„Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen.” – (Efezusiak 6, 13)
Felvethető a kérdés, hogy mi az amit az eszme centrumaként, középpontjaként kell meghatároznunk. Már láthattunk olyan meghatározásokat, miszerint a nemzet, a nép vagy az emberek (akár az emberek akarata). Ezek a fogalmak mind helytállóak lehetnek, ha megfelelő differenciáltságot kapnak világnézetünkben. Senki sem gondolhatja komolyan, hogy amikor egy közösség tévúton jár, letér a helyes ösvényről, akkor is az „ő” akaratát kellene kiszolgálnunk. Tehát szemléletünkben a szolgálatot nem ebben az értelemben kell felfogni. A mi nézetünk és a világ jelen állása szerint szolgálatra, illetve még inkább a harcra hívó parancsot nem pusztán csak a nemzettől – hanem ennél magasabb szintről – kapjuk és azt (ebben a kontextusban) nem is pusztán a nemzetért hajtjuk végre. Hisszük, hogy ezek az utasítások magasabb legitimitásból fakadnak!
Így tehát a nép, a nemzet szolgálata nem lehet más, mint köztes cél a Sötétség erői ellen vívott harcunkban. Azoknak, akik meghallották a kürt hívószavát ki kell tágítaniuk látóterüket! Fel kell ismerni: ez a küzdelem túlmutat népeken és nemzeteken, túlmutat a puszta földi léten. A harcnak az anyagi világban elért győzelem után sem szabad befejeződnie. Amíg a Sátán erői működnek a világban, addig a harcnak nincs vége! Az írás elején felvetett, centrumra vonatkozó válasz nem lehet más, mint Isten. „Őt” kell minden tettünk középpontjába helyeznünk. Harcunkhoz a politikai, szociális-társadalmi szféra csak színtér és eszköz lehet, mert a mi harcunk végső soron szellemi harc. Nekünk pedig, ha Isten katonái akarunk lenni, a feladatunk nem más, minthogy kövessük az ő első harcosának példáját és Szent Mihály útján járjunk!
Mint egyén, mint közösség, mint civilizáció szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy a Nap el akar törölni minket a Föld színéről. Védekezünk a Nap ellen, vagy újra beköszönt a kőkorszak?
Május 7-én az Egyesült Államok Nemzeti Tudományos és Technológiai Tanácsa nyilvánosságra hozta egy új típusú nemzetbiztonsági stratégia tervezetét, ami előirányozza, hogy az infrastruktúrát erőltetett tempóban fel kell készíteni az űridőjárás jelentette kockázatok kezelésére. A közeljövőben ugyanis bármikor megtörténhet, hogy egy nagyobb napkitörés kiüti az elektromos rendszereket, ami nem csak a hírközlést és távkommunikációt lehetetlenítené el, hanem kőkorszaki szintre küldené vissza az elektromosság alapú technológiáktól függésben élő társadalmakat.
Az Egyesült Államok nemzetbiztonsági kockázattá nyilvánította az űridőjárást, ami bevallottan számos veszélyt tartogat a gazdaság továbbműködésére. 2014 novemberében a tanács által létrehozott Space Weather Operations, Research and Mitigation Task Force (SWORM) elsődleges feladatául jelölték ki egy olyan akcióterv kidolgozását, ami az űridőjárásban bekövetkező szélsőséges eseményekre felkészíti az országot – ez a program erőltetett tempóban elkészült, a tervezet nyilvános kivonatát május első hetében adták ki. A nyilvánosságnak nem sok beleszólása van a stratégia módosításába, mindössze három hét véleményezési időt adtak, május 29-én már a tervezet végső formáját szavazzák meg.
A program úgy határozza meg az űridőjárást, mint kockázatot, ami a nemzetgazdaság egészének működését veszélyezteti. A tervezet előirányozza az infrastruktúra átállítását a közeljövőben várható katasztrófahelyzetek hatásainak minimalizálására. Ennek részeként elsődlegesen a – kivétel nélkül elektromos rendszerek által vezérelt – közműhálózatok immunizálását tűzték ki célul, de számos más intézkedés is a program részét képezi.
A program többek közt előirányozza:
az űridőjárás megfigyelésére és az előrejelzésre rendelkezésre álló források növelését
a katasztrófahelyzetek gyors kezelését lehetővé tévő erőstruktúrák felkészítését
a rendkívüli események kritikus infrastruktúrára gyakorolt hatásainak vizsgálatát, modellezését és előrejelzését
a nemzetközi együttműködés fokozását
A program elsődleges célja, hogy a társadalom és gazdaság működését biztosító technológiai eszközök kiszolgáltatottságát nagy mértékben csökkentse, és ameddig az átállási folyamat ki nem teljesedik, biztosítsa annak lehetőségét, hogy egy esetleges katasztrófahelyzetet a kormány kezelni tudjon. A közelmúltban számos olyan rendkívüli esemény történt, ami közvetlen összeköthető a naptevékenység fokozódásával (itt elsősorban műholdak meghibásodására kell gondolni). A SWORM előrejelzése szerint azonban fokozódni fog a helyzet, és a nyugati társadalomnak fel kell készülnie arra, hogy akár egy egész kontinens területén is egyik napról a másikra működésképtelenné válhat minden, amit modern technológia vezérel.
