Anzix

A 12 résztvevő állam múlthét csütörtökön Új-Zélandon végül aláírta a történelem eddigi legnagyobb kereskedelmi megállapodásának számító Csendes-óceáni Partnerséget (TPP), ami lényegében az Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény (NAFTA) és az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) globális verziója.

Az aláírást megelőző tárgyalások hét éven át és teljesen titokban folytak. Az aláíró nemzetek a világgazdaság 40 százalékát képviselik.

A korábbi NAFTA és GATT is katasztrofális hatással voltak az USA gazdaságára és versenyképességére, amit a TPP várhatóan tovább ront majd.

A TPP tulajdonképpen egy különleges jogokkal felruházott, különleges előnyöket élvező szervezetként fog működni. Az egyik ilyen előny a felelősségre vonástól való mentesség, hiszen a kormányok és cégek közötti vitás ügyekben erre a célra létrehozott magánbíróságok, nem pedig az adott ország bírósága dönt majd.

Ez akár jó is lehetne, ha mondjuk egy korrupt országot vagy kormányt bárki felelősségre vonhatna, csakhogy ez a jog kizárólag a multinacionális vállalatokat illeti, a kisvállalatokat nem.

Kimondhatjuk, hogy a TPP a megavállalatok globális kormánya lesz.

A február 4-i aláírást követően a résztvevő országoknak még ratifikálni kell a Partnerséget és csak azután léphet hatályba. Ehhez minimum hat aláíró ratifikálása szükséges, illetve, hogy azok nemzeti összterméke az összes aláíró nemzeti össztermékének minimum 85 százalékát képviselje, vagyis az Egyesült Államok és Japán jóváhagyása nélkül a hatályba lépés technikailag nem valósulhat meg.

Az aláírást megelőzően Gary Hufbauer, a Peterson Nemzetközi Gazdasági Intézet munkatársa azt nyilatkozta, hogy a „TPP csak a Chiléhez, Peruhoz és Vietnámhoz hasonló országok számára előnyös. Jól néz ki egy elnök rezüméjén.”

Hufbauer szerint a nagyobb gazdaságok, Ausztrália, Kanada, Japán és Mexikó megvárják majd, hogy Barack Obama képes lesz-e júliusig ratifikáltatni az egyezményt az amerikai kongresszussal és csak azután lépnek majd.

A TPP sötét oldala

Ellenzői szerint a megállapodás a nemzeti szuverenitás elleni támadásnak tekinthető. Robert Kennedy Jr. szerint a kormányok ellen megacégek által kezdeményezett perek, mint amilyet például a TransCanada indított az USA ellen, amiért az nem hagyta jóvá a Keystone XL vezetékhálózat kiépítését, jelentősen megszaporodhatnak majd a TPP hatálybalépésével.

A TPP ugyanis rendkívüli mértékben kiszélesíti a transznacionális entitások jogait, tulajdonképpen a honpolgárokkal helyezve egy szintre azokat. Például lehetővé teszi egy külföldi beruházásokat végző cég számára, hogy egyenlő elbánást követeljen a külföldi államtól és feljogosítja, hogy akár beperelje az országot a projekt leállításáért.

„Ahelyett, hogy az amerikai nép határozná meg az országot irányító szabályokat, egy külföldi cég fogja megmondani, hogy hogyan nézzen ki az amerikai szuverenitás,” mondta Kennedy.

Az persze más kérdés, hogy mennyi maradt meg mára ebből a szuverenitásból, illetve, hogy valójában mekkora beleszólása van az állampolgároknak az államügyekbe, valamint, hogy a demokráciának nevezett színjáték honnan ered és valóban a nép érdekeit szolgálja-e, de ez egy külön posztot érdemelne. (És tényleg: ebből a külön posztból mindez ki is derül.)

A GMO-k globalizálása

A Csendes-óceáni Partnerséggel szembeni ellenállás egyik komoly kiváltója a génmódosított organizmusokkal (GMO) köthető össze, ugyanis a TPP jelentős mértékben megnövelné a Monsanto, Sygenta és hasonló vegyipari óriásik amúgy is komoly hatalmát, éppen ezért számos latin-amerikai fővárosban tartottak tüntetést az aláírás ellen.

