Az utóbbi egy hét folyamán számos találgatás terjedt Lázár János miniszterelnökséget vezető miniszter és Kovács Zoltán kormányszóvivő azon kijelentéséről, miszerint egy most tartott népszavazáson nemmel szavaznának az Európai Uniós tagságra. A látszat ellenére nem a semmibe menekülnek: előzetes egyeztetések zajlanak a Visegrádi Unió létrehozásáról, ami könnyen lehet, hogy lényegét tekintve nem sokban különbözne az Európai Egyesült Államoktól.

Június 26-án Lengyelország kezdeményezte egy a Visegrádi Csoport országait (Lengyelország, Cseh Köztársaság, Szlovákia, Magyarország), valamint Ukrajnát és Romániát képviselő interparlamentáris közgyűlés létrehozását. Marek Kuchciński, a lengyel országgyűlés elnöke a Truszkavecben (Nyugat-Ukrajna) tartott Helyi Gazdaságfejlesztési Fórumon beszélt az új nemzetközi szervezet létrehozásáról. Kuchciński kifejtette, hogy a kárpáti országoknak fokoznia kellene az együttműködést az infrastruktúrafejlesztés terén – különösen Ukrajna esetében, ami új határátkelőket kell létrehozzon nyugati szomszédjai irányába. A politikus Ukrajna és Szlovákia, Ukrajna és Románia, valamint Ukrajna és Lengyelország közt nevezte különösen fontosnak az infrastruktúra fejlesztését. A cél egyértelmű: a határátkelőhelyek számának fokozásán, az úthálózat és vasúthálózat fejlesztésén keresztül megteremteni a jelenleginél jóval kiterjedtebb kereskedelmi forgalom előfeltételeit. A Visegrádi Csoport országai és Románia megkezdenék Ukrajna gazdasági integrációját az euro-atlanti hatalmi tömbbe – a V4+2 országok közti interparlamentáris közgyűlés létrehozása pedig a politikai integráció irányába tett kezdeti lépések egyike.

Az új közgyűlés koncepciója részletesen szeptember 8-10-én, a Lengyelországban tartandó Krynica-Zdrój Gazdasági Fórumon kerül megvitatásra. Mindazonáltal, a lengyel parlament elnökének bejelentése egyértelművé tette, hogy a kelet-európai országok határozott lépéseket tesznek egy új politikai-gazdasági integrációs egység létrehozásának irányába. Bár a folyamat végén – hosszú távon – elősejlő Visegrádi Unió több szempontból a jelenlegi Európai Unió alternatívájának tűnik, a politikai integráció kezdeti szakaszának megvitatásakor jelen lesznek az Amerikai Egyesült Államok képviselői, valamint június 27-én Kuchciński tett egy sokat sejtető kijelentést:

“Annak ellenére is erősíteni akarjuk ezt az együttműködést, hogy Ukrajnában háború zajlik. Azt akarjuk, hogy az országgyűléseink közti együttműködés legyen az egyik leghatékonyabb eszköz, amivel hatást gyakorolhatunk a NATO-ra, hogy további lépéseket tegyen Oroszország elrettentésére, és az orosz agresszió megakadályozására.”

Kuchciński kijelentéséből tehát látható, hogy egy olyan törekvésről van szó, melynek kiötlői úgy gondolják; a több tízezer amerikai katona, az amerikai légierő és páncélos haderő, az amerikai rakétarendszerek kelet-európai jelenléte a NATO részéről nem elégséges intézkedés Oroszországgal szemben, hanem a háborús készülődés további fokozására van szükség. Ezek alapján a kezdeti integrációs folyamat végén kirajzolódó, általuk tervezett Visegrádi Unió a jelenlegi feltételek szerint nem a térségi országok együttes erővel való önrendelkezését garantálná, hanem egy olyan új gazdasági-politikai integrációs egység létrehozását jelenti, ami tartósan stabilizálná az amerikai katonai jelenlétet Kelet-Európában.

Az általuk tervezett új integrációs irány egysíkú külpolitikai orientáltsága könnyedén tetten érhető. Egy valóban független térségi hatalom esetében ugyanis természetszerű ellenállás mutatkozna minden idegen nagyhatalom felől érkező befolyásolási törekvéssel szemben; egy független kelet-európai integráció esetében az intenzív oroszellenesség mellett legalább annyira hangos Amerika-ellenesség is mutatkozna. Ennek azonban nyoma sincs: miközben mostanra számos nyugat-európai politikai erő emeli fel hangját az amerikai befolyás ellen, a V4+2 formátum számára meghatározó külpolitikai vonulat az Oroszország-ellenesség, és az amerikai katonai jelenlét fokozása térségünkben – tehát továbbra is egy nyugati hatalom előretolt helyőrségeként a keleti irányú expanzió elősegítésére törekszik.

