Sanghaj Együttműködési Szervezet: közös erővel a nyugati felforgatás ellen

E-mailekkel kelünk, online hírek olvasása közben eszünk, netről streamelt filmeken alszunk el. Az elmúlt húsz év internetes forradalma megváltoztatta életünket. Szakértőink elemezték a változásokat.

Tíz percenként nézegeti a mobilját a tinédzserek 36 százaléka egy felmérés alapján, akik közül minden második megkérdezett saját bevallása szerint megőrülne, ha okostelefonja nélkül kellene leélnie egy hetet. Egy közel két éves kutatásról van szó, így vélhetően azóta még tovább romlott/javult a helyzet. Nem lehet ezen csodálkozni, hiszen életünk minden területére rányomta bélyegét az internet. Megváltoztatta kommunikációnkat, megkönnyítette napi feladataink elvégzését, időt és energiát spórol. Mi pedig feltétel nélkül szeretjük, és követjük becsukott szemmel. Pedig a világhálónak köszönhetően tulajdonképpen megéljük az orwelli és a gibsoni disztópiát is, mert átalakul az eszközök, a tér és az idő fogalma.

Taylor’s University és a BGF Kutatóközpontjának újmédia-kutatója elmondta például, hogy az internet ma már nemcsak egyféle hálózatot jelent, hanem egyszerre felel meg a digitális eszközkészletek hálózatainak, az adat- és tartalmi hálózatoknak, valamint a felhasználók hálózatának. A tér és idő kapcsán a Magyar Szociológiai Társaság Információs Társadalom Szakosztályának vezetője erről úgy vélekedett, hogy szinte filozofikus kérdés az internet és az infokommunikációs technológiák társadalomra gyakorolt hatása.

„A társadalomszervezés már az ókorban is – a közösségek társadalmakká alakulásával – nagymértékben összefüggött a tér, illetve az idő rendszerszintű birtokba vételével, és a kettő nem volt független egymástól. Az információs társadalomban kapcsolatuk jelentősen átalakul. Az internet és a mobiltelefonok használatával, ha a fizikai térben nem is, de virtuálisan azonos időben és helyen lehetünk egy másik földrészen vagy időzónában található társunkkal. Cselekvéseinket ennek megfelelően tudjuk összehangolni.”

Ez az együttműködés pedig minden korábbinál jelentősebb. „Nemzetközi kutatások bizonyítják, az Y generáció és a náluk fiatalabbak szerint aki vagy ami nincs fenn a neten, az valójában nem is létezik” – fűzte hozzá Fehér Katalin. Sokan nem emlékeznek, hogyan tájékozódtak a világban online hálózatok nélkül. Madártávlatból tekintve a „társadalmi és gazdasági behálózottság meghatározó. A vállalatok és a szervezetek szerepét, versenyképességét, sérülékenységét és biztonságát a hálózatokon belüli nézőpontok és nézőpontváltások határozzák meg, illetve hogy ezeket hogy tudják kezelni a lehetséges együttműködések kapcsán.”

Azonnali jelenlét, felgyorsult világ

Az internet legnagyobb előnye vitathatatlanul egy olyan hálózat létrehozása, ami határokon átnyúló volta miatt kinyitja a világot. Ezzel olyan kapcsolatok létrejövésére teremt lehetőséget, amelyek a való életben nem valósulhatnának meg. Amerikában például már iskolai program is indult ennek kihasználására: magányos chicagói nyugdíjasok tanítják a neten keresztül angolul a brazil gyerekeket. Így legalább tudnak kivel diskurálni, míg a Távol-Keleten lassan már iparág épül a magukba zárkózott emberek szociális igényének kielégítésére. Park-Seo-Yeon például 9400 dollárt keres egy hónapban azzal, hogy a számítógép előtt, élőben streamelve fogyasztja el vacsoráját vadidegen emberekkel együtt.

Információrobbanás és dezinformáció

A net nemcsak az új kapcsolatok létrehozásának lehetőségét teremtette meg, hanem a minden korábbinál több információ terjedésének is szabad utat enged. A világ, amely egykor a médiából tájékozódott, mára maga is tartalomgyártóvá lépett elő. Ez a „részvétel kultúrája” egy amerikai médiatudós szerint. Felértékelődik az egyén szerepe, mivel ellenőrzés nélkül adhatja közre gondolatait és oszthatja meg azokat akár az egész világgal, de csak akkor válhat a társadalom releváns részévé, ha minél több dolgot oszt meg, lehetőleg minél gyorsabban. Ez új és kreatív információközlő formákat hoz létre a vlogoktól (videoblog) kezdve a rövid YouTube-videókon át a manipulált képekig. A közösségi média pedig – tömegessége és gyorsasága okán – a legfőbb közvetítőjévé válik e tartalmaknak. A figyelem fenntartásáért persze folyamatosan meg kell küzdeni.