A SWORM előrejelzése szerint már a következő években is előállhat egy olyan helyzet, amelyben egy az átlagosnál jelentősen erősebb napkitörés, és az ennek hatására bekövetkező – szintén átlagon felüli – geomágneses vihar miatt napokra, vagy akár hetekre is teljes egészében ellehetetlenül a távkommunikáció. A testület emiatt a cselekvési terv gyakorlatba átültetését egy skála felállításával kezdi, ami a különböző típusú “rendkívüli események” kategorizálását lehetővé teszi, és így a hatóságok számára is egyértelműsíti, hogy az adott helyzetben mi a teendő.
A program elsődleges kockázatként határozza meg, hogy egy az átlagosnál jelentősen erősebb napkitörés esetében az energiaszektor egésze leállhat, szélsőséges esetben az erőművek működésképtelenné válása miatt akár hónapokra is leállhat az áramtermelés. A dokumentum ugyanakkor hangsúlyozza, hogy nem ismertek egy előre ki nem számítható katasztrófa várható hatásai, emiatt a távkommunikáció továbbműködésének biztosítása szintén elsődleges, emellett gondoskodni kell arról, hogy a lakosság kellő mértékben tudatában legyen, és megértse a készülődés okait.
A tervezet ugyanakkor előfeltételezi, hogy a civilizáció birtokában van az infrastruktúra immunizálásához szükséges eszközöknek. Mivel a nem-elektromosság alapú technológiák még “gyerekcipőben járnak”, értelemszerűen a ma elterjedt és működésben lévő technológia immunizálása az elsődleges, nem a technológiai forradalom. A legnagyobb kérdés az, képes lesz-e a nyugati társadalom megérteni, hogy a megszokott kényelem előre nem kiszámítható külső tényezők hatására egyik napról a másikra is eltűnhet. Mi történik, ha megszűnik működni az okostelefon, a hűtő leolvad, és nem csak az áramellátás szűnik meg, de amiatt az élelmiszertermelés is hónapokra leáll? Az immunizálás egy ilyen helyzet bekövetkeztének megakadályozását jelentené. Ugyanakkor egyáltalán nem biztos, hogy a jelenlegi gazdasági szerkezet alkalmas arra, hogy a forrásokat egy ilyen probléma megoldására elérhetővé tegye. Emellett a program azt is hangsúlyozza, hogy katasztrófa esetén a kormányzati személyek és katonai vezetés személyi biztonsága elsődleges, és a felkészülés a döntéshozói közösség védelmének garantálásával kezdődik, ami eleve lehetetlenné teszi, hogy a széles nyilvánosság elfogadja azt. Pedig bármennyire is hangsúlyozzák az emberi jogokat és egyenlőséget, döntésközpont nélkül nincs civilizáció.
Nagy vonalakban elmondható; már tudjuk, hogyan védekezzünk a káros sugárzás ellen kis közösség szintjén, de nincsenek kellő anyagi források ennek gyakorlati kivitelezésére, valamint arra, hogy ezt nagyobb közösségre is kiterjesszük. A további előrelépéshez olyan gazdasági előrelépés lenne szükséges, ami egyelőre nem csak az egyén, de a közösség anyagi lehetőségeit is meghaladja.
Mi történik? Ránk köszöntött a kiborg kor vagy ezt jelenti ma ausztrálnak lenni?
Akármi legyen is a válasz, a lényeg, hogy az ausztrálok jelentősnek mondható hányada pozitívan tekint a technológia és értékes emberi testünk ötvözésére, amennyiben egy ilyen lépés még kényelmesebbé teheti a heti bevásárlást.
A világ egyik legnagyobb bankkártya kibocsátójának számító Visa megbízásából végzett felmérés azt találta, hogy az ausztrálok 25 százaléka érdeklődik valamilyen szinten a kereskedelmi célú csipbeültetés iránt.
Az UMR cég 1000 helyi fogyasztót kérdezett meg a Visa megbízásából.
A bőr alá ültetett csip használatával se pénztárcára, se bankkártyára, de még okostelefonra vagy okosórára sem lenne szükség ahhoz, hogy fizessünk a boltban. A vásárló egyszerűen legyint egyet a kezével és kész.
A felmérés eredményeit a Visa és a Sydney-i Műszaki Egyetem együttműködésének bejelentésekor hozták nyilvánosságra. Az együttműködés során a testen hordható technológiák jövőjét fogják vizsgálni. A Visa-t leginkább az érdekli, hogy a testen hordható technológiák közül a fogyasztók mit lennének hajlandóak használni a fizetések során.
A megkérdezettek 32 százaléka az okosórákat, 29 százalékuk az okosgyűrűket, míg 26 százalékuk az okosszemüvegeket részesítenék előnyben.
Nem meglepő, hogy a Visa éppen az ausztrálokra vetett szemet, akik mindig készek belevetni magukat az újdonságokba a technológia terén.
„Az ausztrálok mindig is első helyen álltak az új technológiák elfogadásában,” mondta George Lawson, a Visa Termékújítási ágazatának vezetője.
