2015.02.28.
08:12

Írta: lowoa

Szégyenláda

Öt-tíz percenként kinyitja valaki azt a dobozt, amelyet az irgalmas rend három éve rakott ki klinikájának kerítésére a pécsi Munkácsy utcában. Van, aki azért járul a dobozhoz, hogy adakozzon, mások egy-két kiflit remélnek.
Hajlott hátú, bottal araszoló idős asszony fordul be Pécsen a Széchenyi térről a Munkácsy utcába reggel fél hat után pár perccel. A saroktól húsz méterre megáll, körbenéz. Moccanatlan minden. Az asszony ezt látva továbbmegy, ám két lépés után újra megáll egy a kerítésre rögzített szekrényszerű, kétajtós zöld doboz előtt. Kinyitja a doboz alsó ajtaját, kivesz egy zacskót, majd kinyitja a felső ajtót, ahonnan egy kerek margarint emel ki. Mindkettőt elsüllyeszti piros nejlonszatyrába, aztán sarkon fordul.
Kicsit később egy bőrkabátos, vastagon felöltözött vékony férfi bandukol az utcán. A férfi tincsekbe ragacsosodott barna haja válla alá ér, fejét egy színevesztett női kardigán kendőként védi a mínusz öt foktól. A doboznál ő is megáll, kinyitja mindkét ajtót, és másodpercekig áll az üres polcok előtt. Egykor ismertem őt: a férfi novellákat írt, rosszakat. Az írásaival keresett meg, majd azzal, hogy pártot alapított, végül azért jött, mert anyja eltartási szerződést kötött a szomszédjaival, így a szülői ház rájuk szállt.
Az asszony azért fordult el tőle, mert megunta, hogy ő tartja el nem dolgozó fiát, aki még veri is őt. Ráköszönök a férfira, kérdem, mi van vele, széteső válaszaiban nincs értelem, minden mondata mániákus manír. Míg szót váltunk, barna dzsekis, szakállas, aszkéta tekintetű, ötvenes férfi lép az utcai szekrényhez, s csalódottan nézi, hogy üresek a polcok. Becsukja az ajtót, aztán kinyitja újra, mintha csodára várna. Összetörten vánszorog tovább. A doboz, amit 5-10 percenként kinyit valaki, három éve áll a Munkácsy utcában.
Az irgalmas rend rakta ki klinikájának kerítésére, hogy oda az adakozók nem romlandó ételt tegyenek a rászorulóknak. Hat előtt öt perccel középkorú férfi ballag a néptelen utcán. Benéz a dobozba, nem látván benne semmit, folytatja útját. Ruhája ápolt munkásszerelés, bakancsa olcsó, de masszív, vastag dzsekije tiszta, fején fekete kötött sapka, szemöldökéig lehúzva. Megszólítom, bemutatkozik, Orsós Zoltán, 49 éves, egykor a megyei építőipari vállalatnál dolgozott, majd a pécsi tejgyárban. Az őt segéd- és betanított munkásként alkalmazó cégek sorra eltűntek, de ő itt van, s most épp közmunkás.
Élettársa és 22 éves fia is az. Lánya 19 éves, neki van egy párja és egy kisfia. Hatan élnek egy 40 négyzetméteres, komfort nélküli házban. Zoltán azért indul el korábban dolgozni, mert ha szerencséje van, a dobozból reggelezik. Otthon hajnalban nem eszik, így több marad a családnak. A közmunkásbérből nehéz kijönni. Nem mérgelődik, hogy ma nem talált semmit a dobozban, gyakran van így. Ha jut neki egy-két kifli, örömmel kezdődik a nap. Talán holnap.
Negyvenes asszony siet az utcán, betér a dobozzal átellenben ötven méterre lévő kisboltba. Egy perc múlva már jön is, és egy zacskót rak a fémszekrénybe. Tíz másodperccel később egy ötvenes, műszőrme kabátos asszony terem ott, s kiveszi a zacskót. Egyből átvág a túloldalra, viselkedésével azt próbálja sugallni, hogy neki semmi köze ahhoz a dobozhoz. Odébb érve széttépi a zacskót, és mohón harap bele a papírból kihámozott pogácsába.
A kisbolt gazdája – Gabi – azt mondja, nincs nap, hogy valaki ne vegyen náluk néhány péksüteményt a dobozba.
– Főleg a „velem korú” asszonyok adakozók – teszi hozzá a 45 esztendős kereskedő. – Ha az esti záráskor sok zsemle vagy kifli marad, akkor azt én is beteszem, ha csak öt-hat darab maradt, akkor hazaviszem, nekünk is jól jön. Két boltunk van, a férjemmel csináljuk, de kevés a haszon, a fiam, aki nálunk lett kereskedő, inkább elment az Aldihoz. Ott több a pénze. Fél hétkor kinyitják az utca és a főtér sarkán álló irgalmasok templomát. Bemegy fél tucat hívő és két elgémberedett hajléktalan. Utóbbiak beülnek a hátsó padokba, és elszenderednek.

szl

A templom kapuja előtti padról lesöpri az éjjel hullott egy centis havat egy fekete kabátos férfi, rátesz egy hullámpapírt, leül és rágyújt egy csikkre. A templomba igyekvőknek jó reggelt, az onnan távozóknak „szép napot kívánok”-ot köszön. Ha valaki pénzt ad neki, annak dukál az „Isten áldja!” Molnár Ferenc a neve, 62 éves, és a máltaiaknál éjszakázik. Rendszeresen benéz a dobozba, de ma nem, mert tegnap talált bent egy margarint, s azt este meg most reggel rákente a máltaiaktól kapott kenyérre, így nem éhes. Pénzt szeretne borra, az átmelegítené.
– Sofőr voltam, kamionos – avat be az életébe –, volt egy balesetem. Nem én voltam a hibás, de megsérültem, és nem kaptam állást.
– Kártérítést kapott? – kérdezem.
– Nem kaptam… – rázza a fejét, és nagyot vált: – Nézze, én bútorasztalos voltam, de nem én vágtam le az ujjam, hanem az a marha targoncás. Rám borította a bútorlapot.
Elém nyújtja a bal keze mutatóujját, amiről hiányzik egy perc.
– Most akkor kamionos volt vagy bútorasztalos – kérdem a férfit.
– Voltam, ami voltam – feleli –, mindegy már. Voltam közmunkás is. Mondták, fogjak egy kapát. Nem megy, főnök, mondtam, én városi gyerek vagyok. Erre elküldtek.
Később bevallja, hogy a felesége a pia miatt zavarta el. Semmit sem tud róla, ahogy a két fiáról sem, egyik technikus, a másik szakács, reméli, jól vannak.
Hét órától megélénkül az utca, s öt-tíz percenként valaki betesz egy apró csomagot a dobozba. Egyikük, Éva 59 esztendős, 25 éve köztisztviselő az önkormányzatnál. Krumplilevest hozott egy nyolcdecis tejfölöspohárban.
– Megmaradt, ne vesszen kárba – magyarázza szelíd mosollyal. – Mindennap hozok valamit, ami otthon nem fogyna el.
– Nézi, hogy ki veszi ki? – kérdem tőle.
– Nem, soha. Nem akarnám, hogy szégyenkezzen előttem valaki. Én is szégyenkeznék.
– Miért?
– Mert rossz látni az ő szégyenét és hogy ennyi a szenvedő ember.
Míg ezt elmondja háttal áll a tőlünk kőhajításra lévő doboznak, így nem látja, hogy egy középkorú, rendezett ruházatú asszony – akiről senki sem gondolná, hogy rászoruló – fürgén kiszedi a levest.
Negyed nyolctól feltűnnek az iskolások, a belváros gimnáziumaiba igyekeznek jókedvűen csevegve. Néhányukat arról faggatom, mit tudnak a dobozról. A kérdezettek java – bár elmegy előtte naponta kétszer – eddig észre sem vette. Aki tud róla, az sem gondol arra, hogy valamit betegyen oda. Ha megmarad az uzsonna, azt is inkább kidobják vagy hazaviszik a kutyának.
– Ha már beleharaptam, nem tehetem oda – védekezik egyik lány, aztán megáll: –, talán az lenne a megoldás, hogy kettévágnám még otthon a szenyót, és így nem menne pocsékba az egész, ha beleharapok, és nem kell.
Két barátnője bólogat, és azt ígérik, mostantól eszükben lesz a doboz. A ciszterek Nagy Lajos Gimnáziumában végzős Fanni restelkedve vallja be, hogy – bár az iskolában sokszor esik szó az adakozás fontosságáról – ő még nem hozott ételt a dobozba soha. Aztán javítja magát:
– Amikor többen együtt ettünk a Mekiben, és maradt sült krumpli, akkor azt egy zacskóba öntöttük, és idehoztuk. Évente egyszer-kétszer. Csak bezárt a Meki, így ennek vége. A kérdezett fiatalok mindegyike úgy véli: aki annyira lecsúszik, hogy nincs mit ennie, az tehet a sorsáról. Ettől még mindenki elismeri, hogy a nélkülözőkön kötelességünk segíteni. Fanni osztálytársa, Viktória így elmélkedik:
– Azért nem segítünk másoknak, mert nem is gondolunk rá, hogy megtehetnénk. Ez nem jó.
Fél nyolc előtt néhány perccel egy asszony biciklivel megáll a doboznál, és berak egy zacskót, Ő Andrea, 44 éves, a klinikán asszisztens. Minden reggel megken három szendvicset margarinnal, tesz rá sajtot, felvágottat, paprikát, kettőt magának, egyet a rászorulóknak készít.
– Nincs ebben semmi – legyint. –Csak egy szendvics. Engem nem ráz meg, valakinek viszont jólesik. Ünnepkor szoktam betenni süteményt meg egy üveg bort is.
– Van valami egyéni oka, hogy adakozik? – kérdem, amikor indulna.
– Talán az, hogy tudom, bárkinek az élete tönkremehet. Amikor a férjem elhagyott, és ott maradtam a fiammal, összeomlottam. Kevés kellett ahhoz, hogy mindent feladjak.
Míg beszélgetünk, egy házaspár krumplifőzeléket és tíz deka szalonnát tesz a dobozba. A következő pillanatban egy huszonéves, melegítős férfi fut oda, kiveszi mindkettőt és Andrea szendvicsét is. A szendvicset kicsomagolja, és falni kezdi, miközben iszkol a főtér felé. Idős asszony baktat metálszínű bélelt ballonban. Megáll a doboznál, s betesz valamit.

