Anzix

Az Európai Bizottság azt tervezi, hogy felgyorsítja az atomerőművek építését Európában, hogy ezáltal az EU kevésbé függjön Oroszországtól az energiafelhasználás terén.

A Der Spiegel német lap szerint Európában számos új atomerőmű épülhet, hogy az Európai Unió ezáltal csökkentse Oroszországtól való függését. A lap az Európai Bizottság egy jelentésére hivatkozva állítja ezt, amit a bizottság azonban egyelőre nem kommentált. A dokumentum szerint az EU fenn kell tartsa az atomenergetikában kivívott technológiai előnyét, és ennek jegyében az európai országoknak a jövőben fokozniuk kell az új atomerőművek fejlesztése, finanszírozása és építése terén az együttműködést. A lap szerint, miközben Németország 2022-ben végleg leállítja utolsó atomerőművét is, Európa összes többi részén az Európai Bizottság javaslatára újabb atomerőművek fognak épülni. A Spiegel azt írja, a jövőben ez a jelentés képezi a bizottság atomenergetika-politikáját, ezért jóval több, mint javaslat vagy megfontolásra szánt kezdeményezés: Európa energiaszektorának következő évtizedeit jellemezheti ez a dokumentum.

A lap a projekt előkészítésében részt vevő, név nélküli forrásokra hivatkozva azt állítja, hogy az atomenergetika újbóli előtérbe kerülését két fő pillérrel indokolja a bizottság: csökkenteni az Oroszországgal szembeni függést, és csökkenteni a széndioxid-kibocsátást. A konvencionális atomerőművek mellett a bizottság számos, kis méretű atomerőmű építését is tervezi Európában, melyek a terv szerint még 2030 előtt megépülnek és működésbe lépnek. A Spiegel szerint a bizottság illetékeseit megkérdezték erről a dokumentumról, de kérdésükre nem kaptak hivatalos választ. Ugyanakkor, a jelentés rámutathat arra, hogy az orosz technológián alapuló projekteket kritizáló nyugati vezetőknek elsősorban nem az atomenergiával van problémája: rendszerint mindössze az orosz vállalatok kiszorításáról van szó a “zöldenergiára átállás” leple alatt, de amerikai vállalatok számos atomerőmű építésére kaphatnak megrendelést a következő évtizedben – amiben természetesen semmilyen kifogásolni valót nem talál a bizottság -, miközben Európa energiaellátásának továbbra is elsődleges forrását jelenti majd az atomenergia.

http://www.hidfo.ru/2016/05/ujabb-atomeromuvek-epiteset-tervezi-az-europai-bizottsag/

Nicolas Sarkozy volt francia elnök szerint nem megfelelő eljárás, hogy a brit kormány megkérdezi a lakosságot arról, továbbra is fenn akarják-e tartani az uniós tagságot. Szerinte “nem így kell dönteni Európa újjáépítéséről”.

Az Egyesült Királyság június 23.-án tart népszavazást arról, hogy a jövőben is tagja akar-e maradni az Európai Uniónak. A volt francia elnök azonban – úgy tűnik – bekapcsolódott a kampányba, mert a Le Monde napilapnak nyilatkozott a referendummal kapcsolatban: szerinte nem ez a megfelelő eljárás, mert “Európa újjáépítéséről” nem népszavazások kellene döntsenek, hanem a parlamentek.

“Nem gondolom, hogy egy referendum lenne a legjobb módja olyan komplex kérdések megválaszolásának, mint Európa újjáépítése, ami a parlamenti képviselők kompetenciájához tartozik.”

A kedden megjelent interjúban Sarkozy kifejtette, hogy szerinte egy új schengeni övezetet kellene létrehozni, ami már csak az eurozóna tagállamaiból állna. Azok az európai országok, melyek már átálltak az euró használatára, Sarkozy szerint fel kellene adják tagállami jogköreiket, és belügyminisztereik egy közös kormányt hoznának létre, ami minden tekintetben az új schengeni állam kormányaként működne, valamint fennhatósággal rendelkezne az EU határvédelmi ügynöksége, a Frontex felett.

Sarkozy szerint a britek emiatt rossz irányba tartanak, mert Európa átalakításához nem azt kellene megkérdezni, hogy mit akarnak az emberek; tehát a döntések legitimációját nem a lakosság véleménynyilvánításától kellene várni, hanem még a tagállamok is át kellene adják jogköreiket egy “mélyebben integrált” európai államnak.

Április 12.-én egy osztrák képviselő, Johannes Hubner arra hívta fel a figyelmet, hogy az Európai Unió vezetői el akarják kerülni az esetleges referendumok kiírását, mert tisztában vannak azzal, hogy ha a lakosság kezébe adják a döntést, az Európai Unió feloszlatná saját magát, – egyszerűen azon oknál fogva, hogy az emberek többsége nincs megelégedve az EU-val. Az Osztrák Szabadságpárt tagja a Hollandiában tartott referendum kapcsán azt mondta, “Az EU-ban egyetlen ország sem tartana ügydöntő népszavazást egy uniós kérdésben, hacsak az alkotmány nem kötelezi erre – mert az eredmény negatív lenne: nem lenne se közös gazdasági térség, se európai bank, se Európai Unió. Ha lehetőség lenne rá, referendumon elutasítanák az emberek, az unió összes országában.”