A TPP eddig megismert rendelkezései szerint a Monsanto-féle GMO magokat és gyomirtókat gyártó cégek felülírhatják az egyes nemzetek által a termékeik ellen bevezetett tilalmakat. A hatályos uniós szabályok szerint Magyarország például csak moratórium bevezetésével tudja biztosítani GMO-mentességét, amihez időről időre meg kell küzdenie a tagállamok támogató szavazataiért. Bár hazánk nem aláírója a TPP-nek, a hasonló feltételekkel tárgyalt Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerségnek (TTIP) viszont az EU tagság révén igen.

A két egyezmény (TTIP és TPP) valódi gazdasági birodalmat hozna létre, amely közvetlen határain túl is képes lenne kikényszeríteni az egyezmények alkalmazását.

Az aláíró országok kötelesek jogszabályaikat és közigazgatási eljárásaikat összehangolni az egyezményben foglaltakkal. Amennyiben ezt nem teszik meg, az érintett országok jogilag felelősségre vonhatók e célból létrehozott döntőbíróságok előtt, amelyek kereskedelmi szankciót szabhatnak ki a kormányok ellen, bár az első tervezetek óta néhány fékező erejű rendelkezés is bekerült a szövegbe, amelyek némi védelmet nyújtanak az egyes országoknak a cégek támadásaival szemben, amennyiben azok a közegészséget veszélyeztetik. Ha ez túlzásnak és hihetetlennek hangzik, érdemes észrevenni, hogy több más már létező kereskedelmi szerződés filozófiájába illeszkedik – a szabadkereskedelem vagy a kereskedelembővítés szépen hangzó mottói alatt.

Forrás: trunews.com

http://idokjelei.hu/2016/02/alairtak-a-csendes-oceani-partnerseget-a-nemzeti-szuverenitas-vegenek-kezdete/

Katolikus fogalom-e a szedesvakantizmus?
Egy katolikus pap töprengései

Elfogadható-e egy katolikus számára az az állítás, hogy ma szedesvakancia áll fenn, vagyis az Egyháznak nincs pápája, üres a pápai szék? Más szóval: önmagában katolikus lehet-e az az állítás, hogy az Egyháznak ma nincs legitim pápája?

Ezen alapvető és súlyos, de szükséges konzekvenciákkal járó kérdés eldöntéséhez elsőnek arra kell felelet adni, hogy katolikus-e egyáltalán egy szedesvakantizmus állapot. A válasz: igen, hiszen amióta létezik a katolikus Egyház, azóta a szedesvakantizmus hozzátartozik az Egyház történelméhez. Amikor egy pápa meghal, a pápai szék megüresedik, latinul „sedes” – a szék – „vacans” – üres lesz, tehát beáll az ilyenkor „normális”, szokásos szedesvakantizmus.
Ez az állapot pár héttől kezdve több hónapon át, sőt akár pár évig is eltarthat: A leghosszabb üresedés Szent Marcellinus pápa 304. október 25-én bekövetkezett halála után állt be. Ugyanis a Diocletianus alatti keresztényüldözések ezidőben érték el tetőpontjukat, ezért csaknem négy évig kellett várni, amíg megválaszthatták a következő pápát, Szent I. Marcellust 308. június 27-én. A következő leghosszabb (csaknem három évnyi) sedes vacans viszont békeidőben volt, IV. Kelemen pápa 1268. november 29-én bekövetkezett halála után. „A bíborosok három évig tétlenkedtek Viterbóban anélkül, hogy sikerült volna pápát választaniuk, részben megosztottságuk miatt, részben pedig mivel élvezték a kellemes körülményeket. Végül a viterbóiak leszedették a viterbói pápai-palota tetejét, hogy rávegyék a bíborosokat: Válasszanak az új pápa megválasztása vagy a zord körülmények között. Ők az első lehetőséget választották.” Így lett pápa Theobald Visconti, a későbbi Boldog X. Gergely 1271. szeptember 1-én.