szl

Pio atya, az ötletgazda tölti fel a dobozt
– Pörkölt – mondja, hogy megszólítom. – A szomszédomtól kaptam, ő néha segít rajtam, mert tudja, kevés a nyugdíjam. A felét megettem, de nem bírja az epém. Nyolcvanéves vagyok, én már nem műttetem meg magam. Máskor is elhozom, ha valami megmarad, ne vesszen kárba.
Nyolc és főleg kilenc után ritkábban nyílik a doboz ajtaja, a rászorulók – nyilván – kifigyelték, hogy ilyenkor kevesebb az adomány. Vékony, magas, a farmerdzsekije alatt kinyúlt pulóvert viselő, csaknem fogatlan asszony negyedóránként elmegy a doboz előtt, ám hiába nyitogatja. Ráköszönök, Kocián Ingridnek hívják, kiderül, hogy 33 éves, bár erős ötvennek látszik. Egy somogyi faluban élt az anyjával.
– Eljöttem, mert rabszolgaként tartott – panaszolja hagymaszagú lehelettel. – Van anyámnak öt hektárja, én műveltem, lóval szántottam. Volt nála tyúk, kacsa, liba, disznó, mindet én gondoztam. Na, jó, ő is. Soha egy vasat nem fizetett. Ezért hagytam ott. Ott maradt a 18 és a nyolcéves lányom. Van még egy hároméves lányom, neki gégeszűkülete van, Pécsre jártam vele kezelésre, ezért maradtam itt. Az asszonyszálláson lakom a lányommal és az élettársammal. Ő közmunkás. Azt ígérték, hogy nekem is lesz közmunka. Naponta többször benézek a dobozba, tegnap onnan volt reggelim, egy sajtos kifli. Hirtelen otthagy, mert meglátja, hogy egy fiatal pár betesz a dobozba valamit. Sugárzó arccal jön vissza, a kezében egy befőttesüveg tele húslevessel.
– Az anyjánál, gondolom, nem éhezett – jegyzem meg –, nem lett volna jobb vele maradni?
– Nem lehetett. Erős akaratú ő is, én is. Ez a sorsom, verve tanít az élet.
Tizenegytől fél egyig senki sem tesz be semmit a dobozba. Útját szegem néhány járókelőnek, tőlük is ugyanazt a választ kapom, amit a diákoktól: nem is tudják, hogy van ez a doboz, aki meg igen, az bevallja: eddig nem gondolt arra, hogy ő is hozzon valamit, pedig megtehetné. Többen elhatározzák, ezentúl ők is tesznek ételt a szekrénybe.
– Nem szeretem a csavargókat, utálom, ha kódulnak tőlem, idegesít – morog egy nyugdíjas vasutas, Kocsis Tivadar.
– Sose adok nekik, csak elinnák. De azért sajnálom őket. Ez a szekrény jó, fogok betenni én is ételt, ha erre járok. Az a baj, hogy közönyösek vagyunk. Én is az vagyok. Meg kéne változni.
Egy és két óra között hárman is idehozzák ebédjük maradékát, egy fél szelet rántott húst, egy fasírtot, egy süteményt. Pillanatok alatt lesz gazdája mindnek. A délutáni alkonyat csendes időszak, csak öt órakor áll meg egy kerekes bőröndöt maga után húzó, fekete kabátos, kalapos férfi a doboznál, s betesz egy zacskót. Galántai László, 31 éves, a pécsi egyetem neveléstudományi doktori iskolájában tanul, oktatáskutatónak készül. Zalaegerszegi, de van lakása Pécsen, s rendszeresen adakozik a doboz éhezőinek. Ma egy nagy méretű burgonyás pogácsát.
– A koldusoknak is szoktam adni – mondja –, pénzt soha, csak ételt. Hívő vagyok, nyilván ez is befolyásol, hogy adjak. Az ismerőseimnek nem beszélek erről, ugyanakkor ha a Facebookra valaki feltesz a dobozról képet, akkor megosztom, így népszerűsítem.
A pogácsát egy kistermetű asszony veszi ki. Odaviszi társához, egy mosolygós szemű, simlis sapkás, vékony dzsekis férfihoz, aki a templom előtt versét kínálja.
– Igen, uram, koldulok, azért itt, mert hívő vagyok – mondja, s hogy életéről kérdezem, megállíthatatlanul ömlik belőle a szó, miközben széles mozdulataiban keveredik a teátrálisság és a didergés elleni védekezés: – Varga Zoltán vagyok, 61 éves, rokkant sofőr. A rokkantnyugdíjamat elvették, az ellátásomat 89 ezerről levették 54-re, aztán 27-re, most emeltek, 29-et kapok. A társam negyven éven át a vendéglátásban dolgozott, neki 41 ezer a nyugdíja. Egy 30 négyzetméteres hétvégi házban lakunk a Tüskésréti úton. A feleségem tavaly halt meg, de nem éltünk már együtt 1981 óta: ő zugivó volt, én meg nyíltan ittam. Az alkohol tartott össze minket, aztán az is vitt szét. Ettől még szerettem őt, csak nem tudtam vele együtt élni. Már nem iszom, a hit felé fordultam, tessék, ezt a verset én írtam, a hitemről szól.
Beleolvasok az Ajándékok, amelyek nem kerülnek semmibe című műbe, ami esetlen szavakkal arról szól, hogy mindennek örülni kell, a megbocsátásnak, a jó szónak, a holnapnak.
– Mindennap sokszor belenézünk a dobozba – mondja önsajnálat nélkül. – Tudja, mekkora öröm, ha az ember talál benne egy kiflit. Vagy egy szendvicset, amin van felvágott, sajt és paprika. Olyankor az élet nagyon szép.
(NOL)

komment

2015.02.27.
22:14

Írta: lowoa

„iszlám állam“ (ISIS) nevü „terror hadsereget“ is, melynek mutogatott túszkivégzös, lefejezös videói leggyakrabban grafikus szoftver segítségével készülnek.

Hamis a 21 kopt keresztény "lefejezéses videója?" Egy filmszakértö szerint igen
(Is ISIS Beheading Video Of 21 Egyptian Christians Fake? Film Experts Argue ‘Yes’)

http://www.ibtimes.com/isis-be...es-1824034

Az "International Business Times" újság Mary Lambert hollywoodi filmszakértövel készített interjút.

A hölgy szerint a videó a horror-filmeknél használatos speciális effektusokat tartalmaz a "lefejezéseknél", a bevezetö nyitány pedig 100%-os számítógépes animáció.