A bőr alá ültethető azonosítók ma már nem számítanak újdonságnak. Az amerikai VeriChip már több mint egy évtizede kapta meg az engedélyt saját termékére, ami egy apró antennát és azonosítószámot tartalmazó rádiófrekvenciás azonosító csip. A terméket a hüvelyk és mutatóujj közötti lágy részbe ültetik, tartalmához pedig, ami a Verichip esetében csupán az azonosítószámot jelenti, egy leolvasóval jutnak hozzá.
Aki azt gondolja, hogy a kiborgoké a jövő, azért jó, ha tudja, hogy állatok esetében a csipbeültetés helyén gyakran alakul ki rákos elváltozás, amit az eddigi kutatások a csippel hoznak összefüggésbe.
A VeriChip elődjének reklámfilmje a chipbeültetés népszerűsítésére:
Nem meglepő, hogy a Visa éppen az ausztrálokra vetett szemet, akik mindig készek belevetni magukat az újdonságokba a technológia terén.
„Az ausztrálok mindig is első helyen álltak az új technológiák elfogadásában,” mondta George Lawson, a Visa Termékújítási ágazatának vezetője.
A bőr alá ültethető azonosítók ma már nem számítanak újdonságnak. Az amerikai VeriChip már több mint egy évtizede kapta meg az engedélyt saját termékére, ami egy apró antennát és azonosítószámot tartalmazó rádiófrekvenciás azonosító csip. A terméket a hüvelyk és mutatóujj közötti lágy részbe ültetik, tartalmához pedig, ami a Verichip esetében csupán az azonosítószámot jelenti, egy leolvasóval jutnak hozzá.
Aki azt gondolja, hogy a kiborgoké a jövő, azért jó, ha tudja, hogy állatok esetében a csipbeültetés helyén gyakran alakul ki rákos elváltozás, amit az eddigi kutatások a csippel hoznak összefüggésbe.
A VeriChip elődjének reklámfilmje a chipbeültetés népszerűsítésére:
Időkjelei: Bár ma még nem tudjuk, hogy a Bibliában fenevad bélyegének nevezett rendszer milyen technológiát képvisel majd, azt egyértelműen láthatjuk, hogy rohamos léptekkel haladunk ennek megvalósulása felé…
„És megadatott neki, hogy mindenkit, kicsiket és nagyokat, gazdagokat és szegényeket, szabadokat és szolgákat jobb kezükön vagy homlokukon bélyeggel jelöltessen meg, és hogy senki se vehessen vagy adhasson, csak az, akin bélyegként rajta van a fenevad neve vagy nevének a száma. Itt van helye a bölcsességnek! Akinek van értelme, számítsa ki a fenevad számát, mert egy embernek a száma az. Az ő száma pedig hatszázhatvanhat.” – Jelenések 13:16-18
Európai Unió által centralizált liberális hegemónia, pro és kontra mentén pártpolitikai csatározások (persze politikailag korrekt keretek között), felfigyelt közhangulat jellemzi a nagypolitikában jelenlévő bevándorlásügyi diskurzus körülményeit. Ki így, ki úgy értelmezi és mérlegeli a lehetséges következményeket. Vannak, akik magyarul beszélni képtelen külföldiek társaságában tüntetnek Budapesten államilag finanszírozott szociális lakásokért a bevándorlók részére, s vannak, akik éreztetik öntudatukat és következetességüket az efféle bevándorlás negatív következményeit előrelátva. Előbbiek egyszerűen őrült módjára emelik fel hangjukat a liberális érvek mellett, így biztosítva, hogy saját vérünk elfogyjon a következő évtizedekben valószínűsíthetően bekövetkező drasztikus népességcsökkenés által. Kicsit megközelítem most jobban ezt a kérdést, hogy mi fog következni abban a valószínű esetben, ha a liberalizmus hegemóniája ránk ereszti azt a „guillotine-t”, amit mi csendes genocídiumnak hívunk.
