Ahmed Ismail, az egyiptomi parlament védelmi bizottságának tagja szerint Egyiptom is csatlakozna egy a NATO mintájára létrehozott közel-keleti katonai szövetséghez. Donald Trump szaúd-arábiai látogatása során utalást tett arra, hogy a közeljövőben közreműködne egy ilyen arab NATO megalakításában.

Donald Trump amerikai elnök szaúd-arábiai útja során egy beszédében utalást tett arra, hogy közel-keleti látogatásai részeként egy a térségi országokat egységbe tömörítő katonai tömb létrehozásán dolgozik. Elmondása szerint a látogatások célja olyan új együttműködések kialakítása, ami hozzájárul a biztonság és stabilitás megteremtéséhez a Közel-Keleten, és ennek érdekében számos térségi országgal folytat tárgyalásokat. A kijelentés megerősítette azokat a korábbi sajtóértesüléseket, mely szerint a Trump-adminisztráció többek között Egyiptom, Jordánia, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek bevonásával akar létrehozni egy regionális katonai szövetséget, hogy ezzel ellensúlyozza Irán növekvő térségi befolyását.

Az új koalíció olyan kollektív védelmi irányelveket fogadna el, melyek jelenleg a NATO működésének is részét képezik, emellett szoros titkosszolgálati együttműködést alakítanának ki Izraellel, bár formálisan se az Egyesült Államok, se Izrael nem lenne a katonai tömb tagja.

Ahmed Ismail, az egyiptomi parlament védelmi bizottságának tagja megerősítette ezeket az értesüléseket, hozzátéve, hogy Egyiptom csatlakozna egy ilyen katonai tömbhöz, amennyiben azt valóban megalapítják. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy nem támogatná az új katonai tömb részéről erő alkalmazását Szíriával szemben. A politikus szerint Egyiptom fő szerepét abban látja, hogy hozzájáruljon a Közel-Keleten az erőegyensúly megteremtéséhez, és megvédje a térségi országokat a külső fenyegetésektől. Ismail szerint ebben benne foglaltatik az is, hogy az egyiptomi vezetők már „nem bíznak abban, amit az amerikaiak mondanak.”

http://www.hidfo.ru/2017/05/arab-nato-t-hoznanak-letre-a-kozel-keleti-orszagok/

A német parlament elfogadott egy új törvényt, ami lehetővé teszi, hogy a hatóságok elfogják, majd több mint egy hétig bezárva tartsák az illegális bevándorlókat.

A törvény csütörtöki elfogadása a kormánykoalíciót is megosztotta; az ellenzéki pártokon kívül a szociáldemokrata párt két képviselője is ellene szavazott.

Az új szabályozás szerint a német hatóságok elfoghatják és tíz napig bezárva tarthatják azokat az illegális bevándorlókat, akik veszélyt jelentenek a közbiztonságra. Az intézkedéssel akkor is élhetnek, ha a következő három hónapban nem tudnak gondoskodni az adott személy deportálásáról.

A törvény arra kötelezi a német hatóságokat, hogy szorosabban nyomon kövessék azokat a migránsokat, akik nem tartózkodhatnak az ország területén. Azokat az illegális bevándorlókat, akik veszélyt jelentenek a közbiztonságra, elektronikus nyomkövető eszköz – lábbilincs – viselésére kötelezhetik.

A szabályozás lehetővé teszi, hogy azokat a migránsokat, akik hazudtak a hatóságoknak a személyazonosságukkal kapcsolatban, egy a migrációs hivatal által meghatározott területen tartózkodásra kényszerítsék.

A német hatóságok azt követően kezdtek változtatni a bevándorlás kontrollálásával kapcsolatos hozzáállásukon, hogy a migrációs válság nagy mértékben megtépázta Angela Merkel pártjának támogatottságát, a kormánykoalíció emiatt népszerűségi intézkedések meghozatalára kényszerült.

http://www.hidfo.ru/2017/05/nemetorszag-bezarja-majd-deportalja-az-illegalis-bevandorlokat/

“Isten is transzvesztita!” Botrányos misét tartott három “pásztor”.

Transz pásztorok misét celebrálnak.

Elképesztő jelenet zajlott le egy kubai templomban, ahol három transzgender (!) “pásztor” tartott misét. Egyikük azt állította, Isten is transznemű.

A kápolnát szívárványos zászlók dekorálták, miközben a brazil, kanadai és amerikai transznemű lelkészek éppen misét celebráltak. Kubában ez volt az első ilyen alkalom.

“Ma este azt ünnepeljük, hogy minden ember egyenlő, ez egy új korszak Kubában” – fogalmazott Alexya Salvador, a brazil transznemű. A születésekor még Alexander névre hallgató lelkész egy fekete ruhát viselt, némi fehér szalaggal és csipkével díszítve.

“Isten szeretete radikálisan befogadó”

– hangoztatta.

Mise a befogadásról.

A pénteki mise a csúcspontja volt annak háromnapos konferenciának, amit a nemzetközi Metropolita Közösség Egyház szervezett a transzszexualitás és a teológia kapcsolatáról.

Sosem volt még ilyen mise a világon.

“Ez nem csak Kubában páratlan, hanem valószínűleg az első ilyen esemény az egész világon” – hangoztatta Allyson Robinson, a transznemű washingtoni transz lelkész.

A konferenciát a homofóbia elleni küzdelem nemzetközi világnapján rendezték meg. Az esemény egyik pontján Salvador arról értekezett, hogy,

Isten transznemű, mert a Szentháromságban levő Szent Szellem női nemű és mellette van az Atya és a Fiú.

Salvandor egy fotóval.

Elaine Saralegui, az MCC kubai ágának leszbikus pásztora reméli, hogy a rendezvény arra bátorít mindenkit a világon, hogy felismerjék: a keresztény és transznemű lét nem összeegyeztethetetlen.

Salvador szerint mindenkinek biztosítani kellene a jogot, hogy családja lehessen. Ő két gyermeket fogadott örökbe, köztük egy transznemű lányt. “Hiszem, hogy Isten ezen érintése eljön a kubai társadalomba is.”

Forrás: Reuters

http://breitportal.hu/2017/05/19/vatikani-pap-meleg-szentek-fognak-koszonteni-minket-mennyben/
http://breitportal.hu/2017/06/01/isten-transzvesztita-botranyos-miset-tartott-harom-pasztor/

A Mise formájában történő változtatás hamarosan bemutatásra kerül Egyházamban.

[A cikkel kapcsolatban lásd a honlap következő írását: A MEDJUGORJE-I „JELENÉS”]

Egy, még a Ratzinger-éra alatt összehívott vatikáni „szakértőkből” álló bizottság, melynek Camillo Ruini a vezetője, s melynek feladata a Medjugorjei „jelenések” kivizsgálása volt, a „Vatican Insider” internetes honlap beszámolója szerint, végső jelentésében annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az 1981. június 24-én kezdődött és azóta megszakítás nélkül folytatódó „Mária-jelenések” közül az első hét természetfeletti eredetű volt, csak az ezeket követő immáron több ezerre rugó „jelenés” nem valódi [azaz magyarul: haszonvágyból hiszékenyekkel szemben elkövetett aljas csalás].

