Anzix

A mai katolikus [a szerző ehelyütt „modern ember”-t írt, holott ez a mondat éppen a modern emberre nem vonatkozik, hiszen aki maga is „modern”, az ma sem vesz észre semmi feltűnőt se a maga, se a többiek viselkedésében: a cikk is erről szól] az élet szinte minden területén újra meg újra azzal a nyomasztó ténnyel találkozik, hogy semmi sem normális többé [lásd e megállapítással kapcsolatban az Isten birodalma című írást], illetve a másik oldalról megközelítve: ma már szinte minden és mindenki őrült. Ez a tapasztalat bizonyítja, hogy a modern „filozófusok” által évszázadok óta prédikált modern gondolkodás irracionális lényege mostanra megérkezett a mindennapi életbe is. És ennek logikus következményeként az emberek viselkedése egyre feltűnőbbé és ebből következően egyre kiszámíthatatlanabbá válik.

G. K. Chesterton már csaknem 100 évvel ezelőtt kielemezte ezt a viselkedést The Ball and the Cross (Golyó és kereszt) című szatirikus könyvében [ahogy megírta már akkor az iszlám győzelmét is Európa felett, lásd: Iszlám-reklám az angol buszokon és Az újpogányság menthetetlenül sátán-kultusszá válik cikkeket].
Chesterton ebben a könyvében megint egy valójában halálosan komoly dolgot akar érthetővé tenni: A modern szellem magában hordja az őrületet, mert a tisztán tudat-filozófia talaján (ahogy ezt az egyeduralkodói mai filozófiát hívják) a racionális megkülönböztetés lehetetlenné vált. E filozófia szerint ugyanis a dolgok már nem a valós, a józan ésszel belátható lényegükkel válnak felismerhetővé, hanem már csak a megismerő tudatában megjelenő létük alapján. A tudat azonban mindenkinél másmilyen, és e filozófia szerint másmilyennek is kell lennie. Ezáltal mindenkinek megvan a saját, individuális módszere a dolgok felismerésére, azaz a látásmódjára, azaz a megérzésére és megélésére. Ezért nem lehet már semmilyen valóságos ellentmondást sem megállapítani, a másik embernek bármivel kapcsolatban csak ennyit lehet mondani: „Én ezt így látom.”

Amint az ember ezt a téves rendszert a magáévá teszi, többé nem tud semmi bizonyosat, valóban mint „így létezőt” felismerni, és fordítva, ezt a bizonyosat nem képes többé a másik bizonyostól megkülönböztetni, minek következtében minden egyenértékűvé vagy ugyanolyan értéktelenné válik számára. Ez a magatartás pedig kikerülhetetlenül érzékelési zavarokhoz vezet. Egy modern emberrel egy X-t bármikor el lehet egy U-nak fogadtatni, mert már egyáltalán nem képes egy X-t egy U-tól megkülönböztetni. Ha tehát két modern ember [elsősorban a filozófus, vagy politikus, vagy média-ember, vagy ehhez hasonló] arról vitatkozik, hogy egy bizonyos dolog X vagy U, akkor abban egyeznek meg, hogy mind az X, mind az U egy betű, de hogy a betűk mik is valójában, azt nem tudni, és ezért nem érdemes erről vitatkozni.
Chesterton arra hívja fel a figyelmet, hogyha egyre többen lesznek őrültek, akkor egyre nehezebb lesz az őrülteket a még normálisaktól megkülönböztetni. Hiszen, végül ki határozza meg, hogy ki az őrült és ki nem? És mivel a modern gondolkodás alapja irracionális, amivel mindenfajta tárgyilagos megkülönböztetés lehetetlenné válik, annak meghatározása, hogy mi vagy ki őrült és ki nem, mindenkinek a saját tetszésére van bízva.
Chesterton könyvében ennek a helyzetnek az a következménye, hogy az angol parlament – szigorúan demokratikus úton – olyan törvényt hoz, ami azt mondja ki, hogy már gyakorlatilag nem az a fontos, hogy ki őrült, hanem az, hogy ki normális, ezért ez utóbbiaknak kell orvosilag bizonyítaniuk beszámíthatóságukat. Mikor a regény főhőse erről a törvényről tudomást szerez, nem akarja elhinni, hogy ezt valóban a parlament és a lordok háza hozta meg. És azt sem érti, hogyha már csaknem mindenki őrült, akkor miért éppen őt zárják magánzárkába. Válaszként azt a felvilágosítást kapja, hogy a legfelső sámán, aki nem más, mint maga az ördög, a könyvben Lucifer professzor, nem a miniszterelnöktől vagy a lordoktól fél, hanem tőle.

És valóban bizonyos értelemben ki lehet mondani, hogy az ördög még az igazságtól is kevésbé fél, mint attól a személytől, aki az igazságot komolyan veszi, és hajlandó ebből a szükséges konzekvenciákat levonni. Mert ameddig valaki az igazságról csak vitázik, és éjszakákon keresztül különböző fórumokon erről fecseg [vagy beszédekben, előadásokban, rendkívül komolynak tűnő beadványokban és tanulmányokban arról nyilatkozgat], de mindezekből semmilyen konzekvenciát nem szűr le, addig ez a gonoszt nem érdekli. De jaj annak, aki úgy véli, hogy az igazságot komolyan kell vennie, a szerint kell viselkednie, az életét a szerint kell alakítania – az ilyen esetben az ördög azonnal munkához lát, és megkeseríti, és ha lehetséges, tönkre is teszi az életét. ….

