">
Egy önkényúr illetve önkényuralom számára a legideálisabb pozíció, ha az önkényuralmat másokon keresztül gyakorolja, legalábbis az elérni kívánt hatalom megszilárdulásáig. Vagyis a legveszélyesebb önkényurak azok, akiket nem ismerünk fel, akik bábok és arc-nélküli szervezetek mögé bújva irányítanak.
Egy állampolgár számára ezért a hamis békeérzet a lehető legrosszabb állapot, azt gondolva, hogy diktátorok vagy nem is léteznek vagy pedig a potenciális önkényurak tulajdonképpen csak egymástól függetlenül harácsoló, kapzsi félnótások.
Sajnos manapság igen sokan tartják magukat ahhoz a naiv elképzeléshez, miszerint a társadalompolitikát a véletlenszerű káosz, kapzsiság és félelem uralja. Ez egészen egyszerűen nem igaz. Aki így gondolkozik, azt minduntalan elsodorják a történelem viharai által korbácsolt hullámok.
A politikai rendszerekben és gazdasági szerkezetekben semmi sem esetleges vagy véletlenszerű. Nem léteznek egymástól elszigetelt diktátorok és magas röptű bűnözők, akiket kizárólag a kapzsiság és a tudatlanság hajt. Bár a káosz szemmel látható, szó sincs esetlegességről. Ez a káosz tudatosan és irányítottan keletkezik, nem véletlenül.
A válsághelyzeteket a magukat gyakran „globalistának” vagy „internacionalistának” nevező egyének hozzák létre, akik nagyon egyértelmű, gyakran nyíltan elismert célokkal teszik ezt, amelyek között első helyen szerepel egy olyan teljes mértékben központosított globális kormány és gazdaság létrehozása, amit az emberek lehetőség szerint önként fogadnak majd el. Céljukat politikai bábok és gazdasági tömegpusztító fegyverként bevethető pénzintézeteken át próbálják elérni.
Történelmüket háborúk és gazdasági katasztrófák szegélyezik, amelyeket nem a hozzá nem értés váltott ki, ugyanis nem buta, hanem gonosz emberekről van szó.
Ebből kifolyólag az egyik legveszélyesebb hazugság, ami a hírekben és a közösségi oldalakon kering, hogy a központi bankok csupán kaotikus intézmények, amelyeket ide-oda kapkodó dilettánsok irányítanak. Ez nonszensz. Bár az ideológiai elitizmus és a globalizmus velejéig romlott, borzalmas világszemléletek, ezek az emberek nagyon is szervezett keretek között viszik sikerre tervüket. Elveik nem mondhatók emberinek, stratégiák azonban intelligensek.
Igen. A helyzet az, hogy egy összeesküvéssel van dolgunk. Egy olyan összeesküvéssel, amihez mesterségesen létrehozott pusztításra van szükség az álca fenntartásához. A központi bankok és az őket irányító bankárok nemzeti hovatartozástól függetlenül együttműködnek, mégpedig egy közös és valamennyiük felett álló célért.
Sok bennfentes és kívülálló írt már mélyreható tanulmányt a központi bankok valódi szándékáról, ami nem egyéb, mint a tömegek feletti központosított uralom, de hívhatjuk politikai dominanciának is. Talán Carroll Quigley, A külkapcsolatok Tanácsának bennfentese, Bill Clinton mentora fogalmazta meg a legtalálóbban ezt a törekvést, Tragédia és Remény című könyvében:
A pénzügyi kapitalizmus erőinek egy másik messze nyúló célja is volt, ami nem kevesebb, mint létrehozni a pénzügyi hatalom magánkézben lévő globális rendszerét, ami minden ország politikai rendszere és a teljes világgazdaság felett is hatalmat gyakorolhat. A tervek szerint ezt a rendszert, feudalista módon, a világ központi bankjai közös erővel irányítják majd, magán összejövetelek során hozott titkos megállapodásokon keresztül. … A pénzügyi kapitalizmus lehetővé tette a világgazdaság központi irányítását, hogy az így megszerzett hatalom a pénzügyi elit hasznát szolgálja, minden egyéb gazdasági érdekeltség kárára.