A bizottság tagjai tehát többéves vizsgálódás után arra az eredményre jutottak, hogy a hat „látnoknak” 1981. júniusa és decembere között hét alkalommal valóban Isten Anyja jelent meg. E döntésükkel tulajdonképpen arról tettek bizonyságot a világ előtt, hogy „szakértői” véleményük szerint olyan, mint természetfeletti kegyelem nem létezik.

Mert jelentésükből csak ezt az értelmet lehet kiolvasni: 1) Az Úristen nem lát bele a szívekbe, nem mindenható és nem mindentudó, ezért azt sem tudhatta előre, hogy méltatlan emberekhez küldi el a Boldogságos Szűz Máriát.
2) Ami az elsőnél semmivel nem kevésbé szentségtörő következtetés, hogy a bizottság tagjai szerint vagy egyáltalán nincs kegyelem, vagy ha van, az semmilyen nyomot nem hagy abban az emberben, aki részesül benne. [Ha a kegyelemnek nincs hatása, akkor nincs kegyelem sem. És ha Isten nem mindenható és mindentudó, akkor nem Isten többé.]

Jézus ezt mondta Nikomédusnak: „Bizony, bizony, mondom neked: aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az Isten országát.” (Jn 3,3)
És János Evangéliumában ez áll: „Az Ige volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít. A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében, akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.” (Jn 1,9-13)

Kézenfogható ezekután az a következtetés is, hogy a vatikáni „szakértő papoknak” nemcsak elvileg nincs semmi fogalmuk az isteni kegyelemről, de valószínűleg soha nem is volt benne részük, hiszen az isteni kegyelem meglétét nemcsak a kegyelmet kapó környezete, de maga a fogadó is észleli magán.
Jézus mondta tanítványainak: „Ti vagytok a föld sója. Ha a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg? Nem való egyébre, mint hogy kidobják, s az emberek eltapossák. Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. S ha világot gyújtanának, nem rejtik a véka alá, hanem a tartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban. Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat!” (Mt 5,13-16)

Az isteni kegyelem állapotában levő ember nem csak elvi síkon van a kegyelem állapotában, hanem ez a kegyelem teljesen átformálja, átjárja, ahogy Jézus mondta, újjászüli őt. Éppen azért, mert a kegyelem az Isten-gyermekséget közvetíti az embernek. Ezt minden kegyelmet fogadó azonnal észreveheti magán: ha természeténél fogva türelmetlen ember, egyszerre csak türelmesen kezd el reagálni olyan helyzetekben, melyekben korábban „felrobbant”. Ha addig gyáva volt, egyszerre bátorrá válik stb. Ez a kegyelem az, ami a vértanúkat képessé tette a legszörnyűbb fájdalmak elviselésére. A kegyelem nem jó tulajdonság, amivel egy ember bír, hanem Isten működése, ami az embert olyanná teszi, mellyé önmagától nem lenne képes. Az érintett ember viselkedése, reakciói annyira eltérnek a tőle megszokottól, hogy mind a külső környezete, mind saját maga számára világosan észlelhető lesz – egészen addig, amíg valamilyen bűn miatt el nem veszti Isten kegyelmét.

Az is teljes joggal feltételezhető, hogy Isten saját édesanyját, a Szeplőtelen Szüzet csak olyan személyhez küldi el, aki a kegyelem állapotában van. De ha mégsem (azaz, ha Mária látogatása előtt még sem lenne az illető a kegyelem állapotában), akkor az már a kegyelem mint ilyen tagadásával egyenlő, ha valaki azt hiszi, azt állítja, hogy Isten Anyjának – pláne többszöri – megjelenése a kitüntetett személyből nem teremt teljesen új, más embert! Akit Isten Anyja nemcsak megajándékozott megjelenésével, de át is itatott saját szeplőtelenségének erejével. Az ilyen ember – ha talán nem is egész életében –, de közvetlenül Mária megjelenése, vagyis Isten rendkívüli természetfeletti ajándékának fogadása után egyszerűen nem válhat azonnal csalóvá, hazuggá, gazemberré! Ha azzá válik, mint ahogy a bizottság véleménye szerint a Medjugorje-i hat „látnok” azzá vált, akkor az első hét jelenés sem lehetett valódi.

Ebben az egész történetben nem az a legrosszabb, hogy a zsinati szekta ebben a kérdésben is behódolt a világnak, engedett az üzleti érdekeknek, hanem az, hogy a vallási érzületet, a természetfelettiben való hitet, egyáltalán a természetfeletti iránti megértést irtják ki a „katolikusokból”. Egy ilyen döntés száz prédikációnál is hatásosabban veszi el az emberek érzékét a természetfeletti erő, azaz Isten ereje, kegyelme iránt, és teszi az egész katolikus vallást evilági üggyé, emberi szubjektív világnézetté.

forrás: www.kath.net – 2017. május 17
http://katolikus-honlap.hu/1701/termeszet.htm

Az angolul „Ransomware” néven futó zsarolóvírus, amit elvileg azért hoztak létre, hogy komoly összegeket csikarjon ki a célba vett szervezetektől és vállalatoktól, látszólag sokkolta a világot. Az ilyen események azonban sok tekintetben gyanúsak, ráadásul a támadást szinte mindig bizonyos fontos részleteket kihagyva tálalják a nyilvánosság felé. Például szinte sohasem említik, hogy a nagy digitális rendszereket és hálózatokat szándékosan látják el bizonyos sebezhetőségekkel.

A szoftver és Internet óriások régóta együttműködnek a nemzetbiztonsággal, például a PRISM és hasonló projektek keretein belül, hogy hátsó bejárást biztosítsanak az államnak a világ számítógépes hálózataiba. Függetlenül attól, hogy ki mit gondol Edward Snowden-ről, az bizonyos, hogy tevékenységének köszönhetően számos „összeesküvés elméletről” bizonyosodott be, hogy nem csupán sültbolondok fantazmagóriáiról van szó, illetve, hogy az NSA és egyéb titkosszolgálatok szoros együttműködést tartanak fenn a Microsofttal, az Apple-lel, Google-lal, a Facebookkal, Yahoo-val és számos hasonló céggel és az is biztos, hogy a helyzet 2013 óta nem változott e téren.

A lényeg, hogy „nemzetbiztonsági érdekekre” hivatkozva svájci sajt keménységű védelmet építettek a különböző szoftverek és hálózatok köré, előkészítve a terepet az ilyen támadások előtt. Vagyis tökéletes környezetet teremtettek a megrendezett és valós kibertámadások számára.

Azt is érdemes tudni, hogy a zsarolóvírus egy olyan sérülékenységet biztosító NSA kódon alapul, amit az amerikai Nemzetbiztonsági Hivatal (NSA) azért fejlesztett ki, hogy más országok hálózataiba behatolhasson. Érdekes módon ezeket az NSA kódokat éppen a múlt hónapban tette közzé a „shadow brokers” nevű hekkercsoport.

