2020.05.19.
20:22

Írta: lowoa

Az első számítógépes szentáldozás a világon

Az írországi Luskban tíz gyerek kapta meg május 16-án az első szentáldozást számítógépes képernyő előtt - írja az Rte.ie.

A nevetséges ötlet kitalálója George Begley atya, a St. MacCullins plébánia papja.

A gyerekek egy kamerába mondták az imát otthon, és videót küldtek a papnak, aki azokat lejátszotta az élőben közvetített mise alatt.

A szentostyákat előzetesen szentelték fel, majd a szülőknek adták, hogy vigyék haza és adják gyerekeiknek a közvetítés alatt. Legalább az ajándékok, amit a gyerekek kaptak, igazi volt.

https://gloria.tv/post/kB3GsJ9SspKU4fgjDMtaUtSPM

2020.05.05.
23:08

Írta: lowoa

Mi is ez a „mérlegelés joga”


Mi is ez a „mérlegelés joga”, amit mostanra – azt hiszem – az egész világon minden intézkedő szerv tagjától elvettek, nyilván ugyanazok a páholyok, amik a mostani gyalázatot megtervezték és végrehajtatják. Nem más, mint az emberség, a méltányosság, a rend iránti szeretet, a józan ész használata, a felebaráti felelősség stb. stb.: Csupa keresztény erény, a keresztény civilizáció maradványai, melyek egészen a legújabb korig annyira tetten érhetően választották el egymástól a – volt – keresztény országok polgárait a többségében mindig pogány országok lakóitól, és amiket éppen azért kellett mindenhonnan eltüntetni ahhoz, hogy a mai helyzet egyáltalán előállhasson.
A következő filmfelvétel
https://www.youtube.com/watch?time_continue=12&v=BuDFm9d_ax4&feature=emb_logo
– egyike azoknak, melyeket minden héten rögzítenek és feltesznek az internetre a Berlin központjában szombatonként zajló összejövetelekről – pontosan mutatja 1) hova juttatta a világot ez a „mérlegelést megtiltó parancs”; 2) és miként tesz ez a magatartás kiváló szolgálatot – talán pont ezzel a céllal vezették be – a pánik keltésében.
     A felvételen jól látható, hogy az emberek elfogásában, súlyos megalázásában semmiféle rendszer nincs, vagyis kiszámíthatatlan, hogy kit és miért visznek el. Ez a fajta önkényeskedés többszörösére gerjeszti az emberek – természetükből fakadóan normális – félelmét. Ez rosszabb módszer az emberek lelki, idegi megkínzására, mint a megtizedelés, hiszen abban is volt valami rendszer, valami kiszámíthatóság (nem akarom ezzel a halált a mostani megalázó intézkedéssel összehasonlítani, csak arra célzok, hogy az emberek idegeire, lelki állapotára semmi nincs rosszabb hatással, mint az, amikor teljes tudatlanságban tartják őket: ezt a politikai foglyok számtalanszor elmondták, leírták visszaemlékezéseikben).
     Ma szándékosan okoznak zűrzavart, hogy ezzel is növeljék a pánikot, és az embereket elszakítsák egymástól. Az emberek összetartozását, egymás iránti ösztönös segítségadását zúzzák ezzel a taktikával szét (Berlinben sem mer senki a Hilfe! Hilfe! Segítség! Segítség-et kiáltók védelmére kelni, miután látták, hogy akik ezt korábban megtették, azokat szintén elvittek a rendőrök).
     Nem tudhatja meg senki, hogy a kommandósok miért kapnak ki egy valakit a csendben ülő meditálók közül, miért masíroznak hosszú szakaszokat, hogy valakit az utca túloldaláról tartoztassanak le, és miért engednek közben másokat szabadon mozogni stb. stb. A rendszer nélküliség, az ok nélküliség – mind, mind eszközei a félelem gerjesztésének. Egy május 2-án feltett felvétel a youtube-ra –
https://youtu.be/rWQ31YsTnnc („Adrian Friebe ist wieder frei”) egy apát szólaltat meg, akit a kommandósok akkor tartóztattak le, amikor a gyermekét kereste, és aki elmesélte és bemutatta, hogy mit tettek vele elfogói. Az egyetlen vád az volt ellene, hogy a nőket, időseket földre döntő, azokon taposó kommandósokat „rongynak” nevezte. Holott ez igen enyhe jellemzése azoknak, akiket a fenti felvételen látni lehet. Kíváncsi vagyok, hogy lesz-e valaha lehetőség arra, hogy ezeket az embereket és parancsadóikat a vádpadra ültessék valahol, mondjuk a hágai bíróság előtt.
Amióta a többpártrendszert kitalálták, még soha nem volt olyan kor, amikor az ellenzék és a kormányon levők ne egymás ellen dolgoztak volna. Ezért aztán eddig a különböző véleményen levők mind megtalálhatták a maguk pártfogóit. Az is a mostani katasztrófa nagy „vívmánya”, hogy minden politikai oldal ugyanazt akarja (azaz ugyanazt a parancsot kapta ugyanazoktól), így mindenki egy irányba húz. A kérdés csak az, hogy melyik húz erősebben: az embernek az az érzése, hogy a két oldal abban vetélkedik, hogy melyik mond és követel nagyobb őrültségeket, az embereket még súlyosabban érintő intézkedéseket. Így aztán ma már végképp nincs senki, aki a józan polgárok védelmére kelne, őket képviselné.
Az, ami mostanában szombatonként Berlinben lejátszódik, és amiről a második videóban az apa beszámol, egy idő óta már Magyarországon is a „szokásos” eljárásmenet része. A bármily okból – netán csak a piros lámpánál átmenő gyalogos – előállításakor ugyanígy viselkednek a rend magyar őrei: meztelenre vetkőztetés, ujjlenyomat vétel, falhoz állítás, fényképezés jobbról-balról: A legkisebb „mérlegelés” sem megengedett! Úgy bánnak mindenkivel, mintha az a legnagyobb gazember, többszörös gyilkos lenne. Szerintem nem tévedek, de ez az eljárás, melynek híre nyilván már mindenkihez eljutott, az, ami miatt ma sokan inkább nem tesznek semmit. És nyilván ezért is hozták meg ma a világon mindenütt ezt a rendeletet: Hiszen a döntéshozók már régóta tudják, hogy mit akarnak elérni, kikényszeríteni a népekből, és ezt milyen praktikákkal tudják a legbiztosabban végrehajtatni.
A végére az a kérdés maradt, hogy miféle emberek azok, akik védtelen polgártársaikkal olyanokat tesznek, mint amik a felvételeken láthatók? Erre a kérdésre ki-ki adja meg magának a választ. Szerintem a női kommandósok, rendőrök is csak arra valók, hogy férfitársaikat még durvábbá tegyék, hiszen, ha a kommandósok között nem lenne nő, akkor talán mégis szégyellnének nőket földre tiporni. De így felmentést kapnak még ez alól a természetes gátlásuk alól is.
Thorsten Schulte német történész, közgazdász, publicista, író, volt politikus nemrég megjelent könyvében – melynek címe: „Fremdbestimmt : 120 Jahre Lügen und Täuschung = Idegenek által elrendeltetett : 120 év hazugság és megtévesztés” – idézi egy helyen Kevin Dutton angol pszichológia professzort:
     „Meg lennék lepve, ha az összes politikus nem állna lényegesen feljebb a pszichopata-listán, mint egy átlagos ember.” Ehhez a megjegyzéshez Schulte ezt a mondatot fűzte hozzá: „Gyakran van az a benyomásom, hogy nem a hivatal vezet a zavarhoz, hanem a zavar vezet a hivatalhoz.”
Magyarul: a politikusok nem a hatalomtól válnak azokká amik, azaz gazemberekké, hanem attól kapnak hivatalt, mert eleve gazemberek. Vagyis már egy jó ideje nem a hatalom részegíti meg a döntéshozókat, hanem azok jutnak hatalomra, akik eleve zavartak.
Franco Adessa „A fatimai harmadik titok” című cikkében azt írja, hogy az 1963. október 15-én, a stuttgarti "Neues Europa" lapban a Louis Emrich újságíró által "Az emberiség jövője a moszkvai egyezmény és Isten Anyjának La Salette-ben és Fatimában történt üzenetei fényében" címmel publikált írásban megtalálhatók az igazi harmadik fatimai titok sorai, azaz azok a figyelmeztetések, melyeket a Szűzanya a látnok gyermekeknek mondott. Ezekből való az itt következő rész, ami a lehető legvilágosabban írja le korunkat:
    