Ugyanakkor, Nyugat-Európában ezek a mind hangosabban hallatszó Amerika-ellenes felhangok az utóbbi két évtized folyamán soha nem voltak ennyire meghatározóak, és ez a jelenség új kontextusba helyezi a “visegrádi” (inkább varsói) integrációt is: Washington tisztában van a nyugat-európai országok külpolitikai orientációjának várható eltolódásával, emiatt egy új, kelet-európai integrációs egységgel próbál éket verni Berlin és Moszkva közé. A VisegradPost információi szerint a Kuchciński által kifejtett elgondolás az úgynevezett Intermarium koncepció megvalósításának egyik első lépcsőfoka lehet. Mindezt alátámasztani látszik, hogy július 1-től Lengyelországnál a Visegrádi Csoport soros elnökségi tisztsége, a nyugat-európai sajtóban pedig mindinkább kezd láthatóvá válni egy olyan véleményvonulat, miszerint az amerikai külpolitika Lengyelország térségi politikáján keresztül próbálja megakadályozni Berlin és Moszkva szövetségre lépését.

Mivel a Truszkavecben elhangzottak június 26-i történést jelentenek, Lázár János és Kovács Zoltán június 30-án már az új V4+2 formátum politikai integrációja megkezdésének tudatában nyilvánított “magánvéleményt” az Európai Uniós tagság elutasításáról.

Később, július 2-án Kijev egyik legdrágább hotelének (Radisson Blue) konferenciatermében újabb megbeszélés zajlott a térségi országok gazdasági-politikai integrációjáról. Ezen a konferencián többek között Andrej Bileckij, az ukrán neonácikat tömörítő, a kijevi háború kezdete óta háborús bűnök sokaságát elkövető Azov zászlóalj alapítója is felszólalt. Bileckij itt kifejtette, hogy az eddig általa követett radikális nacionalizmus helyett egyfajta “közép-kelet-európai nemzetek közössége” típusú szervezet létrejöttét tartja irányadónak. A Lázár János által képviselt érdekközösség tehát valamilyen formában egy platformra sodródott azokkal a félkatonai alakulatokkal, melyek délkelet-Ukrajnában megcsonkított holttestekkel teli tömegsírokat hagytak maguk után. Ahelyett, hogy az Európai Unió integrációjának mélyítését szorgalmaznák, inkább előremenekülnek, és létrehoznának egy Visegrádi Uniót, ami nemcsak fenntartaná a korábbi Európai Unió külpolitikáját, de azt jóval agresszívabb formában jelenítené meg.

Ennek a bizonyos Visegrádi Uniónak belső politikai struktúrája egyelőre nyitott kérdés. Abból azonban valószínűsíteni lehet az új integrációs egységben várható “belpolitikai” viszonyokat, hogy mérvadó geopolitikai szakértők szerint ez projekt az Intermarium koncepció gyakorlati megvalósulását jelenti. Ebből adódóan a jelenlegi lengyel modell lesz irányadó a Visegrádi Unió egészében;

a jelenlegi lengyel modell pedig az újságírók tömeges megfigyelése és megfélemlítése, az ellenzéki mozgalmak brutális szétverése, az amerikai külpolitikát nem kérdés nélkül követő pártok vezetőinek letartóztatása és koncepciós perek során elítélése.

Bizonyára számos kérdőjel merülhet fel azzal kapcsolatban, hogyan kerülhet Lázár János egy platformra az Azov zászlóalj alapítójával, de Bileckij esetében ismert tény, hogy az Azov zászlóalj létrehozásával olyan ukrán szélsőjobboldali alakulatokat fogott össze, melyek korábban Lengyelországban kaptak katonai kiképzést, majd Kijevben 2013-2014 fordulóján szakszerűen folytatott utcai harccal részt vettek a nem-atlantista kormány megdöntésében. Mivel ezeket a csoportosulásokat bizonyítottan Lengyelországban képezték ki, lengyel forrásból pénzelték őket, majd sérült “harcosaik” Lengyelországban részesültek kórházi kezelésben, becsatornázottságukból egyenesen következik, hogy kérdés nélkül követik a lengyel birodalmi politika nem is annyira új irányzatát, és a jövő Ukrajnáját az Intermarium koncepció részeként képzelik el.

