Anzix

Az Európai Unió és Kanada annak ellenére írta alá a CETA egyezményét, hogy Belgium egy régiója elutasította azt, emellett tömeges ellentüntetések zajlottak Ausztriában, Csehországban, Németországban, Franciaországban, Lengyelországban és Spanyolországban. Az EU az európai lakosság akarata ellenére kötötte meg ezt a szabadkereskedelmi megállapodást.

Egy cseh EP-képviselő, Jiri Mastalka szerint ez igen rossz üzenetet közvetít Brüsszelből a tagállamok lakossága felé. A politikus szerint maga a tárgyalási folyamat azt mutatja, hogy az Európai Uniót bürokraták kis csoportja irányítja, akik keresztülviszik a saját akaratukat, függetlenül attól, hogy mit gondol erről ötszáz millió európai.

“A tárgyalási folyamat megmutatta, hogy Brüsszelben a bürokraták a saját titkos boszorkánykonyhájukban senki által nem várt, de mindenki által elutasított meglepetéseket főznek ki.”

Mastalka emellett párhuzamot vont a CETA és az EU alkotmánya közt, amit 2004-ben nem ratifikált minden tagállam, ehelyett átvette a helyét a Lisszaboni Szerződés. Brüsszel akkor ugyanazzal a módszerrel vitte keresztül akaratát, mint amit most, a CETA esetében is láthattunk. Az uniós alkotmányt ugyanis elutasították a franciák és a hollandok. A Lisszaboni Szerződést pedig elutasították az írek, majd egy második népszavazáson mégis megszavazták, miután Brüsszel rendkívüli jogosultságokat ígért nekik. Mastalka szerint ugyanez mutatkozott meg a CETA esetében: Belgium egy régiója elutasította a szerződést, majd mégis elfogadta, miután Brüsszel külön megállapodást kötött velük az emberek háta mögött.

A képviselő elmondása szerint, bár az egyezmény addig nem lép életbe, míg az Európai Parlament jóvá nem hagyja, az Európai Parlamentnek a gyakorlatban nincs beleszólása ebbe, hiszen nem tudja nyomon követni a tárgyalási folyamatot.

Az EP-képviselő arra is felhívta a figyelmet, hogy nem csak a választópolgárok által közvetlen megválasztott képviselők nem vehettek részt a tárgyalási folyamatban, de nem engedték a tárgyalások közelébe a szakszervezeteket, és a médiát sem. A multinacionális cégek azonban részt vettek a tárgyalásokon.

Ezáltal a CETA egy olyan egyezmény lett, ami a multinacionális cégek és egy nemzetközi elit érdekeit képviseli, az alkalmazottak érdekeit azonban nem védelmezi. Emellett az úgynevezett “demokráciát” is teljes mértékben megkerülték a szerződés megalkotásakor, hiszen a nyilvánosságnak semmilyen beleszólási lehetősége nem volt a tárgyalási folyamatba.


http://www.hidfo.ru/2016/11/ceta-burokratak-kis-csoportja-raeroszakolta-sajat-akaratat-europara/

Brandon Smith írása alapján

Amikor a témában kevésbé járatosak ráeszmélnek a globalista „összeesküvés” tagadhatatlan igazságára, gyakran azonnali és egyszerű választ szeretnének a probléma értelmezésére. Occam borotvájának elve alapján azt gondolják, hogy a legegyszerűbb válasz törvényszerűen egyben az igazság is. Pedig az elv igazából azt mondja, hogy a bizonyítékok vagy tények tükrében kell megtalálnunk a helyes értelmezést, ami az esetek többségében a kettő vagy több magyarázat közül a legegyszerűbben rejlik.

Évtizedek óta köztudott és alaposan dokumentált tény, hogy a globalizmus egy maroknyi „elit” – nemzetközi bankár, központi bank, politikai vezető és számos exkluzív kutatóközpont, agytröszt és tanácsadó szervezet és tagjaik – által támogatott tudatos és határozott törekvés. Globalista céljaikat gyakran nyíltan kimondják saját kiadványaikban, talán azt gondolva, hogy a szemükben „oktalan köznépnek” tartott szélesebb tömegek úgysem veszik a fáradtságot, hogy elolvassák.

