinórmérték a katolikusok számára így hangzik: azt kell tenni, gondolni, „amit az Egyház tanít.” Ha azonban az Egyház rendes tanítóhivatala, a pápa és vele az egész hierarchia gyakorlatilag lemond tanítóhivatala gyakorlásáról, sőt, eretnekségeket tanít vagy csak eltűr, akkor ez a zsinórmérték kiesik. És akkor abban a történelmi helyzetben találjuk magunkat, ami még soha nem volt, mióta Isten a prófétákat és végül saját egyszülött Fiát az emberekhez elküldte, hogy törvényeit az emberekkel közöljék.

És akkor csak az marad egy katolikus számára, hogy szakadatlanul könyörögjön Istenhez, hogy Ő maga közvetlenül mutassa meg neki a helyes utat, és arról élete utolsó pillanatáig ne engedje letérni. És Isten biztosan meghallgat bennünket, hiszen Urunk Jézus biztosított bennünket, hogy amit egy apa e világon megtesz a gyermekeiért, annál Isten százszorta többet tesz meg gyermekeiért: „Azt mondom azért nektek: kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. Mert mindenki, aki kér, kap, aki keres, talál és aki zörget, annak ajtót nyitnak. Közületek melyik apa ad a fiának követ, amikor az kenyeret kér? Vagy ha halat, akkor hal helyett tán kígyót ad neki? Vagy ha tojást kér, akkor talán skorpiót ad neki? Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle.” (Lk 11,9-13)
De ne csak kérjünk, hanem szakadatlanul köszönjük is meg, hogy Isten megadta nekünk a megtérés, a tisztánlátás, a hűség kegyelmét, ami egyedül teszi lehetővé, hogy azok közé tartozzunk, akiket a modern eretnekség áradata nem rántott magával.

(forrás: www.summorum-pontificum.de – 2018. február 15.)
http://www.katolikus-honlap.hu/1801/lelkiismeret.htm

-       Mosolygás - Jó érzéseket vált ki a másik félben a kommunikáció során. Barátságos közeledést jelent a tudatalatti számára

-       Meghallgatni másokat – Az emberek szeretnek magukról beszélni. Szeretik kibeszélni magukból az érzéseiket. Ezt a lehetőséget megadva számukra, kellemesnek találják majd a kommunikációt.

-       Érdeklődni utánuk – Jó érzést vált ki az emberben, ha valaki őszintén érdeklődik a sorsa és életének dolgai iránt. Főleg azon dolgokkal kapcsolatban, amikre büszkék az életében.

-       Kibeszéltetni a másikkal a gondjait – meghallgatni, hogy megkönnyebbüljön és dicsérni, hogy jó érzése legyen a beszélgetéssel kapcsolatban

-       Kerülni a kritizálást – Sérelmet, megbántottságot, haragot hoz létre, melynek az eredménye, hogy az emberek között ellenségesség, rosszallás alakul ki

-       Kerülni a vitákat, a kioktatásokat. - Engedni nyerni a másik véleményét, hogy ne szégyenüljön meg az által, hogy erőszakosan bebizonyítjuk, hogy tévedett. A kioktatást pedig elkerülni az által, hogy így kezdjük a mondandónk megfogalmazását: Lehet tévedek, de…

-       „Rendőrnek megvallani hibánkat.” – Bevallani, ha tévedtünk, ha hibáztunk. Kevesebbel megússzuk, mintha elkezdünk még vitatkozni is mellette. Hibánk megvallása elismerést vált ki másokban és a végén még van, hogy ők védenek bennünket, hogy ne korholjuk magunkat túlzottan.

-       Dicsérni az embereket – örömöt, elégedettséget, jó érzést vált ki az embereknél, melynek az eredménye, hogy kialakul a barátság, a bizalom és hogy fontosnak érezhetik magukat.

-       Azt a tulajdonságot dicsérni valakiben, amelyiket szeretnénk kifejleszteni benne. – Ez ösztönözni fogja, hogy még jobb legyen benne. Dicsérettel a hibák kijavítása érdekében.

-       Ellenséges embertől szívességet kérni. Amikor megteszi, akkor megdicsérni cserébe a hajlandóságát. S így feloldódhat az ellentét.

-       Az embereket önmaguk érdeklik. – Saját érdeklődési körükről, dolgaikról, büszkeségeikről beszélni velük.