Hubner a Szputnyik hírügynökségnek nyilatkozva azt mondta, a tagállamok kormányai Brüsszellel karöltve a többségi lakosság ellenében dolgoznak az európai integráción, és pontosan tisztában vannak azzal, hogy a többség ellen dolgoznak, ezért a legfontosabb kérdésekben nem engedhetnek meg maguknak egy referendumot.


http://www.hidfo.ru/2016/05/sarkozy-nem-akarja-hogy-a-nep-dontson-az-unios-tagsagrol/

Javier Solana, volt NATO-főtitkár és EU külpolitikai főmegbízott szerint a nacionalizmus járványszerűen söpör végig a kontinensen, és Magyarországot ma már visszautasítanák, ha most pályázná meg az Európai Uniós csatlakozást.

Solana nemrég az El Pais spanyol napilapnak nyilatkozva fejtette ki aggodalmait több közép-európai ország politikai folyamataival kapcsolatban, és azt mondta, fokozottan aggódik Orbán Viktor lépései, illetve azon átalakulások miatt, melyek a magyar kormányban zajlanak. Solana szerint ma már nem adnák meg Magyarország számára az uniós tagságot, mert Orbán “párttagokat pozícióba ültetve felállított egy állami hivatalt, ami a média működését szabályozza, és ilyen feltételekkel ma már visszautasítanák Magyarország uniós csatlakozási kérelmét.” Kifogásolta emellett, hogy “a 2013-as alkotmánymódosítással eltöröltek számos olyan lényegi elemet, ami a kormány cselekvését korlátozta.”

A volt NATO-főtitkár szerint a Magyarországon zajló folyamatok hasonlóságot mutatnak a lengyel kormány intézkedéseivel; ő ezt akként jellemezte, hogy mindkét országban “felütötte fejét a nacionalizmus járványa”.

“Sajnálatos módon a nacionalizmus járványa és Európa-ellenes érzületek jelentek meg mindkét országban.” – mondta. Szerinte számos olyan tényező van, ami miatt egyébként nem lehetne egymáshoz hasonlítani a két országot, de a magyar politika abban hasonlatos a lengyelekével, hogy mindkét országban gyorsan terjed a nacionalizmus, a jogállamot pedig felszámolják – eközben Magyarország és Lengyelország nem együttműködni akar az Európai Unióval, hanem “az európai politikát a nemzeti identitásra leselkedő veszélyként mutatják fel”. Solana szerint fokozott aggodalomra ad okot, hogy mindkét ország elutasítja Brüsszel kvótarendszerét, valamint, hogy “Orbán Viktor pártja erodálja a demokratikus rendszert és jogállamot, felszámolja a kontroll és a kritika minden lehetőségét”.


http://www.hidfo.ru/2016/05/nem-kell-az-eu-nak-olyan-orszag-ahol-allami-mediakontroll-epul/

"Az Ön pápaságát csakis jól látható, közvetlen veszélyként tekinthetjük, egy olyan veszélyként, amely napról-napra növekedni látszik."

Nyílt levélben szólították fel Ferenc pápát, hogy minél előbb mondjon le! RÉSZLETEK A LEVÉLBŐL:

"Egyre több katolikus hívő, köztük bíborosok és püspökök jutnak arra a felismerésre, hogy az Ön pápasága, amely egy váratlan pápaválasztás eredménye, káros az egyházra. Többé lehetetlen tagadni, hogy Ön vagy képességeinek, vagy akaratának híján képtelen azt tenni, amit egy pápának tennie kell: önmagát és az egyházat is folyamatosan kötelezni arra, hogy engedelmeskedjen Isten Igéjének és ellenálljon minden olyan kísértésnek, amely az alkalmazkodást, a felhígulást és a megalkuvást célozza meg, amint azt az Ön elődje oly helyesen megállapította...

Ön egyre több olyan aggasztó előjelet mutat, amely szembemegy a hagyományos egyház tanításával, fegyelmével és szokásaival, de mindazon hívőkkel is, akik mindezt megpróbálják megvédeni, miközben Ön intenzíven olyan szociális és politikai kérdésekkel foglalkozik, amelyek meghaladják egy pápa hatáskörét. Ezért aztán az egyház ellenségei igencsak örülnek pontifikátusának, és jobban dicsérik, mint bármely elődjét. Ilyen rossz helyzetre nem találni egyháztörténeti párhuzamot.

Az Ön pápaságának eddigi folyama arra kényszerített bennünket, hogy nyilvánosan kijelentsük, hogy Ön nem tartotta be Szt. Péter hivatalának jellegét, oly módon visszaélve azzal, amelyet az egyház még soha nem látott. Alulírottak ezennel Szentséged elé tárjuk a legfőbb gondokat, amelyek aggodalomra adtak okot az egyház soraiban és ezen petíció létrejöttét motiválták.

Először is ahelyett, hogy Isten igéjét hirdetné, következetesen saját elképzeléseit hirdette szentbeszédeiben, a sajtótájékoztatókon, a rögtönzött beszédeken, az újságírói interjúkban. Ezek között van például az „álmom … mindent átalakítani, úgy, hogy mind az egyház szokásai, az eljárásmódja, az időbeosztása és a menetrendje, nyelvezete és a struktúrái megfeleljenek a mai világ evangelizációjának, és ne pedig az önfenntartást célozzák.” Hihetetlen, hogy pont a római pápa jelenti az egyébként nem létező ellentétet a Szent Katolikus Egyház önfenntartása és a pápa evilági küldetése között.