Carroll Quigley, A külkapcsolatok Tanácsának bennfentese, Bill Clinton mentora, így fogalmazta meg a törekvést, Tragédia és Remény című könyvében:

„A pénzügyi kapitalizmus erőinek messze nyúló célja volt létrehozni a pénzügyi hatalom magánkézben lévő globális rendszerét, ami minden ország politikai rendszere és a teljes világgazdaság felett is hatalmat gyakorolhat. A tervek szerint a világ központi bankjai közös erővel és feudalista eszközökkel, privát összejövetelek során hozott titkos megállapodásokon keresztül irányítják majd ezt a rendszert, aminek gerincét a svájci bázeli központú Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) alkotja, ami a világ (szintén magánkézen lévő) központi bankjainak tulajdonában lévő magánbank. Valamennyi központi bank… megpróbálja irányítani saját kormányát az általa folyósított kincstári hiteleken és a valutaárfolyamok manipulálásán keresztül, ami által, kiegészítve bizonyos gazdasági jutalmakkal, befolyásolhatják az adott ország és a velük együttműködő politikusok tevékenységeit.”

A globalizmust aktívan terjesztő embereket közös, vallásosnak is nevezhető ideológia köti egymáshoz, aminek végső célja a Platón Államából is ismert világrend létrehozása. Úgy gondolják, hogy a sors, és/vagy a genetika, arra rendelte őket, hogy filozófus királyokként uralkodjanak az emberiségen, illetve, hogy saját bölcsességük a legnagyobb ajándék, amit a világnak felajánlhatnak. Céljaik elérése érdekében pedig káoszból rendet, vagy rendből káoszt teremthetnek, hogy az emberiséget igényeik szerint alakítsák.

Ez a mentalitás egyértelműen megmutatkozik az általuk épített és kihasznált rendszerekben. A központi bankokon alapuló gazdaság például a nemzetek eladósításának, a valuták inflálásának és a függőség érdekében történő gazdasági kihasználásnak a tökéletes rendszere. A központi bankrendszer végcélja egy történelmi léptékű pénzügyi válság elindítása, aminek eredményeként egy teljes mértékben központosított globális hatalmat ajánlhatnak a világnak, mint egyedüli „megoldást”.

A gazdasági és társadalmi destabilizációt nem a központi bankok vezetői, hanem a felettük álló globális intézmények, mint az IMF vagy a Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) irányítják.

A globalisták írásaiból az is kitűnik, hogy ez az „új világrend” nem önkéntes alapon működik majd. HG Welles, a Fábiánus Társaság tagja és az Új Világrend című mű szerzője, a következőket írta erről:

„… Amikor a küzdelem egyértelműen a világméretű szociális demokrácia felé sodródik majd, komoly késedelmek és csalódások érkezhetnek, mielőtt mindez hatékony és jótékony világrendszerré alakulhat. Számtalan ember … fogja gyűlölni az új világrendet …. és életét adja majd a tiltakozás során. Amikor ennek reményét vizsgáljuk, figyelembe kell vennünk egy elégedetlenkedő nemzedék kétségbeesését, akik közül egyesek egész gálánsnak és méltóságteljesnek tűnnek.”

Ruchard Gardner, a Külkapcsolatok Tanácsának tagja, a Foreign Affairs 1974-es számában pedig így fogalmazott:

„Röviden, a „világrend házát” alulról felfelé, nem pedig fentről lefelé kell felépíteni. William James híres szavaival élve, egy hatalmas, „nyüzsgő zűrzavarnak” fog tűnni ez a valóság, de valójában apránként véget vet majd a nemzeti szuverenitásnak és ezzel sokkal többet lesz képes elvégezni egy hagyományos frontális támadásnál.”