Volt egy videó az elmúlt években, biztos a tisztelt olvasók közül is többen látták az „Európa 2029-ben” című alkotást a Youtube-on.(Előző bevándorlással foglalkozó cikkünkben közöltük – szerk) Egy nemzetét szívből szerető, népét óvó szemekkel féltő európai számára félelmet okozhat a látványos megjelenítése olyan képeknek, ahol Európa nincs többé, inkább Eurábia. A videó megjelenésekor a benne közölt adatok a valóságot reprezentálták, miszerint a nyugat-európai muzulmán lakosság drasztikusan növekszik, míg az Európában őshonos nemzetek fordított arányosságban csökkennek. Ez ma sem változott, sőt a helyzet még rosszabb. Jelenleg Hollandia ötöde bevándorló – és bizony bevándorló alatt most ne kelet-európai migránsokat értsünk, hanem az Ázsiából és Afrikából érkező, más intelligenciával, fizikai és morális adottságokkal rendelkező, teljesen más kultúrkörben szocializálódott tömegeket értsük. A más fokú intelligencia örökletes (aki kételkedik, ajánlom Dr. David Duke publikált műveit), a kultúrkör szocializációja meg rátesz egy lapáttal a különbségekre. A németek születési rátája 1,36, ami azt jelenti, hogy bőven a 2,1-es népfenntartó számadat alatt vannak – és persze a 8,1-es átlagos rátával rendelkező muzulmán lakosság több millió főt tesz ki Németországban. Évtizedek kérdése és vagy csendben a népességcsökkenésünk, vagy ezen bevándorlók tömegeinek hegemónia utáni olykor-olykor felcsattanó igénye visz minket pusztulásba. Ha ez elmúlt hetekben a francia liberálisok pacifikus meghunyászkodása és támogatása mellett a muzulmán kisebbség olyan nyomást tudott gyakorolni Franciaország jogrendszerére, hogy Krisztus Keresztjét nyilvános helyről levették, akkor miért is és hol állnának meg? A kérdés természetesen költői. Emlékszünk ugyebár a nemrégiben a marylandi Baltimoreban történt fekete lázongásokra, vagy az évekkel ezelőtti, hasonló tartalmú londoni esetre? Emlékszünk. Magyarországra 2014-ben 42 775 menedékkérelem érkezett hasonló tömegek részéről, miközben a magyar lakosság évente megközelítőleg 30 000 fővel csökken. Most próbáljuk meg következmények alapján tekinteni a helyzetet, és merjük azt mondani, hogy évtizedek múltán ebben a tendenciában Európa esetleg a multikulturális gyönyör és a béke világa lesz. Hát nem akarunk hazudni magunknak, ugye?
Ezek csupán apró foltok, melyek talán képesek reprezentálni azt a valóságot, melyet most átélünk vagy átélhetünk. Magyarországon még nem olyan erőteljesen, mint nyugatabbra, de fokozódik folyamatosan. A main stream politikai megnyilvánulásokban, aki minimálisan feszegetni meri a bevándorlás kapcsán a politikailag korrekt keretet, az is csupán addig jut el, hogy az Európai Unió által kreált kvóta-rendszer nem megfelelő. Mikor persze kapják a kontraválaszt, hogy például állítólag „a magyar társadalom mindig is multikulturális volt”, már nem mer senki semmit reflektálni. Nem merik, mert ez az a pont, amikor előjön a rassz kérdése. Bizony, most polgárpukkasztó módra, de ki kell jelentenünk: a magyar társadalom valóban, mindig is kevert volt a környező népek által (svábok, tótok, horvátok, stb.), de azok a népcsoportok azonosak kulturálisan, és az európai rassz szintjén is egy teremtett közösséget alkotunk. Ebből következik, hogy nincsen olyan eget rengető morális különbség, amely akkora mértékű feszültséget tudna kiváltani, mint amit a különböző kontinensekről érkező migránsok okoznak, vagy fognak okozni. Valószínűsítem, hogy a liberális olvasók számára az előző sorok már kiverték a biztosítékot, messze elhagytam a politikailag korrekt máz általuk csodálatosnak vélt sajátosságát. Nem akarok és nem is fogok beolvadni ebbe a „meddig merünk elmenni, de van egy univerzális retorikai határ” játékba, tényeket kell közölnünk és tényeket is közlünk.
A cikk terjedelme igencsak bőségesre sikeredhetne az adatok halmozásával, de serkenteni szeretném a tisztelt olvasókat, hogy ne legyenek restek kutatni a témában – meglepő tényeket fognak találni. Tehát leszögezzük, hogy a tömeges bevándorlás erőszakos katasztrófához vezethet, a liberalizmus pedig bűnös abban, hogy serkenti ezeket a folyamatokat. Mi, akik a keresztény erkölcsi rend által átitatott, nemzetben gondolkodó és ősi értékeken, hagyományokon felépülő Európa utolsó védelmezői vagyunk, az európai rassz, kultúra és örökség, az anyaföldek túlélése érdekében kollektíven hadat kell üzenjünk a dekadenciát okozó liberalizmusnak. Ezt ne úgy értsük, mint a rendszerben mozgó nemzeti radikális, akinek szíve tisztasága kétségtelen, de a rendszert élteti politikailag korrekt perspektívájával, hanem úgy értsük és érezzük ezt a hadüzenetet, mint egy hungarista. Aki rassztudatával és mély erkölcsi iránymutatásával alá akarja ásni ezt a végveszélyt okozó tendenciát. Lássuk meg, hogy itt van elrejtve a kulcs, ebben a politikai filozófiában. Reakciót kell okoznunk a társadalomban, egyrészt, mert csak mi vagyunk elég elszántak és képesek véghezvinni ezt a küzdelmet és azért, mert kötelességünk megtenni bármit, amit megtudunk tenni. A bevándorlás kérdésében az igazi megoldás, az igazi alternatíva tehát a tények közlésében és a realitások mentén keresendő, melyet mi bátran és harcias szívvel a társadalom színe elé tárunk. Ha felismertük, hogy alternatívát jelentünk, a következő lépés annak a felismerése, hogy egységbe kovácsolódva ott is hangot adhatunk a nemzetmentő-hadműveletünknek, amit nagypolitikai szférának, esetleg main stream politikai életnek nevezünk. Akarjunk, cselekedjünk, frissüljünk fel, merítsünk új lendületet – és professzionalizálódjunk.
