Anzix

Az emberek túlnyomó többségének fogalma sincs arról mi folyik itt. Passzívan és aktívan tolják a szekerét annak a szemünk előtt kiépülő világdiktatúrának, ahol mindent elvesznek, mindent ami miatt érdemes emberként erre a világra születni. Oly mértékben megfosztottak, magyarságunktól az identitástudatunktól(lásd kozmopolitizmus), az ehhez szervesen kötődő spiritualitásunktól(lásd kommunizmus), hogy nem csak egymás, hanem magunk kerékkötői is lettünk, egy arctalan(lásd maszkviselés), véleménnyel nem rendelkező, vagy azt felvállalni képtelen, egoista(lásd sátánizmus)világban. Nem vesszük észre, hogy a vesztünkbe rohanunk, s az évszázadok óta tervezett világuralmi törekvések kiszolgálóivá tettek minket. Mivel a folyamat most lassan lezárul, a világnépesség túlnyomó többségére már nem lesz szükségük. Igazán jó rabszolga módjára az elvégzett megalázó munka után, amibe nem csak belerokkantak, hanem lelküket is már rég eladták, most önként cammognak a megsemmisítő eutanáziaközpontokba, hogy lelkesen felvegyék végzetes méreginjekciójukat.A nagyanyám mesélt mindig arról, hogy napokon át gyalogolunk majd, mire találkozunk egy másik emberrel, akinek első kérdése az lesz:te hogy maradtál életben? Nagyon szomorú ez, hogy a sátán ül a világnak trónján és elhitette az emberekkel, hogy ő nem létezik, de azt is, hogy csak másik ember letaposásával lehet boldogulni, hogy lopni, csalni, hazudni kell, hogy felemelkedhessünk, hogy nem számít se Isten, se ember, amikor a magunk céljai elérése csak a fontos. A Lelkiismeretet felváltotta, a bűnös tett utáni elégedettségérzés, amit a romlott világ jutalmaz is, így lesznek gazemberekből felemelkedett megmondó és hatalommal bíró parancsemberek, s lesznek az igazakból számkivetett, üldözött és kigúnyolt szerencsétlenek, akiket úton útfélen meg lehet alázni, akiket büntetlenül lehet püfölni, a többség posványban agonizáló szórakoztatására. Nekem már nem kell magamat meggyőzni arról, hogy ezekben az utolsó években mindennél fontosabbá vált az, hogy megmaradjunk embernek. Bármi áron, akármilyen veszteség ér is, lelkünk tisztaságának megőrzése, az élethez való ragaszkodásunkat is felül kell hogy írja. Inkább a halálba rohanok, sem mint magam, a hazám, az Istenem árulója legyek. A JÓISTENt kérem nap nap után, hogy adjon erőt mindehhez, mert egyedül csak vele, az ő oltalmazó erejével védhetem meg lelkemet, azon pusztító dögvésztől, amit most a sátán az emberiségre zúdít, tudván, hogy uralmának ideje rövidesen lejár, s ezért minél több lelket kíván a sötétségbe, az örök kárhozatba taszítani. Remélem a JóIsten, a végórákban méltónak talál, hogy engem, szeretteimet és minden igaz magyart és más nemzetek teremtményeit gondoskodó, óvó szeretetével vigye át a mennyek kapuján a boldog lelkek paradicsomába.

(Csajághy Árpád)