Napokig sorolhatnánk a hasonló idézeteket, de talán ennyi is elegendő ahhoz, hogy megértsük a lényeget. Míg egyesek szerint a globalizmus a szabadpiacok és a gazdasági fejlődés természetes hozadéka, a tényeket figyelembe véve inkább az tűnik a legegyszerűbb magyarázatnak, hogy a globalizmus egy szándékos háború a személyes és nemzeti szuverenitás ellen.

Ennek a gerilla-hadviselésnek a jelentős része a természetes határokat érinti. Az ország, állam, város és faluhatárok nem csupán papírra rajzolt vonalak vagy láthatatlan csíkok a porban.

Az emberek természetének része a közösségépítés. Ki tudatosan, ki ösztönösen keresi a hozzá hasonlóan gondolkodó társakat, tudva, hogy együtt többre vagyunk képesek, mindemellett tiszteletben tartva a másik egyéni szabadságát.

Nem tudjuk milyen lett volna a tökéletes társadalom egy tökéletes, az Éden bukását nem ismerő, bűntelen világban, de azt igen, hogy Isten határokat rendelt lakóhelyünknek¹, és a népek közötti különbözőség és sokszínűség Krisztus királysága alatt is megmarad². És bár az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakjon a föld egész színén³, ugyanakkor a hatalomért, nem pedig egymás segítéséért való egyesülés romboló és önző céljait Bábelnél leplezte le.

Senki sem szereti, ha erőszakkal kényszerítik a közösségek összevonására.  Manapság a tolerancia kötelező erénynek számít, de érdekes módon az elvárás egyoldalú. Egyes közösségeket köteleznek az értékeikkel ellentétes nézeteket vallók feltétel nélküli befogadására, de a tolerancia a másik irányba nemcsak nem működik, de még ennek az elvárása is intoleranciának számít. (Nem beszélve a fogalmak terén tapasztalható káoszról. Egyebek között arról, hogy a másik felé mutatott szeretet nem zárja ki az érték- és véleménykülönbségek fenntartását.)

Bizonyos értékek, kultúrák és társadalmi szerkezetek kölcsönösen kizárják egymást és nem összeegyeztethetők. Egy határok nélküli világban ezt csakis úgy lehet megvalósítani, ha az egyik kultúrát elpusztítják, hogy helyet adjanak egy másiknak. Ez a globalista cél. Egy olyan világ létrehozása, ahol a globalista gondolkodás és vallás tűnik az egyetlen járható útnak és ahol minden kultúra és közösség egyetlen masszává olvad össze.

Nem a világ összes kormánya feletti irányítás megszerzése a cél. Azt akarják, hogy saját képükre formálhassák minden egyes ember gondolkodását és így mindenki áldásával és teljes odaadásával uralkodhassanak mindenki felett. Az egyes kormányok is csupán eszközök a cél felé vezető úton, hiszen egy kormány nem tud üdvözülni vagy elkárhozni. A harc a lelkekért folyik és ezzel a végcéllal kapcsolatban az elit tagjainak is csupán halvány sejtései, esetleg sajátos értelmezései lehetnek. Azt gondolva, hogy a világot használják saját birodalmuk felépítéséhez, nem veszik észre, hogy ők maguk is csupán hasznos építőkövek egy múlandó és hiábavaló építményben, amit egy „kéz érintése nélkül leszakadó kő” zúz majd szét, hogy helyet adjon egy olyan birodalomnak, amit az egek Istene támaszt és, ami megáll örökké⁴.

Céljuk elérése érdekében el akarnak törölni minden különbözőséget, minden választási lehetőséget és bizonyos elveket a köztudatból, mivel saját világkultúrájukat tartják az emberi civilizáció csúcsának és végcéljának. Ennek létrehozása pedig nem lehetséges, amíg léteznek földrajzi vagy erkölcsi határok.

Ezért halljuk egyre erősebben azt a mesterségesen létrehozott mémet, ami szerint a globalizmus ellenében a szuverenitást preferáló kultúrák a gonosz melegágyai. A mém szerint a „populista”, értsd konzervatív rétegek elmaradott gondolkodásmódja jelenti a legnagyobb veszélyt a globalizmus által ígért „béke és jólét” számára. A globalizmust ellenzőket rosszcsont, neveletlen gyerekeknek állítják be, akik óvodai temperájukkal összemaszatolják az általuk nagy gonddal festett mesterművet.