„Ezt nevezhetjük a figyelem gazdaságtanának” – magyarázta Prazsák Gergő. „A centrális pozícióban lévők kereskednek az információkkal: továbbadják, megosztják, és cserébe újakat kapnak, melyeket szintetizálva új tudást hoznak létre.”

A net pozitív és negatív hatásai címszavakban Pozitív:

- Cenzúramentesség
- Információbőség
- Individualizáció
- Egyszerű kapcsolatépítés
- Könnyű ügyintézés
- Multitasking
- Távolságok felszámolása
- Otthoni munka

Negatív:

- Adatbiztonsági problémák
- Dezinformáció
- Online veszélyek, kártevők
- Ellustulás
- Függőség
- Netes zaklatás
- Tekintély csökkenése
- Virtuális kapcsolatok, elmagányosodás

A közösségi média számos hasznos információ forrása is, de legfőképpen egyre növekvő adathalmaz. Taylor’s University és a BGF Kutatóközpont elmondta, hogy a Foresight Future Identities 2013-as jelentése szerint például a következő tíz évben mindannyiunk adatkészlete nemcsak növekedni fog, de különböző céloknak rendelődik majd alá, és a már eddig sem kicsi adatbázis még teljesebbé válik a minden egyes megosztás és feltöltés által növekvő digitális lábnyomunkból fakadóan, amibe lassan kezdünk beletörődni. Tudjuk, hogy a Google féltve őrzött algoritmusa pontosan látja, mikor, milyen hírek érdekelnek bennünket, és ehhez társítja reklámjait. Ugyanakkor segít keresni az olyan mértékű információhalmazban, amelynek kezelésére a legtöbb amerikai vállalat ma már külön tartalomkurátorokat alkalmaz. Nem véletlenül mondta egyszer a Lotus alapítója, hogy „az internetről informálódni olyan, mint egy tűzcsapból inni”.

„Az információk és a tudás kontrollja ma már nem egyetlen ember vagy szervezet kezében összpontosul, hanem a felhasználók közössége jelenti a garanciát. Bizonyos értelemben a mennyiség minőségbe fordulhat. Az idő lerövidülése miatt az online hozzáférhető tudás ma már esetenként pontosabb, használhatóbb, mint az offline."

Korábban könyvtárba kellett menni megbízható információért, ma elég az ügyes kulcsszavas keresés – hiszen azért a keresőmotorok sem zsenik – és a jó dezinformáció-szűrés. Mindez gyorsabb fejlődést tesz lehetővé. Az egyetemek és kutatóintézetek világszerte összekapcsolódhatnak és megoszthatják valós időben legújabb felfedezéseiket. Ez időt és pénzt spórol, ugyanakkor pontosan mutatja a net másik nagy ellentmondását: az időspórolás kontra felgyorsult világ kérdését.

Ideje lassítani?

A televízió 25 év alatt érte el a tízmilliós felhasználószámot, a számítógépek tíz év alatt jutottak el ugyanoda, az internetnek azonban csak öt év kellett. Ebből is látszik, hogy az elmúlt évtizedek alatt a gyorsulás egyre exponenciálisabb pályára lép. Prazsák Gergő azonban még korábbról eredezteti a gyorsulást. Szerinte „világunk a közlekedés XX. századi forradalmasítása óta folyamatosan gyorsul”, de az evolúciós változás sajátja, hogy alkalmazkodnunk kell a kialakult körülményekhez. „Igaz, olykor két-három generációnak is fel kellett nőnie, mire minden előnyt ki tudtak használni, és minden hátrányos tényezőt minimalizálnak.” Ez a feladat a felgyorsult világ kezelése kapcsán is felmerül. Élni kell az új eszközök nyújtotta lehetőségekkel, de nem szabad hagyni, hogy azok elhatalmasodjanak rajtunk.

Krajcsó Nelli ezt a Slow Mozgalom létrehozásával biztosította. 2012-ben lett elege a túlpörgetett reklámszakmából, és elindult a visszalassulás útján. Mert bár a felgyorsulás sokszor hasznos, de a túlprogramozott életvitel stresszhez vezet, mely végső soron csökkenti a hatékonyságot. „Célunk a figyelem felhívása a túlhajszoltságra, ami véleményünk szerint mindenki életében megjelenik így vagy úgy. Szeretnénk megállítani az embereket egy pillanatra, hogy elgondolkozzanak azon, miért és hova rohannak, és hogy ez megéri-e nekik? Szeretnénk alternatívákat mutatni a lassabb életre, és felépíteni egy lassabb közösséget” – magyarázta a ma már főállású slow-szakértő, aki nem ébred okostelefonra, és a személyes kapcsolatokat részesíti előnyben az e-mailes kommunikációval szemben.

Véleményével persze nem mindenki ért egyet. A tudatosabb és kiegyensúlyozottabb életmódra nem feltétlenül az e-mail-diéta az egyetlen recept. A Szilícium-völgyi startupok dolgozói élnek-halnak okostelefonjukért és tabletjükért, és a cégeknél például elképzelhetetlennek tartják, hogy ne lógjanak folyton online. Ettől a legkevésbé sem stresszesek, egyszerűen szeretik, amit csinálnak.

