2014.06.26.
22:22

Írta: lowoa

Adolf Stoecker (1835 -1909), II. Vilmos császár udvari lelkészének értekezése az elzsidósodásról

Adolf Stoecker (1835 -1909), II. Vilmos császár udvari lelkésze, német lutheránus teológus, a Keresztény Szociális Párt megalapítója, az 1882-es zsidóellenes konferencia egyik szervezője. Valaha ilyen emberek is voltak az evangélikusok között.
A Törvénykezés hatékonysága

„Európa a keresztény népek otthona, és ezért nem lehet kísérleti terep hatalomra éhes, ellenséges, nem keresztény csoportosulások számára sem. Az elmúlt évszázadok tanulsága teljesen világosan bizonyítja, hogy zsidóság korlátozását célzó törvények – függetlenül attól, azok mennyire voltak szigorúak – nem érték el a kitűzött céljukat”
A Kereszténység szerepéről

„A keresztény vallás a legerőteljesebb reakció a zsidóság világuralmi törekvéseivel szemben. A kereszténység egy hatalmas akadályt képez a szemita faj azon törekvése előtt, hogy az árja faj fölé kerekedjen, ezért érthető, ha a zsidóság halálos ellensége a vallás alapítóinak és magának a kereszténységnek.”
Sajtóval az Erkölcs ellen

„...legfőképpen a sajtó segítségével a zsidók egyre erőteljesebben ássák alá a keresztény vallást, amely végig a római időkben, megvédte az európai árja fajt egyfelől az erkölcsi zülléstől, másfelől pedig a barbárságtól, és képes volt újjászervezni is a kontinenst. A kereszténység révén az európai árja faj civilizációja és kultúrája szilárd vallási, morális és társadalmi alapokra épült fel.”
Az érvényesülés a Politikában

„...attól függ, ki milyen elbírálásban részesül a zsidó sajtó részéről. Következésképpen, aki el szeretné érni céljait, és közéleti karriert kíván befutni, annak keresnie kell a zsidó sajtó, és ezzel együtt a zsidó klán kegyeit… A következmény intellektuális rabszolgaság, és egyfajta erkölcsi gyávaság, félelem a zsidóktól, mely két tényező korunk legjellemzőbb vonásává vált. Becsvágyó fiatal szakemberek aggódnak a jövőjük miatt, az idősebb emberek pedig, akik már nevet szereztek maguknak, attól tartanak, nem ismerik el életművüket, haláluk után pedig nem lesz megbecsülésben részük. És hogy biztosítsák a karrierjüket a zsidó sajtó segítségével, a zsidó hatalom fegyverhordozóivá, saját nemzetük és fajuk árulói válnak. Számos országban a zsidók a szabadkőműves páholyok rendszerét is kijátszották, lényegétől megfosztották, és a zsidó hatalom egyik legveszélyesebb és leghatékonyabb eszközévé változtatták”.
A Bűnök kimondásáról

„Ily módon a zsidók teljes mértékben urai és alakítói lettek a közvéleménynek. Minden velük szemben megnyilvánuló ellenvetést - legyen bármennyire is megalapozott – elhallgattatnak. Azokat a cikkeket, amelyek akár a legcsekélyebb mértékben is érintik a zsidó hatalmat, eltávolítják.”
A Júdáspénzúekről

„Számos eladósodott kormány semmi más, mint egy zsidó intézmény, egy zsidó ügynökség. Ami megmagyarázza ezeknek a kormányoknak a teljes cselekvésképtelenségét és tehetetlenségét a zsidókérdés vonatkozásában, továbbá azt is, miért viselkednek ellenségesen a saját népükkel szemben azért, hogy a zsidóság érdekében járhassanak el.”
Függő játszmák

„Ők uralják a bankokat és a pénzügyi intézményeket… A gazdasági és pénzügyi piramis csúcsán a Rotschild dinasztia áll, amely a gazdaságilag szorult helyzetben lévő országok bankárává vált. Az ő beleegyezésük nélkül lehetetlenség háborút viselni napjainkban. ...A kormányok és a pénzügyek felett gyakorolt zsidó befolyás következtében a kis- és nagybirtokos, az iparos, a művész, a kereskedő stb. mind agyagi függésbe kerültek a zsidóktól, és ezért az ő engedelmes szolgáikká váltak. Mi több, a zsidók felfogadnak befolyásos, a közügyekben aktív férfiakat, akiket jól fizetett pozíciókba helyeznek a bankoknál, a vasútnál, a biztosító társaságoknál stb. Ezek a személyek azután a zsidók engedelmes hűbéresei lesznek, és ők a legfanatikusabb és legbefolyásosabb támogatói a zsidó hatalomnak a törvényhozásban és a kormányzatokban.”
A tanulság csupán annyi, hogy több mint száz évvel ezelőtt is ugyanarra a következtetésre jutottak a látók a zsidóságot illetően - a történelmi tapasztalatok alapján -, mint ma jutunk, mi, egyszerű bennszülöttek. Véletlenek márpedig nincsenek!
Várhegyi Kálmán összeállítása


