A kiszolgáltatottság egy lelki börtön

 

A Földön minden embernek lehetősége kellene, hogy legyen olyan munkára, amelyből biztosíthatja alapvető megélhetését. Ennek elérésében a foglalkoztatásnak kulcsszerepe van. Ezért kell minden kormányt felhívni arra, hogy foglalkozzon többet a munkahelyteremtéssel. És nem akármilyen munkahelyek teremtésével, hanem tisztes munkahelyekével. Habár sokszor halljuk azt az érvet, hogy az országok nem engedhetik meg maguknak a magasabb béreket és jobb feltételeket, ezt a rövidlátó gondolatot hamar cáfolnák a hosszú távú eredmények. Ezért a legjobb mód a globális szegénység leküzdésére a tisztes munka. A tisztes munka fogalmát eredetileg az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezete (International Labour Organisation, ILO) vezette be a nemzetközi életbe, azon vita keretében, amelyet az ILO 185 tagországának képviselői 1999-ben, a nemzetközi szervezet átfogó, XXI. századi céljáról folytattak.

Ha ötvözi a versenyképességet és a társadalmi igazságosságot a tisztes munka, akkor a gazdasági és szociális fejlődés kéz a kézben halad, és ily módon tudatosan elkerülhető az országokon belüli és országok közötti gazdasági és szociális egyenlőtlenségek további elmélyülése- mondjuk mi. Amennyiben megvalósul ez a fejlődési út, annak eredménye, a tisztességes munka. Ez az egyén szintjén azt jelenti, hogy az embereknek lehetőségük van hasznos munkavégzésre, amely korrekt jövedelmet biztosít számukra. A munkakörülmények biztonságosak, és a szociális védelmi rendszerek megfelelő biztonságot nyújtanak a dolgozóknak és családtagjaiknak. Részt vehessenek a rájuk vonatkozó döntések meghozatalában, kifejezhetik véleményüket és szabadon szerveződhetnek érdekeik kifejezésére és megvédésére.

A tisztességes munka hiányára utal például, ha egy országban magas a munkanélküliség és a munkalehetőség hiánya miatt különösen nagy a szegénység, tömegesen és ismétlődően megsértik a munkavállalók jogait, hiányzik az alapvető jövedelembiztonság, a munkahelyeken bizonytalanság és félelem uralkodik, illetve akadályokba ütközik a szakszervezeti vagy munkáltatói szervezkedés, a tisztségviselők félnek a retorzióktól - mint Magyarországon. A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) emlékeztetett egy közleményében: hogy százezrek nem találnak munkát, köztük sokan fiatalok - megfosztva ezzel a megélhetést biztosító jövedelemtől. Milliós azok száma, akik teljes munkaidőben foglalkoztatottként sem képesek biztosítani családjuk megélhetését. Ők a "dolgozó szegények", akik gyermekeiknek, a jövő generációjának sem képesek minőségi életet nyújtani. Ezért millió közeli azok száma, akik elhagyják az országot és talán a nemzetüket is a tisztességes bérezés reményében, ha már a külföldi munka sem leányálom. A megélhetés nehézségei mellett sok vállalatnál a növekszik a kiszolgáltatottság, az egzisztenciális kényszerrel visszaélő munkáltatói gyakorlat. Nem csak a közszférában dolgozók keserű kenyere ez, hanem terjed a versenyszférában is.

 

 

Várhegyi Kálmán