Európában persze másképp mennek a dolgok. Itt a magánélet védelme a munka ellenében nagyobb hangsúlyt kap, akár jogszabályi szinten is. Király Gábor, a Budapesti Gazdasági Főiskola és a Corvinus Egyetem kutató szociológusa elmondta, hogy Németországban például a Munkaügyi Minisztérium állásfoglalásban tiltotta meg a munkavállalók büntetését, ha azok nem reagáltak a munkaidőn kívül érkező e-mailekre. Igaz, a vihar lecsendesedése után más kérdés, hogy a munkavállalók kevéssé éltek az elérhetetlenséghez való joggal az emberi jellemhibák miatt, mivel nem akartak lemaradni a fontos eseményekről.

Magyarországon jelenleg nincs hasonló jogszabály, így nem csoda, hogy sokan szimpatizálnak a Slow Mozgalommal. Krajcsó Nelli szerint „egy rendszert nem lehet egyik pillanatról a másikra megváltoztatni, még akkor sem, ha pozitív hatást várunk tőle. A slow is erről szól; a fokozatosság a lassításban is fontos, mert csak így tartható fenn a jó.”

A mozgalom hazai terjedésének további pillére, hogy az itthoni vállalatok döntő többsége nem veszi figyelembe, a folyamatos online jelenlét nemcsak a munkaidőn túl hasznosítható, hanem nagy segítséget jelenthet a munkaidő alatt is. A távmunka, avagy nemzetközi kifejezéssel élve a „home office” Amerikában már teljesen elfogadott jelenség, kutatások százai bizonyítják, hogy heti egy-két nap otthoni munkavégzés szignifikánsan növelheti a dolgozó motiváltságát. Arról nem is beszélve, hogy már Európában is egyre elfogadottabbá válik a tény, hogy a 40 órás munkahét elavult, mivel az emberek éppen a folyamatos netezés miatt naponta átlagban négy-hat órát dolgoznak valójában.

Elszigetelve

Az internet egyik legnagyobb ellentmondása, hogy miközben kinyitja a teret, és földrészeket kapcsol össze, valójában lehetőséget teremt a bezárkózásra és a valódi emberi kapcsolatok elvesztésére. A vásárlás, a napi ügyintézés mind-mind elvégezhetővé válik otthonról, így semmi sem kényszerít minket arra, hogy felkeljünk a kényelmes fotelből, és kilépjünk a négy fal közül.

Csókay Ákos kutató szociológus szerint a mai értelemben vett elidegenedés és a magány egyáltalán nem új keletű jelenség, hanem a modernitás tipikus terméke, tehát lassan száz éves. „A felgyorsult 20. században született meg a nagyvárosi lét elszigetelődése, a kommunikáció zavara, az immáron többségében választható és választott kapcsolatok kiüresedése, az elembertelenedés folyamata” – magyarázta. Nem véletlen, hogy az 1950-60-as évek kutatásainak egyik kiemelkedő témája volt a magány. A filozófiában és az irodalomban ezt az egzisztencializmus képviselte Sartre, Hegel, Feuerbach és Camus írásai nyomán. Ezen írások jó része ironikus tiltakozás abban a reményben, hogy még van visszaút, mert a magány egy rossz állapot, amin változtatni kell. „Mára mindez eltűnt” – mondta el Csókay, hozzátéve, hogy a magány egy választható alternatívává nőtte ki magát. Már nem valaminek a hiánya, hanem a „nem magány” szintjén áll. „Ez már a 21. század magánya: az új magány.”

Az internet és a hozzá kapcsolódó technikai újdonságok segítségével könnyen, olcsón és valós jelenlét nélkül kommunikálhatunk. Tömegek számára vált lehetővé egyfelől a több irányú, szórt kommunikáció, másfelől a személyközi kapcsolatok mintájára játszódó interaktív kommunikáció. Ez paradox módon azt eredményezheti, hogy miközben akár több száz vagy több ezer kapcsolatunk van világszerte, valójában magányosak vagyunk. „Egyedüllétünk elől fokozott kommunikációba, gyakran kényszeres társas-túlmozgásokba menekülünk – ilyen például az túlzott megosztás jelensége vagy az, hogy naponta átlagosan hatpercenként kontaktálunk a telefonunkkal –, ami még jobban elszigetel” – folytatta Csókay, hozzátéve, hogy pszichológia már egyfajta új civilizációs betegségről beszél: FOMO (Fear of Missing Out). Ezt az érzést a valamiből való kimaradás, a nem-jelenlét esetén érezzük. Ilyen lehet a selfie-k és partifotók készítésének elmaradása vagy nem elégséges számú prezentálása. Vagyis „az eszközök által közvetített információs dömpingre egyfajta szorongással reagálunk: az elszigeteltség elől menekülve egyszerre mindig, mindent és most azonnal akarunk csinálni.”