-       Az emberek nevét, személyes dolgaikat megjegyezni. – Beszélgetés közben kitérni, rákérdezni, hogy mi újság ezzel és ezzel a történéssel az életében. Barátság kialakulása, mert van, aki figyel rájuk, van aki még a nevüket is tudja. Sok politikus így szerzett magának nagy támogatói tömeget.

-       Ha az ügyednek meg akarsz nyerni valakit, győzd meg, hogy őszinte barátja vagy. - Egy csepp mézzel több legyet lehet fogni, mint egy hordó ecettel.

-       Barátságos hangnemben kezdeni mondandódat, hogy valami célod elérhesd

-       A másik ember fejével gondolkozni. – Ő mit akarhat, mit szeretne és a céljai szerint irányítani a körülményeket, a meggyőzési módszereket, az érvelést vele kapcsolatban. Kiszolgálni az igényeit és akkor sikeres lesz például az eladás számára, vagy az együttműködés vele. A vevő érdekei szerint kialakítani a kínálatot.

-       Szeretet sugározni. – Nem mindegy, hogy milyen érzések és gondolatok áradnak ki belőlünk a környezetünkre. Nem csak a testbeszéd véget, hanem azért is, mert mi is tapasztalhattuk, hogy milyen jó valakivel együtt lenni, mással meg 5 perc is kínlódásnak számít, mert annyira rossz érzéseket hoz ki az emberből a kisugárzása. Így aki irányába szeretetet sugárzunk, abban megjelenik hosszú távon a szeretet érzése, ami elősegíti a jó emberi kapcsolatok kialakulását.

-       Úgy bánj az emberekkel, hogy boldogan megtegyék, amit kérsz.

-       Gondolatok uralása. – A rossz gondolatok helyett a jó gondolatokat éltetni magunkban, mert a gondolatvilágunk is kisugárzik belőlünk, amit a többi ember is érzékelni fog a szeretethez hasonlóan.

-       Céljaink elérése szerinti vágyakat kelteni az emberekben

-       Következtetéseken keresztül meggyőzni valakit, kerülve azt, hogy ráerőltessük másra a saját véleményünket.  – Ésszerű következtetéseken keresztül helyeseltetni a másikat, mígnem belátja, hogy mi a helyes. (Igen, Igen, Igen kimondatásával a másiknál)

-       Parancsolás helyett javaslat - Javaslatokat tenni, hogy a másik maga vonja le a következtetéseket, hogy mi lenne a helyes, amit cselekednie kellene.

-       Dicsérettel felvezetni az építő kritikát. – Így nem lesz olyan fájó. Elveszi az élét a mondanivalónak.

-       Saját hibáimat mondani elsőként és utána kitérni a másik vétkeire. – Így nem érzi magát egyedül bűnösként, nem érzi magát kitaszítottnak.

-       Közvetve felhívni mások figyelmét a hibákra.

-       Úgy közölni a mondandódat, hogy a másik büszkeségét ne sértse meg. – „Ön igazán nem tehet arról, hogy ez a véleménye. Az Ön helyében az enyém is ez lenne.”

-       Ne tegyél túl a barátaidon. – Szerénynek maradni, hogy másokban ne támadjon irigység, ami megrontja a kapcsolatokat.

-       Együttérzés az emberek dolgaival kapcsolatban szintén bizalmat és barátságot eredményez.

-       „Pozitívan állni mindenkihez” – A jó hozzáállás másokhoz helyes cselekedetekre készteti az embereket. A rossz esetén pedig csak tovább romlik az emberek között a kapcsolat.

-       A szemléltetés a teljes siker. – Mondanivaló tárgyi megjelenítéssel, sokkal nagyobb hatást és megértést vált ki.

-       Versenyszellem felhasználása az emberek jobb teljesítménye érdekében.

-       Látszat megtartása. – Ha valaki nem válik be egy bizonyos terület vezetésében, kinevezni egy másik terület élére (még ha csak jelképes is az), ahol jól tud működni, mintsem lefokozni, ami elvenné tőle az önbecsülését.

http://mkh.valosag.net/index.php/temakoeroek/tudomany/3786-emberi-kapcsolatok-helyes-mkoedtetese

A Kínai Tudományos Akadémia szerdán Pekingben bejelentette, hogy kínai tudósok elmélyült munkájának köszönhetően 2017. november 27-én és december 5-én megszületett a világ első és második testi sejtből, ún. szomatikus sejtből klónozott majma, „Zhongzhong” és a húga, „Huahua”. Ezzel Kína lett az első ország a világon, ahol sikerült főemlőst klónozni. Ez a tudományos eredmény hozzájárul az agybetegségek hatékony kezeléséhez és az emberi egészségügy fejlődéséhez.