Valamennyi központi bank… irányítani akarja a saját kormányát, például államkincstári hitelek segítségével, hogy ezáltal manipulálhassa a valutaárfolyamokat és az adott ország gazdasági tevékenységét, valamint gazdasági jutalmak odaígérésével befolyásolja, irányítsa az erre hajlandó politikusokat.
A Quigley által körülírt pénzhatalmi rendszer még nem valósult meg, de a globalisták fáradhatatlanul küzdenek érte. Az egységes globális valutarendszer és gazdasági hatóság felállításának tervéről köntörfalazás nélkül olvashatunk a Rothschild tulajdonban lévő The Economist hasábjain „Készülj a globális valutára, mert 2018-ra itt lesz” címmel még 1988-ban megjelent cikkben. A cél megvalósításához az írásban felsorol lépések nagy része vagy megtörtént már vagy éppen megvalósítás alatt áll. Ismét bolondság lenne azt gondolni, hogy a központi bankok és nemzetközi bankárok vakon rohannak egy gazdasági szakadék felé. Nem. Pontosan tudják, hogy mit miért tesznek.
Ezek az emberek éppen abban reménykednek, hogy a többség vagy túlságosan buta vagy pedig eleve elveti az összeesküvés fennállásának lehetőségét. Tökéletesen elégedettek, ha ügyetlenkedő idiótáknak nézik őket, hiszen céljaik megfelelő azonosítása nélkül semmit sem tehetünk terveik ellen.
Ráadásul a központi bakok hozzá nem értéséről keringő vélekedés erősödni látszik, főleg a Fed legújabb, a kamatemelés késleltetését célzó intézkedéseinek fényében. A Fed szeptemberi lépésén keresztül nézzük meg, hogy mi is történik valójában és azonnal kiderül, hogy a központi bankok nagyon is tudatosan teszik, amit tesznek.
Az alternatív médiában is egyre gyakrabban beszélnek arról, hogy az amerikai központi bank szerepét betöltő (de amúgy teljesen magánkézben álló) Federal Reserve Bank két rossz döntés közül választhat csupán, ami helytelen megállapítás, ugyanis abból a feltételezésből indul, ki, hogy a Fed célja az USA gazdaságának megmentése, vagy legalábbis az arany tojást tojó tyúknak tartott status quo fenntartása. Ez nem így van. Az Egyesült Államok nem egy arany tojást tojó tyúk. A Fed pontosan ott tart, ahol tartani akar, és nem a bankárok, hanem a lakosság került gazdasági csapdába.
Nézzük például a mennyiségi enyhítés fokozatos leállítását. Miért került rá sor? Az amerikai értékpapír és kötvénypiacokat kizárólag a mennyiségi enyhítés és a nullaszázalékos kamat tartja életben. Senki nem kérte, hogy a Fed hagyjon fel ezekkel. Amikor 2013 őszén bejelentették ezeknek az intézkedéseknek a visszafordítását, senki sem hitte el, hogy meg is teszik. Miért? Mert felfoghatatlannak tűnt az aranytojást tojó tyúkot életben tartó gépezet leállítása vagy lassítása.
A Fed ugyanazon év decemberében mégis megtette a beígért lépést, aminek hatására az energiapiacok mondhatni összeomlottak, a részvényárfolyamok 2014-ben végig ingadoztak, csaknem 10 százalékos esést produkálva ősz elejére, amit egy negyedik mennyiségi enyhítésről felreppent pletykák követtek, miközben a központi bankok kezelhető mértékűre lassították a válságot, gyengéden szoktatva hozzá a befektetőket az élénkítő intézkedések lassításához, a lakosságot pedig az életszínvonal csökkenéséhez.