Monitorélmények

A kényelmes és hatékony virtuális kommunikáció tehát Csókay véleménye szerint társas kapcsolatainkat is átalakítja. „Az élmények megélésének színhelye, a kapcsolatok teljes életciklusa sokszor teljesen áttevődik az online térbe. A folyamatos be- és összekapcsoltság azt az illúziót keltheti bennünk, hogy nem vagyunk egyedül, pedig sokszor a valóságból csak a monitor hideg vibrálása marad.”

Sok nemzetközi szakértő is egyetért Csókay Ákos véleményével. Különösen az Y és a későbbi generációk ma már gyakorlatilag mindent telefonjuk és az internet segítségével élnek át. Tapasztalásuk átalakul, beékelődik a való világ és élményeik közé egy közvetítő eszköz. Persze a tudósok véleménye nem feltétlenül egységes a helyzet sötétségét illetően. Király Gábor például úgy nyilatkozott, hogy ha egy tinédzser ma a Taj Mahalt a telefonján keresztül nézi, az leginkább a fotósok fényképezőgépen át tekintett valóságához hasonlít. Az internet egy eszköz, bár nem semleges, de rajtunk múlik, hogyan élünk vele. „Nemzetközi kutatások például azt bizonyítják, hogy az emberek öt másik emberrel tartanak fenn komoly kapcsolatot, függetlenül attól, hogy azt milyen platformon teszik. Ez az internet előtti, természetes kapcsolati hálózatunkban is igaz volt, és most is az. Csak éppen a kommunikáció formája változott.”

A fiatalok internethasználata az EU-ban Netezés napi rendszerességgel:

- 9–10 évesek: 33%
- 15–16 évesek: 80%
- 16–20 évesek: 95%

A net felhasználása:

- 85% segítség a tanuláshoz, házi feladathoz
- 83% internetes játékok
- 76% videók

A használat veszélyei:

- Túlsúly
- 18% fokozott felhasználók*
- 12% normál felhasználók**

Alváshiány:

- 59% fokozott felhasználók*
- 35% normál felhasználók**

*Fokozott felhasználók: több mint két óra/nap
**Normál felhasználók: heti pár alkalom – két óra/nap

Forrás: EU Kids Online

Papp István viselkedésszakértő viszont éppen ezt tartja a legnagyobb problémának. „Nem az a fontos, hogy hány emberrel tartunk kapcsolatot, hanem hogy hogyan. A chateléssel és az e-mailes kapcsolattartással elvész a kommunikáció legfontosabb eleme, a nonverbalitás” – mondta el. Ez pedig azért problémás, mert kutatások igazolják, hogy sokszor mondanivalónk 60-80 százalékát nonverbális úton fejezzük ki. Papp István hozzátette, hogy ennek alapján a mostani fiatal generációk nem tanulják meg a társas érintkezés minden formáját, az összes hogyant és mikéntet. Ez pedig a későbbi kapcsolatépítési és -fenntartási készségükre van káros következményekkel. Ezt Király Gábor azzal igyekszik megcáfolni, hogy csak azok az online kapcsolatok és hálózatok működhetnek jól, amelyek valójában egyszerre léteznek az offline világban is. „Vegyük például a tinédzserek Facebook-használatát. Iskolai életüket, társas érintkezéseiket otthonról, a képernyő elől folytatják.”

A kérdés innentől kezdve a társadalmak kulturáltságán vagy épp kulturálatlanságán áll vagy bukik. Aki rendelkezik megfelelő tudásmennyiséggel, az képes megfelelő döntéseket hozni. Az autonóm, önmagáért és másokért felelősséget vállalni képes egyén számára az internet csak egy újabb platform arra, hogy társas kapcsolatokat alakítson ki és menedzselje megnövekedett kapcsolati hálóját. Társas érintkezései ezzel együtt nem maradnak kizárólag virtuális térben. Vagy ha igen, akkor azokat megfelelő helyen kezeli, és nem téveszti össze a valódi emberi kapcsolatokkal. Akiket azonban megfelelő kritikai érzék híján elvarázsol a virtualitás és a kütyük világa, azok könnyen elveszthetik a kontrollt, és a net áldozatává válhatnak. „Ők lesznek a kiszolgáltatott tömegek, akik saját énjüket, identitásukat áruba bocsátják mindenfajta felkészültség és tudatosság nélkül, maguk válnak termékké az ingyenes alkalmazásokhoz” – jelentette ki Csókay Ákos.