[A cikk szerzője ezután egy példán (a NOM érvényességéről folytatott vitán) mutatja be, hogy miként kezelik az igazságot manapság még a konzervatívnak mondott „katolikusok” is. Negatív példaként elsőnek Klaus Gamber (1919-1989) regensburgi liturgikust idézi, aki a NOM-ról szóló könyvében többek között a következőket írta, illetve a következő megállapítással érvelt]: „Nem nyugtalanította semmi jobban a hívő katolikusok sokaságát, mint az a gyakorta megismételt állítás, hogy az új mise minden esetben érvénytelen.”
Gamber ezzel a fogalmazással eltereli a figyelmet a vita valódi tárgyát képező igen fontos dologról, mikor a kritikusoknak azt veti a szemére, hogy állításukkal „nyugtalanítják” a híveket, ráadásul olyasmit is sugall, hogy az új mise még a kritikusok szerint is lehet olykor érvényes.
Holott egy olyan életbevágóan fontos dolognál, mint egy miserítus érvényessége, egyáltalán nem az számít, hogy a hívek nyugtalanok vagy nyugodtak-e, hanem egyedül az, hogy egy mise objektíve érvényes-e vagy sem!
Gamber a továbbiakban így „érvel”: „Komolyan fel kell azonban tenni a kérdést, hogy vajon az Úr, aki az idők végezetéig megígérte segítségét, valóban megengedi, hogy az egész egyház nagy része, tehát több százmillió hívő, elessen a szentmiseáldozat kegyelmétől?”
Ezzel újfent eljutottunk az igazságról vitázgatók egyik kedvenc érvelési módjához: az emberi szempontokkal és a számokkal való érveléshez! Mindazonáltal ezzel a módszerrel az ellentétes eredményhez is eljuthatunk, mint például: A kézbeáldoztatás és a többi NOM-os praktika [elsősorban az érvénytelen papszentelések] mellett, bizonyára jobb, hogy a kenyér valójában nem változik át, mert ezzel hívek százmilliói menekülnek meg a szentségtörés halálos bűnétől! Ez valóban Isten jóságának és irgalmasságának kifejeződése!

Az itt felvetett problémához kapcsolódnak Dom Prosper Guéranger igen komoly kijelentései, melyeket „A szentmise” című könyvében tett
[és melyekről a honlapnak már több cikkében is szó volt:
Nincs áldozat, mert nincs papság; és nincs kegyelem, mert nincs áldozat;
Az út készen áll az Antikrisztus számára – Vajon mi tartoztathatja még fel…;
„Mivel elvetetted az érteni tudást magadtól, én is elvetlek …” (Ozeás 4,6)]:

„Ezekből az Anyaszentegyház által használt kifejezésekből kitűnik, mennyire különbözik a szentmise minden privátimádságtól. Minden más áhítati formát felülmúl, és intencióit tisztelni kell. Az Anyaszentegyház minden tagját meghívja a nagy áldozatban való részvételre; és ha lehetséges lenne, hogy a szentmiseáldozat egyszer véget ér, hogy hasonlóan a lánghoz, mely nem kap több táplálékot, ő is kialszik, akkor mi azonnal abba a méltatlan állapotba zuhannánk vissza, melyben a bálványimádással megfertőzött népek élnek. Erre irányul majd az Antikrisztus igyekezete is. Minden eszközt fel fog használni, hogy a szentmiseáldozat bemutatását megakadályozza, hogy ez az uralkodása elleni hatalmas ellensúly eltűnjön, és ezért Isten megsemmisítse a teremtést; mert akkor már nincs több ok arra, hogy ezt továbbra is fenntartsa. Ezt a tényt a protestantizmus fennállása óta tapasztaljuk, ami eltörölte a misét. Ez idő óta csökken az erő jelentősen a társadalmak ölében. Egy társadalmi harc keletkezett, aminek reménytelen állapotok lettek a következményei, és amelynek végső gyökerét abban kell keresni, hogy a szentmisét többé nem ugyanabban a számban és ugyanannyi helyen mutatják be, mint korábban. Ez a kezdete annak, ami történni fog, amikor az eloldozott ördög és démonai a föld felett zűrzavart és reménytelenséget fognak elterjeszteni, ahogy ezt Dániel megjövendölte. Meg fogja akadályozni a papszenteléseket, a papokat hagyja kihalni, és ily módon a nagy áldozat bemutatását mindig szűkebb határok közé szorítja. És akkor jönnek a sorscsapások napjai.
Nem kell ezen csodálkoznunk, hiszen Isten előtt a szentmise pont olyan esemény, mint számunkra. Ez az esemény közvetlenül az Ő dicsőítésére irányul. Ezért nem csukhatja be fülét előtte, mint ahogy ez olykor előfordulhat, amikor magánimában fordulunk Hozzá. A szentmisének különös figyelmet kell szentelnie, hiszen az Ő dicsőségéről van szó; saját Fia, az örök Ige, Jézus Krisztus ajánlja fel magát áldozatként Neki, és könyörög érettünk Atyjánál. Ezért a szent Eucharisztiában három dologra kell figyelmünket fordítani: először az áldozatra, ami Isten megdicsőítését szolgálja, aztán a szentségre, ami lelkünk tápláléka, és végül harmadszor Urunk birtoklására, Akit imádhatunk benne, melynek tudata a vigaszt jelenti számunkra száműzetésünkben.”

2.
Hogyan veszik el tőlünk az utolsó kis lelki menedékeket

Mai világunk láttán, önkéntelenül is megfogalmazódik a kérdés, hogy a történelem folyamán vajon a lakosság hány százaléka vette észre, hogy fejük felett összeomlóban van a megdönthetetlennek hitt birodalom? Aki már felnőttként élte át a 80-as évek végét, az tudja, hogy még 1989-ben sem hitte el senki, hogy már javában benne vagyunk abban a korban, amikor kártyavárként omlik össze a hatalmas Szovjetunió, sőt az egész ú. n. szocialista-kommunista világbirodalom. A történészek szerint a római birodalom bukásakor élt emberek túlnyomó többsége ugyanígy nem vett tudomást az összeomlásról, és a Bibliából tudjuk, hogy a vízözön előtt is pusztán Noé és családja tudta, hogy rövid időn belül mi történik az emberiséggel.
Akármeddig is tart Európa és az úgynevezett nyugati világ – és ezzel együtt az egész mostani világrendszer – haláltusája, az a tény, hogy már maga az összeomlás zajlik, nem képezheti kétség tárgyát. Ez különösen annak szembetűnő, aki nyugaton jár, és nyitva tartja a szemét, no meg használja az értelmét.