Ez nem véletlen, lévén az ilyen videókat közismerten a CIA-nak dolgozó hollywoodi filmesek csinálják.

Elsö furcsaság: hogyan használhat az ISIS ugyanolyan narancssárga színü fogolyruhákat mint amiket az amerikaiak is használnak Guantanamón?

A "lefejezéses videó" leggyengébb láncszeme a számítógép által generált bevezetö nyitány, melyben - s ezt a hollywoodi filmszakértö is megjegyzi - furcsa módon a túszokat kísérö terroristák 20-30 centivel magasabbak a túszoktól. Kizárt dolog, hogy az összes "arab terrorista" 2 méternél is magasabb legyen! Ilyen csak gyenge minöségü számítógépes animációknál fordulhat elö ....

A lefejezéses videó:

https://www.youtube.com/results?search_query=ISIS+beheading+copt+christians

A 47. másodpercnél:

(lásd a feltünö magasságbeli különbségeket)



1:27-nél:

(a mozgóvideón itt kifejezetten jól látszik, hogy a fekete alakok animáltak: olyan könnyedén lépkednek, mintha csökkentett lenne a gravitáció)

http://www.pokolraveluk.com/content/index.php?option=com_content&view=article&id=145:drama&catid=21:kuelfoeld&Itemid=58

komment

2015.02.27.
21:58

Írta: lowoa

1848/49 forradalmairól

A szabadkömüves gróf Teleki László emlékére

 

Az 1848-49-es forradalmak mögött „régi egyiptomi“ szabadkömüvesség, a Memphis és Mizraim páholyok álltak. Ide tartoztak a magyar szabadságharc, az 1848-as francia forradalom és Garibaldi mozgalmának vezetöi is. Központjuk Párizsban volt. Ez volt az utolsó pozitívabbnak nevezhetö szabadkömüves mozgalom Európában.

 

Az európai páholyok egy része a 19. század második felében beleolvadt a francia Grand Orient szabadkömüves mozgalomba, az Egyesült Államokban és néhány más országban viszont mind a mai napig léteznek különálló Memphis és Mizraim páholyok. Még weboldaluk is van:

 

http://www.memphis-misraim.us/#gdmaitre

 

Ha megnézzük a páholyvezetök listáját, látni fogjuk, hogy 1882-ig – haláláig - Jospeh Garibaldi volt a páholyvezetö (Giuseppe Garibaldi születési neve Joseph Marie Garibaldi volt). Nemhiába Kossuth Lajos is nagyon nagy tiszteletben állt az Egyesült Államokban, még az USA parlamentjének épületében, a Capitoliumban is van mellszobra.

 

További információkért a Mizraim és Memphis páholyokról ajánlanám ezt a cikket:

 

A Brief Introduction to the Antient and Primitive Rite of Memphis and Mizraim or Egyptian Masonry

http://www.redicecreations.com/specialreports/mizraim.html

 

Ha megnézzük az 1848-as forradalom 12 pontjának eredetijét, azon ott található az „Egyenlöség, szabadság, testvériség!“ szabadkömüves jelszó:

 

 

Ugyanezen szabadkömüves jelszó – „Szabadság, Egyenlöség, Testvériség“ , franciául „Liberté Égalité Fraternité“ – ott található a jelenkori francia 2 eurós érme hátsó oldalán is, mintegy jelezve, a jelenkori Franciaországot is a háttérböl ugyanezen titkos társaság, a Grand Orient irányítja ...

 

 

A mai szabadkömüvesség már összehasonlíthatatlanul korruptabb, sötétebb és ördögimádóbb a gyakorlatban is, mint amik még a Memphis és Mizraim páholyok voltak 1848-ban.

 

Az 1848/49-es forradalom egyik jelentös háttérfigurája a szabadkömüves gróf Teleki László volt, aki Kossuth Lajos párizsi követeként az ottani „központtal“ tartotta a kapcsolatot. Az elveihez makacsul ragaszkodó, öszintén szabadságpárti, a Habsburgokat utáló „egyenes gyerek“ volt, aki az emigrációban és magyarországi visszatérése után sem adta fel az 1848-as forradalom elveit, ami miatt késöbb „túl radikálisnak“ bélyegezték, s egy nappal Deák Ferenc Országgyülésben elmondott kiegyezéses dumája elött az egyre megalkuvóbb magyar politikai elit „megöngyilkoltatta“.

 

Szük egy évszázaddal késöbb a kései leszármazott Teleki Pál gróf, 1938-41 között Magyarország miniszterelnöke, egyébként szintén hasonlóan tragikus sorsra jutott. A „sötét hatalmat“ ekkor már náci Németországnak hívták, s öt is az egyre „kiegyezkedöbb“ magyar politikai elit „öngyilkoltatta“ meg – valószínüleg Hitler parancsára.

 

Talán jobb is, hogy ebben a mostani világban, melyben a „sötét hatalmat“ Európai uniónak és CIA-nak hívják, már nincsen Teleki leszármazott a magyar csúcspolitikában, mivel valószínüleg ö is „öngyilkos“ lenne!

 

Az 1848-as forradalmak valójában egy (alig) kétszáz éves folyamat, az emberiség szándékos „felemelésének“ nyitányát jelentették, s amely folyamat most a 2020-2030-as években fog kulminálódni, s vagy az emberiség „felemeléséhez“ fog vezetni, és annak integrálásához a galaktikus humanoid közösségbe , vagy pedig az elpusztításához.

 

Korábban sok-sok ezer évig sem fejlödött az emberiség olyan sokat mint az elmúlt szük kétszáz esztendöben. Ez nem volt véletlen, hanem a teremtöink „láthatatlan keze“ állt mögötte, a Földet a háttérböl, az emberi civilizáció kezdetétöl fogva irányító titkos társaságokon keresztül.

 

„Isten“még nagyon-nagyon régen megfogadta, hogy büntetésböl primitív állapotban fogja tartani az emberi fajt:

http://biblia.hit.hu/bible/21/GEN/3

 

17 Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.

 

Sajnos ezt az igéretét be is tartotta, a földi ember évezredekig kénytelen volt fáradságos munkából, „földtúrásból“ élni, s ez a sajnálatos állapot csak a 19. században megjelent iparosodással kezdett el változni.

 

Ha megfigyeljük, az 1848-as forradalmak után jöhettek akármilyen rendszerek , pozitívak vagy negatívak, kapitalista, kommunista vagy éppenséggel náci-fasiszta, de azok - ha néha nagyon vitatható módszerekkel is - de végülis mind emelték az emberiség fejlettségi szintjét. Egyedül a haladásellenes, feudális rendszereknek lett biztos bukás a sorsa. Ez mögött az a bizonyos „láthatatlan kéz“, a titkos társaságok álltak.

 

S mivel az egyre fejlettebb ipari/technológiai/tudományos szint egyre nagyobb felelöséggel is járt, ezzel együtt növelve lett az emberiség megkísértésének is a mértéke, mintegy tesztelve, hogy az egyre fejlettebb technológiákat békés avagy pusztító célokra vagyunk-e képesek felhasználni. Na ezt bukták el, de csúfosan, az elödeink a 20. században, s pecsételték meg ezzel alighanem a mi sorsunkat is! Olyanok voltak mint a „problematikus gyerek“, aki a kezébe adott gyufával ahelyett, hogy megfözte volna kényelmesen a vacsoráját, inkább magára gyújtotta a házat! Hitler – ha „normális“ lett volna az emberi faj, elmegyógyintézetben kellett volna hogy végezze – s nem tízmilliók imádott és mélyen tisztelt Führereként.

 

Itt tartunk „jelenleg“. A helyzet nem túl rózsás, annak a valószínüsége, hogy az emberi civilizáció fel lesz számolva, a Jelenések könyvében vázolt próféciák szerint, sajnos jóval magasabb mint a „pozitív integrációs“ forgatókönyvé. Nem jelenti viszont ez azt, hogy mindenki rosszul végzi! Az arra érdemesek, az új „kiválasztottak“, kiknek neve benne lesz a második visszatéréskot az „élet könyvében“, túl fogják élni a megpróbáltatásokat, ill. újból létre lesznek hozva („fel lesznek támasztva“), ha netán elpusztulnának. Itt az ideje öszintén megtérni. Még mindig nem késö.

http://www.pokolraveluk.com/content/index.php?option=com_content&view=article&id=147:forrdalmak&catid=13:toertenelem&Itemid=47#comments

komment

2015.02.27.
13:22

Írta: lowoa

Halálbüntetés: A nyugat elítéli, Ázsia továbbra is végrehajtja

Az Amnesty International nemzetközi emberi jogi szervezet legújabb jelentése alapján a 2014-es évben történt kivégzések számát tekintve ismét az ázsiai és csendes-óceáni régió áll vezető helyen. A tanulmány arra is rávilágít, hogy a térségben nemhogy csökkenne a halálos ítéletek száma, de egyenesen növekedő tendencia figyelhető meg.