Fénykép: Részletek az Első Nemzetközi Zsidóellenes Konferencia gyűlöletkeltő nyilatkozatából
A gaz antiszemiták már 132 évvel ezelőtt sem nyughattak. 1882 szeptemberében, fanatikus gyűlölettől és irigységtől eltelt, hozzávetőleg 300 fasiszta – arisztokraták, üzletemberek, politikusok, papok, tudósok, földbirtokosok, jogászok – Drezdában aljas módon megrendezte az „Első Nemzetközi Zsidóellenes Konferenciát”. A rasszista küldöttek Németországból, Magyarországról, Oroszországból, Ausztriából érkeztek, ami jól mutatja, hogy melyek voltak már akkor is a leggyűlölködőbb népek.
A népirtásra készülődő náciknak ráadásul volt képük a tanácskozás végeztével egy manifesztumot is nyilvánosságra hozni. A dokumentumból kiderül, milyen aljas hazugságokat terjesztettek a gaz antiszemiták már akkoriban is, és miféle hazugságokkal leplezték el mérhetetlen zsidógyűlöletük valóságos okát, mely, mint tudjuk, nem más, mint a „tudatlanságból fakadó gyűlölet és a bűnbakkeresés”.
A manifesztum azzal a förtelmes hazugsággal kezdődik, hogy - az arabok, a tatárok vagy a törökök után - „Európát egy idegen faj árasztotta el”, amely „veszélyesebb”, mint a korábbi hódítók voltak.
Majd a dokumentum teljesen tévesen megállapítja, hogy a „francia forradalom diadalmas eszméi – szabadság, egyenlőség testvériség – eltávolította a helyéről a zsidó fajjal szembeni védelmi mechanizmusokat, melyek a keresztény népek védelme érdekében lettek létrehozva.”
És ha mindez az aljas rágalom nem lenne elég, még további szörnyűségek is következnek: „Az egyenlőség eszméje arra a fajra is vonatkozott, melynek legfőbb törekvése mindenütt más népek morális és anyagi rabszolgaságba döntésére irányult. A zsidó vallási és nemzeti tradíciók szerint rajtuk kívül minden más nép azért lett teremtve, hogy őket szolgálja… A zsidók nem kívánnak egyenlővé válni másokkal, magukat Isten kiválasztott népének tekintik, a más nemzetekhez tartozó embereket alacsonyabb rendű lényeknek, tisztátalan állatoknak tartják.”
A náci szellemiségű és az eljövendő holokauszt levegőjét árasztó dokumentum leszögezi: „Más népek kiszipolyozása, javaik eltulajdonítása, a (gójok) félrevezetése, sőt megölése is olyan ténykedések, melyek tetszenek az ő istenüknek. Nem csodálhatjuk, ha a modern liberalizmus, amely egyre inkább azonossá válik a feltörekvő zsidókkal, egyfajta hamis liberalizmussá változott. A zsidók keze között a liberalizmus egy kényelmesen használható eszköz, melyet világuralmi terveik megvalósítása és Európa népeinek elnyomása érdekében alkalmaznak.”
Ennyi képtelen, tudatlanságból, előítéletességből és fanatizmusból fakadó megállapítás után még további minősíthetetlen rágalmak is szerepelnek a dokumentumban. Íme: „Ők uralják a bankokat és a pénzügyi intézményeket… A gazdasági és pénzügyi piramis csúcsán a Rotschild dinasztia áll, amely a gazdaságilag szorult helyzetben lévő országok bankárává vált. Az ő beleegyezésük nélkül lehetetlenség háborút viselni napjainkban. ...A kormányok és a pénzügyek felett gyakorolt zsidó befolyás következtében a kis- és nagybirtokos, az iparos, a művész, a kereskedő stb. mind agyagi függésbe kerültek a zsidóktól, és ezért az ő engedelmes szolgáikká váltak. Mi több, a zsidók felfogadnak befolyásos, a közügyekben aktív férfiakat, akiket jól fizetett pozíciókba helyeznek a bankoknál, a vasútnál, a biztosító társaságoknál stb. Ezek a személyek azután a zsidók engedelmes hűbéresei lesznek, és ők a legfanatikusabb és legbefolyásosabb támogatói a zsidó hatalomnak a törvényhozásban és a kormányzatokban.”
De a sok teljesen alaptalan állításnak és a holokausztot idéző gyűlölködésnek még ezzel nincsen vége. A „Soha többé” gondolata jegyében nézzük, miféle zagyvaságokat hordtak még össze az aljas antiszemiták 132 évvel ezelőtt: „Számos eladósodott kormány semmi más, mint egy zsidó intézmény, egy zsidó ügynökség. Ami megmagyarázza ezeknek a kormányoknak a teljes cselekvésképtelenségét és tehetetlenségét a zsidókérdés vonatkozásában, továbbá azt is, miért viselkednek ellenségesen a saját népükkel szemben azért, hogy a zsidóság érdekében járhassanak el.”