A CNN arról is írt, hogy az NSA ugyanezt a sérülékenységet használta ki, hogy hátsó ajtót nyisson a SWIFT bankrendszerben. Ez azért érdekes, mert a különböző nemzetközi szerződéseknek köszönhetően a hivatal eleve rendelkezik legális hozzáféréssel ezekhez a rendszerekhez, csakhogy ez ellenőrizhető és nyomon követhető, ily módon egy hátsó ajtó nyilván sokkal hasznosabb, főleg, ha nem terrorista tevékenységek után akarnak kutatni, hanem mondjuk saját sérülékenységi kódjaikat tesztelnék.

A SWIFT rendszer sérülékenysége külön figyelmet érdemel. Feltételezve, hogy a „shadow brokers” hekkercsoport egyáltalán létezik és nem egy NSA frontszervezet, a csoport a Microsoft és hasonló cégek által az NSA számára létrehozott gyengeségeket kihasználva próbál pénzhez jutni vagy terrorista cselekményeket elkövetni. Az NSA és szilícium-völgybeli barátaik pedig létrehoznak egy olyan szörnyet, ami képes amúgy biztonságos rendszereket, mint amilyen a SWIFT lenne, megtámadni.

Ez alapján felvetődik a kérdés, hogy a globális bankrendszerek mekkora hányada sebezhető ugyanilyen módon? Könnyen elképzelhető, hogy mind.

Amennyiben a Shadow Brokers-féle hekkercsoportok tényleg csak frontszervezetek, akkor az NSA szándékosan szabadítja a világra ezeket a sérülékenységeket. Miért? Nem lehetséges, hogy a nemzetközi bankoknak és kormányoknak előnyös, ha a pénzrendszer sebezhető?

Nem egyszer került már szóba, hogy a háttérhatalom egy komoly válságra készül, illetve készít elő. A Nemzetközi Valutaalap és társai évek óta nagy izgalommal beszélnek az általuk „nagy gazdasági resetként” emlegetett valamiről. A „reset” részletei homályosak ugyan, de a lényeg, hogy a jelen gazdasági rendszer fokozatosan egyre lehetetlenebb helyzetbe kerül, illetve egyes részei akár meg is semmisülhetnek. Egy ilyen resethez elengedhetetlenül szükséges valamilyen krízishelyzet, akár megelőzve azt, akár következményként.

Ahhoz, hogy új gazdasági rendszert vezethessenek be, a réginek csődöt kell mondania. Hogyan lehetne ezt kivitelezni anélkül, hogy a nemzetközi banki elitre hárulna a felelősség? Természetesen bűnbakok segítségével.

A bűnbakok egy része lehet politikai eredetű. Nem véletlenül halljuk szünet nélkül, hogy az érkező válság a „populizmus és a nacionalizmus” eredménye lesz, ami alatt azt értik, hogy minden a konzervatív, a szabadságot és szuverenitást támogató társadalmi rétegek hibája. Ők az új bűnbakok.

A bűnbakok másik része ennél sokkal megfoghatatlanabb.

Miért hozza nyilvánosságra az NSA saját gyártmányú sérülékenységeit (amennyiben tényleg ezt teszi)? Először is a megrendezett támadások így sokkal hihetőbbek. A zsarolóvírusok elterjedésével a lakosság fokozatosan elveszti gyanakvását és megszokja az ilyen jellegű támadásokat. Azután mi történne, ha egyszer csak valamelyik tőzsdét érné támadás? Valószínűleg piaci katasztrófa. Megfelelő előkészítéssel mindenki azonnal egy terrorista vagy hekkercsoportra gyanakodna, és még véletlenül sem arra a hatalomra, amelyik pedig a legtöbbet nyerné a válságon.

Azt a logikát is el lehet képzelni, hogy a tömeges közzétételeknek köszönhetően arra számítanak, hogy valaki tényleg támadást intéz egy ilyen fontos rendszer ellen, így megspórolják maguknak a megrendezést. Nem kell mást tenniük, mint kiszivárogtatni az ehhez szükséges virtuális kellékeket és várni, hogy valaki bekapja a csalit, elvégezve helyettük a piszkos munkát.

A legtöbb fontos államgazdaság pengeélen táncol. Talán egyedül a részvények és egyes valuták mutatnak némileg pozitív képet. Igazi lufi-pukkasztó helyzet.

A központi bankok által kezdeményezett mennyiségi enyhítések kora lejárt. Az olcsó pénz elfogyott. Nem nyomtatnak többet. A helyzet készen áll arra, hogy egy látszólag független esemény beindítsa a gépezetet. Ez persze nem azt jelenti, hogy egy kibertámadás önmagában elég erre, de be kell látnunk, hogy ideális eszköznek tűnik.

Egy biztos: az NSA és társszervezeteik aprólékos gonddal készítették elő a globális rendszereket a teljes és látványos, maximális pusztítást hátrahagyó összeomlásra.

Brandon Smith írása alapján

Thea: Mint az ilyen témájú hírek esetében oly sokszor, ezúttal is megjegyzem, hogy a Béke Fejedelmének gyermekeiként akkor sincs okunk aggodalomra, ha mindez már holnap bekövetkezik, hiszen Isten nem a globális gazdaság állapota alapján, hanem az Ő gazdagsága szerint tölti be minden szükségünket ^{(Fillipi 4,19)}, és persze egy ilyen helyzet beálltával egyúttal lámpást tarthatunk és segítő kezet nyújthatunk azok számára, akik a Világosság felé igyekeznek.

Nem érdekes, hogy a láthatatlant egyre kevésbé érzékelő világ, talán éppen egy virtuális, vagyis fizikailag nehezen megfogható, „láthatatlan” verembe eshet bele? Végül is ez az esés ráébreszthet egyeseket a láthatatlan dolgok valódiságára. Nemcsak valódiságára, hanem örökkévalóságára.

http://idokjelei.hu/2017/05/mi-mindenre-jo-egy-zsarolovirus/

Vasárnap beiktatták az újonnan megválasztott francia elnököt, Emmanuel Macront. A német külügyminiszter máris javaslatot tett arra, hogy egy új együttműködés keretén belül Franciaországot mint szuverén országot meg kellene szüntetni.

Vasárnap beiktatták Franciaország új elnökét, Emmanuel Macront, aki május 7-én nyerte meg az elnökválasztást. Megválasztását követően azonnal kitudódott, hogy Macron első útja Németországba vezet, a német külügyminiszter azonban elmondta, mi a látogatás célja; a két ország együtt akarja előmozdítani az Európai Unió “reformját”, és Macron megválasztásának idejére a németek már el is készültek a javaslattal, amit az új francia elnök alá kell írjon.

A Der Spiegel német lap szerint Sigmar Gabriel előállt egy dokumentummal, amit az 1963-ban Franciaország és Németország által kötött Elysée-szerződéshez hasonló jelentőségű projektnek tartanak, és a két ország közti integráció fokozásával megkezdené az Európai Unió reformját. A német külügyminiszter szombaton azt mondta, a dokumentum a „gazdasági és külpolitikai együttműködés” kiterjesztését jelenti. Elmondása szerint létrehoznának az Európai Bizottságban egy újabb biztosi posztot, ahová Franciaország és Németország rotációs alapon delegálna képviselőt, és ugyanezt a sémát alkalmazni akarják a Nemzetközi Valutaalap és más nemzetközi szervezetek keretén belül is.