Albert Maria Weiß O. P. ezt a jelenséget nagyon logikusan írta meg Isten birodalma című írásában: „A keresztény, vagy helyesen, a katolikus közösségi érzés se a munkáról, se a családról, se a hazaszeretetről, se bármilyen más kötelességről és teherről, mely az egyházi és világi körökhöz – melyekbe Isten akarata a katolikus hívőt helyezi – való tartozásból ered, nem felejtkezik el. És nem korlátozódik pusztán a katolikus hívő szorosan vett környezetére, hanem addig terjed, ameddig csak lehetősége van Isten birodalmának építésében munkálkodni vagy attól károkat elhárítani.
Ezen érzésből és tevékenységből a katolikusokban a jónak és a gonosznak a világ eseményei során keletkező belső, szellemi összefüggései, kapcsolatai iránt olyan mély megértés fejlődik ki, mely szinte természetfeletti ösztönnek tűnik, ami azért is feltűnő, mert az emberek többsége ezzel kapcsolatban annyira eltompult, mintha hiányozna belőlük a logikának és a következtető képességnek minden csirája. Szinte érthetetlen, hogy még a képzett, tanult, magasan kvalifikált emberek is milyen képtelenek felfogni, hogy a szerencsétlenség elkerülhetetlen, amíg bizonyos okokat nem szüntetnek meg; hogy ennek vagy annak az állapotnak összeomláshoz kell vezetnie; hogy különösen a szellemi, az erkölcsi, a vallási anarchia természetszerűleg a közrendet is aláássa.
Amit velük se a bizonyítékok, se a történelem, se a tapasztalat nem képes megértetni, azt az egyszerű katolikus hívő az előbbieket megszégyenítő világossággal lát. A világ minden tőle telhetőt megtesz, hogy [a katolikus] életét e világon megkeserítse, ő azonban ezt is el tudja viselni, le tudja győzni a túlvilági életre vetett pillantásával.”

Azt hiszem annak, hogy nekünk túl gyakran tűnik úgy, hogy képtelenség kibírni azt a tökéletes istentelenséget, szellemi elfajulást, égbe kiáltó igazságtalanságot és hazugságtömeget, mely korunkban egyeduralkodóként van jelen az élet minden pici és nagy szögletében, az az egyik oka, hogy egyáltalán nem, vagy legalábbis nem eléggé tekintünk „a túlvilági életre”. Nem ismerek korunkban olyan konzervatívnak tűnő „hivatalos megmondót”, aki képes lenne a jó szóra áhítozó, tökéletes egyedüllétben, légüres térben élő katolikusok „pillantását a túlvilági életre” irányítani. Az egyik azzal van hónapok tucatjai óta elfoglalva, hogy volt közössége ügyeivel foglalkozzon, a másik a napi római botrányokat taglalja csak, a harmadik régi könyvekből idéz, melyek bármilyen jók, de a mai helyzethez semmi közük, a negyedik arra ad tanácsokat, hogyan viselkedjenek pap nélküli helyzetükben a katolikus közösségek. Mindezen „megmondók” egy dologban tökéletesen egyformák: a való helyzetet vagy fel sem ismerik, vagy teljesen figyelmen kívül hagyják. Hiszen egy mai katolikusnak éppen az a legfőbb baja, éppen abból fakadnak legfőbb problémái, hogy egyedül van! Hogy alig akad egyetlen katolikus, akinek családja vagy ismerősei körében lennének hittársai! Ez egészen más helyzet, mint amikor egy egész család, vagy pláne faluközösség marad pap nélkül, lelkivezető nélkül, társak nélkül, ráadásul úgy, hogy még a távolban sincs senki, akire hittel gondolhat, akinek szellemi, lelki vezetésében reménykedhetne!
Tudjuk, hogy a szomorúságot társsal együtt könnyebb elviselni, és az öröm társakkal közösen kétszer annyit ér. Egy mai [igazi] katolikus szomorúsága csak nagyobbodik, és ha akad, akkor öröme csökken a kénytelenségből vállalt szellemi és lelki magányában.
Ezért aztán a gyakorlatban a helyzet az, hogy a hitüket töretlenül megtartani igyekvő katolikusok ereje fogy, mert egyfelől a világ napról napra, pillanatról pillanatra jobban és sikeresebben „keseríti meg életét”, másfelől nem kap sehonnan külső segítséget, hogy „pillantását a túlvilági életre”, azaz Isten birodalmára emelhesse. Isten nem magányos farkasnak teremtette az embert, hanem társaival „nyájat” alkotó, pásztor által vezetett juhnak.
A katolikus hit, a katolikus lelkület, a vallás nem csak az ész, az akarat, de a szív és az érzelem dolga is. A szentmisében a prefáció előtt a pap ezt mondja: „Sursum corda – Emeljük fel szívünket”, amire a hívek ezt felelik „Habemus ad Dominum – Felemeltük az Úrhoz.” Vagyis felkészültek a legnagyobb titok befogadására! Nem azzal, hogy értelmükkel gyorsan átgondolják újra, mit is jelentenek a most következő szövegek, se nem úgy, hogy olvassák ezeket, hanem kitárják szívüket, érzékeiket, a csoda befogadására. Ez nem az intellektus, hanem az ember lélek feladata.