Nincs több álarc

Rájuk főként veszélyként leselkedik a közösségi médiának az a trendje, hogy digitális identitásunk, tehát az a kép, amit a neten megjelenítünk magunkról és offline életünk egyre közelebb kerül egymáshoz. Korábban ugyanis könnyen elrejtőzhettek egy-egy álnév vagy avatár mögé, de ma a kettő már most is szorosan egymásba lóg, Fehér Katalin szerint pedig ez az elkövetkező években még inkább igaz lesz. „Az interneten senki sem tudja, hogy kutya vagy”. Mára ez sok tekintetben megváltozott, és az anonimitás egyre inkább visszaszorul, igaz, még mindig kozmetikázzuk netes énünket. Nagyban köszönhetően a sok Facebook-integrációnak, kezdjük névvel is felvállalni véleményünket. Az anonimitás persze még mindig igen vonzó. Az internet megmentheti azokat, akik egyébként korcsoportjuk perifériáján helyezkednek el, sőt segíthet lebontani a szociális kasztrendszert is. A népszerű fantasyjáték, a Parallel Universe kitalálója és tulajdonosa például egy tinédzserfiú volt, aki azért érvényesülhetett, mert partnereinek fogalma nem volt valódi koráról. Az erőviszonyok változásának is tanúi lehetünk. Kezdetben a híres emberek véleménye számított mindenekelőtt, utána a net terjedésével a névtelen IT-tudorok – akik sok esetben a lenézett kockafej-közösséghez tartoztak. De ahogy kezdünk visszatérni a nevesített kommunikációhoz, a celebek és divatdiktátorok is visszanyerik véleményformáló erőpozíciójukat.

Mi az internet ára?

Az idő pénz, az meg nincsen – tartja ironikusan a régi mondás. Az internet erre kínál megoldást, gyorsítja felmerülő problémáinkra adandó válasz megtalálását. Ugyanakkor cserébe valami megfizethetetlent vesz el: információt szokásainkról, életünkről. De könnyen megfoszthat a produktív alvásidőtől is. A netezés elvileg olcsó, és folyamatos növekedésével egyre olcsóbb lesz, ezért válthatta fel például az SMS-t a Facebook-chat. De hogy biztosak lehessünk benne, egyedül vagyunk a képernyő előtt, sokszor komoly anyagi áldozatot igénylő vírusirtókat és tűzfalprogramokat kell megvásárolnunk.

A legfélelmetesebb ár mindeközben, amit meg kell fizetnünk, a képességek satnyulása. Lassan elfejtünk kézzel írni. Amerikában már van olyan iskola, ahol meg sem tanítják a gyerekeket a zsinórírásra, úgyis csak nyomtatott betűkkel találkoznak nap mint nap a neten. Hasonló cipőben jár a nyelv is. A folyamatosan rövidített és emotikonokkal teletűzdelt szövegek miatt a mai iskoláskorosztály minden eddiginél jobban küzd a mondatszerkesztéssel és a klasszikus fogalmazással. A közösségi média térhódításával pedig valószínűleg újabb képességeink fognak visszafejlődni.

„Robert Dunbar antropológus megfigyelte, hogy az ősközösségi társadalmaktól kezdve az ember 120-150 főnél nagyobb csoporttal soha nem tudott társas kapcsolatot fenntartani” – mondta el Csókay Ákos. Ennek élettani okai vannak, az agy bizonyos részének barázdáltsága, idegsejtekkel való ellátottsága, valamint kapcsolódása más agyi területekhez korlátozza társas beágyazottságunk méreteit. A közösségi médián keresztül azonban élő kapcsolatunk lehet akár több ezer emberrel is. De valódi kapcsolatok-e ezek? És ha igen, mert az agyunk megtanul ehhez alkalmazkodni, akkor milyen más képességeink satnyulnak el, miket fogunk háttérbe szorítani e funkció előtérbe helyezéséért? Annyi bizonyos, hogy az evolúció során érzékszerveink életkörülményeinkhez, így például szaglásunk és tapintásunk jelentősen visszafejlődött látásunk javára.

Mit hoz a jövő?

Húsz évvel ezelőtt még az otthoni PC-használat sem volt egyértelmű mindenki számára. Húsz év múlva pedig a 24 órán keresztül netre csatlakoztatott mobileszköz nélkül napi feladatainkat sem végezhetjük majd el. „A kormányoknak, piaci szereplőknek és a felhasználóknak is egy körülbelül fél emberéletnyi távlatban kell alkalmazkodniuk ehhez a dinamikus változáshoz. A prognózis tehát nem a kütyükről szól, hanem az emberről. Az alkalmazkodóképességről, a kontrollról, az ellenőrizhető és menedzselhető adatokról és tartalomról. Arról, hogy kik leszünk a digitális rendszerekben, mennyire válunk sérülékenyekké vagy mennyire tudjuk felépíteni magunkat szinkron és aszinkron digitális valóságokban, hogyan képviseljük majd ezzel családunkat, szakmánkat vagy épp bármi mást” – mondta el Fehér Katalin.

A trendek tehát egyértelműen azt mutatják, hogy az internet jövője a mobilitásban rejlik. Adatok és gyors információcseppek halmaza lesz, amit szó szerint azonnal elérhetünk majd. A kérdés a hogyan. Egyszóval a Google alapon működő szofisztikált algoritmusok határozzák majd meg, hogy ki mit láthat a netes információhalmazból? Vagy a közösségi médián belül keresünk majd, ahol saját ismerőseink ajánlatai mutatják majd az utat, és nem névtelen trollok és marketingszövegek? Esetleg 140 – vagy még kevesebb – karakterben ismerjük meg a világot, az ismerősök, a hírek és a reklámok történéseit, hogy végül eljussunk a csak képi vagy videós kommunikációhoz?

