Az Autumn VR Inc. és VRWERX LLC által közzétett kép a filmből

Az elmúlt néhány hétben több új filmről is beszélgettünk errefelé, némelyikről reményteli várakozással, míg másokról fenntartásokkal, de azért mindenképp kíváncsisággal telve.

A legújabb ilyen jellegű hír azonban teljesen váratlan irányból érkezett és megmondom őszintén, hogy első, nem túl pozitív reakcióm hosszas töprengés után sem fordult másra, fenntartva persze a lehetőséget, hogy Isten mindent a javunkra fordíthat. Ez a javunkra fordítás azonban nem jelenti azt, hogy üdvözölnünk kell azt, amit rossznak tartunk, csupán annyit tesz, hogy nincs az rossz, ami Isten kezeiben ne változna jóvá, ha Rá bízzuk.

A Jézus VR – Krisztus története, amit idén karácsonykor terveznek bemutatni, egy olyan nézőponton keresztül szeretné megmutatni nekünk Jézus életét, amihez nem lelki, hanem boltban vásárolt szemüvegre lesz szükségünk.

A nézőpont a virtuális valóság, közismert angol rövidítéssel VR, a szemüveg pedig 8-10 ezer forinttól kapható az Interneten.

A VRWERK és az Autumn Productions együttműködésével készülő 90 perces film az első teljes estés mozgófilm, amit a virtuális valóságot megjelenítő technológiával készítenek. Már eleve elgondolkodtató, hogy miért éppen Jézus életére esett a választás.

A Variety szerint a 4K-s, 360 fokban filmezett alkotás több platformra is kapható lesz, köztük a PlayStation VR-ral és a Google Cardboard-dal.

A készítők szerint a virtuális valóság tökéletes eszköz a bibliai történetek megjelenítésére.

„A nézők igazán ott érezhetik magukat Jézussal és tanítványaival,” nyilatkozta David Hansen, a film rendező producere.

„Ez minden idők legerőteljesebb története, a virtuális valóság pedig a tökéletes eszköz a történet elmesélésére.”

Az Autumn hivatalos sajtóközleményéből megtudhatjuk, hogy a nézők „Jézus egész életét és halálát végig követhetik, megkeresztelésétől, a Hegyi beszéden át, egészen az utolsó vacsoráig és haláláig.”

Talán néhányan olvastátok a hozzászólást néhány hete, amiben valaki felvetette, hogy milyen jó lenne személyesen végignézni a történelem fontos és számunkra érdekes mozzanatait, ami szerintem egy teljesen őszinte, egyrészt az igazság megismerése utáni vágyból, másrészt az idő leküzdhetetlennek tűnő problémájából és abból a tényből fakad, hogy Isten, és így az Igazság, valahogy mégis az időn felül vagy kívül áll.

A virtuális valóságnak azonban éppen annyi köze van az igazsághoz, mint bármilyen más emberi közvetítésmódnak. Hiába repít minket egy audiovizuális eszköz az ókorba, nem az elénk táruló táj és környezet, még ha hűen tükrözi is az akkori körülményeket, tartalmazza a lényeget, hanem az elhangzó üzenet. A látvány csupán a körítés és valahogy az az érzésem, hogy ez a körítés inkább elvonja, mintsem a lényegre összpontosítja a figyelmet.

„A beszédek”, nem pedig a látottak jelentik a megelevenítő lelket és az életet.

„A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet.”¹

Vajon véletlen, hogy a különböző disztópikus jövőképeket elénk vetítő alkotásokban, mint Ray Bradbury Farenheit 451 vagy Orwell 1984 című műveiben a képi megjelenítés mindig a diktatúra, az elnyomás és agymosás eszköze, míg az írott szó az általa elpusztítani kívánt ellenség. Mintha a diktatúra is sejtené, hogy a láthatók ideig valók, a láthatatlanok , mint Istennek a szívünkbe rejtett beszédei², pedig örökkévalók,³ és paradox módon mégis úgy gondolja, hogy fizikai eszközökkel képes lehet legyőzni vagy elpusztítani azt.

Az olvasott és látott üzenetek befogadása a gyerekeknél különösen éles módon tér el egymástól. A kisgyerekek például nem tudnak különbséget tenni belső és külső kép között, ráadásul ennek a képességnek a kialakulása, az egyre nagyobb teret nyerő vizuális megjelenítések miatt még kijjebb tolódik. A külső forrásokból érkező kép feldolgozhatatlan információkkal árasztja el a gyerekeket és blokkolja a belső képkészítést. A feszültségek, indulatok így felhalmozódnak, feldolgozatlanul maradnak. A tévénézéssel a gyerekek elsősorban befogadni képesek a hatásokat, újakat elképzelni viszont nem.

Márpedig a PlayStation VR és hasonló eszközökre készített filmekkel nyilván nem a nagymamákat, hanem a gyerekeket és fiatalokat célozzák meg.

Természetesen, ahogy fentebb írtam, itt is igaz, hogy Isten bármit képes az Őt szeretők javára fordítani és szerintem ebbe az Őt keresők is beletartoznak, akik talán tudtukon kívül eredtek annak az Istennek a nyomába, aki előbb szerette őket.⁴

Más szóval előfordulhat, hogy egyesek soha nem hallanák a Jóhírt, ha az nem bukkanna fel a virtuális valóságban, de ettől még a virtuális valóság által nyújtott vallásos élmény éppen annyira furcsa számomra, mint egy virtuális szerelmi kapcsolat, bár az is igaz, hogy az előbbiben benne van az Istennel való igazi kapcsolat megtalálásának lehetősége, míg az utóbbi soha nem lesz képes kilépni a virtuálisból az Isten által teremtett valóságba.

Mindenesetre ezt a filmet is szívesen megnézném és értékelném, bár PlayStation VR és egyéb virtuális közvetítésre alkalmas eszközök hiányában erre igen kicsi az esély.

1. János 6:63 []
2. Zsoltárok 119:11 []
3. „Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.” – 2. Kor. 4:18 []
4. „Mi azért szeretünk, mert előzőleg ő szeretett bennünket.” – 1. János 4:19, Csia Lajos fordítása []

http://idokjelei.hu/2016/07/jezus-vr/

Az Európai Unió mindinkább elkötelezetté válik egy közös európai hadsereg létrehozása iránt, miután az uniós haderő létrehozásának legjelentősebb ellenerője, az Egyesült Királyság távozik az EU-ból.

Az EU “globális stratégiájának” tervezete ugyan nem jelenti ki egyértelműen, hogy küszöbön áll az európai fegyveres erők létrehozása, de a dokumentum annak építőkövét jelentheti, hiszen lefekteti annak előfeltételeit. Többek között előirányozza az európai védelmi ipar megújítását, emellett olyan jellegű biztonságpolitikai együttműködéseket helyez kilátásba, melyek a NATO keretén belül jelenleg nem működnek. Jelzés értékű, hogy ezek az együttműködések nem egy NATO-csúcstalálkozón, hanem egy uniós konferencián lettek elővezetve, ahol az Amerikai Egyesült Államok így nem fogja részét képezni az új együttműködésnek.

A dokumentum szerint “európaiként felelősséget kell vállalnunk saját biztonságunkért”, és “bár a létezik a NATO és megvédi – főként európai – tagállamait a külső fenyegetésektől, az európai fegyveres erők jobb felszereléssel, kiképzéssel, és magasabb szintű szervezettséggel kell rendelkezzenek, hogy hatékonyabban hozzájárulhassanak a kollektív problémamegoldáshoz, emellett függetlenül is cselekedni tudjanak, ha az szükséges“.