A globalisták legalább száz éve tartják hatalmukban a világ számos kormányát, aminek eredményeként két világháborút, egy nagy gazdasági világválságot és egy ma is tartó nagy recessziót szabadítottak ránk, a megszámlálhatatlan regionális konfliktusról, népirtásról és a szabad kezdeményezések szisztematikus elnyomásáról nem is beszélve.

A globalisták elég régóta uralják a világot a háttérből, ugyanakkor az elmúlt száz év minden baját a határok létezésére és a szuverenitást támogatókra próbálják kenni.

Úgy tűnik, ezt tartják a jelenlegi játszma aduászának, így továbbra is nagy a valószínűsége annak, hogy tervük beteljesítése érdekében hagyni fogják, hogy konzervatív vagy legalábbis konzervatív színekben futó politikusok kerüljenek hatalomra, hogy amikor végül elérkezettnek látják a pillanatot arra, hogy kihúzzák a szőnyeget a jelenlegi rendszer alól, legyen kire hárítani a felelősséget.

Nem létezik bizonyíték arra, hogy a globalizáció, a kölcsönös és kötelező függőség és a központosítás valóban működhet. Sőt. Inkább arra találunk bizonyítékot, hogy nem működik. Elég, ha egy pillantást vetünk az Európai Unióban jelenleg uralkodó állapotokra. A globalisták ugyanakkor azt akarják elhitetni velünk, hogy a világ azért van ilyen állapotban, mert nem eléggé központosított, a megoldás pedig kizárólag a teljes és tökéletes egyesülésben található.

Eközben szisztematikusan démonizálják a szuverenitásból eredő elveket és értékeket, egyenlőségjelet téve az önálló kultúrák és hitek és a gonoszság közé, hogy a felnövő generációk automatikusan ezekben lássák a világ problémáinak gyökerét. Enélkül soha nem lennének képesek a tömegek áldásával felállítani egy határok nélküli világot.

Egy határok nélküli börtönt, ahol útlevél helyett egységesen vallott gondolatok biztosítják majd a szabad mozgást és a létezéshez való jogot.

Amikor Jézus a világba jött, a világ nem fogadta el őt⁵, mert politikai királyságot várt, így az övéi nem vették észre azt a sokkal hatalmasabb és örök királyságot, ami szívről szívre haladva győzte le a világot és ami akkor is itt lesz, amikor a globalizáció már halvány emlékként sem létezik majd.

1. „Az egész emberi nemzetséget is egy vérből teremtette, hogy lakjon a föld egész felszínén; meghatározta elrendelt idejüket és lakóhelyük határait.” – Apostolok cselekedetei 17:26 []
2. Lásd például: Ézsaiás 2:3-4, Jelenések 21:24 []
3. ua. []
4. Dániel 2:44-45 []
5. János 1:11-12 []

http://idokjelei.hu/2016/11/globalizmus-a-hatartartalan-borton/

A Muszlim Arbitrációs Bíróság megpróbálta meggyőzni a brit Koronaügyészséget, hogy ejtsenek minden vádat egy muszlim férfi esetében, aki erőszakos bűncselekményeket követett el.

A “Southall Black Sisters” néven működő, az erőszakos bűncselekmények áldozatává vált nőket segítő szervezet hétfői közleménye szerint a bevándorló közösségek által működtetett illegális saría-bíróság nyomást gyakorol a hivatalos szervekre, hogy egy muszlim férfi esetében ejtsék az ellene felhozott vádakat. A Muszlim Arbitrációs Bíróság állítólag rendszeresen beavatkozik a muszlim bűnelkövetők védelmében, és rendszerint erőszakos bűncselekmények esetében megpróbálja saját vallási törvényeit ráerőltetni a brit törvényhozásra.