Egyelőre a kérdés még kérdés marad. Jelenleg még a kulturális megosztottság alapján szerveződő nethasználat számainak javítása a cél. Ez az oka ugyanis az egyenlőtlen netelosztlásnak – még az EU-n belül is. „Magyarországon száz főből jelenleg körülbelül hetvenöten, Dániában viszont százból kilencvenhatan használják aktívan a netet” – jelentette ki Prazsák Gergő. Ez a szám persze világviszonylatban nem számít rossznak. Ázsiai-afrikai összehasonlításban például a teljes lakossághoz mérten egyes országok jóval alacsonyabb nethasználati arányszámmal rendelkeznek az infrastruktúra és a kulturális fejlettség harmadik világbeli voltából adódóan. Fehér Katalin szerint „a magyarok jól állnak a penetrációt illetően. Ráadásul a felhasználók és a piaci szereplők is folyamatosan tanulják, hogyan lehet reagálni a digitális változásokra, hogyan lehet lépést tartani más piacokkal. Azok a legversenyképesebbek, akik képesek a különböző generációk tudásának és online jártasságának integrációjára.”
A mobilitás és a nyugati kultúra terjedése azt valószínűsíti, hogy ezek a számok a következő néhány évtizedben megtöbbszöröződnek majd, különösen a mobileszközök piaca bővül majd exponenciálisan. Az állandósuló netes kommunikációban sem szabad elfelejteni, hogy a józan észt nem írhatják felül a kütyük. Mert az internet egy kétélű kard. Rengeteg előnnyel rendelkezik, de a túlcsorduló eszköz-, alkalmazás- és platformkínálat legalább ugyanennyi veszélyt és kihívást is tartogat. Az új jelenségeket pedig tanulni és alakítani kell, nemcsak elfogadni. És ha ez megtörténik, akkor mondhatjuk el, hogy nem a technológia uralja az életünket.

Bíró Dalma összeállítása

http://www.hidfo.net/2014/09/10/google-egyik-legnagyobb-szivargasa-tortent-meg

http://www.hidfo.net/2014/09/06/nato-ertekezlet-kenyszerpalyan-nyugat-hanyatlasa

"Négyféle vezetőember lehet egy ország élén: Prokrusztész, Napóleon, Samu bácsi és Szolón.

Prokrusztész egy elgondolás híve, melybe nemzetét belekényszeríteni akarja, ha törik, ha szakad.

Napóleon szenvedélyes játékos és akár nyer, akár veszít, mindenképpen tékozol.

Samu bácsi úgy ül az uralkodói teremben, mint egy fűszerboltban, dekákkal és garasokkal ravaszkodik.

Szolón az isteni ihletre figyel, minden tette az örök mértékből ered és országa virul."
(Weöres Sándor)

Weöres Sándor Az igazságról

A szavak különlévők és gyöngysor-szerűek, a dolgok összefüggőek és halom-szerűek. Ezért a szavak és dolgok csak súrolják egymást.

A gondolat összetett és kimondható, az igazság egyszerű és kimondhatatlan. Igazságot csak beszéd nélkül tudhatsz meg, tehát csak önmagadtól. Tedd alkalmassá lelkedet arra, hogy az igazságot tudhasd benne.

Weöres Sándor Az erkölcs II.

Hiába vonakodsz a bűntől, ha az ál-erényt magadra bocsátod. (...) Az ál-erények mindegyike valamely igazi erényen élősködik, amellyel összeszokták téveszteni. A vallásosság élősdije a türelmetlen felekezetiség és kenetes ájtatoskodás, a hazafiságé az erőszakos sovinizmus, az emberszereteté a fontoskodó közéleti buzgalom, a tudományé az ál-tudományos kandiság, a művészeté a társadalmi sürgő-forgó művészkedés-műpártolás, a mindennapi szorgalomé a sárba-ragadó gürcölés, a jóságé a csepegős-szívű jótékonykodás és tolakodó vigasztalgatás, a szerelmi tisztességé a házastársra horgászó mohóság és mások szennyesében túrkálás, stb.

Az erény sosem erőszakos, ezzel szemben bármelyik ál-erény jelszava lehetne: "Amit én nem teszek,másnak sem szabad."

Az ál-erények fojtogatják a hitet, igazságot, erkölcsöt, tudást, szépséget; mindazt, ami az emberiség állandó kincse, megmérgezik, azáltal, hogy rájuk hivatkozva kötelezővé teszik saját töpörödöttségüket."

Weöres Sándor Fekete trilógia III.

"Korunk találmánya a kötelező lelkesedés, a hatóságilag intézményesített forradalom és az elnyomók lázadása az elnyomottak ellen.