A külügyminiszter által kommentált tervezet egy korábban kezdeményezett program megvalósításának első lépése, miszerint

Franciaország és Németország egyetlen államszervezetben egyesülne, és szuverén államként mindkét ország megszűnne létezni, ezzel kész tény elé állítva az Európai Unió többi tagállamát. (Egy picike megjegyzést ide, már azért van átalakítva a regionális politika, s valószínűleg nem elégedik meg azzal a két ország egyesítésével a Mammon)

A TVP info tavaly június 27-én hozzájutott egy dokumentumhoz, amin a francia és német külügyminiszter aláírása szerepel, és olyan lépések sorozatát javasolja, melyek eredményeként kezdetben Franciaország és Németország egyetlen államalakulatban egyesülne. A tervezet részét képezi egy közös európai titkosszolgálat létrehozása, ami szintén a német és francia szakszolgálatok integrálásával venné kezdetét. Létrehoznának emellett egy európai polgári védelmi erőt, és harmonizálnák az egyes országokban jelenleg még eltérő büntetőjogot. A TVP info szerint a dokumentum egy ultimátum, amit Párizs és Berlin együtt adott az Európai Unió valamennyi országának: idővel az EU minden tagállamának csatlakoznia kell ehhez az új föderációhoz, ami a jelenlegi európai államok teljes felszámolását jelenti. Ebbe az irányba tett lépést jelent az Elysée-szerződés 2.0, amit a németek nemsokára aláíratnak az újonnan megválasztott francia elnökkel.

A tavaly júniusban nyilvánosságra jutott dokumentum szerint a résztvevő országok nem rendelkezhetnének saját hadsereggel, különálló büntetőjoggal vagy különböző adórendszerrel, emellett nem lehetne saját fizetőeszközük sem. Magyarországra vonatkozóan ez a honvédség és a katonai titkosszolgálatok feloszlatását, a magyar törvények felszámolását, és a forint eltörlését jelentené. Amennyiben a német-francia integráció ilyen fokú mélyítése magvalósul, Magyarországnak két választása marad; részévé válik az Európai Egyesült Államoknak – és ezzel a magyar államiság megszűnik létezni – vagy kilépünk az Európai Unióból.

Februárban a német, olasz, francia és luxemburgi parlament egy nyílt levelet tett közzé, amiben kezdeményezik az Európai Egyesült Államok létrehozását. A La Stampa olasz napilapban közölt nyílt levélen szerepel a négy ország parlamentjei elnökeinek aláírása, így ez egy valóban hiteles dokumentum, azt jelenti, hogy a választott képviselők elkötelezettek saját országaik felszámolása iránt. Amennyiben Magyarország az úgynevezett „kétsebességes Európa” keretén belül marad az Európai Unió tagállama, ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy állandó nyomásnak lenne kitéve, és az Európai Egyesült Államokba beintegrálódás az uniós tagság kizárólagos jövőképévé válna.

http://www.hidfo.ru/2017/05/nemet-kulugyminiszter-meg-kell-kezdeni-az-europai-egyesult-allamok-letrehozasat/

Verhofstadt is támogatja a magyar államiság megszüntetését

Guy Verhofstadt szerint a Hollandiában és Franciaországban levajazott választások eredményei azt mutatják, hogy az európai országokat sokkolta az egyik EU-tagállam kilépése, és emiatt egyre inkább támogatják az Európai Egyesült Államok létrehozását.

Angela Merkel német kancellár és Emmanuel Macron francia elnök is támogatja az Európai Unió úgynevezett „megreformálását”, amit május 15-én egy Berlinben tartott találkozón mindketten egyértelműen kifejezésre juttattak. A francia elnök úgy gondolja, a választási győzelem azt jelenti, hogy felhatalmazást kapott az EU további központosítására – ennek megfelelően már be is jelentette, hogy szorosabbra vonná a kapcsolatokat Németországgal.

Guy Verhofstadt, az Európai Parlament liberális frakciójának vezetője – aki jelenleg a Brexit-tárgyalásokat is vezeti – azt mondta, az EU vezetői nem csak a britek kilépésével kell foglalkozzanak, hanem ki kell használni az alkalmat és előre kell mozdítani az Európai Unió alapjaiban megreformálását.

Verhofstadt május 17-én az Európai Parlamentben felszólalva azt mondta, „hiba lenne, ha minden energiánkkal a Brexitre összpontosítanánk. Ehelyett legalább ugyanennyi energiát kell fektetni az Európai Unió megreformálásába. A nacionalisták és populisták már sorban harmadik vereségüket szenvedték el, előbb Ausztriában, majd Hollandiában és Franciaországban.”

Verhofstadt szerint ezek a választási eredmények lehetőséget adnak arra, hogy a brüsszeli vezetők előremozdítsák az Európai Unió további központosításának tervét.

Tavaly június 27-én kiszivárgott egy dokumentum, amin a francia és német külügyminiszter aláírása szerepel, és olyan lépések sorozatát javasolja, melyek eredményeként Franciaország és Németország egyetlen államalakulatban egyesülne. Később ezt a modellt akarnák kiterjeszteni több uniós tagállamra, így megkezdődne az Európai Egyesült Államok létrehozása. Az integrációs folyamat végén egyetlen nagy európai állam lenne, a tagországok államisága pedig megszűnne létezni, vagy csak szimbolikus jelleggel maradna meg.

Macron megválasztását követően a német külügyminiszter előállt egy tervezettel, ami ebbe az irányba tett lépést jelent. Az úgynevezett Elysée-szerződés 2.0 keretén belül Németország és Franciaország számos nemzetközi fórumon közös képviselőt delegálna, az ilyen posztokat rotációs alapon töltené be francia és német diplomata.

Februárban a német, olasz, francia és luxemburgi parlament egy nyílt levelet tett közzé, amiben kezdeményezik az Európai Egyesült Államok létrehozását. A La Stampa olasz napilap által közölt dokumentum szerint ezen országok vezetői elkötelezettek azirányba, hogy országukat mint nemzetállamot fel akarják számolni, és ehelyett beintegrálják egy közös európai államba, az Európai Egyesült Államokba.

http://www.hidfo.ru/2017/05/verhofstadt-is-tamogatja-a-magyar-allamisag-megszunteteset/

