A metán-hidrátok egy jellemző, alacsony hőmérsékleten és magas nyomáson keletkeznek, főleg a sarkkörökön és kontinentális lemezek találkozásánál, 500 méteres mélységben. Durva becslések szerint a Földön legalább 3, de akár 140 billiárd köbméter metán-hidrát található, amelyhez képest eltörpül a hagyományos és nem-konvencionális készletek összessége, ami 640 ezer milliárd köbméter. A termelési technológia azonban még gyerekcipőben jár, a lehetséges kockázatokat pedig még nem sikerült kiszűrni. A kutatás-fejlesztésben többek között Japán, Dél-Korea, India, Kína, Norvégia, az USA, és az Egyesült Királyság, Oroszország, Németország jár az élen. Olyan országok is elindultak tehát ezen az úton, amelyek hagyományosan nagy mértékben szorulnak energiaimportra. A nagy lendület ellenére szakértők szerint a piaci termelés nem indulhat el 10-15 éven belül, Japán viszont állítja kifejleszti a helyes technológiát 2018-ig. Az USA geológiai kutatóintézete szerint megfelelő politikai akarattal ott is lehetne 2025-től nagyobb mennyiségben metán-hidrátokból hasznosítható gázt nyerni. Bár lényegesen drágább a termelése a hagyományos eljáráséhoz képest, a nem-konvencionális gázok felhozatalánál nem költségesebb, ezért is reméli a szakma az alszektor felvirágzását. Az elmúlt időszakban folytatott felmérések alapján elmondható, hogy Japán rendelkezik a legnagyobb tartalékokkal. A partjainál lévő mezők kiaknázása a magas költségek ellenére jó lehetőséget jelent a szigetországnak, mivel nagyban függ a gázimporttól. 2011-es, 123 milliárd köbméteres felhasználásából 117 milliárd köbméter külföldről származott. A távol-keleti országok esetében megjegyzendő, hogy sok esetben vitatott fennhatóságú vizeken indulna a termelés, a források kiaknázásáért kialakuló küzdelem pedig felélesztheti a határvitákat.

Az iparág kifejlődésével kapcsolatban még sok kérdés merül fel, de annyi már most látszik, hogy Japán, kifejlett technológiájának köszönhetően a régió vezető metán-hidrát termelőjévé válhat. De mint szoltunk már róla, sajnos Japán amerikai bábkormánnyal működik, tehát az USA termelését, (geo)politikai fölényeskedéseit és bankszámláját gyarapítja majd ez is közvetve.

Hírfigyelő Szolgálat

Kína erős embere, Hszi Csin-ping államelnök-pártfőtitkár  többször is hangsúlyozta: azt szeretné, ha a nemzetközi kapcsolatok rendszerében a méltányosság és az igazságosság, a nemzetközi törvények lennének a meghatározók. Úgy vélte, hogy a szándék, vagy az elképzelés, miszerint a nemzetközi kapcsolatokat bárki is uralhatja, mára már kudarcra ítéltetett. Hszi Csin-ping a kínai-amerikai kapcsolatokban egy új típusú modell kialakítását sürgeti, mert szerinte egy Kína és az Egyesült Államok közti konfrontáció katasztrófához vezetne. Obama úgy -hajbókolt - fogalmazott, hogy egy erős és együttműködő amerikai-kínai viszonyt feltételezve képzeli el az Egyesült Államok pozíciójának erősítését a térségben. Miközben Amerika már csaknem 60%.ban kínai érdek és ennek ellenére folyamatos a támadás a BRICS és az Eurázsiai Gazdasági Unió felé, amelyeknek tagja és partnere Kína. Persze a támadás az értéktelenné váló dollár "védelmében" van, aminek a bukása a térdrekényszerítést is magával hozza hamarosan. Amit nyílván az USA nem akar, de a történelem malmai őrölnek és ez a hatalmas ázsiai gazdasági őrlőkalapács valószínűleg atomjaira zúzza az eddig megrendíthetetlennek láttatott, mesterséges amerikai álomvilágot. Látogatásán jelentős vízumkedvezményt ígért a kínai állampolgároknak. Két védelmi megállapodást is aláírt, amelyek a katonai konfrontációk megelőzését szolgálják Ázsiában. Rögzítettek például olyan szabályokat, amelyek a levegőben és a vízen történő "találkozásokra" vonatkoznak. Tehát nagy a pánik a Pentagonban is, nem csak gazdasági szempontból. Az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC) pekingi csúcstalálkozója előtt sor kerülhetett Hszi Csin-ping és Abe Sindzó japán kormányfő(USA báb) kézfogására is. A két vezető az elmérgesedett kelet-kínai-tengeri szigetvita miatt nem ült le egymással, amióta a posztjukon vannak. A felek megállapodtak, hogy folyamatosan visszaállítják a két ország közötti politikai, diplomáciai és biztonsági párbeszédet és rögzítették: a kelet-kínai-tengeri szigetek hovatartozásának kérdésében eltérő álláspontot képviselnek. Megfigyelők továbbra sem várnak tényleges áttörést a két szomszéd viszonyában.