A következő kérdés, hogy akkor is katolikus lehet-e a szedesvakantizmus, ha hivatalosan van „pápa”. Vagyis, hogy létezett-e olyan az Egyház történetében, hogy a pápai trónon ült valaki, de a katolikus tanítás szerint még sem volt az Egyháznak legitim pápája. Az Egyház történelmében nagyon sok úgynevezett ellenpápa volt, vagyis olyanok, akikről az egyházi tekintélyek már saját korukban is megállapították, hogy bitorolják a pápai trónt. Ugyanakkor a nagy nyugati egyházszakadás idején, ami 1378-tól 1417-ig, azaz 39 évig tartott, az Egyháznak előbb kettő, majd három pápája is volt, és mind a három pápa bizton hitte, hogy ő a jogos pápa, és mind a hárman komoly támogató táborral rendelkezett. [Közülük az egyik ellenpápaként nyilvántartottat a katolikus Egyház hivatalosan soha nem sorolta az ellenpápák sorába.] Természetesen évszázadokkal később, visszatekintve könnyebb megítélni, hogy e 39 év alatt, mikor ki volt a legitim pápa, és ki nem, de igen valószínű, hogy a kortárs katolikusok számára ez egyáltalán nem volt mindig nyilvánvaló (következésképpen sokan jóhiszeműen egy később ellenpápának ítélt pápát ismertek el), már csak azért sem, mert a politikai szempontok ezen időkben komoly szerepet játszottak egy-egy „pápa” legitimitásának a megítélésében.

Mindezen tények ismeretében leszögezhetjük, hogy a szedesvakantizmus katolikus fogalom, ami a katolikus történelem egy-egy lehetséges korszakát írja le.

Most azt kell leszögezni, hogy mi a pápa feladata. Erre nagyon egyszerű a válasz, hiszen maga Urunk Jézus Krisztus határozta ezt meg: „Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt. Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva.” (Mt 16,18-19) „Simon, Simon, a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon benneteket, mint a búzát. De imádkoztam érted, nehogy megfogyatkozz a hitedben. Amikor megtérsz, te erősíted majd meg testvéreidet.” (Lk 22,31-32) – S mivel ezeket a feladatokat maga Jézus fogalmazta meg, ez isteni hit, megváltoztathatatlan, örök érvényű tanítása a katolikus Egyháznak.

Az elvek tisztázása után jönnek a gyakorlati megfontolások. Pápa lehet-e Bergoglio?
Elsőnek vizsgáljuk meg azt a helyzetet, ha elfogadjuk Bergogliot pápának. Ebben az esetben, a logika szigorú, megkerülhetetlen szabályai szerint, egyetlen pápa sem vehető komolyan, se az ezelőttiek, se az elkövetkezendők. Hiszen ha Bergoglio-t a katolikus Egyház, Krisztus Egyháza fejének tartjuk, akkor ebből az is következik, hogy egy pápa kijelentéseit, tetteit, tanbeli, egyházfegyelmi, liturgikus döntéseit bárki mérlegelheti, kritizálhatja, hiszen Bergogliot – teljes joggal – mindenki kritizálja, mindenkinek kritizálnia kell. Vagyis, akkor azt állítjuk, a) hogy teljesen normális, katolikus állapot, ha egy pápa szavait a híveknek – mielőtt elfogadják – előbb mérlegelniük kell; továbbá, b) hogy teljesen katolikus állapot, ha a hívek – legyenek bármilyen képzettek is a katolikus tanításban – szubjektív ítélet alapján döntik el, hogy elfogadják-e Bergoglio szavait vagy sem.
A „tradicionalisták” „elfogadni és ellenállni” elmélete, viselkedése valójában eretnekség, hiszen Jézus nem azért nevezett ki egy pápát földi helyettesének, hogy a hívek saját maguk döntsenek arról, hogy mit fogadnak el és mit nem e helyettes tanításából. Ellenkezőleg, Jézus Pétert és utódait minden (keresztény) ember legfelsőbb tekintélyének és tanítójának tette meg.
A „tradicionalisták” azon kedvenc érve, hogy a pápát csak akkor kell feltétlenül követni, ha egy hitigazságot ünnepélyesen dogmává nyilvánít, azért hamis, mert a pápának az a Krisztustól kapott feladata és küldetése, hogy folyamatosan a hit autentikus tantója és őrzője legyen, azaz egy katolikus hívőnek mindent, amit a pápa mint pápa a hívek okítására, vezetésére mond vagy előír, feltétel nélkül hinnie és tennie kell. De a logikának is ellene mond ez a hiedelem, hiszen egy jó Atya, egy igazságos mindenható Isten nem hagyhatja Egyházát évtizedekig, sőt évszázadokig megbízható tanító nélkül, esetleg olyanra, aki felrúgva az isteni tanítást, egyenesen a kárhozatba vezeti gyermekeit, ezért Pétert és utódait a hit és erkölcs dolgában – vagyis tanítóként és vezetőként – a tévedhetetlenség kegyelmével ruházta fel.

