2015.10.13.
20:22

Írta: lowoa

A nyugati kereszténység szívesen átadja Európát egy idegen kultúrának

A világ első leszbikus püspöke bejelentette, hogy el kell távolítani a kereszteket a templomokról, mert az zavarja a muszlimokat.

Eva Brunne, a svéd Evangélikus Lutheránus Egyház püspöke szerint sérti az országba bevándorlóként érkező muszlimok vallásos érzületeit, hogy a keresztény templomokon kereszt van, ezért el kell tüntetni azokat. Emellett azt is javasolta, hogy a keresztény templomok alakítsanak ki külön imaszobákat a muszlimok számára, ameddig nem tudnak elegendő mecsetet építeni.

Brunne azt is javasolta, hogy Stockholmban a kikötők közelében található templomokról minden olyan képet is távolítsanak el, amin kereszt látható. Szerinte a templomokat úgy kell átalakítani, hogy az megfeleljen bármely másik vallás hívőinek is, akik bevándorlóként érkeznek Svédországba.

Ferenc pápa korábban arra szólította fel a plébániákat és más egyházi intézményeket, hogy fogadjanak be bevándorlókat. Szerinte az elöregedő Európát a bevándorlók tarthatják életben. Mivel a pápa láthatóan nem vallási vezetőként funkcionál, hanem liberális politikusként, a nyugati kereszténység képtelen a belső megújulásra, és homoszexuális “vallási vezetők” a nyugati világ uralkodó ideológiája által diktált nyilatkozatokat tesznek a migrációs válság kezeléséről.

A leszbikus püspök nyilatkozatát Stockholmban legalább annyira nem tartják irányadónak, mint amennyire a papság világi hatalomtól távoltartott képviselői sem tartják irányadónak a pápa nyilatkozatait. Patrik Pettersson, egy stockholmi pap kijelentette, hogy nem hajlandó a keresztény templomokat egyszerű közterekként kezelni. Jelenleg a közterek a nem-keresztény személyek elvárásainak is meg kell feleljenek, és a nyugati egyházakon belül olyan mértékben tetőzni látszik a bomlási folyamat, hogy magas rangú vezetők gyakorlatilag átadnák az évtizedekkel korábban még keresztény Európát egy idegen kultúrának.

http://hidfo.ru/2015/10/a-nyugati-keresztenyseg-szivesen-atadja-europat-egy-masik-kulturanak/

komment

2015.10.13.
15:51

Írta: lowoa

Spiegel: “Új korszak kezdődött”!

Oroszország legutóbbi tevékenysége a nemzetközi színtéren egy új korszak kezdetét jelenti – írja a Rusvesna a német Spiegelre hivatkozva.

rv

A Nyugat dominanciája a múlté, az Egyesült Államok többé nem diktálja a világ rendjét. A Nyugat több hónapja csak azt skandálja, hogy Oroszország nemzetközi izoláció alatt áll, azonban a világpolitika már rég nemcsak Európa és az Egyesült Államok körül forog.
Egyre több ország gondolja úgy, hogy Moszkvát nem kellene száműzni a világ politikából. Vlagyimir Putyin részt vett Pekingben kollégájával egy katonai felvonuláson is. India miniszterelnöke, Narendra Modi is köszöntötte őt születésnapja alkalmából, az Egyesült Államok egyik legfőbb szövetségese, Szaúd-Arábia képviselője pedig ez elmúlt időben kétszer is Moszkvába látogatott.
A német cikk szerzője szerint a régi világrend elavult, és ennek lett az eredménye az ukrajnai és a szíriai krízis is. Úgy gondolja, hogy a világnak új biztonsági megállapodásokra van szüksége.

http://www.balrad.com/2015/10/13/spiegel-uj-korszak-kezdodott/

komment

2015.10.12.
15:07

Írta: lowoa

Metodista és episzkopális lelkészek áldották meg a Planned Parenthood abortuszklinikát

Thea: Szomorú szívvel tudósítok az alábbi eseményről, mivel azonban a téma nagyon is kapcsolódik az idők jeleihez, úgy éreztem nem mehetek el mellette szó nélkül. Napok óta tologatom a fájlt a gépemen, hiszen mennyivel jobb lenne arról írni vagy hallani, hogy magukat kereszténynek nevező emberek az Életet követik és terjesztik. Maga a hír azt gondolom, hogy nem igényel kommentárt, imákat azonban annál inkább, főleg azért, hogy az esetleges érintettek értesülhessenek Isten feltétel nélküli kegyelméről és ne az ítéletet, hanem a Megváltó megbocsátást lássák és találják meg, illetve, hogy erre még azelőtt sor kerüljön, hogy az alább említésre kerülő intézményt felkeresnék.

A Bill Gates és társai által finanszírozott Planned Parenthood abortuszklinika hálózat eddig sem volt a szívem csücske, de a céggel kapcsolatban nemrég kirobbant botrány miatt úgy érzem, kötelességem hangot is adni ennek. Aki esetleg nem tudja, miről van szó, az alábbi linken (vagy a Google-ban rákeresve a ’Planned Parenthood botrány’ kifejezésre) utána olvashat: http://csaladhalo.hu…

religious_coalition_810_500_55_s_c1

Különböző felekezetek több mint egy tucat vallási vezetője gyűlt össze néhány napja, hogy megáldjanak egy Clevelandi abortuszklinikát.

A megmozdulást Laura Young, metodista lelkésznő, a Vallási Szövetség a Nemzési szabadságért (RCRC, Religious Coalition for Reproductive Choice) nevű szervezet Ohiói ágának igazgatója kezdeményezte.

„Áldd meg ezt az épületet,” imádkozott Tracey Lind, a Clevelandi Trinity Episzkopális katedrális lelkésznője, az abortuszklinika előtt.

„Álljanak falai erősen az ellene zúdított szégyennel szemben. Legyen a remény bástyája azoknak, akiknek szüksége van szolgálataira.”

A Washingtoni központú RCRC szervezet országos igazgatója, Harry Knox lelkész, szintén részt vett a Clevelandi demonstrációban és a következőket nyilatkozta:

„Azért állok itt lelkésztársaimmal, hogy kifejezzem hálámat Istennek az abortuszszolgáltatókért.”

A homoszexuális „házasságban” élő Knox az azonos neműek házassága mellett indított kezdeményezésekben is aktív szerepet vállalt Georgia és Florida államokban.

A demonstráló csoport a transzparensein keresztül azt üzente, hogy az abortusz támogatása egyben a hit és a család támogatása is.

Molly Marvar, az egyik résztvevő, azt mondta a Clevelandi intézményben szerzett tapasztalatairól, hogy „abortusza egy nagyszerű, gondoskodással átitatott tapasztalat és kiváltság volt.”

„Meghatározó pillanat volt számomra. Fontos, hogy felszólaljak az abortuszommal kapcsolatban, és ezzel segíthessek más nőknek.”

A Think Progress, magyarul „gondolkozz progresszívan” nevű magazinnak nyilatkozva elmondta, hogy „ezen a klinikán tisztelik az életet.”

„Az abortusz melletti döntés egy nagyon, nagyon lelki döntés.”

Laura Young pedig a következőket tette hozzá:

„Az abortuszon átesett nőket támadás éri a vallás részéről, így a hitközségnek erkölcsi kötelessége begyógyítani ezeket a lelki sebeket.”

Young, aki „a progresszív teológiai gondolkodás követőjének és feministának” tartja magát, azt mondta, hogy amennyiben a demonstráció és az „áldás” sikeres lesz, csoportja más államok klinikáit is megáldja majd.

Úgy gondolja, hogy az abortusz ellenzői egy „félreértelmezett hitet” követnek, amikor békésen elmagyarázzák az abortuszra érkező nőknek, hogy van más megoldás is. Szerinte az életet védők „gyűlöletet és ítéletet” zúdítanak az abortuszt választó nőkre. „Ez szerető viselkedés?” – teszi fel a szónoki kérdést.