2014-ben bizonyítottan számos ázsiai országban került sor halálbüntetésre. Vietnámban főként gazdasági bűncselekmények miatt ítéltek el több embert, míg decemberben, a peshvari iskola ellen elkövetett tálib támadás után Pakisztán felfüggesztette a 6 éves halálbüntetés ellen bevezetett moratóriumát, és a terrorizmussal összefüggő esetekben újra törvénybe foglalták a halálbüntetés jogszerűségét. Afganisztánban, Malajziában, Japánban és Kínában is folytatódtak a kivégzések. A tavalyi év pozitívumaként jelenik meg, hogy márciusban a japán bíróság elrendelte Hakamada Iwao ügyének újratárgyalását, mely eredményeképpen a még 1968-ban elítélt rabot szabadon bocsájtották. A világon eddig ez volt a leghosszabb idő, melyet valaki a halálos ítélete végrehajtására várva töltött. Kínában a kivégzések számáról szóló pontos adat továbbra is államtitoknak minősül, azonban a nyilvánosságra hozott információk alapján elmondható, hogy nemcsak a régióban, hanem világviszonylatban is vezető helyen áll a világ második legnagyobb gazdasága. A kivégzések száma meghaladja az összes országban együttesen kiróttakét. A kínai szabályok értelmében a halálos ítéleteket magában foglaló ügyeket minden esetben be kell nyújtani a Legfelsőbb Bíróságnak jóváhagyásra (kivéve, ha a szankciót maga a Legfelsőbb Bíróság szabta ki).

 

 

(Kínai nőt kísérnek az ítélet végrehajtásához)

 

 

A Legfelsőbb Bíróság, ha szükségesnek tartja, ugyan felhatalmazhatja a felsőfokú bíróságokat (tartományok, autonóm régiók, közvetlenül a központi kormányzás alá tartozó nagyvárosok bíróságait), hogy gyakorolhassák a halálos ítélet jóváhagyásához szükséges jogot emberölés, erőszak elkövetése, rablás, robbantás, vagy más közbiztonságot komolyan veszélyeztető tett, vagy társadalmi rend megzavarása esetén, de azt általában maga teszi. Ugyan a szabályozás arról szól, hogy halálbüntetéssel sújtani a vádlottat csak a legkegyetlenebb tettek esetében megengedett, az elmúlt évek statisztikái azt mutatják, hogy ennél sokkal több esetben kerülhetett sor az ítélet végrehajtására. Az illetékesek válaszul azzal érvelnek, hogy egy növekvő gazdaságban, ahol a pénzügyi, politikai, infrastrukturális fejlődés rohamos léptekben halad, nem megengedhető a gyengébb bánásmód, mindenki érdekelt a törvények szigorú betartásában. A halálbüntetés egy hatásos eszköz az elrettentésre, ezáltal a közbiztonság szintjének az emelésére. Ha a büntetés nem érdemel azonnali hatályt, akkor lehetőség van a kivégzés két évre történő felfüggesztésére, mely idő alatt újabb bizonyítékok kerülhetnek elő, valamint őszinte megbánás esetén életfogytiglan tartó, vagy határozott idejű tizenöt évtől húsz évig tartó szabadságvesztésre módosítható az ítélet. Az, hogy bármely államnak, azok Legfelsőbb Bíróságának, joga van-e – akár hivatalos eljárás keretében – halálos ítélet meghozatalához, napjaink egyik legvitatottabb problémái közé tartozik a nyugat szerint, és számos újabb kérdést vet fel. Milyen bűncselekmények esetén folyamodhatnak a hatóságok a megtorlás eme formájához, ki ítélkezhet a bűnös felett, ki döntheti el, hogy joga van-e az élethez, milyen mérték szabja meg a még tolerálható kivégzések számát, ha egyáltalán szó eshet tolerálható mértékről. A világ számos országában már törvényileg nem megengedett a halálbüntetés, mint szankció, alkalmazása teljességgel kizárt, és emberi jogokat sért. Az olyan szervezetek, mint az Amnesty International azért lobbizik, hogy a még engedélyező országok is eltöröljék eme büntetési formát, mely alkalmazása után végül gyakran kiderül az ítélet helytelensége. Joko Widodo indonéz elnök szerint minden országnak szuverén joga eldönteni, hogy él-e a halálos ítélet lehetőségével, vagy nem. Januárban, Jakartában hat drogkereskedőt végeztek ki (a kegyelmi kérvények elutasítása után), akik közül öten külfödi állampolgárok voltak (brazil, nigériai, holland, vietnámi, malawi). A döntés meghozatalát éles vita övezte, Hollandia és Brazília az ítélet végrehajtása utána hazahívta nagyköveteit tanácskozásra. Az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője Federica Mogherini felszólította Jakartát, hogy vegye fontolóra a moratórium kihirdetését a halálos ítéletek végrehajtása ellen. A szigetország elnöke nem kegyelmez a kábítószer-kereskedelem bűntettjével vádoltak esetében. Mind Ausztrália, Brazília, valamint Franciaország – amelyek elítéltjei szintén kivégzésre várnak – azért lobbizik, hogy állampolgárai kegyelmet kapjanak. Tony Abbott ausztrál miniszterelnök arra kérte Indonéziát, hogy hálából a 2004-es pusztító szökőár után nyújtott nagylelkű segítségért, ne végezze ki az érintetteket.

 

 

(Joko Widodo, indonéz elnök)

 

 

Ahogyan ezen országok büntetőjoga a kínaihoz hasonlóan kimondja: mindazon külföldi állampolgárok, akik nem élveznek diplomáciai mentességet, és az 55 halállal büntetendő cselekmények elkövetőivé válnak, a felettük történő ítélkezés módja a kínai állampolgárokéval megegyező, a halálbüntetés alól nem kivételek. Ha ilyen eset merül fel, az érintett országoknak arra van lehetősége, hogy a kegyelem megadásában nyomást gyakoroljanak a kormányokra. Ahogy azt láthatjuk, Indonézia esetében elég kevés eséllyel.

 

 

Hírfigyelő Szolgálat

komment

2015.02.27.
12:27

Írta: lowoa

A történelemről festett hamis képpel erőltetik az uniós integráció ideológiáját az iskolásokra

eu-560593

 

Egy neves brit történész arra figyelmeztet, hogy a történelemről festett hamis képpel próbálják népszerűsíteni a mélyebb uniós integrációt az iskolákban.

David Abulafia, a Cambridge Egyetem professzora szerint a történelemkönyvek félrevezető képet festenek az állampolgárság mibenlétéről, hogy ezáltal azt az érzetet keltsék, mintha az európai egység egy történelmi hagyomány lenne.

Rámutatott, hogy a Németországban és Franciaországban kiemelt jelentőséggel kezelt uniós integráció kezd Nagy-Britanniába is „beszivárogni”.

„Egyelőre viszonylag gyengéd törekvés tapasztalható annak érdekében, hogy létrehozzák az európai állampolgárság érzetét, mégpedig a történelemről festett hamis kép segítségével, hiszen Európa történelmét javarészt a megosztottság, nem pedig az egység jellemezte.”

„Azok az időszakok, például Napóleon, Hitler vagy kelet-európai viszonylatban a Szovjetunió hatalma alatt, nem nevezhetők éppen pozitív példáknak és igencsak szörnyen végződtek. Megpróbálják fehérre meszelni az európai történelem disszonáns elemeit, hogy egy idealizált képet tárjanak elénk.”

Abulafia professzor a témában írt új tanulmányának közzétételét szándékosan egy 30 történész által Nagy-Britannia és az EU kapcsolatának átgondolása érdekében indított kampány indításához igazította. A tanulmány felhívja a figyelmet, hogy „az Európáról festett hamis kép eltereli a figyelmet a valós helyzetről”.

A professzor kifejti, hogy a gyerekekkel azt is el akarják hitetni, hogy „az európai állampolgárság felülírja a nemzeti elkötelezettséget”.