„Akármerre nézünk, többé már sehol sem a rend uralkodik, és a Sátán fog uralkodni, a legmagasabb helyekről irányítva az események menetét. … Csakis a Sátán fog uralkodni egyedül az egész világon.”


http://katolikus-honlap.hu/2001/vegido5.htm

2020.04.30.
08:41

Írta: lowoa

Képzelt püspöki körlevél koronavírus-járvány idején

Krisztusban Kedves Testvérek!

Nagyböjt kezdetére világméreteket öltött a koronavírus betegség (COVID-19), egy vírusos, légúti és légzőszervi megbetegedés, amelyet a SARS-CoV-2 nevű koronavírus okoz. Az emberről-emberre történő terjedés jellemzően cseppfertőzéssel és a fertőzött váladékokkal történő direkt vagy indirekt kontaktussal történik.
A betegség súlyos formája leginkább a 60 évnél idősebbeket és a krónikus alapbetegségben szenvedőket érinti. Magyarország kormánya ezért 2020. március 11-én rendkívüli jogrendet és veszélyhelyzetet hirdetett, majd március 28-ától kijárási korlátozást léptetett életbe.
(A kijárási korlátozásról szóló 70/2020.(III.27.) Kormányrendelet 4. § (1) u) pontja szerint a lakóhely, a tartózkodási hely, illetve a magánlakás elhagyására alapos indok a hitéleti tevékenység.)
A Katolikus Egyháznak minden körülmények között, így a jelen helyzetben is küldetése, hogy mint a világ világossága, mint hegyre épült város (Mt 5,14), szüntelenül tanúságot tegyen a mi Urunkról, Jézus Krisztusról, aki az Isten Fia, Megváltónk.
A Szentháromságos Egy Isten az embert örök életre, egészségre és boldogságra teremtette. A halál Ádám bűne miatt jött a világba (Róm 5,12), és kényszerének mindenki alá van vetve. A szenvedést, a betegséget és a halált Isten a bűn következményeként, az igazak próbájaként engedi meg. (Ter 3,16–19; MTörv 28,21.27.35; Jób; Tób 12,13) „Jöjjetek, térjünk meg az Úrhoz, mert ő megsebez, de meg is gyógyít, megver, de be is kötöz bennünket.” (Hós 6,1)
A betegség és a halál megtapasztalása finomítja a bűn iránti érzéket, ébreszti a lelkiismeretet, könyörgésre sarkall a gyógyulásért és maga a gyógyulás vagy a hitben fogadott halálveszély közelebb viszi az embert Istenhez. „Ne fenyíts meg, Uram, haragodban, ne büntess engem felindulásodban! Mert nyilaid belém hatolnak, és kezed rám nehezedik. Nincs erő testemben, mivel haragszol rám, s mert vétkeztem, nincs épség csontomban. Fejem fölött túlontúl összecsapott a bűn, és hatalmas teherként rám nehezedik. Sebeim mérgesek, üszkösek balgaságom miatt.” (Zsolt 38,2–6).
Mi katolikus keresztények ebben az üdvtörténeti és kegyelmi távlatban tekintünk minden földi nyomorúságot és szenvedést. A legfőbb jó számunkra az örök élet, ezért mindent az üdvösség szempontjából értékelünk, mindent az üdvösség elnyeréséért tartunk meg vagy vetünk el. Ezért mondja a Zsoltáros: „Te vagy az én Uram, rajtad kívül nincs, ami jó nekem.” (Zsolt 16,2) és „Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, a földön sem gyönyörködöm másban.” (Zsolt 73,25) Csak az számít, ami Istentől van, ami Istenhez vezet, ami Istent közvetíti. Ezért minden cselekedetünket a menny felé kell igazítani, Istennek tetsző életet kell élni. „Tartsátok meg törvényeimet és parancsaimat; aki megtartja őket, élni fog. Én vagyok az Úr.” (Lev 18,5) „Mert ahogy lélek nélkül halott a test, a hit is halott tettek nélkül.” (Jak 2,26)
Az égi kincsek keresését tanítja a Mester: „…gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben…” (Mt 6,20) Csak a tettekben megnyilvánuló élő hit vezet a mennyek országába: „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” (Mt 7,21) Jézus élete tanúságtétel az örök Atya tettekben való megdicsőítésére: „Az én eledelem, hogy annak akaratát teljesítsem, aki küldött, s elvégezzem, amit rám bízott.” (Jn 4,34)
Ennek alapján hirdeti az Egyház kezdettől fogva: „Az odafent való dolgokkal törődjetek, ne a földiekkel.” (Kol 3,2) Jézusról az Egyház vallja Péter hitét: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia.” (Mt 16,16) A szenvedésre és a halálra a názáreti Jézus Krisztus, Isten Fia hozott megváltást, aki magáról mondotta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre.” (Jn 11,25–26) Péter apostol hite szerint az Úr Jézus Krisztus az „élet szerzője”. (ApCsel 3,15)
Jézus maga mondotta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak általam.” (Jn 14,6) Ezért csak a Krisztusba való beoltódás vezethet örök életre, elutasítása örök kárhozattal jár: „aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik”. (Mk 16,16) Az örök élet elnyerésének kulcsa Jézus Krisztus, Isten Fia Szabadítóként való megvallása és a beleoltódás. „Nincs üdvösség senki másban. Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnénk” (ApCsel 4,12) „Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem Isten haragja marad rajta.” (Jn 3,36) Legfőbb javunk, az örök életünk és minden, ami ennek elnyeréséhez szükséges, Krisztusban van elrejtve számunkra. „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek.” (Jn 15,5)
Mit tegyünk hát a koronavírus veszélyének idején?
Elsősorban gondoljunk lelkünk üdvösségére, és arra, hogy e földi létben is mindent Őáltala, Ővele és Őbenne kell élnünk.
„Mert benne élünk, mozgunk és vagyunk” (ApCsel 17,28) Krisztushoz kell járulnunk, aki az Élet (Jn 14,6; 1Jn 1,3), meg kell erősíteni a katolikus keresztény hitünket és meg kell térnünk. El kell fordulnunk mindentől, ami nem Krisztus, ami nem Krisztus egyetlen Egyháza, ami Tőle és Menyasszonyától, az Egyháztól (Ef 5,32) elválaszt vagy elcsábít. Vissza kell térnünk Péter sziklájához, aki maga Krisztus. (Jn 1,42; Mt 16,18) Követnünk kell Péter utasítását: „Járuljatok őhozzá, mint élő kőhöz, amelyet az emberek ugyan megvetettek, azonban Isten előtt ’kiválasztott és drága’; ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által.” (1Pt 2,4–5) Pál is erre figyelmeztet: Mivel tehát elismertétek Krisztus Jézust uratoknak, éljetek is benne. Verjetek benne gyökeret, épüljetek rá és erősödjetek meg a hitben, ahogy tanultátok, s bővelkedjetek a hálaadásban. Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen benneteket bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson.” (Kol 2,6–8)
Ha meg akarunk gyógyulni betegségeinkből, mindenekelőtt fel kell szítanunk a Krisztus Jézusba, Isten Fiába és Megváltóba vetett katolikus hitünket. Hiszen az Üdvözítő a gyógyításunk egyetlen föltételeként a hitet jelölte meg (Mt 8,2–6; 9,22–28; 15,28; Mk 1,40; 5,36; 9,23; 10,52). Ez a hit az apostoli hit, amely az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházban van, „mert az élő Isten egyháza, az igazság oszlopa és biztos alapja”. (1Tim 3,15) A hit útjára pedig csak a megtérés által juthatunk. Amint a tékozló fiú, aki eltévelyedés okozta nyomorúságát belátva határozta el, hogy hazatér az atyai házba, ugyanígy használhatja fel Isten mindannyiunk életében a szenvedéseket és bűneink minden következményét arra, hogy visszatérjünk hozzá. (Lk 15,17–20)