A németországi Freilassingban, a migránsok által leginkább elözönlött határmenti kisvárosban volt a praxisom, és itt lakott édesanyám is. Férjem halála után minden ottlétem azzal kezdődött, hogy elsőnek (akármilyen késő volt) a városi temető szélén levő kereszthez mentem, ahol két mécsest gyújtottam. A többi napon a temetői templomba jártam rózsafüzért és keresztutat imádkozni, illetve, ha a templom már zárva volt, akkor a sírok között, vagy ha esett az eső, akkor a (kápolnából átalakított) ravatalozó nyitott tornácára, ahonnan be lehetett látni a koporsók felett függő feszületre. És minden látogatásom azzal fejeződött be, hogy mielőtt kifordultam az autópályára, megint elmentem a kereszthez mécsest gyújtani.
A kereszten függő Jézus alakja különösen kedves volt számomra (az ott gyújtott mécsesek és oda helyezett virágok azt bizonyítják, hogy nem csak nekem). Jézus alakja soha nem volt kifestve, az egész alak, hajával, koronájával, ágyékkötőjével együtt egyszínű fehér volt. Az idő nyomai vörös (rozsdás) foltok formájában az egész testet beborította, melyek még közelről is a korbácsütések okozta véres sebeknek látszottak, úgy hogy az összhatás tökéletesen megrendítő és felemelő volt.
A romlás azzal kezdődött, hogy egy szép napon elvitték a keresztet, és több mint egy évig nem is hozták vissza. Reklamálásomra a városi tisztviselőnő azt kérdezte, hogy minek fontos az nekem, hogy a kereszt ott van-e vagy sem. A kereszt eltávolítása után nem sokkal elkezdték a temetőt átalakítani. Először kivágták a fák nagy részét, köztük azt is, ami Alois Irlmaier, Freilassing leghíresebb szülöttének, „a legmegbízhatóbb bajor látnoknak” sírja mögött állt. Aztán a kivágott nagy fák helyére urnahelyeket és szóróparcellákat építettek. Eközben belekezdtek a templom belső restaurálásába is. Ezek a munkák még folytak, amikor visszahozták a keresztet, de nem a régi helyére tették, ahol bár mintegy az egész temetőn „uralkodott”, mégis a közlekedő utakon kívül állt, hanem oldalra, egy forgalmas út mellé, hogy az újonnan kialakított temetői részt „ne zavarhassa”. De ami ennél sokkal rosszabb, a „restauráló” kifestette Jézus alakját, aprólékos munkával minden vércseppet egyesével… egyszóval olyan borzalmas giccset produkált, hogy egyszerűen képtelenség a keresztre nézni. Hogy ezzel megint nem csak én vagyok így, azt az bizonyítja, hogy a kifestett kereszt mellett alig van mécses és virág, ezeket azóta a jámbor hívek inkább a közeli erdőszél melletti kicsiny keresztecske mellé rakják le.
Ezt követte a ravatalozó falának kifestése: a két szabad falra egy-egy keresztalakú, szivárványszínűre festett borzalmat helyeztek, melyek annyira rettenetesek, hogy nemhogy rossz időben oda behúzódni, de még a ravatalozó mellett elmenni sem lehet (ha mégis erre kényszerülök, kezemet szemellenzőnek használom, nehogy bármit is meglássak ebből a gúnyműből).
Ha valaki azt hiszi, hogy ennél jobban már nem lehet minden katolikust, minden szépet kiirtani egy temető-templom együttesből, az nagyon téved: a templom újra megnyitása csak ezután következett.
Minden más változtatás eltörpül a fő rémség mellett: A templom műemléképület, ezért főoltárához nem tudtak nyúlni, ott meg kellett hagyják a szentek szobrait, sőt a szószéket sem bonthatták el (de azért a tabernákulum tetejére feltettek valami alakfélét, amiről nem lehet tudni, hogy mit is akar ábrázolni – lásd a képen). Egyedül egy helyen rombolhattak, de ott aztán eleddig még soha nem látott tökéllyel: a korábbi Luther-asztal helyére, amit még a főoltár anyagából és stílusában készítettek, egy „nem tudni mit” helyeztek el most oltár gyanánt. Amikor az ezt ábrázoló fotómat egy ismerősömnek megmutattam, ő azonnal rávágta: hiszen ez a Kaaba! Ekkor értettem meg, miért fogott el e szörnyűség láttán az átlagosnál is erősebb undor: pontosan úgy néz ki, mint az iszlám szent köve, a szentmise celebrálására nemcsak rondasága, de méretei miatt is teljesen alkalmatlan! És ez a hasonlóság egyáltalán nem véletlen, nyilván összefügg a temető átalakításával, a migránsok ottlétével, az egész német közélet átalakulásával. Ami hab a tortán, hogy amikor az interneten utánanéztem a templom történetének, megtaláltam az építész hivatalos oldalát, aki annyira büszke erre a művére, hogy munkája leírása mellett csak ennek a kaaba-kőnek a képét közli.
Hogy az építész követi a korszellemet, azt még valahogyan meg lehet érteni, de az a „pap”, aki őt ezzel a feladattal megbízta, aki ezt a bálvány-művet elfogadta, felállíttatta – nos, az ilyen embernek milyen a lelkülete? És milyen a hite? Következésképpen mit ad át az ott összegyűlő embereknek („katolikusok” temetésénél a szertartások is itt folynak).
Ezt az egész történetet azért meséltem el ilyen részletesen, mert nem egyedi eset: Magyarországon így tették tönkre a Mátraverebélyi zarándoktemplomot, a győri bazilikát, és nyilván még sok más helyet. Mennyire örültem a budaörsi kőhegyi Szeplőtelen Fogantatás kápolnának! Aztán azt a sátánisták vették birtokukba, aminek még ma is ott van a jele.
És azért is, mert illusztrálni akartam, hogyan zárják el előlünk az ördögtől megszállt, de tőle legalábbis erősen befolyásolt emberek a legkisebb zugot is, ahol lelkünk békében, > Istennel való meghittségben „felemelkedhet az Úrhoz”. Ahol nem csak imádkozhatunk Hozzá, gondolhatunk Rá, olvashatunk Róla, de szívünkkel is közeledhetünk Felé. Mivel az ismert okok miatt a közösségi nagy vallásos élményektől el vagyunk zárva, ezek a kis szigetek adtak – nekem legalábbis – belső, lelki élményt. Pár évvel ezelőttig mindenütt találni lehetett ilyen szigeteket – amennyire én ismerem a helyzetet, mára ezeket már mind tönkretették. És még akkor is, ha a kivitelezők erre nem – mindig – gondoltak, rombolásukat az ördög megbízására követték el.

Az Egyház évezredes történelmét olvasva, szinte csoda, hogy mindez nem már sokkal korábban történt meg. Hogy miért nem, arra Weiß atya fenti szavai adják meg a magyarázatot – „a szellemi, az erkölcsi, a vallási anarchia természetszerűleg a közrendet is aláássa” –: Vagyis ahhoz, hogy a romlás, a teljes szellemi és lelki összeomlás bekövetkezhessék, a mindennapi életet is át kellett itatnia mindannak a rengeteg eretnekségnek, hamis filozófiának, ami a látható Egyházat eleinte csak szaggatta, majd utoljára már el is pusztította. Így jutottunk el napjainkig, vagyis egy olyan helyzetbe, ami a történelem folyamán még soha nem volt, és amiben mégis hűeknek kell maradnunk.