Ebben a kontextusban az autonómia a kulcsszó, ami meghatározza az Európai Unió új biztonság- és védelmi politikáját. A dokumentum egy bizonyos fokú “stratégiai autonómiáról” ír, ami alkalmassá teszi Európát arra, hogy fenntartsa a rendet saját határain belül és azon kívül. Emellett kijelenti, hogy az Európai Unió szisztematikusan fokozni fogja a védelmi együttműködést, és megteremti az európai védelmi ipar szilárd alapjait. Ez a törekvés szintén az egységes európai fegyveres erők létrehozásának előkészülete, hiszen az Európai Unió országai eddig – a NATO keretein belül – leginkább az amerikai védelmi ipar felvásárló-piacaként működtek. Ebben a tekintetben a “független cselekvés” és az “autonómia” az amerikai katonai erőtől való függetlenedést jelenti.

Egy dán napilap, a Politiken szintén észrevételezte, hogy ezek a lépések egy európai hadsereg felállításának előkészületeit jelentik. A britek kilépése azonban olyan tényező, amivel ennek a “projektnek” is számolnia kell: az Európai Unióban az Egyesült Királyság rendelkezik a legjelentősebb haderővel, miközben épp a kilépés előkészületeit folytatja. A britek távozása így nagy mértékben csökkenti annak lehetőségét, hogy Európa katonai téren is független cselekvőként jelenlen meg a globális politikában. A brit vezetők közvetlen a referendum előtt tagadták, hogy egy európai hadsereg létrehozásának előkészületei zajlanak, de az intenzív sajtófigyelem miatt azt is egyértelműen kijelentették, hogy amennyiben sor kerül ilyenre, abban az Egyesült Királyság nem fog részt venni, illetve minden lehetséges fórumon megvétózza majd a létrehozását. Az EU-ból kilépéssel azonban kivonulnak ezekről a fórumokról, így megteremtik az egységes európai hadsereg létrehozásának politikai feltételeit.

A múlt hét folyamán Elmar Brok, az Európai Parlament külügyi bizottságának elnöke szintén egy pán-európai haderő felállítása mellett érvelt. Jaroslaw Kaczynski, a lengyel kormánypárt vezetője pedig a hét folyamán kijelentette, hogy egy közös európai hadseregnek az Európai Bizottság elnöke kell legyen a főparancsnoka.

http://www.hidfo.ru/2016/06/kuszobon-all-az-europai-hadsereg-letrehozasa/

Egyesíti tengeralattjáró-flottáját Németország és Lengyelország

Németország és Lengyelország közös tengeralattjáró-parancsnokságot hoz létre, és megállapodtak a két ország haditengerészetének együttes erővel történő modernizálásáról.

A két ország vezetői által aláírt memorandum közös operatív irányító központot hoz létre Németországban, Glücksburgban. A lengyel haditengerészet csatlakoztatja tengeralattjáró-flottáját a német irányító központhoz, emellett két lengyel haditengerészeti tiszt fog állomásozni állandó jelleggel a német városban.

A német haditengerészet szóvivője történelmi jelentőségű lépésnek nevezte az egyezményt. A közös parancsnokság alatt összesen 11 – német részről 6 U-212A osztályú, lengyel részről 5 – tengeralattjáró működik majd.

A szóvivő egyértelműen kijelentette, hogy ez egy új integrációs folyamat kezdetét jelenti, és idővel számítanak arra, hogy más országok is csatlakoznak a közös hatósághoz. Norvégia már megkapta az erre vonatkozó ajánlásokat, és tekintve a három ország közti kapcsolatok alakulását, valószínű, hogy nemsokára Norvégia is csatlakozik. A lengyel haditengerészet korábban négy tengeralattjáróját szerezte be Norvégiától, és a német haditengerészet szintén az északi országtól fog további hatot vásárolni egy új fegyverüzlet keretében.

A közlemény szerint Németország azt is tervezi, hogy egy új műveleti központot létesít Rostock területén, a Balti-tenger nyugati sarkában. A szóvivő azt mondta, ez a NATO egy parancsnoki központjaként is funkcionál majd, és a lengyelekkel közös parancsnoki központot is a NATO számára alkalmazható új modellként kívánják előterjeszteni. A Rostock központban elméletileg a Batikum valamennyi NATO-országának küldöttei jelen lesznek.

Ez a NATO terjeszkedésének újabb fázisát jelenti az orosz határ mentén. Az atlanti katonai tömb évek óta fokozza jelenlétét Oroszország határai mentén, ennek részeként – gyakran átmeneti jelenlétnek nyilvánítva és hadgyakorlatok ürügyén – amerikai páncélos haderő, illetve légierő jelent meg Oroszország Finnországgal, Észtországgal, Lettországgal, Litvániával, Lengyelországgal (Kalinyingrád térsége) közös határain, miközben az amerikai haditengerészet fokozta jelenlétét Oroszország tengeri határai mentén a Fekete-tengeren, valamint kiterjesztette együttműködését Grúziával és Azerbajdzsánnal (szintén az orosz határ mentén). Emellett 2018-ban újabb Aegis rakétarendszerek kezdik meg működésüket Lengyelországban.

Moszkva számos alkalommal egyértelművé tette, hogy a NATO ilyen mértékű haderő-építését az orosz határ mentén nem csak háborús készülődésnek, de egyenesen provokációnak tekinti. A NATO ugyanis nem csak Kelet-Európában fokozza jelenlétét Oroszország határain (bár hazánkat és a térségi országokat főként ez érinti), de ugyanezen tevékenységet folytatja Norvégia és Oroszország határvizein, valamint a Csendes-óceán északi részén, ahol az amerikai haderő Japánban szintén közvetlen Oroszország határain állomásozik.

Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter kedden kijelentette, hogy az Oroszország nyugati határain előállt helyzetet továbbra is instabilnak tekinti, mivel a NATO elsősorban a határ menti országokban fokozza jelenlétét. A védelmi miniszter egyértelművé tette, hogy a NATO ezen tevékenysége nem csak aláássa Európa biztonságának stabilitását, de megtorló intézkedések meghozatalára kényszeríti Oroszországot.

http://www.hidfo.ru/2016/07/egyesiti-tengeralattjaro-flottajat-nemetorszag-es-lengyelorszag/

A brit kilépési referendumot követően Európa-szerte felerősödtek a demokráciát követelő hangok, és sokan népszavazásra vinnék hazájuk uniós tagságát. Bár az atlantista pártok szerint gazdasági katasztrófához vezet az EU-ból kilépés, nem árt emlékeznünk: Európa leggazdagabb országai nem tagjai az Európai Uniónak.

A Spiegel Online német magazin azt írja, a brit kilépési referendum Európa-szerte megerősítette az “euroszkepticizmust”, és ellenzéki politikusok az EU közel minden tagállamában népszavazást követelnek az uniós tagságról. Hollandiában Geert Wilders követeli a népszavazás jogát, és egyértelművé tette, hogy az integráció-párti politikusok antidemokratikus módon akarnák megvonni a tagállami jogköröket, emiatt az emberek még most kell szavazzanak az Európai Unióból kilépésről. Franciaországban Marine Le Pen követeli a népszavazást, de a Cseh Köztársaságban is egy a britekéhez hasonló referendum lehetőségéről beszélnek a politikusok.

Yves Nidegger svájci politikus a Szputnyik hírügynökségnek nyilatkozva úgy összegezte a történteket, mint egy teljes mértékben anti-demokratikus képződmény széthullását. “Az EU ma működő rendszerei lényegüknél fogva antidemokratikusak, és kizárják a népek részvételét. A kérdés az, hogyan lehetséges a népek újbóli egyesítése. Ha az EU ezt nem tudja megtenni, megkezdődik a dominóeffektus.”