„Azt mondják nekünk, hogy valamennyien az európai „demos” vagyis nép tagjai vagyunk, ugyanakkor szinte semmi sem támasztja alá, hogy ez a „demos” akár a jelenben akár a múltban valaha is létezett volna.”

Más történészek Joszif Sztálin diktatúrájához hasonlították az európai egység megvalósítására irányuló törekvéseket.

Matthew Elliot, a történészek által indított kampány vezetője szerint az egységes európai identitás nemcsak „tolakodó, de veszélyes is”.

„Az EU hivatalos mottója az „Egység a sokféleségben”, egyébként dicséretes filozófia lenne, ám sajnos a valóságban az EU politikája és számos intézkedése éppen a sokféleség eltörlését célozza, és az Európára jellemző sokszínű történelem helyére egy egységes és mesterséges „európai” kultúrát próbál állítani,”

nyilatkozta a történész a Telegraph-nak.

„Az Európai Bizottság multimilliárd eurós propaganda hadjárata, ami sok ezer brit tudóst finanszíroz különböző alapok és akadémiai posztok formájában, uniós propagandával itatta át a használatban lévő tankönyveket,”

nyilatkozta Paul Nuttall, az UKIP párt helyettes vezetője.

„Ezek az EU pártolók a nem létező „közös európai kultúrára” vonatkozó hazugságokkal és az európai történelemről festett torz képpel próbálják népszerűsíteni projektjüket, az „Európának” nevezett országot.

Ez kimeríti a hatalommal való visszaélés fogalmát az EU részéről. A brüsszeli elit úgy érzi, hogy joga van felülírni nemzetünk és a kontinens sok más nemzetének történelmét egy olyan saját maga által kreált történelemmel, ami azt sugallja, hogy minden út elkerülhetetlenül az Európai Egyesült Államokhoz vezet.

Forrás: express.co.uk

http://idokjelei.hu/2015/03/a-tortenelemrol-festett-hamis-keppel-eroltetik-az-unios-integracio-ideologiajat-az-iskolasokra/

komment

2015.02.27.
00:00

Írta: lowoa

Önellátásra nevelni a gyermekeket

Nagyon szépen látszik ezen a képen, hogy mit is jelent számunkra a Napköziotthon. Háttérben ott van a Bükszádi napközi, melyben közel 4o gyerek kap ellátást mellette a szépen összerakott téli tűzifa már szárad, az előtérben gyermekeink krumplit ültetnek, veteményeznek, körben ott vannak a szép gyümölcsfák. Mi nem az iskolát akarjuk átvinni délutánra is, hanem a család funkcióját vállaljuk át, a bajba került, széthullott családtól és megtanítjuk a gyerekeket mindarra, amit egy normális székely családban a gyereknek amúgy is meg kellene tanulnia. Persze ez nem jelenti azt, hogy minden délután nem kell a leckét elsajátítani, egyszerűen arról van szó, hogy a gyerek megtanul egy rózsatövet, egy veteményes ágyást gondozni, ebédet főzni, önmagáról gondoskodni. Szeretnénk olyan gyerekeket nevelni, akik akár a jéghátán is megélnek, akkor is, ha az állam nem ad segélyt!!

 

Szeretettel, Csaba t.

komment

2015.02.26.
06:09

Írta: lowoa

Dr Suzanne Humphries: "Soha nem volt még biztonságos oltóanyag és soha nem is lesz"

A legtöbb ember nem fog egyetlen egészséggel kapcsolatos döntést sem hozni élete folyamán anélkül, hogy konzultálna orvosával. A nyugati orvoslás alapelméletei teljesen markukban tartják az embereket és lehet, hogy sokan sosem fognak ráébredni a valóságra. Az emberek egyenlőségjelet tesznek az orvos és a 8-12 év tanulás közé, vagyis automatikusan feltételezik, hogy ők bizony tudják mi a jó az egészségre és az immunrendszerre általában. Upsz!


Az emberiség több mint 80 százaléka úgy véli, hogy ha például méreganyagokat juttat a szervezetbe az oltóanyagok által, akkor az építi immunitásukat. 10-ből 8 ember úgy gondolja, hogy a rákot ki lehet vágni a szövetek közül, ha egy "remek" sebészt sikerül találnunk, aztán pedig meg lehet "sugározni" vagy kemózni a többi rákos sejtet, ha egy jó onkológust találunk hozzá. Amit az emberek valóban elkövetnek magukkal az viszont felfoghatatlan!

Miért gondolja mindenki, hogy egy organikus szervezetbe méreganyagokat juttatva azok a vegyi anyagok segítenek valamit is egyáltalán? Ezek a méreganyagok pedig ráadásul a halálos típusúak, amelyek átfiltrálódnak a tüdőn és az emésztőrendszeren, áthaladnak az agy-ér gáton- teszik mindezt pusztítással és halállal a nyomukban.

"Intravénásan alumíniumot az izomszövetbe? - ez az egész egy nagy őrület"

Az emberi testnek szerintetek szüksége van intravénás nehézfémekre, emulgeálószerekre, tartósítószerekre és szintetikus adalékokra (például földimogyoró-olaj és a csirke embrió) egyenesen a vérbe, izomszövetbe adva? Mi a helyzet a monoszódium glutamáttal és a formaldehiddel? Mi a helyzet az alumíniummal és a higannyal? A CDC elmondja ezt magától is, ha nekem nem hiszel: (http://www.cdc.gov)

Dr Suzanne Humphries- a Nemzetközi Védőoltás Egészségügyi Tanács tagjaként saját véleménnyel rendelkezik a jelenlegi védőoltások ügyében. Az ő mondását idézem: "Soha nem volt még biztonságos oltóanyag és soha nem is lesz"

Dr. Humphries kifejti, hogy az oltási folyamat alapvetően hibás, és azt is elmagyarázza, ahogy az immunrendszer dacol a természetes folyamatokkal. Az oltások "meghiúsítják az immunrendszert": kilökik azt egyensúlyából, ami alapvetően egy természetellenes folyamat és több problémához is vezet. A test alapvetően érzékeny lesz más fertőző betegségekre, baktériumokra és vírusokra. Betegségokozó anyag izomszövetbe való juttatása nem biztonságos. A testnek alapvetően fogalma sincs, mit kell tennie a toxinok koktéljával és az immunrendszert annyira sokkolja a természetellenes beavatkozás, hogy abból hosszú távon semmi jó nem származhat.

Dr. Humphries ismerteti, ahogy a vakcinák az immunrendszer stimulálásában egy újabb rendellenes reakciót indítanak el. "Az antitest csak egy kis része az immunitásnak, az pedig, hogy az immunválaszt izomszövetbe kémiai főzet fecskendezésével érjük el - nos, ez az őrület netovábbja." - mondja.

"Hogy lehet az, hogy az emberek nem veszik észre, hogy a beoltottak hajlamosabbak hamarabb megbetegedni mint az oltatlanok? Hogyan is segít akkor az alumínium injekció?" - kérdezi Suzanne.


Források:
http://vaccineliberationarmy.com/2014/03/20/suzanne-humphries-md/

naturahirek.com

Kapcsolódó:
Indiai vezető orvosprofesszor: az oltás által okozott halálesetek száma tízszerese az oltás által esetlegesen megelőzhető megbetegedéseknek!
Megdönthetetlen bizonyíték mutatja, hogy az oltások a fertőző betegségekre nem voltak megelőző hatással
Védőoltások elkerülhetetlenül autoimmun betegségeket okoznak: PLoS Tanulmány
Orvos-szülő együttműködést a fasiszta oltástörvénnyel szemben!

komment

2015.02.24.
04:14

Írta: lowoa

Beláthatatlanok lehetnek a SIM-botrány hatásai

Egyre több részlet derül ki a SIM-kártyát gyártó cégeknél bekövetkezett adatlopásokról. Az NSA lopása miatt lehet, hogy a mobiltelefon-cégeknek le kell cserélniük fogyasztóik SIM-kártyáit, ez nagyon drága lesz.

