">
Tételezzük fel, hogy vizsgára készülsz. Vajon reményekkel vagy félelemmel telve állnál neki megírni, ha még a megválaszolandó kérdéseket sem érted? Biztos sokaknak volt már olyan rémálma, hogy teljesen felkészületlenül kellett beülnie egy vizsgára. Elég rossz érzés. Amennyiben pedig ébren töltött óráinkban is előfordult ilyen, valószínűleg a vizsga nem sikerült túl fényesen.
Ehhez hasonlóan igenis reményt ad, ha megértjük, mi vár a világra. A várható összeomlással, a készülő világkormánnyal és úgy általában az utolsó időkkel foglalkozó oldalakat sok kritika éri, mert egyesek úgy gondolják, hogy csupán félelmet próbálnak kelteni, amikor ennek éppen az ellenkezője igaz.
Amikor tudjuk, hogy hurrikán érkezése várható, félelemkeltésnek számít azt mondani az embereknek, hogy deszkázzák be az ablakaikat? Nyilván nem. Sőt, akár életeket menthetünk ezzel az elővigyázatossággal.
Amikor azt vesszük észre az utcán, hogy valaki figyelmetlenségből éppen egy arra haladó autó elé készül lelépni, mi a helyes reakció? Bármely kicsit is együtt érző ember felkiáltana, hogy figyelmeztesse és megóvja a balesettől az érintettet. Az illető nyilván megdöbbenne, valószínűleg meg is ijedne egy pillanatra a kiáltástól, de az is biztos, hogy miután rájött mi történt, hálásan megköszönné, hogy a figyelmeztetéssel közbeavatkoztunk. A helyzet az, hogy a világ soha nem látott súlyosságú balesetsorozat felé halad. Ha valóban érdekel bennünket a többi ember sorsa, akkor kötelességünk figyelmeztetni őket.
2011 óta több mint 1200 cikk jelent meg az Idők Jelei oldalán. Ebből egyesek arra következtethetnek, hogy készítői folyamatosan aggódnak a világra váró események miatt, pedig az igazság ettől nem is lehetne távolabb.
Nincsenek álmatlan éjszakáink és nem szeretnénk, ha az itt megjelenő írások bárkiben is félelmet keltenének. Békét egy vihar közepén is találhatunk, sőt a vihar közepén is jelenlévő bizalom, a béke legteljesebb formája. A béke csak akkor válik igazi békévé, ha a vihar próbára tette.
Jézus is előre figyelmeztette tanítványait a rá váró megpróbáltatásokról és így vigasztalta őket:
„Most mondom ezt nektek, mielőtt megtörténik, hogy ha majd megtörténik, higgyetek… Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen.” (János 14:29, 27)
Tudjuk, hogy a készülő vihar ellenére, életünk legfontosabb fejezetei várnak ránk és minél nagyobb a sötétség, annál nagyobb szükség van a hitünk jelentette fényre.
Visszatekintve a történelemre, kiket tekintünk igazi hősöknek? Tetteik szinte minden esetben valamilyen komoly konfliktushoz vagy megpróbáltatáshoz köthetőek.
Hasonlóképpen, az előttünk álló évek jelenthetnek embert próbáló, de pozitív kihívást vagy földi poklot is. Mindez attól függ, hogy ki-ki hogyan reagál a körülményekre.
Vajon kik fognak félelemmel és pánikkal reagálni az eljövendőkre?
Azok a tömegek, akiknek fogalmuk sincs, hogy mire számíthatnak és semmilyen szempontból sem készülnek az érkező összeomlásra. A 30-as évekhez hasonlóan, lesznek, akik kiugranak az ablakból vagy a vonat elé vetik magukat, míg másokon olyan kétségbeesés lesz úrrá, amiből tényleg csak egy csoda húzhatja ki őket.