Másodszor, ahelyett, hogy önmagát és az Egyházat elkötelezte volna az Isten igéje iránti engedelmesség mellett, többször is elutasította az apostoli és egyházi hagyományokat, valamint azon híveket, akik ezeket védték.

A katolikus felfogást meghökkenti egy olyan római pápa látványa, aki az egyház alkotmányát, tanait és szokásait, puszta “struktúrákká”, “szabályokká” és a “szokásokká” egyszerűsíti le, amelyek megfosztják az embereket a lelki tápláléktól, és hagyják őket éhen halni az egyház kapujában. Azt meri mondani, hogy ez annak az egyháznak a tiszteletben tartása, amely teljes civilizációkat épített és alakított át, számtalan szentet, szerzetesrendet, a papi és szerzetesi hivatást és azok intézményeit nevelte ki a lelkek megmentéséért és összehasonlíthatatlan munkát végez a testi gyógyításért.

Ugyanakkor, igen gyakran kigúnyolja azon hívőket, akik védik az egyház hagyományait - “felületes keresztények”, “kiválasztottak társulata” “páváskodók”, “morális szócséplők” “uniformisták”, “büszke, önálló”, “szellemi arisztokraták “, “keresztény denevérek, akik inkább az árnyékot részesítik előnyben, mint az Úr jelenlétének fényét”, stb.

Ugyanakkor, egy durva szó sem hagyta el száját a hit tanainak nyílt ellenségeivel, vagy a katolikus hierarchiát ellepő szexuális deviánsokkal szemben. Éppen ellenkezőleg. A kijelentéssel: “Ki vagyok én, hogy bíráljak?” A papság köreiben található “meleg személyek”-kel szembeni tiszteletét fejezte ki, és különösen azzal, hogy egy hírhedten homoszexuális papot nevezett ki a saját udvartartásának fejeként. Szexuálisan deviáns egyéneknek (beleértve a transzszexuálisokat és a homoszexuálisokat) széles körben biztosított audienciát, beleértve a transzszexuálisokat és a homoszexuálisokat.

De a szavaknál is többet mutat az, ahogy Szentatyám elrendelte azon szerzetesrendek leplezetlen üldöztetését, amelyek feltett szándéka az ortodoxia helyreállítása. Az Ön kifejezett kérésére rombolták szét az Immaculata Ferences Atyák rendjét... Ezek az intézkedések egy ideológia által motivált diktátor tettei, nem pedig egy, az egyház szent örökét atyaian őrző emberéé.

Harmadszor, összhangban az egyház hagyományos tanításainak és diszciplináinak, valamint az azokat védőknek a programadó becsmérlésével, Ön uralta és ellenőrizte a „családról szóló zsinatot”, amely kísérletet tett arra, hogy elérje az egyház házasságról, gyermeknemzésről és szexualitásról szóló tévedhetetlen tanainak felhígulását annak érdekében, hogy igazodjanak a kor lázadó szelleméhez és az erkölcstelenséghez, előmozdítva ezzel a mi poszt-keresztény civilizációnkat.

Az Ön nyilvánvaló szándékát, hogy támogassa az elvált és polgárilag „újraházasodott” embereket, azokat, akiket érthetetlen módon „rászorulóknak” nevez, Ön már a 2015-ös zsinat előtt titokban, minden illetékes vatikáni esküdtekkel való egyeztetés nélkül, váratlanul és radikálisan “egyszerűsítette” a házasság megsemmisítésének folyamatát.

Negyedszer, összhangban az Ön meghökkentő javaslatával – természetesen a tömegmédia azonnal üdvözölte –, hogy az egyház már “megszállott” az “abortusz, a melegek házassága és a fogamzásgátló módszerek,” témájában; a saját bevallása szerint Ön “még nemigen beszélt ezekről a témákról, és meg is dorgálták érte”.

Másrészt, míg a nyugati világ a romlás szakadékába zuhan, és muszlim fanatikusok mészárolják le a Közel-Keleten, Afrikában és Európa szívében a keresztényeket, Ön a “klímaváltozás” miatt aggódik. Az Ön könyvnyi hosszúságú enciklikája, a „Laudato Si”, az egyetlen enciklika, amivel Ön előállt, tényként kezeli az “ökológiai válság”-ot és kritikátlanul elfogadja “az éghajlatváltozás tudományá”-nak ideológiailag motivált, erősen ellentmondásos követeléseit, amelyek értékelésére egy pápának egyáltalán nincs hatásköre, ahogy ahhoz sincs, hogy ezeket vitathatatlan tényekként prezentálja a híveknek.

Ugyanezen enciklika siránkozik a “globális felmelegedés”, a légkondicionáló berendezések túlzott használata, a mangrove mocsarak eltűnése, a planktonokat és a férgeket érintő feltételezett veszélyek, különböző növények és állatok kihalása felett – és elítéli mindezeket, mint Isten elleni bűncselekményt – még mielőtt egyáltalán megemlítené egyáltalán az abortuszt (s egyáltalán nem említi a fogamzásgátlás természetellenes gyakorlatát). Ami az abortuszt illeti, enciklikájában csak egyfajta „hibá”-ról beszél „az emberi embrió védelme” esetében, holott az abortusz – egy ártatlan ember brutális lemészárlása, a végtagok letépése az anyaméhben, vagy a születés pillanatában történő sebészkés általi agyonszúrás.