A konfliktus alapja, hogy a saría számos esetben engedélyezi – vagy kifejezetten előírja – a nők bántalmazását, és azt nem elítélendő bűncselekményként értelmezi, hanem a férfi becsületbéli dolgának tartja.

Az Egyesült Királyság területén a tömeges bevándorlásnak köszönhetően nagy számban működnek ilyen illegális bíróságok, mert az Európába idegen kultúrából érkező migránsok egy része nem fogadja el az európai országok törvényeit. A bevándorló közösségek elég nagy létszámban érkeznek ahhoz, hogy a saját közösségeik számára saját – illegális – bíróságokat hozzanak létre, melyek bűncselekmények esetén az adott ország legitim bíróságának működésére megpróbálnak nyomást gyakorolni. A brit alsóház külön meghallgatást tartott ebben a témában, melyen a Southall Black Sisters beszámolt egy újabb esetről, ahol illegális muszlim bíróság próbálja felülbírálni az ország törvényeit.

Ezek az illegális bíróságok az európai országtól eltérő törvények mentén szabályozzák a nagy létszámban letelepedő migránsközösségek működését, melynek tagjai a saját maguk által működtetett illegális bíróságok döntéseit fogadják el legitimnek, az európai ország törvényeit pedig nem fogadják el. A saría-bíróságok működésének megakadályozása különösen nagy kihívások elé állítja a hatóságokat, hiszen a migránsok gyakran nem is a legitim hatóságokhoz fordulnak saját konfliktusaik rendezése kapcsán, hanem saját közösségük által működtetett illegális bírósághoz fordulnak jogorvoslatért.

http://www.hidfo.ru/2016/11/a-saria-birosag-felulbiralta-a-brit-birosagokat/

“A pszichológiai műveletek a média/információs beavatkozás formájában domináns műveleti és stratégiai fegyverré váltak. Az elsődleges cél az ellenség lakossági támogatásának átállítása. A televíziós hírek erősebb műveleti fegyverré váltak, mint a páncélos hadosztályok.”

A XXI. században a hadviselés jellege alapjaiban megváltozott. A nagyhatalmak közti összeütközés nem közvetlen formában, hanem indirekt módszerek alkalmazásával, közvetítőkön keresztül zajlik. A civil szféra egészséges működése és a katonai műveletek közt eddig élesen látható határvonal elmosódott, az ellenséges kormányok megdöntését nem hivatásos katonák, hanem külföldről irányított civil szervezetek és pártok végzik el.

Andrej Koribko politikai elemző, újságíró, és az Oroszországi Népek Barátsága Egyetem Stratégiai Tanulmányok Intézetének geopolitikai szakértője. Az orosz szakértő tanulmánya (magyar nyelven is IDE kattintva ingyenesen letölthető) lépésről lépésre bemutatja azt a hibrid háborús stratégiát, ami az Amerikai Egyesült Államok és nyugati szövetségei által világszerte alkalmazott módszer a vazallus szerepet el nem fogadó kormányok megdöntésére.

A tanulmányban foglaltak megértése által az olvasó képessé válik arra, hogy tüntetések, felvonulások vagy utcai harcok láttán bizonyos indikátorok mentén magabiztosan meg tudja állapítani, hogy az adott történés idegen országok érdekérvényesítéseként és hibrid háborús stratégia részeként történik-e, vagy természetes politikai folyamat.


http://www.hidfo.ru/2016/10/hibrid-haboru/

1.   Mindennek úgy kell lenni, ahogyan van.

2.   Isten minden rosszból jót hoz ki. Az Istent szeretőknek minden a javukra válik.

3.   Adjunk hálát Istennek jóért és rosszért egyaránt!

4.   Mindig csak azért imádkozzunk, hogy legyen meg az Isten akarata! Ezt tanította az Úr Jézus a Miatyánkban. Isten nekünk sokkal többet és jobbat akar adni, mint amit mi el tudnánk képzelni. Egyedül Ő tudja, mi válik a lelkünk – testünk javára.