A szenvedésben is hitvalló életünkkel bekapcsolódunk az engesztelés művébe, egybeforrunk a Szenvedő Krisztussal, ami az Egyház legmélyebb szolgálata: „Örömmel szenvedek értetek, és testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének, az Egyháznak javára.” (Kol 1,24) „Nektek az a kegyelem jutott, hogy ne csak higgyetek Krisztusban, hanem szenvedjetek is érte.” (Fil 1,29) A betegségben való méltó katolikus keresztény helytállás tanúságtétel a világ előtt. Ahogy Pál magáról mondotta: „Hiszen tudjátok, hogy először beteg testtel hirdettem nektek az evangéliumot, és ti kiálltátok a próbatételt, amelyet testi állapotom jelentett számotokra. Nem vetettetek meg, nem utasítottatok el, hanem úgy fogadtatok, mint Isten angyalát, mint Krisztus Jézust.” (Gal 4,13–14) A szenvedés vállalása tanúságtétel Isten szent malasztjáról. „Elég neked az én kegyelmem. Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében.” (2Kor 12,9) „Az a véleményem, hogy a jelen élet szenvedései nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, amit az Isten az őt szeretőknek készített”. (Róm 8,18) Ha a hit és keresztség által Jézus Krisztushoz kapcsoltuk az életünket, ha Jézust nemcsak életünkben, hanem a szenvedésben és a halálban is követni tudjuk, akkor bizton reménykedhetünk abban, hogy követni fogjuk őt a feltámadásban is: ha vele együtt meghalunk, vele együtt élni is fogunk; ha vele együtt szenvedünk, vele együtt uralkodni is fogunk.” (2Tim 2,11–12)
Mit tegyünk hát, hogy megtérjünk és éljünk? (Ez 18,23) Hogy életünk legyen és bőségben legyen? (Jn 10,10) „Megjelent ugyanis megváltó Istenünk kegyelme minden ember számára, s arra tanít minket, hogy szakítsunk az istentelenséggel és az evilági vágyakkal, éljünk fegyelmezetten, szentül és buzgón ezen a világon.” (Tit 2,11–12)
Egyházmegyénkben a következőket rendelem el járványveszély idején:
  1. Növelni kell a szentmiseáldozatok számát.
Az Egyház élete szíve és forrása a szentmiseáldozat, amely létrehozza, fenntartja és élteti az Egyházat. Ezért az Apostoli Szentszékkel egyeztetve, a rendkívüli helyzetben visszavonásig elrendelem a szentmisék lehetséges számának paponként napi ötre növelését, amely egyúttal lehetővé teszi, hogy a hívek több, kisebb csoportban gyűljenek össze templomainkban. Különösképpen fontos, hogy mutassunk be minél több szentmiseáldozatot engesztelésül bűneinkért és az egész világ bűneiért. A szent liturgiát a legnagyobb gonddal végezzük. A megnövekedett terhek miatt járványveszély idejére papjaimnak engedélyezem, hogy vasár- és ünnepnapokon maximum 4-5 perces prédikációt mondhassanak.
  1. Visszatérés a hagyományos római liturgiához.
A katolikus hitnek, így a szentmise engesztelő áldozati valóságának a liturgiában való tükröződése annál hűségesebb és biztosabb, minél régebbi a liturgikus formula és minél egyetemesebb és ünnepélyesebb, lényegesebb a kultusz centrumával való összefüggése. A liturgia a keresztény tradíció lényeges és fontos eleme, XII. Pius pápa szerint „a régiek által áthagyományozott tanításnak leghűségesebb tükre” (Mysterium Salutis). Ezért XVI. Benedek pápa rendelkezésére és lelkipásztori bátorítására hallgatva (Summorum Pontificum motu proprio), a római liturgia teljes gazdagságát az egész Egyház közös kincsévé kell tenni. A Szentatya célja az, hogy a szentmise római rítusának hagyományos formáját, mint megőrzendő drága kincset, minden hívőnek bőkezűen odaajándékozza, és hozzáférhetővé tegye.
Itt az idő, hogy a szentmise teológiáját komolyan véve, határozottan térjünk vissza a katolikus teológiát mélyebben kifejező formákhoz, és vessünk el mindent, ami evilági, ami protestáns, ami az Egyház hitével ellentétes. A katolikus templom az Isten háza és a mennyország kapuja. A liturgikus életünk megtisztítása, aminek a szentmisére, a zsolozsmára és a szentségek kiszolgáltatására egyaránt ki kell térnie, hitünk katolikus tisztaságának, teljességének és imádásunk gyümölcsözőségének is a záloga. Lex orandi, lex credendi – Az imádság szabálya a hit szabálya.
  1. Növelni kell a bűnbánati gyakorlatok számát.
A szentmiseáldozatok nagyobb gyümölcsözőségéért, és mert a járványban a Mindenható Isten bűneinkre és gyöngeségeinkre emlékeztető intő jelét látjuk, ezért a vezeklésben és engesztelésben látjuk a helyes reakciót. Gyarapítanunk kell a bűnbánati gyakorlatokat (bűnbánati ájtatosságok, rózsafüzér, böjtölés, áldozatok felajánlása, keresztségi fogadás megújítása, keresztútjárás, búcsúk, kilencedek stb.), növelni kell azok számát és legfőképpen buzgóságát. Híveinket buzdítsuk böjtre és imádságra, főként a rózsafüzérre. A lehető legnagyobb gondot kell fordítanunk a lelkiismeret vizsgálatra. A személyes bűnök alázatos megvallása mellett továbbá ismerjük fel az egyházközösség kollektív bűneit is: mindent, amivel Istent és az Ő szeretetét megbántottuk, különösképpen a szent katolikus hitet és a Legméltóságosabb Oltáriszentséget sértő vétkezéseinket. Mutassunk be minél több engesztelő szentmisét bűneinkért, a bűnösök megtéréséért és a tisztítótűzben szenvedő lelkekért. Ez az időszak nagyszerű lehetőség arra, hogy visszavezessük a híveket a jó halál kegyelméért való imádságra, valamint a búcsúnyerés csodálatos ajándékához. A közösségi és magánájtatosságok lehetőség szerint az Oltáriszentség előtt történjenek, a könyörgésekben pedig buzgón forduljunk Boldogságos Szűz Máriához, Magyarország Királynőjéhez, a Szent Angyalokhoz, Magyarország Védangyalához, és az összes Szentekhez, köztük a Magyar Szentekhez, égi közbenjárásukat kérve.
  1. Ki kell szolgáltatni a keresztség szentségét.
Az Úr Jézus világosan tanítja, hogy a hit és a keresztség nélkülözhetetlenek az üdvösséghez: „Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.” (Mk 16,16) A keresztség az újjászületés kegyelme. „A keresztségben ugyanis eltemetkeztünk vele együtt a halálba, hogy miként Krisztus az Atya dicsőségéből feltámadt a halálból, úgy mi is új életre keljünk.” (Róm 6,4) A keresztségi alámerítés jelképezi Krisztus sírba szállását és föltámadását (Róm 6,3–6), ezért a szentségen keresztül egybenövünk az ő halálával és föltámadásával. „Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka azonban az örök élet Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.” (Róm 6,23) Mindezt Isten ereje műveli bennünk (Kol 2,12). A keresztség lévén eltemetkezünk vele együtt a halálba, hogy Őbenne éljünk.
A keresztség megszabadít a Sátán hatalmából, kegyelmi erőt ad a jóra. A keresztvíz lemossa minden bűnünket (áteredő bűn, személyes bűn) (Ef 5,26). Megment az örök kárhozattól, az ideig tartó büntetéstől, a bűnadósságainktól. A keresztségben új életre kelünk: megszentel és megigazulttá és új teremtménnyé válunk a Szentlélekben (2Kor 5,17); az Atya fogadott fiává, Isten gyermekévé leszünk (1Jn 3,2; Róm 8,16), Krisztus testvérei és társörökösei (Róm 8,17.29); a Szentlélek templomává tesz (1Kor 6,19; vö. 3,16) – „szentté” (ApCsel 9,13); részesít a Szentháromság életében és az isteni természetben (vö. 2Pt 1,4) és a természetfölötti erényekben (hit, remény, szeretet).