Kifogásokat persze mindig lehet találni. Sajnos egyesek odáig mennek, hogy szerintük a felkészülés egyenlő a hit hiányával. Úgy gondolják, hogy amikor arra bátorítunk másokat, hogy keljenek fel a fotelből és tegyenek valamit a családjukért vagy másokért, az ellentétes a hittel. Szerintük Isten majd mindent elrendez helyettünk.
Nem is értem, hogy azok, akik így gondolkoznak miért kelnek fel reggelente, hogy munkába induljanak és miért nem „bíznak egyszerűen Istenben,” hogy feltöltse a bankszámlájukat? Miért tankolják meg az autójukat és miért nem bízzák ezt is Istenre?
A Biblia egészen mást tanít. Istenben bízni nem azt jelenti, hogy nem teszünk semmit. A Példabeszédekben például ezt olvassuk:
„Eredj a hangyához, te rest, figyeld, hogy mit tesz, és okulj! Bár nincs vezére, elöljárója vagy uralkodója, mégis biztosítja a kenyerét nyáron, begyűjti eledelét aratáskor. Meddig fekszel, te rest, mikor hagyod abba az alvást? Még egy kis alvás, egy kis szunnyadás, összetett kézzel fekvés: így tör rád a szegénység, mint útonálló, és a szűkölködés, mint egy fegyveres ember.” (Példabeszédek 6:6-11)
Természetesen, amikor emberi erővel már nincs mit tenni, Isten képes közbelépni, és akár csodák egész sorozatával ellátni az övéit. A Bibliában számos példát találunk erre.
Ugyanakkor mindannyian felelősek vagyunk, hogy a családunk és mások javát szolgáló döntéseket hozzunk, ezért is fontos, hogy ezeket ne engedjük át másoknak.
Manapság egy átlag amerikai havonta 153 órát tölt a tévékészülék előtt és ebben nincs benne a moziban, videojátékokkal vagy internetes szörfözéssel töltött idő és 120-150 órájukkal a magyarok sincsenek sokkal lemaradva. Gondoljunk csak bele: mekkora befolyással bírhat havi 150 óra „programozás” egy átlagember számára?
Az Egyesült Államokban hat társaság, a Time Warner, a Walt Disney, a Viacom, a Rupert Murdoch’s News Corp., a CBS Corporation és az NBC Universal uralja ezt a piacot.
A médiának vannak még olyan területei, amelyeket kevésbé dominálnak ezek a birodalmak, de ezeknél is fokozatosan romlik a helyzet.
Sajnos az Interneten is egyre erősebb a kontroll. A Facebook, Google, Yahoo, Microsoft és hasonló nagy cégek egyre nagyobb beleszólással bírnak abba, hogy mit látunk és hallunk a világhálón. (link)
Minél előbb szabaduljunk ki ennek a hálónak a fogságából!
A jelen vagy bármelyik alternatív weboldalon található írásokat sem kell készpénznek venni. Vegyük a fáradtságot, hogy utánajárunk az olvasott, hallott híreknek és használjuk az eszünket. Ez elsőre talán nehéznek tűnhet, mert manapság a fiatalokat nem tanítják meg a logikus gondolkodásra, sőt, azt várják tőlük, hogy kérdés nélkül fogadjanak el mindent, amit a rendszer eléjük tár.
George Orwell azt mondta, hogy
„Az egyetemes elhitetés idején az igazság kimondása forradalmi tettnek számít.”
Mi egy ilyen korban élünk.
Az igazság azonban nem okoz félelmet.
Éppen ellenkezőleg. Az igazság reményt ad és felszabadít.
Megnehezíti a helyzetet, hogy sok ember fel sem ismeri az igazságot, mert „lepel van a szívén”, a megoldás azonban mindenki előtt nyitva áll: „Mikor pedig megtér az Úrhoz, lehull a lepel.”
Az eredmény? „Az Úr pedig a Szellem; és a hol az Úrnak Szelleme, ott a szabadság.” (I. Korinthus 6:15-17)
Michael Snyder cikke alapján
http://idokjelei.hu/2014/12/az-erkezo-osszeomlas-megertese-remenyt-ad/