">
“Minden katona amelyik a hazáért, egy eszméért adta életét, legyen az az eszme jó vagy rossz, és megmaradt a borzalmak között is embernek, – hős volt. Holtak ellen pedig nem harcolunk.”
Sok nemzeti portálon köpködnek, és orbékolnak, amiért Putyin “meg merte” koszorúzni a magyar földön elesett orosz katonák emlékművét, és sírjait.
Valamit vegyünk figyelembe: Ne keverjük össze a két rendszert.
Az még a Szovjetunió volt. A mai Oroszországnak már semmi köze sincs az akkori bolsevik rezsimhez. Az, hogy Putyin megemlékezett az itt elesett orosz kiskatonákról természetes. A mi kormányküldöttségeink (már amelyik), is megemlékeznek a Don-kanyari magyar emlékműnél. (Rudkinonál – a szerk).
Az oroszoknak is természetes ez. Ha minden héten menne egy delegáció magyar részről és megemlékezne Oroszországban elesett katonáinkról ők akkor sem háborognának. Csak úgy megsúgom: Az kinti magyar hadisírokat, és emlékműveket az oroszok tartják rendben, és gondozzák. Méghozzá példás hozzáállással, és ingyen. Nem hőbörögnek, (még a legnacionalistább orosz szervezetek sem, hogy a hazájukat lerohanó idegen katonák emlékét nekik kell ápolni.
Ez csak nálunk divat, sok elvakult embernél. Háború volt. Szép háború pedig nincsen, csak sok-sok fájdalommal, és szenvedéssel járó háború van. Mind a legyőzöttek, mind a győzők részéről. Az oroszok, akik szintén sok szenvedésen mentek keresztül tudják ezt, és így is állnak hozzá a dologhoz. Még Brezsnyevi idejében is gondozták a “fasiszta” magyar katonák sírjait. Igaz, emlékművük az még akkor nem volt, de már van.
Idéznénk A. Gervocsuk tábornokot, még a szovjet időkből: “Minden katona amelyik a hazáért, egy eszméért adta életét, legyen az az eszme jó vagy rossz, és megmaradt a borzalmak között is embernek, – hős volt. Holtak ellen pedig nem harcolunk.”
Azt hiszem ez mindent elmond róluk, és a gondolkodásukról. Nekünk, a történelmünk során szintén sokat háborúskodó, és ezáltal szenvedő, és sokat vesztett nemzetnek, – szintén illene ezen elgondolkodnunk!…