Ötödször, a protestánsokkal szembeni összes hitbeli különbséget elutasítja, jelentéktelennek ítélve azokat, és többször is jelezte (elég tévesen), hogy “minden megkeresztelkedett ember tagja Krisztus ugyanazon testének, az ő egyházának”.

E tekintetben úgy tűnik, hogy nem figyel ugyanezen protestáns szekták egyre romló erkölcstelenségére és eretnekségére, akik végtelen és haszontalan “ökumenikus párbeszéd”-ben szembeszállnak a Vatikánnal. 50 évnyi “párbeszéd” után ezek a szekták elnézőek a válással, a fogamzásgátlással, az abortusszal, a homoszexualitással és a ” homoszexuális házasság”-gal szemben, nőket és aktív homoszexuálisokat szándékoznak “papok”-nak és “püspökök”-nek felszentelni, és továbbra is makacsul elutasítják az egy igaz hit alapvető tanait, amely Krisztusban mutatkozik meg a világ üdvösségére.

Hatodszor, az utóbbi időben úgy tűnik, hogy nyilvános kijelentései egyre gondatlanabbak, rendezetlenek, ami még nagyobb botrányt okoz és aggodalomra ad okot a hívők között.

November 21-én, a katolikus pedagógusok világkonferenciáján azt mondta: „Sose térítsetek aktívan az iskolákban! A keresztény nevelés azt jelenti, hogy a fiatalokat a teljes valóságban kell emberi értékekkel felnevelni, és ezek egyike a transzcendencia.”
...

Miután Ön a nyáj jó néhány tagját istentelen bálványimádóként rágalmazta, később a keresztények és muszlim fanatikusok morális egyenlőségére utalt, akik az egész világon keresztényeket mészárolnak le, kínoznak meg, követnek el nemi erőszakot, kényszerítik őket rabszolgasorsba vagy száműzetésbe: “Nem lehet egyetlen vallást sem eltörölni, csak azért, mert annak néhány vagy több csoportja a világtörténelem egy pontján fundamentalista… Gondoljatok csak azokra a háborúkra, amelyeket mi, keresztények vezettünk. Nem a muszlimok voltak felelősek a Sacco di Roma-ért Róma kifosztásáért.” Ezzel a meggondolatlan, egy római pápához méltatlan kijelentéssel Ön az egyházat és önmagát is meggyalázta.

Még nagyobb botrányt okozott akkor, amikor arra a kérdésre, hogy vajon az „egyháznak meg kellene-e változtatnia az álláspontját” a fogamzásgátlás erkölcstelenségét illetően annak érdekében, hogy az óvszer használatát, mint a HIV-fertőzés megakadályozását engedélyezze, Ön erre a gonosz gyakorlatra, mint a lehetséges “egyik módszer”-re utalt, és ezáltal kvázi legitimizálta azt. Rámutatott arra, hogy ez erkölcsi dilemmát jelent az egyháznak, és még Urunk szombati gyógyulásával is összehasonlította:

Napról napra nő az a benyomás, hogy Ön, még ha a Krisztus helytartója is, egyszerűen nem érdekelt abban, hogy védje a hitet és az erkölcsöt, amelyeket olyan támadás ér, mint még soha; és az sem szándéka, hogy a kóborló bárányokat a nyájba hívja, amelyet Urunk az ő megmentésükre alkotott. Éppen ellenkezőleg, úgy tűnik, hogy erre a célra Ön a pápaságát a doktrinális és fegyelmi lazaság szabályszerű programjának rendelte, amelynek témája az ortodox katolikusok rendszeres stigmatizálása azzal a váddal, hogy az egyházból hiányzik a kegyelem. Ugyanakkor Ön olyan társadalmi és politikai kérdésekben fáradozik, mint a „klímaváltozás”, a környezeti ideológia és a Kuba és az Egyesült Államok közötti diplomáciai kapcsolatok helyreállítása, amelyekkel kapcsolatban egy pápának sem hatásköre, sem tekintélye nincs.

Összefoglalva, Szentatyám, Ön az elmúlt két és fél évben a világtól egyhangúan dicséretet kapott, miközben Ön az egyház egész közösségét zűrzavarba és megosztottságba döntötte. Nevetségessé tette, hibáztatta és elítélte a hívőket, ugyanakkor határtalan toleranciát mutatott a hitetlenekkel és az erkölcstelenekkel szemben, terveket eszelt ki a szentségi fegyelem aláásására, amelyet pont az a pápa védelmezett, akit Ön avatott szentté. Mindenhol a média és a tömegek hangos éljenzésétől kísérve úgy tűnik, nem figyel a mi Urunk intésére: “Jaj nektek, ha emberek dicsérnek: Mert így tesznek atyáik a hamis prófétákkal.”

A helyzet elért egy olyan szintet, ahol egy magas rangú vatikáni tisztviselő, aki a (bármely területről érkező) katolikusok aggodalmait összegezte, kénytelen volt figyelmeztetni egy világhírű katolikus újságírót, hogy „ez a pápaság komoly kockázatot foglal magában a hit és az erkölcs katolikus tanításának integritása számára.”