A mai uralmi rendszereket az jellemzi, hogy hazugságaikat nem is akarják feltétlenül elhitetni,  csak feltétlenül elfogadtatni. Minden katonai fegyvernemnek azt kell énekelni magáról, hogy ő a legkülönb, anélkül, hogy bárki elhinné; minden állampolgárnak azt kell vallanai az államfőről, hogy bölcs, hős, jótevő, anélkül, hogy bárki elhinné; és így tovább.

Immár egy hihető hazugság is elérhetetlen magaslat. Gödörben vagyunk, lejjebb a béka ülepénél."

Társadalomvetület

A szakirodalomban is gyakran említett korrupciós kényszer, amikor az ügynök monopol döntési pozícióját kihasználva olyan szolgáltatásokért kér kenőpénzt, amelyekhez a kliensnek normális esetben joga lenne (extortion). Az ilyen típusú korrupció az egész magyar társadalmat áthatja, korrupt kapuőrök szedik a sápot szinte mindenkitől, átlagemberektől, kisvállalkozóktól és nagyvállalatoktól. Egy jól szituált középosztálybeli interjúalany például a következőket mondta:“A jogosítványhoz mindenképpen le kell fizetned az oktatódat és a vizsgáztatót, ezek egy csapatban dolgoznak. Az egyik kollégám pont most vizsgázott. Fizetett, mert nem akart négyszer visszamenni. Aki nem fizet, azt biztos, hogy meghúzzák, egyszerűen harminc méter után leállítják… és akkor újra be kell fizetned csekken, tehát jobban jársz, ha inkább tejelsz.”

Vannak esetek, amikor nem egy személy a kapuőr és a korrupció fő haszonélvezője, hanem egy egész szervezet. Egy családapa szerint “gyakorlatilag ma nagyon sok iskola, sőt, óvoda mellett működik már alapítvány. Ha az alapítványnak fizetek be és utána abból felújítják a tornatermet, akkor én jót csináltam, ugye? Az egy dolog, hogy nem önkéntesen fizettem be. Hiszen ezért veszik fel a gyerekemet, ha nem fizetsz, nem veszik fel.”

Sokszor szintén nem egyének, hanem maga az önkormányzat zsarol. Egy építési vállalkozó így mesélt erről: “Több munkát csináltunk mostanában Budapest egyik leggazdagabb kerületében. Itt sok ingatlant értékesítettek mostanában. Brutál nagy házak épülnek. Csak akkor kapsz építési engedélyt, ha az önkormányzat útépítő cége háromszoros piaci áron csinálhatja meg az infrastruktúrát az épület körül. Nem is nagyon titkolják a dolgot. Amikor bemész az önkrományzathoz engedélyért, akkor kerek perec megmondják, hogy csak így kaphatod meg.”

Kapuőrökkel az üzleti életben is gyakran találkozhatunk. Egy multiknak bevásárlóközpontot építő ingatlanfejlesztő említette a következő történetet: “Ott ül a multiban a külföldi anyacégtől iderakott menedzser, akinek semmi köze elméletileg Magyarországhoz, de még az is pénzt kér. Pár éve van Magyarországon, nem is tud magyarul, de beletanult itt az üzleti környezetbe, és akkor mondjuk egy ilyen egységért kér 60 millió forintot. Hiába vagyok megállapodva az anyacéggel. És mit tehetek, ha kell az üzlet? Viszem neki a 200 ezer eurót táskában. Na az már pénz. Nagy ereje is van.”

A főnök parancsára

A korrupciós kényszer gyakran hierarchikus szervezeti viszonyokba ágyazódva jelenik meg. Néha az illető felettese egyszerűen utasításba adja a korrupciót, máskor nincs kimondva a dolog, de a szereplő érzi, hogy mit várnak tőle főnökei. A kényszer ilyenkor szinte rutinszerűen felülírja a szakmai etikai normákat. Íme egy példa: “Egyik ismerősöm egy HR-es lány, akinek az a dolga, hogy összegyűjti és szelektálja az önéletrajzokat az állásinterjúra. A főnöke megmondta neki, hogy XY jelentkező egy nagykutya rokona és őt kell felvenni. Azt mondták a lánynak, hogy csak a nagyon gyenge önéletrajzokat válogassa ki, akik között a rokon szupertehetségnek fog tűnni. Mit lehet ilyenkor tenni? Ha nem teljesíted az utasítást, akkor már repülsz is a cégtől.”

Az utasítás a korrupcióra érkezhet egy politikai párt központjából is. A korrupciós kényszer és a pártfinanszírozás kapcsolatán túl a következő eset egy érdekes pártszervezési stratégiára is felhívja a figyelmet. A modell ugyanis meglepő hasonlóságokat mutat az üzleti élet “franchise” rendszerével, ahol a márka tulajdonosa a névhasználatért díjat számít fel, a napi profit kitermelése azonban a franchise-átvevőre hárul. Ezt a történetet egy politikában bennfentestől hallottam: "A helyi polgármestereknek többnyire előírja a pártvezetés, hogy mennyit kell a központba becsengetni egy év folyamán. Megmondják nekik, hogy te egy ekkora városban vagy, ez a pozíciód, ennyien vagytok. Tessék előteremteni x millió forintot és befizetni a pártközpontba. Az minket nem érdekel, hogy milyen mutyival szerzed meg a lóvét. Ja, és egyébként meg a saját kampányodra gyűjtögessél csak, ahogy tudsz.”

