Anzix

A kórustagok még a csapatban sportolóknál is elégedettebbek – derül ki a felmérésből. Az eredmények alapján van valami különleges a közös éneklésben, mivel minden más csoporttevékenységnél busásabb lelki előnyökkel kecsegtet. Az összefüggés nem lepte meg a BBC kettes csatornáján sugárzott The Choir (A kórus) című műsor kórusvezetőjét, Gareth Malone-t. Ő ugyanis napi szinten tapasztalja, hogy az együttes éneklés új barátságokat teremt, munkahelyi konfliktusokat simít el, röviden szólva boldogabbá teszi az embereket. A tanulmány elkészítéséhez Nick Stewart, az Oxford Brookes Egyetem pszichológusa - szintén lelkes kórustag lévén – 375 férfit és nőt kérdezett meg a piszchés kiegyensúlyozottságukról. Voltak köztük olyanok, akik kórusban vagy egyedül énekeltek, illetve csapatsportot űzők is. Mindháromféle tevékenység növelte a boldogságérzetet, de a kóristák óriási előnyt mutattak a többiekkel szemben. „A kórusban éneklők koherensebb és jelentőségteljesebb csoportként érzékelték azt, amiben részt vesznek, mint a sportolók” – magyarázta Stewart. „Az eredmények azt sugallják, hogy a társaság növeli az éneklés pozitív hatását” – fejtegette a szakértő a Brit Pszichológiai Társaság konferenciáján. A kórusból kimaradóknak sem kell azonban elkeseredniük: a magányosan éneklők függetlenebbnek érezték magukat a csoporttagoknál.

Korábbi értekezések már bebizonyították, hogy a másokkal történő éneklésnek egészségügyi és emberi értékekre ható előnye is van, többek között erősíti az immunrendszert, csökkenti a stresszt és mérsékeli az Alzheimer-kór tüneteit. A haszon élvezetéhez nincs szükség csodálatos énekhangra. A kórusban éneklés lényege ugyanis abban rejlik pszichológiai szempontból, hogy közös munkával produkáljunk eredményt – nem pedig a tökéletes dallamkövetésből.

Egy vizsgálat során kiderült, hogy azok a felnőttek, akik gyerekkorukban tanultak valamilyen hangszeren, és legalább tíz évig folytatták azt, jobban teljesítettek a különféle memóriateszteken, mint mások. Az is bebizonyosodott, hogy az idős korban folytatott zenélés jótékonyan hatott a gondolkodásbeli képességekre, semlegesítette az idős kor többféle negatív hozadékát.

Amint arról Brenda Hanna-Pladdy, az atlantai Emory Egyetem munkatársa beszámolt, a mostani kísérlet során hetven 59-80 év közötti emberen végeztek el neuropszichológiai teszteket, miközben felmérték általános életmódjukat is. Az alanyok közül azok, akik tanultak zenélni, magasabb pontot értek el számos feladat során, melyek az éles elméjűséget, a verbális emlékezetet, a motoros kézügyességet, valamint a vizuális és térbeli memóriát mérték.

Cheryl Grady, a torontói Rotman Kutató Intézet tudósa hozzátette, hogy korábban hasonló eredményeket tapasztalt azoknál, akik valamilyen idegen nyelven tanultak, így a mostani tanulmány megerősítette őt abban, hogy a hosszas gyakorlással járó tevékenységek az állandó stimulálás révén minden esetben jótékonyan hatnak az agyra.

A Brit Orvosi Társaság Journal of Epidemiology and Community Health című szakfolyóiratában megjelent tanulmány szerint azonban a műveltség és az elégedettség közti kapcsolat nem teljesen ugyanolyan a két nemnél.

A férfiaknál inkább a passzív művészeti tevékenység, például egy koncerten való részvétel vagy egy múzeumi látogatás volt köthető a jó hangulathoz és a jobb egészséghez, míg a nők inkább az aktív alkotásban, zenélésben találták meg a nyugalmat, a szorongás és depresszió nélküli életérzést.

A tanulmányhoz 50 797 Norvégiában élő felnőtt válaszait elemezte Koenraad Cuypers és kutatócsoportja a Norvég Tudományos és Műszaki Egyetemen. A válaszadók részletesen beszámoltak szabadidős tevékenységeikről számoltak, életükkel való megelégedettségükről, szorongásuk mértékéről, valamint egészségi állapotukról.

Az ok-okozati összefüggés mindazonáltal kérdéses maradt: a műveltebb emberek lesznek egészségesebbek és boldogabbak, vagy azok keresnek gyakrabban ilyen elfoglaltságot maguknak, akik eleve jól érzik magukat?

A Dr. Gottfried Schlaug és Dr. Ellen Winne vezetésével zajló vizsgálatok során a várakozásoknak megfelelően kiderült, hogy a hangszeren tanuló gyerekek jobban teljesítettek abban a két készségben, ami kapcsolódik a zenei képzéshez: a hangok megkülönböztetése és a kézügyesség.

Meglepetésnek bizonyult viszont az, hogy ezek a gyerekek olyan feladatokban – verbális feladatokban és vizuális mintakiegészítésben – is ügyesebbnek bizonyultak, melyek látszólag nem kapcsolódnak a zenéhez. Minél régebb óta tanult a gyerek hangszeren játszani, annál jobb eredményeket ért el.

Úgy tűnik tehát, hogy a hangszertanulás nem csak a specifikusan célzott területeket fejleszti, bár az egyelőre nem tisztázott, hogy van-e ok-okozati viszonyt a hangszeres zenei képzés, a gyakorlás intenzitása és a kognitív képességek fejlődése között.