blind-leading-the-blind

A Blaze egy új felmérésről tudósít, amelyben az abszolút erkölcsi törvények létezéséről kérdezték az embereket.

A felmérés egy érdekes és egyúttal ellentmondásos dinamikát tár fel: miközben az emberek egyre inkább aggódnak mások erkölcsi nézetei és az általános morál állapota miatt, egyre többen képtelenek különbséget tenni a jó és a rossz között.

„Az erkölcsi igazságról a válaszolók 35 százaléka gondolta azt, hogy abszolút, 44 százalékuk szerint a körülményektől függ, míg 21 százalék mondta azt, hogy nem szokott ilyesmin gondolkozni.”

Bár a gyakorló keresztények között az arány kicsit jobb volt, 59 százalék szerint abszolút, a nem hívők 22 százalékához képest, ez a szám igazából arról árulkodik, hogy a hívők jelentős része saját hitével sincs igazán tisztában.

„Az összes megkérdezett 80 százaléka aggódik az Egyesült Államok erkölcsi állapota miatt, a keresztény válaszadók között pedig ez az arány 90 százalék. Más hitek követői közül 72 százalék, a nem hívők közül pedig 67 százalék látja rossznak a helyzetet e téren.

Ami viszont érdekes, hogy bár a válaszolók nagy része, hitétől függetlenül aggódik a világ erkölcsi állapota miatt, 57 százalékuk úgy gondolja, hogy a jó és a rossz kérdése az ember „személyes tapasztalataitól függ”. Ezt a vélekedést a 2000 után születettek 74 százaléka osztja, míg az összes megkérdezett 65 százaléka úgy véli, hogy „az adott kultúra határozza meg, hogy mi elfogadható a nép számára.

Ettől függetlenül 59 százalékuk úgy gondolja, hogy a „Biblia abszolút morális igazságokat ad minden embernek, minden helyzetben, kivétel nélkül.”

A kultúra diktálta erkölcs a relativizmus egyik elterjedt formája, ami szerint az adott kultúra vagy társadalom határozza meg, hogy mi helyes és mi nem. A probléma ott van, hogy e szerint nem létezhet erkölcsi fejlődés, de még visszafejlődés sem, csupán változások sorozata, hiszen, ha azt tekintjük helyesnek, amit a társadalom elfogad, akkor az, amit tegnap elfogadott éppen olyan jó volt, mint amit holnap fogad majd el, ha maga a társadalmi elfogadás diktálja az értékrendet.

Az elmélettel persze egyéb gondok is vannak. Amennyiben a kultúra határozza meg az erkölcsöt, akkor kultúra nélkül nem létezne jó és rossz. Amennyiben a kultúra az erkölcs mércéje, vagyis nem létezik egy mindenek felett álló erkölcsi törvény, milyen alapon ítéli meg egyik kultúra a másikat? Milyen alapon kritizáljuk egy adott kultúra tagjait, bármilyen bizarrak legyenek is tetteik? Eszerint minden diktatúra és annak minden tette elfogadható, hiszen az adott kultúra vagy társadalom lehetővé tette, jóváhagyta működését.

És hogy mindez miért számít?

Például azért, mert ha kizárjuk az objektív igazság létezését, hogyan találhatunk rá? Hogyan találhatunk a megtalálhatatlanra? Hogyan magyarázzuk el valakinek, aki nem hisz az objektív igazság létezésében, hogy nem azért hirdetjük a kereszténységet, mert szimpatikus vagy, mert a társadalom javát szolgálja (bár ez is igaz), hanem azért, mert történetesen igaznak tartjuk?

Nem minden kereszténynek szimpatikus, hogy Isten ranglétráján mások szolgái állnak az első helyen, mégis ez az igazság.

Nem szimpatikus, hogy csakis a büszkeségemet hátrahagyva közeledhetek Istenhez és másokhoz, pedig másképp nem fog menni, mert Isten a „kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak kegyelmet ad”.1

Nem mindenkinek szimpatikus, hogy az életét úgy találja meg, ha lefekteti másokért, pedig ez az igazság.2

A relativizmus lehetetlenné teszi az értelmes párbeszédet. Hogyan beszélhetnénk arról, aminek létezését tagadjuk? Relativista nézeteikhez igazából kizárólag hallgatással lehetnek hűek követői.

A címben elhangzó kérdést megválaszolandó, fellélegezhetünk: az igazság nem halt meg, mert az igazság történetesen maga az Élet, az Élet pedig az Út,3 amit nem változtatnak meg a mi múlandó, bizonytalan gondolataink.

„Ha megmaradtok az én beszédemben, bizonnyal az én tanítványaim vagytok, és megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket.” – János 8:32

  1. Jakab 4:6 [↩]
  2. Máté 10:39, János 15:13 [↩]
  3. „Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.” – János 14:6 [↩]

http://idokjelei.hu/2016/06/az-objektiv-igazsag-halala-egy-ujabb-felmeres/