Peking 2014-ben a regionális együttműködés fórumain is népszerűsítette az új Selyemút (ez az Eurázsiai Gazdasági Unió egyik alappillére)gazdasági övezetet és a 21. századi tengeri Selyemutat, amelynek kiépítése számos infrastrukturális beruházást feltételez a régiótól egészen Európáig. Peking az elképzelést milliárd dollárokkal támogatja és bár hosszú távú programokról van szó, láthatóan intenzíven dolgozik rajtuk. Ez Magyarországot is előnyösen érinti kiviteli és tranzit szempontból, főleg a mezőgazdasági, élőállat és élelmiszeripari termékeink esetében. Hszi Csin-ping, amikor  az elmúlt évben elnökként első ízben Európában járt, egy helyütt úgy fogalmazott, Kína és az USA csatlós EU közötti együttműködést úgy kell alakítani, hogy az új Selyemút gazdasági övezet fejlesztésével sikerüljön integrálni Ázsia és Európa piacait. Ez persze egy kicsit fanyar szájízt hoz Amerikának, mivel egyre inkább úgy tűnik, hogy törpül a beleszólásuk a világ dolgaiba és ezzel egyenes arányban növekszik függőségük. Amit eddig nem igen szoktak meg, de lám, mindennek eljő az ideje...

De Amerika a bosszú lélektanát is alkalmazhatja végső elkeseredésében - mivel ez jelleme és pszichológiai alkata - és inkább elpusztít mindent maga körül - vagyis a világot - minthogy elvessze a hatalmát és uralmát a világ felett...sajnos ez az Apokalipszis is benne van a pakliban.

Bíró Dalma

Úgy tűnik, hogy az utóbbi évtizedekben vagy inkább az elmúlt fél évszázadban kibontakozott egy új és egységes eszmerendszer, a metafizikai tradicionalitás, amelynek világszerte száznál is több képviselője volt és van, s külön érdekesség, afféle hungarikum, hogy ezen belül kialakult egy magyar tradicionalista iskola is. Ennek előfutára voltaképpen Hamvas Béla volt.  Mai vezetője pedig a hetvenegy éves László András, aki publikációs tevékenységén túl évtizedek óta előadásokat is tart.

A metafizikai tradíció elsősorban a szent könyvekben, összefoglaló néven a szakrális irodalomban fellelhető tudás újrafelfedezését és rendszerezését jelenti, s ezt a munkát a francia René Guénon (1886–1951) alapozta meg igencsak nagy életművével, majd az olasz Julius Evola (1898–1974) folytatta szintén kiterjedt munkásságával. A tradicionalisták közül kiemelkedik még a tamil-angol Ananda K. Coomaraswamy (1877–1944), a svájci Frithjof Schuon (1907–1998) és Titus Burckhardt (1908–1984), a román Mircea Eliade (1907–1986), valamint a ma nyolcvanéves perzsa Seyyed Hossein Nasr, aki jelenleg a George Washington Egyetemen tanít.