Mit jelent ez Magyarországra vonatkozóan? Egyrészt, a lengyel mintához való hozzárendeződést, ami a szélsőjobboldal és jobboldali konzervatív mozgalmak amerikai ellenőrzés alá vonását, a külpolitikai alternatívák brutális karhatalmi erővel szétverését jelenti. A baloldali pártok eltűnnek a süllyesztőben, a politikai centrumban elfoglalt helyüket átveszik olyan jobboldali mozgalmak, melyek a hazafiasság, nacionalizmus eszmerendszerén keresztül könnyen mozgósíthatóak a kormány ellen, ha az nem tartja magát a Varsóból és Washingtonból szigorúan megszabott külpolitikai irányhoz. Nagy vonalakban ez azt jelenti, hogy valamennyi résztvevő ország esetében azonnali – hazaárulás-váddal körített – tüntetések, tömegdemonstrációk várhatók a fővárosban, ha a kormány az Intermarium koncepció megvalósulásával ellentétben álló lépést tesz. Ennek garanciája, hogy az új irányú térségi integráció megvalósításában érintett országok titkosszolgálati szervei közös munkával verik szét azokat a pártokat, melyek nem tagozódnak be az Intermarium koncepcióba. Rövid távon valószínűsíthető a magyarországi szélsőjobboldali mozgalmak hozzáigazodása is ehhez a koncepcióhoz, amely a lengyel szélsőjobboldali mozgalmakkal ápolt szoros kapcsolat – bizonyos esetekben anyagi támogatás, és/vagy üzleti kapcsolatok – egyenes következménye.

Ezek a tények nem feltétlen azt mutatják, hogy alapvetően elvetendő lenne a visegrádi együttműködés. Az Európai Unióval szemben jelenleg formálódó alternatíva azonban a NATO-val szemben is alternatíva kell legyen, ellenkező esetben magában hordozza a fent írt következmények lehetőségét. A június végén nyilvánosságra jutott integrációs törekvés esetében a lengyel politikai modell, és az ukrán “forradalom” során alkalmazott sablon lesz az irányadó minden, az integrációban érintett országra vonatkozóan – előbbi a megvalósítás, utóbbi az ellenkezés esetére.


http://www.hidfo.ru/2016/07/ezert-lepne-ki-lazar-az-eu-bol-megkezdodott-a-visegradi-unio-felepitese/

Az Európai Parlament főtitkára, Klaus Welle javasolta az EU politikai pártoknak adott támogatásainak felülvizsgálását; azt mondta, meg kell fosztani az euroszkeptikus pártokat az uniós forrásoktól, mert az így szerzett pénzeket EU-ellenes tüntetések szervezésére fordítják.

A jelenlegi szabályozás szerint egy politikai párt jogosult a pénzügyi támogatásra az Európai Parlament költségvetéséből, ha – többek között – elérte a 3%-os támogatottságot az EP-választásokon. A gyakorlatban a túl megengedő szabályozás miatt egy európai pártszövetség így akkor is kaphat anyagi támogatást, ha már nincsenek küldöttei az Európai Parlamentben.

“Számos olyan politikus esetében, akik csak rendkívül korlátozott módon tudnak hozzájárulni az európai politikai tudatosság formálásához és kifejezni az uniós állampolgárok akaratát, egyszerűen nem indokolt az EU költségvetéséből adott anyagi támogatás.” – mondta.

Welle a Politico magazinnak nyilatkozva egyértelművé tette, hogy csak olyan pártoknak adna anyagi támogatást, melyek nem nemzetállamokban gondolkoznak, hanem európai szinten próbálnak képviseleti tevékenységet folytatni, vagyis “valamennyi uniós állampolgár érdekét szem előtt tartják”, és nem tagállami, hanem EU-szintű intézkedésekben gondolkoznak.