500 évvel ezelőtt vette kezdetét a reformáció

1517. október 31-én Luther Márton áldozópap, az erfurti sarutlan ágostonosok rendjének tagja a wittenbergi vártemplom búcsúja alkalmából kifüggesztette a templom kapujára 95 tételét tartalmazó meghívását egy nyilvános disputációra. Ezzel vette kezdetét a protestáns lázadás, amely a Sola scriptura (egyedül az Írás – az egyházi tanítóhivatal és az értelem munkája nélkül, a Szentírás önmagát értelmezi); Sola fide (csak a hit a megigazulás forrása, a belőle szükségszerűen fakadó jócselekedetek nélkül, Jakab levele téved); Solus Christus (csak Krisztus – nem kell az Egyház közvetítése, nem kell a pápa, nem kellenek püspökök és papok) és Sola gratia (csak a kegyelem ad megigazulást – az áteredő bűn velejéig megrontotta az emberi természetet, ezért csak rosszat képes tenni) eretnek tanításaira épül. Luther végső soron megtagadta többek között az Egyház egy, szent, katolikus és apostoli voltát, a pápa legfőbb tanító, megszentelő és kormányzó hatalmát, az egyházi rend szentségét, a szentmise engesztelő áldozati jellegét és relativizálta az Úr valóságos jelenlétét a Legméltóságosabb Oltáriszentségben. Luther meghirdetett nézetei és személyes kicsapongó életpéldája széles kaput nyitott a katolikus Egyház hite és tanítása ellen való protestálás megannyi – egymásnak is ellentmondó – változatának, millió és millió lelket szakítva ki, rabolva el mindmáig az Egyháztól. A protestantizmus emberközpontúságot hirdetett, a figyelmet a földiekre irányította, miközben eltávolította a Szentséget és az eszkatológikus távlatot. Isten az égben lakik, vagy pedig immanens, de semmiképp sem szentségi valóság, aki azért van jelen közöttünk Egyházában, hogy tanítson, megszenteljen és az örök életre vezessen minket. Az Egyház lényegének megtámadása Krisztus lényegének a megsértésével jár. Miközben megveti az Egyházat és Szűz Máriát, legmélyebben a megtestesülés titkát értelmezi félre. A protestantizmus szétszakította a test és szellemi lélek eredendő egységét, ezzel az igaz vallásosságot alapjaiban támadta meg. Eszmei értelemben beágyazott a szekularizációnak, a relativizmusnak, a laicizmusnak, az individualizmusnak, a kapitalizmusnak, és a materializmusnak.

A protestáns eretnekségek egy jelentős része a II. vatikáni zsinat óta – élen a liturgikus téren végzett, a dogmatikus tartalmat is átalakító rombolásokkal és abúzusokkal – behatolt és teret nyert a katolikus Egyházban. A konciliarizmus, a szentmise engesztelő áldozati jellegének és a pap áldozatbemutató szerepének háttérbe szorítása, a szolgálati és az általános papság összemosása, a kézbeáldoztatás, a szentélyek és oltárok lebontása és a protestáns imaházak úrvacsoraasztalaihoz hasonlóvá alakítása, a latinitás kiszorítása stb. mind-mind jellemző protestáns elemek. Az Oltáriszentség félre tétele és a pap középre helyezése, az áldozatbemutatás nép felé fordítása, az oltár decentralizálása, a nők szentélybe engedése, a női felolvasás, női ministrálás, női áldoztatás elterjesztése, a boldogságos Szűz Mária, a szent angyalok és a szentek tiszteletének a háttérbe szorítása, az ökumenizmussal kapcsolatos tévtanok, a mindent átható profanizálás, a liturgikus szabályok minduntalan megfigyelhető semmibe vétele stb. jelzik a protestáns tévtanok betörését és széles körű elterjedtségét. Luther érdemeinek a dicsérete és a protestáns forradalom rehabilitálása napjainkban szentszéki szinten zajlik, és pápai megnyilvánulások erősítik.

300 évvel ezelőtt alakult meg a modern szabadkőművesség

1717-ben négy londoni szabadkőműves páholy egy meghatározott, komoly okkal gyűlt össze a nyári napforduló idején, Szent Iván – Keresztelő János születésének – napján, június 24-én a Szent Pál-székesegyház területén levő a Lúdhoz és Rostélyhoz címzett („Goose & Gridiron”) fogadóban: megalapították Anglia Nagypáholyát (Premier Grand Lodge of England), a többi kőműves egyletektől különválva. Ez az esemény tekinthető a modern szabadkőművesség születésnapjának, egyúttal a francia forradalom egyik legfontosabb előzményének. A francia szabadkőművesek 1889. július 16–17-én, a francia forradalom 100. évfordulóján tartották Párizsban az első nemzetközi kongresszust, ahol megfogalmazták a szabadkőművesség célját, az ateista világköztársaság létrehozását, és az eszközt, ami nem más, mint a vallás (a katolikus Egyház) és a monarchiák megdöntése.

A szabadkőművesség báránybőrbe bújt farkas. Emberiességről és toleranciáról beszél, de a kinyilatkoztatáson, a hiten és a valláson is „fölülemelkedő”, egyes irányzataiban egészen nyíltan egyházellenes volta és világuralmi törekvései leleplezik az önmagában is elborzasztó emberközpontúságát. A szabadkőművesség tagadja a Szentháromság Egy Istent, helyette a Világ Nagy Építőmesteréről beszél; elutasítja a Teremtőt, helyette Őserőt és Ősalapot mond, az anyagot tekinti örökkévalónak. Tagadja az egy igaz vallás és a dogmák (hitigazságok) lehetőségét, helyette vallásszabadságot, szabadgondolkodást, emberközpontúságot, relativizmust és indifferentizmust hirdet. Tagadja a kinyilatkoztatást és az értelem igazságfelismerő képességét, helyette deizmust, panteizmust, racionalizmust és agnoszticizmust képvisel. Tagadja Krisztust, aki az élő Isten Fia és a világ Megváltója, az Út, az Igazság és az Élet. Az objektív igazságot elveti, eszkatológiával nem törődik, helyette az evilági jólét és hatalom érdekli. Úgy beszél „emberségről” és „toleranciáról”, valamint a természetes erkölcsi normák megtartásáról, mintha e törvényeknek semmi köze nem volna Istenhez, akit mint önmagát Krisztusban kinyilatkoztató Abszolútumot tagad. Miközben a személyes vallásosságot a „tolerancia” nevében magánügynek tekinti, addig a hierarchiájával, titkos tanaival és szertartásaival egyetemes érvényű álvallási struktúrát épít. A szabadkőművesség világnézete (Isten- és emberképe) döntő pontokon ellenkezik a katolikus Egyház hitével és tanításával. Katolikusnak részt vennie benne halálos bűn. A szabadkőművesség – irányzattól függő nyíltsággal – elveti Krisztus Egyházát, tagadja a katolikus kereszténység igaz vallás jellegét. Az Egyház társadalmi és politikai befolyásának teljes megszüntetéséért harcol.

A kinyilatkoztatással, az igazsággal, a vallással és az Egyházzal nyíltan szembemenő szabadkőművesség alapjaiban támadja meg és oldja fel az Isten-ember kapcsolatot. Célja egy ateista világköztársaság és egy világkormány, egy új világrend létrehozása, egységes világvallással, melynek középpontjában látszólag a humanizmus, a piedesztára emelt, Isten nélküli ember áll, valójában pedig az embernek hízelgő Sátán. A szabadkőművesség tehát voltaképpen egy önmegváltásra, önistenítésre ösztökélő, alapjaiban hitellenes és sátáni ihletésű („olyanok lesztek, mint az Isten”, vö. Ter 3,5) társulat, amely Krisztus és az Egyház tagadásával és az ember istenítésével a hazugság atyjának (vö. Jn 8,44) áldoz.