Soros György által fizetett civil szervezetek állnak a Macedóniában zajló kormányellenes megmozdulások mögött, és bebizonyosodott, hogy Washingtonból mozgatják a tömegdemonstrációk szervezését.
A macedóniai sajtó szerint egy CANVAS (Centre for Applied Nonviolent Action and Strategies) nevű, besorolása szerint non-profit, nem-kormányzati szervezet áll a Macedóniában zajló megmozdulások mögött. A CANVAS (magyarul: vászon) egy nemzetközi szervezet, aminek bevallott célja, hogy demokrácia-párti aktivistákat képezzen ki, és ennek érdekében fokozott mértékben beágyazódtak a nem-nyugati országok felsőoktatási intézményeibe. Mint kiderült, a CANVAS hetekkel a macedóniai tüntetések előtt pályázatokat indított, és arra motiválta a macedóniai diákmozgalmakat, hogy álljanak elő hatékonyabb tüntetési módszerekkel, gondoljanak ki kreatív ötleteket tömegdemonstrációk megvalósítására. A tények azt mutatják, hogy a CANVAS nevű szervezet amolyan hazai “brainstormingot” (hirtelen, kreatív ötletekre alapozott ötletbörzét) folytatott a macedóniai fiatalok körében, hogy a nemzetközileg alkalmazott módszereket a belföldi viszonyokhoz igazítsák.
Mint kiderült, hetekkel a tömegdemonstrációk kezdete előtt a szervezet 1500 dollárt ajánlott fel azoknak a diákoknak, akik a leghatékonyabb megoldással állnak elő annak kapcsán, hogyan lehetne tömegeket megmozgatni Nikola Gruevszki kormánya ellen.
A Slobodan Djinovic és Srdja Popovic által alapított, belgrádi központú szervezet korábban Slobodan Milosevic hatalomból való eltávolításában játszott aktív szerepet, és saját bevallása szerint egy non-profit, nem-kormányzati szervezet, ami nem-erőszakos konfliktusokkal kapcsolatban folytat oktató tevékenységet, és nemzetközi hálózat részét képezi. Elmondásuk szerint meg akarják mutatni, milyen hatékony eszköz a nem-erőszakos harc (ők ez alatt a tömeges tüntetéseket értik), amikor eljön a szabadság, demokrácia és emberi jogok kivívásának ideje.
Ezekből a jelszavakból már első ránézésre is meg lehet állapítani, hogy a Soros György féle “nyílt társadalom” ideológiájának talaján állnak. A gyakorlat szintén ezt mutatja, a CANVAS ugyanis számos más álcivil csoporttal működik együtt Macedóniában, – mindegyikük azt követően vált aktívvá, hogy Macedónia miniszterelnöke nem volt hajlandó együttműködni a nyugati országokkal az oroszellenes szankciók terén, majd elköteleződött a Török Áramlat gázprojekt irányába. A CANVAS mellett aktívan részt vesz a tüntetések szervezésében a Soros György féle Nyílt Társadalom Alapítvány, valamint az USAID amerikai kormányügynökség, ami szintén a legkülönbözőbb programokon keresztül vált érintetté a kormányellenes tevékenységben. A Soros György féle szervezet egyébként igyekszik minden nem-nyugati országra kiterjeszteni magát, és rendszerint nyugatbarát politikusok taníttatására összpontosít, valamint olyan emberi jogi aktivisták kiképzésére, akik azt követően válnak aktívvá, hogy egy kormány nyíltan szembefordulna az amerikai külügy elvárásaival.
Umberto Pascali oknyomozó újságíró rámutatott, hogy az utóbbi tíz év során az ehhez hasonló álcivil szervezetek ellepték a Balkánt, és gyakorlatilag valamennyi balkáni országban jelen vannak Soros György által pénzelt aktivista csoportok, akik készen állnak kormányellenes demonstrációkat beindítani. Pascali szerint a Soros által pénzelt csoportok szerves részét képezik a nem-nyugati országok kormányainak aláásásán dolgozó ötödik hadoszlopnak, és mindig egy nyugati puccs előkészületeként kezdenek aktivizálódni.
Macedónia abban a vonatkozásban került a nyugati országok útjába, hogy részt venne a Török Áramlat gázprojektben. Valamennyi, a projektben részt vevő ország kormánya korrumpálásnak van kitéve Washington részéről, vagy ha az nem megy, tömeges kormányellenes megmozdulásokat kezdenek ezek a “civil szervezetek”. Magyarország esetében könnyű dolguk volt, a külügyminiszter mostanra letárgyalta a Nabucco projekt újraindításának előkészületeit, vagyis annak ellenére, hogy Magyarországnak szándéknyilatkozata van a Török Áramlatban részvételre, a kormány újra egy amerikai kézben lévő gázprojekt mellett látszik elköteleződni. Macedónia kormánya némileg nagyobb ellenállást mutatott, a kormány nyíltan beszél arról, hogy az ellenzéki sajtó együttműködött külföldi titkosszolgálatokkal a kiszivárogtatási botrányok kirobbantásában, és nyíltan beszélnek az országban működő, nyugatról mozgatott álcivil csoportok működéséről is.