Természetesen sok hívő másként gondolja, köztük Jason Kappanadze, a Holy Trinity ortodox gyülekezet papja is.

„Az egyház soha sem ítélkezik az emberek felett, csak a tettet ítéli el. Ugyanakkor elmondjuk az igazságot az embereknek és segítünk nekik megítélni, hogy mi lenne az Istennek tetsző és a szeretetet szem előtt tartó út.

Milyen messzire tévedtünk a helyzet igazságos megítélésétől, ha valaki gyűlölködésnek tartja egy élet megmentésére tett kísérletet, az élet kioltását pedig szeretetteljesnek?”

„Az Isten által, az Ő szerető akaratában teremtett emberi lények létébe beleszólni tökéletes példája az emberi arroganciának, ami megmutatja, hogy mennyire elvesztettük alapvető erkölcsi érzékünket és nem értjük az élet lényegét.”

Forrás: lifesitenews.com

komment

2015.10.10.
17:13

Írta: lowoa

Szakadás történt a NATO szervezetében

Az észak-atlanti tanács rendkívüli ülésén a tagállamokat instrukciókkal látták el arra vonatkozóan, hogy egységes médiapropagandát kell kezdjenek a szíriai orosz beavatkozás ellen. A találkozó azonban egyértelművé tette, hogy a NATO szervezetében szakadás történt.

Grigorij Tiscsenko politikai elemző szerint szakadás történt a NATO szervezetében, és az észak-atlanti tanács rendkívüli csúcstalálkozóján egyértelművé vált, hogy a tagállamok megosztottak a szíriai orosz beavatkozás kérdésében. Tiscsenko a Szputnyik rádiónak nyilatkozva kifejtette, hogy bár a rendkívüli csúcstalálkozót egy légtérsértés incidens kapcsán hívták össze, az a passzív ellenállást tanúsító tagállamok megrendszabályozását célozta.

Hétfőn Törökország külügyminisztériuma bejelentette, hogy orosz vadászrepülőgépek sértették az ország légterét. Az orosz védelmi minisztérium elismerte a történteket, és kijelentette, hogy a gépek a rossz időjárási viszonyok miatt, néhány másodpercre súrolták a török légteret. Az incidens azonban éles reakciót váltott ki Törökország részéről, és bejelentették, hogy az a szövetség egésze elleni agresszió volt. A NATO azonnali rendkívüli csúcstalálkozóval reagált a történtekre.

Tiscsenko szerint azonban az incidens csak egy ürügy volt, amivel megindokolnak olyan lépéseket, melyeket látszólagos indok nélkül nem lehet megtenni. Erdogan az adódó ürügyet kihasználva háborúval fenyegetőzött; kijelentette, hogy az incidenst Törökország elleni támadásnak tekinti, ami a NATO egésze elleni agressziónak tekinthető. Összességében egy olyan retorika kezdődött meg, ami azt lenne hivatott alátámasztani, hogy Oroszország szíriai tevékenysége egy NATO-tagállam elleni fenyegetésnek minősülhessen, és a NATO erre hivatkozva beavatkozhasson Szíriában, a kormány ellen – ami hosszú távon is a líbiaihoz hasonló anarchikus állapotokat tartana fenn.

Görög sajtóorgánumok ugyanakkor felhívták a figyelmet arra, hogy Jens Stoltenberg nemes egyszerűséggel hazudik, amikor azt állítja, hogy Oroszország szíriai beavatkozása nem a térség stabilitásának helyreállítását szolgálja. A Tribune görög napilap szerint Stoltenberg nyilatkozata annak elfedését szolgálja, hogy a Nyugat “felkelők” néven az Al-kaida terrorszervezetet támogatta, és az ország destabilizálásának céljából fegyverrel láttak el mindenkit, aki a kormány riválisának tekinthető. Az orosz beavatkozás pedig komoly anyagi veszteséget okoz a nyugati országoknak, mert a Nyugat dollármilliárdokat fektetett Szíria destabilizálásába, és az orosz beavatkozás most felszámolja a hosszú évek alatt kiképzett és felfegyverzett terrorista csoportokat.

Tiscsenko szerint a görög sajtó reakciója felhívta a figyelmet arra, hogy az Egyesült Államok nem tudott minden NATO-tagállamot Oroszország ellen fordítani.

“Az Egyesült Államok nem tudta rákényszeríteni a szövetség egészét, hogy információs háborút folytasson Oroszország ellen. A NATO szervezetén belül számos eltérő vélemény van. A rendkívüli csúcstalálkozó célja elsősorban az lehetett, hogy megoldja ezt a problémát.”

Tiscsenko szerint eközben a rendkívüli csúcstalálkozó összehívása maga is a médiastratégia része volt. Az Egyesült Államok újabb alkalmat teremtett arra, hogy rákényszerítsen más tagállamokat a koordinált információs hadviselésre a szíriai beavatkozás, és Oroszország Közel-Kelet politikájának egésze ellen.

A szakértő ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy az Egyesült Államok több mint egy éve folytat beavatkozást Szíriában, és az amerikai beavatkozás mindeddig teljes titoktartás mellett zajlott. Semmit nem hoztak nyilvánosságra, nem ismerni az okozott veszteségeket, nem ismerni az elért eredményeket, mert nincsenek ilyenek; a NATO a kormány ellen harcoló terrorszervezetek oldalán áll. Nem érdekeltek abban, hogy megoldják a szíriai válságot, mert a háború elhúzódása lehetővé teszi, hogy bevándorlók millió lepjék el Európát, és velük terroristák is nagy számban bejuthassanak. A NATO rászabadítja a terroristákat Európára, mert a Szovjetunió felbomlásával a NATO létezése értelmét vesztette, és most rendfenntartó erőként akarja újradefiniálni magát.

http://hidfo.ru/2015/10/szakadas-tortent-a-nato-szervezeteben/

komment

2015.10.09.
12:55

Írta: lowoa

P. Bernhard Zaby: Liberális „katolikusok”

1. A liberális szellem a paradicsomban elkövetett ősbűn óta benne lappang az emberben. Ez a szellem a függetlenség, a kötetlenség, az önrendelkezés, az „autonómia”, a „Non serviam – Nem akarok szolgálni” szelleme. Mivel az ember lényegében függ Istentől, Teremtőjétől, igyekezete mindenekelőtt arra irányul, hogy mindentől elszakítsa, függetlenítse magát, ami Istené, azaz Isten parancsaitól, törvényeitől, előírásaitól. Ez természetesen egy súlyos következményekkel járó tévedés, hiszen az embernek magát Istentől, azaz saját ősokától elszakítani, egyet jelent saját magának az elvesztésével. Amint az embernek sikerülne teljes egészében elszakadnia Istentől, azon nyomban a tökéletes semmibe süllyedne el.