A keresztség beolt Krisztus Jézus életébe: visszavonhatatlanul keresztények leszünk és tagjai Krisztus Egyházának; eltörölhetetlen jegyet (Dominus character) kapunk a lelkünkbe (2Kor 1,22; Ef 4,30; Jel 7,3); megvilágosít (Jn 1,9; Zsid 10,32; 1Tessz 5,5); megnyitja a lelkiélet és a szentség kapuját (ianua vitae spiritualis); Krisztus titokzatos testének tagjává tesz; Isten Országának részesévé tesz, és Isten színe látásának várományosává; beiktat Krisztus Egyházának közösségébe (communio sanctorum) és részesít Krisztus általános papságában (sacerdotium commune).
Járvány időszakában, halálveszélyben különösen is fontos a keresztség jelentőségének a hangsúlyozása és kiszolgáltatása, ezért elrendelem, hogy a beavatás e legfőbb szentségét a szükséges feltételek legalább minimális megtartása mellett, de minden körülmények között buzgón szolgáltassák ki az újszülötteknek, a gyermekeknek, a felnőtt megtérőknek, a betegeknek és különösképpen a haldoklóknak.
A keresztség fölszentelt szolgái a püspök és a pap, a latin egyházban a diakónus is. Üdvös azonban megtanítani a híveket, különösen az egészségügyben dolgozókat arra, hogy szükség esetén bárki keresztelhet, csak azt szándékolja tenni, amit az Egyház tesz. A keresztelő vizet önt a keresztelendő fejére és elmondja a szentháromságos keresztelő formulát: „N., én megkeresztellek téged az Atyának † és a Fiúnak és a Szentléleknek nevében. Amen
  1. Növelni kell a szentgyónáshoz járulás lehetőségét.
A megtérés, a töredelem és a bűnbocsánat szentsége, a szentgyónás a bűnbánó lélek újjáélesztő gyógyszere. Különösen is fontos, hogy külön gondoskodjunk a járványveszélyben kimondottan veszélyeztetett 60 év feletti hívők meggyóntatásáról. Ennek érdekében meg kell többszörözni a gyóntatási lehetőséget a templomban és azon kívül. Végig kell járni az időseinket, különösen a veszélyben levőket. A gyóntató papoknak el kell látogatnia a fertőző osztályokon kezelt betegekhez.
  1. Meg kell ismertetni az általános feloldozás értelmét és szabályait.
A járvány elharapódzása esetén, tömeges megbetegedések idején szükségessé válhat, hogy közvetlen halálveszélyben, csoportosan történjen a bűnbánó hívek feloldozása. Fontos, hogy ennek szabályait pontosan tudják és ismerjék a papok és a hívek egyaránt. Az általános feloldozás érvényességéhez a törvény megköveteli, hogy a Krisztus-hívő legyen kellően felkészülve, és rendelkeznie kell azzal az elhatározással, hogy a bűneit kellő időben egyénileg meggyónja. A kellő idő jelentését a CIC 963. kánon magyarázza: „mielőbb járuljon egyéni gyónáshoz”. Ennek minimálisan egy újabb általános feloldozás előtt kell megtörténnie, vagy az utolsó gyónásától számítva egy éven belül (CIC 989. k.; KEK 1457) Mindazok, akik súlyos bűneik bocsánatát általános feloldozással nyerték el, nem kaphatnak újabb általános feloldozást addig, amíg egyéni gyónást nem végeznek. E tilalom alól csak komoly ok mentesít.
  1. Növelni kell a fiatal papság létszámát.
Mivel lélekmentő feladataink megsokszorozódtak, és mert a járvány különösen is veszélyes az idősebb paptestvérekre, ezért minden létező eszközt megragadok a klérus fiataljainak mozgósítására, akiket minden halasztható teendője alól a járvány idején felmentek, és a betegek közé küldök. Továbbá szolgálatba hívom a hadra fogható szeminaristáimat. A közvetlenül szentelés előtt álló szeminaristákat az Egyházi Törvénykönyv (CIC 1031. kán. 1. és 4. p.) értelmében diakónussá és pappá szentelem, hogy több fiatal pap álljon az egyházmegye rendelkezésére. A kisebb rendekben járó növendékeket pedig idős paptestvérek mellé rendelem, hogy segítsék az ájtatosságok végzését és az áldoztatást.
  1. Az idősek és a veszélyeztetettek körében ki kell szolgáltatni a betegek kenetét.
A szenvedő, beteg és halálveszélybe került testvéreink számára elsődleges fontosságú, hogy a Keresztfán függő Szenvedő Krisztussal egyesüljenek. Az Úr a gyógyító hatalmát átadta apostolainak (Mt 10,1; Mk 16,17). Az Egyház, mert parancsot kapott az Úrtól a betegek gyógyítására, kötelességének érzi a betegek gondozását és az értük való közbenjáró imádságot. „Beteg valaki köztetek? Hívassa az Egyház presbitereit és imádkozzanak fölötte, miután megkenték őt olajjal az Úr nevében” (Jak 5,14–15).
A betegek szentsége által a szenvedő lélek a Szentlélek kegyelmét kapja, amely az egész embert segíti és tökéletesíti: megerősíti az Istenbe vetett bizalomban, erőt ad a kísértések ellen, s alkalmassá teszi arra, hogy a betegségét erős lélekkel viselje, illetve kérje és elfogadja a jó halál kegyelmét, ha Istennek ez az akarata. Ezért minden veszélyeztetett és ténylegesen megbetegedett testvérnek fel kell kínálni a betegek szentségének a vételét.
  1. A vízszenteléseket a hagyományos rítusban, szentelt sóval kell végezni.
A szenteltvíz megáldásánál a tisztaság és a maradandóság szimbólumaként szentelt sót vegyítünk a vízbe. Ez az ősi gyakorlat egyúttal akadályozza a víz megromlását. Sós vízben a vírusok kevésbé maradnak meg, ezért felhívom a paptestvéreket a szentelt só lelkiismeretes használatára, csepegtetők bevezetésére és a szenteltvíz gyakori cseréjére (sacrarium). Ajánlott a tengervíz sótartalmát utánozni (35 g só / liter).
  1. Versus orientem misézés.
Azokon a helyeken, ahol a nép részvétele nélkül történik a szentmiseáldozat bemutatása, az ún. „szembemiséző” oltárok használata teljesen értelmetlenné válik. Minden sine populo szentmisét orientálva kell végezni. Mivel az orientáció kezdettől fogva töretlen katolikus tradíció, és a legjobban fejezi ki az úton levő, zarándok, küzdő Egyház Úr felé fordulását és Krisztus követését, ezért a járványveszély kiváló alkalom arra, hogy az utóbbi évtizedekben elterjedt és általánossá vált Úrnak hátat fordító gyakorlatot elhagyjuk. Jó alkalom van most arra, hogy rádöbbenjünk, hogy a pap a szentmiseáldozatot nem a híveknek, hanem az Atyának mutatja be. A szent liturgiában a vonatkoztatási pont a Golgotát idéző oltár magaslata, rajta Krisztus Keresztje, és az ugyanott, központban elhelyezett Tabernákulum, amely együtt láttatja velünk a kronosz és a kairosz valóságát, Krisztus Urunk egyszer és mindenkorra bemutatott keresztáldozatát, annak jelenvalóvá tételét és a mennyország megnyílását.
  1. A világi hatóságokkal való megegyezés.
Mivel a lelkek üdvössége mindennél előbbre való, és mert az örök életet adó hit és a vallásosság mindent megelőző, az ideig való testi szükségleteknél is fontosabb alapszükséglet, ezért a kormányzati szerveknél, a járványügyi hatóságoknál haladéktalanul el kell érni, akár a teljes szentszéki diplomáciát is latba vetve, hogy Krisztus Egyháza továbbra is, járványveszélyben mégpedig fokozott aktivitással fejthesse ki áldásos tevékenységét. Feltétlenül szükséges, hogy gyóntatópap juthasson a fertőző osztályokon kezelt betegekhez, továbbá akadálytalanul történhessen a szent liturgia végzése, a szentségek kiszolgáltatása és különösképpen is a betegek és haldoklók ellátása. Elfogadható kompromisszumot kell találni a szükséges védőfelszerelések, higiéniai szabályok és a gyülekezésre vonatkozó észszerű óvintézkedések megtartásával, ami a híveket és a lelkipásztorokat egyaránt védi, ezek az intézkedések azonban soha nem sérthetik a szentségkiszolgáltató cselekmény lényegét, a szentségek érvényes és méltó kiszolgáltatását.