Néhány nappal ezelőtt vált ismertté, hogy az Amerikai Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Hivatala (NSA) és a Government Communications Headquarters (GCHQ) brit titkosszolgálat együttműködése révén a legnagyobb SIM-kártyákat gyártó vállalattól loptak el a kulcsokat. A titkosszolgálatok az együttműködés révén SIM-kártyák milliót követhették nyomon, beleértve a hívásokat és a szöveges üzeneteket is. A szervezetek többek között a Gemalto hálózatát támadták, mely 85 ország mintegy 450 különböző mobilszolgáltatónak értékesít SIM-kártyákat.
Aaron Kaplan, az osztrák CERT csoport munkatársa elmondta, hogy az esetek miatt a mobilszolgáltatóknak komolyan el kell gondolkodniuk a SIM-kártyák cseréjén, szerinte ez az egyetlen lehetőség a biztonságos kommunikáció helyreállítására. Kaplan hozzátette, hogy a megszerzett kódokkal a korábbi beszélgetések is rögzíthetők és elemezhetők. Az osztrák CERT csoport blogjában rámutatott, hogy a Gemalto hálózatának feltörése a 2G-, a 3G-, a 4G-, az UMTS- és a LTE-rendszereket egyaránt érinti. Nem csupán az átlagfelhasználók, hanem a törvényileg fokozottan védett személyek (papok, újságírók, ügyvédek és az orvosok) telefonbeszélgetései sem biztonságosak.

Adrian Dabrowski, az SBA Research kutatója is alátámasztotta azt, hogy az UMTS- és az LTE-kapcsolatok adatforgalma is elolvashatóvá vált. A titkosszolgálatok által megszerzett titkosítási kódokat a mobil hálózatok más titkosítási funkcióihoz is felhasználják. A T-Mobile közleményében kifejtette, hogy a Gemalto SIM-kártyákban használt titkosítási algoritmust egy saját algoritmusra cserélték ki. Nincs tudomásuk arról, hogy ez utóbbit feltörték volna, ennek ellenére nem zárhatják ki ezt a lehetőséget sem.
Az ügy nemcsak a SIM-kártyákat érinti, hanem az elektronikus azonosítókártyákon, a hitelkártyákon, az online bankrendszerek által és az elektronikus ajtónyitókban használt chipeket is, amelyeket szintén a Gemalto szállít. Évente kétmilliárd ilyen mikrochipet gyártanak. A Gemalto mellett más SIM-kártya gyártók, például a müncheni Giesecke & Devrient is a titkosszolgálatok támadásainak kereszttüzébe kerülhettek. A vállalat egyik szóvivője ugyanakkor visszautasította ezt és azt állította, hogy nincs jele annak, hogy betörtek volna a rendszereikbe.
Peter Pilz, az osztrák Zöldek biztonsági ügyekre szakosodott szóvivője szerint a szolgáltatóknak a Gemalto összes SIM-kártyáját ki kellene cserélniük, az ügy ugyanis hatalmas gazdasági károkat okozott. A korábbi NSA lehallgatóakciókkal ellentétben nagyon világosan kimutatható a kár, azaz ebben az esetben a több millió SIM-kártya cseréjének a díja. A mobilszolgáltatóknak több milliárdos kártérítési pert kellene előkészíteniük, ezzel az NSA-t bíróság elé lehetne citálni.
(sg.hu)

komment

2015.02.22.
09:16

Írta: lowoa

„A misében ugyanazon áldozat vitetik végbe, mely a kereszten bemutattatott”

Káté a lelkipásztorok számára
A TRIENTI ZSINAT HATÁROZATÁBÓL
Kiadva először V. Pius, azután XIII. Kelemen pápa meghagyásábólRészletek
IV. fejezet
AZ OLTÁRISZENTSÉGRŐL