Tradicionalista alapműnek számít Guénontól A modern világ válsága, amely először 1927-ben jelent meg (magyarul 1995-ben), A mennyiség uralma és az idők jelei, amely először 1945-ben látott napvilágot (magyarul 1993-ban), Evolától a Lázadás a modern világ ellen, amely első ízben 1934-ben jelent meg (magyarul 1997-ben), Frithjof Schuontól A vallások transzcendens egysége, amely először 1953-ban jelent meg (magyarul 2005-ben), továbbá Mircea Eliadétól A szent és a profán, amely első ízben 1957-ben látott napvilágot, magyarul pedig 1987-ben adta közre az Európa Könyvkiadó.

E röpke felsorolás persze csak töredéke a tradicionalitás könyvtárnyi irodalmának, egy olyan szakterületnek, amely ma már szinte beláthatatlan. Annál is inkább így van ez, mivel a tradicionalista irányvonal nagyrészt arra a legalább másfél évszázada tartó állhatatos kutatómunkára épül, amelynek célja az archaikus hagyományok, vallások, szövegemlékek feldolgozása, átültetése, elemzése, megértése a Védáktól a buddhista szútrákon át a gnosztikus iratokig. E mérhetetlenül gazdag szellemi hagyaték különféle szeleteinek alapos megismeréséhez is egy-egy emberöltő szükséges, és a tradicionalisták is eme kimeríthetetlen forrásból merítenek.

Mert nemcsak arról van szó, hogy a szakrális szövegek – a hangyaszorgalmú filológusoknak köszönhetően – hatalmas mennyiségben állnak rendelkezésre a világ számos könyvtárában és az interneten, hanem arról is, hogy ezek a szövegek olyan mélyek és sokrétűek, hogy akár egyetlen mondat is egy életen át végigkísérheti a szakembert, bölcselőt vagy laikust. Noha ez a sajátosság természetesen a világirodalomra és a filozófiára is igaz, a különbség abban áll – s ez a tradicionalisták egyik alapélménye, vagy bárkié, aki régi iratokat olvas –, hogy az archaikus szövegek többnyire még a legmagvasabb modern művekhez képest is összehasonlíthatatlanul mélyebbek, lényegretörőbbek. Hogy szemléltetés gyanánt csak egy példát említsek, idézem a mahájána buddhizmus egyik alapművének, a Lankávatára szútrának az egyik megállapítását. Így szól: „Akit elvakít a lét és a nemlét képzete, valóban pusztulásra van ítélve.” Évezredeken át lehet elmélkedni és vitatkozni az óceánból kiemelt ezen egyetlen csepp értelmezéséről.

Nem kétséges, hogy a tradicionalista gondolkodást és létszemléletet elsősorban a nyugati válságtudat hívta életre. Ám ezen túlmenően az a teljesen egyedülálló – sőt, akár azt is mondhatom, csodaszámba menő – helyzet is, amely a modern korban a történelmi borzalmak és a szellemi elsötétülés ellenére Nyugaton előállt. Vagyis az, hogy teljesen szabadon lehet gondolkodni, élni, tájékozódni. Bármiféle ismerethez, tudáshoz, tanhoz hozzá lehet jutni, nincsenek se fizikai, se kulturális korlátok. Hovatovább az is lehetővé vált, hogy bárki, aki elég érzékeny és nyitott, kellő szellemi erőfeszítéssel kiemelkedjen abból a korból és kultúrkörből, amelybe beleszületett, s felülről nézze a folyamatokat. A magyar tradicionalisták a magyar kultúra történetében egyedülálló módon egy globális kísérletben vesznek részt. Ráadásul háttérbeli gazdagsága folytán e mozgalom messze túlnő a megszokott eszmeáramlatok szintjén. A magyar tradicionalisták igen aktívak, és szorgalmasan dolgoznak azért is, hogy munkájuk eljusson az érdeklődőkhöz. Jó néhány kiadójuk (Arcticus, Kvintesszencia, Kötet, Camelot, Persica, Sophia Perennis, StellaMaris) és folyóiratuk (Arkhé, Őshagyomány, Axis Polaris, Tradíció évkönyv, Északi Korona, Sacrum Imperium) volt és van, s lankadatlanságukra jellemző, hogy idén egy újabb negyedéves lapot indítottak el Magyar Hüperión címmel, utalva ezzel Hamvas Bélára, azonos című művére és egy „magyar szellemi út” kidolgozására.