[Utószó: Jézus szenvedése hetében sokszor mondja ezt tanítványainak „Ez mind azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai.” (Mt 26,56) Ha megállunk egy pillanatra e többször elhangzó mondatnál, akkor felvetődik bennünk a gondolat: Nem írtak az ószövetségi próféták a ma kialakult helyzetről is valamit? Ha most jönne el Jézus újra, és mi megkérdeznénk, hogy mindennek, ami ma van, miért kellett megtörténnie, nem fogja azt válaszolni, hogy hiszen megírták a próféták? Olyan jó lenne, ha akadna olyan hiteles katolikus gondolkodó, aki ezen manapság elmeditálna. De hát nincs…]

(A Kaaba-kő ezévi feketevasárnap után készült fotója ósdi mobil telefonnal készült, azért olyan rossz mínőségű, de azért látni lehet rajta a lényeget. A többi fotón a régi kereszt, a templom, a ravatalozó és az építésznek saját honlapjára feltett képei láthatók)

Részletek az antimodernist.org/am. blogon 2018. március 25-én megjelent
„Kérlelhetetlen logika” című írásból
http://www.katolikus-honlap.hu/1801/osszeomlas.htm

Az átszerkesztett fotót az adománygyűjtő kampányukhoz használják.

Három franciaországi egyházmegye átszerkesztett fotót használt fel az adománygyűjtő kampányához. Az eredeti fotón reverendát viselő pap ruházatát képszerkesztővel montázsolták át, hogy úgy tűnjön, mintha a fiatalok között állva valójában farmert és inget visel.

A kampányfotó egy videóból származik (lásd alul), amelyet négy francia egyházmegye, Perpignan, Montpellier, Nimes és Carcassonne közösen jegyez. A videót az egyházmegyék az évente megrendezett adománygyűjtő kampányukhoz készíttették. A kisfilm egyik szereplője egy reverendás pap, akivel fiatalok egy csoportja együtt "szelfizik".

A videófilm egyik képkockájából a négy egyházmegye reklámposztert is készíttetett. Közülük három, (Perpignan, Montpellier, és Nimes) azonban a kép átszerkesztését kérte, hogy úgy tűnjön, hogy a pap reverenda helyett farmert és inget visel. Ennek érdekében a reverenda alsó része helyére egy farmer képét montázsolták, a reverenda felső részéről pedig képszerkesztővel eltüntették a gombokat. A kép eredeti formájában csak a Carcassonne egyházmegyében jelent meg reklámposzteren.

Ilyen volt, ilyen lett.

A New Liturgical Movement oldal kommentátora, Gregory DiPippo az esetről így írt: "Ha, ahogy ez a meglehetősen szomorú kis eset jelezni látszik, egy egyházmegye nem egyszerűen vonakodik már egy papot papként megmutatni, de egyenesen zavarba jön ennek gondolatától, úgy legalább őszintén bevallhatná, hogy az adománygyűjtő kampányban összejött pénzt majd úgyis ügyvédekre fogja költeni a csődeljárásaiban."

http://katolikusvalasz.blog.hu/2018/03/22/reverendasbol_farmeres_papot_csinalt_harom_francia_egyhazmegye_a_reklamfotojan

Kapcsolódó cikkeink:
- A reverendás pap élő szentbeszéd
- A reverenda jel, mely a lelkiismeretünk legmélyéhez szól (olvasói hozzászólások)

„Ha szerettek, tartsátok meg parancsaimat”, mondta Urunk Jézus Krisztus – ezt igyekezzük a lehető leghívebben megtenni, és akkor az „Atya is szeretni fog” bennünket!

Amikor elolvastam Szent Pál apostol intelmeit, eszembe jutott, hogy Jézus is ilyesmiket mondott, nem pedig olyanokat, mint amiket a lelkigyakorlatos könyvek: „Ha szerettek, tartsátok meg parancsaimat … Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem. … Jézus így folytatta: »Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, s Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk és benne fogunk lakni. Aki nem szeret, az nem tartja meg tanításomat. A tanítás, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki engem küldött.«” (Jn 14,15/21/23-24)

Trajanus császár rendelete után a római birodalomban a keresztényeket csak akkor üldözték, ha valaki feljelentette őket. Ezen idők történetírói pedig arról számolnak be, hogy a keresztényeket többnyire szomszédjaik jelentették fel, nem hitük, vallási szokásaik, hanem számukra idegen és kellemetlen életmódjuk miatt: A keresztény kereskedők ugyanis, ellentétben a többi emberrel, nem csaltak, nem szedtek uzsorát, a keresztény szülők nem ölték meg gyermekeiket, nem tették ki őket a mocsárba, a keresztény házastársak hűségesek voltak egymáshoz, nem csalták meg egymást, a keresztény családok nem bántották rabszolgáikat, a keresztény nő nőként viselkedett (ne felejtsük, hogy a nők nadrágviselete valójában a gender ideológia elfogadásának és gyakorlatának egyik fontos lépcsőfoka) – vagyis csomó olyan dolgot tettek, ami a pogány világban ismeretlen, ésszerűtlen „oktalanság” volt. Az apostolok és utódaik nem arra bíztatták híveiket, hogy képzeljék magukat Betlehembe vagy a názáreti házba, vagy ehhez hasonlókra, hanem azt, hogy tartsák be Krisztus parancsait! Konkrét, kézzelfogható, követhető utasításokat adtak!

Ahogy az ókorban Krisztus parancsainak megtartása jelentette az igaz vallásosságot, ugyanúgy ez jelenti ma is.

Egyre többen állítják, hogy az Internet vezető portáljai, élükön a Google tulajdonában lévő YouTube-bal, a Facebookkal és Twitterrel, az általuk konzervatívnak vélt hangok blokkolásába kezdett.

A cenzúra fogalma bizonyára senki számára sem újdonságság, de most valami egészen másról van szó. Mintha egy átfogó tisztogatás indult volna.¹

Az InfoWars.com alapító Alex Jones nevéről valószínűleg mindenki hallott már valamilyen formában. Az alternatív portált és Jones személyét sokan sokféleképpen szemlélik. Talán hasonló számban lehetnek kedvelői és azok, akik ki nem állhatják, de egy biztos, az általa közzétett anyagok sokakat késztetnek gondolkodásra vagy legalábbis reakcióra, és ez nagyrészt az összesen 2,2 millió YouTube követővel rendelkező és 33 000 videót tartalmazó YouTube csatornájának köszönhető.