A Fed valószínűleg most is ezt a modellt követi a 0 százalékos kamatpolitikával, késleltetve az esést az ősz során, hogy december környékén döntse ki a rendszert fenntartó utolsó oszlopot is.
A Fedet egyelőre a kiszámíthatatlan piacokat kezelni képtelen ügyetlenkedő játékosnak állítják be, a befektetők pedig elvesztik hitüket a gazdaság főpapjaiban. A Fedet irányító bankárok pontosan ezt akarják elérni. Számukra sokkal kedvezőbb, ha szándékosan alattomos zsarnokok helyett hozzá nem értő dilettánsoknak gondolják őket. Közben ki tudja, mi történik majd a világban. Egy esetleges katasztrófa vagy háború (lásd a menekültválságot és a szír helyzet alakulását) például remekül elvonná az emberek figyelmét a bankárok ténykedéséről.
Érdekes módon a Bloomberg, legalábbis részben, egyetért a fent vázolt megközelítéssel ugyanakkor a Goldman Sachs rendre tévesen „jósolja meg” a Fed várható intézkedéseit. Hogyan képzelhetjük, hogy egy elit által irányított és a Feddel szoros kapcsolatban álló bank tévedhet a Fed politikájával kapcsolatban? Persze tudjuk, hogy egy-két milliárd dollár veszteség meg se kottyan nekik, de a helyzet az, hogy a Goldman sokkal inkább érdekelt a befektetők félrevezetésében és a lakosság elaltatásában, és erre nem sajnálnak beáldozni néhány milliárdot. Ne felejtsük el, hogy ugyanarról a bankról beszélünk, amelyik rávette Görögországot egy rakás toxikus derivatíva felvásárlására, amely ellen ő maga komoly téteket tett!
A nemzetközi és a központi bankok (mint a Goldman Sachs és a Fed) közötti kapcsolatokról ismét Carroll Quigley írt igen találóan, a fent már idézett művében:
Nem szabad azt éreznünk, hogy a világ legfőbb központi bankjainak vezetői komoly hatalommal bírnának a pénzvilágban. Nincs ilyen hatalmuk. Ők csupán saját országaik domináns befektetési bankjainak szakemberei és ügynökei. Ezek a bankok ültették őket székeikbe, így hatalmukban áll elmozdításuk is. A világ pénzügyi hatalma az ilyen befektetési (nemzetközi vagy kereskedelmi) bankok kezében van, akik javarészt saját magánbankjaik élén és minden esetben a színfalak mögött maradnak. Olyan nemzetközi együttműködést és nemzeti dominanciát hoztak létre, ami sokkal privátabb, sokkal hatalmasabb és sokkal titkosabb, mint a központi bankjaik élén álló ügynökeik.
A Goldman Sachs és a többi nagybank tökéletes együttműködésben dolgozik a Feddel (vagy akár utasításokat is ad annak) a közvélemény agymosásában és a pénzügyek manipulálásában egyaránt. A globalistáknak elsősorban zűrzavarra van szükségük.
A zűrzavar hatalom, a Fed politikájának változásai pedig tökéletes eszköznek bizonyulnak a befektetők összezavarásában.
2015 végéhez közeledve egyre több zavaros üzenetet hallunk majd a nagybankoktól a fősodrású médiában. Mindig emlékezzünk, hogy ezek nagyon is határozott céllal születnek. Az elit egyik legfontosabb mottója a „káoszból rend”, illetve, hogy egyetlen „jó” válságot sem szabad kihasználatlanul hagyni. Emlékezzünk, hogy amennyiben a Fed (illetve a háttérhatalom) célja a bizonytalanság, akkor az őrültségnek tűnő intézkedéseken nagyon is sokan nyernek.
Kapcsolódó: A készülő világkormány
Forrás: Activist Post, Brandon Smith írása alapján
http://idokjelei.hu/2015/09/a-kozponti-bankok-pontosan-tudjak-hogy-mit-csinalnak/