A lap szerint Welle nyilatkozata annak köszönhető, hogy egyes szélsőjobboldali csoportok arra használnak uniós forrásokat, hogy tüntetéseket szervezzenek az Európai Unió ellen.


http://www.hidfo.ru/2016/07/megvonnak-az-euroszkeptikus-partok-tamogatasat/

Hedy Fry, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet Parlamenti Közgyűlése kanadai delegációjának vezetője azt mondta, “Kanadában az emberek csalódtak a brit referendum eredményeiben”. Szerinte a referendum nem megfelelő eszköz a döntéshozatalra.

Az Európai Unió Londonnal együtt ki kell dolgozzon egy új stratégiát arra vonatkozóan, hogyan maradhat erős az Európai Unió úgy, hogy az Egyesült Királyság a kilépést követően is szoros együttműködést folytathasson az EU-val – mondta az EBESZ Parlamenti Közgyűlés kanadai delegációjának vezetője. “Reménykedem abban, hogy valamennyi érintett fél, így maga az Európai Unió is fontolóra vesz más utakat, melyeknek az Egyesült Királyság továbbra is része lehet.”

Fry hozzátette; Kanadában az emberek csalódtak a brit referendum eredményében, és szerinte egy népszavazás nem a döntéshozatal legmegfelelőbb formája. “A referendum nagyon veszélyes dolog, mert mindenki szavazhat egy olyan dologról, amit nyilvánvalóan nem ért. A referendum egy kifejezetten buta eszköz – egyesek mégis úgy gondolják, hogy ezzel előre léphetünk.” – mondta.

Június 23-án a britek 52%-a egy referendumon megszavazta az Európai Unióból kilépést. Ezzel 17,4 millió ember döntött a kilépés mellett, 16,1 millióan pedig az EU-tagságot választották.


http://www.hidfo.ru/2016/07/ebesz-vezeto-a-nepszavazas-nagyon-veszelyes-es-rendkivul-buta-dolog/

A brit parlament felülírná a népszavazás eredményét?

A következő brit miniszterelnök valószínűleg a parlamenttel kell konzultáljon, mielőtt életbe lépteti a Lisszaboni Szerződés 50. cikkét, és elindítja az Európai Unióból kilépés folyamatát – ellenkező esetben a kormány hosszas jogi vitákkal kell szembenézzen. A Korona azonban a parlament jóváhagyása nélkül is megindíthatja a kilépési folyamatot.

Hétfőn egy londoni központú ügyvédi iroda, a Mishcon de Reya üzletemberek és akadémikusok megrendelésére biztosítékot kért a kormánytól arra vonatkozóan, hogy konzultálni fog a parlamenttel, mielőtt megindítja az Európai Unióból kilépés folyamatát. Az ügyvédek szerint alkotmányellenes lenne, ha a kormány anélkül indítaná el a kilépési folyamatot, hogy azt teljes körű parlamenti vita és szavazás előzné meg.

Elmondásuk szerint az Európai Unióból kilépés csak akkor lenne alkotmányos, ha a parlament elfogad egy új törvényt, ami felülírja az 1972-es törvényt, ami rendelkezett az Egyesült Királyság uniós tagságáról.

David Cameron brit miniszterelnök – aki még nem indította meg a kilépési folyamatot – azt mondta, lemondását követően az új miniszterelnök lesz felelős a kilépési tárgyalások lebonyolításáért. Az Európai Jogok Alapügynökségének vezetője szerint ez egy precedens nélküli állapot, ami így számos jogi kihívással kell szembenézzen.

“A miniszterelnök azt mondta, a korona szerződésalkotói hatalmával fognak élni ebben az esetben, ami rendkívüli kiváltság, és nem szükséges hozzá a parlament jóváhagyása. A vita annak kapcsán keletkezett, hogy ha egyszer aktiválják az 50. cikket, onnan nincs visszaút, hanem megkezdődik az Európai Unióból kilépés egyirányú folyamata – és amennyiben nincs megállapodás más országokkal a folyamat meghosszabbításáról, ez két év múlva automatikus kilépést jelent.”

Philip Moser szerint ez “túl nagy lépés lenne” ahhoz, hogy a kormány a parlament jóváhagyása nélkül megtegye. Az Egyesült Királyság nevében nemzetközi szerződések megkötésére a Korona, vagyis királyi előjoga (Royal Prerogative) alapján az uralkodó jogosult, de ebben a precedens nélküli helyzetben a választók részéről fokozott nyomás nehezedik a megválasztott képviselőkre.