A Spiegel Online szerint a “Brexit” negatív hatással lesz az Egyesült Királyságra, de ezt a britek csak hetek, hónapok, évek múlva fogják érezni. A lap azt írja, más országok részéről hiba lenne ünnepelni a brit kilépést és azonnal referendumok sorozatát tartani, hiszen előbb végig kellene nézni, mik lesznek a brit kilépés következményei, hogy az alapján felelős döntéseket hozhassanak. “Például, 1,2 millió brit telepedett le más EU-országokban: a Dél-Franciaországban élő briteknek nemsokára tartózkodási engedélyre lehet szüksége, amit egyáltalán nem biztos, hogy megkapnak.”

Harold Amann, a német Die Bayernpartei tagja azonban nem látja ennyire tragikusnak a helyzetet – se a britekre, se más, az Európai Unióból kilépő országokra vonatkozóan. “Véleményem szerint az EU hivatalai mesterségesen keltenek egyfajta pánikhangulatot, hogy ezáltal meggyőzzék az embereket arról; nincs élet az Európai Unión kívül. De eközben vegyük például Svájcot: nem EU-tagállam, mégis fenntartotta kiváló gazdasági kapcsolatait az EU-val, és a csokoládé még mindig elérhető a boltokban.”

Amann szerint az EU mesterségesen kelt pánikhangulatot, mert el akarja hitetni az emberekkel, hogy az az ország, ami kilép az Európai Unióból, kőkorszaki szintre süllyed vissza. Pedig ez alapvetően egy hazugság: történetesen,

Európa legmagasabb életszínvonalú országa nem tagja az Európai Uniónak, de még csak nem is tervezte a csatlakozást.

A világ országainak megélhetési viszonyait összegző legnagyobb adatbázis, a Numbeo értékelése szerint az összes európai ország közül Svájcban a legmagasabb az életminőség; az Európai Unió legfejlettebb országai le vannak maradva egy nem-EU tagállam mögött életminőség szempontjából.

Norvégia egy másik ilyen példa: az északi ország hatodik helyezett az európai országok életminőségét jegyző listán, mégsem tagja az Európai Uniónak. Görögország eközben 1981 óta, 35 éve tagja az EU-nak, de három és fél évtized nem volt elegendő idő ahhoz, hogy felzárkózzon a “fejlett nyugati országokhoz”. Ehelyett gazdasága többször az összeomlás szélére jutott, amit máig nemzetközi hitelinfúziókkal tartanak életben. Tehát az uniós tagság és az életminőség közt nem feltétlen van összefüggés: kizárólag az adott ország adottságaitól és politikájától függ, hogy magas-e az életminőség, jók-e a megélhetési viszonyok.

http://www.hidfo.ru/2016/06/europa-leggazdagabb-orszagai-nem-tagjai-az-europai-unionak/

Több mint félmillióan írtak alá egy petíciót az Egyesült Királyságban, ami követeli, hogy ismételjék meg a kilépési referendumot. Az EU-pártiak nem fogadják el a többség döntését; addig ismételgetnék a népszavazásokat, amíg nem az általuk várt eredményt hozza.

Az EU-pártiak azt követelik a kormánytól, hogy módosítsa az erre vonatkozó törvényeket, és csak akkor legyen érvényes a népszavazás, ha a választásra jogosultak legalább 75%-a leadja szavazatát, és az egyik válaszlehetőség legalább 60%-os támogatást kap. A csütörtöki referendumon a választásra jogosultak 72%-a vett részt, és a britek 52%-os többséggel szavazták meg az Európai Unióból kilépést.

Az EU-pártiak ezzel nyíltan elismerik, hogy számukra csak akkor irányadó a hagyományos értelemben vett demokrácia, ha az általuk várt eredményt hozza. Amikor a tagállamok rendre 50%-nál alacsonyabb részvételi aránnyal szavazták meg az Európai Unióba belépést, az uniópárti politikusok részéről nem merült fel annak lehetősége, hogy szükség lenne a lakosság 75%-ának jóváhagyására. Épp ellenkezőleg: többek között Magyarország EU-párti politikusai hetekkel a belépési referendum előtt úgy módosították a választási törvényt, hogy a referendum érvényes legyen akkor is, ha a választásra jogosultaknak csak kevesebb mint fele jelenik meg a népszavazáson.

Most, hogy az Európai Unió egy tagállama megszavazta a kilépést, már nem megfelelő nekik ugyanaz a demokrácia, ami a belépéskor még megfelelő volt.

David Cameron – lemondása előtt – azonban a kampány során számos alkalommal kijelentette, hogy az Európai Unióból kilépésről tartandó referendum egy olyan szavazás, amit egy életben egyszer lehet megtartani.

Lesz-e annyi józanság a brit vezetőkben, hogy miután az Európai Uniót felbomlasztották, a demokráciába vetett ingatag bizalmat ne rombolják le? Egyelőre úgy tűnik, az EU-párti liberálisok minden igyekezetükkel azon dolgoznak, hogy a választókat meggyőzzék arról: demokrácia csak akkor van, ha a nép az ő elvárásaiknak megfelelően szavaz.

http://www.hidfo.ru/2016/06/az-eu-partiak-szembemennek-a-demokraciaval/

Nem kér a britek döntéséből a guyanai bevándorló

David Lammy “brit” képviselő a nyugati szabadság megtestesülése. Elődei még a britek rabszolgái voltak, de ő már brit parlamenti képviselőként megmondhatja, mit tegyen az európai ország. Szerinte a kormány egyszerűen figyelmen kívül kell hagyja a britek véleményét.

Az Independent brit napilap beszámolója szerint David Lammy munkáspárti képviselő felszólította a parlamentet, hogy “állítsa meg ezt az őrületet”, és szavazzon az Európai Unióból kilépés ellen. Lammy szerint “nem kell ezt tenni”, ehelyett a nép akarata ellenében, a parlamentben tartott szavazással kellene bent tartani az országot az Európai Unióban.

Lammy “őrületnek” azt a történést nevezi, hogy 17,4 millió brit egy népszavazáson megszavazta az Európai Unióból kilépést. Szerinte a 17,4 millió választó véleményét felül kell írja néhány száz politikus véleménye, akik közt egyébként számos sokadik generációs bevándorló is jelen van; az ő elődeik még a brit gyarmatbirodalomban éltek rabszolgaként, így a britek népszavazásának semmibe vétele kiváló lehetőséget kínál számukra a törlesztésre.

David Lammy és Barack Obama

Ez a jelenség egyébként nem egyedülálló a sokszínű nyugati társadalmakban: Barack Obama amerikai elnök is eltávolította Winston Churchill mellszobrát az Ovális Irodából, mert kenyai származása miatt sértette az önérzetét, hogy Kenya 1963-ig brit fennhatóság alatt állt. Boris Johnson, London volt polgármestere korábban azt mondta, Obama lépése egy szándékos, Nagy-Britanniának szánt sértés volt. Ezek után minek minősítenék azt az esetet, amikor egy guyanai bevándorló brit parlamenti képviselőként azt mondja, hogy köszöni szépen, de ő nem kér a fehér brit lakosság népszavazásából?

http://www.hidfo.ru/2016/06/nem-ker-a-britek-dontesebol-a-guyanai-bevandorlo/

http://amagyaroldal.hu/hirek/content/cionista-vil%C3%A1gbirodalom-rohad%C3%A1sa

Európa vezetői korábban egy még szorosabb unióról álmodoztak, ami szerintük “biztosítaná a jólétet, a fejlődést és békét az évszázadokon át háborúk által sújtott kontinensen”. Ma az európai országok azonban már úgy döntenek, inkább saját kezükbe veszik Európa sorsának formálását, és nem engedik, hogy egy senki által meg nem választott “európai kormány” igazgassa a tagállamokat.

