2014.07.09.
07:51

Írta: lowoa

A tompaság ellenszere: A komolyzene és a népdal éneklés

A közös éneklés
Egy friss kutatás szerint a kórusban éneklésnek(ez lehet templomi kórus, egy családi összejövetel, katonai parádé, népdalkör, stb. - a lényeg a közös éneklés élményén alapszik leki szempontból) számos pszichológiai előnye van. Az egyidejű mozgás és légzés az összetartozás érzetét kelti a résztvevőkben, s erősíti a csoportkohéziót. Az ének, az éneklés a nagy egyetemes zene része és egyben önnállósága is. Gondoljunk csak a várandós mamák magában dúdolására és annak hatására a magzatra, a nagymamára és ősi énekmondására vagy gyerekdaloknál a csemete örömére a táncban, a tapsban, a játékosságban, felnőttként a kádban fűrdés közben, a csiklandó zuhányzóban vagy a Nap leképzett szakralitásában a tábortűznél... Mind-mind az egyetemes boldogság része.
 
A kórustagok még a csapatban sportolóknál is elégedettebbek – derül ki a felmérésből. Az eredmények alapján van valami különleges a közös éneklésben, mivel minden más csoporttevékenységnél busásabb lelki előnyökkel kecsegtet. Az összefüggés nem lepte meg a BBC kettes csatornáján sugárzott The Choir (A kórus) című műsor kórusvezetőjét, Gareth Malone-t. Ő ugyanis napi szinten tapasztalja, hogy az együttes éneklés új barátságokat teremt, munkahelyi konfliktusokat simít el, röviden szólva boldogabbá teszi az embereket. A tanulmány elkészítéséhez Nick Stewart, az Oxford Brookes Egyetem pszichológusa - szintén lelkes kórustag lévén – 375 férfit és nőt kérdezett meg a piszchés kiegyensúlyozottságukról. Voltak köztük olyanok, akik kórusban vagy egyedül énekeltek, illetve csapatsportot űzők is. Mindháromféle tevékenység növelte a boldogságérzetet, de a kóristák óriási előnyt mutattak a többiekkel szemben. „A kórusban éneklők koherensebb és jelentőségteljesebb csoportként érzékelték azt, amiben részt vesznek, mint a sportolók” – magyarázta Stewart. „Az eredmények azt sugallják, hogy a társaság növeli az éneklés pozitív hatását” – fejtegette a szakértő a Brit Pszichológiai Társaság konferenciáján. A kórusból kimaradóknak sem kell azonban elkeseredniük: a magányosan éneklők függetlenebbnek érezték magukat a csoporttagoknál.
Korábbi értekezések már bebizonyították, hogy a másokkal történő éneklésnek egészségügyi és emberi értékekre ható előnye is van, többek között erősíti az immunrendszert, csökkenti a stresszt és mérsékeli az Alzheimer-kór tüneteit. A haszon élvezetéhez nincs szükség csodálatos énekhangra. A kórusban éneklés lényege ugyanis abban rejlik pszichológiai szempontból, hogy közös munkával produkáljunk eredményt – nem pedig a tökéletes dallamkövetésből.
A zene szeretete és az éneklés fiatalon tart
Lassabban öregszik a zenészek agya: azok, akik valamilyen hangszeren játszanak, vagy kisebb mértékben vannak kitéve az idősödéssel járó mentális hanyatlásnak - állapította meg egy, a Frontiers in Human Neuroscience című lapban nemrégiben megjelent tanulmány.
Egy vizsgálat során kiderült, hogy azok a felnőttek, akik gyerekkorukban tanultak valamilyen hangszeren, és legalább tíz évig folytatták azt, jobban teljesítettek a különféle memóriateszteken, mint mások. Az is bebizonyosodott, hogy az idős korban folytatott zenélés jótékonyan hatott a gondolkodásbeli képességekre, semlegesítette az idős kor többféle negatív hozadékát.
Amint arról Brenda Hanna-Pladdy, az atlantai Emory Egyetem munkatársa beszámolt, a mostani kísérlet során hetven 59-80 év közötti emberen végeztek el neuropszichológiai teszteket, miközben felmérték általános életmódjukat is. Az alanyok közül azok, akik tanultak zenélni, magasabb pontot értek el számos feladat során, melyek az éles elméjűséget, a verbális emlékezetet, a motoros kézügyességet, valamint a vizuális és térbeli memóriát mérték.