Ezzel a főpappal egyetértésben, Istennek és a lelkiismeretünknek elkötelezve nyilvánosan kijelentjük, hogy az Ön pápaságát csakis jól látható, közvetlen veszélyként tekinthetjük, egy olyan veszélyként, amely napról-napra növekedni látszik. Az Ön pápaságának ezen káros hatásai minden téren megnyilvánulnak, tekintve, hogy katolikusok szerte a világon az egyház hit- és erkölcstanításait egyre jobban becsmérlik azáltal, hogy az Ön szavait és tetteit veszik vonatkozási pontul – amelyeket diadalmasan hirdet szerte a világon a médián keresztül – ahelyett, hogy a Tanítóhivatal 2000 éves tévedhetetlen hit és erkölcstanításait hangoztatná.

Nem bátorkodunk megítélni az Ön személyes motivációit vagy szándékait azt illetően, amit Ön az egyház kárára mondott vagy tett oly viharos pápasága során, amelyhez hasonlót az egyház még sosem látott."
...

A levelet a The Remant munkatársai fogalmazták meg. A The Remnant Amerika legrégibb működő hagyományos katolikus újságja, amely már nemcsak újság, hanem Tv-t is működtet, nemzetközi túrákat és konferenciákat szervez, könyveket ad ki. Honlapja a világ egyik leggyakrabban látogatott oldala. A munkatársak által megfogalmazott levél futótűzként terjed, és megosztja a híveket.

A teljes levél ITT olvasható.

Az Egyesült Királyság azt tervezi, hogy létrehoz egy nemzetközi korrupcióellenes hivatalt, – közösen az Amerikai Egyesült Államokkal, Svájccal, Kanadával, Ausztráliával és Új-Zélanddal.

A Ria Novosztyi hírügynökség arról számolt be, hogy a nemzetközi korrupcióellenes hivatal megalapítását ma a Londonban tartandó korrupcióellenes csúcstalálkozón jelentik be, és a hivatal központja is Londonban lesz. A brit miniszterelnök sajtóosztályának közleménye szerint „az Egyesült Királyság fogja megalapítani a világ első Nemzetközi Korrupcióellenes Koordinációs Központját, partnerségben az Egyesült Államokkal, Svájccal, Kanadával, Ausztráliával és Új-Zélanddal. A szakértők nemzetközi együttműködés formájában fogják koordinálni és támogatni a rendfenntartó szerveket és bírói hivatalokat, hogy határokon átívelő módon kivizsgálják és megbüntessék a korrupt eliteket, és visszaszerezzék az ellopott javakat.”

Cameron hétfőn azt mondta, a közelgő korrupcióellenes csúcstalálkozót arra fogja felhasználni, hogy felszólítson más országokat a korrupció elleni nemzetközi fellépés fokozására, és a „nagyobb nyitottságra”. A brit miniszterelnök ma bejelenti, hogy az Egyesült Királyság lesz a G20 első olyan országa, ami nemzetközi szinten nyilvánossá teszi a cégek tulajdonviszonyait, és egy olyan adatbázist hoz létre, ami más országok cégnyilvántartásaival egyesítve lehetővé teszi a hatóságok számára, hogy határokon átívelő módon, nehézségek nélkül és egyértelműen meg tudják állapítani, ki tulajdonolja és irányítja az egyes vállalatokat.

Cameron hivatala szerint más országok is lépéseket tesznek ebbe az irányba, és Franciaország, Nigéria, Afganisztán szintén létrehoz ehhez hasonló nyilvános adatbázisokat. A brit kormányfő szerint Ausztrália, Új-Zéland, Jordánia, Indonézia, Írország és Grúzia szintén jelentős lépéseket tett ez irányba. „A külföldi cégek új nyilvántartása azt jelenti, hogy a korrupt személyek és országok többé nem lesznek képesek elrejteni és tisztára mosni az illegális úton szerzett vagyonokat a londoni ingatlanpiacon keresztül.”


http://www.hidfo.ru/2016/05/nemzetkozi-korrupcioellenes-hivatalt-alapitanak-a-britek/

Elfogadta a parlament a kötelező betelepítési kvótáról népszavazás kiírását; referendummal dönthetünk arról, akarunk-e befogadni afrikai és arab migránsokat, illetve elfogadjuk-e Magyarország felszámolását. Nem csak a migránsokról, de az Európai Egyesült Államokról is szól ez a referendum.

A népszavazáson a következő kérdést teszik majd fel a választóknak: „Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?”

Az Európai Bizottság korábbi döntése szerint 120 ezer, Görögországba és Olaszországba érkezett menekültet osztanának szét az Európai Unió tagállamai közt. Ezek az országok nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettségeik ellenére nem védték meg a schengeni övezet határait, ehelyett humanitárius indokból partra hozzák a világ különböző régióiból érkező ismeretlen személyeket, majd személyazonosságuk megállapításáról – addig is az ismeretlen személyek őrizetéről – nem gondoskodnak maradéktalanul. Emiatt akarja a bizottság alapjaiban átrendezni a tagállamok és az Európai Unió közti viszonyt, ahelyett, hogy Görögország és Olaszország ellen indítana kötelezettségszegési eljárást, és elrendelné a schengeni övezet, valamint a két említett ország közti határszakaszok lezárását.