„Biztos vagyok ugyanis benne, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat bennünket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.” (Róm 8,38–39)
  1. Az Élet Kenyerének buzgó kiszolgáltatása.
Jézus mondja: „Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért.” (Jn 6,51) „Bizony, bizony, mondom nektek: ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok a vérét, nincsen élet tibennetek. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem igazi étel, és az én vérem igazi ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az énbennem marad, és én őbenne.” (Jn 53,56) A szentáldozás az örök élet záloga, a katolikus hívő legfőbb tápláléka. Az Eucharisztia a Krisztustól megígért teljes öröm előíze (Jn 15,11). Aki az Eucharisztiában Krisztussal táplálkozik, annak már itt a Földön örök élete van (Jn 6,54). „Aki eszi az én testemet, általam fog élni.” (Jn 6,57)
A hit táplálása, az engesztelés műve vágyva-vágyja a Mennyei Mannát, de a betegek és a haldoklók is az Élet Kenyeréért kiáltanak (Jn 6, 48–51). Ezért mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a szentgyónásban megtisztult, kegyelmi állapotban levő katolikus keresztény hívek, különösen is a veszélyeztetettek, a betegek és a haldoklók Hitünk Szent Titkához járulhassanak. Ennek érdekében az áldoztatói szolgálatot a legnagyobb igyekezettel és figyelemmel kell teljesíteni. Továbbá a járványveszély jó alkalom arra, hogy felhagyjunk a szentáldozással kapcsolatos minden hanyagsággal, és a lehető legnagyobb összeszedettséggel, gonddal, aprólékos figyelemmel és időráfordítással történjen a Szent Test kiszolgáltatása és vétele.
  1. A kézbeáldoztatás megszüntetése.
Itt az ideje annak, hogy a kézbeáldoztatás gyakorlatát végleg megszüntessük. A kézbeáldozás modern gyakorlatánál az imádás egyetlen jelével sem találkozunk, az Oltáriszentségnek járó köteles hódolat nem valósul meg. A körmenetben érkező hívőnek, aki a Szentség manipulációjára készül, mosakodással a kezeit nem kell előkészítenie, térdhajtást nem kell végeznie, és végül purifikálnia sem kell. Egyszerűen csak a tenyerébe kapja a Legszentebbet, hogy a másik kezével emelje szájához a partikulát, mintegy megáldoztatva saját magát. A mozdulatsor a Szentség kezelése miatt emlékeztet a pap tevékenységére, mégis a közönséges étel vételéhez hasonló.
A kézbeáldozás modern kori gyakorlatában az Oltáriszentség teljes körű megóvása, ami szent kötelesség, ellehetetlenül. A kézbeáldozás során az áldozó – mosatlan – tenyerére és ujjaira kerülnek a Szent Test apró morzsái, és mivel a kézbeáldozó nem purifikálja a Szentséget érintő kezeit, a rátapadt részecskék szanaszét szóródnak. A kézbeáldoztatás az Oltáriszentség ellopását is könnyűvé teszi.
A kézbeáldozás modern gyakorlata közvetlen módon gyengíti az Eucharisztia szentségébe (különösen is a valóságos jelenlétbe) és az egyházi rend szentségébe (különösen is a fölszentelt pap és az Oltáriszentség egyedülálló kapcsolatába) vetett katolikus hitet. Könnyelműsége nem felel meg az evangéliumnak, nem azonos az ősegyház gyakorlatával, nem vezethető le a katolikus hagyományból, nem írja elő a II. vatikáni zsinat, hanem valójában a kálvinista úrvacsoraosztással rokon.
A kézbeáldozás modern gyakorlata, amely elhanyagolja a Szentség köteles imádatát és oltalmát, elodázza a szentáldozás testi valóságát is. Ellenkezik azzal a katolikus eszménnyel és törekvéssel, hogy a szentségi találkozás mindig a teljes emberségünk (testünk és lelkünk) együttes aktusa legyen.
Végül a kézbeáldoztatás járványveszély idején balgaság is, hiszen éppen a jellemzően kezek által történő (manipulatív) terjedés ellen kell megóvni önmagunkat és egymást. Az áldoztató pap kezét szabályszerűen tisztán lehet tartani, de az utcáról érkező hívek sokaságának a megfelelő kéztisztítása a liturgikus térben nem életszerű és nem garantálható.
  1. A térdelve és nyelvre áldoztatás általános bevezetése.
A térdelve és nyelvre áldozás hagyományos módja az imádás és az istengyermeki lelkület apostoli hitletéteményből fakadó, biblikus kifejeződése, a vétel imádattal teljes módja, amely tökéletesen kimutatja és megvalósítja az Oltáriszentséget illető köteles hódolatot.
A térdelve és nyelvre áldozás hagyományos módja tökéletesen megvalósítja az Oltáriszentséget illető köteles védelmet: a Szent Test morzsái nem kerülhetnek az áldozó kezére, és a lopás veszélye is lényegesen csökken.
A térdelve és nyelvre áldozás teljesen megfelel az Úr Jézus Krisztusról és az eucharisztikus jelenlétről szóló katolikus hitnek, jámborságnak és áhítatnak, a katolikus hagyomány szerves része, a hívőt összeszedettebbé és tudatosabbá teszi, ezért alapvetően elősegíti a szentáldozás gyümölcsözőségét.
Az imádattal áthatott szentségi találkozásban a teljes emberségünk részt vesz. A leborulás gesztusa szinkronizálja a testet és a lelket, hogy az imádás az egész ember tette legyen. A test és a szellemi lélek a természetes egységük révén kölcsönösen visszahatnak egymásra, ezért a testi leborulás a lélek összeszedett imádását is segíti. Az áldoztatórácshoz térdelve az áldozás sokkal nyugodtabban történik.
A méltó módon, szentélyrácsnál egymás mellett térdelő hívők áldoztatása összességében sokkal nyugodtabb és pontosabb mozdulatokat tesz lehetővé mind az áldoztató, mind az áldozó részéről, és nagyban csökkenti az áldoztató ujjai és az áldozó nyelve érintkezésének az esélyét. Járványveszélyben a pap különösképpen is fordítson gondot kezei tisztaságára. Szükség esetén a kézmosás áldoztatás közben többször is ismételhető. A szentáldozás időtartama szükség esetén tíz-húsz percre vagy tovább is kiterjedhet, ennyi idő alatt nagyobb számú hívő is teljes nyugalomban, kellő áhítattal és biztonságosan megáldoztatható.
Részletes utasítások.
E rendelkezések részleteit, a megvalósítás pontos leírását és a határidőket csatolva küldöm a paptestvéreknek.
Krisztusban Kedves Testvérek!
Jézus Krisztus Isten Fia a mi Megváltónk. Teste valóságos étel, Vére valóságos ital, amely számunkra örök életet ad. „Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem valóságos étel, és az én vérem valóságos ital” (Jn 6,54–55) A szent katolikus hit maradéktalan megtartásával mindig készen kell állnunk az Úrral való találkozásra mind a Szentségben, mind pedig halálunk óráján:
„Vizsgálja meg magát mindenki, s csak úgy egyék a kenyérből és igyék a kehelyből, mert aki csak eszik és iszik anélkül, hogy megkülönböztetné az (Úr) testét, saját ítéletét eszi és issza. Ezért sokan gyöngék és betegek közületek, többen pedig meghaltak. Ha megítélnénk magunkat, nem vonnánk magunkra ítéletet. Ha azonban az Úr ítél meg bennünket, az fenyítésünkre szolgál, hogy ezzel a világgal együtt el ne kárhozzunk.” (1Kor 11,28–32)
A koronavírus járvány vezessen bennünket igaz bűnbánatra és megtérésre, újítsuk meg életünket Krisztusban az Egyház tanítása, megszentelése és vezetése révén. Ezáltal lesz javunkra a mostani megpróbáltatás. „Amíg élünk, az Úrnak élünk, s ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár halunk, az Úré vagyunk.” (Róm 14,8)
Boldogságos Szűz Mária, Magyarország Királynője – Könyörögj érettünk!