A tudósok 1997-ben végezték az első sikeres klónozást. A „Dolly” nevű bárányt testi sejtből klónozták, később sok emlőst, köztük lovat, marhát, tevét, macskát és kutyát is sikerült klónozni, de az emberhez jobban hasonlító főemlőst eddig még soha nem sikerült, ez az egész világon problémának számított. A Sun Qiang, a Kínai Tudományos Akadémia Idegtudományi Kutatóintézetének kutatója és Liu Zhen posztdoktor által vezetett tudóscsoport ötéves szüntelen munkának köszönhetően ért el áttörést a probléma megoldásában, aminek eredményeképpen a világ első testi sejtből klónozott majma Kínában született.

Bai Chunli, a Kínai Tudományos Akadémia elnöke szerdán bejelentette;

„2017. november 27-én született meg a világ első testi sejtből klónozott majma, „Zhongzhong”. December 5-én megszületett a húga, „Huahua”, ő a második testi sejtből klónozott majom a világon.

Ez az eredmény azt jelenti, hogy Kína kísérleti állatként használhatja a testi sejtből klónozott majmot.”

Bai Chunli arról is beszélt, hogy a testi sejtből klónozott majom teljes egészében kínai kutatók teljesítménye.

Sun Qiang kutató, a kutatócsoport vezetője pedig kijelentette;

„Kitartóan dolgoztunk, soha nem adtuk fel. Az első két évben összegyűjtöttük a 2010 előtti nemzetközi eredményeket és tapasztalatokat, melyeket utána folyamatosan teszteltünk. A jó lehetőségeknek, a jól megválasztott időnek és a kiváló kutatóknak köszönhetően értük el végre a sikerünket.”

A testi sejtből klónozott majom sikere nagy jelentőséggel bír az alapvető kutatások szempontjából. Bai Chunli, a Kínai Tudományos Akadémia elnöke elmagyarázta, hogy azért nem sikerült számos agybetegség gyógyításának módszerét felfedezni, mert a kísérleti állatként használt egerek nagyban különböznek az embertől. Az egereken végzett tesztek révén előállított gyógyszerek többsége hatástalan, vagy pedig jelentős mellékhatásaik vannak az emberi agybetegségek kezelése esetén.

„A sikeres majomklónozás és a klónozott majom kísérleti állatként használata jelentősen csökkentheti a gyógyszerek kutatásához szükséges időt, – folytatta Bai Chunli, – emelheti a sikeres gyógyszerek kutatásának arányát, hozzájárulhat a kínai gyógyszerek kutatásához és fejlesztéséhez, valamint az Egészséges Kína 2030 programhoz.”

A jövőben Kína felgyorsítja az Alzheimer-kór, az autizmus, az immunhiányos betegségek, a tumorok és a metabolikus betegségek gyógyítását célzó új gyógyszerek kutatását és fejlesztését.

China Radio International / CRI

Sokan a világ egyik legszebb városaként tartják számon, most azonban történelmi válsággal áll szemben: Fokváros lehet a világ első nagyvárosa, ahol elfogyhat a víz. A Dél-afrikai Köztársaság törvényhozási fővárosában ugyanis február 1. után minden háztartás mindössze ötven liter vizet használhat naponta.

A korábbi rendelet szerint április 21-én zárták volna el a csapokat, azonban ezt kénytelenek voltak előrébb hozni, így jelenleg úgy tűnik,

április 12-re már nem fog víz folyni a fokvárosi csapokból.

Fokvárosban száz éve nem tapasztaltak hasonlóan súlyos szárazságot, szakértők szerint a vízhiányhoz egyrészt az éghajlatváltozás, másrészt a város népességének gyors emelkedése vezetett.

A városban már nevet is adtak április 12-nek, ez lett az úgynevezett nulladik nap (Day Zero). A turisták körében is népszerű dél-afrikai város lakóinak élete pedig az ominózus napig nagyjából egy dolog köré épül majd: matekozás a rendelkezésre álló vízzel.