Mint fentebb láttuk, Jézus a pápai hivatalt Péter személyében a hit őrzőjévé tette meg, ezt tette Péter legfőbb feladatává, következésképpen a Péter-utódok legfőbb feladatává. A következő kérdés tehát ez: Megfelel-e ennek a szerepnek, elvégzi-e ezt a feladatot Bergoglio? Erre talán még a legnagyobb Bergoglio-rajongók sem válaszolhatnak igennel, hiszen azt még nekik is be kell látniuk, hogy Bergoglio nem őrzi, hanem – bevallottan – „meglepetésszerűen” változtatgatja a katolikus tanítás tételeit.

A logika szabályai szerint, az egyetlen elfogadható válasz tehát az, hogyha Bergoglio valóban pápa, akkor a pápai hivatal szűnt meg. És ha Bergoglio pápa, akkor a pokol kapui erőt vettek Krisztus Egyházán, hiszen az eretnekség legyőzte az Egyházat.

Ha végigtekintünk Bergoglio munkásságán, akkor azt is megállapíthatjuk, hogy ő valójában minden cselekedetével azon dolgozik, hogy a Krisztusi értelmű pápai hivatalt eltörölje, és belőle egy tiszteletbeli hivatalt csináljon. „A pápai főség nem tiszteletbeli, hanem joghatósági elsőbbség, az »egyházegység« és a »hitegység« fenntartása és biztosítása érdekében”, írja a katolikus lexikon. Nos, azt semmiképpen nem lehet állítani, hogy Bergoglio egységesítené az egyházat, és még kevésbé, hogy egységesítené a hitet – következésképpen nem lehet pápa. És mivel Bergoglio nem pápa, a logika és a katolikus tanítás szerint ma szedesvakantizmusban élünk. Hogy meddig, ezt egyedül Isten dönti el.


http://katolikus-honlap.hu/1601/szedesv.htm

Irán átáll az euró használatára az olajkereskedelemben, hogy ezzel csökkentse az amerikai dollártól való függőséget. A szankciók feloldása után Teherán a korábban befagyasztott vagyonokat visszafizetését is euróban várja.

A Reuters hírügynökség számolt be arról, hogy Irán Nemzeti Olajvállalata már minden új olajüzletet euróban jegyez, beleértve a francia Total és a spanyol Sepsa vállalatokkal kötött üzleteket is. A forrás szerint a vevők mindenféleképpen euróban kell fizessenek, a tényleges kiszállítás környékén megállapított aktuális dollár/euró árfolyam alapján. A lap a Lukoil, a Total és Sepsa vállalatokat kereste fel ennek kapcsán. Előbbi két cég hivatalosan nem kommentálta ezeket az értesüléseket, utóbbi pedig nem válaszolt a megkeresésre. A Reuters nem-hivatalos forrása ugyanakkor arról is beszámolt, hogy Irán minden, korábbi kereskedelmi partnerétől – akik a szankciók miatt befagyasztott üzletek okán dollármilliárdokkal tartoznak a perzsa államnak – euróban várja a tartozások kifizetését.

A forrás kifejtette, hogy Irán központi bankja még a szankciós időszakban fogadott el egy új politikát, mely szerint a külkereskedelemben átállnak dollárról az euró használatára – de ezt a lépést a nyugati országok részéről többnyire nem tartották reális, megvalósítható intézkedésnek, mert politikai alapon született, miközben az is látható volt, hogy főként a szankciók feloldását követően lesz jelentősége, és Irán jelentős engedményeket lesz kénytelen tenni, mire a kereskedelmi korlátozások tényleges feloldásra kerülnek.

Az atomprogrammal kapcsolatos tárgyalások lezárását követően Irán számos, az amerikai szankciók miatt befagyasztott vagyonalapjához kapott újra hozzáférést – ennek során se dollárban, hanem főként a térségi arab országok fizetőeszközeiben tárolt vagyonalapokhoz jutottak hozzá. Amerikai tisztviselők szerint Irán több mint százmillió dollár külföldön tárolt megtakarítását zárolták a szankciós időszakban, ennek mintegy 50%-át oldották fel a tárgyalássorozat lezárása óta.