“A kilépés kapcsán előállt helyzet egy érdekes demokratikus dilemma. Volt egy népszavazásunk, ahol az emberek a kilépésre szavaztak, – de van egy parlamentünk is, ahol viszont a tagság fenntartását támogatók vannak többségben.” Moser elmondása szerint a parlament számára fokozott politikai nehézségeket okozna felülbírálni egy népszavazás eredményét, és egy ilyen döntéshez szükség lenne egy második referendumra, amelyben a választók felülbírálják saját korábbi döntésüket.

http://www.hidfo.ru/2016/07/a-brit-parlament-felulirna-a-nepszavazas-eredmenyet/

Egy prominens kínai hitelminősítő intézet vezetője szerint a nyugati hitelminősítők politikailag elfogult értékeléseket adnak, és mára Oroszország jóval vonzóbb befektetési környezet, mint az Amerikai Egyesült Államok.

A Dagong Global Credit Rating – Kína egyik vezető hitelminősítő intézete – stabil kilátással “A” besorolást adott az orosz deviza államkötvényeknek, ami a hatodik legmagasabb besorolás az intézet által használt skálán. Ezzel az orosz kötvények magasabb besorolást kaptak, mint az USA, ami a Dagong értékelésében jelenleg “A-” besorolással bír. A kínai intézet általi felminősítés nem sokkal azt követően történt, hogy a vezető nyugati hitelminősítő intézetek – a Fitch Ratings és a Moody’s Investors Service – leminősítették Oroszországot.

A Dagong Global Credit Rating elnöke, Kuan Csien-csung egy Szentpéterváron adott interjú során elismerte, hogy a nyugati intézetek részéről

“a jelenlegi minősítések nagy mértékben politikailag elfogultak. A Dagong ezzel szemben kizárólag a központi kormány tényleges hitelfizetési kapacitását vizsgálja.”

Anna Koroleva, az orosz Expert.ru magazin pénzügyi elemzője kifejtette, miért politikailag elfogultak a nyugati hitelminősítő intéztek, és hogyan működik ez a gyakorlatban:

“azt nem jelenthetjük ki egyértelműen, hogy ezeknek az intézeteknek egyszerűen megmondanák, mit tegyenek; nincs közvetlen politikai nyomásgyakorlás az értékeléseik mögött. Mindazonáltal, ezek a hitelminősítő intézetek az amerikai és európai befektetők, valamint a belföldi piac érdekeit egyaránt szem előtt tartják. Figyelembe vesznek olyan tényezőket, melyek számítanak a nagy nyugati befektetőknek, ami így politikai elfogultsághoz vezet. Ezt az eleve elfogult szemszöget az aktuális geopolitikai helyzet tovább módosíthatja.”

Koroleva rámutat, hogy miközben a nyugati hitelminősítő intézetek politikai és geopolitikai tényezőket is figyelembe vesznek, a kínai hitelminősítők kizárólag gazdasági alapon értékelnek. Azáltal, hogy a nyugati hitelminősítők leminősítették Oroszországot, piaci rést idéztek elő, ami nem kerülte el a kínai befektetők figyelmét, és ők éltek ezzel a lehetőséggel. Az ő tapasztalataik szerint azonban az orosz piac megbízható, és kedvezőbb befektetési környezet, mint az Amerikai Egyesült Államok.

“Amennyiben kizárólag a gazdasági kilátásokat veszik figyelembe, senki nem tagadja, hogy Oroszország egy nagy ország, melyben hatalmas lehetőségek rejlenek, és a szankciók ellenére egy ilyen piacot nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ezt még a nagy nyugati befektetők is megértik. A világ vezető gazdaságainak – olasz, német, francia – képviselői rendre az Oroszország ellen politikai alapon hozott gazdasági korlátozások ellen foglalnak állást, és továbbra is tekintélyes befektetéseket intéznek az orosz piacon. Ők jelentős előnyre tesznek szert azokhoz képest, akik csak a szankciók eltörlését követően fognak visszatérni az orosz piacra.”

Kuan Csien-csung szintén arra hívta fel a figyelmet, hogy a nyugati országok eszközként használják a hitelminősítő intézeteket saját profitjuk, illetve saját gazdasági érdekeik védelmére. Az intézet elnöke kijelentette, hogy a 2008-as nagy világválság is a nyugati hitelminősítő intézetek pontatlanságának köszönhető, hiszen politikai elfogultságuk miatt megbízhatónak minősítettek olyan gazdasági tényezőket, melyek instabilitásukkal később pénzügyi katasztrófát idéztek elő.


http://www.hidfo.ru/2016/07/szakerto-a-nyugati-hitelminositok-politikailag-elfogultak/

Hans Georg Maassen, a német szövetségi alkotmányvédelmi hivatal vezetője arról számolt be, hogy a német titkosszolgálatok a Daes terrorszervezet 17 olyan tagjáról tudnak, akik a menekültek közt szivárogtak be az Európai Unióba.