A szabadkőművesség e nagy évfordulója idén újholdra esik, ami okkult értelmezésben is nagy jelentőséggel bír. A szabadkőművességnek még soha nem volt akkora befolyása a katolikus Egyházra, mint amekkora jelenleg van. Krisztus és az Egyház egyetlen üdvözítő voltával szemben, a megtérés feltétlen szükségének hirdetésével ellentétben, hamis ökumenizmust, a vallások egyenlőségét és az emberi erőfeszítéssel létrehozható igazságos és békés világot állító hamis ideológia szolgálatában látunk manapság nem kevés főpapi megnyilvánulást, de Krisztus nélkül emlegetett világbékéről, hit és keresztség, megigazulás nélküli istengyermekségről hallunk ma egyes pápai megnyilatkozásokat is.

100 évvel ezelőtt tört ki a bolsevikok forradalma

1. november 7-én (a Julián-naptár szerint október 25-én) Oroszország akkori fővárosában, Petrográdban (ma Szentpétervár) győzedelmeskedett a Lenin és Trockij vezette bolsevikok által szervezett felkelés, mely a hatalmat a szovjetek – vagyis munkástanácsok – kezébe tette le. A hatalomátvételt követően a bolsevikok hamarosan kisajátították az irányítást, és egy diktatórikus rendszert építettek fel, melyet a szovjetek hálózata révén – majd egy négyéves polgárháború árán – az egész birodalomra kiterjesztettek. Eszmei értelemben ez a bolsevik forradalom szülte meg a Szovjetuniót.

A kommunizmus sátáni csapás, amelyet csalétek gyanánt megint csak az emberközpontúságot hirdeti az igazságosságnak, egyenlőségnek és testvériségnek – francia forradalomtól eredeztethető – áleszményeivel.

A dialektikus és történeti materializmus a kommunizmus alapeszméje. E tan szerint egyetlen valóság az anyag a maga vak erőivel. A növényekhez és az állatokhoz hasonlóan az emberi társadalom sem egyéb az anyag egyik megjelenési formájánál, amely az erők örökös harcában ellenállhatatlan kényszerűséggel fejlődik a végső kifejlet felé, ami az osztályok nélküli társadalom. Ebben az ideológiában természetesen nincsen hely Isten számára. Nincs örökkévalóság és állandóság. Nincs igazság. Nincs különbség szellem és anyag közt, sem a lélek és test között. Nincsen élet a halál után, nincsen feltámadás és végítélet s ezért alaptalan az örök élet reménye.

A kommunizmus egyenlőség-eszméje lerontja a legalapvetőbb emberi kapcsolatokat is. Mivel az embereknek egymás között való viszonyában a teljes egyenlőség elve áll, amely tagad minden Isten által rendelt rangfokozatot és tekintélyt. Tagadja az egyházi méltóságot, a társadalmi különbségeket, de a szülői tekintélyt és a házasságban a férfi tekintélyt is épp úgy, mint a felnőttekét a gyermekek fölött. A kommunizmus egyedül a társadalmi közösséget, mint első és egyetlen jogforrást ismeri el feljebbvalónak, ami Istentől elszakítva megint csak a Sátán uralmát jelenti.

A kommunizmus követte a protestantizmus és a szabadkőművesség egyházellenességét, beágyazott az ateizmusnak, a materializmusnak, a relativizmusnak, a laicizmusnak, a feminizmusnak, az abortusz és az eutanázia gyilkos eszméinek, a genderizmusnak, lerombolta a vallásos életet, a hit és az értelem egységét a tudomány, a politika és a művészetek területén, és szétzüllesztette a házasság és a család intézményét. A kommunizmus nyíltan ateista és materialista, amely tagadja Istent, és gyűlöli Krisztus Egyházát. Azt embert dolgozó állatnak tekinti, az igazság metafizikai és teológiai fogalma számára ismeretlen, egyedül „a nép szava” számít. S bár a Szovjetunió, mint politikai és gazdasági entitás összeomlott, észre kell vennünk, hogy a tévtanai ma mégis széltében-hosszában jellemzik korunk modern társadalmait.

A kommunizmus tanai az Egyház benső életébe is beszivárogtak. Az egyházi tekintély elvetése részben ugyanazon az ideológiai alapon jelenik meg, amit a kommunisták is képviseltek: az isteni hierarchia, a Krisztustól való rendeltség és a szentség bennfoglalt és/vagy kifejezett tagadásán. A modernista teológiában erősen jelen van a feminizmus, különösképpen a „női papság” burkolt vagy nyílt fölemlegetésével. A feminizmus teret nyer a liturgikus életben is (nő felolvasók, ministránsok, áldoztatók). A történeti materializmus fellelhető az egyházi tudományos és szellemi életben. A szentírástudományt, a krisztológiát, de az egyetemes üdvtörténetet sem lehet ma már nem evolutív módon értelmezni. A kommunizmus hatása alatt fogalmazták meg a „fölszabadítás teológiáját”, amely a II. vatikáni zsinat után kialakult „keresztény–marxista párbeszéd” kezdete óta folyamatosan terjed, hatása mindmáig igen erős. A kommunizmus elhitette, hogy nincsen más, csak a változó anyag, és az ember ezen a világon, a maga erejéből képes kialakítani a békét és jólétben élni. Ami igazi tragédia, hogy ezt a nézetet – az igazságosság és a világbéke emlegetését az egy igaz Isten és az egyszülött Fia, Jézus Krisztus nélkül, az egy igaz Egyház és az egy igaz hit nélkül – ma katolikus főpapoktól halljuk viszont, sőt szentszéki, pápai szinten hallunk megnyilatkozásokat igazságosságról és békéről a megtérésre való sürgető meghívás és a figyelemnek az égiekre (vö. Kol 3,1–2) való ráirányítása nélkül.

„Ahol azonban elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem” (Róm 5,20)

Három egyszerű pásztorgyermek, Lucia 10, Ferenc 9, Jácinta 7 éves, mikor 1916 tavaszán a juhok őrzése közben egy fénylő ifjú jelent meg előttük, aki a Béke Angyalának nevezte magát. Az első jelenést még további kettő követte. A látnokoknak az Oltáriszentség előtt leborulva, a Szentháromság szüntelen imádásával és engesztelésével, Jézus Szentséges és Mária Szeplőtelen Szíve által, szakadatlan imádsággal és engeszteléssel kell viseltetniük a sok bűnért, mellyel Istent bántják meg és kérniük kell a bűnösök megtérését. Ennek módját a szent angyal tanítja meg a gyermek látnokoknak: „Mindent alakítsatok áldozattá.”