2. Már az Ószövetség törvényének az volt a célja, hogy az embert visszavezesse az Istenhez való üdvös, tökételes függőségbe, és ezzel létének teljességébe. Hogy eközben Istennek kiválasztott népével mennyit kellett vesződnie, arról az Ószövetség könyvei tanúskodnak. Végül maga Isten Fia jött el, de Isten kiválasztott népe elvetette, mert „nem akarjuk, hogy a királyunk legyen” (Lk 19,14). Ezért az Egyház a pogányokhoz fordult, és megkezdte fáradságos művét, az emberiséget Krisztus édes igája alá vetni, „hogy életük legyen és bőségben legyen” (Jn 10,10).
Az Egyháznak a kegyelem bősége által, ami Isten megtestesült Fiából Egyházába folyik, sikerül egész népeket kereszténnyé tenni és keresztény társadalmakat felépíteni, melyek Urunk Jézus Krisztust királyukként ismerik el. Csakhogy az emberi szív fiatalságától fogva a gonosz felé hajlik, és ahogy az emberi lélek, mivel Istentől és Istennek van teremtve, „naturaliter christiana – természetéből kifolyóan keresztény”, úgy a bukott természete miatt ugyanígy „naturaliter pagana – természetéből kifolyóan pogány”, jobban mondva, liberális.
A Gonosz ellenség, minden jó ellensége, Isten ellensége és az emberi nem ellensége, nem az lenne, ami, ha nem tett volna meg minden tőle telhetőt, hogy az embereket ősbűnükből eredő gyöngeségük kihasználásával ismét elszakítsa Urunk Jézus Krisztustól. Ezért látható minden eretnekségben és szakadárságban a liberális szellem működése, ezért látjuk, ahogy ez a szellem a középkori rendet egyre jobban lerontja, amíg végül az ú. n. „reformációval” el nem éri a kereszténység szétszakadását. Innentől kezdve a katolikusokkal, akik Krisztus és Egyházának az uralmához ragaszkodnak, a „protestánsok” állnak szemben, akik magukat „szabad keresztény embereknek” tartják.

3. Mivel a protestantizmus tartósan az Egyház mellett rendezkedett be, idővel a katolikusok kiegyeztek vele. Ezért nem maradhatott el, hogy szelleme egyre jobban beszivárogjon az Egyházba, és ott katolikusokat, köztük papokat és püspököket, megfertőzzön. Így keletkezett az az irányzat, ami először a janzenizmusban öltött testet, ami a protestantizmussal ellentétben nem az Egyházzal szembeni nyílt ellentétként lépett fel, hanem úgy tett, mintha maga is katolikus volna, mégha teljesen protestáns, azaz liberális talajon növekedett is. Az Egyházban a pápai elítélések ellenére túl gyenge volt a védekezés, és ezért e sárkánynak sikerült megvetni a lábát, majd ahányszor csak levágták egyik fejét, mindig újabb és újabb fejeket növeszteni: gallikanizmus, febronianizmus, hermesianizmus, güntherianizmus, frohschammerianizmus…
Albert Maria Weiß írja: „A janzenizmus sajátságos tanait már régen elfelejtették, a janzenisták kezdeti túlzott szigorúságát sokkal inkább iszonytató renyheség és libertinizmus váltotta fel, gyakran nem is lehetett megállapítani, hogy az emberek janzenisták vagy gallikánok vagy tökéletes szabadgondolkodók-e már. Ami azonban megmaradt, az a tényleges szellemiség volt, ami a kezdetektől fogva e vészterhes szekta mozgatórugójának számított, azon szellemiség, mely hihetetlen szívóssággal a saját önkényének összes ötletét az engedelmesség, a katolikus istentisztelet és az egyházi élet aláásására tudta felhasználni, azon szellemiség, ami az Egyház minden hűséges fiát alacsonyabb rendűként üldözte, és túlságosan ortodoxként vagy túlzó katolikusként megvetésre kiszolgáltatott.”
Így lépett fel a 19. században a „katolikus liberalizmus”. Albert Maria Weiß: „Az Egyház e mérsékelt liberalizmus tételeinek sokaságát ítélte el. Az elítéltek alávetették magukat az ítéletnek, aláírták addigi tanaiknak az elítélését, és ugyanabban a pillanatban a következő utód oldalára álltak. Ugyanazok a férfiak, akik korábban hermesianusok voltak, előbb güntheriánusok, aztán frohschammeriánusok, végül állami- vagy ókatolikusok lettek. Ha még ma is élnének, úgy a reformkatolikusok vagy a modernisták táborába tartoznának.” – A janzenistáktól valójában egyenes út vezet a modernizmusig és a mai posztmodernizmusig.

A liberalizmusnak az Egyházba való behatolásával úgy nézett ki, mintha maga az Egyház kettéosztottá vagy kettészakadttá vált volna. Legkésőbb a 19. század óta két párt állt egymással szemben, nevezetesen a liberális „is-katolikusok” és az igazi katolikusok, akiket túl-katolikusoknak, majd később ultramontánoknak kicsinyeltek le. A liberális párt a világra nyitottnak, haladónak, mérsékeltnek, toleránsnak számított, míg a katolikusok megközelíthetetleneknek, mereveknek, hátrafordulóknak, nézeteikben túlzóknak és türelmetleneknek. Nyilvánvaló, hogy melyik oldal nyerte és nyeri el ma is a világ szimpátiáját. Természetesen a liberálisok számára nem okoz nehézséget a liberalizmussal és tanaival szemben mérsékeltnek és türelmesnek fellépni, hiszen eközben hasonszőrűekkel van dolguk. Abban a pillanatban azonban, hogy a katolikus igazsággal találkoznak, türelmüknek azonnal vége szakad. Mindeközben a katolikusok sokkal türelmesebbek a liberálisokkal szemben. Ennek az az oka, hogy aki szilárdan kitart az igazság mellett, annak nem kell féltenie álláspontját, míg a liberálisoknak folyton aggódniuk kell a fáradságosan felállított, dülöngélő légvárukért.

4. Miközben a világ teljes mértékben liberális lett és még az egykor keresztény államok is lerázták magukról Krisztus édes igáját, hogy liberális, „vallás-közömbös” köztársaságokká alakuljanak át, az Egyház belsejében is előretört a liberalizmus, nem utolsósorban azért, mert a katolikusok túlságosan kevéssé, túlságosan későn és túlságosan gyengén reagáltak. Mint mindig, úgy most is, többségük a „harmadik párt” oldalára állt, amelyik a „liberális katolikusok” és a „túlzottan katolikusok” közötti középutat választotta magának. Így történhetett, hogy egyre több liberális jutott vezető pozícióba, annál is inkább, mivel a szabadkőművesség az „Alta-Venta” összeesküvésével is ezt a célt tűzte ki maga elé. Ily módon a 19. század végén, azaz az utolsóelőtti századforduló idején a katolikusok már kisebbségbe kerültek, és a gyengébb pozíciót foglalták el, legalábbis azok a harcoló katolikusok, akik nem a kényelmes „középutat” választották.
X. Pius volt az utolsó pápa, aki megpróbált a liberalizmussal és a modernizmussal energikusan szembeszállni. Csakhogy ekkor már ő is vesztett ügyért harcolt, utódai alatt pedig bekövetkezett a liberálisok végleges győzelme. XII. Pius pontifikátusa már az áttörés közvetlen előkészületét szolgálta, olyan embereket juttatott a legfontosabb pozíciókba, mint Montini, Bea és Bugnini, olyan liberális áramlatokat támogatott, mint a „liturgikus mozgalom” vagy a biblia-kritika, miközben az Egyház képe kívülről még jól rendezettnek, csaknem diadalmasnak látszott. Az 1950-es évek elején minden a legjobbnak tűnt: a papszemináriumok tele voltak, nem hiányoztak a fiatalok és a szerzetes-utánpótlás, élénk egyházi élet uralkodott. Pedig már régen minden korhadt és pusztulásra ítélt volt.
A fő probléma abban rejlett, hogy a legtöbb katolikus, talán anélkül, hogy maguk észrevették volna, már meg voltak fertőzve a liberális szellemiségtől. Még maguk a „konzervatívak” is régen liberális katolikusokká váltak, ami azonban mindaddig nem tűnt fel nekik, amíg a „haladókat” vádolhatták liberalizmussal. Miután Roncalli megválasztásával a katolikus pápa végleg megbukott, és egy liberális ellenpápával lett helyettesítve, a végső, teljes győzelemnek nem állt többé semmi az útjában. A „konzervatívok” és a „progresszívek” közötti színlelt harc sokakat megtévesztett afelől, hogy a liberalizmus valójában már régen átvette a kormányrudat. Az ú. n. „II. Vatikáni Zsinaton” a „konzervatív” zsinati atyák már csak fügefalevélnek szolgáltak.