A fokvárosiak már most is új megoldásokat alkalmaznak, hogy elegendő vizet biztosítanak a napi teendőikhez. A fürdéshez használt vizet újrahasznosítják, hogy ezzel öblítsék le a vécét, illetve a felsőbb utasítások szerint maximum 90 másodpercig fürödhetnek.

Egy helyi lakos a CNN-nek azt mondta:

a zsíros haj a társadalmi felelősségvállalás jelképévé vált.

A város polgármestere, Patricia De Lille arról számolt be, hogy a drámai szárazság és a kialakult válság ellenére a helyi lakosok vízfogyasztásán nem látszott meg a jelentős csökkenés. Jelenleg is 86 millió literrel több vizet használnak, mint a kitűzött cél.

AFP PHOTO / RODGER BOSCH

A polgármester közleményében jelezte, hogy hihetetlennek tartja, hogy az emberek többsége nem törődik a kialakult helyzettel, ezért ezek után már nem csak kérni, hanem kötelezni fogják őket arra, hogy ne pazarolják a vizet.

Ezért hozták meg a rendeletet, amely szerint a lakók február 1-jétől kezdve már fejenként csak napi ötven liter vizet használhatnak. Ez első hallásra nem tűnik kevésnek, de ha megnézzük, mire elég mindez, már látható, hogy csak az alapvető teendőkhöz. Napi ötven liter víz például így használható fel:

• mosás és mosogatás (18 liter),
• egy másfél perces fürdés (15 liter),
• egy WC-öblítés (9 liter),
• napi higénia (3 liter),
• főzés (2 liter),
• ivóvíz (2 liter),
• háziállatok itatása (1 liter).

A helyiek így különböző kreatív megoldásokhoz folyamodnak: akad olyan is, aki a krumpli főzése után megmaradt vízzel mossa ki a ruháit. Az újrahasznosítás miatt ráadásul már szinte semmit nem lehet kapni a boltokban, ami víz tárolására alkalmas, az emberek felvásároltak minden vödröt és nagyobb tárolóedényt.

Valószínűleg semmi nem illusztrálja jobban, mekkora a baj, mint az alábbi twitteres videó, ami Fokváros legnagyobb gátjánál, a Theewaterskloofnál készült. A felvételen látszik, hogy a hatalmas tározó szinte teljesen üres.

A helyiek szerint a jelenlegi helyzetben aki csak tud, az inkább elmegy a városból.

Az egyezség az, hogy aki teheti, elhagyja a várost, hogy így segítsen a terhek csökkentésében

– számolt be egy fokvárosi lakos.

Mohammed Allie egyike azoknak, akik jelenleg mindent megtesznek azért, hogy minél kevesebb vízzel is boldogulhassanak. A férfi a BBC-nek számolt be arról, hogy felesége már nem is használja a zuhanykabint, helyette inkább forral 1,5 liter vizet, majd ehhez ad még 1 liter csapvizet.

A rendkívüli helyzetről a WWF közzétett egy nyilatkozatot, amelyben igyekeznek választ adni a fokvárosiak minden kérdésére. A szervezet közölte, hogy miután a csapokat elzárják –  előreláthatóan április 12-én –, előre nem lehet tudni, mikor nyitják meg őket újból, de akár hónapokig is eltarthat.

A Day Zero leírása már-már apokaliptikusan hangzik: ezen a napon az egész városban harmadik szintű szükségállapotot hirdetnek majd, a rendszerben nem lesz elegendő víz, ezért el kell zárniuk a csapokat. A lakosság pedig 200 elosztási ponton veheti majd át a fejenként 25 liter vizet.

Ráadásul ha idén is ugyanannyi eső esik majd, mint tavaly, akkor augusztusig nem valószínű, hogy változni fog a helyzet. A WWF szerint fel kell készülni arra, hogy legalább három hónapig nagyon kevés víz áll majd a lakosság rendelkezésére, ez az állapot pedig akár fél évig is eltarthat. Minden attól függ, mennyi eső esik majd a következő hónapokban.

Ebben az időszakban a cégek és az iskolák kénytelenek lesznek bezárni, hacsak nem tudják maguk megoldani a vízellátást például egy kút vagy esővíztartály segítségével. Mivel tanítás nem lesz, a gyerekeknek otthon kell maradni, így sok szülő is erre kényszerül majd.

Fokvárosban a víz lett az új arany.

Kovács Márta

Kiemelt kép: Europress/AFP/Rodger Bosch