Az Európai Unióban 2013-ban az árszínvonalbeli különbségeket is figyelembe véve Belső-Londonban volt a legmagasabb az egy főre eső GDP értéke, míg a legkevesebb bruttó hazai össztermék Bulgária északnyugati régiójának lakosaira jut. Magyarország is szerepel a legalacsonyabb húszas listán, méghozzá hatból négy régiójával, közülük a legrosszabb helyzetben Észak-Magyarország van, ahol 2013-ban az egy főre jutó hazai össztermék az uniós átlag 40 százalékát tette ki.
A leggazdagabb régió az unióban Belső-London, itt az EU-átlag több mint háromszorosa (325%) a fejenkénti GDP, de Luxemburg (258%) és Brüsszel (207%) régiója is több mint a dupláját termeli az EU28 átlagnak.
Eltekintve az Afrika és Madagaszkár között fekvő francia Mayotte szigetétől, az unió három legszegényebb régiója Bulgáriában található. Ezeken a területeken az egy főre eső GDP az uniós átlag 30-32 százalékát teszi ki. A bolgár régiók közül egyébként csupán a fővárosé nincs rajta a legalacsonyabb húszas listán.
Magyarország is a hétből négy régiójával a legszegényebbek között szerepel.
Észak-Magyarországon (Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves, Nógrád) az uniós átlag 40 százaléka a megtermelt egy főre eső GDP, ami a 8. legalacsonyabbnak bizonyul az unión belül. Azonban Észak-Alföldön (Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, Szabolcs-Szatmár-Bereg), Dél-Dunántúlon (Baranya, Somogy, Tolna) és Dél-Alföldön (Bács-Kiskun, Békés, Csongrád) sem éri el az uniós átlag felét az egy főre jutó bruttó hazai össztermék.
A Budapestet is felölelő közép-magyarországi régióban az eu-s átlag 108 százaléka az egy főre jutó termelés – bár megjegyzendő, csak Budapestet nézve ez a szám 150 százalék körül van.
Ezzel szemben az ország többi területén az egy főre eső GDP igen messze van az uniós átlagtól, a legrosszabbak között nem szereplő Közép-Dunántúlon (59%) és Nyugat-Dunántúlon is (67%).
Az Európai Unió vezetői ma Lettországba utaznak egy kétnapos találkozóra, ahol az úgynevezett “keleti partnerség” országainak küldötteivel tárgyalnak. Angela Merkel német kancellár, David Cameron brit miniszterelnök és Francois Hollande francia elnök Rigába utaznak, ahol Ukrajna, Grúzia, Moldova, Örményország, Azerbajdzsán és Belorusszia képviselőivel folytatnak megbeszélést.
A találkozó azonban feszültségekkel indul, mivel a “keleti partnerség” eleve egy céltalanná vált projekt; Örményország és Belorusszia mostanra az Eurázsiai Gazdasági Unió tagállamai. Így a találkozó kezdetén a nyugati vezetők egy közös nyilatkozatot akartak aláíratni a résztvevőkkel, Örményország és Belorusszia képviselői azonban bejelentették, hogy nem hajlandók aláírni egy olyan dokumentumot, aminek a megfogalmazásában a Krím-félsziget Oroszországhoz csatlakozása illegális annektálásként, és megszállásként van feltüntetve.
Az Európai Unió Keleti Partnerség programjának eredetileg az lett volna a célja, hogy egészen Oroszország határáig valamennyi országot beolvasszon az Európai Unió szervezetébe, és így rákényszerítse Oroszországot, hogy maga is az Európai Unió tagjává váljon, de facto a nyugati szövetségi rendszer rendelkezésére bocsássa természeti kincseit. Amennyiben a Keleti Partnerség célkitűzései sikerrel járnak, Oroszországnak nem lett volna életképes külpolitikai alternatívája az EU-tagsággal szemben.
A Keleti Partnerség program azonban semmilyen látványos eredményt nem tudott produkálni. Az utóbbi évek során összesen egy országot tudtak az EU-tagsághoz közel juttatni, azt is a demokratikusan megválasztott, legitim kormány hatalomból való eltávolításával, erőszakos módon.
Legutóbb akkor tartottak a Keleti Partnerség vezetői csúcstalálkozót, amikor Ukrajna közel volt az EU társulási egyezmény aláírásához. 2013 végén azonban Viktor Janukovics, Ukrajna utolsó legitim államfője napokkal az aláírás kitűzött időpontja előtt úgy döntött, hogy felvállalja a konfliktust a nyugati országokkal, és mégse írta alá az egyezményt. Később az ukrán tárgyalódelegáció egy tagja nyilvánosságra hozta azt a több mint 900 oldalas dokumentumot, amit a társulási egyezmény mellékes irataként kellett volna aláírniuk, és végül az aláírás visszamondásának kiváltó oka volt. Ez a dokumentum gyakorlatilag az ukrán nemzetgazdaság egészének lebontását szabta meg az EU-tagság feltételéül. Az aláírás visszamondását követően Ukrajnában atlantista hatalomátvétel történt, a nyugati országok a belföldi szélsőjobboldal felfegyverzésével és amerikai magán katonai vállalatok részvételével eltávolították a hatalomból a legitim ukrán kormányt. A puccsot követően a kormánynak 8 hónapig nem volt demokratikus legitimitása, ebben az időszakban az atlantista kormány aláírt mindent, amit Janukovics nem volt hajlandó.