Ám értelmetlen volna azt latolgatni, hogy a tradicionalisták milyen szerepet játszhatnak az emberiség és a magyarság problémáinak megoldásában. Egyelőre jól látható, hogy a mai kor kritikusaiként az emberi létezés sok területére és kérdésére vonatkozóan kiforrott véleményük és útmutatásuk van. Röviden felsorolom azokat az erényeket, amelyek a külföldi és magyar tradicionalistákat rokonszenvessé teszik. 1. Elmélyült gondolkodás. 2. Önmegismerés, kontempláció, meditáció, spirituális törekvés. 3. Szellemi értékek védelme. 4. A szakrális iratokban rejlő tudás életben tartása. 5. Lényeglátás. A tradicionalisták az abszolutizmus hívei, vagyis azé az ősi elképzelésé, miszerint van egy végső valóság, egy léten túli lét, amely mindennek a forrása és alapja, s ennek megfelelően hisznek az „örök érvényű és kikezdhetetlen” igazságban. Nincsen evolúció, kizárólag az ellentéte, involúció figyelhető meg, azaz folyamatos és egyre gyorsuló tudati süllyedés, amely apokalipszisbe torkollik. A világon a legnagyobb küzdelem a tradíció és az antitradíció erői között zajlik, s ennek politikai vetülete a jobb- és a baloldal harca. Szerintük annyira jobboldali egy ember vagy szervezet, amennyire a szellem, a metafizika és a tradicionalitás híve, és annyira baloldali, amennyire ezekkel szemben áll. A tradicionalisták ultrajobboldalinak és ultrakonzervatívnak tartják magukat, ám ez nem a ma a világsajtóban elítélt szélsőjobboldaliság további fokozását jelenti, hanem a vegytiszta – az ellenbaloldaliság szennyeződéseitől is mentes – jobboldaliságot. A magyar tradicionalisták a forradalmakat az 1956-os magyar szabadságharc kivételével elvetik, történelem- és politikafelfogás mögött az az archaikus szemlélet áll, hogy a két legnagyobb érték az önuralom és az uralom, előbbi az egyén, utóbbi a társadalom életében. Ezzel pedig szorosan összefügg az az alapelv, hogy a lét és az őseredeti rend hierarchikus. Ily módon az ideális társadalom hierarchikusan tagolt, és csúcsán a transzcendencia legfőbb illetékesének kell állnia, de legalább egy szellemi elit irányítsa a társadalmat. Számukra a demokrácia ugyanolyan megvetésre méltó, mint a diktatúra. A modernséget fenekestül tradícióellenesnek tekintik, semmiféle értéket nem látnak benne, se a társadalmi-politikai változásokban, se a tudományban és technikában.