Májusban Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke azt mondta, “az egy közös érdekű európai állam egy olyan álom volt, ami illúziónak bizonyult.” Az Európai Unió létrehozása csak válságok sorozatát hozta, amivel az uniós hatóságok nem tudtak megbirkózni, ehelyett a tagállamok arra kényszerültek, hogy független lépéseket tegyenek saját boldogulásuk érdekében.

A 2008-as pénzügyi válság után sokan úgy gondolták, elsőként a görögök fognak kilépni az Európai Unióból. Bár Athént kényszerintézkedésekkel és hitelek sorozatával sikerült bent tartani az unióban, idővel megkérdőjelezhetetlenné vált, hogy előbb vagy utóbb valamelyik tagállam ki fog lépni, és ezzel megkezdődik az Európai Unió felbomlása. A kérdés csak az volt: melyik ország lép ki először? Nigel Farage, az Egyesült Királyság Függetlenségpártjának vezetője közvetlen a referendum előtti napokban azt mondta, ha a britek nem szavazzák meg a kilépést, “az Európai Uniónak akkor is befellegzett”, hiszen ebben az esetben a svédek, hollandok, vagy a dánok fognak elsőként kilépni.

Az “euroszkepticizmus” terjedése különösen az utóbbi egy év során volt látványos, amikor Angela Merkel politikájának köszönhetően több mint kétmillió nem-európai migráns özönlötte el a kontinenst, amire Brüsszel reakciója nem a schengeni övezet külső határainak lezárása volt. Épp ellenkezőleg: az Európai Unió a gyakorlatban semmit nem tett a tömeges bevándorlás ellen, ehelyett az évente több millió érkező migráns tagállamok közti elosztására kezdett berendezkedni. A tömeges bevándorlás azonban Európa-szerte megerősítette az EU-ellenes pártokat. Ez a fokozódó terrorveszéllyel és most a britek kilépésével nem arra hívta fel a figyelmet, hogy egy még mélyebben integrált unióra van szükség, hanem épp ellenkezőleg: az a tény, hogy az emberek többsége elfordul az Európai Uniótól, arra hívta fel a figyelmet, hogy

az európai országok által életre hívott nemzetek feletti hatóságok működésképtelenné váltak, és elszakadtak a valóságtól.

Európai Bizottság – olyan kormányt akartak az EU élére állítani, amit nem választottak meg az európaiak.

A britek kilépése után Brüsszelben is kénytelenek lesznek megérteni a vezetők, hogy vagy “újragondolják” ezt az “integrációs projektet”, és visszaadják a népek kezébe az ellenőrzést, vagy elkerülhetetlenül szét fog hullani az Európai Unió.

A brit referendum eredményei ellent mondanak mindannak, amit az európai vezetők ma gondolnak az Európai Unióról. A brüsszeli folyosókon gyakran hallani, hogy “a válságok csak erősebbé teszik Európát”. Egyúttal rendületlenül hittek abban, hogy semmilyen népszerűtlen intézkedés, semmilyen válsághullám nem tudja megtörni az emberek Európai Unióba vetett bizalmát. A brit referendum eredménye egyértelművé tette, hogy ez a gondolat is egy illúzió volt: a tömeges bevándorlás, a tagállami jogkörök megvonása volt az utolsó csepp a pohárban, ami miatt az emberek tömegesen kezdtek szembefordulni az EU intézményeivel.

A brit referendum során több mint 17,4 millió ember mondott nemet az Európai Unióra. Ők mind nyugat-európai állampolgárok, ami az EU intézményrendszerének teljes csődjét mutatja – hiszen az ő euroszkepticizmusokat Brüsszel nem intézheti el a szokványos magyarázattal, miszerint “az EU-ellenesség az újonnan csatlakozott, gazdaságilag elmaradott tagállamok sajátja”. A britek kilépésével az Európai Unió egyik legerősebb gazdasága távozik az unióból. Kilépésük egyúttal arra is felhívja a figyelmet, hogy az olyan országok számára, mint Magyarország, semmilyen reményt nem érdemes táplálni az uniós tagság hosszú távú fenntartása tekintetében, hiszen 43 évi uniós tagsággal (a britek 1973-ban csatlakoztak) a hátunk mögött is csak olyan állapotok lesznek, ami miatt a lakosság többsége megszavazná a kilépést.

A brit kilépési referendum nem segélykiáltás, hanem intő jel: az Európai Unió 500 millió állampolgára nemet mond az Európai Egyesült Államokra. Ha Brüsszel ebben a helyzetben a tagállami jogkörök további megvonásával akarná kezelni az “euroszkepticizmus jelentette problémát”, az valóban az Európai Unió széthullásához fog vezetni.

http://www.hidfo.ru/2016/06/az-europai-unio-500-millio-allampolgara-nemet-mond-az-europai-egyesult-allamokra/

Győztek a Brexit-pártiak, óriásit zuhant a font - frissül

http://www.atv.hu/kulfold/20160624-gyoztek-a-brexit-partiak-oriasit-zuhant-a-font-frissul

"Valóra vált rémálom" Sokkolta a világ vezetőit a Brexit győzelem

http://www.atv.hu/kulfold/20160624-osszeomlik-az-eu-sokkolta-a-vilag-vezetoit-a-brit-nepszavazas

... "Az eredmény hírére több politikus az unió szétesését vizionálta, míg az euroszkeptikus pártok a saját országaikban is népszavazást kezdeményeznek."

A britek többsége elutasította az uniós tagságot

Kihirdették az Egyesült Királyságban tegnap tartott referendum eredményeit: e szerint a választók 51,9%-a arra szavazott, hogy ki akar lépni az Európai Unióból. A kilépési kampány győzött, de nagyon szoros eredménnyel: 16,99 millióan döntöttek az EU-ból kilépés mellett, míg a maradásra 15,8 millióan szavaztak.

Az uniós tagságot támogatók tábora 48,1%-os eredménnyel maradt alul, 71,8 százalékos részvételi arány mellett. A referendumon feltett kérdés az volt: “Maradjon-e az Egyesült Királyság az Európai Unió tagja, vagy hagyja el az Európai Uniót?”

A kilépést támogatók aránya június elején ugrott meg nagy mértékben, ekkor a “Brexit” támogatottsága stabil többséghez jutott. Ennek hatására a kormány gyors ellenlépések megtételére szánta el magát; június 15-én a The Guardian kormányforrásokra hivatkozva azt írta, hogy a kormány újabb engedményeket akar kiharcolni az Európai Unióban a személyek szabad mozgásával kapcsolatban. Ennek célja bevallottan az lett volna, hogy az utolsó pillanatban meggyőzze az embereket; adjanak még egy esélyt az Európai Uniónak.

Egy nappal később a nyílt utcán brutális gyilkosság áldozatává vált egy EU-párti politikus. A merénylő később nyíltan kijelentette; azért ölte meg a képviselőt, mert az támogatta az uniós tagság fenntartását. Ennek hatására, a kilépést és az uniós tagság fenntartását támogatók aránya alig több mint három nap alatt kiegyenlítődött, közvetlen a referendum előtt. A szavazás eredménye alapján azonban a britek már nem akarnak újabb esélyt adni az Európai Uniónak: a többség fontosabbnak tartotta a kilépést, mint az EU megreformálását.

http://www.hidfo.ru/2016/06/a-britek-tobbsege-elutasitotta-az-unios-tagsagot/

Az EU-t irányító politikusok a legnagyobb gazemberek ez is egy nagy maffia.Mindenki tudja, hogy nagy baj van ezzel és óriási összegeket költenek arra, hogy ezt leplezhessék.Az érdekcsoportok diktálnak, csak a hatalom és meggazdagodás a cél, de nem a közösség érdekeit veszik figyelembe.