Alex Jones néhány napja bejelentette, hogy nem tudnak élő videókat közzétenni a YouTube-on, illetve, hogy egy hét alatt három alkalommal fagyasztották be csatornáját. A CBS News megkeresésére a YouTube azt közölte, hogy számos reklámcég hirdetéseit blokkolják a csatornán, de „egyelőre nem tervezik” a csatorna teljes törlését.

Az eset azután következett be, hogy a YouTube tízezer új moderátor alkalmazását jelentette be még 2017 decemberében, akiknek egyetlen feladata, hogy a nem kívánatos tartalmakat megjelölje, amit azóta is hihetetlen buzgósággal és ütemben folytatnak.

Azóta a Youtube moderátorainak keze egy egész sor csatornát ért el, köztük például a NaturalNews-zal vagy Dr. Jerome Corsi oldalával. A törlések sok esetben minden előzetes figyelmeztetés vagy utólagos magyarázat nélkül történnek. Bizonyos esetekben a közfelháborodás, vagyis más csatornákon közzétett tiltakozó videók és kommentek eredményeként a törölt csatornákat visszaállítják.

Akit egyébként érdekel, ezen a linken megnézheti, hogy az elmúlt hetekben mely csatornákat érintett a törlési hullám (az áthúzott nevek azokat a csatornákat jelölik, amelyeket időközben visszaállítottak), a listát nem frissítik napi szinten, így előfordul, hogy közben egy-egy csatorna helyzete változott: LINK

A The Verge megkeresésére a YouTube jelezte, hogy

„a platform jelentős mértékben megerősítette emberi erőforrás alapú moderálási erőfeszítéseit, így az új moderátorok tévesen jelölhettek meg egyes jobboldali videókat és csatornákat”.

A Bloomberg is hasonló információkat közölt a YouTube egyik szóvivőjének nyilatkozatára hivatkozva:

„mivel 2018 folyamán igen gyors ütemben bővítjük emberi erőforrásainkat és próbáljuk betartatni irányelveinket, előfordul, hogy az új munkatársak tévesen alkalmazzák a szabályokat és így tévedésből törölnek.”

A YouTube szerint irányelveik nem változtak, és minden tévedésből törölt csatornát visszaállítnak.

Ebből egy dolog világos: nem összeesküvés elméletről van szó.

Az is elég egyértelmű, hogy ezek az „emberi erőforrások” „jobboldali” vagy „konzervatív” tartalmakat töröltek, mert ezt maga a YouTube állítja.

Jól szemlélteti a moderálás egyoldalúságát, hogy törölték Mike Cernovich 30 másodperes, kommentár nélküli, egy Antifa tüntetésről készített videóját is, amin a tüntetők halálos fenyegetéseket kántálnak, azzal, hogy a tüntetők szóhasználata ellenkezik a YouTube irányelveivel. Nem ezt hívják véletlenül hírközlésnek?

Mike Adams, a NaturalNews.com alapítója pedig pár napja ezt írta:

„A YouTube a teljes Health Ranger csatornánkat törölte, az ott található 1700 videóval együtt, amik a helyes táplálkozással, természetes gyógymódokkal, történelmi és tudományos kérdésekkel és napi eseményekkel foglalkoztak.”

A helyzet viszonylag egyszerűen körvonalazható. A szóban forgó platformok minden olyan hangot próbálnak kiszorítani, ami nem egyezik saját ideológiájukkal. Nemcsak a jobb, de a baloldalon is. Mindent, ami nem része a hatalomnak. A folyamat persze nem új, csak most a közösséginek gondolt platformokat is elérte, amiknek manapság a hagyományos médiumokhoz képest sokkal komolyabb hatása van a közvéleményre.

A YouTube saját állítása szerint „küldetésének tekinti, hogy mindenki számára biztosítsa a lehetőséget a hangadásra és megmutassa az embereknek a világot”. Az igazság azonban az, hogy nem ezt teszi.

A probléma abban áll, hogy a hangadás valaki más platformján történik, a tulajdonosoknak pedig jogában áll befolyásolni, hogy milyen véleményeknek adnak helyet és milyeneknek nem. Ezért fontos a decentralizáció. Persze eljön az idő, amikor az alternatív alternatívák sem jelentenek majd megoldást, de addig is jó irányvonalnak tűnik a blockchain technológián alapuló újabb platformok, mint a Dtube és a Steemit használata. Ezeken is tudni kell majd szűrni a tartalmakat, de egyelőre ezt ki-ki megteheti saját maga és nem a platform rágja meg neki előre a digitális felhozatalt. Még az a helyzet is előállhat, hogy az új tisztogatással a YouTube, Facebook és Twitter a saját sírját ássa meg, mert a kiszorított hangok az új platformokat fogják erősíteni.

http://idokjelei.hu/2018/03/velemenytisztogatas-a-youtube-haza-tajan/

Avagy ami az EcoTV Informátor című műsora március 9-i adásából kimaradt...
Ha még mindig vannak egyesek akik arra gondolnak, hogy a hirtelen előállt migrációs hullám áradata Európa és Németország felé véletlenül jött létre, vagy a háborús események következménye, amelyeket háttérhatalom maga hozott létre és amit nekünk szépen, beavatkozásuk megemlítése nélküli folyamatokként tálalnak, ki kell, hogy ábrándítsalak belőle benneteket.

A migrációs fegyver nem egy összeesküvéselmélet, hanem egy paranoid elképzelés. Ez egy előre kitervelt jól átgondolt létező terv melyet most hajtanak végre. Ugyanolyan jól átgondolt és előkészített, mint az "etnikai fegyver", amelyet már Horn Gyula is alkalmazni szándékozott mandátuma lejárta előtt a hatalom megtartása érdekében.

Azt, hogy Orbán Viktor miniszterelnök, és ezt a jelenlegi helyzetet Soros tervnek nevezte el, közel áll a valósághoz, ám ez csak egy része az emberiség, de elsősorban Európa népei ellen szőtt összeesküvésnek. Ő is csak csúsztat. A nagyhatalmúakkal szemben nem meri (és nem is akarja) felvállalni a valóság kinyilvánítását, végül is nem ezért biztosítanak számára rablási, fosztogatási lehetőséget. Hogy képesek leszünk-e magunkat és a majd elkövetkező generációkat ettől megvédeni, egyenlőre nehéz megmondani.