A tradicionalitás és a Jobbik

A magyar tradicionalisták politikai nézeteit még inkább vitathatóvá teszi, hogy láthatólag szoros elvi együttműködés kezdődött köztük - a Baranyi Tibot Imre féle vonulattal, mely már nem tart kapcsolatot a László András féle Kard Kereszt Korona Szövetséggel - és a Jobbik között. Vagyis belementek abba a kétes játékba, hogy gondolataikat a Jobbik szolgálatába állítják, eszmei-ideológiai olajjal kenegetik a csikorgó pártgépezetet. Ennek ellenére a magyar tradicionalisták vezetője, László András nemrég megjelent kötetében, A jobboldaliság alapelveiben a következőképpen nyilatkozik a Jobbikról: „Az elkötelezett baloldaliság sajnos hatalmas és úgyszólván általános. Nem kevésbé veszélyes azonban az a jobboldaliság, amely nem képes nem baloldali lenni. A Jobbik válaszút közelében mozog. A jó szándékot e tekintetben nem vonhatjuk kétségbe, de ez sajnálatos módon kevés. Szorosan a globalizmus vonatkozásában a Jobbik általános felfogása helyesnek mondható. De e felfogáshoz olyan eszmék, olyan szemléleti módok társulnak, amelyek nem kevésbé veszélyesek, mint maga a globalizmus” - fogalmazott László András.

A 2013-as „Becsület napján” - a hungaristák szervezésében - a Budáról kitörő német–magyar csapatokra emlékező szélsőjobboldali ünnepségen a Kard–Kereszt–Korona Szövetség egyik képviselője felolvasta a szövetséget vezető László Andrásnak a nyilasokat és Szálasit méltató üzenetét. Szintén aggasztó a balliberális sajtó szerint, hogy a tradicionalistákkal kapcsolatban gyakran felmerül az antiszemitizmus vádja. Erre vonatkozóan képviselőik általában azt hangsúlyozzák, hogy a zsidósággal sem faji, sem eszmei alapon nem állnak szemben, viszont határozottan bírálják a „zsidó és szabadkőműves világuralmi törekvéseket”.

Jövőnk.info

http://www.hidfo.net.ru/2015/01/01/babok-legyunk-vagy-szabadok

Egy svéd általános iskolában megtiltották a nemzeti lobogó használatát és viseletét, mert a vezetőség szerint akár „gyűlöletbeszéd” bűnébe is eshetnek a nemzeti színek használói. Csak nemzeti ünnepeken és külföldi cserediákok látogatásakor van helye a zászlónak az iskolában.

A Svédország déli részén, Halmstadban található, Söndrumsskolan nevű általános iskola diákjait arról értesítette az iskola vezetése, hogy megtiltja a svéd lobogó használatát az intézményben – írja a Nyheter Idag című lap. Egy jelmezbálon az egyik diák kék-sárgára festett arccal, kezében játékfegyverrel jelent meg, ez váltotta ki az iskola vezetői, Hans Åkerlund és Maria Rüter intézkedését.

Az írott szabályzat szerint a rosszul használt svéd zászló megvalósíthatja a „gyűlöletbeszéd” bűncselekményét. „A külföldi hátterű diákokat sértheti, ha azt látják, hogy valaki svéd zászlót visel, különösen, ha mindezt egy játékfegyverrel a kezében teszi.” – jelentette ki Åkerlund.

A vezetői utasítás értelmében a nemzeti ünnepeket és a cserediákok látogatását kivéve megtiltották a svéd zászló használatát az iskolában. Hans Åkerlund a lap kérdésére kifejtette, hogy a rossz értelemben használt lobogó sértheti a diákokat – de ő is elismerte, hogy maga sem tud róla, hogy akár a svéd zászló, akár a svéd nemzeti színekből készült arcfestés efféle sérelmet okozott volna bárkinek is. „Megelőző szándékkal alkottuk meg a szabályokat” – mondta a lapnak.
(jobbegyenes)

Bal-Rad komm: A svédek már minden tekintetben alkalmazkodnak a multikulti ELVÁRÁSOKHOZ! Igazi “európai értékrendet” vallanak immáron a magukénak.