Szinte nem létezik olyan téma manapság, ami valamilyen módon, akár az érintett személyek vagy az adott terület kapcsán ne kötődne valamilyen formában a New Age mozgalomhoz, így bizonyos szinten mindannyian találkoztunk már vele és tudunk róla ezt azt. Mivel egy nehezen körülírható ideológiáról van szó, ami sokszor egybemosódik más irányzatokkal, szerettem volna jobban megismerni hátterét, kialakulásának és növekvő népszerűségének okait és történetét, amiben számos publikáció, könyv és bizonyság volt segítségemre.

Az alábbi írást nem egy kimerítő tanulmánynak szántam. Erre egyre több forrás áll rendelkezésére olyanok tollából, akik nálam sokkal többet tudnak a témáról, és amelyek részletesen kifejtik a New Age fontos szerepét és befolyását bizonyos körök világuralmi terveiben, illetve az ideológia korokon és vallásokon átívelő történetét. Ehelyett inkább annak szerettem volna utánajárni, az alapítóként emlegetett személyek történetén keresztül, hogy mi állhat a mozgalom népszerűsége mögött illetve, hogy hívő keresztényként mit tehetek követőiért.

Kiindulópontként azért lássunk egy rövid meghatározást a Wikipediáról:

A New Age erősen spirituális beállítottságú, a legkülönbözőbb világvallásokból – különösen a keleti vallásokból – merít és az így átmentett nézeteket (időnként módosított, átértelmezett) formában beépíti saját filozófiájába. Mivel hitelvei, előírásai nincsenek, nehéz meghatározni, mi jellemző rá pontosan. A New Age-hívők többnyire hisznek a reinkarnációban, az asztrológiában, a kristályok gyógyító erejében, és más ezekhez hasonló ezoterikus dolgokban.

A New Age követői egy megalapított vallás vezetésének követése helyett rendszerint saját lelki éhségüket a világ vallásaiból, a sámánizmusból, az újpogányságból és okkultizmusból származó misztikus hagyományok anyagaival elégítik ki.

Bibliai keresztény szempontból nézve a New Age mozgalom valójában nem más, mint az ősi pogány kultuszokat felelevenítő és egyesítő eszmei, szellemi hálózat. Ennek a széleskörű, újpogány rendszernek nincs látható, hivatalos vezetősége, nincs földi hierarchiája vagy központja, nem vezet tagsági listát, sőt, igazán még rendszerezett dogmatikával és hitvallással sem rendelkezik. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a mozgalomnak nincsenek irányítói, jól behatárolható célkitűzései, és nem rendelkezik kiemelkedő, befolyásos személyiségekkel. Ennek a szellemi irányzatnak a rendkívül sikeres és komolynak mondható hatása jelen van a társadalom minden területén, így a kultúrában, a politikában, az oktatásban, de még a kereszténynek nevezett vallásban is.

A bibliai kereszténység kivételével szinte minden szellemi irányzatot befogadó mozgalom alapvető tétele, hogy Istenhez több út vezet, amelyek közül egyik sem jobb a másiknál, kivéve azt, amelyik szerint az Út maga Jézus.

A mozgalom alapítóiként számon tartott személyek életében néhány érdekes és egyúttal szomorú közös pontot találunk, mégpedig, hogy szinte kivétel nélkül keresztény környezetben nevelkedtek és az életük egy bizonyos pontján személyes kapcsolatba kerültek a természetfelettivel, annak is többnyire a sötét oldalával. Amikor azonban kérdéseikkel az egyház földi képviselőihez fordultak, már amikor ezt megtették, válaszok helyett értetlenséggel találták szemben magukat, mert legtöbbjük (nem mindegyikük) esetében azok, akik segíthettek volna értelmezni a velük történteket, maguk sem tudták, hogy mivel van dolguk, vagy hogy miként segíthetnének, amennyiben ez szándékukban állt egyáltalán, így a kerítésen ugrottak ebbe az új világba, és az Isten által nekünk adott ajándékok helyett annak olcsó hamisítványait ismerték meg és kezdték használni.

A szomorú tény tehát, hogy a New Age mozgalom és annak legtöbb meghatározó alakja a kereszténységből indult.

Nyilván őket is terheli felelősség, amivel majd el kell számolniuk Isten előtt, azonban keresztényként fontosabbnak tartom saját házunk táján szétnézni, hogy saját életünkben, másokkal való kapcsolatainkban ne kövessük el ugyanezt a hibát és kárhoztatás helyett segítő kezet és válaszokat adhassunk a keresőknek. Hogy ezt elfogadják-e az persze más kérdés, mi viszont arra figyeljünk, hogy az a kéz tényleg segíteni, nem pedig lecsapni akarjon.

Most nézzük meg a New Age mozgalom születésében kulcsszerepet betöltő hat személyiség történetét Jonathan Welton, New Age Masquerade (New Age színjáték) című könyvének segítségével, majd próbáljunk meg néhány olyan következtetést levonni, ami támpontot adhat abban, hogy mi magunk mit tehetünk:

Emanuel Swedenborg (1688-1772)¹

Sokan Emanuel Swedenborgot tartják a New Age táptalajául szolgáló spiritualista mozgalom elindítójának. Emanuel apja, Jesper, gazdag bányász családból származott. Sokat utazott, teológiát tanult és figyelemreméltó ékesszólásával XI. Károly svéd király figyelmét is magára hívta, akinek befolyása révén végül az Uppsala Egyetem teológia professzora lett. Mivel Jesper inkább a lutheránus pietistákkal szimpatizált, idővel eretnekséggel vádolták. A fiatal Emanuelre komoly hatással volt az egyház megváltoztatását célul tűző apa példája.

Felnőttként apjánál is tovább ment. Elképzelhető, hogy jó szándék vezérelte igyekezetében, talán Luther nyomdokaiba akart lépni, ugyanakkor az általa javasolt alapok nem reformot – ami keresztény értelemben sohasem valami forradalmi újítást, hanem éppen ellenkezőleg, a tiszta alapoknak az évszázadok alatt rárakódott hagyományoktól való megtisztítását, vagyis a tiszta forráshoz való visszatérést jelenti – hanem torzulást eredményeztek volna a hívők közösségében.

Az általa terjesztett furcsa tanítások, például a halottakkal való kommunikáció, mint hiteles információszerzési mód, végül a spiritualizmus és a New Age alapjául szolgáltak. Saját álmait és látomásait a Biblia szavánál többre tartotta, ami mindig csúszós ösvénynek számít, hiszen mérce hiányában hogyan képes bárki megítélni saját kijelentéseit.

Összesen 18 teológiai művet adott ki, amelyből a Mennyország és a pokol címűt 55 alkalommal nyomták újra. Tanításai számos ismert személyiség gondolkodását befolyásolták, akik között megtaláljuk William Blake-et, Elizabeth Barrett Browning-ot, Ralph Walso Emersont, Carl Jungot, Johnny Appleseed-et és Helen Kellert is.