Pie bíboros utalt egyszer arra, hogy a hit a legfontosabb, hogy a hit minden másnak az alapja. A hit alapozza meg az erkölcsöt, miközben a kultusz képezi a dogma és az erkölcs között a középső tagot. A liturgia a hitben gyökeredzik, és a hithez vezet vissza, és eközben az erkölcsöt közvetíti. Az átlagos, a liberalizmustól átjárt katolikusok ezt pontosan fordítva érzékelik. Ők elsőnek az erkölcsöt, aztán a liturgiát látják, és talán egészen a végén kicsit még a hitet és a tant. Ezért lettek azok a katolikusok, akik még valamelyest megőrizték a katolikus szellemiséget, csak akkor éberek, amikor a szentmise került veszélybe. Számukra az egész problémakör az „új mise” kérdésére redukálódott. Harcuk mindössze arra szorítkozott, hogy a „régi misét”, jobban mondva azt, amit ők annak tartottak, megőrizhessék. Megalakult a „tradicionalisták” mozgalma, ami „kényelmesen” berendezkedett és még ma is létezik. Mégha híveik be is látják, sőt olykor még beszélnek is róla, hogy valójában a hit a fontos és mindenekelőtt a hitet fenyegeti veszély, a gyakorlatban megelégednek azzal, hogy „régi miséjüket” ünnepelhetik, és engedik őket az 1950-es évek katolicizmusában élni. Másokat még a kultuszban véghezvitt változtatások sem zavarták annyira, amíg az erkölcs nem került veszélybe. Ezek csak most eszmélnék fel, amikor a 6. parancsolatot a „zsinategyházi” legmagasabb posztról kezdik ki. De ezen túl nem tekintenek. Őket nevezzük a mai „konzervatívoknak”.

Valójában csak elenyészően kevés igazi katolikus akad, akit a dolognak a lényege érdekel, aki megérti, hogy se többről, se kevesebbről nincs szó, mint a hitről, hogy nem lehet egyszerre liberális és katolikus lenni. Emiatt őket általában szedesvakantistáknak nevezik és gúnyolják. Mindazzal a gáncsoskodással, amit már a kezdetektől fogva a liberálisok a katolikusok fejéhez vágtak, most őket vádolják, és ebben furcsa módon az ú. n. „tradicionalisták” járnak az élen. Ezzel magukat, mint liberálisokat leplezik le, főleg azért, mivel elsősorban azokat az érveket ismétlik, amelyeket elődeik, mint a janzenisták vagy a gallikánok használtak a katolikusok ellen. Ehhez még azt is hozzá kell tegyük, hogy a modernizmus a maga részéről, miként ezt X. Pius felfedte, egy dialektikus rendszer, ami saját modellje számára egy mérsékelt és ezzel sikeresen végrehajtott (r)evolúciót két ellentétes erővel mozgat, egy előrevivővel („progresszív”) és egy megőrzővel („konzervatív”).

5. Mindezt tudni kell ahhoz, hogy a jelenleg zajló folyamatok ne zavarják össze az embert. És a hithű katolikusoknak lassan tudniuk és érteniük kellene mindezt, de sajnos ez egyáltalán nincs így. Ez egyértelműen kiderül abból, amit a Rómában most zajló „családszinódussal” kapcsolatban gondolnak, mondanak, remélnek, bírálnak vagy tesznek: Például a bár sok mindenben különböző meggyőződésű, de úgymond „tradicionalista” csoportok konferenciájának megszervezését szeptember végén az amerikai Weirton/West Virginia-ban „minden ország tradicionalistái, egyesüljetek” jelszó alatt. …
„Konzervatív” csoportok, blogok és honlapok, amik magukat „pápahűnek” nevezik, és szünet nélkül „XVI. Benedekért” rajonganak, hirtelen rendkívül pápa-kritikussá váltak. Miközben Bergogliot szidják, nagy elánnal támogatják és dicsérik az olyan „jó”, „katolikus”, „konzervatív”, sőt „tradicionális” reménységeiket, mint Sarah, Burke és Müller „bíborosok” vagy Schneider és Hounder „püspökök” [akik mind a Woytila-Ratzinger érában kerültek pozícióba, következésképpen a katolikus tan dolgában ugyanolyan laza talajon állnak, mint nyílt posztmodernista társaik]. Az ellenség nevei Kasper és Marx. Ezzel a szerepek világosan és egyértelműen jóra és rosszra vannak kiosztva. És közben nem veszik észre, hogy már régen mindannyian liberális talajon állnak, és ott civakodnak [mint a gyerekek a homokozóban, vagy a gittegylet tagjai a gittrágásról]. És mindeközben ráadásul olyan vitába avatkoznak be, mely semmi mást nem tesz, mint a mocsokban turkál, és a 6. parancsolatot a világ legfontosabb dolgának állítja be. Persze, hogy fontos dologról van szó, és nyilvánvaló, hogy dicséretes a házasságot és a családot azon erők támadásai ellen védelmezni, akik ma kétségen kívül minden keresztény elleni végküzdelemre szánták el magukat, és ezt a harcot leginkább a nemi erkölcs területén vívják meg. De amikor alig múlik el olyan nap, melyen a magukat „katolikusnak” nevező hírportálok teljesen magától értetődőden olyan szót használnak, amit korábban egyetlen katolikus sem vett volna ajkára, akkor mégis csak valami végzetesen szomorú drámai színjátéknak vagyunk tanúi. Már nem csak liberális területre léptek, hanem hagyták, hogy a liberálisok határozzák meg saját témáikat és szóhasználatukat is. Holott tudott, hogy az ellenséget nem lehet a saját területén és a saját fegyvereivel legyőzni.

[A www.antimodernist.org/am 2014. március 5-én, Vom Lehramt zum Leeramt II című cikkéből való a következő pár mondat: „Giovanni Battista Montini volt az 1960-as évek elejéig a világtörténelem legnagyobb forradalmára. Zseniálisan irányította a forradalmat a háttérből és vezette sikerre. Forradalmár-társai természetesen tudták, hogy teljes mértékben számíthatnak rá, miközben az ú. n. konzervatívok többsége soha nem fogta fel világosan, hogy valójában mi is történik. Ahelyett, hogy hangos tiltakozással elhagyták volna a római rablószinódust, ami az egyetlen menedékük lehetett volna, hagyták, hogy bevonják őket ebbe a forradalmi játszadozásba, és ezzel akaratlanul is azokká a hasznos idiótákká váltak, akik a forradalmat végülis érvényre juttatták. A kormányzás átvétele után a forradalmárok arra ítélték őket, hogy az ő konzervatív szólamukat játsszák, míg a progresszisták a haladó szerepkört vették át. (Lásd fentebb a modernizmust, mint dialektikus rendszert.) – Most ugyanez történik: A fent említett Sarah, Burke és Müller „bíborosoknak” és pártjuk tagjainak az egyetlen esélyük arra, hogy komolyan, azaz részben legalább katolikusnak lehessen venni őket, az lett volna, ha „hangosan tiltakozva el sem mennek erre a mocskos „szinódusra”, vagy az első nap felállnak és otthagyják.]