Regnum Marianum, A.D. 2020, Quadragesima
† egy latin püspök
(A képzelt levelet megfogalmazta: Fülep Dániel teológus)
Tengernek Csillaga XXV/3. szám melléklete, 2020. május
Stella Maris Alapítvány, 1539 Budapest, Pf. 639.

Létrehozva: 2020. április 30.

2020.04.09.
06:13

Írta: lowoa

"Kommunizmus – a fináncoligarchia nevelt gyereke"

2020.03.26.
20:18

Írta: lowoa

Tiltott misék? A papok megoldást találtak

Legalább három egyesült államokbeli pap van, akik "parkoló" misét biztosítanak a koronavírus miatt.

A Michigan állambeli Allendale-ben David Gillilan (SSPX) atya több száz hívővel ünnepelt, akik autójukban ültek (képek).

A pap egy fa oltárat vitt a paplak kertjébe a Szent Margit templom mögött.

Shaun Whittington atya Indianapolis államban tartott "parkoló" misét, melyet az autó rádiókba közvetített és szentségáldozásban részesítette az embereket.

A 46 éves Stephen Hamilton atya egy másik parkoló misét ünnepelt az Oklahoma állambeli Edmondban egy második pappal, egy diakónussal és hat ministránssal.

Nagyjából 700 ember vett részt a misén autójukból (videó lent). A pap hangját az autó rádiókból hallgatták.

https://gloria.tv/post/8KgsaJFeSvDACcrLn13pxXzWE

2020.03.25.
23:38

Írta: lowoa

Véget ér az irgalmasság korszaka, és belép az emberiség az igazságosság korszakába.

Az olaszok már egy hónapja be vannak zárva. Ők is akárcsak mi – ők még inkább – csak virtuális eszközökön keresztül tudnak érintkezni egymással.

