Anzix

Megmondták a régi, öreg bölcsek.
Leírták szenteknek hazudott könyvek.
Őrült próféták jövendölték félve.
Vad tekintetű költők harsogták a szélbe.
De mi nem hallgattunk mégsem rájuk.
Tétlenül, egyre csak a csodát vártuk.

A téglákból, miket egykor eldobtunk,
Ostobán, egy beteg világot alkottunk.
Régi átok elkövetni ugyanazt a hibát!
A Mammon oltárán feláldoztuk Isten fiát.
Mi még most is ezen átok szerint élünk,
Mert az igazsággal szembe nézni félünk!

Fényes, dicső múltunkat hamar elfeledtük.
Országunkat idegenek kezébe tettük.
Alamizsnán élő rabszolgák lettünk mára.
Gyáva népnek nem is lehet soha hazája!
Elvették tőlünk őseink hitét és Istenét,
Ezért lett belőlünk ilyen gyáva nemzedék!

Itt az idő, talpra kell állni most már végre,
És közösen, nagy betűkkel felírni az égre:
Nem vagyunk mi senki megvetett szolgái,
Atilla népe többé nem fog térden állni!
Vissza kell vennünk népünk hitét és Istenét,
Hogy ne legyünk többé gyáva nemzedék!