Maassen a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak nyilatkozva beszélt a tömeges bevándorlással együtt járó terrorfenyegetésről. Elmondása szerint 17 olyan személyről tudnak, akik a Daes utasítására, terrorszervezet tagjaként utaztak Európába. Azt azonban hozzátette, hogy többségüket megölték vagy letartóztatták.

A hivatalos statisztikák szerint január óta mintegy 200000 menekült érkezett Németországba, de az EU más országaiba is tömeges jelleggel zajlik a bevándorlás, amit az Európai Unió tétlenül néz. 2015 folyamán közel kétmillió észak-afrikai és közel-keleti migráns érkezett Európába: a pontos szám nem ismert, különböző félhivatalos becslések szerint Németországba több mint félmillióan utaztak be anélkül, hogy regisztrációra kerültek volna.

Az uniós vezetők eleinte azt hangsúlyozták, hogy a bevándorlásra amiatt van szükség, hogy pótolja az európai országok munkaerőigényét. Később azonban a német pénzügyminiszter meglepően nyíltan beszélt, és a Die Zeitnak adott interjúja során kijelentette; azért engedik a migránsokat az Európai Unióba, hogy közösüljenek az európaiakkal. Wolfgang Schäuble ezt “újításnak” nevezte, és megszállottság szerű csodálattal beszélt a vegyes házasságokból születő félig arab, félig európai nőkről.

http://www.hidfo.ru/2016/07/a-menekultek-kozt-terroristak-is-erkeznek-europaba/

Oroszország arra kényszerül, hogy adekvát választ adjon az észak-atlanti szövetség Lengyelországba telepített rakétarendszereire, és a NATO keleti haderő-összpontosítására – mondta Vlagyimir Putyin, orosz államfő.

Oroszország számos alkalommal kifejezte aggodalmait az amerikai rakétarendszerek Lengyelországba hozásával kapcsolatban, miután arról döntés született a NATO 2010-es, lisszaboni csúcstalálkozóján. Lengyelország, Románia és Törökország egyaránt beleegyezett abba, hogy területeiken amerikai rakétarendszerek működjenek.

Vlagyimir Putyin kijelentette, hogy mivel a NATO várhatóan ugyanazokat a rendszereket kezdi elhelyezni a balti országokban is, melyek 2018-ra Lengyelországban is működni fognak, Oroszország arra kényszerül, hogy erre megfelelő választ adjon.

“A mi csapataink saját országunk területén való mozgását agresszív viselkedésnek nevezik, miközben a NATO közvetlen a határaink mentén folytatott hadgyakorlatait valamiért nem illetik ilyen megnevezéssel.” – mondta.

Az Egyesült Államok Aegis rendszerei Lengyelországban 2018-ban kezdik meg működésüket. Az amerikai fegyverek jelenlétét az orosz határ mentén európai rakétavédelmi rendszernek nevezik, amit az tesz lehetővé, hogy az amerikai hadsereg terjeszkedését a NATO keretein belül folytatja.

Oroszország az amerikaiak terjeszkedésére várhatóan adekvát választ ad, ami többek között azt jelenti, hogy a Kalinyingrád enklávéban (Lengyelország határán) újból elhelyezett rakétadandárt Iszkander rakétakomplexumokkal látják el még 2018 előtt.

Az Iszkander-M rakétakomplexum egy magas mobilitású rendszer, amit mindössze 20 perc alatt műveleti készültségbe lehet helyezni, és alkalmas szárazföldi célpontok – pl. a NATO parancsnoki központjai – megsemmisítésére legkevesebb 500 kilométeres távolságból, 30 centiméteres pontossággal.