100 évvel ezelőtt, 1917. május 13-án vasárnap jelent meg első alkalommal a Szűzanya Fatimában. A Szent Szűz így tanította a gyermekeket imádkozni: „Jézusom! Irántad való szeretetből, a bűnösök megtéréséért s a Szűzanya Szeplőtelen Szívén tett sérelmek jóvátételéért.” Vezeklést, engesztelést, a rózsafüzér imádkozását, áldozathozatalt kért tőlük. A Szűz látomásban megmutatta a kárhozat helyét. A Szűzanya utolsó, hatodik jelenésére 1917. október 13-án szombaton került sor. Ekkor történt a napcsoda, amelynek legkevesebb harmincezer ember volt közvetlen tanúja. Az egyházi kivizsgálás nyomán (1958) minden igaznak bizonyult Fatimában. A fatimai jelenések befejeződtek, de Lucia életében Mária többször megjelent még, s ilyenkor mindig kérésekkel fordult hozzá. A Fatimai Szűzanya kérte az elsőszombati ájtatosságot, továbbította Jézus akaratát Szűzanya Szeplőtelen Szívének tiszteletére, és Isten felszólítását a Szentatyának, hogy a világ valamennyi püspökével együtt ajánlja fel Oroszországot Szűz Mária Szeplőtelen Szívének.

A fatimai jelenésekhez egy sokkal korábbi jelenés is kapcsolódik. Jézus 1689. június 17-én látomásban jelent meg Paray-le-Monial vizitációs kolostorban Margareta Maria Alacoque nővérnek (1647–1690), és megmutatta neki Isteni Szívét azzal az utasítással, hogy üzenetben közölje a francia királlyal, hogy Franciaországot ajánlja fel Szentséges Szívének. A napkirály, XIV. Lajos azonban vonakodott teljesíteni az Úr kérését. Napra pontosan 100 évvel e látomás után, 1789. június 17-én lázadt fel a Harmadik Rend a király ellen, mely nap a francia forradalom kezdetének számít. Ez megpecsételte a királyság bukását, amivel a pápaság is elvesztette egyik legfontosabb védelmezőjét. XVI. Lajos királyt a lázadók megfosztották hatalmától és lefejezték, továbbá az őrült forradalom során az Egyházat is irtani kezdték: klerikusok ezreit, fiatal szerzeteseket és szerzetesnőket küldtek nyaktiló alá, vagy lőttek agyon. A papság és a szerzetesség soraiból további ezreket hurcoltak el rabszolgamunkára, és tízezreket üldöztek el az országból.

250 évvel a látomás után, 1931. augusztus 29-én az Úr Jézus látomásban Fatimában is megjelent, és közölte Lucia nővérrel: „Add tudtára szolgáimnak [a pápáknak]: Mivel Franciaország királyának példáját követik és kérésem teljesítését halogatják, a szerencsétlenségben is őt fogják követni.” (Forrás: Frére Francois de Marie des Anges: Fatima, Joie Intime, Événement Mondial 1993. In: katolikus-honlap.hu)

Krisztus nem sokkal később ismét megjelent Luciának, és ezeket mondta: „Nem akartak hallgatni a követelésemre. … Miként Franciaország. Oroszország addigra az egész világon elterjeszti tévtanait, amivel háborúkat és az Egyház üldözését idézi elő.” (Uo.)

A késedelem 40 éves bolsevizmust, háborúkat és egyházüldözést okozott, a marxizmus-leninizmus pedig – a dialektikus materializmus és a relativizmus üzenetével – az egész világot meghódította. Alakul az új világrend, a globális kormányzás és az egységes világvallás. A nagy csata igazi tétje, amely a politika megértéséhez épp úgy kulcs, mint az Egyházban történtek értelmezéséhez, nem más, mint a lelkünk üdvössége.

Fülep Dániel

Megjelent a Tengernek Csillaga folyóirat 2017. május-júniusi számában.

Az országgyűlési választások közeledtével a nemzetközi Soros-hálózat a kiberterrorizmus eszközeihez folyamodhat, hogy megpróbálja befolyásolni a szavazás kimenetelét. Egy ilyen támadás ha nem is váratlanul, de felkészületlenül érheti Magyarországot.

„A választások közeledtével az ország egyáltalán nincs felkészülve egy Soroshoz közel álló hackertámadás kivédésére.” – derül ki a 888.hu beszámolójából. A lap szerint Magyarország számára technikailag és jogi értelemben is kihívást jelentene egy ilyen beavatkozás elhárítása, és ha sikerülne is megakadályozni a választási folyamatba való beavatkozást, a tetteseket nagy valószínűséggel nem lehetne bíróság elé állítani és elítélni.

“A kibertámadások esetén nagyon nehéz, sőt, szinte lehetetlen olyan közvetlen bizonyítékokat felmutatni, amelyek helytállóak és bizonyító erejűek lennének az igazságszolgáltatás előtt. A támadások folyamatos, meredeken emelkedő száma miatt egyre inkább szükség lesz olyan infokommunikációs szakjogászokra, akik az informatikai incidenseket hatékonyan tudják kezelni.” – írták.

A közelmúltban több olyan hivatali átalakítás is történt, melyek arra utalnak, hogy Magyarország védelmi képességei ilyen téren bővítésre szorulnak. Februárban a Magyar Idők napilap arról számolt be, hogy folyamatban van a nyomozók toborzása a Nemzeti Nyomozó Iroda kiberbűnözés elleni főosztályára. A lap szerint a belügyminiszter átlagon felüli fizetést ígért az újonnan jelentkező specialistáknak.

Áprilisban a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen külön kiberbiztonsági akadémia alakult, melynek célja, hogy „a közszolgálat, a rendvédelem és a honvédelem területén is katalizátorként működjön a kiberbiztonsági képzésben.”

Az utóbbi évek során egyre többet hallani állítólagos orosz hackertámadásokról, melyek a gyanúsítások szerint választások befolyásolását, vagy Oroszországgal kritikus hangot megütő szervezetektől bizalmas információ kinyerését szolgálták. Ugyanakkor, a közvélemény láthatóan megfeledkezik arról, hogy a nyugati információs tér fősodorában elsőként ismertté vált hackercsoport – az Anonymous – kezdetben éppen egy olyan szervezet volt, mely kisebb csoportok laza hálózataként gyakran hirdetett meg közös cselekvést a liberális demokrácia védelmében.

Az ilyen esetek megszaporodása pedig arra utal, hogy a hackertámadások ma már valós veszélyt jelentenek minden egyes országgyűlési választás előtt. Igen sokat elárulna az ország szuverenitásával kapcsolatban, ha a specialisták csak az orosz hackertámadás kivédését tartanák fontosnak, de eközben nem tartanának szükségesnek más politikai motivációjú – liberális, vagy az euro-atlanti integráció mélyítésére a nemzeti szuverenitás sértésével törekvő – beavatkozások kivédését.

http://www.hidfo.ru/2017/05/a-kiberterrorizmus-eszkozeihez-folyamodhatnak-soros-ugynokei/

A szabadkőművesség Ferenc pápát megválasztása óta különös becsben tartja, és ezt a tényt nem árt figyelembe vennünk akkor, amikor a Vatikán vezetőjének tevékenységét és annak lehetséges következményeit megítéljük nem sokkal békéltetőnek szánt egyiptomi útja után, ahol szélsőséges muszlim csoportok kopt keresztényeket ölnek halomra.