LXVII. Az oltáriszentség, mint az új szövetség tulajdon áldozata, Isten előtt legkedvesebb áldozat
Mert e szentség nemcsak a mennyei kincsek tára, mellyel, ha jól használjuk, Isten kegyelmét és szeretetét szerezzük meg magunknak: hanem azon kiváló tulajdonnal is bír, hogy általa a velünk művelt végtelen jótéteményekért neki némi hálát adhatunk. Mily kedves és tetsző pedig Isten előtt ez áldozat, ha kellően, s törvényszerűen mutattatik be, kitűnik a következőből. Ha ugyanis az ó szövetség áldozatai, melyekről írva van: „Áldozatot és ajándékot nem akartál” (Zsolt 39,7), és ismét: „Mert ha kedvelnéd, bizonyára áldozatot adtam volna, de az égő áldozatokban nem gyönyörködöl” (Zsolt 50,18), annyira tetszettek az Urnak, hogy az Írás bizonyságtétele szerint (Ter 8,21) az Isten „megérzé a gyönyörűség illatát”, azaz: előtte kedvesek és kellemesek voltak: mit kell hinnünk azon áldozatról, melyben azt áldozzuk és ajánljuk föl, kiről kétszer hallatszott a mennyei szózat: „Ez az én szerelmes fiam, kiben nekem kedvem telik?” (Mt 3,17)
E titkot tehát szorgalmasan magyarázzák meg a plébánosok, hogy, mikor a hívek az isteni tiszteletre összegyűlnek, figyelmesen és vallásosan tanulják megfontolni a szent cselekményeket, melyeken jelen vannak.
LXVIII. Mely okokból rendelte Krisztus Urunk az oltáriszentséget
Főleg pedig azt tanítsák, hogy két okból rendelte Krisztus az oltáriszentséget. Az egyik az, hogy lelkünknek mennyei táplálékul szolgáljon, mely által lelki életünket megoltalmazhatnók és fenntarthatnók; a másik, hogy az Egyháznak szüntelen való áldozata legyen, mely által bűneink eltöröltetnének, és a vétségeink által gyakran súlyosan megbántott mennyei Atya haragból irgalomra, az igazságos büntetés szigorából kegyességre indíttatnék.
Ennek előképét és hasonlatosságát szemlélhetni a húsvéti bárányban, melyet mint áldozatot és titkot szoktak Izrael fiai fölajánlani és megenni. Nem is adhatta volna Üdvözítőnk, midőn önmagát a kereszt oltárán az Atya Istennek föláldozandó vala, irántunki végtelen szeretetének fényesebb jelét, mint midőn látható áldozatot hagyott nekünk hátra, mely által azon véres áldozat, melynek kevéssel utóbb egyszer s mindenkorra a kereszten kellett bemutattatnia, megújíttatnék, és annak emléke a világ végéig mindennap, az egész világon elterjedt Egyház által legnagyobb haszonnal ünnepeltetnék.
LXVJ. Hogyan különbözik a szentség az áldozattól
E két fogalom azonban igen különbözik egymástól. A szentség ugyanis az átváltoztatás által vitetik végbe. Az áldozatnak lényege pedig abban áll, hogy fölajánltassék. S azért az oltáriszentség, midőn az Úrtartóban van, vagy a beteghez vitetik, szentség tulajdonságával bír, nem áldozatéval. Azután azoknak, kik a szent ostyát magukhoz veszik, az érdem alapját és mindazon hasznokat, mint szentség szerzi meg, melyeket föntebb megemlítettünk. De mint áldozat, nem egyedül érdem, hanem elégtétel erejével is bír. Mert valamint Krisztus Urunk, kínszenvedése által helyettünk érdemeket szerzett és eleget tett, úgy akik ez áldozatot, mely által velünk egyesülnek, fölajánlják, az Úr kínszenvedésének gyümölcseit kiérdemlik és eleget tesznek.
LXX. Mikor rendeltetett ezen új szövetségi áldozat
Ez áldozat rendelése felől semmi kétséget sem hagyott hátra a Trienti szent Zsinat; mert kijelentette, hogy Krisztus Urunk az utolsó vacsorán rendelte azt; s [a szent zsinat] egyszersmind átokkal sújtotta azokat, akik azt állítják, hogy valóságos és tulajdonképpeni áldozat nem mutattatik be Istennek, vagy hogy áldozatot bemutatni nem tesz egyebet, mint hogy Krisztus eledelül adatik.
LXXI. A szenteknek vagy akármely teremtménynek áldozatot bemutatni nem szabad
Azonban [a szent zsinat] azt sem mulasztotta el gondosan megmagyarázni, hogy az áldozat egyedül Istennek mutattatik be. Mert ámbár szokott az Egyház néha a szentek emlékére s tiszteletére misézni: de azt tanította, hogy nekik nem mutattatik be az áldozat, hanem egyedül Istennek, ki a szenteket halhatatlan dicsőséggel koronázta meg. Azért a pap sem szokta soha is mondani: „Fölajánlom neked ez áldozatot, Péter vagy Pál”, hanem, midőn egyedül az egy Istennek mutatja be az áldozatot, hálát ad neki a boldog vértanúk fényes győzelméért, és pártfogásukat úgy kéri ki, hogy ők értünk közbenjárni kegyeskedjenek a mennyben, kiknek emlékezetét üljük a földön.
LXXII. Honnan meríttetik az új szövetségi áldozatról és papságról szóló tan
Azt pedig, mit ez áldozat igazságáról tanított a katholikus Egyház, az Úr szavaiból vette, midőn azon utolsó éjen e szent titkokat az apostoloknak ajánlván, mondá: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” (Luk 22,19 és 1 Kor 11,24) Mert őket, mint a szent zsinat meghatározta, akkor papokká rendelte, s megparancsolta nekik, hogy ők és a papi hivatalban utódaik az ő testét feláldozzák és bemutassák. Eléggé bizonyítják ezt az apostolnak a korinthusiakhoz írt szavai is, midőn így szól: „Nem ihatjátok az Úr kelyhét, és az ördögök poharát, nem lehettek részesek az Úr asztalában, és az ördögök asztalában.” (1 Kor 10,20) Mert valamint az ördögök asztala által azon oltár értendő, melyen nekik áldozat mutattatott be: úgy az Úr asztala is (hogy az apostol szavaiból valószínű okoskodással vonjunk következtetést) mást nem jelenthet, mint azon oltárt, melyen áldozat mutattatott be az Úrnak.
LXXIII. Mely előképek és jövendölések által jelentetett különösen ezen áldozat
Ha az ó szövetségben ezen áldozat előképeit és jóslatait keressük, legelőször is igen világosan jövendölt róla Malakiás eme szavakkal: „Napkelettől napnyugatig nagy az én nevem a nemzetek között, és minden helyen áldozni fognak, és tiszta áldozatot bemutatni az én nevemnek, úgymond a seregek Ura.” (Mal 1,11) Azonkívül ezen áldozat mind a törvény hozatala előtt, mind utána is az áldozatok különféle nemei által előre jelentetett. Mert mindazon jókat, melyeket azon áldozatok jelentettek, egymaga ezen áldozat, mint mindannyinak tökélye és befejezése magában foglalja. De mégis semmiben sem láthatni képét jobban kifejezve, mint Melkizedek áldozatában. Mert az Üdvözítő önmagát Melkizedek rendje szerint örökre rendelt papnak nyilvánítván, testét és vérét az Utolsó Vacsorán a kenyér és bor színe alatt az Atya Istennek föláldozta.
LXXIV. A misében ugyanazon áldozat vitetik végbe, mely a kereszten bemutattatott
Egy és ugyanazon áldozatnak valljuk tehát és tartjuk azt, mely a misében végbe vitetik, s mely a kereszten bemutattatott, valamint egy és ugyanaz a föláldozandó is t. i. Krisztus Urunk, a ki önmagát csak egyszer áldozta fel véres áldozatul a kereszt oltárán. Mert a véres és vérnélküli áldozat nem két, hanem csak egy áldozat, melynek bemutatása, miután az Úr azt parancsolta: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” az oltáriszentségben naponkint megújíttatik.
LXXV. Mindkettőnek áldozópapja is egy
De az áldozó pap is egy és ugyanaz, t. i. Krisztus Urunk; mert a kiszolgálók, kik az áldozatot bemutatják, nem a maguk, hanem Krisztus személyét viselik, midőn az ő testét és vérét megáldják. Ezt magának az átváltoztatásnak szavai is mutatják. Mert nem mondja a pap: „Ez Krisztus teste” hanem: „Ez az én testem”, t. i. Krisztus Urunk személyét viselve a kenyér és bor lényegét Krisztus teste és vére valóságos lényegévé, s a bor lényegét Krisztus teste s vére valóságos lényegévé változtatja át.
LXXVI. A mise nemcsak dicsőítő, hanem engesztelő áldozat is
Ezek így levén, kételkedés nélkül kell tanítni, amit a szent zsinat is kifejtett: hogy a szent miseáldozat nemcsak dicsőítő és hálaadó áldozat, vagy csupán emlékezete a kereszten bemutatott áldozatnak, hanem valóságos engesztelő áldozat is, mely az Istent velünk kiengeszteli, s irántunk irgalmassá teszi. Ha tehát tiszta szívvel, élő hittel és vétkeink fölötti legbensőbb fájdalommal áldozzuk és ajánljuk föl e legszentebb áldozatot: nem kételkedhetünk, hogy „irgalmasságot nyerendünk az Úrtól, és kegyelmet alkalmas segítségre” (Zsid 4,16), mert ezen áldozat illatában annyira gyönyörködik az Úr, hogy a kegyelem és töredelem ajándékát adományozván, vétkeinket megbocsátja. Azért könyörög ünnepélyesen az Egyház is ekképp: „Valahányszor ezen áldozat emlékezete ünnepeltetik, mindannyiszor üdvünk felújíttatik”, t. i. a véres áldozatnak legbőségesebb gyümölcsei e vérontás nélküli áldozat által reánk áradnak.
LXXVII. A miseáldozat haszna az elhunytakra is kiterjed
Azután pedig a plébánosok e szentségnek azon erejét is adják elő, hogy nemcsak az áldozatot bemutatónak és magához vevőnek használ, hanem minden hívőnek, akár velünk élnek a földön, akár már elhunytak az Úrban, de még bűneikért teljesen ki nem szenvedtek. Mert kétségtelen apostoli hagyomány szerint nem csekélyebb haszonnal ajánltatik fel ezekért, mint az élők bűnei, büntetései, elégtételei, s mindennemű nyomorúságai s szorongattatásaiért.
LXXVIII. Semmiféle misét, mely az egyház közszokása szerint tartatik, sem kell magánmisének nevezni
Ebből könnyen beláthatni, hogy minden misét közösnek kell tartani, mint amelyek az összes hívek közhasznát és üdvét célozzák.

komment

2015.02.22.
06:43

Írta: lowoa

Kezdetben nem így volt (Mt 19,8)

Isten változatlan igazsága a házasságról és a nemiségről

Athanasius Schneider püspök

1.       A mi Urunk Jézus Krisztus, személyében az Örök Ige és Igazság az emberi természet méltóságát egy különösen csodás módon állította vissza (Qui dignitatem humanae substantiae mirabilius reformasti”), méghozzá az ember nemiségére vonatkozóan, amely kezdetben csodás módon teremtetett (mirabiliter condidisti). A bűnbeesés által az emberi nemiség méltósága megsebződött. A régi emberek keményszívűsége miatt Mózes még a válást is bevezette, méghozzá az Isten által eredetileg adott, a házasság abszolút felbonthatatlanságával ellentétben. A farizeusok és az írástudók, bár ismerték az igazságot a házasság eredetéről, azonban a válás széleskörűen elterjedt igazolását keresték egy a nép által elismert tanító részéről. A tan és a pasztorális gyakorlat közti ellentét lehetőségének az első hazugjai kifejezetten a farizeusok és az írástudók voltak. Ők kérdezték tehát Jézust a házasság alapvető felbonthatóságának a jogosságáról. (Vö. Mt 19,3). Jézus nekik hirdette evangéliuma által és minden kor emberének Isten állandóan érvényes és megváltoztathatatlan igazságát a házasságról, miközben azt mondta: „Kezdetben ez nem így volt. Én azonban azt mondom nektek: aki elbocsátja feleségét és egy másikat vagy egy másik elváltat vesz magához, az házasságot tör” (Vö: Mt 19,9). Jézus a házasságról és a nemiségről való isteni igazságot a maga teljes komolyságában és annak teljes szépségében visszaállította. Krisztus ebben az általa tekintélyi alapon hirdetet isteni igazságban nem hagyott semmiféle szofizmákat (pl. pszichológiai okokból való bűnösségeltörlést), és semmiféle állítólagos pasztorális okokra hivatkozó (adott esetben egyes esetekre szorítkozó) kivétel-szabályozásokat érvényesülni, amit a farizeusok gyakoroltak. Sőt odáig ment, hogy azt hirdette: Mindenki, aki egy asszonyra sóvárgó szemmel rátekint, szívében már házasságtörést követett el vele.” (Mt 5,28). Krisztusnak ez a parancsa általános érvényű és azt mondja: Minden egy másik emberre irányuló szexuális vágyakozás, aki nem a jogos házastárs, az szándéka szerint Isten szemében már a házasságtörés bűne és a hatodik parancs ellen irányul. Ezzel Krisztus minden szándékos gondolati, és minden testi, érvényes házasságon kívüli, szexuális aktust (mint parancsellenest, amely Isten  akarata ellen irányul) istenellenesként elítélt. Jézus az ő szavait nem saját tanításaként mutatta be, hanem az Atya tanításaként: „Az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki küldött engem (Jn 14,24), és „Az az Ige, amit hallottatok nem az enyém, hanem azé, aki küldött engem” (Jn 14,24). Ugyanezt mondta apostolainak, és bennük az egyházi tanítóhivatal minden birtokosának minden korban egészen újraeljöveteléig: „Aki titket hallgat, engem hallgat” (Lk 10,16)