Nézzük röviden a tényeket:

Gróf Richard Coudenhove-Kalergi (1894 – 1972)

Az EU elméletbeli megteremtője, Gróf Coudenhove-Kalergi, aki az "Egyesült Európai Állam" létrehozását kívánta megvalósítani, melyet a "Praktikus Idealizmus" című könyvében már 1925-ben megfogalmazott. Ebben kifejti, hogy a cél egy eurázsiai - negroid európai keveréknépesség létrehozása, melyet a zsidó nemesség ural. Azon a véleményen volt, hogy ez az emberi közösség a történelménél fogva ideálisan alkalmas erre a feladatra. Talán most érthető, hogy egyes politikusok miért szorgalmazzák hazánkban a bevándorlást! A Jobbik pártfordulása, Gyurcsány hadba indulása stb.

Ez az ötlet a mai napig nem merült feledésbe. Mi sem bizonyítja jobban, hogy létezik egy Coudenhove-Kalergi-Európa Alapítvány, amely az ismert "Károly Díjat" (Karlspreis) adományozza Aachen városában. A díjat azon"legkiválóbb" embereknek adományozzák, akik szerintük Európáért a legtöbbet tesznek.
A csúfság teteje az, hogy a közelmúltban ezt az adománnyal járó kitüntetést az Európáért tett "kiváló munkájáért" az az Angélika Merkel (szül. Angela Dorothea Kasner) kapta, aki azon tevékenykedik, hogy az európai népeket - amit mi ismerünk - megsemmisítse, és az európai fehér lakosságot egyszerűen lecserélje.

A Hooton terv

A zsidó Earnest Hooton antropológus még a II. Vh. idején azon véleményen volt, hogy a németek morálisan elmebetegek, ezért a legjobb ha kiirtjuk őket. A kiirtásra történő javaslatát 1944-ben a New York Times le is közölte. Természetesen könyvében bővebben kifejti. A tervének a lényege: hosszútávon nagyon sok idegen országból származó férfi betelepítése Németországba és egy időben a bennszülöttek, "bio-németek" születési arányának csökkentése s ezzel a német gének megszűnésének előidézése.

Thomas Barnett

Amerikai katonai geostratéga, mely könyveiben a "The Pentagons New Map" és a "Blueprint for Action" tervezetet javasol az amerikai kormánynak a világ globalizálására. Ezen tervezet végkimenetele a földünkön élő népek és nemzetek összeolvasztása. A kötöttségek és identitások megszűnésével megkezdődhet az ásványi anyagok határtalan rablása. A hagyományaiban tudatos európai országokat a tervezetbe beilleszteni, az európai kontinensre évente 1,5 millió embert a harmadik világból betelepíteni és így hosszútávon az intelligencia szintjét, az IQ-t, 90-re csökkenteni.

Létrehoznának egy világosbarna kreol színű kevert emberi fajt, mely elég intelligens ahhoz, hogy dolgozzon, de buta ahhoz hogy megértse a történéseket, dolgokat. Így nincs ellenállás a mindenkori uralkodóval szemben. Egy tökéletes terv lenne a tejhatalmú uralkodáshoz.
A könyveiben négy fő dolgot határoz meg, mely feltétele egy globalista világ megalkotásához:

1. emberek korlátok nélküli szabad mozgása, az életterület szabad megválasztása (határok
nélküli társadalmak, via Soros)
2. a pénz felett való korlátlan ellenőrzés (Világbank, IMF, EKB)
3. áruk szabad kereskedelme (CETA, TTIP)
4. szabad kezek az amerikai biztonsági erőknek (amerikai katonai támaszpontok
világszerte)


Az ENSZ nem más mint egy intézmény az új világkormány (NWO) megvalósításához. A koncepció, a Replacement Migration (népességcsere) tükrözi a legjobban.
Ez a stratégiai dokumentum már 2000-ben elkészült, mely Németországban 2016-ig 11,4 millió fő betelepítését tervezte, de ez volt a legfontosabb számukra előirányzott feladat 1989-ben, a magyarországi "ideiglenes Alkotmány" létrehozásakor is a "pártok" számára. Tudatában a szociális feszültségek kialakulásával, és ennek ellenére, határozottan és következesen ragaszkodnak kivitelezéséhez. Nyilvánosan ezt "gazdasági fejlődésnek" nevezik, de kinek az, ha az ősi népek, felszámolásra kerülnek? Megfigyelhettük hogy az NSZK kikényszerített megalakítása óta soha nem volt intézkedés a családalapítás és gyermek szaporulat ösztönzésére.


Ezzel ellentétben az érkező idegen emberek elhelyezésére elegendő pénz áll a rendelkezésre, az EKB nyomja ész nélkül a semmiből. Ott ahol egy akarat van, csak lesz egy út is, közben az iskolai épületek és a hidak omladoznak, a lakhatósági bérlemények árai emelkednek, és természetesen a nyugdíjas éltkor is emelkedik. Mit akarnak elérni a különböző emberfajok összemosásával? Azt, hogy identitásodat feladd, nem lesz kultúrád amiből meríthetsz, nem lesznek nemzeti hőseid, jelképeid a felmenőidből akik vérüket és életüket áldozták azért, hogy Te ma létezhetsz, nem lesz életerőd amiből táplálkozhatsz és sorolhatnánk...
Mert minden társadalom a közös mítoszára, történelmére, hagyományaira, céljaira, erényeire, értékeire és normáira épül. Egy közös narratíva tarja össze a társadalmat és az ami ma még bennünk magyarokban él, az Isten - Haza - Család, s ebben az üzenet fontosabb mint a történelmi korrektség.

Van-e kérdés?
Itt áll feketén, fehéren: http://www.un.org/esa/population/publications/migration/migration.htm

Remélem, hogy minden ép elmével bíró ember ráébred, ha nem teszünk ez ellen, megyünk mind és az elkövetkezendő generációk is a levesbe!

Nem utolsó sorban, szeretném a figyelmeteket az április 8-i (ál)választásra összpontosítani és nagyon odafigyelni, hogy kire adom le a szavazatomat. Tudom, hogy nincs sok választási lehetőség, de a sok rossz közül próbáljuk a legkevésbé rosszat választani, ha választunk!