Az Irán elleni szankciókat január 16-án mind az Egyesült Államok, mind pedig az Európai Unió feloldotta. Az Indian Express beszámolója szerint India és Irán megállapodott, hogy minden jövőbéli üzletet rúpiában bonyolítanak, és lehetséges, hogy a szankciós időszakból hátramaradt 6 milliárd dollár tartozást is nemzeti valutában fizetik vissza.

Január végén a Wall Street Journal arról számolt be, hogy Irán jelentősen csökkenti az olaj árát európai üzletfelei számára, miközben ázsiai országok részére megnövelte az árakat. Az újonnan kötött üzleteket azonban euróban bonyolítják, ami Irán korábban megkezdett politikájának egyenes ágú folytatásaként az amerikai dollártól függetlenedést hivatott elősegíteni. Az utóbbi évek során a világ számos országa kezdett felhagyni az amerikai dollár használatával, annak érdekében, hogy végleg felszámolják a dollár monopolhelyzetét a világgazdaságban. Ennek részeként a dollár használatát fokozatosan elhagyó országok saját nemzeti valutáikban kötnek üzletet, hogy a változással ne egy újabb valutát juttassanak egyeduralkodó helyzetbe.

A jelenlegi nemzetközi folyamatokat nem a multipoláris világrend kialakulásának keretein belül értelmező szakértők rendszerint az adott ország gazdasági lehetőségeinek szűküléseként értelmezik a dollártartalék fokozatos csökkentését. Számos nyugati szakértő még ma is az amerikai hegemónián és dollármonopóliumon alapuló egypólusú világrend keretein belül értelmezi ezeket a folyamatokat, ők többnyire az orosz gazdaság hanyatlására vonatkozó értékeléseket is a dollártartalék felhasználására alapozzák. Az Eurázsiai Gazdasági Unió országai azonban szintén döntést hoztak arról, hogy egymás között folytatott kereskedelemben 2020-ig teljes mértékben felhagynak a dollár használatával. Kereskedelmi partnereik tekintélyes része szintén nem dollárban várja a kifizetéseket, ezért értelemszerűen a korábbi méretű dollártartalékra sem lesz szükségük.

http://www.hidfo.ru/2016/02/iran-felhagy-a-dollar-hasznalataval-az-olajkereskedelemben/

Ashton Carter amerikai védelmi miniszter napokkal ezelőtt bejelentette a 2017-es védelmi költségvetés kibővítésére vonatkozó terveket, mely szerint az Egyesült Államok négyszeresére növeli katonai kiadásait az európai kontinensen. Még több amerikai katona érkezik Kelet-Európába, miközben intenzívebbé válhatnak az amerikai fegyverértékesítések a térségi országokban.

Carter bejelentése szerint 789 millió dollárról 3,4 milliárd dollárra növelik 2017-ben az európai kontinensre szánt katonai kiadásokat. Orosz szakértők azonban azzal számolnak, hogy Moszkva adekvát választ fog adni az amerikai terjeszkedésre, a feszültségek fokozódása pedig fokozott politikai instabilitást hozhat és fegyverkezési verseny kezdődhet Kelet-Európában.

Az európai kiadások fokozása azonban csak egy kisebb részét képezi az amerikai védelmi költségvetésnek, ami a tervek szerint 2017-re 583 milliárd dollárra nő. A kedden előzetesen ismertetett tervezet célja, hogy az Egyesült Államokat felkészítse a jövőben Oroszország és Kína ellen kezdődő háborúra. A The Hill Washington-központú politikai napilap ezt nyíltan kijelenti: a lapban megjelent beszámoló szerint az európai kiadások fokozása érezhetően “a közel egyenrangú vetélytársak, Oroszország és Kína elleni jövőbéli háborúra helyezi a hangsúlyt”. Carter szerint az európai kiadások fokozása egy “erős és kiegyensúlyozott megközelítés Oroszország elrettentése érdekében.”

A védelmi miniszter kijelentette, hogy “25 évig nem kellett aggódnunk, és bár azt kívánom, hogy bár most se kellene, mégis aggódnunk kell.” Aggódás alatt értve azt, hogy az Egyesült Államoknak 25 év óta először globális vetélytársa akadt, amin nem tudja keresztülvinni saját akaratát.