A rakétarendszerek elhelyezésére várhatóan még 2018 előtt sor kerül, mielőtt Lengyelországban az amerikai fegyverrendszerek megkezdik működésüket. Oroszország ezáltal még mindig csak saját határain belül folytat haderőmozgatást. Az Amerikai Egyesült Államok kelet-európai rakétarendszerei az amerikai határtól több mint tízezer kilométer távolságban kezdik meg működésüket.

http://www.hidfo.ru/2016/07/oroszorszag-adekvat-valaszt-ad-a-nato-terjeszkedesere/

Létezik a halálbüntetésnek egy olyan formája, amikor az ítéletet bírósági tárgyalás nélkül hajtják végre, és néha véletlen más civileket is megölnek közben. A liberálisok aktívan támogatják ezt a gyakorlatot.

Barack Obama amerikai elnök pénteken kiadott egy jelentést, miszerint az amerikai fegyveres erők 116 civilt öltek meg idegen országban véletlenül vagy tévedésből, mióta őt beiktatták az elnöki posztra. Azon felül, hogy a jelentés vélhetően nagyságrendekkel alábecsüli az amerikai katonai beavatkozások áldozatainak számát, rámutat arra, hogy az Amerika-barát liberálisok elfogadhatónak tartják a halálbüntetés egy olyan formáját, amit nem előz meg bírósági tárgyalás, és egy nagyhatalom vezetője egymaga dönt az ítélet végrehajtásáról. Az Index tárgyilagos hangnemben tudósít arról, hogy az amerikaiak átlagosan háromnaponta megölnek egy külföldi állampolgárt, akiről azt állítják, hogy terrorista.

Az amerikai elnök által kiadott jelentésben az áll, hogy 2009 óta megközelítőleg 116 civilt öltek meg Pakisztánban, Líbiában, Jemenben, Szomáliában, valamint észak-afrikai országokban. Ezek az esetek többnyire olyan incidenst jelentenek, melynek során az amerikai drónok terrorista csoportok tagjai ellen hajtanak végre légicsapást, de a támadás során életüket vesztik olyan emberek is, akik nem tagjai semmilyen terror- vagy bűnszervezetnek, csak rosszkor voltak rossz helyen.

Néha gyermeket is megölnek – egy pakisztáni dróntámadás áldozata

Az ilyen, drónokkal idegen országban végrehajtott légicsapásokról azonban személyesen az amerikai elnök dönt. Barack Obama személyesen adja ki a parancsot a gyilkosságra; egyszemélyben dönt arról, hogy egy idegen ország állampolgárára távirányítású légi eszközzel bombát dobjanak. A gyilkosságokat nem előzi meg bírósági tárgyalás, melynek során bizonyítást nyerne, hogy a célszemély bűncselekményeket követett el, esetleg terrortámadás kitervelésében vett részt.

Az idegen országokban drónokkal végrehajtott gyilkosságok esetében az egyetlen tény, amit ismerünk, hogy az amerikai hatóságok kiadnak egy közleményt, miszerint titkosszolgálati információk alapján a célszemély egy terrorszervezet tagja. Nincs őrizetbe vétel, nincs nyomozás, nincs bírósági tárgyalás; semmilyen bíróság nem mérlegeli, hogy az adott személy az állítólagosan elkövetett, de bizonyítást nem nyert bűncselekményekért milyen büntetésben részesüljön, vagy egyáltalán elkövetett-e valamit, ami büntetendő.

Ehelyett az amerikai elnök kiadja a parancsot, és a világ egy távoli országában drónnal ledobnak rá egy bombát.

Bár a liberálisok gyakran hitegetik magukat azzal, hogy ők nem támogatják az “erős vezetőket” – vagy “diktátorokat”, ahogy ők hívják -, ezek az esetek igen árulkodóak. Egyértelművé teszik ugyanis, hogy a liberálisok támogatják egy nagyhatalom vezetőjét, aki egyszemélyben dönt más embereken bírósági tárgyalás nélkül végrehajtott halálos ítéletről. Ráadásul ezek olyan halálos ítéletek, ahol – mint a jelentésből kiderül – az ítélet végrehajtása során véletlen ártatlan civileket is megölnek.

A liberálisok nem csak elfogadják, hogy egy nagyhatalom vezetője egyszemélyben dönt távoli országok állampolgárainak halálra ítéléséről, de emellett nem is kételkednek abban, hogy ez az ítélet megalapozott lenne. Pedig az ilyen, drónokkal végrehajtott gyilkosságok kapcsán az egyetlen hiteles információ, ami hozzánk, hozzájuk eljuthat, az az amerikai hatóságok közleménye, miszerint titkosszolgálati információk alapján az adott személyről tudni vélnek valamit. A liberálisok szerint tehát nem csak elfogadható a bírósági tárgyalás nélküli halálos ítélet, de emellett arra ösztönzik az olvasót, hogy bíznunk kell az amerikai titkosszolgálatokban: el kell hinnünk nekik, hogy ha ő azt mondják, hogy valaki terrorista, akkor az valóban úgy van.