Cheryl Grady, a torontói Rotman Kutató Intézet tudósa hozzátette, hogy korábban hasonló eredményeket tapasztalt azoknál, akik valamilyen idegen nyelven tanultak, így a mostani tanulmány megerősítette őt abban, hogy a hosszas gyakorlással járó tevékenységek az állandó stimulálás révén minden esetben jótékonyan hatnak az agyra.
A művészeteket befogadóként élvező vagy aktívan gyakorló emberek elégedettebbek életükkel, függetlenül attól, hogy milyen az iskolázottságuk vagy mennyire gazdagok, állítják norvég kutatók.
A Brit Orvosi Társaság Journal of Epidemiology and Community Health című szakfolyóiratában megjelent tanulmány szerint azonban a műveltség és az elégedettség közti kapcsolat nem teljesen ugyanolyan a két nemnél.
műveltség
A férfiaknál inkább a passzív művészeti tevékenység, például egy koncerten való részvétel vagy egy múzeumi látogatás volt köthető a jó hangulathoz és a jobb egészséghez, míg a nők inkább az aktív alkotásban, zenélésben találták meg a nyugalmat, a szorongás és depresszió nélküli életérzést.
A tanulmányhoz 50 797 Norvégiában élő felnőtt válaszait elemezte Koenraad Cuypers és kutatócsoportja a Norvég Tudományos és Műszaki Egyetemen. A válaszadók részletesen beszámoltak szabadidős tevékenységeikről számoltak, életükkel való megelégedettségükről, szorongásuk mértékéről, valamint egészségi állapotukról.
A zene fejleszt
Az ok-okozati összefüggés mindazonáltal kérdéses maradt: a műveltebb emberek lesznek egészségesebbek és boldogabbak, vagy azok keresnek gyakrabban ilyen elfoglaltságot maguknak, akik eleve jól érzik magukat?
A hangszertanulás nem csak a kézügyességet és a zenei készségeket fejleszti, de egy amerikai kutatás szerint hangszeren zenélő gyerekek a zenével nem összefüggő területeken is jobban teljesítenek. A Harvard Egyetem kutatói olyan 8-11 év közötti iskolásokat vizsgáltak, akik egy csoportja legalább három éven át vagy zongorázott vagy vonós hangszeren tanult, másik részük viszont nem tanult hangszeres zenét. A gyerekek mindkét csoportjának volt heti 30-40 perces iskolai zeneórája, de a hangszeres csoport tagjai emellett hangszeres magánórákat is vettek (átlagban heti 45 percben), és otthon is gyakoroltak.
hangszertanulás
A Dr. Gottfried Schlaug és Dr. Ellen Winne vezetésével zajló vizsgálatok során a várakozásoknak megfelelően kiderült, hogy a hangszeren tanuló gyerekek jobban teljesítettek abban a két készségben, ami kapcsolódik a zenei képzéshez: a hangok megkülönböztetése és a kézügyesség.
Meglepetésnek bizonyult viszont az, hogy ezek a gyerekek olyan feladatokban – verbális feladatokban és vizuális mintakiegészítésben – is ügyesebbnek bizonyultak, melyek látszólag nem kapcsolódnak a zenéhez. Minél régebb óta tanult a gyerek hangszeren játszani, annál jobb eredményeket ért el.
Úgy tűnik tehát, hogy a hangszertanulás nem csak a specifikusan célzott területeket fejleszti, bár az egyelőre nem tisztázott, hogy van-e ok-okozati viszonyt a hangszeres zenei képzés, a gyakorlás intenzitása és a kognitív képességek fejlődése között.
Tehát a zenével, az énekléssel, a dal szeretetével az ember egésze csak több lesz, gyarapodik. Ezért érdemes gyermeki korban elkezdeni egyfajta valós zenei kulturális alapot adni a felnövő generációknak, hiszen az élet minden területén a fejlődés csíráját ültetjük ezzel vagyis egyfajta befektetés ez a jövőbe és valódi teljesítmény és eredmény várható utána.

Dr. Madarasi Pál összeállítása