A New York Times szerint az európai kiadások fokozása elsősorban nagy számú amerikai nehézfegyverzet megjelenésében nyilvánul majd meg a közép- és kelet-európai országokban. Ennek kapcsán érdemes emlékezni arra, hogy az Egyesült Államok ma 65000 fős katonai erőt állomásoztat Európában, tehát a további növekedés a gyakorlatban azt jelentheti, hogy százezres nagyságrendben jelennek meg az amerikai katonák az Európai Unió területén. Az Egyesült Államok Európai Parancsnoksága (EUCOM) nemrég frissítette az erre vonatkozó irányelveket; az új tervezet egyik elsődleges célkitűzése Oroszország elrettentése és kordában tartása.

A Szvobonaja Pressza független napilap orosz katonai szakértőket kérdezett meg arról, szerintük új fegyverkezési verseny kezdetét jelenti-e az Egyesült Államok kelet-európai tevékenységének fokozódása.

Viktor Kremeniuk, az Orosz Tudományos Akadémia USA- és Kanada intézete igazgatóhelyettesének meglátása szerint a Washingtonban zajló események egy különösen fontos folyamatot, az amerikai katonai ipari komplexum revitalizálásának folyamatát mutatják. “Az Egyesült Államok közel áll a második világháború után és a hidegháború idején mutatkozó társadalmi, gazdasági és politikai fejlődési modell teljes visszaállításához. Ez a modell az új technológiák kifejlesztését főként katonai kiadásokon keresztül folytatja.”

A szakértő emlékeztetett, hogy “a Szovjetunió összeomlása után ez a modell – külső ellenség hiányában – Amerikában is kritikák kereszttüzébe került. Ez a folyamat azonban visszájára fordult: az amerikai elit egyszerűen megmámorosodott attól, hogy újra Oroszország lehet az ellenség. Ezáltal hatalmas erőket tudnak elszabadítani az országban – gazdasági, technológiai és adminisztratív értelemben egyaránt, és a politikusok nem tehetnek mást, mint bólogatnak mindehhez.”

Kremeniuk értékelése szerint Ashton Carter beszéde egy régi vágású logikára épül, amely az amerikai elit gondolkodását máig meghatározza, és ennek mentén vonták le a végső következtetést: Oroszország nem vált az Egyesült Államok szövetségesévé vagy partnerországává, a nemzetközi színtéren való fellépése pedig elfogadhatatlan Washington számára. Az amerikai kormány logikája szerint ennek egyenes következménye, hogy fel kell készülni a lehetséges fegyveres konfliktusra. “Ezt a következtetést levonták, és az Egyesült Államok most beindítja a katonai-technológiai fejlődéshez kapcsolódó ágazatok felpörgetését.”

A szakértő emlékeztetett, hogy az új költségvetésből 72 milliárd dollárt kutatás-fejlesztésre fordítanak. Elmondása szerint ez még nem jelenti fegyverkezési verseny kialakulását Európában, mert ahhoz, hogy egy fegyverkezési versenyt beindítsanak, első lépésként el kell fogadtatni a jelentősen megnövelt kiadásokat a szövetségi költségvetésben. Washington azonban meg van győződve arról, hogy ezek a játékszabályok – a globális fegyveres konfliktusra készülés – neki kedveznek. “Fontos megérteni, hogy az Egyesült Államok és az Európai Unió egyesített GDP-je az orosz GDP hússzorosa. Amerika katonai költségvetése egymagában meghaladja az utána következő nyolc legtöbbet költő ország összes katonai kiadását. Ezek: Kína, Oroszország, Szaúd-Arábia, Franciaország, Nagy-Britannia, Németország, Japán és India.”

A szakértő szerint Washington ezzel egy nyílt kihívást fogalmaz meg Oroszországgal szemben, hogy az hasonló módon legyen kénytelen reagálni az egyre fokozódó külső fenyegetésre. Ellenkező esetben viszont bizonyos engedményeket követelne meg, melyek az orosz politikai elit számára elfogadhatatlanok, és a lakosság szintén nem fogadná el. “Garanciákat várnak Moszkvától arra, hogy visszahúzódik a nemzetköz színtérről, és felhagy az aktív külpolitikával. Továbbá, követelnék a Krím-félsziget átadását Ukrajnának, ami a NATO tagállama lenne. Mint az orosz vezetők azt már kinyilvánították, ezek a követelések elfogadhatatlanok.”