Franz Anton Mesmer (1734-1815)²

Franz Anton Mesmer szorosan követte Swedenborg nyomdokait, bár inkább tudományos, mintsem teológiai úton. Úgy hitte, hogy az emberi testben létezik egy mágneses folyadék, aminek hatását „állati mágnesességnek” (magnétisme animal) hívta. Az ezzel kapcsolatos tanításai során alkalmazott módszer illetve maga a jelenség, vagyis a mezmerizmus (amit időnként delejezésként fordítanak), az ő nevéből származik.

Mesmer a Jezsuitáknál tanult és a tudományok terén igen jártas embernek számított a maga korában. Olyannyira, hogy XVI. Lajos, anélkül, hogy Mesmer erre külön kérte volna, három tudóstársával, köztük az amerikai Benjamin Franklin-nel egyetemben, 1784-ben kinevezte az állati mágnesességet vizsgáló bizottság tagjának.

Mesmer valószínűleg véletlenül botlott a lélekvilág dolgaiba és megpróbálta a tudomány szemével vizsgálni ezeket. Tanításának lényege, hogy az ember testében bizonyos spirituális és egyéb energiák mozognak, amelyek egyensúlyhiánya a betegségek okozója. Mivel tudósként a lélek dolgait próbálta kifejezésre juttatni sokat kigúnyolták, míg mások üldözték. Pedig ha kinyitotta volna a Bibliát és fellapozza János harmadik levelét ezt találta volna benne:

„Szeretett barátom, kívánom, hogy mindenben jól legyen dolgod, és légy egészséges, mint ahogy jó dolga van lelkednek.” – 3. János 2.

Andrew Jackson Davis (1826-1910)³

Sir Arthur Conan Doyle a következőket írta Davis-ről:

„Úgy tűnik, Davis egyáltalán nem volt a szó hagyományos értelmében vett vallásos ember, mégis egész lényét áthatotta az igazi spirituális hatalom. Nézetei, amennyire ki tudom venni, igen kritikusak voltak a bibliai kinyilatkoztatásokkal szemben, a szó szerinti értelmezésben pedig egyáltalán nem hitt.⁴

Ahogyan arra Doyle is utalt, nem igazán ismerjük Davis kapcsolatát a kereszténységgel, amit viszont tudunk, hogy nézetei a Swedenborg által lefektetett alapokon nyugodtak.

A történet szerint 1844-ben Davis életmegváltoztató tapasztalaton ment át. Március 6-án eluralkodott rajta egy erő, ami által (a lélekben) Poughkeepsie-beli otthonából egy transzszerű állapotban utazásra indult. Amikor másnap magához tért 40 mérfölddel távolabb, a Catskill hegyekben találta magát, ahol saját elmondása szerint két úriemberrel, egy Galen nevű filozófussal és a svéd Swedenborg-gal találkozott, akik, mint tudjuk, addigra már távoztak az élők sorából. Davis hatalmas mentális megvilágosodásról és kinyilatkoztatásról is beszámolt.

Bár a maga idejében nem volt széles körben ismert, Davis komoly hatással volt a spiritualista mozgalom alakulására.

Davis számos szeánszot tartott Abraham és Mary Todd Lincoln-nal, amelyek során állítólag több jelentős találmányt is megjósolt.

Davis tehát Swedenborg és Mesmer útját folytatta. Saját tanításait a médiumként ismert Edgar Cayce (1877-1945) fejlesztette tovább. Edgar Alan Poe is Davis-től merített inspirációt, aki még Davis mezmerizmusról szóló előadásain is részt vett. Ennek hatását „Monsieur Valdemar kóresete tényszerű megvilágításban” című elbeszélésében érezni leginkább.

A Fox nővérek (1833–1893 és 1837–1892)

1848. március 31-e a New Age történetének talán legjelentősebb napja. A New Yorki-i Hydesville-ben élő metodista család két tagja, a 15 és 12 éves Maggie és Kate Fox kopogtatásos kommunikációba kezdett eldöntendő kérdések formájában, „egy koppantással jelölve az igen, kettővel pedig a nemleges válaszokat”. A lányok „Mr. párosujjúval” (Mr. Splitfoot) folytatott beszélgetésként írták le a jelenséget, az ördög akkoriban közismert, kétszarvú patás megjelenésére utalva az elnevezéssel.

Mr. Párosujjú azt mondta a lányoknak, hogy ő egy utazó árus szelleme, akit évekkel korábban meggyilkoltak és az ő házuk alagsorában temettek el. Ezen a ponton a családfő lelki segítséget kért a metodista lelkipásztortól, de közben a szomszédok közreműködésével felásták az alagsort, a holttest után kutatva, amikor azonban egy vízérre bukkantak, az ásás abbamaradt. Évekkel később, 1904-ben, az alagsor egyik takarófala leomlott, feltárva egy valamikor mögé rejtett holttestet, mellette egy utcai árus ládájával.⁵

A fiatal testvérpárnak köszönhetőn a spiritualista mozgalom népszerűsége jelentősen megugrott. 1848 és 1888 között turnészerűen járták be az Egyesült Államokat, bemutatva médiumi képességüket. Demonstrációik nyomán spiritualista templomok alakultak, sőt még egy Lily Dale nevű tábor is létrejött A New York-i Buffaloban.

Arthur Conan Doyle (1859-1930)

Arthur Conan Doyle 1895. május 22-én született a skóciai Edinburgh-ban. Szülei római katolikusok voltak, így Arthur katolikus iskolákba járt. Tizenhét évesen beiratkozott az Edingurgh-i orvosi egyetemre, amit el is végzett. Edinburgh-i tartózkodása alatt úgy döntött, hogy nem akar többé a Római Katolikus egyház tagja lenni. Emlékirataiban így írt erről:

„Fiatalemberként hallottam Murphy atyát, a tüzes ír papot prédikálni, aki kijelentette, hogy biztos kárhozat vár mindenkire az egyházon kívül. Szörnyülködve tekintettem rá, és ez volt a pillanat, amikor megszületett az első, azóta szakadékká szélesedő repedés közöttem és tanítóim között.⁶”

Széleskörű ismertsége révén Sir Arthur Conan Doyle a spiritualista mozgalom egyik legkiemelkedőbb népszerűsítőjévé vált.

Ezek az emberek valamennyien személyes és valóságos spirituális tapasztalatokon estek át, azonban az Isten szellemétől származó csodálatos ajándékok helyett, azok olcsó utánzataiból kaptak ízelítőt. A Sherlock Holmes sorozatban, aminek ismertségét is köszönheti, az általa követett spiritualizmus szinte valamennyi eleme visszaköszön. 1926-ban a Spiritualizmus története címmel megírt műve szintén hozzájárult a spiritualizmus terjedéséhez.

Ez idő tájt kezdett Harry Houdini, a magyar származású amerikai illuzionista a hamis spiritualizmus és csaló médiumok leleplezésébe, amikor is Doyle rendszeres kommunikációt folytatott vele. Doyle információkat küldött Houdininak bizonyos médiumokról, aki ezek alapján leleplezte trükkjeiket. Doyle célja azonban nem a médiumok leleplezése volt, hiszen mélyen hitt a spiritualizmusban. Massimo Polidoro, A végső szeánsz című művében rendkívüli részletességgel olvashatunk a két ember kommunikációjáról és kapcsolatáról.

Doyle a híres karizmatikus gyógyítóval John G. Lake-kel is találkozott, akinek emlékiratai érdekes bepillantást engednek Doyle gondolataiba és hozzáállásába:

„Végül sor kerülhetett a találkozóra Sir Oliver Lodge, Arthur Conan Doyle, W.T. Stead és énközöttem. A király a tudományos ismeretek terén elért munkájukért ütötte őket lovaggá. Szeretném, ha látnák, hogy e téren nyújtott munkájuk bizonyára kiemelkedően értékes lehetett, ha a birodalom lovaggá ütötte őket. Mindketten kiváló férfiak, a szó világi és intellektuális értelmében, a tudomány titkainak ismerői.”