Mirco Agerde, a kegyhely vezetője Schioban a jelenések 35. évfordulóján, 2020. március 25-én videoüzenetet intézett azokhoz, akik Schiora figyelnek. Ennek a beszédnek lényeges mondanivalóit ismertetjük most többnyire tartalmi összefoglalás, van ahol szószerinti fordítás formájában. A szószerint fordításokat idézőjellel jelezzük.

A jelenések Schioban 1985-től 2004-ig tartottak. A jelenéseknek 35. évfordulója van ma. Sok üzenetet kaptunk, jeleket amelyek igazolták számunkra ezeket az üzeneteket. Ilyenek voltak például a Kis Jézus szobrának a könnyezése, az illatozó kereszt, az eucharisztikus csodák. Ezek a jelek mindmáig ismétlődnek. A Szűzanya ezekben az üzenetekben a szívek megtérését sürgette elsősorban, és az Ő Szeplőtelen Szívének való odaszentelődést, hogy ott az elkövetkező nehéz időkben biztonságban lehessünk.

Schioról magyarul is megjelent két kisebb füzet és két könyv. Az egyik Schio történetét mutatja be, a másik egy a Szűzlányához szóló kilenced, aki ott a Szeretet Királynőjeként mutatkozott be. A két nagy könyv közül az egyik a Szűzanyának való odaszentelődésre előkészítő 33 napos lelkigyakorlat, a másik pedig a Szűzanya üzeneteit tartalmazó könyv. Ezek itt rendelhetők meg.

A Szűzanya előre szólt azokról az időkről, amelyekbe a járvánnyal most léptünk.

Renato, a schioi látnok 2000 december 28-án ezeket mondta: Ha bevezetik az eutanáziát, saját szemeitekkel fogjátok látni, hogy az emberiségnek mit kell elszenvednie, mert elárulta Istent. Az eutanáziát Olaszországban 2019 decemberében engedélyezték. Mirco Agerde felhívja a figyelmet arra, hogy egy hónap sem telt el azóta, hogy kihirdették az eutanázia törvényt Olaszországban, és kitört Kínában a járvány. Utána februárban már Olaszországban, és onnan terjedt tovább a föld sok pontjára.

Beléptünk abba az időbe, amit a Szűzanya előre megmondott Schioban. Mirco idézi a Szűzanya szavait, amelyeket az egyik jelenése alkalmával mondott: „Kérem a segítségeteket, hogy Isten irgalmasság-terve meg ne hiúsuljon. A közömbös várakozás ideje a végéhez közeledik és egyre inkább Isten igazságosságának az ideje közeledik, amely az embereket a tisztulás által közelebb viszi az üdvösséghez. Újra kérem a szívek megtérését”.

Eddig Isten sokféle módon szelíden figyelmeztetett, hogy az emberiség rossz úton jár, de az emberek többsége nem hallgatott az Ő szavára, ezért most Isten változtat a velünk való kommunikáció stílusán. Véget ér az irgalmasság korszaka, és belép az emberiség az igazságosság korszakába. Az emberiség nem hallgatott Isten és a Szűzanya szelíd figyelmeztetéseire, közömbös volt ezek iránt az intelmek iránt. A szelíd figyelmeztetések ideje véget ért. Az igazságosság ideje következik, hogy Isten üdvösségre vezesse az embereket.

Mirco ismételten, nyomatékkal hangsúlyozza, hogy ezt nem szabad félreértenünk. Itt nem bosszúról van szó Isten részéről. Ő nem ítél el minket, nem hagyott el minket. Csak módszereit, stilusát változtatja a mi érdekünkben, amiként a szülő is teszi ezt gyermekével, aki nem hallgat a szép szóra. Ha az irgalmasság terve nem sikerült, az igazságossággal akarja az embereket az üdvösségre vezetni. A vírus egy figyelmeztetés, amit Isten azért enged meg, hogy megmentsen minket, hogy megtérítsen.

Mi Isten célja az emberrel? Ő erőszak nélkül szeretne vezetni minket. Tekintetbe veszi szabadságunkat. Lassan akar Önmagához visszavezetni minket. A Mennybe akar vezetni minket. Semmi mást nem akar. Isten mindig meg akarja menteni az embert. De ha az ember nem hagyja magát az irgalmasság - Isten irgalmassága - által megmenteni, akkor Ő ezt az igazságossággal fogja tenni.

Mirco egy venetoi szólásmondást idéz: „Aki nem akar hallani, annak éreznie kell”. A gyermekét igazán szerető szülő magatartása ez, aki a büntetéssel ezt mondhatja gyermekének: Arra kényszerítesz, hogy igazságos legyek, hogy megbüntesselek azért, hogy megmentselek.

Elkezdődött az emberiség számára a tisztulás ideje. Isten közelsége egy új módon nyilatkozik meg, hogy visszavezesse az embereket Önmagához. Istennek büntetnie kell, de nem kegyetlenségből, nem azért, hogy elítéljen, hanem hogy megmentsen,

Olaszországban már egy hónapja érvényben vannak a szigorú korlátozások. Mindenki szeretné, ha ezeknek már vége lenne. Miért szeretnék, hogy véget érjenek a korlátozás napjai - teszi fel a kérdést Mirco Agerde. Szeretnénk, hogy megszűnjön a rendkívüli állapot. Szeretnénk visszatérni a normális hétköznapi életbe. De miért szeretnénk ezt? Meg akarunk térni, vagy vissza akarunk térni a régi dolgainkhoz? Hogy ugyanúgy folytassuk az életünket tovább, mint korábban? Vagy ki akarunk lépni eddigi helyzetünkből, és azt akarjuk mondani, Uram, meghajtom térdemet. Beismerem, hogy bűnös vagyok! De változtatni akarok ezen! Miért akarjuk a korlátozások megszűnését, hogy megtérjünk, vagy hogy bűnözzünk tovább?

Két elgondolkodtató tényt említ Mirco, amelyekből úgy látszik hogy az emberek továbbra sem a megtérés útján akarnak járni.

Az egyik az orvosi intézkedések Olaszországban. Minden orvosi beavatkozást felfüggesztenek, amelyek nem elsőrendűen fontosak. Ez rendben van – mondja Mirco. Ezen intézkedések célja, hogy az orvosokat és az ápolókat a vírusos betegek ápolására tartsák készenlétben. Minden olyan kezelésnek, amely nem sürgős, várnia kell. Ambuláns műtétek, szemműtétek, ortopédiai műtétek, sőt bizonyos rákos kezelések is elhalasztást nyernek. Viszont az abortuszokat tovább végzik. Ezeket nem lehet elhalasztani, ezek sürgős beavatkozásoknak számítanak. Tehát nem akar az emberiség változtatni, nem akar megtérni. Olyan orvosi beavatkozást, amely egy életet kiolt, szabad tovább végezni. Olaszországban naponta 500 abortuszt végeznek. 6000 áldozata van eddig a vírusnak (azóta persze több). Tíz nap alatt majdnem ugyanennyi életet ölnek meg az abortuszok során.