2.       Krisztus a házasságról és a nemiségről szóló eredeti igazságot -  figyelembe nem véve sok kortársának keményszívűségét, és a farizeusok és írástudók pasztorális szofizmusát - ünnepélyesen helyreállította, és apostolaira és utódaikra bízta, hogy hűségesen továbbadják és gondozzák olyan kincsként, amelyet nem emberek hoztak létre, és amely nem emberi döntsektől függ. Az apostolok a leglelkiismeretesebb őrzői („episcopi et pastores”, vö Apcsel 20,28) és gondnokai („administratores” vö 1 Kor 4,1; Tit ,7) voltak ennek a hitletéteménynek azon a területen is, amely a házasságra és a nemiségre vonatkozik, emlékezve Jézus hozzájuk intézett szavaira: „Ki a hű és okos szolga, akit az Úr házanépe fölé rendelt, hogy a megfelelő időben a megfelelő táplálékoz nyújtsa neki” (Lk12,42)? Az elmúlt kétezer év során az egyház életében újra meg újra voltak próbálkozások, hogy Krisztus napnál világosabb és kompromisszumok nélküli a házasság felbonthatatlanságáról szóló és mindenféle házasságon kívüli szexuális aktus Isten szándékai ellenére való tanítását átértelmezzék. Az egyház életének első szakaszában „Jezabel” és a „nikolaiták” gnosztikusan liberális tanai voltak azok, amelyeket János apostolnak a pergamoni és tiatirai egyházban bírálnia kellett (vö. Jel 2,4-24). Krisztus és az apostolok házasságról szóló tanításának radikális ellentanítását hozta Luther Márton azáltal, hogy a házasságot pusztán „világi dolog”-nak minősítette, és ezáltal elsőként a keresztény Nyugaton elméletileg és gyakorlatilag is megnyitotta az ajtót a házasság felbontásához (Vö. ehhez Hesseni Fülöp kettős házasságának az esetét!). Nagyon sokféle formában történt a visszaélés Krisztus házasságról szóló tanításával: az irgalmasság fogalmának az elferdítésével („oikonomia”-nak nevezik az orthodox egyházban) vagy gyávaságból és szervilizmusból evilág erőseinek a házasságtörő gyakorlatával szemben. Néhány példa az utóbbira: A görög episzkopátus I. Justinanusz korától kezdve, a frank episzkopátus a német II. Lothar kettős házasságának az esetében, főleg eklatáns módon Anglia majdnem teljes katolikus episzkopátusa VIII. Henrik idején, továbbá egy része a bíborosi kollégiumnak Napóleon érvénytelen második házassága esetén. Néhány bátor bíboros protestált mégis ellene, mire Napoleon megtiltotta nekik a bíborosi öltözet viselését, és a bíborosi jövedelmeket is megvonta tőlük. Ezeket a politikailag lojális bíborosokkal szemben „fekete kardinálisok”-nak nevezték.

3.       Néhány év óta létrejött egy egyházon belüli csoportosulás főleg papokból, de néhány püspök és bíboros is hozzájuk tartozik, amelyik a Római Katolikus egyház kétezer éves gyakorlatának a megváltoztatására törekszik, hogy ti. az elváltak és új partnerrel (civil házassági jellegű kapcsolatban) együtt élők nem járulhatnak szentáldozáshoz, mert ez istenellenes, mivel Isten igéje ezt mondja: „A házasságtörők nem birtokolhatják az országot” (1 Kor 6,9). Ez a nevezett csoportosulás különféle érveket használ. Ezek nagyon is emlékeztetnek a korakeresztény gnosztikusok érveire, akik számára ellentét volt a tan és a gyakorlat, vagyis a lelkipásztorkodás között. Továbbá Luther Márton érveire is, amelyek a hit üdvözítő erejét elválasztják az életvezetéstől, a bánattól és az igazi megjavulástól. A trienti zsinat ezzel szemben ezt tanítja: „Aki azt mondja, hogy a bűnbánatnak csak két része van, ti. a bűn okozta félelem, és az evangélium vagy a feloldozás által fogadott hit (bánat, megvallás és elégtétel nélkül), az ki van közösítve az egyházból” (DS 1704). Ehhez járul még, hogy ez  z említett csoportosulás szofista és cinikus trükkök által az azonos neműek aktusait végső soron igazolni kívánja azáltal, hogy két szodomai kapcsolatban lévő személy más jó tulajdonságairól beszél, mintha ez az istenellenes kapcsolat is önmagában jó volna. Mindezen próbálkozások ellenére Isten Szentírásban lévő szavainak az igazsága ma is érvényes, ahogyan az apostolok korában érvényes volt: „Ne hagyjtátok magatokat félrevezetni: paráznák, bálványimádók, házasságtörők, kéjencek, olyanok, akik homoszexuális aktusokat visznek véghez, nem fogják örökölni Isten országát” (1Kor 6,9), és: „A paráznákat és házasságtörőket elítéli Isten” (Zsid 13,4). Egyetlen katolikust, aki még komolyan veszi keresztségi fogadalmát, sem szabad, hogy megfélemlítsenek a paráznaságnak és a házasságtörésnek ilyen szofista tanai, még akkor sem, ha, Isten bocsássa meg, egy püspök vagy bíboros szájából hangoznak is el. Az ilyen tanítók egyházi hivatalokban biztos, hogy nem Krisztus, hanem inkább Mózes vagy Epikurosz tanítványai. Ez az új tan és a házasságnak és nemiségnek állítólagosan új pasztorálisa a keresztényeket a Krisztus kora előtti időkbe viszi vissza, a szívnek a vakságába és a keményszívűségbe, Istennek eredeti szent és bölcs akaratával szemben. Egy olyan beállítódásba, amely a pogányokéhoz hasonló, akik nem ismerik Istent és az ő akaratát. Így tanít minket a Szentlélek a Szentírásban: „Az ugyanis Isten akarata: a ti szentségetek, hogy tartózkodjatok a paráznaságtól… ne éljetek olyan szenvedélyekben, mint a pogányok, akik nem ismerik Istent” (1 Tesz 4,3-5). Egyedül az eredeti, Krisztus által helyreállított és az egyház által változatlanul áthagyományozott házasságra és nemiségre vonatkozó tanítás és annak gyakorlása, a „Jézusban való igazság” (veritas in Jesus) hozza meg a Krisztusban való új életet, és egyedül ez számít. A Szentlélek ma is int minket a Szentírás szavaival: „Azt mondom tehát, sőt figyelmeztetlek titeket az Úrban, ne éljetek úgy, mint a pogányok, akik hiúságokon járatják az eszüket. Sötétség borult elméjükre és elidegenedtek az istenes élettől tudatlanságukban, amely szívük megátalkodottságának következménye. Lelkileg eltompulva kicsapongásokra adták magukat, és kapzsiságból mindenféle ocsmányságot űznek. Ti azonban nem ezt tanultátok Krisztustól, ha valóban őrá hallgattatok és megtanultátok, hogy Jézusban van az igazság. Korábbi életmódotokkal ellentétben vessétek le tehát a régi embert, akit a megtévesztő kívánság romlásba dönt. Újuljatok meg gondolkodástok szellemében, s öltsétek magatokra az új embert, aki az Isten szerint igazságosságban és az igazság szentségében alkotott teremtmény. (Ef 4,17-24)

Athanasius Schneider az Astana-i érsekség (Kazasztán) segédpüspöke. 1961-ben Kirgistanban született egy feketetengeri német családban, amely 1973-ban kivándorolt Németországba. Iskolái elvégzése után belépett a Szent Kereszt kanonokjaink rendjébe. XVI. Benedek pápa nevezte ki 2006-ban püspökké. Két magyarul is kiadott könyvében (megjelentek a Stella Maris kiadónál) védelmezte a szájba történő áldozást, mint az egyház ősi hagyományát.

http://engesztelok.hu/irasok-tanulmanyok/917-kezdetben-nem-igy-volt-mt-19-8

A Családszinódusról vele közölt interjú itt olvaható.

komment

süti beállítások módosítása