Óvjuk meg hazánkat a csőcseléktől, mindenfélétől!


/Aramis/

Linkek:

https://ec.europa.eu/home-affairs/financing/fundings/migration-asylum-borders/asylum-migration-integration-fund_en

https://ec.europa.eu/home-affairs/sites/homeaffairs/files/what-we-do/policies/european-agenda-migration/background-information/docs/communication_on_the_european_agenda_on_migration_en.pdf

http://europa.eu/rapid/press-release_IP-16-2072_en.htm

http://europa.eu/rapid/press-release_IP-16-1620_en.htm

Az UNESCO 2018-as útmutatója szerint a gyermekeket
>>> 5-8 éves korban meg kellene tanítani a nemi erőszak fogalmát, a gender és a bilógiai nem közti különbségeket (?), illetve meg kellene ismerniük a HIV fertőzött emberek alapvető szükségleteit.
>>> 9-12 éves korban iskolai keretek közt meg kellene tanítani a szexuális irányultság fogalmát és elfogadását, a béranyaság fogalmát, illetve a következőkről kellene szót ejteni: „Jellemezzük a szexuális ingerlésre adott választ férfiak és nők esetében.”

A WHO által támogatott szexuális nevelés európai irányelvei szerint a gyermekeket a következőkről kellene tanítani
>>> 0-4 éves korban: „élvezet és örömszerzés a saját test érintésével, kora gyermekkori maszturbáció”, „jog a nemi azonosság tisztázásához”
Szülőként joggal aggódhatnánk, tudván, hogy gyermekünk éppen egy a fentieket magában foglaló óvodai foglalkozáson vesz részt!
>>> 4-6 éves korban: „élvezet és öröm a saját test érintésével, kora gyermekkori maszturbáció”, „azonos neműek közti barátság és szerelem”
>>> 6-9 éves korban: „élvezet és öröm a saját test érintésekor (maszturbáció/öningerlés)”
>>> 9-12 éves korban: „a nemi identitás és a biológiai nem közti különbség”

http://citizengo.org/hu/lf/158626-szolaljon-fel-magyarorszag-az-abortusz-az-atfogo-szexualis-neveles-propagalasaval-szemben

Álkatolikus kampányarcok vállalhatatlan ügyek mellett

"Atyának se hívjatok senkit a földön" - mondta Jézus. Miért hívjuk hát atyának a papokat, és Szentatyának a pápát?

Jézus valóban ezt mondta Máté evangéliumának 23. fejezete szerint, és a katolikusok, akik maradéktalanul elfogadják a Szentírás teljességének sugalmazottságát, mégis ősi idők óta atyáknak szólítják a papokat. Hogy milyen ősidőkre vezethető ez vissza, arra majd fontos lesz visszatérni, de előtte vegyünk egy alapvetőbb dolgot fontolóra.

Vajon Jézus szó szerint értette, amit mondott, és kivétel nélkül megtiltotta, hogy atyának, vagyis apának (a Biblia nem tesz különbséget az atya és az apa szavak között) szólítsunk bárkit is a földön? A kérdés, hogy Jézus szó szerint értette-e, nem tabu keresztények között. A dolgokat úgy szeretnénk érteni, ahogy Jézus értette őket, és ha Jézus egy példázattal akarta kifejezni tanítását, akkor a legjobb a példázatát megérteni, és nem leragadni a szó szerinti értelemnél.

Visszatérve az "Atyának se hívjatok senkit a földön" parancs szó szerinti értelmezéséhez, felmerül a probléma – a papok megszólításán túl -, hogy akkor a biológiai szülőnket nem szólíthatnánk apának, és a gyermekeink bennünket  sem apának.

A szövegkörnyezetet figyelembe véve kiderül, hogy nem csak apának nem szólíthatnánk senkit, ha szó szerint vesszük Jézus szavait, hanem mesternek és tanítónak sem. Viszont a szövegkörnyezet arra is rávilágít, hogy mi Jézus üzenetének a lényege:

Ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. De atyának se hívjatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. És tanítónak se hívassátok magatokat, hisz egy a ti tanítótok: Krisztus. (Mt 23.9-10)

Jézus az Atya, a Mennyei Atya egyedülálló atyaságára akarja felhívni a figyelmet, aki minden atyaság forrása. A szó szerinti értelmezés bizonyos értelemben a lényeg ellen hatna, hiszen ha biológiai apjukat sem hívnák apának az emberek, akkor előbb-utóbb elveszítenénk az atyaság fogalmát, így Isten atyaságának a fogalmát is. Pedig Isten épít a természetre, a természetes atyaságról alkotott képünkre, amikor kinyilatkoztatja saját természetfeletti atyaságát.

A Biblia azonban egyértelműen jóváhagyja a lelki vezetők lelki értelemben vett atyaságát is, és az atyaként való megszólításukat is. Ez szintén nem áll ellentmondásba Jézus szavaival a Máté evangéliumból, ha azokat a Mennyei Atya egyedülálló atyaságának a kiemeléseként értjük.

Az Apostolok Cselekedeteiben István vértanú így fordul a tömeghez: "Testvérek és atyák! Hallgassatok meg!" (ApCsel 7,2). Szent Pál magát nevezi leveleiben több helyen is atyának, és a híveket gyermekeinek.

Ha számtalan tanítótok volna is Krisztusban, atyátok nincs sok. Az evangélium által én adtam nektek életet Krisztus Jézusban. (1Kor 4.15).

Innen tudhatjuk, hogy Jézus nem az "atya" kifejezéssel akart leszámolni minden emberi kontextusban, hanem Isten atyaságát akarta a többi fölé emelni. Ami a papokat illeti, az evangélium hirdetése és a keresztség kiszolgáltatása, mely által új ember újjászületik a természetesből természetfeletti életre, atyai (szülői) jellegű tevékenységek, melyekre a papok rendelve vannak. Ezért nevezik hát a katolikusok atyának a papokat.

http://katolikusvalasz.blog.hu/2018/02/28/_atyanak_se_hivjatok_senkit_a_foldon_miert_hivjuk_hat_atyanak_a_papokat?