6. A fent említett „tradi-ökumenizmus”, melyben a résztvevők félrerakva minden „stratégiai különbözőséget” a házassági és családi erkölcs legkisebb közös nevezőjén gyűltek össze, a mostani „családszinódusnak” nyilván nem egyik nemkívánatos mellékhatása. Mintha csak most kerültünk volna az első komoly válságba és „a történelem egy kritikus pillanatába”, tökéletesen elfelejtik, hogy ez a „kritikus” pillanat már régen megtörtént, és hogy most ennek a „kritikus pillanatnak” a következményeivel állunk szembe. A szakadás már régen megtörtént. Most már csak annak tanúi vagyunk, hogyan zajlik le az, ami minden eretnek és szakadár közösségnél előbb vagy utóbb bekövetkezik, nevezetesen a különböző klikkesedések, szakadások és szövetkezések, ugyanúgy, ahogy ez a protestánsoknál és az anglikánoknál végbement.
Hogy a nemi erkölcs körüli eme dulakodásban a hitet teljesen szem elől tévesztették (illetve, hogy a „régi hitet” egyre inkább a „konzervatív” házassági és családi erkölccsel azonosították), az már senkinek nem tűnik fel. Ha a hitet már egyszer félretolták, akkor a különböző színezetű „tradicionalisták” „történelmi” ökumenéjának már semmi nem áll az útjában. És így a hitharc egész terhét teljes súlyával megint egyszer a kevés „szedesvakantista” viseli.

7. Hiába, nem segít semmi. Ha katolikusok akarunk lenni és maradni, akkor se a „konzervatívok”, se a „tradicionalisták” táborához nem csatlakozhatunk. A városon kívül kell maradnunk, és Urunkkal ott kell harcolnunk és szenvednünk, akkor is, ha az arra járók káromolnak, gúnyolnak és sértegetnek bennünket. Reménykednünk kell abban, hogy az Üdvözítő keresztjéről fáradt szemeivel irgalmas pillantással hozzánk fordul, és közben e szavakat hallhatjuk Tőle: „Nézd, az anyád!” (Jn 19,27) Ez lenne számunkra a legszebb vigasz, hogy az Ő legszentebb Édesanyjának gyermekei, és ezzel Anyaszentegyházunk gyermekei vagyunk.

(forrás: http://zelozelavi.wordpress.com/ – 2015. október 9.))

A szövegben említett eretnekségek leírása:

Febronianizmus: Johann Nicolaus von Hontheim trieri segédpüspök (1701-1790) írói álnevéről (Febronius) elnevezett irányzat követői. Hontheim Löwenben a jogász Van Espen tanítványa volt, majd történelmi tanulmányai révén az a gondolata támadt,hogy a protestánsokat vissza lehetne téríteni az Egyházba a pápa jogkörének korlátozása révén. 1749-ben felszentelt püspök lett s 1763-ban Frankfurtban kiadta művét: Justini Febronii de stau Ecclesiae et legitima potestate Romani Pontificis. Szerinte az Egyház szervezete nem monarchisztikus, hanem arisztokratikus, a püspökök jogai egyenlők, a pápa elsősége csak tiszteletbeli. Tanítása a gallikanizmustól abban különbözik, hogy a pápától megtagadott jogokat nem a világi hatóságokra, hanem a püspökökre akarja átruházni. Az egyetemes zsinatnak a pápa fölött való hatalmát s a placetum jogosultságát vallotta. Bár XIII. Kelemen már 1764-ben indexre tette művét, s Zaccharia 1767-ben, Ballerini 1768-ban megcáfolta, sőt a protestáns Lessinf a munkát „a fejedelmek felé való arcátlan hízelgés”-ként gúnyolta, a mű hatása igen nagy volt. A fejedelmek örömmel üdvözölték, s az emsi pontozatok és a jozefinizmus számára forráskönyvül használták. Kelemen Vencel trieri érsek erélyes fellépésére Hontheim végre 1778-ban visszavonta tévtanát és megbékült az Egyházzal. VI. Pius 1786. november 28-án kiadott „Super soliditate petrae” brévéjében ítélte el hivatalos formában Joseph Valentin Eybel bécsi kánonjogász „Was ist der Papst? – Mi a pápa?” című könyvét (1782), amely a febronianizmus elveit terjesztette.

Hermesianizmus: Georg Hermes, német hittudós (1775-1831) tanításának követői. A dogmatika tanára volt Münsterben, majd Bonnban. Kant és Fichte hatása alatt a teológiát racionalista szellemben művelte. A hittudomány kiindulópontja szerinte az abszolút kétely, a hit indítóoka a kinyilatkoztatott igazságok belső bizonyossága. Rendszerét XVI. Gergely elvetette (Dum acerbissimas bréve, 1835). Hermes az Egyházzal kibékülve halt meg.

Güntherianizmus: Anthon Günther, német hittudós (1783-1863) tanításának követői. Bécsi világi pap volt, Győrött szentelték pappá. Küzdött a panteizmus ellen, s az Egyház tanítását úgy akarta átdolgozni, hogy az vonzó legyen az Egyházon kívül álló keresztények előtt is. Ezért a dogmákat maradéktalanul az észelvekből akarta levezetni, s így súlyos tévedésekbe esett. Tanította a szükségszerű teremtést, a Szentháromságtanban a tritheizmust, s tagadta Krisztus két természetének személyi egységét. IX. Pius 1857-ben elítélte Günther iratait és tanait (Eximiam tuam bréve). Günther őszintén alávetette magát az ítéletnek. Módszerének nagy ellenfelei voltak Klemens, bonni tanár és Kleutgen jezsuita író.

Frohschammerianizmus: Jakob Frohschammer, racionalizmusra hajló katolikus bölcselő (1821-1893) tanításának követői. 1847-ben szentelték pappá, 1854-től a müncheni egyetemen először teológiai, aztán filozófiai tanár. Több műve indexre került. Racionalizmusát, a tudomány szabadságáról vallott tévtanát IX. Pius 1862-ben elítélte (Gravissimas inter levél). Frohschammer nem vetette alá magát az ítéletnek, így szuszpenzióba esett. Támadta a pápai csalatkozhatatlanságot is. 1877-ben tette közzé Die Phantasie als Grundprinzip des Weltprozesses (Fantázia, mint a világi folyamatok alapelve) című művét, mely a német szubjektivizmus mintájára az egész világfolyamatot a képzeletből vezeti le.

http://katolikus-honlap.hu/1502/zaby.htm

komment

2015.10.09.
03:14

Írta: lowoa

A CNN bemutatja: újságírás a XXI. században

“Két névtelen forrás szerint véletlen egy másik országban csapódtak be az orosz cirkálórakéták, mint ahová kilőtték őket. Leellenőrizni ne próbálja senki, mert nem tudjuk, hol estek le.”

Nagyjából így foglalható össze a CNN “tudósításának” lényege, ami tegnap arról próbálta meggyőzni a nézőközönséget, hogy Oroszország Szíriára akart rakétákat kilőni, de azok véletlen Iránt találták el. A CNN hírközlése így szól:

“Több cirkálórakéta is Iránban csapódott be azok közül, melyeket egy orosz hajóról lőttek ki, és szíriai célpontokat kellett volna eltalálniuk – nyilatkozott két amerikai tisztviselő csütörtökön a CNN-nek. Amerikai katonai megfigyelők és hírszerzési források arról számoltak be, hogy legalább négy rakéta leesett, miközben Irán fölött repült át. Az Egyesült Államok a veszteségekről közölt hírszerzési jelentések alapján úgy véli, hogy több épületben keletkezett kár, és civilek is megsérülhettek. Nem tudni, hogy Iránban hol csapódtak be a rakéták. Az orosz hajók a Kaszpi-tengeren állomásoznak, ami azt jelenti, hogy a rakéták röppályája Szíria felé Irán és Irak fölött húzódik. Az oroszok viszonylag új, “Kaliber”-nek nevezett cirkálórakétát lőttek ki, amit első alkalommal használtak éles bevetésen.”

A CNN jelentésének értelmezéséhez nem szükségesek katonai ismeretek. A szíriai konfliktus politikai, geopolitikai hátterének ismerete sem szükséges. Józan paraszti ésszel érdemes vizsgálni a leközölt híranyagot, mert szemléletes példája annak, hogyan hazudhat gátlástalanul egy sajtóorgánum.

