2014.03.19.
08:27

Írta: lowoa

Tanulmány: Generációs munka-problémák

Ma az a feladat, hogy fogalmazzuk meg, milyen problémákkal szembesülünk, mi a véleményünk a generációs szakadékokról a munka világában, úgy általánosan? Olyan szavak, kifejezések jutottak eszünkbe, mint például a különböző értékrend, alkalmazkodási képesség hiánya, türelmetlenség, túlzott empátia (elfogadás, hajlam a korcsosulásra). Az is nyilvánvalóvá válik számunkra, hogy az egyes korosztályoknak más a nézőpontja, a kommunikációs stílusa és másfajta prioritásaik vannak. Leszögezhetjük, hogy az Y és a Z frusztrált, az X pedig félénk!
Egy érdekes történettel indítottunk. Amikor sétáltam hazafelé, megfigyeltem három utasra váró taxist a belvárosban: a harmincas éveiben járó sofőr az ölében egy laptoppal facebookozott, a negyvenes egy mini tévét nézett, a hatvan év körüli férfi pedig keresztrejtvényt fejtett. Mindannyian a generációjukra jellemző szórakozást választották üres óráik eltöltésére. Tehát a tanulmányunk szerint az Y generáció tagjai félnek a felnőtté válástól, a felelősségtől, a Z pedig hidegnek és elutasítónak tartja a munka világát. Ez a két fiatalabb korosztály például (azaz az 1975 és 1990 (Y) valamint a 1990 és 2000 (Z) között születettek) nagyon negatívan áll hozzá az álláskereséshez. Rosszak a tapasztalataik, általában visszajelzést sem kapnak. A náluk idősebb X generációnak még pályakezdőként könnyebb volt a helyzete a munkaerőpiacon, ők inkább már felnőttként szembesültek az elutasítással - ezért is értik nehezen az X és a Z hozzáállását. Az Y és a Z számára már természetes a virtuális világ, de sajnos sokan közülük nem tudják összeegyeztetni az online (virtuális) és offline (talán még hús-vér valós) életüket. A vágyaik és a valóság közötti szakadékot sokszor áthághatatlannak érzik, és nagyon erősen jellemző rájuk a létbizonytalanság. Szoronganak, csalódottak, otthon ülnek és várják, hogy a világ felfigyeljen rájuk, visszaigazolja azt, amit a szüleiktől hallottak: hogy csodálatosak. Jellemző az Y és Z korosztályra, hogy a pénzkeresés mentén választanak pályát, nem azt csinálják, amit szeretnének, hanem amiről úgy gondolják, hogy jól kereshetnek vele. A szüleik is errefelé terelték őket. Ez szerintünk ma érthető szempont, de boldogtalanságot szül hosszútávon. Az Y és a Z generáció számára nagyon fontos a munka-magánélet egyensúly, az elismerés, a kreatív, értékteremtő munka. Egy Y azt várja a munkaadótól, hogy csapatban dolgozhasson, és a pénz nem annyira fontos számukra. Egy pályakezdő helyzete nagyon nehéz: kikerül az egyetemről, ahol biztonságban volt öt éven keresztül, ismeri a folyamatokat. Az első nap a munkaerőpiacon sokkot okoz neki, úgy érzi, teljesen kifordul a világ a sarkából. Szerinte lehetséges az is, hogy a generációs különbségekre igazából nincs is megoldás. Mindig is voltak súrlódások az idősek és fiatalok között, például valószínűleg Julius és Augustus Caesar sem értett egyet mindenben. Nem kizárólag az életkor miatt nem értik meg egymást az emberek, hanem az élethelyzetük, családi körülményeik is hatással vannak erre. Példaként említenénk, hogy az ugyanolyan korú gyermekes és gyermektelen dolgozók szemléletbeli különbségei nagyon nagyok. Ezt szakpszichológusok szerint lojalitással és empátiával lehet leginkább elsimítani. Egyre gyorsabban változik a világ, a gazdaság. Kreatív hozzáállással építhet valaki világsikerű vállalkozást, ám stabilitásra, kiszámíthatóságra már ne számítson világmechanizmus-elemzéseink alapján. Meg kell tanulni alkalmazkodni, hogy fennmaradhassunk, felismert meglévő tehetségünket a legmegfelelőbben, leghatékonyabban kiaknázni. Kit nevezünk tehetségesnek? Azt, akinek átlagon felüli a képessége, kreatív és motivált. Vannak olyan tehetségek, akik már bizonyítottak, de azokról sem szabad megfeledkezni, akik még nem, de bennük van a "tehetségmag". Csak azokkal a tehetségekkel lehet együtt dolgozni, akik képesek a csapatmunkára, fejleszthetők, befogadók és érdeklődők - tehát a személyiség is nagyon fontos. Azonban nem szabad általánosítani, szakmánként kell meghatározni a tehetségeket. Vannak olyan könyvelők, szerelők vagy épp vezetők, akik tehetségesek. Az értő menedzsmentnek éreznie kell a saját zsebén, hogy szükséges a megfelelő talentum, a jó és tehetséges dolgozók megtartása szerintünk sokkal olcsóbb, mint új szakemberek toborzása, kiválasztása.


Várhegyi Kálmán - Dr. Madarasi Pál