A puccsot követően most először szervezték meg a Keleti Partnerség csúcstalálkozóját. A jelenlegi felállás azonban egészen más, és előre vetíti az Európai Unió bővítésének végső kudarcát. Egy országban tudtak eredményt elérni; Ukrajnában, ahol jelenleg saját embereik ülnek kormányon, és a puccsal hatalomra juttatott csoport mostanra előidézte az államcsődöt. Másik két ország – Örményország és Belorusszia – már az Eurázsiai Gazdasági Unió tagállamai. Ez a két ország nem írhat alá társulási egyezményt az Európai Unióval anélkül, hogy arról az Eurázsiai Gazdasági Unió vezetői döntést hoznának, és az általuk alkotott unió egészére vonatkozna. A Keleti Partnerség fennmaradó országaiban néhány hónapos időközökkel változik a helyzet annak kapcsán, hogy épp az EU felé húz-e a kormány, annak függvényében, hogy a korrupt politikusok épp melyik féltől kaptak jobb ajánlatot. Mindezek alapján kijelenthető, hogy az Európai Unió bővítése nem lehetséges egy újabb fegyveres puccs, vagy intézményesített korrupció nélkül.
Adott a helyzet; a Keleti Partnerség országai egyikében eltávolították a legitim kormányt az Európai Unió kiterjesztésének előremozdítása érdekében, és ez a konfliktus végleg éket vert a térségi hatalmak közé. Belorusszia és Örményország nem írja alá a nyugati országok által ajánlott közös nyilatkozatot, amit így az Európai Unió külügyminiszterei ma este felül kell vizsgáljanak és át kell fogalmazzanak. Ennek eredménye azonban azt jelenti, hogy nem az Európai Unió integrálja a keleti partnerség országait, hanem épp ellenkezőleg; a keleti partnerség országai állítják kész helyzet elé az Európai Uniót, amit az el kell fogadjon. A fentiek miatt ez a találkozó kétféleképpen érhet véget; vagy szembe fordítják az Eurázsiai Gazdasági Unióval annak két tagállamát (ennek minimális esélye sincs), vagy a nyugati vezetők módosítják a közös nyilatkozatot, vagyis de facto elismerik a Krím-félszigetet Oroszország részeként.
Ez a lépés azonban azt jelenti, hogy az integráció visszájára fordult, és az Európai Unió kénytelen hasonulni a moszkvai hatalmi pólushoz. Mindezeknek messzemenő következményei lesznek, ez a hasonulás ugyanis az Európai Unió külpolitikájának egészét új irányba fordítja, és újabb löketet ad a Washington elleni függetlenségi törekvéseknek, ami mostanra szemmel látható a német fővonalú médiában.
Gondolj arra, hogy meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz belőle vissza. Vendég vagy ezen a földön. Csak az a Tied, amit a bőröd alatt hoztál és elviszel.
Gazdag, aki egészséges. Aki erős. Aki nem szorul másra. Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét, meg tudja vetni ágyát és jól alszik benne. Aki dolgozni tud, hogy legyen mit egyék, legyen ruhája, cipője és egy szobája, amit otthonának érez. Fája, amit fölapríthasson. Aki el tudja tartani a családját, étellel, ruhával, cipővel, s mindezt maga szerzi meg: az gazdag. Örvendhet a napfénynek, a víznek, a szélnek, a virágoknak, örvendhet a családjának, a gyermekeinek és annak, hogy az ember él. Ha van öröme az életben: gazdag. Ha nincsen öröme benne: szegény. Tanulj meg tehát örvendeni. És ismerd meg a vagyonodat, amit a bőröd alatt hordasz. Élj vele és általa, és főképpen: tanulj meg örvendeni! Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Igyekezz törődni velük. Azzal, ami még a világ szépségéből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is. Nem győzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni. Annak, hogy élsz. S mert élsz: gazdag lehetsz.
Május 18-án megkezdte működését Oroszország első, az online közösségi hálók monitorozását végző automatikus előrejelző rendszere. A program folyamatosan elemzi az online közösségi média – pl. Facebook – felületein belül zajló folyamatokat, melynek célja elsősorban az, hogy vizsgálja a szerveződő politikai megmozdulások legitimitását. Az Izvesztyija üzleti napilap információi szerint a “Laplace démona” névre keresztelt automatizált program beazonosítja azokat a botokat, melyeket a nyugati titkosszolgálatok bizonyos politikai célok elérése érdekében használnak, látszólag civil tüntetések szervezésére.