Ki az a két amerikai tisztviselő, akitől a híranyag alapkijelentése származik? Két amerikai tisztviselő a forrás. Vagyis nem tudni. Kire, mire alapozottan állítja a két, már eleve névtelen forrás az elhangzottakat? Szintén névtelen katonai, hírszerzési forrásokra alapozottan. Vagyis nem tudni semmilyen visszaellenőrizhető adatot, ami alapján egy másik újságíró utánajárhatna, hogy a számos katonai és hírszerző struktúra közül melyik által leadott jelentésről van szó, azt ki írta, ki kapta meg, és pontosan mi szerepelt benne. Mivel a CNN ismételten hangsúlyozza, hogy az információ hírszerzési jelentésre alapozott, ezzel eltántorítja az újságírókat attól, hogy megpróbáljanak utánajárni – hiszen a hírszerzési jelentés nem lehet nyilvánosan hozzáférhető. Az információcsomag végső csapása pedig az a kijelentés, miszerint azt sem tudják, hol csapódtak be a rakéták. Utóbbi annak megalapozása, hogy a történteket tagadó iráni források által adott információ eleve bizonytalan lábakon álljon, hiszen ha nem tudni, hol estek le, lehet, hogy csak egyelőre nem találják a fizikai bizonyítékot.

A fentiek mellett azt érdemes megemlíteni, hogy az európai sajtóorgánumok többsége a CNN-t tekinti hiteles forrásnak, és a világpolitikai történésekkel kapcsolatos híranyagaik többnyire ehhez hasonló forrásból származnak. Emiatt ugyanez a megalapozatlan híranyag egy magyar sajtóorgánum által leközölve már egy lépcsőfokkal hitelesebb: nekik ugyanis már nem csak névtelen forrásuk van, hanem egy fővonalú amerikai sajtóorgánum, ahol az információt egy vagy több újságíró saját személyével látszólag hitelesíti. Az újságírói munkához pedig hozzátartozik, hogy a forrásait nem adhatja ki – és ezzel a kör bezárult – a köztudatba bedobott, megalapozatlan információt lehetetlen visszaellenőrizni.

Oroszország védelmi minisztériuma eközben tagadja a CNN által közölteket. Igor Konasenkov vezérezredes kijelentette; az a tény, hogy a Pentagon névtelen forrásokkal dolgozik, semmit nem változtat a gyakorlatban történteken, vagyis, hogy az orosz hajókról kilőtt rakéták eltalálták a célpontokat. Irán védelmi minisztériuma szintén hivatalos közleményben tagadta, és egyben azt is kijelentette, hogy az eltévedt orosz rakétákról szóló hír részét képezi az egyre intenzívebbé váló nyugati médiapropagandának.

http://hidfo.ru/2015/10/a-cnn-bemutatja-ujsagiras-a-xxi-szazadban/

komment

2015.10.08.
15:51

Írta: lowoa

A társadalmak többsége ellenzi a bevándorlók befogadását

Csehország lakosságának több mint 95%-a ellenzi, hogy hosszú távon is az országban maradjanak a nem Európából érkező bevándorlók. Kisebbségbe szorul a befogadás politikája.

Szerdán a cseh CVVM közvélemény-kutató intézet nyilvánosságra hozta egy új felmérés eredményeit, melyből kiderült, hogy a társadalom egésze egységesen ellenzi a bevándorlók letelepedését Csehországban. A felmérés során a válaszadók kevesebb mint 5%-a mondta azt, hogy támogatja a migránsok letelepedését és munkavállalását az országban.

Az átmeneti befogadás tekintetében megosztott a közvélemény; a válaszadók mintegy 50%-a szerint rövid távon sem szabad senkit beengedni, ehelyett a kormány a határok teljes lezárására kell törekedjen. Eközben a válaszadók közel fele azon a véleményen volt, hogy az Európába érkezők rövid távú befogadásáról kell gondoskodni, de a kormány arra kell törekedjen, hogy minél hamarabb távozzanak. A közvélemény alakulása alapján a lakosság főként a szíriai menekültekkel tud együttérezni, mert esetükben a háború miatt indokoltnak látják, hogy a kormány rövid távon segítséget nyújtson.

A közvélemény-kutató intézet ugyanezeket a méréseket korábban Lengyelországban és Szlovákiában is elvégezte – mindkét országban hasonló eredménnyel zárult; a lakosság többsége a rövid távú segítségnyújtást elfogadja, de a letelepedést a társadalom egésze ellenzi.

A kutatás eredményei alapján kijelenthető, hogy a politikusok a befogadással kapcsolatos nézeteik árnyaltabbá tételére kényszerülnek majd. A liberálisoknak nincs igaza, amikor azt mondják, hogy Kelet-Európában a lakosság többsége idegengyűlölő. A társadalom fele ugyanis egyértelműen a szorult helyzetben lévők megsegítése mellett foglal állást, és úgy gondolja, hogy segíteni kell azokon, akik a háború miatt otthonaik elhagyására kényszerültek. Egy idegen társadalom hosszú távon történő ránk telepedését, vagyis a multikulturalizmust azonban a lakosság egésze elutasítja.

http://hidfo.ru/2015/10/a-tarsadalmak-tobbsege-ellenzi-a-bevandorlok-befogadasat/

komment

2015.10.08.
14:22

Írta: lowoa

Mi a megváltás, más szóval újjászületés és miért van rá szükség?

A megtérés lényegéről kérdezve valószínűleg a legtöbb hívő keresztény azt feleli, hogy egy olyan eseményre gondoljunk, amely során bűneik megbocsátásra kerültek, így haláluk után a mennyországba mennek. Ez valóban igaz és ezek önmagukban is csodálatos ajándékok, csakhogy ennél sokkal többről van szó! Jézus sokkal többet hozott nekünk. Fogadjuk el az általa kínált teljes ajándékot!

Nézzük meg, hogy mi a megváltás, miért van szükségünk rá, hogyan biztosította ezt Isten számunkra és mit kapunk általa?

Miért van szükségünk megváltásra?

Isten az embert saját képére teremtette1. Isten egy lélek2 [pontosabban szellem, de itt ne egy kísértetre gondoljunk, hanem a ‘pneuma’ görög szó pontos fordítására, ami a legtöbb magyar bibliafordításban ‘lélekként’ szerepel, helyesen azonban szellemnek kellene fordítanunk.], tehát az általa és a saját képére teremtett ember is egy lélekkel és testtel rendelkező szellemi lény. A szellemünk tulajdonképpen lényünknek az a része, ami az életet adja3 és a szellemünkön keresztül lehet kapcsolatunk Istennel is.4

Isten az első embert, Ádámot, egy kertbe helyezte, ahol Ádám együtt lehetett Istennel, majd később Isten feleséget teremtett számára Éva személyében és megtanította nekik, hogy miként éljenek5. Megmondta Ádámnak (ekkor Évát még nem teremtette meg), hogy minden gyümölcsből ehet a kert fáiról, a jó és rossz tudásának fája kivételével, mert ha arról eszik, meghal. Idővel Ádám megszegte Isten szabályát és evett a tiltott gyümölcsből, aminek katasztrofális következményei lettek. Ádám szelleme meghalt. Amikor valaki meghal, az illető többé nem képes kommunikálni azokkal, akik még élnek. A halott ember elkülönül. A szellemi halál során is hasonló szeparálódás történik Isten és ember között. Ádám tette után az ember többé nem tudott szellemi közösségben élni Istennel. Megszűnt bensőséges kapcsolatuk.