Ők maguk is elismerik a halálos ítélet mint büntetési forma jogosságát, és nem követelnek bizonyítékokat – se bírósági tárgyalást -, ha a vádat egy olyan “hiteles forrás” fogalmazza meg, mint az amerikai titkosszolgálat. Vajon miért bíznak a liberálisok ilyen megingathatatlanul az amerikai titkosszolgálatokban?


http://www.hidfo.ru/2016/07/a-liberalisok-nem-tiltakoznak-a-halalbuntetes-ellen/

A düsseldorfi bíróság pénteken 14 évi börtönbüntetésre ítélt egy embert, aki megpróbálta megölni Köln polgármesterét, hogy ezzel tiltakozzon a tömeges bevándorlás ellen. A német nőket megerőszakoló migránsok nem kaptak ilyen példás büntetést, mert az ő cselekedetük a német törvények szerint nem számít bűncselekménynek.

Köln polgármesterének – aki akkor még csak polgármester-jelölt volt – merénylője októberben hajtotta végre a támadást, melynek során négy másik ember is megsérült, akik a késelést követően megpróbálták feltartóztatni a támadót. Az áldozat, Henriette Reker volt a felelős a migránsok befogadásáért Kölnben – emiatt vált célponttá.

A Der Spiegel arról számolt be, hogy a támadó így próbált jelzést küldeni a szövetségi kormánynak, hogy változtassa meg migrációs politikáját. Frank S. bevallotta tettét és vállalta a felelősséget a bűncselekmény elkövetéséért, de tagadta, hogy a támadás célja gyilkosság lett volna.

Újév éjszakáján több száz nő ellen követtek el szexuális zaklatást Köln belvárosában, valamint Hamburgban, és számos más német nagyvárosban. Egyetlen éjszaka alatt összesen több mint ezer német nő vált rablás, szexuális zaklatás és nemi erőszak áldozatává. A rendőrségi jelentések szerint mindegyik elkövető észak-afrikai vagy közel-keleti migráns volt, akik csoportosan vadásztak az utcákon férfi kísérő nélkül tartózkodó nőkre. Későbbi közvélemény-kutatásokból kiderült, hogy a történtek jelentősen befolyásolták a lakosság biztonságérzetét, és a német lakosság tekintélyes hányada nem mer sötétedés után egyedül kimenni az utcára.

Március végén – három hónappal a tömeges jellegű bűncselekmények után – az Independent brit napilap arról számolt be, hogy az elkövetőket nagy valószínűséggel nem vonják felelősségre, mert az ő tettük Németországban nem számít bűncselekménynek. Utólag a nyílt utcán elkövetett szexuális zaklatás az esetek többségében nem bizonyítható, a tényleges nemi erőszak pedig csak akkor bizonyított bűncselekmény, ha súlyos külsérelmi nyomok maradnak utána. Tehát, ha éjszaka a nyílt utcán négy-öt afrikai migráns lefog egy német nőt, és felváltva mindannyian megerőszakolják – miközben az áldozat nem tud mozdulni, így ellenállni sem -, az elkövetők semmilyen büntetésre nem kell számítsanak.

Miközben a bevándorlás ellen gyilkossági kísérlettel tiltakozó bűnelkövetőt 14 évi börtönbüntetésre ítélték, a több ezer német nőt zaklató bevándorlók máig szabadlábon vannak. Németországban a menekülttáborokkal összeköttetésben lévő vonatjáratokon már külön vagon működik csak nők számára, mert a hatóságok nem tudják megakadályozni, hogy az afrikai és arab migránsok zaklassák a férfi kísérő nélkül utazó nőket.

Június elején egy feminista weboldal arról számolt be, hogy újabb 26 szexuális zaklatás történt Darmstadtban egy fesztiválon. Az elkövetők többsége máig szabadlábon van, a rendőrök eddig három pakisztáni állampolgárt tartóztattak le az eset kapcsán.


http://www.hidfo.ru/2016/07/a-nemet-elkovetot-bortonbe-kuldik-a-migransokat-futni-hagyjak/