">
Ferenc pápa szerint is itt lenne az ideje, hogy a kereszténység legismertebb közös imádságának szövegét módosítsák. A Máté és Lukács evangéliumában is meglévő Miatyánk régóta vitatott része a „Ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól” – hiszen azt a furcsa képzetet kelti, hogy Isten kísértésbe vinné az embert, noha az a Sátán sajátja.
A legkorábbi írásos formája görögül van meg a szövegnek, amely Jézus szájából arámiul hangozhatott el. A nyugati kereszténységben természetesen a latin fordítás volt a legelterjedtebb, a kérdéses rész – „Et ne nos inducas in tentationem” – ebben is így hangzik, ahogyan a többi nyelvre készített fordításban is.
Ferenc pápa szerdán jelentette be az olasz katolikus TV2000 csatornán, hogy ő már az új változat mellett áll ki, amely így hangzik: „ne engedj kísértésbe esnünk”. Ferenc szerint hasonló értelmű változat volna helyes világszerte, hiszen az Úr nem kísértésbe visz, hanem segít – írta a BBC.
A kérdéses szövegrész már korábban is vita tárgya volt, eddig azonban nem volt ilyen egyértelmű pápai állásfoglalás a szöveg megváltoztatása mellett.
http://index.hu/kulfold/2017/12/08/ferenc_papa_atirna_a_miatyankot/
A Rómából érkező újabb hírek a Miatyánk szövegének megváltoztatásáról, még egy NOM-os „püspököt” is határozott ellenállásra ingerelt.
A német püspöki konferencia hivatalos lapja, a www.katholisch.de arról számolt be, hogy Peter Kohlgraf mainzi „püspök” véleménye szerint „nem lehet azt állítani, hogy a német fordítás nem felel meg az eredeti görög szövegnek Máté és Lukács evangéliumában”. Aggódó hívek arra kérték, írja Kohlgraf, hogy foglaljon állást a Miatyánk hatodik kérésének, „És ne vigy minket kísértésbe”, lehetséges újrafogalmazásával kapcsolatban, és most ezt teszi a következő magyarázattal:
Annál a kérésnél, hogy Isten az embereket ne vigye kísértésbe, nem egyszerű kísértésekről van szó, „hanem olyan helyzetekről, melyekben az embereknek alapvető döntést kell hozniuk az Isten mellett vagy az Isten ellen kérdéséről”. Ilyen kísértések mind az Ószövetségben, mind az Újszövetségben előfordulnak. Jézust a pusztában ugyan a sátán kísérti meg [„Jézus a Szentlélektől eltelve elment a Jordántól, s a Lélek ösztönzésére a pusztába vonult negyven napra. Itt megkísértette a sátán.” (Lk 4,1-2)], de attól még maga az Isten Lelke az, aki Jézust olyan helyzetbe vezette, ahol neki döntenie kell az Atya mellett vagy az Atya ellen. Hasonló helyzet ismétlődik meg szenvedése előtt a Getsemani kertben. „Isten nyilvánvalóan nem csak 'kedves'; előttünk, emberek előtt Isten végzéseiben sok minden marad elrejtve”.
(forrás: www.summorum-pontificum.de – 2017. december 11.)
http://www.katolikus-honlap.hu/1401/miatyank.htm