Lake először tiszteltéről biztosította őket, majd számos történetet mesélt nekik saját természetfeletti tapasztalatairól, hiszen saját szolgálata bővelkedett az isteni gyógyulásokban és egyéb csodákban. A férfiak döbbenten hallgatták:

„Mr. Lake, ez a legcsodálatosabb dolog, amit valaha hallottunk. A spiritualizmus legjelentősebb példái ezek, amiről tudomásunk van. Megtisztelne, ha engedélyezné a történetek publikálását.”

Ahogy arról korábban már szó esett a spiritualizmus alapítói olyan keresztény környezetben nevelkedtek, ami nem ismerte vagy gyakorolta Isten természetfeletti ajándékait. John G. Lake-kel való találkozásuk azonban ráébresztette őket, hogy mennyire áhítozzák ezt (hasonlóan Simon mágushoz az Apostolok Cselekedetei 8. fejezetében). Nagyon sokan a New Age mozgalomban azért fordítottak hátat az egyháznak, mert az egyház számára Isten természetfeletti hatalma és ajándékai ismeretlenek.

Lake így válaszolt vendégeinek:

„Engedjék meg, hogy összefoglaljam. A spiritualizmus megpróbálja felrángatni a halottakat. A kereszténység, Isten áldásával, szabaddá teszi a vér által megtisztított lelket az Úrnak. E két dolog olyan távol áll egymástól, mint éjszaka a nappaltól.”

Lake a következőket fűzte az esethez naplójában:

„A mai időkben, amikor ezeket a dolgokat a Lodge, Doyle és a hozzájuk hasonló, nagy gondolkodóként számon tartott emberek szerte a világon hirdetik, az emberek készek meghallgatni őket.

Évekkel később egy testvér a következőket kérdezte tőlem:

„Lake, ez egy csodálatos lehetőség volt számodra. Mondd, milyen hatással volt a lelkedre a találkozó?”

„Testvérem, igazi együttérzéssel a szívemben távoztam onnan,” feleltem. „Távoztomban azt mondtam, ’Drága Uram! A világ értelmiségének kiválóságaival van dolgunk, ugyanakkor Isten dolgainak és a Lélek világosságának tekintetében olyan vakok, mintha szemeik le lennének zárva.’”

Később ezt fűzte még hozzá:

„Még egy dolog. Conan Doyle rendkívüli módon aggódik Coolidge elnök miatt és azt gondolja, hogy a legmegfelelőbb eljárás az ügyben, ha azonnal kikéri a néhai Harding elnök eltávozott lelkének tanácsát az állam ügyeivel kapcsolatban, különben, attól tart, valami galibát okoz még. A világ egyik legnagyobb tudósának tanácsa ez, akit a király lovaggá ütött tudományos munkásságáért. A világ dolgait jól ismerő zseniális elméről van szó, akinek megsötétedett lelke teljességgel tudatlan az örökkévalók tekintetében.”⁷

Edgar Evans Cayce (1877-1945)

Edgar Cayce, akit „alvó prófétaként” is ismernek, arról a transzjellegű állapotról volt híres, amit kinyilatkoztatásai alkalmával tapasztalt. Gyerek fejjel, a Disciples of Christ (Krisztus tanítványai) felekezet tagjaként még arról álmodott, hogy egyszer misszionárius lesz. Hitét komolyan vette és saját elmondása szerint minden évben végigolvasta a Bibliát. Már fiatal korában elkezdett furcsa természetfeletti jelenségeket tapasztalni, a fordulópont azonban 13 éves korában következett be. Egy nő jelent meg neki a lélekben, kijelentve, hogy bármilyen kérését teljesíti. Edgar azt felelte, hogy segíteni akar a betegeken, közülük is legfőképpen a gyerekeken.

Élete későbbi szakaszában látnoki tanáccsal látta el a hozzá fordulókat betegségeiket illetően, ami számos gyógyuláshoz vezetett. Fiatal korában állítólag, ha egy könyvvel a párnája alatt aludt el, reggelre a könyv egész tartalmát ismerte.

Fiatalemberként alkalma volt találkozni Dwight L. Moody-val, a híres evangélistával, így megoszthatta vele látomásait és beszélt neki a hangokról, amiket hallott. Moody figyelmeztette, hogy erre gonosz lelkek is képesek, ugyanakkor Cayce önéletrajzában azt írja, hogy Moody nyitva hagyta annak lehetőségét, hogy Edgar esetleg prófétai ajándékkal rendelkezik.

Itt fontos megjegyezni, hogy a prófétaság ajándéka önmagában még nem jelenti azt, hogy az ajándék birtokosa Isten prófétája, hiszen az üzenetek tisztasága attól függ, hogy az illető kinek a hangjára hallgat. Az ajándék maga olyan, mint egy műholdvevő, ami önmagában semmire sem képes, ha nincs adás, amit vehetne. Az adó kiválasztása pedig a vevő birtokosának felelőssége.

Elképzelhető tehát, hogy Cayce rendelkezett prófétai elhívással, de ha volt is neki, azt nem jól vagy nem jóra használta. Őt már nem a spiritualizmus, hanem konkrétan a New Age mozgalom atyjának tekintik és tulajdonképpen összekötötte az előtte járók (Swedenborg és a Fox nővérek) tanításait, a mozgalom új felfedezéseivel, így Helena Blavatsky és a teozófiai társaság írásai is nagy hatással voltak rá.⁸

Mivel a 60-as évek után, a transzcendentális meditáció és egyéb keleti misztikus befolyások eredményeként a mozgalom megszámlálhatatlan ágra és kifejezésmódra szakadt, ezek részletes leírása igen nehéz lenne egy viszonylag rövid írás keretein belül, de a fent leírt néhány rövid történet talán elegendő a számunkra fontos tanulságok beazonosításához.

Mit tanulhatunk ennek a néhány embernek a történetéből? Kinek a hibája, hogy az igazság megtalálása helyett egy általuk meg nem értett, de áhított világ örökös vándorai lettek, pedig keresésük elején látszólag közelebb voltak a célhoz?

Azt tartom egészséges hozzáállásnak, ha először saját házam táján nézek körül, így felteszem a kérdést, hogy vajon a keresztény egyház vagy az őket körülvevő keresztény közösség nem felelős azért, hogy a lelkiek után kutatva, folyamatosan mégis egyre távolabb kerültek Teremtőjük lelkétől?

Vajon útra keltek volna egyáltalán, ha az egyházban megismerik az élő Istent és az ő hatalmas erejét? Én úgy gondolom, hogy szükségtelen lett volna tolvaj módra tiltott kapukat felkutatniuk, ha addigi életükben a keresztények körében is megtapasztalják, hogy Isten nem hagyta el trónját, és ugyanakkor minden ember szívében ott lehet. Talán, ha megtapasztalják Isten életeket megváltoztató hatalmát és szeretetét, rájöttek volna, hogy gyerekded játékszereik milyen nevetségesek. Vajon tudták, hogy Isten királyságának Ajtaja is van, ami az első kopogtatásra kinyílik, és aminek küszöbét még átlépniük sem kell, hiszen maga a Pásztor teszi ezt meg, hogy velünk vacsorázzon.

Száz évnél is régebbi eseményekről lévén szó nincs módomban megismerni az érintett közösségeket, embereket, de azt látom, hogy a probléma, vagy legalábbis annak egy része, ma is fennáll.