5.    Ha mégis kérünk valamit, azt mindig helyezzük Isten rendelkezése alá! Úgy, ahogy Jézus imádkozott: „Atyám…! Ne az Én akaratom legyen, hanem a Tiéd!”

6.   A derűt soha ne engedjük ki a lelkünkből! vegyük észre mindig azt, aminek örülni kell, vagy lehet! Soha ne álljunk szóba a sátánnal!

7.   Nekünk csak szeretni szabad. Mindenekelőtt Istent, a felebarátot pedig úgy, ahogy erre az Úr Jézus példát adott. Magunkat is szeretni kell olyannak, amilyenek vagyunk, mert Isten is így szeret minket.

8.   A legtökéletesebb ima ez: kérni, hogy maradéktalanul beteljesítsük Isten ránk vonatkozó örök szent tervét. Ezt Kempis Tamás írta le a „Krisztus követése” c. könyvében.

Mária Julianna

A török kormány újra megtiltotta, hogy német országgyűlési képviselők látogassanak az országban működő NATO-bázisra.

A Welt am Sonntag német lap szerint a Die Linke párt külpolitikai szóvivője értesítette a török szövetségi külügyi hivatalt arról, hogy látogatást tenne az Incirlik légibázison, ám a török hatóságok mindeddig nem válaszoltak erre a megkeresésére. Jan van Aken emiatt követeli, hogy a német parlament novemberben ne hosszabbítsa meg az Incirlik létesítményben működő német misszió mandátumát, ha a török kormány addig nem engedélyezi német politikusok látogatásait a NATO-bázison.

Ankara júniusban megtiltotta, hogy német országgyűlési képviselők belépjenek a létesítmény területére, miután a német parlament elfogadott egy határozatot, mely népirtássá nyilvánította a XX. században az Oszmán Birodalom által az örmény lakosság ellen elkövetett tömeggyilkosságot.

A határozat elfogadását követően a török parlament védelmi bizottságának képviselője figyelmeztette a német parlament tagjait, hogy a jövőben ne foglalkozzanak újra az örmény-kérdéssel. Van Aken szerint ez egyértelműen egy fenyegetés volt, és a török kormány megfélemlítéssel próbál nyomást gyakorolni német politikusokra.

Október 5-én német politikusok ellátogattak az Incirlik létesítménybe, de arról számoltak be, hogy ott nem várta őket megfelelő fogadtatás, és a török tisztek minél hamarabbi távozásukat akarták. A két ország közti diplomáciai feszültségek miatt Törökország újra érvénybe helyezte a korábbi tiltást.


http://www.hidfo.ru/2016/10/torokorszag-kizarja-a-nemet-politikusokat-az-incirlik-bazisrol/

Az amerikai Department of Homeland Security közleménye szerint Jeh Johnson, a szervezet főtitkára, és Angelino Alfano olasz belügyminiszter aláírtak egy új megállapodást a két ország közti információ-megosztásról, a terrorizmus és szervezett bűnözés elleni harc jegyében.

Az információ-megosztás terén kötött új megállapodás részeként Olaszország valós idejű adatmegosztással kiadja a bűnügyi nyilvántartásban szereplő és a bevándorlási hivatal által rögzített biometrikus adatokat az Amerikai Egyesült Államoknak, hogy ezzel segítsék a terrorcselekmények és más bűncselekmények megelőzését.

Johnson és Alfano október 20-21-én, a G6 országok belügyminisztereinek Rómában tartott találkozóján írták alá az egyezményt. A rendezvény, melyen Franciaország, Németország, Lengyelország, Spanyolország és az Egyesült Királyság vezetői is részt vettek, az európai biztonságpolitika, a bevándorlás és a kiberbiztonság terén való együttműködés fokozása köré szerveződött. Az új megállapodás szerint Olaszország az amerikai Department of Homeland Security által 2015 óta használt rendszeren keresztül, automatikus adatmegosztással fogja átadni a biometrikus adatokat az amerikai hatóságoknak.


http://www.hidfo.ru/2016/10/olaszorszag-kiadja-a-biometrikus-adatokat-az-egyesult-allamoknak/