Ádám „halott” emberi szelleme azért továbbra is működött, de ezt Istentől függetlenül tette, sőt, Isten helyett Sátánt kezdte követni. Ádám és Éva nem haltak fizikai halált azon a napon, de szellemi haláluk sok érzelmi és lelki nyomorúság forrása lett ezek után, amit idővel a fizikai halál követett.6

Engedetlenségük messzemenő következményeket hozott. Születendő gyermekeik is örökölték tettük következményét és halott szellemmel7, a bűn szolgáiként születtek. A halált, a bűnt és az Istentől való szeparálódást tovább adták az őket követő valamennyi nemzedék minden tagjának.8 Ádám engedetlensége miatt minden ember bűnösként9, a bűn szolgájaként10, a harag fiaként11 születik és szüksége van megváltásra, illetve valakire, aki megválthatja.

Hogyan kezelte Isten a bűn problémáját?

Minden ember örökölte Ádám szellemét és természetét, ezért minden ember elkövet bűnöket12. Az ember épp annyira nem képes levedleni bűnös természetét, mint egy párduc a foltjait.13 Egyetlen ember sem képes megmenteni saját magát. Akármennyire is próbálkozunk, soha nem leszünk képesek önerőből megszabadulni ettől és megfizetni a hibákért és bűnökért, amiket elkövetünk. A probléma megoldhatatlannak tűnt. Egyetlen ember által jött a bűn a világba, csakis egy ember szabadíthat meg tőle és egyetlen ember sem képes rá. Isten azonban tudta, hogy Ádám miként fog dönteni, így előre gondoskodott a megoldásról, a bűn eltörléséről, hogy minden ember üdvözülhessen14, vagyis megkaphassa a megváltást, más szóval visszakapja az örök életet, amit az Éden kertjében feladott, elveszített. Isten maga vált emberré15, hogy elvegye a világ bűneit16. Magára vette az emberiség által elkövetett valamennyi, múlt és jövőbeli bűnért járó büntetést17, és ezáltal mindenki számára utat nyitott az örök életre és a Vele való szellemi közösségre.18

Isten elküldte a Fiát, Jézust, aki teljes mértékben Isten volt19 és teljes mértékben ember is volt20, hogy meghaljon értünk a kereszten. Ahogy egyetlen ember által jött a bűn a világba, egynek, vagyis Jézusnak az engedelmessége által Isten örökre legyőzte helyettünk a bűnt21, ami által sokan igazakká lesznek.22

Ez azonban nem egy automatikus folyamat. Isten minden ember számára ingyenes ajándékként23 ajánlja fel a megváltást24, ugyanakkor senkire sem kényszeríti rá, aki ezt nem akarja.

Mit hoz a megváltás?

Isten ajándékának elfogadása hihetetlen előnyöket hoz magával. Megtérésünkkor szellemileg újjászületünk25, átmegyünk a halálból az életbe26 és újjászületett szellemünk örökre elpecsételődik, így a bűn többé nem fertőzheti meg.27 Örök életet kapunk28 – meghitt, szerető kapcsolatot Istennel, ami a megváltás elsődleges célja.

Ezeket az előnyöket a megváltás pillanatában magunkénak tudhatjuk, de ez még nem minden. Jézus a betegségeinket is felvitte a keresztre.29 Meghalt, hogy mi bőségben élhessünk30, megszabaduljunk az elnyomástól, azonkívül a teljes megbocsátással kapcsolatunk is helyreálljon Vele.

Bár maga a megváltás csupán egy pillanat műve, hiszen szellemünk ekkor újjászületik, és új teremtésekké válunk, a változás ugyanakkor egy fejlődési folyamat is. A megváltáskor hitet, örömöt és erőt kapunk, amelyek azonnal jelen vannak szellemünkben. A folyamat teljes és befejezett a szellemünkben, Benne beteljesedtünk.31 Ugyanakkor Isten nem elégszik meg ezzel a szellemi változással. Azt szeretné, ha ez külsőleg is megnyilvánulna. Azt szeretné, ha megváltásunk a fizikai életünkben is láthatóvá válna, ez pedig csak elménk megújulásával lehetséges.32

Az ember szellem, lélek és test. Amikor megváltoztatjuk gondolkodásunkat és elhisszük Istennek, hogy kik vagyunk és mink van az Igéje szerint, akkor megtapasztaljuk azt az életet, amit Isten belénk helyezett. Az elménk megújítása nélkül egész földi életünket leélhetjük anélkül, hogy megismernénk azt a mindenben bővölködő életet, amit Jézus megváltásunkkor adott számunkra.33

Végül, amikor odafent csatlakozunk az Úrhoz, lelkünk is teljesen megújul és megkapjuk új testünket.34 A megváltás akkor lesz teljes.

Hogyan kaphatom meg a megváltást?

Elfogadni Jézus Krisztust Uradnak és Megváltódnak életed legfontosabb döntése, ugyanakkor, ha már meghoztad a döntést, rendkívül egyszerű is. Isten megígérte az Igéjében, hogy „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk.35 Mert mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.”36

Isten az Ő kegyelméből már mindent megtett a megváltásunkért, így nekünk nincs más tennivalónk, mint hinni és elfogadni.

Amennyiben ezt még nem tetted meg, az alábbi ima segítségedre lehet ebben. A bűntől való megváltást a Krisztusba vetett hit hozza el. Ez az imádság csak egy módja annak, hogy kifejezd Istennek a belé vetett hitedet, és megköszönd, hogy üdvösséget adott neked.

Mondd el ezt az imát hangosan:

„Jézus, most Uramnak és Megváltómnak vallak Téged. Hiszem a szívemben, hogy Isten feltámasztott Téged a halálból. Az Igédbe vetett hit által most elfogadom a megváltás ajándékát. Köszönöm, hogy meghaltál értem!”

Amikor odaszánod az életed Jézus Krisztusnak, az Ő Igéjének igazsága azonnal behatol a szellemedbe. Újjászületsz, szellemed teljesen megújul és egy új élet kezdődik számodra!37

Hogyan tovább?

– Andrew Wommack írása alapján 
http://idokjelei.hu/2015/10/mi-a-megvaltas-mas-szoval-ujjaszuletes-es-miert-van-ra-szukseg/

  1. I. Mózes 1:27 [↩]
  2. János 4:24 [↩]
  3. Jakab 2:26 [↩]
  4. János 4:24 [↩]
  5. I. Mózes 1:28; 2:15-19, 21 [↩]
  6. I. Mózes 5:5 [↩]
  7. Zsoltárok 51:5; Róma 5:12 [↩]
  8. Róma 5:12, 17, 19 [↩]
  9. Róma 3:23 [↩]
  10. Róma 6:17 [↩]
  11. Efézus 2:3 [↩]
  12. Róma 3:23 [↩]
  13. Jeremiás 12:23 [↩]
  14. 1. Péter 1:18-21 a Jelenések 13:8-al [↩]
  15. János 1:14 [↩]
  16. János 1:29 [↩]
  17. 1. János 2:2 [↩]
  18. János 3:16, János 17:3, 1. Korinthus 6:17 [↩]
  19. Zsidók 1:8 [↩]
  20. Filippi 2:7 [↩]
  21. 1. János 2:2 [↩]
  22. Róma 5:19 [↩]
  23. Efézus 2:7-8 [↩]
  24. Titus 2:11 [↩]
  25. János 3:3-6, 2. Korinthus 5:17 [↩]
  26. János 5:24 [↩]
  27. Efézus 1:13, 1. János 3:9 [↩]
  28. János 3:16, János 17:3 [↩]
  29. Lukács 4:18, 1. Péter 2:24 [↩]
  30. 2. Korinthus 8:9 [↩]
  31. Kolossé 2:9-10 [↩]
  32. Róma 12:1-2 [↩]
  33. János 10:10 [↩]
  34. Filippi 3:21, 1. Korinthus 15:44 [↩]
  35. Róma 10:9-10 [↩]
  36. Róma 10:13 [↩]
  37. 2. Korinthus 5:17 [↩]

komment

2015.10.07.
13:06

Írta: lowoa

A brit kormány kimondja, hogy az emberi jogok másodlagosak

CQvHt8dUwAAvXye


A brit Külügyminisztérium rangidős tisztségviselője elismerte, hogy az emberi jogok már nem olyan fontosak a kormány számára és, hogy a folyamatosan csökkenő forrásokat inkább a „jóléttel kapcsolatos” célokra költik.