Az Európai Bizottság döntése értelmében Magyarország 1294 menekültet kellene elhelyezzen. Ez abból a 120 ezer emberből került leosztásra, akiknek a tagállamokban elhelyezéséről már döntést hozott a bizottság. Az Európai Unió területére azonban mintegy kétmillió menekült érkezett a 2015-ös év folyamán, és a balkáni országokban épülő kerítések ellenére a migránsok továbbra is bejutnak az Európai Unió területére. Amennyiben a bizottság az első 120 ezer ember után a további 1800000 menekült elosztásáról is újabb döntéseket hozna, ez további mintegy 19500 migráns erőltetett letelepítését jelenti Magyarország számára, csak a tavaly érkezettek közül.

Ez a mintegy 21 ezer fő azonban csak a 2015-ös évben Európába érkező migránsok szétosztását jelenti, miközben 2016 első negyedévében közel 190 ezer újabb migráns érkezett Európába, és a schengeni övezet külső határainak lezárásig mindig újabb és újabb néhány ezer főt kellene elhelyezni Magyarországon, ha a gyakorlatban is működni kezd a kötelező elosztási kvótarendszer. Amennyiben az Európai Unióba irányuló migrációt nem állítják meg az uniós hatóságok, ez a kvótarendszer Magyarország számára tíz év alatt negyedmillió közel-keleti és afrikai migráns elhelyezését jelentené, ha a migráció nem mérséklődik.

Ezért fontos, hogy a lakosság egyértelműen nemet mondjon a kötelező betelepítésre, hiszen Brüsszel mostanra technikai feltételeit is megteremtette annak, hogy az erőszakkal letelepített migránsokat Magyarországon tartsa: az ország szinte összes határvonalán működik már valamifajta határellenőrzés – vagy Magyarország, vagy a szomszédos ország részéről -, ami lehetővé teszi, hogy a hazánkban elhelyezett migránsok külföldre menekülését megakadályozzák, így a multikulturalizmus építőkockái itt rekedjenek Magyarországon.

Amennyiben az Európai Bizottság döntéseket hozhat arról, hogy Magyarország be kell fogadjon tetszőleges, általuk előírt létszámú idegen kultúrájú közösséget, az a gyakorlatban azt jelenti, hogy elvették Magyarország hatásköréből a döntés jogát – ehelyett egy idegen hatalom dönthet valamiféle mesterséges lakosságcsere programról, amibe a demokratikusan megválasztott kormányunknak nincs beleszólása. Mivel a magyarországi választók nem választják az Európai Bizottság tagjait, az ország lakosságának nincs közvetlen ráhatása arra, hogy az idegen hatalom hogyan formálja Magyarország belügyeit. Ez az Európai Egyesült Államok felépítésének egy lépcsőfoka, ezért a kvótaellenes referendum egyben az Európai Egyesült Államok elleni tiltakozás is:

akarjuk-e a gyökértelen Amerika mintájára formálni Európát, és benne Magyarországot?

Az Európai Unió más országaiban szintén éles ellenállás fogadja ezt az erőszakos lakosságcsere programot. Németországban, Svédországban egyetlen év alatt több ezer támadást hajtottak végre menekülttáborok ellen; számos menekülttábort felgyújtottak, de Németországban több olyan eset történt, hogy a hatóságok által egy bevándorlónak kiutalt házat gyújtottak fel ismeretlen elkövetők. Ezeket a támadásokat többnyire nem extrémista csoportok követik el, hanem a lakosság elkeseredett akciói, gyakran magányos elkövetők által, aminek motivációja nem valamilyen szélsőséges eszme, hanem, hogy a saját, választott kormányuk elárulta az embereket, és nem látnak más kiutat.

Magyarországon mindeddig nem történtek ilyen bűncselekmények, hiszen a kormány felszólalt a kvótarendszer ellen, és az országgyűlés Európában egyedülálló módon lehetővé teszi a népszavazást. Mindez azonban nem jelenti, hogy a jövőben sem lehetnek nyugat-európai állapotok Magyarországon: ez elsősorban azon múlik, hogy a kormány a gyakorlatban is komolyan gondolja-e a kvóta elleni tiltakozást, amikor ténylegesen megkezdődik a több tízezer migráns betelepítése.

http://www.hidfo.ru/2016/05/miert-fontos-a-kvotaellenes-referendum/

Egy hétfőn nyilvánosságra hozott felmérés eredményei szerint minden második európai állampolgár újra népszavazást akar tartani arról, hogy országa fenntartsa-e az uniós tagságot.

Az Ipsos-Mori felméréséből kiderült; az európaiak 45%-a akarja, hogy országa népszavazást tartson arról, továbbra is tagja maradjon-e az Európai Uniónak. A kutatást Németország, Franciaország, Olaszország, Spanyolország, Lengyelország, Belgium, Magyarország és Svédország választóiból összeállított reprezentatív mintán végezték. A Financial Times beszámolója szerint nem csak, hogy minden második európai népszavazást akar tartani az EU-tagságról, de az emberek 33%-a egyértelműen azt mondta, hogy a kilépésre szavazna.

A referendum támogatottsága Olaszországban a legmagasabb, ahol a választók 58%-a akarna demokratikus módon dönteni, függetlenül attól, hogy egy várható referendum milyen eredménnyel zárulna. A lengyelek vannak leginkább megelégedve az Európai Unióval – náluk alig 22%-os a népszavazás támogatottsága.