Szergej Markov, a moszkvai központú Politikai Tudományok Intézetének igazgatója a Carter-beszéd kapcsán kijelentette, hogy az a fegyverkezési verseny beindítását jelenti, de nem fog szükségszerűen a fegyverek használatához vezetni. Napjainkban a háborúkat főként nem konvencionális hadviseléssel, hanem hibrid háborúk formájában vívják, amelybe beletartoznak a gazdasági eszközök, tőzsdei rendszerben végrehajtott műveletek, valamint a modern technológiák használata és az információs hadviselés. Az Egyesült Államok abban az esetben folyamodik nyílt katonai konfliktus kirobbantásához, ha a kereskedelemben, tőzsdén, és a városok utcáin civil szervezetekkel végrehajtott nyomásgyakorlással nem tud eredményeket elérni. A szakértő szerint azonban fontos megérteni, hogy az Egyesült Államok nem feltétlen egy háborúra készülődve indít be fegyverkezési versenyt, hanem egyszerűen azért, mert ez az amerikai gazdaság növekedésének motorja. Az amerikai katonai-ipari komplexum kellő szaktudást összpontosít az új technológiák kifejlesztéséhez, és egyúttal azon munkálkodik, hogy ezeket a technológiákat a katonai alkalmazások szintjéről átvigye a civil gazdaságba. Ennek eredményeként az amerikai katonai-ipari komplexum az egyik leghatékonyabb eszköz a gazdasági növekedés beindítására.

Északkelet-Európa – balti országok – számára ez elsősorban a feszültség növekedését fogja jelenteni. A szakértő szerint azonban ez nem egy olyan régió, ahol katonai konfliktus kirobbanásához könnyedén vezető instabilitás mutatkozna. Sokkal inkább kell aggódni Ukrajna és Moldova miatt, valamint Grúzia és a Kaukázus még olyan régiók, ahol a közeljövőben fegyveres konfliktus robbanhat ki. Markov szerint elsősorban ezek azok a régiók, ahol Moszkva az Egyesült Államok által létrehozott fenyegetéseket még kezdeti formájában semlegesítni fogja.

Jurij Rogulev, a Moszkvai Állami Egyetem Amerika-kutató Központjának igazgatója szerint az is lehetséges, hogy Carter megnyilvánulását “belső fogyasztásra” szánta, vagyis a választási kampány melléktermékének kell tekinteni. Ennek kapcsán a szakértő arra emlékeztetett, hogy ilyen időszakban az amerikai pártok hagyomány szerűen egymással versengve igyekeznek meggyőzni a választókat arról, hogy melyikük mutat nagyobb eltökéltséget Amerika megvédésére az orosz veszéllyel szemben. Carternek pedig demonstrálnia kell, hogy a demokraták kezdeményező pozícióban vannak a katonai költekezések tekintetében.

A szakértő szerint egyelőre nyitott kérdés, milyen erőket fog mozgósítani az Egyesült Államok a kelet-európai katonai jelenlét fokozása érdekében. Elmondása szerint ennek leglényegibb eleme az Európába telepített amerikai rakétaprogram, ami nyíltan fegyverkezési verseny meghirdetését jelenti. Washington abban reménykedik, hogy Moszkva részéről ez válasz nélkül fog maradni, vagy saját, jóval drágább rakétaprogramjának kiterjesztésével fog reagálni, ami a fegyverkezési verseny fokozása esetén csődbe vinné az országot. Rogulev szerint ennek okán sokkal valószínűbb, hogy Oroszország egyik lehetőséget sem választja, ehelyett asszimetrikus válaszok megvalósításába kezd, melyek kisebb gazdasági erőbefektetést igényelnek.



http://www.hidfo.ru/2016/02/washington-fegyverkezesi-versenyt-indit-kelet-europaban/

A Fox új sorozatának főszereplője maga Lucifer Hajnalcsillag, aki (a film bevezetője szerint) a poklot megunva Los Angelesbe, az „angyalok városába” költözik, ahol egy éjszakai szórakozóhelyet vezet. Amikor egyik pártfogoltját a szeme előtt megölik, csatlakozik a jó oldalhoz, hogy megtalálja és megbüntesse a tettest.