Bizonyára sokan elgondolkoztak már azon, hogyan lehetséges, hogy a nyugati országok számára épp kedvező pillanatban egyik napról a másikra megjelennek több tízezer jelöléssel rendelkező, látszólag civil megmozdulások kiírásai az online közösségi médiában. Ezeket a megmozdulásokat a szervezők szintén automatizált programmal indítják be, olyan módon, hogy egy-egy meghirdetett kormányellenes megmozdulásra néhány óra leforgása alatt több százezer ember kap meghívást egy program segítségével. Egy másik módszer, hogy a meghirdetett kormányellenes megmozduláshoz programok által vezérelt hamis felhasználók sokaságát rendelik hozzá, így az újonnan meghirdetett megmozdulást azonnal több ezer “zombi-felhasználó” jelöli be. A tömeg látszatára pedig létrehozza a “végre történik valami” érzetét, és ezen a ponton önműködővé válik az egész, majd valóban több ezer valós személy jelöli be a nemrég meghirdetett, eredetileg programmal felfuttatott megmozdulást.
A nyugati titkosszolgálatok így tetszőleges számú kormányellenes megmozdulást tudnak kezdeményezni, ami olyan akár egy pók hálója, mindig készenlétben van, és várja, hogy beleessen a zsákmány. Ha egy meghirdetett tüntetésre fokozott érdeklődés mutatkozik, és látványos gyorsasággal csatlakoznak valós személyek ezrei, a nyugati ellenőrzés alatt álló sajtó is reklámozni kezdi a megmozdulást, így egy-egy kormányellenes tüntetést akár napok alatt is fel lehet építeni, és tömegeket lehet utcára vinni a kormány sakkban tartása céljából.
A Laplace démona nevű program működési elve, hogy állandó jelleggel monitorozza az online közösségi médiát, és a bejelölések gyorsasága alapján képes kiszűrni azokat az oldalakat és meghirdetett eseményeket, melyek kezdőlöketét nem valós személyek, hanem program által irányított zombi-felhasználók adják. Példának okáért; ha egy kormányellenes megmozdulás oldala a semmiből előtűnve, néhány óra leforgása alatt több tízezer jelölést kap, a program jelzi a illetékes hatóságoknak, akik így meg tudják vizsgálni, hogy az adott szerveződés mögött valós személyek vannak-e, vagy “zombi-felhasználók” ezrei.
A program emellett a hálózat folyamatos elemzésével képes arra, hogy jelezze, ha egy mesterségesen felduzzasztott kormányellenes megmozdulás oldala a hálózatban kapcsolatba kerül extrémista csoportok oldalaival. Így megakadályozható, hogy idegen titkosszolgálatok ráuszítsanak belföldi szélsőséges szervezeteket egy eredetileg nem valós személyek ezreihez, hanem programok által generált felhasználók ezreihez köthető “tömegdemonstrációra”.
A fenti módszer – leegyszerűsítve – egy általános módszer az úgynevezett “színes forradalmak” beindítására. Ezzel a módszerrel vitték utcára az észak-afrikai országokon végigsöprő “Arab Tavasz” során a tömegeket. Később ugyanez a módszer volt használatos az ukrán EuroMajdan esetében is. Magyarországon szintén létezik egy ilyen“pókháló, ami várja, hogy beleessen a préda”. Hazánkban álcivil csoportok tucatjai szerveznek kormányellenes megmozdulásokat a virtuális térben, ezek közül számos esetben feltételezhető, hogy ilyen programokkal generált esemény. Ezek lényege, hogy néhány napi időközökkel van szervezés alatt egy-egy újabb megmozdulás, amit alapesetben nem reklámoznak, de abban a pillanatban, ahogy valós személyek ezrei feltűnő nagy érdeklődés mutatnak, vagy a kormány látványos hibát követ el, a liberális sajtó meghirdeti az újabb kormányellenes demonstrációt.
Magyarországon az internetadó elleni tüntetés volt egy ilyen típusú megmozdulás, amire a liberálisok megpróbálták rászervezni a szélsőjobboldalt. Ezek a kormányellenes megmozdulások éppen amiatt halnak el, mert eredetileg soha nincs mögöttük valós tömeg; egy-egy meghirdetett demonstrációra az online jelentkező résztvevők csak töredéke, nemegyszer egy tizede sem megy el. Kiváló példa erre a tavaly december végén, Budapestre több alkalommal is meghirdetett “eddigi legnagyobb civil megmozdulás, amin minden eddig tüntetést szervező civil csoport együttesen részt vesz”, de végül a több mint 50 ezer jelentkezőből a liberális sajtó becslései szerint is csak alig ötezer fő, későbbi megmozdulásokon pedig alig kétszáz fő vett részt.
Az utóbbi hónapok budapesti eseményei – és a közelmúltban Macedóniában kezdődő felforgatás példája – azt mutatják, hogy Magyarország tipikusan egy olyan ország, ahol most nagy szükség lenne egy ilyen hatóságra, és egy ilyen programra. Nem a civil megmozdulásokkal van ugyanis a probléma, hanem azzal a ténnyel, hogy azok nagy része nem valós civil megmozdulás, hanem külföldről mozgatott tömeg, ami a megfelelő pillanatban egy idegen ország eszközeként, politikai nyomásgyakorlásként vonul utcára, anélkül, hogy ezzel tisztában lenne.
">