A megkérdezést amiatt végezték, mert alig több mint egy hónap múlva a britek népszavazást tartanak az uniós tagságról, és a szakértők várakozásai szerint ez Európa-szerte növeli majd a népszavazásra mutatkozó igényt. A megkérdezettek 84%-a egyetértett abban, hogy a britek kilépése dominó-effektust indítana el, és idővel más országok is – népszavazást követően – kilépnének az Európai Unióból.

http://www.hidfo.ru/2016/05/minden-masodik-europai-nepszavazast-akar-az-eu-tagsagrol/

A Facebook egyik volt újságírója elárulta, hogy a cég alkalmazottai rendszeresen elnyomják azokat a híreket, amik a konzervatív olvasók számára érdekesek lennének.

A Facebook többi funkciójával és más weboldalakkal, például a Google-lal ellentétben, a hírfolyamban megjelenő trending témákat nem algoritmusok, hanem úgynevezett kurátorok felügyelik.

A feketelistás hírek/oldalak között szerepelt például Chris Kyle, a 2013-ban meggyilkolt híres Navy Seal, a Drudge Report, az ellentmondásos adóhivatalnok Lois Lerner, és számos konzervatív hírportál, mint a Blaze vagy a Breibart.

A kurátorok azt az utasítást kapták, hogy inkább a New York Times, a Time és a Variety cikkeit részesítsék előnyben.

A Gizmodo-nak nyilatkozó volt alkalmazott elmondta, hogy a cenzúra olyan felháborító volt, hogy végül úgy döntött, elkezdi figyelemmel kísérni, hogy mely témákat nyomják el.

„Úgy gondolom, hogy nagyon hátrányosan kezelték a konzervatív híreket,” nyilatkozta.

„Az döntötte el, hogy mi számított trending hírnek és mi nem, hogy ki volt éppen ügyeletben. … Amikor rám került a sor, azt láttam, hogy a CPAC, Glenn Beck vagy más népszerű konzervatív témák nem kerültek be a trending hírek közé mert vagy a kurátor nem tartotta fontosnak vagy elfogultak voltak például Ted Cruzzal szemben.”

Egy másik korábbi Facebook kurátor szerint a folyamat teljesen elfogult módon működött.

A Facebook hivatalos politikája merőben ellentmond a volt kurátorok beszámolóinak. A közösségi oldal saját meghatározása szerint a trending lista csak olyan „témákat tartalmaz, amelyek népszerűsége éppen emelkedik a Facebookon”.

A kurátorok azonban elmondták, hogy a cég utasítására saját trending témákat kellett létrehozniuk, amikor a felhasználók nem olvasták azokat a híreket, amiket a vezetőség fontosnak tartott.

A Gizmodo a következőket írta még:

Az új vádak azután kerültek napvilágra, hogy a Gizmodo a múlt héten újabb részleteket tett közzé a Facebook trending híreket felügyelő csapatának belső működéséről. A csapat olyan fiatal újságírókból áll, akik az Egyesült Államok 8 elit egyetemének egyikén vagy a keleti part valamelyik magánegyetemén szerezték diplomájukat és a Facebook jobb felső sarkában látható „trending” modul tartalmát felügyelik. [A Facebook súgó oldala szerint a modul jelenleg kizárólag angol nyelven és csak bizonyos országokban érhető el.]

A kurátorok címek alá rendezik és összefoglalókat írnak a témákhoz, amik hírportálokra mutató hivatkozásokat is tartalmaznak. A 2014 óta működő modul az Internet legkeresettebb felületének számít manapság és meghatározó szerepet játszik abban, hogy mit olvasnak a Facebook felhasználók, akiknek száma egyedül az Egyesült Államokban 167 millió főt számlál.

…

Más esetekben a kurátorok beszúrnak egy adott hírt, akkor is, ha a felhasználók nem foglalkoznak vele, hogy azt a látszatot keltsék, az oldalon „kemény” hírek is megvitatásra kerülnek.

„Az embereket már nem érdekli Szíria”, mondta az egyik kurátor. „Amennyiben ez nem számít trending hírnek a Facebook-on, az rossz fényben tüntetné fel az oldalt.” A kurátor azt is elmondta, hogy a Black Lives Matter (a fekete életek számítanak) mozgalommal kapcsolatos híreket is be kellett szúrniuk a trending modulba.

Forrás: The Blaze

Thea: Mivel Magyarországon a „trending” modul nem elérhető, az a kérdés, hogy az algoritmusok milyen szempontok alapján szűrik a hírfolyamban megjelenő posztokat, illetve, hogy milyen hatékonysággal működik a cenzúra magyar tartalmak esetében. Egy biztos, nem egy és nem is két panasz érkezett már hozzám azzal kapcsolatban, hogy a Facebookon posztolt cikkek nem jelennek meg a követők hírfolyamában, akkor sem, ha az Idők Jelei az érintett felhasználó 25 „elsőként megjelenő” profilja között szerepel.

Európa vezető politikusai szerint is céltalanná vált az Európai Unió, és többé nem számolhatunk azzal, hogy az EU – jelenlegi tagállamaival – a jövőben is egyben marad. Valaki szerint ez hibák sorozatának köszönhető, mások szerint eleve hiba volt az európai országokat egy unióba terelni. Nem a magyar államiság feladásának ígéretéért csatlakoztunk, hanem a nyugati bérekért.