Kezdjük először is azzal, hogy a pápa megválasztását követő napon az Olasz Nagy Kelet páholy (Grande Oriente D’Italia), amely az ország szabadkőműveseit képviseli, kibocsátott egy hivatalos közleményt, melyben dicsérte őt a megválasztása napján megtett első egalitariánus, egyenlőségre törekvő intézkedéseiért. A dokumentum nyilvánvalóvá tette a szabadkőművesek azon várakozását, hogy az új pápa az egyházat a szabadkőművesség által vágyott demokratikus útra vezeti majd. Ez az álláspont az Olasz Nagy Kelet páholy hivatalos honlapján jelent meg. (Forrás: Katolikus-honlap.hu)

Gustavo Raffi, a páholy nagymestere ekkortájt arról beszélt, hogy „Ferenc pápával semmi sem lesz többé olyan, mint előtte”, illetve kifejtette: „Az egyszerű kereszt, amit fehér reverendáján viselt, reményt kelt bennünk, hogy az egyház emberei újra felfedezik a minden jóakaratú emberrel és a szabadkőművességgel való párbeszéd fontosságát, ami a latin-amerikai tapasztalat tanítása szerint az emberiség javára és haladására szolgál, amint azt Bolívar, Allende és José Martí is megmutatta, hogy csak néhányat említsünk. Ez az a »fehér füst«, amit várunk korunk egyházától.”

Ha a szabadkőművesség mondja azt, hogy az új pápával semmi nem lesz többé olyan, mint előtte, annak különös jelentősége van. De menjünk is tovább! Jorge Mario Bergoglio bíborost 2005-ben a Buenos Aires-i Rotary Club mint az év emberét a klub Silver Laurel díjával tüntette ki.

A Rotary-klub-tagság, illetve a klubhoz kötődés általában nem áll távol a szabadkőművességhez kapcsolódás beismerésétől, vagy utóbbi céljainak elfogadásától. A Rotary Magazin 2013-as számában egy bizonyos Martin Lohmann nevű szerző a pápát dicséri, és idézi Perez izraeli elnököt, aki szerint „Az újonnan megválasztott pápa az Istennek való odaadás, az Isten iránti szeretet, a béke iránti szeretet, egy szent szerénység és egy most ébredő kontinens mellett áll ki.”

Érdemes felfigyelni az „egy most ébredő kontinens” kitételre. Vajon mit takarhat ez a gondolat, mi lehet a tartalma ennek az ébredésnek? Érdemes ezzel összefüggésben idézni a Time Magazin címoldalát a pápa megválasztását követően. A címoldalon ez szerepelt: „New World Pope (Az új világ pápája). Vajon mit jelent itt az új világ? Mindenesetre Ferenc pápa az ökumenizmus elkötelezett híve, s nagy megértéssel, empátiával beszél az iszlámról, annak egyistenhitéről.

Ezek után térjünk át az Európa jövőjét fenyegető migránsáradatra, s ezzel kapcsolatban a szabadkőművesség véleményére. 2015. szeptember 7-én huszonnyolc európai szabadkőműves-páholy adott ki közös nyilatkozatot, amelyben felszólítják az európai kormányokat, hogy fogadják be az összes, Európába tartó bevándorlót. Nemleges válasz esetére azzal fenyegetnek, hogy újabb konfliktusokat szítanak Európában. (A nyilatkozatot többek között a francia Medias-presse.info tette közzé 2015. szeptember 9-én.)

A páholyok arra hivatkoznak, hogy felül kell emelkedni a nemzeti egoizmuson, az európai vezetőknek be kell tartaniuk az emberi jogokat, a szolidaritás és testvériség eszméit, s az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatából kell kiindulniuk. Meglepő, hogy a nyilatkozat lényegében ultimátum jellegű, ugyanis kijelentik, hogy ha az európai államok nem engedélyezik a korlátlan bevándorlást, akkor, mintegy válaszképpen, „megosztottságot és konfliktusokat” helyeznek kilátásba.

Mindebből levonható néhány következtetés a szabadkőműves-szervezetek alapállásáról. Kiindulópontjuk a szabad individuum és a francia forradalomig visszanyúló emberi jogok, eszményük az egyének közötti világméretű társulás, „szolidaritás”, s ezáltal egy univerzális világpolgárság, világtársadalom létrejötte. A nemzetet, a nemzetállamokat a múlt rekvizitumai közé sorolják, a „nemzeti egoizmust”, a nacionalizmust pedig meg kell szüntetni, hogy átvegye a helyét a kozmopolita nemzetköziség, a globalizmus.

Ezen belül egy olyan új Európát képzelnek el, amelyben keverednek az etnikumok és a vallások, megszűnik a kereszténység és a keresztény egyház kitüntetett pozíciója, hogy helyette egyfajta „ökumenizmus” vegye át a szerepet. Ez rövid távon a vallások közeledését és kiegyenlítődését jelentheti, hosszú távon azonban felbukkan az egységes világtársadalom mintájára és logikus következményeként az egységes, szinkretista világvallás víziója is.

Ebben az összefüggésben pedig korántsem véletlen, hogy a szabadkőműves-szervezetek nagy erőkkel támogatják a korlátok nélküli bevándorlást Európába, mert ez eszmei-ideológiai víziójuk megvalósítását segítheti elő. És az is teljesen világos, hogy azokat a kiemelkedő súlyú, fontos intézményeket irányító személyiségeket is támogatják, akik céljaiknak megfelelő közéleti tevékenységet folytatnak.

Nem vitás, hogy Ferenc pápa egyértelműen a migránsok feltétlen befogadá­sára helyezte, helyezi a hangsúlyt, s a szabadkőművesek által is hangoztatott szolidaritás és humánum fontosságát emeli ki, már-már közelítve az ultraliberális emberi jogi fundamentalizmushoz.

Feltűnő az is, hogy Ferenc tézisei is kifejezetten a migráns mint egyén szempontjaira helyezik a fő hangsúlyt, miközben feltűnően hiányoznak ezekből az érvelésekből a nagyobb közösségek, az európai nemzetek szempontjai, a nemzeti értékek, érdekek figyelembevétele, a nemzetekkel kapcsolatos „tolerancia”, „szolidaritás” és „humanizmus”. Úgy tűnik, hogy a migráns emberi jogai a legfontosabbak, és a történelmi, keresztény nemzetek jogai pedig lényegtelenek, érdektelenek és „tradicionalisták”.

Szeretném itt finoman megjegyezni: a keresztény egyház megújítása nem a nemzetek megszüntetése által lehetséges, s nem neoliberalizmussal és politikai korrektséggel. Az egyház megújítása az élet és a keresztény társadalmi közösségek, nemzetek valós problémáihoz igazodó megközelítéssel lehetséges.

Egyszóval: a fentieket figyelembe véve ne csodálkozzunk, ha a szabadkőművesség Ferenc pápát dicséri. De ne örüljünk neki…

A szerző politológus

http://magyaridok.hu/velemeny/szabadkomuvesseg-es-papa-1647286/