">
Mi ez már megint? – kérdezhetik egyesek. Újabb apokaliptikus figyelmeztetés? A cím alapján éppen az is lehetne, de most nem egészen erről lesz szó.
Legutóbb épp a pápa esetleges lemondása került szóba és írásom középpontjában éppen egy olyan bibliai részlet áll, ami a katolikus hívők szemében a pápaság létjogosultságát hivatott alátámasztani.
Biztosan kitaláltátok már, hogy Jézusnak Péterhez intézett szavairól van szó, amikor tanítványaival Cézárea Filippiben járt és feltette azt a bizonyos kérdést: „Kinek mondják az emberek az Emberfiát?” A különböző válaszokat meghallgatva végül Péter is megszólal: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Jézus nem rejtette véka alá, hogy ez a helyes válasz és megdicsérte Pétert, amiért Isten hangjára figyelt, majd elhangzik a sokat idézett és még többet vitatott mondat:
„Én pedig ezt mondom neked: Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta.” (Máté 16:17)
Nemcsak számunkra, de nyilván az ókori Izraelben élők számára is egyértelmű volt, hogy a görög Petros név követ jelent és bár azok közé tartozom, akik hiszik, hogy a meglévőn, vagyis Jézus Krisztuson kívül más alapot senki nem vethet (Korinthus 3:11), a mondat mégis tartogatott meglepetéseket számomra.
Abban is biztos vagyok, hogy a testté lett Szó, aki nemcsak világokat, de nyelveket is teremtett, a szójátékok mestere is, így Péter neve sem véletlenül került a mondatba, ugyanakkor az is egyre világosabb számomra, hogy Jézus itt nem az egyház felépítésére vagy hierarchiájára, hanem az emberiség pár ezer éves történelmét átszövő egyik kozmikus összefüggésre célzott, amivel a tanítványai minden bizonnyal tisztában voltak.
Megvizsgálva Cézárea Filippi földrajzi elhelyezkedését, kiderül, hogy milyen sziklára utalhatott Jézus. Cézárea Filippi az Ószövetség idején Básánként, vagyis a „kígyó helye” néven ismert területen feküdt, a Hermon hegy lábánál, amit annak idején két óriás király, Óg és Szíhón, a hírhedt Refaim és Anakim leszármazottai uraltak. Főbb városaikat, Edreit és Astárótot, az ókori Ugaritból fennmaradt rovásírásos táblák is említik.
A lényeg, hogy a helyszín mindenki számára ismert volt az ókori keleten. Egy időben a Pán-kultusz központjának számított és itt állt Zeusz egyik temploma is, akinek földi megtestesítőjét Augusztus Cézárban látták a Jézus idején élt rómaiak.
Történészek szerint egykor 20 pogány templom állt Hermon hegyén és környékén(Arav, “Hermon, Mount (Place),” 159.o).
“Történészek szerint egykor 20 pogány templom állt Hermon hegyén és környékén”
Ugarit lakói szerint Edrei és Astárót jelképezték az alvilág bejáratát, vagyis a „pokol kapuit”. A tanítványok szemében Básán egyértelműen gonosz, baljós hely volt. A két szövetség közötti zsidó irodalom (például Énok 1. könyve) szerint, a bukott angyalok is itt, a Hermon hegyen érkeztek a Földre, hogy feleséget vegyenek maguknak az ember lányai közül(1. Mózes 6:1-4), akiknek a leszármazottait Nefilimnek hívták.
Vagyis Péter „ennél a sziklánál”, a Hermon hegy lábánál, a „pokol kapujában” vallotta meg, hogy Jézus a Krisztus, az Élő Isten Fia(Máté 16:16).
Jézus válasza tulajdonképpen hadüzenet volt. Nem kérdés, hogy az egyháznak, a hívők közösségének alapja, maga Jézus, ugyanakkor itt Jézus arra is utal, hogy „erre a sziklára”, a „pokol kapujára” építi az egyházát és az, vagyis a kapu, nem lesz képes ellenállni neki.
Sokszor hajlamosak vagyunk kizárólag üldözöttként tekinteni az egyházra, ahol a hívők szinte kizárólag Sátán támadásainak visszaverésével vannak elfoglalva, pedig ez nem így van.
Mióta képes például egy kapu támadni? Egy vár vagy erődítmény esetében a kapu egyértelműen a védelem eszköze. A jelen esetben pedig Isten királysága a támadó. Jézus ezzel a kijelentésével személyesen adta át a hadüzenetet a címzettnek a „pokol kapujában”. A támadás a kapu ellen irányul, ami nem lesz képes ellenállni a rohamnak. A diadal egy kapu esetében annyit tesz, hogy épen és zárva marad. Ennek a kapunak ez nem fog sikerülni.
A pokol egy napon Sátán sírja lesz.
Michael S. Heiser, The Unseen Realm, Recovering the supernatural worldview of the Bible című könyvének felhasználásával