">
Az elmúlt időszak egyik legforróbb kérdésévé vált az olajár alakulása - hol horribilis árakról vizionálnak az elemzők és a szakértők illetve a tőzsde, hol pedig szinte bukásra ítélve közlik le az adatokat - egy biztos, a manipuláció valami nagy disznóság előkészületében. Ami immár négyéves mélypontja körül mozog. A Brent típusú olaj hordónkénti ára a 80 dolláros szintet közelíti, vagyis elképesztő esésen van túl. A mögöttes okok között a lassuló világgazdaságból adódó visszaeső keresletet szokták a leginkább hangsúlyozni. Az látszik ugyanis, hogy az olajkereslet növekedésében legnagyobb szerepet játszó országok - mint például Kína - szektorális gyengeségekkel küzdenek, és így a növekedési kilátásaik romlanak. A visszaeső világpiaci kereslettel szemben pedig egy stabil - sőt, az amerikai palaolaj miatt gyorsuló ütemben növekvő - kínálat áll, amit eddig még a geopolitikai feszültségek sem voltak képesek érdemben lerontani. A piaci egyensúlyt hozó ár tehát meredeken esésnek indult, amit egyedül az olyan nagy piaci részedéssel bíró szervezetek tudtak volna megállítani mint az OPEC (Kőolaj-exportáló Országok Nemzetközi Szervezete, ami a világ kitermelésének ~42 százalékát adja). Ők viszont eddig nem fogták vissza a termelésüket, aminek köszönhetően most meg egyre többen vélik úgy(az augusztusi árstatisztikák ellenére, ami az év végére egekbe szököt még), hogy tartósan alacsonyabb olajárra rendezkedhetünk be.
Az olajból származó bevételek visszaesése igen nehéz helyzetbe hozhatja azon országokat, akik államháztartásának bevételi oldalán túlsúlyos az ilyen típusú jövedelem. A mérleg másik oldalán viszont ez megtakarításként jelenik az olajat inputként használó vállalatok esetében, sőt az üzemanyagárakon keresztül a lakosságnál is. A Citigroup becslése szerint, ha a mostani árak tartósak maradnának, azzal napi(!) 1,8 milliárd dolláros megtakarítás keletkezne világszinten nézve. Ráadásul az olajár esésének olyan tovagyűrűző hatásai is lennének más nyersanyagokra, ami miatt éves szinten 1100 milliárd dolláros megtakarítás jöhetne létre. Ha ezek a becslések helyesek, az akár érdemben is javíthat egyes országok vállalatainak és fogyasztóinak a jövedelmi helyzetén, segítve a gazdasági növekedést a világban - állítja Ed Morse, a Citigroup árupiacokért felelős kutatási igazgatója.
A banki szakértő szerint az olajár esése először a földgáz piacán fejti ki a hatását, de később lefelé nyomja majd a réz, az acél és a mezőgazdasági termékek árát is, hiszen azok egytől egyig összefüggésben vannak az olajjal. Ennek a jelei egyébként úgy tűnik, hogy már most is látszanak a piacokon:
Az OPEC viszont nyilvánvaló veszít ezen az átalakuláson: Morse szerint a 80 dollárra eső olajár nagyjából 200 milliárd dollárral csökkenti az eddigi 1000 milliárdos éves bevételét a szervezetnek. Piaci becslések szerint, ha az OPEC 1 százalékpontos termeléskiesést idézne elő a világpiacon, azzal rövidtávon 10 százalékos áremelkedést tudna kiváltani. Csakhogy jelenleg sokan úgy vélik, őket más stratégiai megfontolások vezérlik. Elképzelhető, hogy az az ötletük támadt a jelenlegi piaci struktúrát (és a csökkenő részesedésüket) látva, hogy leteszteljék a tűrőképességét egyes alternatív - főleg észak-amerikai - olajtermelő vállalatoknak - mutatott rá Antoine Halff, az IEA (International Energy Agency) olajipari részlegének vezetője hírügynökségeknek adott nyilatkozatában.
Nagyon bizonytalan, hogy pontosan miként reagál majd a közeljövőben az OPEC, és meddig marad ilyen alacsonyan az olaj ára. Ugyanis egyrészről nem transzparens a döntési folyamatuk, másrészről nem is egységes motivációk vezérlik a tagokat. Amennyiben viszont tartósnak bizonyul a lecsökkent ár, akkor több ország - például az egyébként is szenvedő Oroszország - komoly költségvetési kiigazítás elé néz, miközben más piacokon fellendülhet a fogyasztás (itt most nem a rugalmatlan olajfogyasztásra gondolunk, hanem a vagyonhatáson keresztül előidézett gazdasági fogyasztásra). A Citigroup európai energiakutató intézetének vezetője szerint ugyanis "ez egy jó nagy adag stimulus".
Gölöncsér Miklós összeállítása