A sok hazudozás között szó esik a sajtó szerepéről is. A kiáltvány megfogalmazása szerint az újságok „nem merik kimondani az igazságot a zsidókkal kapcsolatban.” „Ily módon a zsidók teljes mértékben urai és alakítói lettek a közvéleménynek. Minden velük szemben megnyilvánuló ellenvetést - legyen bármennyire is megalapozott – elhallgattatnak. Azokat a cikkeket, amelyek akár a legcsekélyebb mértékben is érintik a zsidó hatalmat, eltávolítják.”
A kiáltvány népirtásra készülődő, vérszomjas náci szerzői arról is értekeznek, hogy politikai téren az előrejutás „attól függ, ki milyen elbírálásban részesül a zsidó sajtó részéről. Következésképpen, aki el szeretné érni céljait, és közéleti karriert kíván befutni, annak keresnie kell a zsidó sajtó, és ezzel együtt a zsidó klán kegyeit… A következmény intellektuális rabszolgaság, és egyfajta erkölcsi gyávaság, félelem a zsidóktól, mely két tényező korunk legjellemzőbb vonásává vált. Becsvágyó fiatal szakemberek aggódnak a jövőjük miatt, az idősebb emberek pedig, akik már nevet szereztek maguknak, attól tartanak, nem ismerik el életművüket, haláluk után pedig nem lesz megbecsülésben részük. És hogy biztosítsák a karrierjüket a zsidó sajtó segítségével, a zsidó hatalom fegyverhordozóivá, saját nemzetük és fajuk árulói válnak. Számos országban a zsidók a szabadkőműves páholyok rendszerét is kijátszották, lényegétől megfosztották, és a zsidó hatalom egyik legveszélyesebb és leghatékonyabb eszközévé változtatták”.
A gyűlöletkeltő és hazug nyilatkozat leszögezi, hogy „legfőképpen a sajtó segítségével a zsidók egyre erőteljesebben ássák alá a keresztény vallást, amely végig a római időkben, megvédte az európai árja fajt egyfelől az erkölcsi zülléstől, másfelől pedig a barbárságtól, és képes volt újjászervezni is a kontinenst. A kereszténység révén az európai árja faj civilizációja és kultúrája szilárd vallási, morális és társadalmi alapokra épült fel.”
A kereszténység szerepéről a következőképpen vélekedtek a gaz antiszemiták 1882-ben: „A keresztény vallás a legerőteljesebb reakció a zsidóság világuralmi törekvéseivel szemben. A kereszténység egy hatalmas akadályt képez a szemita faj azon törekvése előtt, hogy az árja faj fölé kerekedjen, ezért érthető, ha a zsidóság halálos ellensége a vallás alapítóinak és magának a kereszténységnek.”
A gyilkos antiszemiták arra a téves következtetésre jutottak, hogy a „zsidóság csakis akkor tudja megvalósítani a szemita faj felsőbbségét és elfogadtatni felsőbbrendűségét, ha sikerül legyűrni a természetes ellenállást a hatalmi törekvéseivel szemben, és megsemmisíteni a kereszténység intézményeit”.
A gaz nácik ráadásul még a zsidókat korlátozó törvények hatékonyságában sem bíztak: „Európa a keresztény népek otthona, és ezért nem lehet kísérleti terep hatalomra éhes, ellenséges, nem keresztény csoportosulások számára sem. Az elmúlt évszázadok tanulsága teljesen világosan bizonyítja, hogy zsidóság korlátozását célzó törvények – függetlenül attól, azok mennyire voltak szigorúak – nem érték el a kitűzött céljukat” – olvasható a nyilatkozatban.
Azonban hiába telt el 132 év, a „tudatlanságból”, „gyűlöletből” és „bűnbakkeresésből” származó antiszemitizmus még mindig jelen van, sőt valamilyen érthetetlen oknál fogva még erősödik is a világban. Ki érti ezt?
Perge Ottó 
Adolf Stoecker (1835 -1909), II. Vilmos császár udvari lelkésze, német lutheránus teológus, a Kersztény Szociális Párt megalapítója, az 1882-es zsidóellenes konferencia egyik szervezője. Valaha ilyen emberek is voltak az evangélikusok között