Miközben egyre többen gondolják, hogy az erkölcs soha nem játszott fontos szerepet a brit politikában, a megdöbbentő beismerés azért sok emberjogi szervezetet protestálásra késztetett.

Amikor a minisztérium prioritásairól kérdezték, Sir Simon McDonald, a Külügyminisztérium állandó titkára azt mondta a parlamenti képviselőknek, hogy az emberi jogok „már nem képviselnek olyan profilt” a minisztériumban, mint a múltban.

„Bár ez az egyik általunk követett tényező, nem tartozik a legfontosabb dolgok közé,” mondta, elismerve, hogy az emberi jogok másodlagosak a külföldön működő brit cégek érdekeihez képest.

„Miközben a közel-kelet lángokba borult, Európában pedig a menekültválság szövi át, Sir Simon megjegyzése döbbenetes és aggasztó,” nyilatkozta Allan Hogarth, az Amnesty International szervezettől.

A kommentekre reagálva a brit külügyi szóvivő elmondta, hogy az emberi jogok „még mindig fontos részét képezik a Külügyminisztérium munkájának,” és azt is hozzátette, hogy Nagy-Britannia vezető szerepet vállalt az Emberjogi Bizottság munkájában és elszántan küzd az egyetemes emberi jogok népszerűsítésért és védelméért.

Ismerve a brit kormány történelmét, amit a gyarmatokon elkövetett atrocitások, katasztrofális külpolitika, a kényszermunka támogatása és a virágzó fegyverkereskedelem szegélyez, elképzelhető, hogy néhány brit honpolgár megkönnyebbült, látva, hogy kormánya felhagyott a színleléssel.


Forrás: Activist Post

Thea: A fenti hírt olvasva két kulcsszó ötlik fel bennem, amelyeket nap, mint nap hallunk a hírekben, és amelyeket észrevétlenül arra használnak, hogy az emberek saját szabadságukat feladva, szinte természetesnek tartsák, hogy az emberi jogok ma már elkerülhetetlenül a háttérbe szorulnak. Az egyik szó a demokrácia, a másik pedig a terrorizmus.

A demokráciáról, magáról a rendszerről és külön a szó hatalmáról, egy régebbi posztban megosztottam C.S. Lewis gondolatait, aki tökéletesen megfogalmazta az elhitetés lényegét, egy „főördög” szájába adva a szavakat: Szigorúan demokratikusan a pokolba

A terrorizmusról is sok szó esett már itt. Tudjuk, hogy miként használja a hatalom a különböző terrortámadásokat, függetlenül attól, hogy éppen maga kezdeményezte vagy „csak” kihasználja, hogy egyre magasabb és erősebb kerítést vonjon körénk, sőt elérje, hogy mi magunk kérjük a kerítés építését. Gondoljunk itt például a szeptember 11-i események hatásaként bevezetett intézkedésekre, amelyek között nemcsak az utazási korlátozások szerepelnek, de az azóta is dúló háborúk elindításához is ezt az eseményt használták ürügyként.

Sokszor pedig már nincs is szükség magára a terrorcselekményre, elég egy-egy jól megírt hollywoodi forgatókönyv is. Hány olyan sorozat vagy akciófilm készült már, amelyben a főhős minden emberi jognak és az ártatlanok testi épségének fittyet hányva „menti meg a világot”, miközben a nézők nemcsak felmentik tettét, hanem drukkolnak is, hogy legyen elég bátor megtenni azt?

Hála Istennek, az emberi jogok azonban az ember minden igyekezete ellenére is egyetemesek és örök érvényűek maradnak, akkor is, ha fizikai síkon nem mindig látjuk őket érvényesülni, hiszen azokat nem egy hivatal, hanem maga Isten osztogatja, aki a saját képére teremtett minket.

„Jaj azoknak, akik jogtalan rendeleteket hoznak, és irataik csak terheket rónak ki. Mert elnyújtják a nincstelenek perét, megfosztják jogaiktól népem nyomorultjait. Az özvegyeket kizsákmányolják, és az árvákat kifosztják. De mit tesztek majd a megtorlás napján, amikor megjön messziről az ítéletidő? Kihez futtok majd segítségért, hol hagyjátok kincseiteket?” Ézsaiás 10:1-3

komment

2015.10.07.
10:32

Írta: lowoa

Heteken belül félmillió afrikait deportálhat az Európai Unió

Heteken belül több mint négyszázezer bevándorló deportálását tervezi az Európai Unió, egy a Times birtokába jutott, kiszivárogtatott dokumentum szerint.

A Times brit napilap egy egyelőre nyilvánosan nem hozzáférhető, de a birtokukba jutott dokumentumra hivatkozva azt írta, hogy heteken belül megkezdődik a migránsok deportálása azokba az országokba, ahonnan Európába érkeztek. A lap szerint még a tél kezdete előtt teljes lezárásra kerülhetnek az Európai Unió migráció által sújtott határvonalai, és erről a tagállamok közös erővel kell gondoskodjanak, az unió pedig nyomást fog gyakorolni és egyúttal további támogatásokat is biztosít a határok lezárásához. A Times szerint elsőként a Mali, Niger, Szomália, Etiópia, Eritrea területéről érkező afrikaiakat küldik vissza, és az Európai Unió fog gondoskodni a “célba juttatásról”.

A lap szerint nem egyértelmű, hogy a háború által sújtott országokból, Szíriából és Afganisztánból érkezőket is deportálják-e, ugyanakkor a dokumentumból az látható, hogy a program célja a migráció teljes leállítása, nem a kiváltó ok kezelése. Az anyagból az is kiderül, hogy a deportálást az Európai Unió elrettentő eszközként kívánja használni, ami nagy sajtóvisszhangot kap majd, és célja a migránsok meggyőzése arról, hogy már nem érdemes elindulniuk Európa felé.

A dokumentum hangsúlyozza, hogy a tagállamok szisztematikusan el kell utasítsanak minden menedékkérelmet, határozottabban kell fellépniük a migránsok deportálása terén, és egyúttal a regisztrálásuk is ellentmondást nem tűrő módon meg kell történjen, hiszen a nyilvántartásba vétellel a tagállam hozzájárul ahhoz, hogy az adott személy már más országon át se léphessen az Európai Unió területére. A Times szerint a következő hetek folyamán az Európai Bizottság jogi ellenlépéseket fog tenni azon országokkal szemben, melyek nem deportálják a területükre érkező migránsokat.

Frank-Walter Steinmeier német külügyminiszter augusztus 16-án követelte, hogy a hatóságok gyorsított eljárásban gondoskodjanak az országba érkező illegális bevándorlók deportálásáról. Akkortájt a liberális sajtó még intenzív bevándorlás-párti propagandát erőltetett, de a német politikusok is további ellentmondásos nyilatkozatokat tettek; egyes német vezetők továbbra is arra bíztatták a migránsokat, hogy Európába jöjjenek. A bevándorlás-politikában alakuló fordulat most kezd a nyilvánosság számára is láthatóvá válni Németországban, és Steinmeier nyilatkozatának megfelelően később a német határok lezárása is megkezdődött. A Times birtokába jutott dokumentum szerint azonban ennél jóval radikálisabb fellépés várható, és még a következő hetek folyamán közel félmillió migránst utasíthatnak ki Európából.

http://hidfo.ru/2015/10/heteken-belul-felmillio-afrikait-deportalhat-az-europai-unio/

komment

süti beállítások módosítása