A másik tény, amelyet említ, hogy sokan vannak ma otthon. Otthonról dolgoznak sokan. Az iskolákban is online oktatás folyik. Azáltal, hogy sokan otthon vannak, megnőtt a pornográf oldalak látogatottsága. Meg akar-e változni az emberiség? – teszi fel a kérdést Mirco. A tisztátalanság, pornográfia a szeretetre érzéketlenné teszik az embereket, és egyéb károkat is okoznak.  A drogok fogyasztása is tovább zajlik.

Mit tehetünk mi, akik a Szűzanyára próbáltunk már eddig is figyelni? Tulajdonképpen nem rémit meg minket az, ami történik. Természetesen respektáljuk a törvényeket, de végső soron ezek az események nem rendítenek meg minket, mert sajnos történnie kellett valaminek, hogy az emberiség megtérjen. Sokan kérdeznek most minket, hogy mi zajlik itt körülöttünk. Nekünk hitbeli válaszokat kell adnunk életről, halálról, örökkévalóságról. De a hitünket ne kényszerítsük a kérdezőkre, mert a hit nem kényszeríthető senkire. Hívjuk meg őket az imára, arra, hogy térjenek vissza az Úrhoz, arra, hogy hogyan éljék meg ezt az évet. Most éppen a nagyböjtben vagyunk. Hívjuk meg őket a bűnbánatra! Hívjuk fel a figyelmet a mostani rendkívüli helyzetben való bűnbánattartás módjára is, arra hogy indítsák fel magukban a bánatot, és ha majd a szentségi gyónás is lehetővé válik végezzék el a személyes gyónásukat is, mihelyt vége szakad a korlátozásoknak.

A schioi kegyhely teológiát végzett, és az eseményeket kezdettől végig kísérő és azokat jól ismerő vezetője, Mirco Agerde felhívja a figyelmet bizonyos pozitív lépésekre is, amelyet civil és egyházi vezetők megtettek. Több püspök és polgármester a Szűzanyának szentelte egyházmegyéjét és városát. Mindenkinek más a felelősségi köre, szenteltségi foka, amelyek a kegyelmek áradását is megszabják. Rámutat a papok, püspök általi Szüznyának való odaszentelődés fontosságára, de a híveket is buzdítja, hogy ezt tegyék meg maguk is a saját hatókörükben, szenteljék oda saját magukat, családjukat a Szűzanyának. Ő is laikusként egy szép odaszentelő imával zárja elmélkedését. Ezt a Szűzanyának való odaszentelődést erősíti meg a schioi közösség vezetője azok nevében, akik arra készültek, hogy most szenteljék oda magukat, ezen a napon először a Szűzanyának, és azok nevében is, akik már elvégezték ezt az odaszentelődést.

Arra is felhívja a figyelmet, hogy legyen tiszteletre méltó helyen lakásunkban a kereszt, Jézus Szentséges Szívének, Mária Szeplőtelen Szívének a képe. Imádkozzunk többet, olvassuk a Szentírást és a katekizmust a bezártságnak ezekben a napjaiban. Maradjunk egységben egymással az imában és azoknak az eszközöknek a révén, amelyek adottak számunkra!



https://engesztelok.hu/magyarorszag-engesztelo-hivatasa/1523-a-schioi-kegyhely-vezetojenek-a-videouzenete-2020-03-25

2020.03.25.
11:15

Írta: lowoa

Koronavírus: A plébános egy megoldást talált a nyílt misére

Francesco Gravino atya vasárnapi misét tartott a nápolyi Jó Egészség Szűzanya templom tetején.

A hívők a környező erkélyekről nézték a misét.

Gravino véletlen találta ki ezt az ötletet - mondta az Ansa.it lapnak. Le akarta tesztelni a megafont a rózsafüzér imához, Ferenc pápa utasításai alapján.

Mivel sokan voltak a környező erkélyeknél, ezért felhasználta az alkalmat arra, hogy Úrangyala imát mondjon.

https://gloria.tv/post/hnJn33dFEBst6MbGUuU9xd42M


2020.03.11.
11:35

Írta: lowoa

Ez az Igazi Védelem

Akármit is hoz a jövő, az biztos, hogy mostani helyzetünk legfontosabb üzenete a modern emberek számára az, hogy Isten irányít mindent, nem pedig az ember. Csak az a baj, hogy nagyon kevesen fogják ezt az üzenetet megérteni. Azt pedig még mindig nem tudjuk, hogy Isten csak figyelmeztetésnek szánja mostani bajainkat, vagy már ez az a pillanat, amire Urunk Jézus Krisztus azt mondta, hogy „amikor ez teljesedésbe kezd menni, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok ideje”. (Lk 21,28)

2020.03.08.
21:46

Írta: lowoa

Nem lesz mise Rómában és egész Olaszországban több héten keresztül, majdhogynem 10.000 a koronavírus fertőzöttek száma

 

Felfüggesztették az összes misét, ahol hívők is jelen vannak egészen április 3-ig a koronavírus miatt - írja az olasz püspöki konferencia rendelete (lent).

A római helynökség szóvivője, Walter Insero atya elmondta az ANSÁ-nak március 8-án, hogy mi a helyzet Rómában: "Az új kormány rendelet biztosítja ezt (ami nem igaz). Mi pedig tájékoztatjuk a plébánosokat."

Az Ótestamentumban a próféták a hasonló eseteket isteni büntetésnek nevezték.

Liguria elnöke megosztotta Twitteren a cikk képén, amin az látszik, hogy vasárnap összegyűlt egy tömeg Genovában, március 8-án.

https://gloria.tv/post/8ANMnzVqP7Zu4S9wmLKE7hpRn


elárasztották a bíborosok és püspökök telefonhívásai, miután bezáratta a római templomokat csütörtök este a koronavírus miatt.

A LaNuovaBq.it szerint ez volt az utolsó csepp a pohárban "sok" püspök számára, akik eleve dühösek voltak a misék felfüggesztése miatt.

Egy vatikáni forrás szerint ez annak a jele, hogy az egyház "többé nem releváns".

A német püspöki KNA azt jelentette, hogy "sok" pap azon gondolkodott, hogy titokban kinyitják templomaikat.

Bergamo, Milánó, Firenze, Nápoly és Palermo egyházmegyék úgy döntöttek, hogy bizonyos feltételek mellett nyitva hagyják templomaikat.

Krajewski kúria bíboros személyesen nyitotta ki a Santa Maria Immacolata all'Esquilino templomot péntek reggel.

Hamispróféta órákkal később korrigálta döntését.

https://gloria.tv/post/o6XwpvrAX9PM4h4xFkkHEaDAP

2020.03.06.
21:35

Írta: lowoa

A német egyház válásokat "áld meg"

 

Néhány elvált pár valamilyen szertartást akar, ami szimbolikusan elválasztja őket a kapcsolatuktól - mondta Eva-Maria Ritz a Katholisch.de lapnak.

Ritz egyházmegyei házassági tanácsadást vezet a Dresden-Meißen egyházmegyei Lipcsében.

Ezeket a párokat egy paphoz küldi, aki "egyfajta áldást" ad az elváló pároknak.

"Ezt protestáns testvéreinktől vettük át" - mondta Ritz.

https://gloria.tv/post/qXF3sgRm1Gh16T78gCHZnKBoE