"A szellem ösvényét kétezer évvel ezelőtt is »keskeny ösvénynek« nevezték, vagy egyenesen kardpengéhez hasonlították. Ez az ösvény azonban nemcsak egyszerűen keskeny, hanem egyre keskenyebb és járhatatlanabb is. Ellenben a »széles ösvény« – amelyen viszonylagos jókedvvel rengetegen járnak – voltaképpen úttalan utat jelent: olyan széles utat, amely már nem is út – vagyis éppen sehová vezet, a semmibe, a halálba..."

(László András)

Ha olvasod ezeket a sorokat, akkor biztos, hogy egy nyelvet beszélünk. Az, hogy megértjük egymást ugyanazon a nyelven egyáltalán nem olyan egyértelmű, mint azt elsőre gondolnád.

A világon jelenleg kb. hétezer élő nyelv van. Ebből ötszázat kevesebb, mint húszezer ember beszél. A 21. század végére ezek mind el fognak tűnni. Sőt, eltűnik majd a ma beszélt nyelveknek a fele. Ha ez megtörténik, akkor az emberiség kultúrájának a fele is eltűnik. Hiszen nem minden van átfordítva egy másik nyelvre, sőt vannak olyan népmesék, mondák, amik le sincsenek írva, csak a kimondott szavakban élnek, hiszen a kimondott szónak van ereje igazán, mert személyes és lélekemelő érzésektől duzzadó a mesélő lélekjelenléte által. Az egész emberiség szellemi szintje szegényebb lesz ezáltal a beletörődés által.  Ezek sajnos mind eltűnnek, kevesebb, mint 100 éven belül. Hacsak…

Most képzeld el, milyen lehet, ha te vagy az utolsó élő ember, aki még beszél egy kihalás szélén álló nyelvet. De akadnak még olyan nemzetsége felé irányuló szívügyekben jártas, isteni akarattól vezérelt, hívatástudatra ébredt embertársunk kerek e világon, aki nem törődik bele e csúf véget igérő emberi ítéletbe. Ő a fenti idézetben a jelenlegi <<keskeny ösvény>>. Tehát ebben a helyzetben van Marie Wilcox, aki őslakos amerikai indiánok leszármazottja. Ő az utolsó, aki még beszéli az ősei nyelvét, a wukchumnit. Marie elhatározta, hogy halála előtt, minden erejét arra fordítja, hogy megírja az első – és utolsó – wukchumni szótárat. A szótár már több, mint hét éve készül. Marie abban bízik, hogy a szótárral ihletet ad más őslakos törzsek leszármazottainak is, hogy ápolják a hagyományaikat, és ők is készítsék el a saját szótáraikat, hogy az emberiség ne veszítsen szellemi erejéből, ha már fizikai megsemmisülése sok esetben zajlik is.

Az európai olvasztótégelynek szintén következménye lehet ez.

Hiszen az angol és német nyelveken, dialektusokon kívül minden kisebb nemzet nyelve az indiánékéhoz hasonló sorsra van ítélve. Csak nézzük meg fiataljaink ( Y- és Z-generációk) szlengjeit, elektronikus és akár csak a hétköznapi nyelvezetét. Megállapíthatóan „már” nem tudnak magyarul sem és a gazdasági-, társadalmi helyzet ki is kényszeríti ezt. A diszlekszia pedig már szinte álltalános jelenséggé válik mind az olvasás, mind a kézírás tekintetében az adott anyanyelv irányában. A hungarista közösségek ezen a szakterületen is szerepet vállalnak, hiszen megmaradásunkért folyik itt is a harc, mindaddig, amíg mi fizikai állapotunknál fogva is jelen vagyunk a nagyvilágban és már nem csak szótárakban létezünk.

Beszéld őseid nyelvét, ne eméssze el az enyészet!

Bíró Dalma

http://www.hidfo.net.ru/2014/12/27/oktatasi-intezmenyekben-tiltottak-be-karacsonyi-unnepsegeket-kinaban-az-okokrol