Rendszerhibák korrekciója

A korrupció sok esetben a rosszul működő állami intézményrendszer hibáinak kiigazítására szolgál. Az állami adminisztrációban például egyfajta túlélési stratégiaként is működik. A hivatalok felső-középszintű dolgozói kénytelenek korrupt informális hálózatokat kiépíteni maguk körül, bebiztosítva ezzel a kirúgásuk utáni jövőjüket. A módszer tulajdonképpen a végletekig átpolitizált állami szakapparátus bizonytalanságait próbálja meg csökkenteni. Egy minisztériumi középvezető mesélte: “Azt mondanám, hogy ez a középosztálybeli értelmiségi mutyi. Amikor gyakorlatilag kölcsönös szívességek működnek, te beadod az ajánlatodat, én meg elintézem neked, hogy nyerj. Persze nem pénzesítve, ez nem úgy működik, hogy hozod utána nekem a nejlonzacskóban a pénzt. A közbeszereztető azt nyeri ezzel, hogy a következő évben majd a másik ad neki munkát a magáncégénél. Ez egy nagyon fontos dolog Magyarországon, mert amikor jön a tisztogatás, és ‘98 óta minden új kormánnyal jön a tisztogatás, akkor valahová el kell tudni menni.”

Az igazságszolgáltatás intézményrendszerének rendkívül alacsony hatékonysága szintén korrupciót szül. Az üzleti partnerek sokszor kénytelenek a legális szerződések kikényszerítésére illegális eszközöket igénybe venni. Egy sikeres vállalkozótól hallottam a következőt: “Nézd, már az aláírt szerződés sem számít. Velem már többször volt, hogy mecsináltam a melót és utána röhögve azt mondták: nem fizetek, perelj be, majd nyolc év múlva kapsz valamit. Én mostanában azért is korrumpálok, mert ez nekem garanciát jelent. A csávó mindent el fog azért követni, hogy akár időben, akár előbb a cége kifizessen engem, mert ő is csak akkor kapja meg a kenőpénzét.”

Társadalmi és intézményi gyökerek

A fenti példákból jól látszik, hogy a szereplők racionális döntését hangsúlyozó "megbízó-ügynök" modellek csupán egy kis szeletét képesek megragadni a korrupciós játszmáknak. A korrupciót ugyanis nem minden esetben a közvetlen anyagi haszonszerzés motiválja, hanem sokszor hatalmi, szervezeti és intézményi beágyazódottságból fakadó kényszerek. A korrupció elleni harcban a döntéshozóknak és törvényalkotóknak nem elég pusztán a szigorúbb büntetésekre, magasabb jutalmakra, bonyolultabb szabályozásra, netán új ellenőrzési mechanizmusokra koncentrálniuk, hiszen ezek legtöbbször csak tüneti kezelések. A korrupció számos típusának ma Magyarországon az egyéntől független társadalmi és intézményi gyökerei vannak. Egy átfogó korrupcióellenes stratégia csak akkor lehet sikeres, ha figyelembe veszi és kezelni tudja ezeket a sajátosságokat.

Várhegyi Kálmán összeállítása

Paracelsus egyik szállóigévé vált mondása: "A világon minden bajra megvan a gyógyír" - ne menjünk hát el mellette szemünket befogva. A gyógynövények titkainak megismerése biztonságérzettel tölti el az embert. A betegségektől való félelem elszáll, és ezzel a betegség jelentősége csökken.

A gyógyító természet ezer árnyalata

A túlzásba vitt vegyszeres gyomirtással, műtrágyázással, az ipari és közlekedési szennyeződéssel sajnos egyre több gyógynövényt veszélyeztet a kipusztulás réme. Két-három évtizede még az árokpartokon, a réteken tömegesen nőtt a kamilla, mindenki annyit szedett, amennyi jólesett. Ma már a kipusztulás fenyegeti, termeszteni kell. Szerencsére felébredt hosszú, Csipkerózsika-álmából a természetgyógyászat, hogy a segítségünkre legyen. A gyógynövények és a természetes gyógymódok iránt ismét nagy az érdeklődés.

Közismert gyógyító növények a teljesség igénye nélkül

8. ANTROPOGÉN SZENNYEZŐ ANYAGOK FORRÁSAI ÉS HATÁSUK

Tóth János-Drótos Tamás összeállítása - Hernád Völgye H.H.K.

http://www.hidfo.net/2014/09/02/moszkva-uj-katonai-szovetseget-hoz-letre-nato-visszaszoritasara