Az Európai Tanács elnöke, Donald Tusk elismerte, hogy “az európai állam illúzió volt”, és a jövőben, ha az európai országok szövetsége meg is marad, az egységes Európai Unió helyét féltucatnyi kisebb politikai unió veheti át. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke szerint “túl sok részidős európaink van”, Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke szerint pedig az Európai Bizottságban “túl sok az üzletember, és túl kevés az államférfi”. Mivel az Európai Unió három legfőbb hivatalának vezetői egyaránt lesújtóan nyilatkoztak az EU helyzetéről, biztosra vehető, hogy a közeljövőben nagy horderejű változások várhatóak – a kérdés, hogy milyen irányba.

Az Európai Unió vezetői egyelőre nem tudtak – vagy nem akarnak – látványos eredményeket elérni a migrációs válság kezelésében, amivel rákényszeríthetik ugyan a tagállamokat a más kultúrájú közösségek kényszeres letelepítésére, de ezáltal nem csak saját egyéni politikai karrierjüket gáncsolják el, hanem az Európai Unió egészébe vetett “bizalmat” (ami eddig is megosztó tényező volt) erodálják véglegesen. A migrációs válság politikai válsággá alakulásával egyidőben megjelent a brit kilépés lehetősége, amit az újabb “görögtűz” súlyosbíthat még a nyár folyamán. Juncker szerint “soha nem volt könnyű”, de az Európai Unió időközben céltalanná vált, mostanra már senki nem érzi úgy, hogy az európai integrációval “formálná a történelmet”. Azt mondta:

“Soha nem volt könnyű – de ami megváltozott, az az európai projektet formáló személyek hite és meggyőződése, valamint az általános hangulat. A régi időkben még együtt dolgoztunk, még emlékszem azokra az izgalmas időszakokra, amikor a Maastrichti Szerződést készítettük elő, majd amikor lépésről lépésre haladtunk a közös fizetőeszköz bevezetése felé. […] Természetesen, mindig is voltak vitáink. Ettől függetlenül, kezdetben a pénzügyminiszterek, majd a kormányfők közt is jelen volt az a közös érzés, hogy mi együtt formáljuk a történelmet. Ez az érzés mostanra elveszett.”

Juncker azt mondta – a tagállamok vezetőire vonatkozóan -, hogy ma “teljesen európaiak vagyunk, amikor kapunk, de csak félig vagyunk európaiak, amikor adni kell. Régebben az európai projekt minden résztvevője teljes értékű európai volt. Ma túl sok részidős európaink van”, akik csak az Európai Unió előnyeit akarnák élvezni, de a hátrányait nem kérik.

Az Európai Unió számára a migrációs válság egy az EU alapjait érintő politikai válsággá terebélyesedett; a schengeni övezet összeomlott, a belső határok több mint felén újra működik a határellenőrzés a migránsok mozgásának korlátozása céljából. Ezáltal az Európai Unió többé nem garantálja a mozgás szabadságát saját állampolgárainak sem, miközben a színfalak mögött fokozódó konfliktusban áll Törökországgal, a válságkezelés céljából kötött török paktum miatt pedig a tagállamok konfliktusba kerültek egymással. Miközben az uniós állampolgárok számára már nem biztosított a mozgás szabadsága, és lassan a szabad munkavállalás is ellehetetlenül, a törökök viszont vízummentességet kapnak.

Az eurozóna szintén újabb válságot él meg; Görögország nem tudja teljesíteni a hitelprogram feltételeit, miközben az eurozóna más déli országaiban is érlelődik a válság. Ez újabb integrációs problémák felszínre jutását jelenti, hiszen a közös fizetőeszköz nem működhet közös költségvetési és adópolitika nélkül, a tagállami jogkörök átadása azonban már a migránskvóta kapcsán is jelentős ellenállást szült; több ország (értve ez alatt a többségi lakosságot) inkább elhagyná az Európai Uniót, minthogy további állami jogköröket veszítsen el, egy idegen hatalom javára.

Tusk szerint a közös európai állam illúzió volt. Az Európai Unió független országok szövetségéből vált volna európai állammá, az átalakulás során felhalmozódó problémák azonban az EU eddigi formáját is szétforgácsolhatják. Schulz emellett azt is hozzátette: az Európai Unió egy ígéret volt, amit nem tartottak be. Magyar viszonylatban ez könnyen lefordítható a mindennapi politika nyelvére: nyugati béreket ígértek, ha csatlakozunk. Mi csatlakoztunk, de Magyarországon máig nincsenek nyugati bérek.

Ma már kormánypolitikusok egyértelműen kijelentik, hogy nem is próbálnak a nyugati bérekkel versenyezni az egészségügyben, oktatásban, mert ez a gazdasági viszonyok miatt egy irreális célkitűzés. Az embereket azonban félrevezették ezzel az ígérettel, és az európai integrációban hívő vezetők most kell szembesüljenek azzal, hogy az ő szűk közösségükön kívül senki nem osztozott az ideáikban: az embereket nem érdekli Európa. A nyugati bérek ígérete miatt szavazták meg az uniós csatlakozást, ami később ezt az egyetlen ígéretét sem váltotta valóra – ezáltal kihúzta a talajt (lakossági támogatást) bármilyen további integráció alól. Az Európai Unió és a további integráció sorsát leginkább meghatározó kérdéssé válik: lehet-e a nép ellen? És ha igen – meddig?

http://www.hidfo.ru/2016/05/illuzio-bevaltatlan-igeret-volt-az-europai-unio/