Egyrészt érdemes elgondolkozni, hogy vajon a keresztény környezetben felnövő fiatalok, akik a vasárnapi iskolában kedves dalocskákat énekelnek, vagy az általános iskolai tananyagban is megtalálható bibliai történetekről hallanak, miközben az Internet és a média ontja magából az alternatív spiritualitást, önmegvalósítást ígérve a naiv arrajáróknak, mennyire vannak felvértezve az igazságság páncéljával?⁹ (Természetesen és hála Istennek minden ilyen példára tudunk pozitív ellenpéldákat is felhozni és több olyan közösség létezik, ahol a fiatalok a hit dolgaiban az előző generációt is túlszárnyalják.)

Mi lett volna a két kislányból, Maggie és Kate Foxból, ha szellemidézés helyett megtanulják, hogy olyan Szabadítójuk van, akinek nevére minden térd meghajol,¹⁰ Mr. Párosujjúval egyetemben? Nem tudjuk, hogy megkapták-e az esélyt és persze lehet, hogy akkor is ezt az utat választják, mindenesetre ne mi legyünk azok, akik elmulasztunk számot adni a bennünk rejlő reménységről, amikor mások hozzánk fordulnak.

Másrészt pedig őszintén gondolkozzunk el azon, hogy hányan mernek elmenni széles e világra, ha ebbe a New Age legmélyebb bugyrai is beletartoznak, hogy az evangéliumot hirdessék? Az evangéliumot, vagyis Jóhírt, nem pedig az örök kárhozatot és még csak nem is egy szervezett esemény részeként, lehetőleg jól látható gyülekezeti egyenpólóban, hanem felebarátként. Csak úgy. Szeretetből.

A szamaritánus asszonynak először fogalma sem volt arról, hogy kivel beszélget a kútnál. Jézust nem érdekelte az emberek véleménye. Nem törődött azzal, hogy mit szólnak majd másnap a zsinagógában, ha megtudják, hogy vámszedőkkel vacsorázott vagy megérintette a leprásokat.

Szerencsére egyre többen ismerik fel, hogy a Jóhír jó hír mindenhol és az Ő juhai a New Age-ben is meghallják a hangját.

Nyilván süket fülekre is talál, de erre sajnos mindenhol megvan az esély, akár egy gyülekezetben is.

Nem létezik általános recept arra, hogy miként tudjuk megszólítani az egyházakban csalódott, a New Age felé forduló embereket, de van egy Segítőnk¹¹, aki ezt is megmutatja, ha kérjük, illetve gondolkozzunk el azon, hogy mit tenne Jézus. Mit tett 2000 évvel ezelőtt, amikor összezavarodott, elveszett, önhitt, vallásos vagy megszállt emberekkel, vagyis hozzánk hasonló bűnösökkel találkozott? Tüntetést szervezett ellenük vagy a szívükhöz szólt? Azt hiszem, erre mindannyian tudjuk a választ. És mielőtt elkezdenénk a szervezett egyházra vagy egyes gyülekezetekre mutogatni, gondolkozzunk el azon, hogy Isten előtt állva egy szervezet vagy saját tetteinkről kell majd számot adnunk.¹²

A bevezetőben feltett másik kérdés megválaszolása valószínűleg nehezebb, de talán kevésbé fontos feladat. Miért olyan népszerű a New Age?

Az Isten és közénk álló tényezők közül ez esetben is a leggyakoribb tettesre, a büszkeségre gyanakszom. Sokan nem szeretik, ha más mondja meg nekik az irányt. Inkább napokig elbabrálnak legújabb kütyüikkel, minthogy elolvassák a használati utasítást. Milyen ironikus, hogy a matematika órán mégsem tiltakoznak, ha Pitagorasz segítségével néhány perc alatt megoldanak egy másodfokú egyenletet és nem ragaszkodnak ahhoz, hogy előtte órákig, vagy napokig bajlódjanak a derékszögű háromszögek rejtélyeivel.

Természetesen semmi baj nincs az önálló gondolkodással, de vajon hol tartana a világ, ha nem tanulnánk egymástól?

Másodszor pedig mennyivel kényelmesebb egy olyan Istenben hinni, aki nem kér tőlünk semmit, akit elővehetünk, mint egy könyvet a polcról, amikor szükségünk van Rá, vagy éppen érdekel egy téma. Sokan tehát nem azt szeretnék tudni, hogy mi az igazság, hogy kicsoda Isten valójában, hanem a saját igényeik szerint, a saját képükre akarnak istent formálni maguknak.

Mit tehetünk?

Ha úgy tekintünk a New Age követőire, mint árvákra, akik mindenféle csillogó játékszerek, látszólag drága, de igazából olcsó csecsebecsékből próbálnak rájönni arra, hogy honnan jöttek, hová tartanak és kik a szüleik, talán több együttérzéssel tudunk feléjük fordulni és megmutathatjuk nekik, hogy ők a világegyetem Urának elveszett gyermekei, aki 2000 évvel ezelőtt lejött ide, hogy megtalálja és megmentse őket¹³. Ne féljünk a természetfelettitől, hiszen Isten ott van a természeten felül is, de ne is keressük azt az Ő országán kívül, ami már bennünk van¹⁴ vagy éppen arra vár, hogy ott lehessen.

„Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.” (Jelenések 3:20)

1. Nordisk familjebok, 2. kiadás “Svedberg, Jesper” (Ugglan, 1918); Encyclopædia Britannica, 1911-es kiadás, “Emanuel Swedenborg”; Todd Jay Leonard, Talking to the Other Side: A History of Modern Spiritualism and Mediumship (Lincoln, NE: iUniverse publishers, 2005), 50–55. []
2. Leonard: A túlvilággal társalogva, 55–57; Arthur Conan Doyle: A spiritualizmus története (1926), Echo Library Ed. (Middlesex, UK: Echo Library, 2006), 1–8. []
3. Leonard: A túlvilággal társalogva, 57–61; DeSalvo: Andrew Jackson Davis, 12–13; Arthur Conan Doyle: A spiritualizmus története (1926), Echo Library Ed. (Middlesex, UK: Echo Library, 2006), 18–27. []
4. Doyle: A spiritualizmus története, 21. []
5. Leonard: A túlvilággal társalogva, 26–31; Arthur Conan Doyle: A spiritualizmus története (1926), Echo Library Ed. (Middlesex, UK: Echo Library, 2006), 28–58. []
6. Massimo Polidoro: A végső szeánsz (Amherst, NY: Prometheus Books, 2001), 18. []
7. John G. Lake: Élete, prédikációi, és a hit bátorsága (Dallas, TX: Kenneth Copeland Publications, 1994), 131–137. []
8. Thomas Sugrue: Van egy folyó, Edgar Cayce története (New York: Holt, Rinehart and Winston Inc, 1942), 336– 341; Julia Loren: A természetfeletti erők változó árnyékai: Profetikus kézikönyv azok számára, akik Isten természetfeletti erejében akarnak járni (Shippensburg, PA: Destiny Image, 2006), 63–66. []
9. Efézus 6:14 []
10. „Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké.” Filippi 2:10 []
11. Lásd: János 14:17, 15:26, 16:13 []
12. Megjegyezve, hogy ezeknek a tetteknek, Jézus elfogadásán kívül, nincs köze a megváltásunkhoz, hiszen azt kegyelemből, nem pedig cselekedetekből kaptuk. Lásd például: Efézus 2:8-9, Titusz 3:5 []
13. „Mert azért jött az Emberfia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.” – Lukács 19:10 []
14. „mert ímé az Isten országa ti bennetek van” – Lukács 17:21 []

http://idokjelei.hu/2016/06/new-age-szinjatek/